Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-25 / 198. szám

1982. augusztus 25. r Keiet-Magyarország 3 A dombrádi Petőfi Termelőszövetkezetben még százhektárnyi területről kell a szalmát betakarítani. Harsányi Gyula és Szántó Imre lehúzóval a tábla szélére gyűjti a szalmát, ahol majd kazlazzák. (jávor) AGRÁRÉRTELMISÉG BALKÁKYBAN Igénylik a megbízatást Megyénk és hazánk nődol­gozói országos konferenciára készülnek. „Legmagasabb” fórumukat a Parlamentben rendezik október 30-án és 31- én. De már a következő na­pokban elkezdődnek az elő­készületek, a lányok és asz- szonyok még inkább az ér­deklődés középpontjába ke­rülnek. Az országos konfe­rencián megyénket húszán képviselik. Már szinte biz­tos, hogy a húsz meghívott között három férfi is lesz. Természetesen nőies üzemben dolgozó férfiak kapnak meg­hívót a Parlamentbe. — Nem minden cél nélkül kézbesítik részükre a meg­hívót. A cél az, hogy a veze­tő, illetve középvezető beosz­tásban dolgozó férfiak „első kézből” kapjanak informáci­ókat, a legilletékesebbektől tudják meg, hogy mik foglal­koztatják mostanában a nő­dolgozókat. A konferencia és annak előkészülete azonban nem korlátozódik a munka­helyi örömökre és gondokra. A nőbizottsági üléseken, kü­lönböző aktívákon napirendre kerül a család helye és sze­repe — a nők, az édesanyák, a feleségek szemszögéből. Ezenkívül jól ismert témák kerülnek napirendre. Ügy mint a nők közéleti szereplé­se, nők vezető beosztásban, tanulásuk, harmadik műszak­juk, stb. Jól ismert témák ezek, olyanok, amelyeket sohasem Egyre több áruval rakott teherautó jelenik meg me­gyénk útjain. S a mezőgaz­dasági betakarítás meghozza, hogy nemcsak az üzemek járművei, hanem más me­gyékből érkezett teherautók is viszik az állomásra az al­mát, a burgonyát, a raktá­rakba a búzát. Az idén is egymillió tonná­nál több áru elszállításáról kell gondoskodni a mezőgaz­daságban. A felkészülést mindenütt megkezdték. Ahogy erről a közelmúltban a megyei szállítási bizottság ülésén az érintett vállalatok beszámoltak, olyan ütemter­vek készültek, amelyek lehe­tővé teszik a szinte zökkenő- mentes szállítást. Kár lenne előre inni a med­ve bőrére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jöhet egy esős ősz, adódhatnak rendkí­vüli körülmények, amikor bizony igencsak megizzadnak a szállításban résztvevők. Va­lószínű, hogy az idén sem fog minden jól olajozott gép­hez hasonlóan működni. Azonban az előzetes felkészü­lés biztosíték rá, hogy fel­mérték a tennivalókat, s ahol szükséges, ott megteszik a gyors intézkedéseket is. A szállításban most arról kell leszokni minden partner­nek, hogy ötnapos munkahe­tet tartsanak a járműveknél, a vasúti kocsik ki- és bera­kásánál is.„ A nyíregyházi papírgyár vagy a konzerv­gyár szolgáltatja a jó példát, amely hajlandó a hét végén akár többletmennyiséget is rakodni, csakhogy a megter­melt áru ne maradjon raktá­ron. Az ő példájukat fogad­hatja meg a többi vállalat, amikor az emberek szabad­napját ugyan kiadják, de a járműveket teljesen kihasz­nálják, hiszen a rendelkezés­re álló viszonylag rövid idő­ben csak így tehetnek eleget a feladatoknak. Különösen a téli alma ex­portja ad nagy feladatot me­gyénknek. A terméskilátások alapján — no meg a korábbi évek tapasztalatai szerint — a szállítás a legjobb kilátá­sok ellenére sem tud alkal­szabad levenni a napirendek­ről. Mostanában, a konfe­rencia jegyében még inkább előtérbe kerülnek ezek a té­mák. Fontos, hogy ne csak előtérbe kerüljenek, hanem — a lehetőségekhez képest — megoldást is nyerjenek a megoldásra váró feladatok. Megyénkben az utóbbi évek­ben különösen a nőket fog­lalkoztató könnyűipar fejlő­dött. A lányok és