Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 1. A legújabb hírek szerint viszonylagos nyugalom uralkodik Bejrutban a nyolcadik Izraeli-palesztin tűzszünet megkötése után. Képűnkön: a Nemzetközi Vöröskereszt gyógyszerrel megrakott teherautókat küldött a libanoni fővárosba a rászorulók és sebesültek megsegítésére. V ' ' ~ • J A hét címszavakban HÉTFŐ: Arafat, amerikai képviselők előtt tett nyilatkozatával elismerte a palesztinokra vonatkozó összes ENSZ-határozatot — Két ENSZ világkonferencia kezdi meg munkáját, Bécsben az öregedés problémáiról, Mexikóvárosban a kultúrpolitikáról — Helmut Schmidt Kanadában. KEDD: A kubai külügyminiszter athéni tárgyalásai — Tokióban megkezdődik a Japán Kommunista Párt kongresszusa — Grenadai küldöttség Moszkvában — Közös amerikai—hondurasi hadgyakorlat. SZERDA: Indira (Gandhi Washingtonba érkezik — A TASZSZ élesen bírálja az atomcsendtárgyalások megszakítását célzó amerikai lépéseket. CSÜTÖRTÖK: Algériai közvetítési kísérletek Irak és Irán háborújában, heves harcok Basra körül — Argentína tárgyalásokat sürget a dél-atlanti válság végleges megoldására — Reagan sajtóértekezlete. PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák találkozója, a szocialista országok vezetői csúcstalálkozót kívánnak tartani a fokozottabb gazdasági együttműködés kérdéseiről — *Üj elnök Panamában. SZOMBAT: Nyugat-Bejrútban életbe lép a nyolcadik tűzszünet, a Biztonsági Tanács egyhangúlag felszólítja Izraelt a város blokádjának feloldására — Dzsiddá- ban haladás mutatkozik az Arab Liga Libanon-bi- zottságának munkájában — Nehézségek a tervezett AESZ csúcskonferencia körül. A hét három kérdése • 29 2jJ1üC1j3í i i O Milyen új fejlemények történtek a libanoni válságban? Nyugat-Beirut körül életbe lépett a nyolcadik tűzszünet, ami egyúttal — sajnos — azt is jelzi, hogy nem egészen egy hónap alatt hét tűzszünet borult fel. A nyugalom rövid óráiban folyik a mentés, túlélők után kutatnak a romok között, temetik az áldozatokat. S próbálnak ivóvizet, kenyeret, gyógyszert szerezni, de mindez egyre nehezebb, hiszen a nyomás egyre erősebb, az izrikai képviselők előtt — rövid írásos nyilatkozatban ismerte el a palesztin kérdésre vonatkozó összes ENSZ-hatá- rozat érvényességét. Ez magába foglalja a messzemenő békés-tárgyalásos szándékot; Izrael de facto, vagyis tényleges elismerését az 1967- es határokon (ennél tovább, ebben a helyzetben, az izraeli elutasítást is figyelembe véve, aligha mehetett tovább a PFSZ elnöke); s természetesen azt a szándékot, hogy az ENSZ-döntéseknek megferaeli csapatok több napos teljes blokádot létesítettek az ostromgyűrűben levő több, point félmillió ember kiéhez- tetésére. A meg-megújuló katonai összecsapásokkal párhuzamosan nagyüzem van a diplomáciában. A szaúd-arábiai Dzsid- dában állítójag keretmegállapodás született az Arab Liga hattagú Libanon-bizottságá- nak ülésén; New Yorkban a Biztonsági Tanács egyhangú határozattal szólította fel Izraelt-a blokád feloldására, folyik egy francia—egyiptomi tervezet előkészítése; az amerikai elnök különmegbizott- ja, Habib folytatta ingázását; s egy valóban tartós és igazságos rendezés követelése helyet kapott a Brezsnyev—Husák csúcstalálkozóról kiadott közleményben is. Emeljük ki azt a mozzanatot, amelyről kétségtelenül a legtöbb szó esett. Jasszer Arafat — ameBefejezte észak-amerikai látogatását a nyugatnémet - kancellár. Képünkön: Helmut Schmidt (balra) Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök társaságában. lelően biztosíthassák a palesztin önrendelkezést, független Palesztina alakulhasson Izrael mellett. Ellentmondásosnak tűnik egyelőre a Dzsiddában kialakított terv. A jelek szerint megállapodtak a PFSZ fegyveres erőinek kivonásáról Nyugat-Beirutból. A távozókat négy arab állam (Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom) fogadná be. Nem tisztázott viszont hogy marad-e palesztin fegyveres jelenlét Libanon más vidékein (a Bekaa- völgyben, keleten és Tripoli- ban, északon) s folytathatják-e tevékenységüket a PFSZ politikai intézményei a fővárosban. De pontosan körül kell írni a Nyugat-Beirutba érkező nemzetközi felügyelő erők összetételét és hatáskörét, mindenekelőtt pedig meg kellene állapodni a menetrendben : hogyan és mikor menjen végbe az izraeli csapatok visszavonása. A kommentátorok sokszor használt kifejezésével élve, nehezen csillan fény a válság hosszú alagútjának végén. Különösen, ha számításba, vesz- szük, hogy a mostani tárgyalások elsődleges feladata a libanoni háború megfékezése, de megnyugtató kiutat csak egy általános közel-keleti rendezés biztosíthat. © Hogyan értékeljük Reagan sajtóértekezletét? Amikor az amerikai elnök sajtóértekezletet tartott a héten, az első kérdés egy csúcstalálkozó lehetőségére vonatkozott. Teljesen indokoltan, hiszen Reagan volt az, aki két és fél hónapja — a -békemozgalom s a tiltakozó hullám leszerelésére — amolyan „magas szintű összetalálkozást” javasok, ha Brezsnyev New Yorkban járna ... A komolytalan indítványra^ Moszkva komoly választ adott: októberre, megfelelően előkészített szovjet—amerikai csúcsértekezletet indítványozott. Most viszont Reagan szemmel láthatólag visszalépett: elzárkózott minden időponttól; homályosan említette a csúcs céljait és minden alapot nélkülözően arról szólt, hogy a Szovjetunió állítólag nem lenne érdekelt e tárgyalásokban. Az elnök tehát nemigen kíván csúcstalálkozót, viszont szeretné elhárítani magáról a felelősséget. Taktikázásában azok a gondok is közrejátszanak, amelyek a nyugati szövetségben jelentkeznek a „gázcső”-ügylet kapcsán. A héten a nyugatnémet AEG- konszern bejelentette, hogy minden amerikai fenyegetés ellenére teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Schmidt kancellár újabb beszédeiben ugyancsak atlanti „családi viszályt” említett, de kitartott lényegbeli álláspontja mellett; s az új angol külügyminiszter, Pym ugyanígy nyilatkozott Washingtonban tett villámlátogatása ' során. A „családban” akadnak tehát problémák bőven, s úgy tűnik, erősödik egy nyugatnyugati csúcs szükségessége, hogy közelíthessék a nézeteket. (Egyébként egy tervezett szocialista csúcstalálkozó tervéről is szó esett a héten, a Brezsnyev—Husák találkozóról kiadott közleményben. A szocialista országok vezetőinek magas szintű értekezletén a gazdasági együttműködés kérdései kerülnének előtérbe. Ezt egyrészt megkövetelik a fejlődés belső szükségletei, másrészt a washingtoni szankciósorozat, amely visz- vetette a kelet—nyugati kapcsolatokat.) A Reagan sajtóértekezlet azt tanúsította, hogy nem várható változás az amerikai politika fő vonásaiban. Ez — ismerve politikájának fő vonásait — nem tartozik kedvező hírek, előrejelzések köze... O Miért jelentkeznek nehézségek az AESZ csúcskonferenciája körül? A hét derekán, a líbiai fővárosban kellene megkezdődnie az Afrikai Egységszervezet szokásos, évi állam- és kormányfői értekezletének. Egyelőre azonban minden bizonytalannak tűnik: a külügyminiszterek öt sikertelen nekifutással próbálkoztak, hogy előkészítsék az összejövetelt, de még mindig nem adták fel egy kompromisz- • szum kialakításának reményét. A viszály közvetlen oka a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság (SZADK) AESZ- tagságának kérdése. A Poli- sario Front által életrehívott A brit külügyminiszter washingtoni villámlátogatása során felszínre került néhány nézetkülönbség azt jelzi, hogy még Nagy-Britannia sem támogatja egyértelműen a szovjet—nyugateurópai gázcsőügylettel kapcsolatos amerikai bajkottpolitikát. Francis Pym (képünkön) tárgyalásai után kijelentette, hogy a gázvezeték ügyében változatlanul nem sikerült egyetértésre jutni. szaharai államot eddig huszonheten ismerték el az ötven afrikai ország közül. A többség alapján a köztársaság a szervezet teljes jogú tagja lett, Marokkó és tizennyolc másik állam kivonult az AESZ-tanácskozásokról. A sivatagi háború immár hatodik esztendeje tart Marokkó és a Polisario között.) Afrikában azonban más törésvonalak is jelentkeznek. Csád nevében például három küldöttség jelentkezett, tükrözve a polgárháborús állapotokat. Szomália, ahol nagy méreteket öltött a belső elé- getetlenség, Etiópia ellen vádaskodik és az Egyesült Államokhoz fordult katonai pótsegélyekért. A huzavonában szerepe lehet annak is, hogy a kontinens egyes nyugatbarát országai nem lelkesednek a tripoli helyszínért, s azért,, hogy az AESZ soros elnöke a vendéglátó Líbia vezetője, Kadhafi lesz. Az AESZ tehát nehéz időszakot él át, pedig az egység annál fontosabb lenne a megosztó törekvésekkel szemben, mert az első számú, közös feladat Namíbia függetlenségének, s a dél-afrikai többségi uralomnak kivívása lenne, ez pedig elképzelhetetlen hatékony afrikai összefogás nélkül. Réti Ervin Történettudomány és társadalom A téma nem új, az elmúlt évtizedben többször is foglalkoztak vele tudományos fórumokon. Aktualitása azonban nem csökkent. Ezt bizonyította a Történelem és Közgondolkodás címen a közelmúltban Egerben megrendezett tudományos tanácskozás szinte minden előadása, és nyílt, helyenként szenvedélyes, termékeny vitája is. Ez nem csupán a tanácskozás sok műfaj úságával magyarázható, hanem azokból a fogalmi, értelmezési, helyzetmegítélési és egyéb különbségekből, amelyek a történészek között, az egyes társadalomtudományi ágazatok és az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (iskola, művészetek, tömegkommunikáció) képviselői között részben objektív indítékokból fennállnak, s amelyek a munka módszereinek, eszközeinek, a velük szemben .támasztott lényegében azonos, de a gyakorlatban mégis különböző műfaji és funkcionális követelményekből erednek. A szaktudomány nem alkalmazkodhat az aktuális napi politikai igényekhez, csupán segítheti azokat, a milliók szemléletét formáló tömegkommunikáció különböző fórumainak pedig sokkal közvetlenebbek a politikai funkciói. így például a közvélemény-formálásban, benne a tömegek történelmi szemléletének alakításában. A történelemszemlélet formálására hivatott valameny- nyi fórum feladatait megvizsgálva nem azt kell mérlegelnünk, hogy korunk emberének műveltségében milyen helyet foglal el a „történelmi elem”, hogy miképpen kell értelmezni a történelmi műveltséget mai világunkban — ez is jelentős kérdés —, hanem bonckés alá kell venni azt is: hogyan fogadják be a történelmi műveltséget, mennyire vált a történelem szocialista tudatformáló erővé hazánkban. Ez azonban rendkívül bonyolult; egzakt módon nehezen mérhető. Ahhoz, hogy megközelítőleg reális képet alkothassunk a „közvélemény” történelmi tudatszintjéről, az első és legfontosabb vizsgálandó tényező: a történettudományi kutatómunka helyzete, tudományos megalapozottsága és hitele. Ezt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az elmúlt két évtized minden tekintetben termékeny időszak volt. Ezen a téren nem a megjelent művek száma a mérvadó, noha nem lebecsülendő. A lényeg azonban az egész tudományág szemléleti, módszertani fejlődése. A széles körű hazai és nemzetközi forrásbázisra épülő, a történeti fejlődést a maga ösz- szetettségében láttató tudományos művek gyarapodása, amely — szerénytelenség nélkül — nemzetközi elismerést vívott ki a magyar történet- tudománynak. Ez természetesen folyamat, amelynek nem értünk a végére, s figyelembe véve az új, megválaszolásra váró kérdések, valamint a tudományok fejlődésének törvényszerűségeit, nem is érhetünk a végére. Ez állandó küzdelem. Ezt a küzdelmet a dogmatizmus béklyóitól, a marxizmus—lé- ninizmus érvényesülését gyengítő nézetektől vitákban megszabadult tudományág vívja a történelmi múlt minél hitelesebb, megalapozottabb ábrázolásáért. Jóllehet sok még az úgynevezett fehér folt, azonban ma már megfelelő tudományos bázisa van tehát a marxista történetszemlélet formálásának. Fel kell tenni a kérdést: mi volt a kiindulópontja ennek a fejlődésnek? Első és legfontosabb feltétele az a politikai és ideológiai konszolidáció, amely felszabadította az alkotó szellemi energiákat a korábbi megkötöttségektől. Ez igényt és egyben követelményt támasztott és támaszt a tudományág művelőivel szemben. A kutatómunka legfőbb követelménye az ideológiai és a valóságfeltáró funkció dialektikus egységének érvényesítése lett. Az egyetemessség érvényesítése mellett, és azon belül követelmény lett annak a földrajzi, történelmi környezet szerepének és hatásának számbavétele, amely népünk évezredes történetének alakulását mindenkor nagymértékben befolyásolta. Ennek az évezrednek, s még inkább a hozzánk legközelebb álló évszázadnak számos sorskérdését kellett újraértékelni, tudományos alapra helyezni. Az okok ismertek. A histo- rizálás, majd a tudatosan nacionalista, soviniszta szellemű történetírással szemben álló marxista történészek csak igen kis mértékben tudták ellensúlyozni ezeknek a hatását a tömegek történelemszemléletében. Sőt, maga is a felázabadulást követő évek osztályharcának követelményeiből kiindulva, s annak alárendelve kezdte meg azoknak a történelmi eseményeknek, személyeknek az „átértékelését”, amelyek, illetve akik népünk történetének sorskérdéseihez, jobbára pozitív hagyományaihoz kötődtek. A Dózsa vezette parasztlázadás, 1848—49, és annak kiemelkedő vezetői, az 1918—19-es forradalmi periódus, az illegális kommunisták küzdelme, a felszabadulás voltak azok a „kulcstémák”, amelyeket meg kellett szabadítani a korábbi torzításoktól. Ezt az egyoldalú, javarészt politikai célzatú történetírást a munkáshatalom győzelme után erőteljesen determinálta a dogmatizmus majd a revizioniz- mus, a különböző előjelű, azonban a hamis tudatot konzerváló, vagy újratermelő történelemszemlélete. Mindezt felerősítette az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (oktatás, művészetek, tömegkommunikáció) „hatékony” munkája. Közismert, hogy Magyar- országon évszázadok óta a történelem hagyományosan fontos eleme volt a közgondolkodásnak. Az ideológiaipolitikai munkának érthetően elsőrendű érdeke volt, hogy a múlt mindenfajta torzításával szemben, llépünk reális képet kapjon saját múltjáról, annak legfontosabb eseményeiről, történelmét meghatározó hazai és nemzetközi tényekről, folyamatokról, összefüggésekről. Nem „sorban rendezett” történeti példák kiemelésével, nem aktuális párhuzamokkal, hanem a marxista-leninista társadalomvizsgálat szellemében és módszereivel kellett és lehetett ennek az igénynek megfelelni. A tudomány , olyan művelésével, amely a fejlődés ellentmondásain, az osztályefők küzdelmében megvalósuló történelmi folyamatok, a szükségszerűségek és a véletlenek közegében érvényesülő törvényszerűségek feltárásával érzékelteti a mához vezető történelmi múltat, s a múltnak a mában is ható pozitív és negatív elemeit. E z a fejlődés nem volt egyenesvonalú. Azt sem mondhatjuk, hogy a múlt módszertani, szemléleti problémáin már minden tekintetben úrrá lettünk. Tet- tenérhetők még egyoldalúságok, főleg történelmi közelmúltunk értékelésében, az utóbbi mintegy két évtized azonban megteremtette azt a szerény tudományos alapot, amelyre az erre illetékes fórumok a helyes történelmi szemlélet formálásáért végzett munkájukat építhetik. Vass Henrik a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető elnöke A VILÁGBAN EGY HÉT
