Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

4 Kdet^Magyarország 1982. szeptember 5. Szudánba érkeztek Nyugat-Bejrútból a palesztin harcosok egységei. (Ke­ld-Magyarország teletotó) Események — címszavakban HÉTFŐ: Rómában közzéteszik az új Spadolini-kormány programját. — Újabb dél-afrikai támadások Angola ellen. — Schmidt kancellár a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánykoa­líció fenntartása mellett. KEDD: Rendzavarások több lengy el városban, a gdanski megállapo­dások évfordulóján. — A ,,gázvita” kiterjed egy brit válla­latra is. — Spanyolországban megkezdődnek a választási elő­készületek. SZERDA: Csehszlovák—bolgár kormányfői találkozó Prágában. — Pekingben megkezdődik a Kínai Kommunista Párt 12. kong­resszusa. — A palesztin harcosok és a sziriai katonák utolsó csoportjai elhagyják Bejrutot. CSÜTÖRTÖK: Mitterrand francia elnök Athénban, ugyancsak a gö­rög fővárosban tárgyal Jasszer Arafat. — Államosítási intéz­kedések Mexikóban. — Nőtt, brit hadügyminiszter bejelenti le­mondási szándékát. PÉNTEK: Reagan elnök közzéteszi új közel-keleti tervét. — A PFSZ vezetőségét összehívják a helyzet tanulmányozására. — Kormányválság Dániában. SZOMBAT: Kezdetét veszi a chilei szolidaritási hét. — Bizonytalan­ság a hétfőre tervezett arab csúcsértekezlet előtt. A hét három kérdése O Milyen új fejleményei vannak a közel-keleti válságnak? Egy nappal a hétfőre ösz- szehívott arab csúcsértekezlet előtt ma még nehéz lenne megmondani, kik és milyen keretek között tanácskoznak majd a marokkói Fes-ben, sőt az sincs kizárva, hogy vala­milyen formában halasztást szenvedhet a nem kis vajú­dással születő találkozó. Még a sorszámon is vitatkozni le­het: sorrendben ez lenne az arab állam- és kormányfők tizenharmadik összejövetele, de a 12/b számú csúcsról is szó esik. A megbeszélések ugyanis ott folytatódnak, ahol tíz hónappal ezelőtt az em­lékezetes Fahd-terv miatt fél­beszakadtak. Az előjelek nem a legked­vezőbbek, hiszen az arab vi­lág rég nem volt annyira megosztott, mint most, ami­kor pedig az új helyzet meg­követelné az egységes fellé­pést A szilárdság frontjának több tagállama, a Fahd-terv felújításától tartva bizalmat­lanul szemlélte a csúcs elő­készületeit, s fenntartásokat emelt a marokkói színhely- lyel kapcsolatosan. Az arab világ jobboldala szemláto­mást azt szeretné elkerülni, hogy a csúcs a Washington- ellenes bírálatok jegyében álljon. Külön halasztást kért Libanon, mert Basir Gemajel szeptember 23-án veszi át az elnöki tisztséget, s egy ko­rábbi tanácskozáson csak Szánkisz elnök mellett ve­hetne részt. A PFSZ — az ed­digi nyilatkozatok szerint — részt vesz a csúcsértekezle­ten, de állásfoglalására hatás_ sál lehetnek azok a dönté­sek, amelyeket a palesztin vezetés a felszabadítási szer­vezet végrehajtó bizottságá­nak rendkívüli ülésén hoz majd. Szinte az arab csúcs előes­téjén látott napvilágot Rea­gan új közel-keleti terve. En­nek lényege, hogy egyrészt elkerüljék a palesztin nem­zeti állam létrehozását, más­részt, hogy az eddigi merev állásponttal szemben bizo­nyos részengedményekkel le­szereljék a palesztinokat, s megpróbáljanak törést "elő­idézni soraikban. Mindehhez járulna egy tevékeny ameri­kai részvétel, amely a haladó erők gyengítésére, a Szovjet­unió kiszorítására irányulna a térségben. A Reagan-terv- vel nem véletlenül siettek, nyilván úgy kívánták időzí­teni, hogy az esetleges arab csúcskonferencián már az amerikaellenes érzületek és bírálatok enyhítésével járjon. A washingtoni terv első visszhangja igen vegyes volt. Elutasítások, bírálatok, fenn­tartások s a felfedezett „új elemek tanulmányozására” irányuló felhívások követték egymást, meglehetősen kü­lönböző előjellel. Az elutasí­tók között volt Izrael, mert fel kellene hagynia a telepí­tések folytatásával, s nem­csak a lakosoknak, hanem meghatározott területi egysé­geknek kellene autonómiát biztosítani. A Reagan-terv inkább ahhoz az elképzelés­hez áll közel, amelyet az el­lenzéki munkapárt vall (jor- dániai megoldás), mint a Be- gin-kabinet egyértelmű an- nexiójához. Elutasította a ja­vaslatot Szíria is, természe­tesen azért, mert a terv meg akarja akadályozni a függet­len Palesztina megvalósítá­sát. Jordánia és Szaúd-Ará­bia óvatosan kivár, míg a különböző palesztin vezetők részéről más-más jellegű nyi­latkozatok hangzottak el. Ez érthető is, a PFSZ-nek nyil­vánvalóan át kell gondolnia új politikai elképzeléseit, mi­után szerdán, két nappal a korábban megállapított ha­táridő előtt, befejeződött a beiruti kiürítés. A Reagan-terv — a maga taktikázásával és ellentmon­dásaival — egy dolgot min­denképpen tükröz: a palesz­tin problémát nem sikerült lebombázni a tárgyalóasztal­ról. A palesztin probléma to­vábbra is megoldásra vár, amit nem utolsósorban az is bizonyított, hogy Jasszer Ara­fat nem a nemzetközi politi­ka mellékútjaira, hanem tör­ténetesen éppen egy NATO- tagállam, Görögország fővá­rosába távozott Nyugat-Bei- rútból, s ott Papandreu kor­mányfővel folytatott tárgya­lásokat. O Mi történt Lengyelor­szágban? Lengyelországban sok az évforduló — írta egy tudósí­tó varsói jelentésében. Ez alighanem valóban így van egy olyan államban, ahol a viharos történelmi múlt gyakran jelentkezik dátumai­val a jelenben is. Ezúttal egy viszonylag újkeletű évfordu­ló irányította a figyelmet Lengyelországra: a gdanski megállapodásokat két eszten­dővel ezelőtt írták alá. Ak­kor úgy tűnt, hogy lezárul egy súlyos válságszakasz, a korábbi hibákat felülvizsgál­va és kijavítva Lengyelor­szág dinamikusabban halad­hat előre. Sajnos, nem így történt: megkezdődtek a zűr­zavar és káosz hónapjai, amelyek Lengyelországot az állami rend szétesésének kü­szöbére vitték. Ezt akadá­lyozta meg tavaly december­ben a szükségállapot életbe léptetése. Az ellenforradalmi erők — a külső reakció messzemenő támogatását élvezve — jó ide­je heves utóvédharcokat foly­tatnak, s most, az évforduló kapcsán, vagy inkább ürü­gyén megpróbáltak erőpróbát kikényszeríteni. Nem volt jó hír, hogy Lengyelország szá­mos városában zavargásokra került sor, s ezek Lubinban áldozatokat is követeltek. Sajnálatos, hogy főleg fiata­lokat, nemegyszer fiatalkorú­akat vitt az utcára a felelőt­len uszítás és demagógia. Mégis biztató lehetett, hogy az üzemekben fennakadás nél­kül folyt a termelő munka, nem sikerült sztrájkra búj- togatni a munkásokat, s az utcára csábítottak száma alatta maradt a reakció által remélt nagyobb tömegeknek. A hatóságok — amint arra figyelmeztettek — felléptek a rendbontók ellen, s megfele­lő eszközöket alkalmaztak. Egyúttal igyekeznek elkülöní­teni a szervezőket azoktól, akiket ideig-óráig félre lehe­tett vezetni. A lengyel veze­tés hangsúlyozta: nem hagy­ja magát eltéríteni vállalt politikai programjától, to­vább halad a konszolidáció, a szükséges reformok, a rende­zés útján. * S ha már az évfordulók­nál tartunk: a héten emlé­keztünk annak 43. évforduló­jára, hogy Lengyelország megtámadásával kitört a má­sodik világháború. Ami is­mét figyelmeztetett arra a szerepre, amelyet egy függet­len, szocialista Lengyelor­szág tölt be az európai béke és biztonság szempontjából. Mert a Lengyelország desta- bilizálására irányuló szándé­kok nemcsak a lengyel nép­nek, hanem egész kontinen­sünknek veszélyt jelentenek. © Miért mondott le a dán miniszterelnök? Az amúgy is kisebbségben levő dán szociáldemokrata kormány a hét végére nem tudta folytatni a kormány­zást: Jorgensen miniszterel­nök benyújtotta lemondását. A közvetlen ok: a többi pár­tok nem támogatták azt a „nadrágszíjmeghúzó”, szigo­rú programot, amelyet az adott gazdasági körülmények között Jörgensen ajánlott. Aligha van kormány, amely szívesen vállalja a sohasem népszerű megszorításokat. Különösen érvényes lehetett ez Dániára, ahol eddig sem volt biztos kormánytöbbség, s a szociáldemokraták nyil­ván annak reményében kor­mányoztak, hogy ez az igazi többség felé vezethet. A rea­litások azonban kíméletle­nek: Dániát is sújtják a ked­vezőtlen világgazdasági je­lenségek, amelyekhez egy sa­játos, rendkívüli esemény is járult, száj- és körömfájás nehezítette a dánoknak any- nyira fontos húsexportot. Egyelőre nem lehet tudni, vajon hosszú és kínos alku­dozások következnek-e, vagy rendkívüli választások. Az előbbire a fejlett tőkés Euró­pa kis országai közül Belgi­um, az utóbbira Hollandia szolgáltathat most példát. Amint a nagyobbak közül bi­zonytalanná vált a nyugatné­met- koalíció, feloszlatták a parlamentet Spanyolország­ban, Itáliában pedig legfel­jebb átmeneti megoldás szü­letett. S a gazdaság állapotáról szóló jelentések továbbra sem ígérnek kedvező fordu­latot ... Réti Ervin 29. Az első — nincsen pénze. Ne nevess ki, hátha igazam van. És ha igazam van — írd meg. A második: baj van a nővel. Mein Gott — ezen nem tu­dok segíteni. A harmadik: úgy érzi, nem szeretik elég­gé. Lehet... de egy kicsit Ady személyén, sok szeszé­lyén is múlik, ha nincs más­képp. Verseidben úri,. nagy­stílű az önérzeted — sze­mélyedben kicsinyes, hiszté­rikus és nehezen kezelhető.” 1910 február végén küldte Adynak ezt a levelet Hat­vány, s a helyzet a rákövet­kező hetekben sem változott. Kissé talajt vesztetten sod­ródott egyik örvényből a má­sikba. Mivel Párizs nem ho­zott megoldást, május dere­kán csalódottan visszatért Bu­dapestre. Talán jól tette, mert zaklatottsága valamelyest csillapodott. Itthon tudhatta Bölöni Györgyöt, s egy másik közeli barátját, Kabos Edét. Sokat pajtáskodtak együtt, s a füstös, levegőtlen kocsmák, kávéházak helyett a városli­getbe jártak, a Gundel előd­jéhez, Wampetics zöldven­déglőjébe. Gyakran hazaruc­Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt első titkárának és Losonczi Pálnak, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a meghívá­sára Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke szeptember 6-án, hétfőn, baráti, munkalátogatásra Budapestre érkezik. (MTI) A diplomácia finom gesztusai sokmindent elárulnak. Amikor Helsinkiben és Budapesten bejelentették, hogy Mauno Koivisto köztársasági elnök hazánkba látogat, a finn sajtó nem mulasztotta el, hogy felhívja a figyelmet egy kedves „apróságra”. E szerint: az idén megválasz­tott új finn államfő a két szomszédországban, Stock­holmban és Moszkvában tett látogatás után első külföldi útját Magyarországra teszi. Őszintén tisztelt és nagy- rabecsült vendégünk olyan országot képvisel, amely az utóbbi évtizedekben hatal­mas nemzetközi tekintélyt szerzett. Finnország bebizo­nyította, hogy konstruktív, jó külpolitikával egy kis or­szág is játszhat nagy szere­pet a nemzetek családjában. A finn külpolitika alapelve roppant egyszerű: a béke és a jószomszédság a nemzet létérdeke. Háttérben az a mély bölcsesség húzódik meg, amelyet a helsinki Európa-konferencián a finn államfő így fogalmazott meg: „A biztonságot nem kerítés emelésével, hanem a kapu kinyitásával lehet megszerezni”. Koivisto elnök a maga részéről tovább viszi e gon­dolatot. Nemrégiben a Dagbladet című norvég lapnak fejtette ki, hogy az északi országok atomfegy­vermentes státusza megőr­zésének legjobb módja az lenne, ha atomfegyvermen­tes övezetté nyilvánítanák a térséget. Hozzátette: „E tekintet­ben kiemelkedő jelentőségű lenne, ha javulna a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok kapcsolata, ha előre­lépnének a kölcsönös biza­lom helyreállításának út­ján”. S ezzel a gondolattal bizonyára nemcsak a finn és a magyar nép, de min­den veszélyeztetett kis nép mélységesen egyetért. így gondolkozik Finnor­szágban a nép többsége, s a stabil belső viszonyok kedveznek e bölcs, gyakor­latias politikának. A két munkáspárt, a szociálde­mokrata párt és a kommu­nista pártot is reprezentáló Finn Népi Demokratikus Unió — 1979 óta — a vá­lasztók 41,8 százalékát kép­viseli a parlamentben. Az Eduskunta 200 képvi­selője közül 87 munkáspár­ti. Finnország életszínvona­la — az egész világot elön­tő gazdasági válság köze­pette is — kifejezetten ma­gas. Az egy főre eső, évi nemzeti bruttó termék 8260 dollár fölött van, s ezzel a világranglista 17. helyén áll. a magyar—finn kap­csolatok egén nincse­nek felhők. Négy és fél évtizedes, szervezett kul­turális kapcsolataink minta­szerűek. A gazdasági élet­ben pedig sokat mond ez az adat: 1973 óta kölcsönös export-importunk ötszörö­sére ugrott. De hadd idéz­zük erről egy finn újság­író, Kari Talvitie vélemé­nyét: „Finnország és Ma­gyarország között kereske­delempolitikailag minden rendezett... Kereskedelmi kapcsola­taink jövője megnyugtató­nak látszik. ígéretes voná­sok fedezhetők fel benne, noha az egész világot meg­próbáltatások érik, s az ál­talános visszaesés saját gaz­dasági fejlődésünket is las­sítja” — írja, s hozzáteszi, hogy a finn fogyasztó örül­ne, ha a magyar mezőgaz­dasági cikkekkel bővíthető lenne az import. „Koivisto elnök széle­sebbre tárja a kaput ma­gyarországi útján” — írta a napokban a finn sajtó. Semmi kétség, hogy segít­ségére leszünk benne. (f. a.) cant Érmindszentre is. Min­dent egybevetve, úgyahogy kiegyensúlyozta magát, dol­gozott, szaporodtak a költe­mények a Minden titkok versei című kötetéhez. Léda érezte, komoly a ve­szélye annak, hogy elveszít­heti Adyt. Ez az asszony nemcsak okos, nemcsak mű­velt volt, hanem tele vulka­nikus szenvedélyekkel is. Fé­lelmetesen tudott küzdeni a szerelméért. 1910 nyarán vá­ratlanul Pesten termett, hogy ne engedje tovább távolodni magától a költőt. Találkozá­suk rosszul végződött, Ady nem lágyult el, Léda külön­ben is megviselt idegállapo­ta tovább romlott, gyógyítás­ra szorult, az Olasz fasorban volt Grünwald-szanatórium- ban kezeltette magát. A betegség belátóbbá tette Adyt, iparkodott figyelmes és tapintatos lenni, csak azt nem ígérte meg, hogy Léda elképzelése szerint fog élni. Civakodásaik folytatódtak, Léda heves féltékenységi je­leneteket rendezett a szana­tóriumban is, ahol naponta látogatta a költő. Az ismétlő­dő perpatvarok Ady idegál­lapotán is sokat rontottak, ezért menekülni akart Buda­pestről. Kapós ürügyet szol­gáltatott erre, hogy öccse és annak felesége a Magas-Tát- rában, Ó-Tátrafüreden üdült. Július utolsó hetében utánuk utazott. A maga nyugalmát kereste, ezért nem Ó-Tátra­füreden, hanem az attól né­hány kilométerre lévő Csor­ba-tónál szállt meg. Komolyan foglalkoztatta a szakítás szándéka, ám még erősnek bizonyult a kötés. Szerette Lédát, ha menekült előle, akkor is. Naponta jöt­tek a hírmondó levelek Léda állapotáról a Magas-Tátrába. Bölöni a maga lelki alkatá­nak megfelelően szelíd, békí­tő, bajt elsimító modorban fogalmazott, Szüts Dezső vi­szont szellemes-gonosz kot- nyelességgel kuszálta össze mégjobban az amúgy is zűr­zavaros helyzetet. Adynak még a Magas-Tátra is közel volt Budapesthez, semmi hírt nem akart megtudni a Grün- wald-szanatóriumból, ezért váratlanul Debrecenbe uta­zott, ahol Oláh Gábor és más helybéli barátok társaságá­ban kiadósat mulatott. (Folytatjuk) Hétfőn érkezik hazánkba Mauno Koivisto see“' A holnap £m3Ahn Ady Endre C/ltl/t élettörténete ^■'M™ ...... ... - .... * -

Next

/
Oldalképek
Tartalom