asszonyok egész sora jutott munkához, biztos megélhetéshez. Mi ta­gadás: munkába állásukkal a munkahelyi gondok is meg­szaporodtak. A megyei pártbizottság szervezi, segíti az előkészüle­teket. Szeptember elején a soron következő nőreferensi értekezletre azokat is meg­hívják, akik megyénket kép­viselik majd az országos kon­ferencián. A megyei pártbi­zottságon megtartandó érte­kezleten szó lesz az eredmé­nyekről és a feladatokról is. A húsz meghívott útravalót kap a konferenciára. A kon­ferencia egyébként nem hoz majd országos érvényű hatá­rozatokat, de ajánlásokat tesz országos szerveknek. A húsz szabolcs-szatmári meg­hívott hozzájárulhat a konfe­rencia sikeréhez. Főleg akkor, ha ezek a küldöttek hasznos, megvalósítható javaslatokat kapnak munkahelyükön, la­kóhelyükön, vagy akár a ba­rátoktól, barátnőktől is. mazkodni az üzemek igényei­hez. Ezért a felkészülésben a fegyelmezettség, az ütemezés, a szerződés betartása a fon­tos termelőszövetkezeteknek és kistermelőknek egyaránt, hogy kevesebb legyen a né­zeteltérés. így a zsúfoltabbá váló őszi utakon a teherau­tók céllal, -s eredménnyel fognak közlekedni — a ter­melők hasznára. Társadalmi munka Gáva- vencsellön Az idén már közel kétmil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek a gávaven- csellőiek. Ebből is kiemelke­dik a 2. számú óvoda felújítá­sa, ahol a szülői munkakö­zösség, a szocialista brigá­dok 150 ezer forintos társa­dalmi munkát végeztek. Nagy segítséget nyújtott ebben a Szabadság Termelőszövetke­zet, negyven gépkocsi földdel töltötték fel az udvart, s mindemellett ötvenezer fo­rint készpénzzel járultak az épület felújításához. Éjszakai szállítás Felkészültek az almaszüret­re a tuzséri átrakó-pályaud­varon is. A rakodás zavarta­lan lebonyolítása érdekében átalakítottak egy rámpát, s egy normál vágány mellett — a gépi rakodás könnyítésére — leburkolták az utat. Ezzel egyre több partnerünknek megteremtik a lehetőséget a fizikai munkát felváltó gépi berakodásra. Könnyebbséget jelent az is, hogy lehetővé te­szik az éjszakai szállítást is — a rámpákon tárolva az al­mát —, így a termelők gaz­daságosabban használhatják ki járműveiket. Szociológiai vizsgálódás alapján elemezte a szocialista mezőgazdasági üzemekben dolgozó értelmiség helyzetét a balkányi nagyközségi párt­végrehajtó bizottság. E köz­ség állami gazdaságának ér­telmisége különösen sokat tett azért, hogy Balkányt százszorosán szárnyára kapja a hír, hiszen az elmúlt évti­zedekben sokszor nyerte el a kiváló gazdaság címet, s or­szágos rangja van. Amióta a szakszövetkezetei egy meder­be egyesítve anyagi-szellemi energiát megalakították a Szabolcs Tsz-t, mind többet hallat magáról e gazdaság is eredményeivel, erőfeszítései­vel. Beszédes tények Nem közömbös, milyen a két szocialista nagyüzemben élő értelmiségiek helyzete, megítélése. Hogyan kapcso­lódnak be a falu életébe, részt vesznek-e arculatának formálásában, a bontakozó szocialista életmód és életvi­tel alakításában. Nos ezekre keresték a választ a pártfóru­mon, amelynek előkészítő munkájában jelentős munkát végzett dr. Balku József, a párt-vb tagja, az állami gaz­daság személyzeti és oktatá­si vezetője. Figyelmet érdemel, hogy amíg a község társadalmi éle­tének más szféráiban (köz- igazgatás, oktatás, közműve­lődés, kereskedelem, később az ipar!) az értelmiség szám­szerű és minőségi fejlődése csak lassan, fokozatosan kö­vetkezett be, addig ez a szo­cialista mezőgazdasági üze­mekben ugrásszerű volt. Kü­lönösen ez volt jellemző a termelőszövetkezet megalaku­lását követően. íme a beszé­des tények. Az állami gazda­ságban 1977-ben mezőgazda- sági, műszaki és számviteli egyetemet, illetve főiskolát vagy középfokú végzettséget szerzett szakemberek száma összesen 67 volt, addig 1982- ben már 79. Még szembetű­nőbb a fejlődés a tsz eseté­ben. Ott 1977-ben 11 volt az említett értelmiségiek száma, ugyanakkor 1982-ben 71 (!). Stabil gárda Ez azonban csak a mérleg egyik oldala. Az árnyékos ol­dalát sem hallgatta el a párt- vb, amikor rámutatott: kü­lönböző okok miatt jelentős az agrárértelmiség körében a fluktuáció. Ez a stabil szak­gárda kialakítását akadályoz­za, amely fontos feltétele, hogy a növekvő követeimé- ** nyéknek eleget tegyen a jö­vőben az állami gazdaság és a tsz. Az állami gazdaságból például 1978—81 között 15 egyetemet, 8 főiskolát és 25 középszintet végzett szakem­ber távozott el. Keresték a pályakezdők — mert többsége az! — eltávozásának okait. Megállapították, hogy a pá­lyakezdőknek már eleve az a szándéka az elhelyezkedés után, hogy némi gyakorlat megszerzése után tovább áll­janak. S főleg olyan tsz-ekbe, ahol kedvezőbbek a feltételek, esetleg könnyebb a megélhe­tés. »Kedvezőbb ajánlatra el­távoztak. Pontosan kimutat­ható, hogy a Balkányi Állami Gazdaságban 1970 és 1980 kö­zött 74 pályakezdő létesített munkaviszonyt. Ebből jelen­leg már csak 28 dolgozik a gazdaságban, a többi elment. Érdemes szemügyre venni azt is, hogy az eltávozottak közül 11 már az első évben vándorbotot fogott, 16 pedig a második esztendőben. Mint a pártfórum megállapította: különösen nagy volt a moz­gás az V. ötéves terv idősza­kában. Némi csökkenés most tapasztalható. Az állami gaz­daságban a felsőfokú szak­embereknek csaknem 32 szá­zaléka, a tsz-ben 82 százalé­ka párttag. Többen különböző társadalmi posztokon is helyt­állnak, mint választott veze­tők. Súlyának megfelelően Bármilyen kellemetlen, ki kell azonban mondani: ez a viszonylag jó felkészültségű agrárértelmiség nem szerepel súlyának megfelelően a köz­ség politikai-társadalmi életé­ben. Elsősorban azért, mert nem igénylik munkájukat. Nem kapnak megbízatásokat. Különösen a derékhad, mely igényelné is ezt a megtisztelő megbízatást. Ehhez a mellőzé- si szemlélethez hozzájárult a korábbi évek gyakorlata, amikor értelmiségen jórészt csak a pedagógusokat, az or­vosokat érfették. Napjaink­ban Balkányban is megvaló­sításra váró feladat, hogy va­lamely szervezet összehívja az itt élő értelmiségieket, hogy azt a szellemi tőkét, amellyel ez a réteg rendelke­zik, a község javára kama­toztassák. A még most tapasztalható elkülönültségük feloldására, illetve megszüntetésére a kezdeményezést a pártfórum megtette. Remélhető, hogy Balkány holnapjának formá­lásában, alakításában már nagyobb energiával, együtte­sen kér és vállal feladatot az az értelmiségi réteg, amely­nek eddig is jelentős, szerepe volt e közösség és gazdasá­gainak sikereiben. L. B. Az üres rubrika T eri szsme felcsillant. Húgára kacsintott, különös bizsergés áradt szét testében, amikor a telepről kiszabadulva ne­kivágtak a kukoricásnak. Estefelé úgysem hiányoznak otthon, anyjuk a vacsorát tálalja, meg pöröl apjukkal egy sort, az öccsei a peca- botot szorongatják a bujto- si tónál. Végre teljes a sza­badság! Két egész óra az övék. Bőségesen elég arra, hogy körüljárják az épít­kezést, de szívszorítóan ke­vés a jövő elképzelésére. Bár Teri, akár csak más ti­zennégy éves kamaszlány, igen egyszerűnek látja a vi­lágot. Reggel elmegy az is­kolába, délután haza, de a lecke fölött időnként már eszébe jut egy szép barna legény, akivel elmenne a vi­lág végére is. Iboly riasztja fel gondo­lataiból : — És mit gondolsz, Teca, mikor költözünk már? El­árulok neked egy titkot, vet­tem egy szappanfélét, a fű­szeres azt mondta, fel kell akasztani a kád fölé és a meleg vízzel együtt folyik ránk az is. Na, mit szólsz? Az alig egy évvel ifjabb húga szakasztott mása Te- cának. Igaz, egy osztállyal lejjebb jár, de annyira ha­sonlítanak, hogy randevún már helyettesítették egy­mást ... Most ezek az apró sikerek eltörpülnek és he­tek óta lázban égnek. Meg­jött a pecsétes papír, Újvá­ros egyik háromszobás la­kását kapja a héttagú csa­lád. Amit a sűrű, gépelt írásból kivettek, s megje­gyeztek, az annyi, hogy jo­gosultak rá ... Megvárták az apjukat a levéllel, jobb az, ha a hatóság dolgát az ember veszi a kezébe. A paprikás krumpli előtt az anyjuk a kredencről leemel­te a borítékot. Pusmogták már régóta, hogy lebontják a telepet, most viszont itt az írás róla. Apjuknak re­megett a keze, amint feltép­te a borítékot. A sok nyelvi cikornya — ki érti a leg­többjét? — annyit azonban elárult nekik, hogy a ta­nács háromszobás lakást ad. A családfőnek ezen az es­tén kihűlt a vacsorája. Csak szuszogott, ’forgatta a fala­tot, de nem tudta lenyel­ni. Asszonyát nézte, amint a zsebkendőnyi kertet, a deszkákkal határolt házat siratta. Itt ebben a döngölt földes kis szobában szült neki két lányt, három fiút, dolgozta magát agyonra, mégsem örül az újnak. Pe­dig hány éjszaka töprengett rajta, amikor már aludt a családja, de őt elkerülte az álom. Egyre a munkatársai jutottak az eszébe, amint az ő szerencséjét irigyelték. „No, Aladár, most megfog­tad az Isten lábát. Se la­kásigénylés, se várakozás, egyből három szoba össz­komfort hull az öledbe.” S ha jól belegondolt, ahogy az ácsolás után permetezte a meleg zuhany a barakköl­tözőben, most akár éjszaka is kinyithatná otthon a csa­pot. Amikor csak akarja. A három kisfia még fel sem fogja, de a Teri meg az Iboly készül, annyi szent. Csak látni kéne, hogy pus­mognak esténként! Már el is osztották a szobákat. Az egyiket maguknak akarják. Odapillant asszonyára. Borca még mindig szemre- való, pedig már az ötvenhez közeledik. Egyenletesen szu­szog, legalább most nem emészti magát a bontás mi­att. Egész nap úgyis ez a té­ma járja a telepen. Az asz- szonyok ebben is suskust gyanítanak, s telebeszélték Borca fejét is. Milyen lesz ott fenn a kalickában, még levegő se jut be elég, a pur- dék meg hol fognak játsza­ni? Tán abban a szűk ket­recben, az ablak előtt? Pe­dig Borca reggel olyan vilá­gosan látja, hogy kezdődik majd „ott” egy napja. Gáz­tűzhelyen forralja a tejet, a friss kenyeret reggel veszik meg a boltban. Ott biztos lesz iskola is, odaérnek az övéi nyolcra. Csak hát az esték, azok kibírhatatlanok! A két lány már bútorról be­szél, szőttest emlegetnek, meg kenceficét is vettek már. Az urán se tud eliga­zodni, ha szidja neki a bon­tást, csitítja, ha meg örül­ne, hát ő jön a teleppel. Legalább lennének már túl az egészen! A z augusztusi este már korábban búcsúzik a naptól. Teca és Iboly szaporázza a lépteit, ahogy visszaérnek a telepre. Ma is körüljárták Újvárost, a to­ronyházon újabb két emele­tet számoltak meg. Lefekvés után pedig az éjszakákat számolják, mint a gyerekek, Még mindig heteket kell aludni a nagy napig! De már az iskolában elújságol­hatják a többieknek, nem sokáig kell Titel utcai cí­met beírni a naplóba, még szeptember elsején szólnak az osztályfőnöknek, hagyja üresen a lakcímet, mert ha­marosan költöznek. Hogy fognak csodálkozni a többi­ek, ha majd reggel illatos krémmel az arcukon ülnek be a padba! Visszatérő ál­mukat látták most is. Vala­ki kergette őket, s rohantak át a. kukoricáson, fel az emeletre, s kifulladtan csap­ták be maguk mögött az aj­tót. Körülnéztek, szekré­nyes, díványos szobában ta­lálták magukat... Tóth Kornélia N. L. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom