Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

1982. augusztus 1. Kelet-Magyarország 3 Menta, bodza, hars Gyógynövény­szüret r A korábbi száraz, meleg nem kedvezett a mentaültet­vényeknek a megyében, de az utóbbi napok kiadós esői már éreztetik hatásukat. A gyorsan alkalmazkodó növények újra éledni kezdtek. Borsmen­tából eddig — az első vágás­ból és a második egy részéből — már mintegy 135 mázsa száraz levél gyűlt be az átve­vőhelyeken. További kedve­ző idő esetén a tervezett húsz tonna helyett akár 250 mázsa termés is betakarítható az egyébként már szépen díszlő ültetvényekről. A zöld utat kapott, keresett fodormentá­ból eddig 1,5 tonna száraz le­velet vettek át. Befejeződött a bodzavirág és a hársfavirág gyűjtése. Előbbiből — nyersen — 60 tonna a gyűjtés eredménye, míg a hársból csak 11 mázsa száraz virág az eredmény. (Több is elkelt volna ebből a fontos gyógy teaanyagból!) Jó ára miatt eredményesen halad a fecskefűgyökér sze­dése, korlátlan lehetőség van továbbra is a farkasalmale­vél átvételének. A zsurlófű „szüret” még tart. Eddig 18 tonna száraz anyag került raktárba. Ugyancsak folyik még a szedercsalánlevél és a gyermekláncfű gyökerének a betakarítása. Nagy lehetőségek nyíltak az idén a napraforgóvirág szi­romlevelének a szedésére: a szinte beláthatalan táblákban kevés idő alatt is nagy meny- nyiséget lehet begyűjteni. Kezd tért hódítani a telt vi­rágú dísznapraforgó termelé­se, amelynek szedése még szaporább, s magva ugyan­úgy hasznosítható, mint a szántóföldi rokonáé. (tá) Közműtérkép Nyíregyházáról lapjai Évek precíz munkája nyo­mán készült el Nyíregyháza közműveinek felmérése, me­lyet a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat nyír­egyházi osztálya végzett el. Ennek nyomán készítették el nyíregyházi geodéták a vá­ros közműtérképét. Markó Ferenc mérnök, az osztály vezetője elmondta, igényes munkát kíván ez a geodé­táktól. összesen 206 egyesí­tett térkép 1200 szagági hely­színrajz és ezekről "közel 20 ezer fénymásolatot készítet­tek. Mindez néhány év alatt azonban elavult, mert Nyír­egyháza óriását fejlődött, tag­ja lett a 100 ezres városok „klubjának”. Az új beruhá­zások, létesítmények, épüle­tek, városnegyedek, a meg­épült közművek szükségessé tették a város közműtérképé­nek rekonstrukcióját, amelyet folyamatosan végeznek, a nyíregyházi szakemberek. Jelenleg a város egyhar- madáról készült már el a re­konstrukciós térkép. A pon­tos, sokirányú munka befe­jezése 1983 első negyedévére várható. A közműtérképek­nek óriási jelentőségük van az épülő beruházások terve­zésénél és kivitelezésénél. A tervezőknek, építőipari vál­lalatodnak ezek adják tud- tukra, 'hogy a város alatt hol húzódnak gáz-, víz-, szenny­víz-, hőtáv-, elektromos ve­zetékek, postai telefonkábe­lek, csatornák stb. A közmű- térképek segítségével lehet megelőzni a baleseteket, a' különböző üzemzavarokat, amelyek városrészeket bénít­hatnak meg, ha nem vigyáz­nak. (fk.) KÁNIKULA - EGYENRUHÁBAN Egész nap csónakáznak? A vásárosnamény-gergelyiugornyai part fövenye fölött remeg a levegő, a Tiszát a pontonhíd tövében ácsorgó utas inkább látja hullámzó embertömegnek, semmint himbálózó szőke folyónak. A parton irigykedve né­zik a motorcsónakba szálló vízirendőröket, Vass Lajos, Kulcsár Miklós főtörzsőrmes­tert és Halász László őrmes­tert. Itt-ott még egy sóhaj is elröppen. „De jó ezeknek. Csak csónakáznak a jó kis napsütésben egész nap.” Elképesztő dolgok A csónakázás valóban re­mek érzés. Öt percig. Mert aztán már a krónikás is csak azon töri a fejét, hogyan is kéne megmártózni a folyó­ban, vagy legalább az ingtől hosszúnadrágtól megszaba­dulni. Ami pedig munkaidő­ben, szolgálatban legfeljebb csak ködös vágyálom lehet. pár hete tartott razzián egyet­len nap alatt több, mint egy tucattal találkoztak. A fel­szerelést elkobozzák, az ügy pedig a szabálysértési cso­port elé kerül. Mindezek ellenére az idei nyár eddig még csendesnek mondható. A sok eső, a meg­áradt folyó távoltartotta a látogatókat a Tiszától. Eddig egyetlen vízbefulás történt, még a nyár elején. A múlt heti kánikulában több, mint tízezren ruccantak le hét végi fürdésre Ugornyára. Ekkora embertömeget átte­kinteni szinte lehetetlen is. Ha nem is nekik, a gyerekek­nek mindenképp. Megszá­molni sem tudnák, hány el­vesztett apróságot találtak meg a strandon két nap alatt. A feledékeny szülők legna­gyobb csodálkozására. Szolgálat hőségben Megkönnyebbülve veszem tudomásul, mikór a csónak orra a pontonhíd kikötője fe­lé fordul. Az én munkaidőm lejárt, ők visszakanyarodnak a motorossal: a szolgálat jó­része még hátravan. Fél négy körül jár. A hőség ilyentájt éri él csúcspontját... Csendes Csaba HALLÓ, ITT A 612! Harmadszor kanyarodunk vissza a motorcsónakkal a bójasorhoz. Vass főtörzsőr­mester harmadszor kéri a fürdőzőket, vonuljanak egy kicsit kijebb, a part felé. Az­tán, ahogy hátat fordítunk nekik, a gumimatrac újból a bója túloldalán ring. Pár száz méterrel odébb, partra- vetett uszály ásítozik. Vállal­kozó kedvű gyerekek leg­nagyobb örömére. Tetejéről hol homokba, hol vízbe ug­rándoznak. Amíg a rendőr le nem parancsolja őket on­nan. A vízirendőrök szerint el­képesztő dolgokat tudunk művelni, mi fürdőzők, ' ha végre víz közelébe kerülünk. Fittyet hányva minden írott és inatlan szabályra játszunk — saját életünkkel. S hogy kevés embernek sikerül el­játszania mindörökre, abban a rend őreinek oroszlánré­szük van. Még ha sokszor felháborodva is vesszük tu­domásul például tiltott he­lyen fürödve, az intézkedése­iket. Mert ha szép szó nem használ, bírsággal kényszerí­tik a szabálytalankodókat jobb belátásra. Orvhalászok tucatjai A fürdőzők mellett akad dolguk gyakran az orvhorgá­szokkal, -halászokkal is. A H ét jelé jár. Becsen, a Kis utca jelé ilyen­kor ér a csorda. Bak­tatnak hazajelé a nagytő- gyű tehenek, jóllakott egy­kedvűséggel. A túlsó végen már jejnek, a leggyorsab­bak úton is vannak a csar­nok jelé. Hosszú a falu, idő kell, amíg az utolsó is be­tér az udvarba. Sarat és tó­csát kerülgetve szembeme­gyek velük. Az egyik cso­dálkozva néz, a másik meg­áll, a harmadik megbődül bánatosan. Ide egy, oda ket­tő fordul be, s a gazda nyi­tott kapuval várja. Bóloga- tón, mintegy köszöngetve lépdelnek az istállók felé. És miért ne lenne ilyen­kor egy kis kalamitás. A Kis utca nagy kanyarjában szembejön egy kis birka­nyáj. Nem sokan, vagy hú­szán vannak. A kolompos tehén ,megtorpan, a terelő puliféle harsány ugatással kerít, s bégető had pillana­tok alatt az árok jelé for­dul. Riadtak, s ki hinné, a tehén is ijedten nézi az ap­róbb társakat. Aztán min­den megoldódik, mint min­den este ilyenkor. Mert er­refelé órát lehet igazítani az Hét végén, Mátészalka 612 — ez kihelyezett szerkesztősé­günk teléfonszáma. Előt­tem a telefonkönyv, és találkozni szeretnék