Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

VÁLTOZÓ ÉLETÜNK

Márkagőg az utakon ?

Adomaszámba megy a történet: egymás mellett halad két autó, s míg a közlekedési lámpa előtt rövid megállásra kényszerülnek, az egyik figyelmeztetni kívánja a másikat, hogy nincs jól bezárva az ajtaja. De a másik megelőzi, s jó hangosan kiszól: „...a te anyád...”. Azt mondják, hogy ez bárkivel megtörténhet, ilyen nálunk a közlekedési morál.

■MHBnHHaBaBHHnBmaaaa

ben megkétszereződött. Akcióik, az Aranykerék mozgalom, az előadássorozatok, a márkatalálkozók (többsége országos rendezvény) szintén a közelkedési tapasztalat fejlesztését, a közlekedési morál javítását célozza — a technikai jellegű és érdek- képviseleti segítség mellett.

Nyílván szélsőséges a történet — de nálunk is megesett, lapunkban is írtunk hasonlóról.

Én mégsem ilyen esetekről, hanem az 1100 gépjárművezetőt foglalkoztató nagy közlekedési vállalat általános tapasztalatairól kérdeztem Etöss Károly igazgatót, a Vo— tehát olyanok körében, akik naponta az átlagnál lényegesen többet vezetnek. Vannak viszont olyan gépjárművezetők is, akik csak jó időben ülnek kocsiba, hónapokat is kihagynak, akár el is felejthetik a KRESZ lényeges, de általuk nem alkalmazott szabályait.

★

★

Ha az utakon valami baj történik, rögtön a rendőrség jut az eszünkbe; a rendőr helyszínel, kivizsgál, büntet, jogosítványt von be. Hogyan vélekedik a közlekedési morál hosszabb távú tapasztalatairól a hatóság képviselője?

Ián 5. sz. Vállalatnál.

— Másfél évtized hazai motorizációja robbanásszerű volt, s ebből az utóbbi tíz esztendő megyénkben is alapvető változásokat hozott — mondta. — A vállalat tulajdonában lévő gépjárműpark például csaknem megnégyszereződött, s az ezzel együtt járó minőségi változást is jelzi, hogy a négyszeres növekedés hatszoros teljesítménynövekedést takar. Jelenleg 38—40 millió kilométert futnak évente a vállalat autói, autóbuszai.

A szakember sok olyasmit is észrevesz, amit a „maszek autós” annyival intéz el, hogy itt jó az út, vagy nem jó. Erőss Károly szerint a megye útvonalain többnyire korszerű útburkolaton autózhatunk, motorozhatunk, de sok veszély is leselkedik a járművezetőkre. Sok helyen ugyanis megtartották a régi útvonalvezetést, a jó burkolat csábít a gyors hajtásra, s ez könnyen bajt okozhat.

De térjünk vissza az „emberi tényezőre”.

— A közlekedésiben alig vagyunk túl a „dackorszakon” — folytatja az igazgató, aki maga is 30—40 ezer kilométert vezet személygépkocsival évente. — Túl hamar többszöröződött meg a gépjárműállomány, s a társadalom nem készült fel eléggé az ilyen intenzív forgalomra. Rendkívül változatos a járművet használók előképzettsége, alkalmazkodóképessége, s ez alól nem képeznek általános és lényeges kivételt a hivatásos gépjárművezetők sem. Sokkal többet kellene tenni azért, hogy a gépjármű- vezető, mint országúti partner is megjelenjen szemünk előtt, gondolatunkban.

★ •

Sándor György negyedszázada rója az utakat (hosszú évek óta a Volán tehergép- kocsi-vezetőjeként), s egymillió 250 ezer kilométert tett meg balesetmentesen.

— Szerintem éppen azt a különösen fontos néhány percet „takarítják meg” az autósok, motorosok, ami leginkább kellene indulás előtt — mondja. — Fel kell készülni a vezetésre, egy-két másodpercet arra fordítani, hogy átgondoljuk: hová, milyen úton megyünk. Érdemes a közlekedés lépcsőzetesre is gondolni, itt a tél, a csúszós út, vagy éppen a tavasz, amikor kirajzanak a ritkán vezetők, esetleg az őszi szállítási csúcsidőszak, amikor szintén megváltozik az utak képe. Ilyenkor a szokásosnál nagyobb figyelemre van szükség.

Egy ellentmondásra is felhívta a figyelmet Sándor György, amikor elmondta: a Volánnál negyedévenként oktatás, évente vizsga van KRESZ-ből, defenzív (balesetmegelőző) vezetéstechnikából, műszaki ismeretekből

A gépjárművezetést, a közúti közlekedést persze mindenkinek egyszer el kell kezdenie. Á tapasztalat, hogy ilyenkor a leendő járművezetők udvariasak, óvatosak — sokszor túlzottan is. Vajon mi okozza mégis, hogy sok az ingerlékeny, erőszakos, udvariatlan járművezető? — kérdezem Petrovszki Mihály- tól, az Autóklub oktatójától.

— Csak abban kereshető a

válasz lényege, hogy ha valaki beül az autóba, szinte mindenkivel szemben, minden különbség eltűnik, marad a puszta tény: velünk

szemben, vagy mellettünk egy jármű halad — mondja. — Hogy abban ki ül, egynapos vagy húszéves jogosítványa van; csendes, szerény, vagy agresszív, kipihent, vagy családi, munkahelyi problémáktól felzaklatott — erről nincs információ. Van, aki az autóban éli ki az otthon vagy munkahelyen meg nem valósított vágyát. Dívik a márkagőg — holott a városban a Trabant is annyit „t»d”, mint a Mercedes.

Pedig egyszerű dologról lenne szó, tűnik ki az oktató mondataiból. Jelezzünk időben, ha sávot, irányt változtatunk, legyünk segítőkészek, néha tudjunk lemondani a nekünk járó előnyről.

Visszatérve az alapkérdésre, az okok kutatására, érdemes elgondolkodni a legtöbbször tanulóvezetők mellett ülő gyakorlott oktató megfigyelésén :

— Sokszor gyakorlatlan járművezetők is megpróbálják azt, amit az évtizedes tapasztalatok birtokában vezetők is csak ritkán engednek meg maguknak. A saját'tudás, a vezetett kocsi, és az út alapvető, de erről ma még sokan gyakran elfeledkeznek, s csak nyomják a gázt — amihez pedig (mint az oktatók viccesen mondják) egy tégla is elég lenne ...

Az Autóklub munkája persze más oldalról is megközelíthető. A megyében most két és fél ezer Autóklub-tag van, számuk az utóbbi másfél év— Nézzük először a számokat — mondja Fülöp János rendőr alezredes, a megyei főkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. — Tíz éve még 50 ezer gépjármű sem volt a megyében, most 86 ezer van. 1971-ben 1155 közlekedési baleset volt, ebből 75 halálos, 1981-ben 792 baleset történt, 64 halálos. Ennek alapján azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gépjárművek nagyon jelentős növekedése mellett nem törvény- szerű a balesetek számának növekedése. Ha hozzávesszük, hogy ez alatt a tíz év alatt több, mint hatvanezer vezetői engedélyt is kiadtunk — már következtetni lehet, hogy milyen változások történtek a megye közútjain, s mennyivel másabb most közlekedni, mint egy évtizede.

— Mi jelenti a legtöbb gondot a közlekedésrendészet számára ?

A balesetek szinte mindegyike egyéni, magatartásbeli hiányosságokra vezethető vissza: a sebesség nem megfelelő megválasztása, a haladási szabályok megszegése, az elsőbbségi jog meg nem adása, ezenkívül a balesetek harmadában mellékokként közrejátszik az alkoholfogyasztás is, amelyben országos szinten is „dobogós” (3.) helyezést vívtunk ki magunknak. Gond az is, hogy a társadalmi megítélés bocsánatos bűnnek, néha szinte sikknek, erénynek tartja, ha valaki egy-két pohár szeszes ital elfogyasztása után ül volánhoz. Újkeletű probléma az „ügyintézői” autó; sokan vezetnek munka- közben, s az utakon még a tárgyalás, az üzlet gondolatai foglalják le a vezetőt, így hamarabb történhet meg a baj — érdemes erre is odafigyelni. A statisztikák nálunk nem jeleznek balesetveszélyes helyeket, de napokat (péntek, szombat, hétfő), s napszakokat (a délutáni csúcsforgalom) igen. Végül nálunk több a kivilágítatlan jármű, főleg kerékpáros.

— ön elégedett a közlekedési morállal?

— Sok a kívánnivaló; több udvariasságra, fegyelmezettségre van szükség.

Vajon mit hoz a jövő, lesz-e nálunk olyan kulturált a közlekedés, mint a régebben motorizált országokban?

„Talán...” — mondják a szakemberek. Mindenesetre egyre többen munkálkodnak azon, hogy javuljon a közlekedési morál. A közlekedésbiztonsági tanács (KBT) már- már offenzívát hirdet. Az oktatásügy gazdáival az óvodától kezdve tanítják a közlekedést. Sokféle akció, propaganda célozza a járművezetőt, versenyek, mozgalmak bontakoztak ki. A közlekedési kultúra pillanatnyi állása azonban legtöbbször két egymáshoz közeli járművezetőn múlik, akik általában semmit nem tudnak egymásról.

De vajon ' valóban nem tudhatunk?

Marik Sándor

JELENTŐS ÉPÜLETEINK NYOMÁBAN

Á régi Korona-szóHó

A Korona-szálló képe a megnyitáskor. Hunyadi L. fényképész felvétele (1898) (reprodukció)

Aki ma a nyíregyházi Kossuth téren jár, örömmel tapasztalhatja, hogy a Koronaszálló régi épülete szépen

megújult, a gondos kezek munkája nyomán az egész ház régi szépségében, nagyságában kezd kibontakozni. Híven érzékelteti, hogy a 8? éves régi Korona-szálló jelentős építészeti alkotás volt, kora kedvelt stílusát magas

színvonalon képviselte, s a mai Nyíregyháza központjának is ékessége.

Mielőtt újra birtokba vehetnénk magát az épületet, vessünk néhány pillantást most és még két folytatásban, a Korona régi és újabbkori történetére.

I.

Két évszázaddal ezelőtt, még a földesúri birtokként kezelt Nyíregyházának kötelessége volt egy olyan vendégfogadó fenntartása, amelyik az átutazó hivatalos személyek megfelelő elszállásolását biztosíthatja. Így került sor annak a nagyvendéglőnek a megépítésére, amelyiknek tervrajzát, húsz évvel ezelőtt fedezte föl a Károlyi levéltárban Hársfalvi Péter és Koroknay Gyula. A 40 m hosszú, kellemes barokk hatású épület 6 vendégszobája, 12 lóra, 10 kocsi befogadására alkalmas állása, kielégítette a XVIII. századi igényeket. 100 évvel későbbi állapotára Krúdy még jól emlékszik: a nád- fedeles, földszintes házra, apró, vasrácsos ablakaira, hiszen már kilencéves, amikor a nagyvendéglő 1888-ban leégett, miután 1774 óta szolgálta a közérdeket. Egy 1800 körüli kimutatás szerint egy holdnyi területen terpeszkedett: a nagy telek lehetővé tette, hogy az első, fából készült színkör, — afféle fabódéaréna — is e nagyvendéglő udvarán épüljön fel 1872 nyarán.

A pusztító tűzeset idejében már megyeszékhely Nyíregyháza: törvényszéke,

járásbírósága van, a laktanyák egymás után épülnek, nem lehet meglenni célszerű fogadó nélkül. Igaz, 1880-ban, magán vállalkozásképpen felépült az Európához címzett szálloda és étterem. Ezt Király Sándor tervezi, építi:

ma is látható a Dózsa György u. 6. sz. alatt. Az öregek Otthona van manapság benne. (Vele szemben, a 7. szám alatt: az építész emeletes háza, máig megőrzött szépségében áll.) Ez a kisebb vállalkozás azonban nem oldja

meg a város gondjait.

Akkoriban már vannak újságok is Nyíregyházán. Ezek lapjain nagy vita folyik a városhoz méltó vendéglátó ház építése körül. Egyes elgondolások szerint egy vígadó központot kellene létesíteni; vagyis, necsak szálloda és vendéglő legyen az épületben, hanem bálozásra és színjátszásra is alkalmas nagytermek. Az idő segít a megoldásban : színházszerető

nyíregyháziak részvénytársaságot alapítanak, el is készül a mai színház őse: az első előadást 1894 február elején meg is tarthatják benne. Így, ez a gond már nem terhelte a fogadó tervével foglalkozó illetékeseket.

Az 1893-ban kiírt verseny- tárgyaláson 13 pályázó vett részt, s közülük az Alpár Ignác által benyújtott tervet fogadták el. A neves budapesti műépítész által tervezett színház építése már megindult, és állt mar a szintén általa elgondolt megyeháza és a még előbb épült központi elemi iskola, amelyet az evangélikusok építettek Alpár tervei nyomán, nagytemplomukkal szemben. Az újságokban olvashatók is méltatlankodó vélemények, hogy hát most már minden

jelentősebb házat csak Alpár tervezhet Nyíregyházára?!

A városi mérnöki hivatal iratai, bár töredékesen, megmaradtak a levéltárban. Ezekből követhetjük az építés menetét is. Bencs László polgármesterrel 1894. március 13-án köti meg a vállalási szerződést Alpár, ezt követik az alvállalkozói megállapodások. A kőműves munkát a nyíregyházi társas cég, Vojtovits Bertalan és Barzó Mihály végzi. Másfél év múltán, 1895. november 1- jén megnyílik a szálloda és az étterem. A nagytermet néhány nappal-később adják át: a városi tisztviselők nyugdíjalapját támogató bállal veszik birtokba a jó kedvű nyíregyháziak. A krónika följegyezte, hogy az első csárdást a polgármester kezdte el Kovách Eleknével, és fokozta az est szenzációját, hogy a dísztermet riííanylámpákkal tették fényesebbé. Természetesen, alkalmi, házi berendezés segítségével, hiszen 1895- ben még nem volt villanyáram-szolgáltatás Nyíregyházán. Amikor lezárták az építkezés költségeit, kitűnt, hogy az egész együttesen, a berendezéseket is beleértve, 230 ezer forintjába került a városnak.

A Korona helyén egy régebbi városi ház állott. Még a reformkorban építették, ez az ún. Korona-ház, benne városi hivatalok és hasznot hajtó bolthelyiségek. A város 1871-ben törvényszéket kapott, ennek tartozéka a börtön is, nosza, ezt az épületet alakították át ilyen célokra. A kilencvenes évek elejére azonban a törvényszék is, a fogház is felépült, (ma is láthatók), így a régi épület lebontására kerülhetett. Nevét azonban örökölte az új, impozáns alkotás: a Korona Szálloda és vendéglő, elegánsadban a Hotel Korona.

Külső képe kialakításában Alpár alkalmazkodott az akkori környezethez. Ezért is van kettős homlokzata. A gazdagabb kiképzést a nyugati oldal kapta, amelyik a város és a vármegye háza felé néz. Itt, a földszinten, elegáns üzletek és a sarki kávéház nagy tükörablakai fé- nyeskednek, az emeleti nagyterem ajtóablakai körül gazdag a szobrászati díszítés: Verán József budapesti mester munkája, növeli az épület kellemes hatását. Boltozatos kocsibejáró és árkádos gyalogközlekedő hozza erre az emeleti ünnepségre vagy az étterembe igyekvő közönséget. — A déli homlokzat valamivel szerényebb: ez a piac felé nyitja ablakait. A manapság látható róm. kát. templom majd csak 10 év múlva épül, egyelőre még a tervei sincsenek meg. A szállodai bejárat előtt a napi és heti piac, vegyes közönségével, zajos, poros forgalmával, oldalt és szemben a csizmadiák áruló színe és a szűcs- mesterek vásári állása. Ez ■ttbbt ax orosi (Bocskai) utca e lejem. Mindenképpen pró- . tM >t> környezett.

K Zit huaüokzattkkäBStt, aa leto.'-enteifc sarkoartaa Uáéáá

ház bejárata: felette, az emeleti ablakokhoz a vendégszobák tartoznak. Ezek közül a középen kiképzett díszesebb erkély (és a mögötte levő 6X6 méteres vendégszoba) sugall bizonyos eleganciát.

A másik lekerekített sarok mellett a Selyem utca felé vezet az út. Itt már nincsen tér: e keskeny köz másik oldalán alacsony, igénytelen, ócska üzletházak, bolthelyiségek sötétlenek, a köz másik végén a nevével beszélő Zöldség tér (ma: Szabadság tér) s nemsokkal arrébb már a Bujtos lakatlan kertjei kezdődnek. Ezért nincs az épületnek harmadik homlokzata; maga a külső kiképzés is mutatja, hogy errefelé már nincs kinek illegetni, mutogatni magát: puritán egymásutánban következnek a vendégszobák emeleti ablakai, díszítés, erkély nélkül. A földszinten pedig néhány üzlet- helyiség, majd feleakkorák, mint a túlsó oldalon, továbbá a két, boltozatos kocsibejáró (nyíregyháziul: dufart)

közötti szakaszon a „sörcsarnok” következik, az egyszerűbb ételekhez szokott közönség számára. Persze, ez is meg van osztva: az előkelőbb sörház és — a mai fogalmak szerint afféle talponálló — söntés néven különítve el egymástól az ülve fogyasztó, időző vendégeket, a csak rövid időre be-bejött, jövőmenő sörözőktől, melegedő kocsisoktól. Ez utóbbiak számosabban vannak, hiszen a mai megyei könyvtár homlokzata előtti parkoló helyén álltak, évtizedeken át, a konflisok, amelyeknek népszerűbb neve az egyfogatú Volt hiszen kétlovas gumirádlisokról nemigen szólnak nyíregyházi krónikások. És itt volt a standjuk a féderes talyigások- nak is.

A városi elöljáróság a Korona épületét jövedelmet hozó, hasznot hajtó vállalkozásként építette. Az első bérlő, Baumeiszter Ernő, Nagyváradról nyerte el a város bizalmát. S ha a harmadfélszáz ezer forint ráfordítást egybevetjük az évi nyolcezer forintnyi bérleti díjjal, láthatjuk, hogy kb. 30—35 évi megtérülést terveztek befektetésükkel egykori városatyáink.

A század elején Nebenmá- jer és társai kezelik az épületet, majd 1910 nyarától Papp Lajos és felesége a bérlő, egészen 1937 végéig. Ekkor Rónai Endrének adják ki a Koronát, meglehetősen gyors és felületesen készült jegyzőkönyvvel, hiszen a két bérlő és a város között még 1940- ben is folyik a pereskedő hu- zaHvona.

A városi vagyonleltárban, az 1934. évi felvételkor így regisztrálták a Korona épületét, mint városi tulajdont: „Kossuth tér 3. szám, Bencs László tér 1. szám. 2567 négyzetméter beépített területen 38 éves épület.” — Hogy mi van ezen belül, arra a követ- kező alkalommal kerülhet

ÜBorgiDE^vI6ó$se£

KM hétvégi melléklet

Hl 1982. szeptf ..... U. jgjl