a hét végével. Kíváncsi vagyok, hogy mit ér egy nyári szombat-vasárnap a csa­ládok életében? — Halló .., bocsánatot ké­rünk, de elmondanák, hogy mi a programjuk szombat­vasárnap? Húsz beszélgetésben húsz­szor kellett elmagyarázni a telefonj áték lényegét — csak ketten tették le a kagylót — tizennyolcon szívesen vála­szoltak. — Szombati Sándorné va­gyok. Nincs különösebb prog­ramunk. Másfél éves a kis­lányom, Zita. Gyesen va­gyok, különben a kórházban dolgozom. A férjem kézi­labdázik — ez is programot ad, aztán a gyerek is diktál­ja a tennivalókat... — Ezen a hét végén mit diktál ? " — Játszana szombaton és vasárnap is, de lehetőleg nem itthon. Én most szombaton főzök. Különben itt lakunk a Keleti lakótelepen, előttünk érkező tehénhez, a hazaté­rd juhhoz. A Tisza felől víz, s fűz il­latát hozza a szél. Hirtelen jött felhő mögül születik az esti sugárkoszorú. Az istál­lókban víz mossa a sáros tőgyeket, majd muzsikálva fröccsen a tej a sajtárok­ba. Innen is indul ki gya­log, ki kerékpáron a csar­nok felé. Süldőlány, komoly férfi, barna asszony. Mi egykor ia kút volt, ma az a csarnok. Szót cserél az egyik s másik faluvég, hír szól idegenről, ki itt nya­ral, tsz-ről, boltról, ahová friss csirke érkezett vanília­fagylaltot mérő presszóról, áradó folyóról, jégről mi pásztázva verte a határt. O da tejjel, vissza hír­rel kerekeznek, sé­tálnak. És mire nyol­cat mutat az óra, Tiszabe- csen mindenki tud már mindent. A híradó a vilá­got, a tejes a helyi világot hozza a házba. Aztán csend lesz, s csak a kertekben nyíló esti viola üzen. (bürget) Szatmárban • a játszótér. Délután leme­gyünk oda. Vasárnap a gye­rekkel és a nagymamával ki­megyünk a strandra. Este a férjemmel megyünk moziba. A gyerek a nagymamával marad. Ennyi... — Halló. Itt a Kraszna Áruház. Katona Jánosné vagyok a méteráru osztályról. — A programjuk ... ? — A férjem pincér és dol­gozik,így aztán nem nagy a választék, esetleg séta, fa­gyi ... Olyankor, amikor sza­badnapos, persze megyünk valahová ... A telefonok tanúlsága sze­rint legtöbben mennek vala­hová. Horváth János agronómus: — Érik a paradicsom. Azt szedjük. A két gyerek a na­gyinál nyaVal... Farkas Istvánná, az Álla­mi Biztosító dolgozója: — Buszra ül a család és két napra elmegyünk a nagy­szülőkhöz Nyírkátára. Segí­tünk, amit kell, meg hát örü­lünk az udvarnak, a nyár­nak. Két orvoscsalád program­ja volt a Tisza, egy horgász horgászni tanítja a kisfiát Vaján ... — Hány éves a gyerek? — Már négy múlt... — Halló? Koleszár Mária vagyok, főiskolás. Szívesen elmondom; szüleim és test­véreim Debrecenbe mennek, én az időjárástól függően a Tiszára, vagy kirándulni a Beregbe valahová: barátok­kal . .. — Jó hét végét... — Maguknak is ... Hogy a napsütés tette-e, nem tudom, de jókedvűek voltak a beszélgetések. Nyár­hoz, nyaraláshoz illőek. — Maródi Lajosné vagyok, nekem vendégeim jönnek, így hát elmegyünk. _ ? — Elviszem őket kirándul­ni autóbusszal Szatmáriba. A férjem szervezett kirándu­lást. Azt hiszem kedvesebb házigazda nem lehetnék mint így. Este hazajövünk, és akkor főzök, mert a kislá­nyom Pesten nyaral, vasár­nap hozza haza a nagyma­ma ... Húsz beszélgetés, két le­tett kagyló. Tizenöten kirán­dulnak vagy vendéget vár­nak. Hárman dolgoznak, ott félnapi strand, mozi a prog­ram. Itt az írás végén köszö­nöm meg a beszélgetéseket. Ügy tűnik, hogy egyre jobb gazdái vagyunk a hétvégek­nek. És már csak egy dolog­gal maradtam adós: írtam mindezt 1982. július-augusz­tus fordulóján, szombat dél­előtt. Bartha Gábor A dohánykutató intézet nyíregyházi telepén különböző műtrágyák, gyomirtószerek és palántanevelő közegek hatá­sát vizsgálják üvegházi körülmények között. Varjas! János­né, Petró Györgyné és Belme Lászlóné, palántanevelő köze­gek tenyészedényekben való vizsgálatához készíti elő az edényeket. (Császár Csaba felvétele) Elég egy jó ötlet? Dijak, halomban A jeligés borítékok fel­bontása után gyakran talál­koztak az utóbbi három év­ben a különböző energiata­karékossági, szervezési pá­lyázatok bírálói egy sza­bolcsi szerzőpáros nevével. Jeszenszki István, a Szavi- csav igazgatója és Hegyes Sándor, a vállalat műszaki tanácsadója áldozta fel sza­bad idejének egy részét, hogy egyszerre bizonyítsa az elmélet és a gyakorlat hasznát, közkinccsé tegye a sikeres módszereket. Leg­utóbb egy anyagtakarékos­sági pályázaton háromszáz munka közül találták a legjobbnak pályaművüket, amely a kommunális szennyvizek hasznosításá­val, a mezőgazdaságban a műtrágya egy részének pót­lásával foglalkozott. — Általában olyan meg­oldásokkal pályáztunk, ami a munkánkkal összefügg — kezdi Jeszenszki István. — Akár műszaki megoldást, akár szervezési javaslatot dolgoztunk ki, előbb a gya­korlatban bizonyítottunk, s a vállalati tapasztalatok birtokában készítettük el a pályaművet. Szerzőpáros esetében óha­tatlanul felmerül a kérdés: ki az ötlet gazdája, hogyan születik meg egy jó javas­lat, miként történik a kidol­gozása? — Talán az a legfonto­sabb, hogy eléggé problé­maérzékenyek vagyunk — veszi .át a szót Hegyes Sán­dor. — Ennek köszönhetjük, hogy egy jó ötletet tovább tudunk fejleszteni, eljutunk a gyakorlati megvalósításig. A skála elég széles a pá­lyaműveket illetően. Az MTESZ energiatakarékos­sági pályázatán két ízben szerepeltek sikerrel, a szennyvíztisztítás energiata­karékos megoldásaival. Az egyik a nyíregyházi telepen egy nagy teljesítményű vil­lanymotort „spórolt” meg, a másik a vósárosnaményi szélkerék. A Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság pályázatán (az SZVT megyei szervezetének alel- nöke Jeszenszki István) ta­valy két pályaművel szere­peltek, az idén egy nyert .díjat. A szervezési javasla­tok vállalati bevezetéséről a nyíregyházi szervezéstudo­mányi nyári akadémián Hegyes Sándor tartott elő­adást. — Bizonyos értelemben a szakmai vakság gátat jelent, ha új dolgokról gondolko­dunk — magyarázza He­gyes Sándor. — Ezért tör­jük a fejünket, s kellő kri­tikával kezelünk minden megoldást, hiszen ez lehet a siker alapja, A másik alap a vállalat- ríál van, hiszen nemcsak a vezetők, hanem a munká­sok is újításokon dolgoznak, igyekeznek lépést tartani a technikai változásokkal. Mindezt megerősíti az igazgató is: — Ezt legjobban bizonyít­ja, hogy a vízügyi ágazat­ban már másodszor volt az első a vállalati kollektíva az újításokkal, ésszerűsíté­sekkel. A szabolcsi szerzőpáros pedig újabb ötleteken töri a fejét. Környezetvédelmi gond is, hogy az állattartó telepek trágyáját hogyan helyezzék el. Ennek a me­zőgazdasági hasznosítását tervezik. — Azt a javaslatot tart­juk jónak — mondja Je­szenszki István —, ami olyan megoldást ad, amely a felhasználónak nem Sülön költséget jelent, hanem hasznot hoz. L. B. [ Dohánynemesítőle Esti pillanatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom