Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982.

augusztus 20.

A gőzbika a tanyába lassan becammog. Most már olyan maguktól járó gőzbikák is vannak, amelyek az úton szinte megdöbbentik az embert, ha az akácfák alul pihentéből feléjük tekint. Sivítanak ezek a gépek, a szaga sem kellemes egyiknek sem. Amelyik olaj már a kerekein elunta magát, az adja ezt az alkalmas szagot.

De azért még nem minden gép ilyen. Megvannak a régiek is. Amelyek még maguktól nem járnak az úton, hanem ökrök húzzák. Ez az igazi, mert amaz nem a szegény embernek való. Ugyan emez

sem. Egy ember nem szokta megvenni, öten-hatan állnak össze, hogy egyet megvehessenek. Ez olyan kis részvényes üzlet. A gép aztán sorra járja a tulajdonosokat, s mindenütt elcsépel. Mikor mindezt bevégezte, akkor elmegy pénzért csépelni, vagy pedig részt kap a csépelt búzából.

Gépész, már olyan valóságos, nincsen hozzá, hanem valamelyik tulajdonosnak a legényfia odafönn járt Pesten, és kitanulta a masinisz- taságot, amelynek különben gőzgépkezelői tanfolyam a neve. No, aztán csakúgy elvégzi a dolgát, mint a valóságos masiniszta, legalább eddig nem durrant szét a gép a keze alatt.

— Ha kis baja van a gépnek — vélik —, ő is elintézi. Ha pedig nagy baja van, úgy sincs abban okos embör.

Ahogy a szerfölött komoly ökrök a gépet á tanyába behúzzák, a gyerekek mind ösz- szeszaladnak a láttára. Aki a lovakat őrzi a semlyéken, az is befut, mert el nem tudja gondolni, miféle nagy állat lehet az, amely most érkezett. (Tán csak nem elefánt, akit az iskolában is tanítanak?! Széles és mély nyomokat vág a tanyaudvar szikes homokján a gépkerék.

— Apám, mi ez? — kérdezi egy kurta férfiú.

— Hát mi vóna — mondja az apja. — Masina.

Az ám, csakugyan masina. A gyufa is masina, a gép is masina, minden masina, ami furcsa és csodálatos. A gyufán az a csodálatos, hogy ha a falon végighúzzák, meggyullad, a gépen pedig az a furcsa, hogy szalmával alágyújtanak, s akkor azonnal forog a kereke, hogy hajtsa a cséplőt. A cséplőn pedig ismét borzasztó sok kerék van egymásba akasztva, az mind forog, lármáz, zakatol. Egy egész halom búcsúfia, egy egész kendőnyi vásárfia nem hozott volna ilyen gyönyörűséget a gyerekeknek, mint ez a masina. Bár csak messziről nézik, mert mellőle elparan- csoltatnak.

(------------------------------------------------------------------------Tömörkény Mván:

Etel a dobban

Lehet, hogy a ló sokkal komolyabb, sem hogy hasonló dolgok az agyának munkát tudnának adni, lehet azonban, hogy az onnan van, hogy a ló sokat utazik. Jár különféle vidékeken a kocsi előtt, bemegy a városokba, szaladgál uradalmi földeken, s így előtte a gép füttyengetései, a cséplő dobjának mély bődü- lései ismert dolgok lehetnek.

Nem lehet ezt tudni, mivel a lónak mindössze néhány szava van, s azt is csak a járatosabb kocsisok értik. Hanem maguknak az embereknek, akik távolabbról hallják, a fütty és a bődülés igen furcsa. Pár év előtt ilyen hangok még nem laktak a tájékon. A kalászból a szemet a lovak patája taposta ki, és nem a dob szelelte ki a búzát, hanem lapáttal vetették a szérűn a szél ellenébe.

Legföljebb a nagyobb kis- birtokokon akadt olyan gép, amit beleástak a földbe, és a vasrúdjaik is a föld alatt

szolgáltak a cséplőig. Amolyan szelíd masina volt az még, a felesek görhes lovai vontatták körbe, s közben még maguk is nyomtattak. Lassan folyt vele a munka, szíj nem volt, ami elkaphatta volna sebes forgásában az embert, tüzelni nem kellett alá, szénszag, kormos gépész, sivító fütyülés, tűzveszedelem és emberi szerencsétlenség — mind, mind hiányzott. Nem nagyon régen volt, de nem tegnap volt, az bizonyos.

Azon időközhöz képest csodálatos, hogy tájakon, amelyeken sohase járt, íme, a vasbika az ő minden tolda- lékaival meg jelen. — Szava olyan rendkívül furcsán, szokatlanul fut végig a nádasok, mezők és tarlók fölött; s a gyümölcsfás szőlő levelei közé beérve, az emberek, asz- szonyok bizonyos megütődés- sel hallgatják és mondják:

— Hejnye, ez mán mégis-- csak igazán de furcsa dolog.

Csakugyan az. Még a szarka is megrebben a diófán. Egy öregember azt mondja: No,

nézd el, nézd ... Míg mások a házakba sietnek, hogy a faliórát a fütyüléshez igazítsák. Mert a gép éppen tizenkét órakor fütyül, bár hogy aztán a gépnek ki fütyüli azt meg, hogy mikor van igazság szerint tizenkét őrá, azt már nem tudja senki.

A gépfütyülés ideje előtt akkor volt pontban tizenkét óra, mikor az ember a napon a tulajdon árnyékának a fejére rá tudott lépni. Bár hiszen ez sem az igazi, mert egyiknek hosszabb a lába, mint a másiknak, ismét meg a másiknak hosszabb a nyaka, mint az egyiknek. Ki lehetne az ilyesmibe okos?- ...Jár a gép. Omlanak bele a keresztek, más oldalon telnek a zsákok. A szalmát kazlakba rakják, s minden ember kétannyit pipázik, mint máskor, mivelhogy most nem szabad. Jó szerencse, hogy aki a gépet eteti, az nem dohányos. A gépet lány eteti, Kormányos Etel nevezetű, és mit tárgyaljuk tovább a dolgot, a gép egyszer nagyobbat bődül, mint szokott, és vad, iszonyatos sikoltás van ezzel elegy. Sárhányó Pál éppen nyújtaná át a szekérből a keresztet a gépre az Etel elé, mikor látja, hogy mint valamely kereszt, Etel is becsúszott. Ordítja Sárhányó Pál:

— Megállj!

, Hát hiszen igen. Már megálltak. Többen a cséplőre másznak, és Kormányos Etelt kiemelik. Ez nem nehéz munka. A madárhúsú Etel ezelőtt sem lehetett valami nagyon súlyos, most pedig még könnyebb, mert lábai neki már nincsenek.

Vér önti végig a cséplőt, vér a búzát, a szalmát, de még a polyvát is. A föld tiszteletére egy leány föláldozta- tott.

A kocsi, amely a testét vinné, az útra a tanyából lassan hajt ki. Az úton a járók kérdik:

— Mit viszöl?

— Etelt.

— Hát mit esött az Etellal?

A kocsis int egy nagyot a

kezével arrafelé, amerre a masina áll, és azt mondja:

— A gép ...

E nap a környéken hiába bizakodtak a népek, hogy a gép majd este hat órakor megfütyüli a pontos időt. Nem fütyülte, mert állott, így a cséplő sem dolgozott, s nem bőghetett, mert ki kellett belőle tisztogatni az embervért, és elvégre valahol csak meg kellett találni Etel lábait is.

De holnap már majd fütyül megint, s akkor azok a népek, akiknek órás tanyájuk van, ismét utána igazíthatják az óra tetején a cirkalmokat.

Csanády János:

Augusztusi reyeláció

István fekete jobbkezétöl arany pecséttel élt e táj, s ezer év kemencéjében sütött kenyérként fehérlik az ország.

Kegyetlen kezek lefaragták a hegyek kenyérhéj-karéját — s hóharmattal, futó homokkal vad, alföldi szelek befújták.

Vess számot hát magyar magaddal, mert új vetés nő minden tavasszal, újra tódul a mezők torkán aratók éneke, a búza.

Gazdag ez a nyár, vidd magaddal a holdsütötte éjek nyugalmát, a nappal befűtött kemence hullámzó hevét álmaidban.

Jut még, úgy-e? — juthat eszedbe: anyád, anyád, anyád sütötte — mert van kenyér és van még ország.

Házunk ereszén kitekintve a fecskék kis családját látom. Jönnek-mennek a levegőben boldogan, mint egy gyermekálom.

Hány nemzedék? Ó, nem a honfoglalók óta, csak a perctől, mikor először üdvözöltek?!

Mert elmentek és visszajöttek a nagyvilágot átfogó lég végtelen csatornáin át.

Vonulásuk térképe vénebb Ázsia legrégibb ösvényeinél.

„Mióta ember néz az égre .. mindig is az egész világ volt a hazája, a reménye; sebet azért kapott, mert az egészhez ragaszkodott, hazáját védve — és nemzedék jön nemzedékre minden évben e honba térve.

Bihari Sándor:

KENYÉR

: Kenyér az asztalomon.

Félkiló.

Már ismerem ízeit, j akkor is, ha a boltból való, s ki tudja, honnan a

liszt, —

otthoni szerint szeretem,

aként

ahogy anyám, nagyanyám szitálta és dagasztotta még a lisztjét s fűtött alá,

sütötte a kemencében; s

aként

ahogy apám, nagyapám elvetette s learatta még a búzát s Lator alá,

a vízmalomba vitte

őr leni; —

aként szeretem, eszem, ahogy a futkosás rétjei éhséget adtak nekem;

pedig, anyám, nagyanyám, hol van a dagasztó kéz? Föld alatt. És, apám, nagyapám, hol

van a

kaszáló kéz? Föld alatt.

De a fiatok, itt maradt. Eszi most a bolti kenyeret, mit hat napon át meg rímei révén maga keresett;

s miről csak egy címke

mondhatja meg, hogy ki — melyik

névtelen

üzem és brigád sütötte meg mindennapi kenyerem,

s hogy ki vetette el, aratta le s őrölte meg,’ — név

szerint,

személy szerint nem tudom sose, —

egy tudott ország kering

köröttem földjével, gépeivel s karjaival, hogy ide, mint kit családtagnak fogad el,

a kenyerem letegye,

s én vágyamig érzem is őt, kenyér

íze, ereje teremt országot bennem s föld

tenyerén

egy emberi végtelent.

Galambos Lajos:

Ellentétes töltésű felhők

Az emberek pedig tesznek- vesznek a gép körül. A legény, aki „odafönt a Pestbe” a masinisztaságot kitanulta, rendelkezik. Most ő az úr. Máskor az ilyenfajta fiatalember az öregebbek előtt nemigen szavalhat, aminthogy az nem is illendő, miután amazok részén van az ősz haj és a tapasztalat. De hát itten mégiscsak ő tud legtöbbet. Ahogy aztán a szíj a kerekekre került, a munka megindul.

Valamely ember, bizonyos nevezetű Fehértói Mihály, aki részvényes a gépben, kedvtelve nézi a gép forgását. Lám, már füttyent is, s ahogy az első kévéket a cséplőbe dobja az etető, mérges búgása azonnal hallatszik.

A hangok hallatára az udvarban a kutya fölüti a fejét, és néhányat vakkant azon ismeretlen ellen, aki így kiáltoz. A semlyéken a tehén abbahagyja a legelést, s föltekint. A tehénnek ez szokása, mert a nagy fehér buböcék kíváncsiak. Ök azt is meg szokták nézni, hogy az úton ki halad el, miféle kocsival, és hosszasan néznek utánuk.

1.

Látta az öreg jól, hogyne látta volna ennek a fiú-embernek a sürgölődését. Mondotta is néki még ebéd előtt:

— Rendben van minden, átadtál mindent, minden bizonnyal jobban fogod tölteni a szabadságodat, mint én.

— Nem érezted jól magad Dezső bácsi? Azt mondtad indulásod előtt, meglátogatod még egyszer, tán utoljára, azokat a városokat, ahol tanultál, ahol az ifjúságodat töltötted.

— Hát épp ez az! Hol van már az én ifjúságom. Az én öreg csontom, az én drága feleségem arra a házra sem emlékezett már Óvárott, ahol megkértem a kezét. Nem beszélve Brünnről, pedig egyszer odaszökött utánam, avatásom előtt. Fényesen avatták akkoriban a mezőgazdászokat, hajaj! Még Horpács- ra emlékezett egy kicsit, azt a házat kereste, ahol Sedel- mayer Kurt lakott, egyik mesterem. Mondottam a páromnak, hagyjad, az emlékét is felejtsed el annak az embernek, Rákosiék annyi medáliát raktak a mellére, hogy már nem tudta hová tenni, s aztán, amikor egy pillanatra bajban volt a haza, átlépett a határon, gyalog se került volna többe másfél óránál, de ő három teherautóval ment,

hurcolván magával a kutatási anyagokat, a nemesített cukorrépájának leírásait, mindent átvitt Burgenland- ba, itthagyta a hazát, na de hagyjuk, a szívbaj jön rám a dühtől, ha csak eszembe jut a neve!

A fiú-ember azt mondotta:

— De te itt vagy ma is, Dezső bácsi.

— Hát hol lennék? ötvenhat után persze engem hurcoltak meg a tisztelt Kurt helyett, persze nem sokáig. Jól éreztem magam a Homokjavító Intézetben is, de aztán ez a nyugalmas hely a szülőfalumban, ez már végképp kielégít engem.

— Neked is van már medáliád annyi, hogy nem tudod hová tenni.

— Az érdekel engem? Azt (gondolod?

— Bizonyosan az is.

— A föld, ahol születtem. Meg ti, taknyosok ... kínálj meg gyorsan egy cigarettával, az asszony mindig kiszedi a zsebemből: áárt, káráí- ja, ááárt neked; hogyan tudott az a gyönyörű lány, aki utánam szökött Brünnbe, hogyan tudott ilyen öregasz- szony-szájú lenni. Te érted ezt? Ááárt neked; míg odavoltunk, csak a budiban cigarettáztam, mint egy kölyök. Érted ezt? Sohase nősülj meg, legyen bármilyen nagy a szerelem. Nyakadra nő az asz- szony, nem vagy többé ura se testednek, se lelkednek.

— De azért kibírtad Eta néni mellett mindeddig, Dezső bátyám.

— Hát ki. Elvégre azért férfi a férfi, hogy bírja ezt a zsarnok életet. Bármennyire ááárt neked.

Nem volt a szavaiban semmi düh; amolyan öreges morgás volt az egész litánia.

— Szóval — kérdezte aztán, amikor már szippantott három-négy jó mélyet a cigarettából —, nem mondtam, hogy takarodj, és utána utazz el, pihenni? Épp eleget gürcöltél már tavaly nyár óta te is. Vedd ki a szabadságodat és takarodj. Most már itt vagyok én, remélem, bírom addig, míg visszajössz.

— Erről van szó, és ez részemről rendben is lenne, vén mester, de nem akarok egyedül utazni.

— Hanem?

— Te is a feleségeddel voltál, én nem tehetném meg?

Az öreg eldobta a csikket:

— De neked nincs feleséged, ha jól tudom.

— Még. Még nincsen, drága Dezső bátyám. És éppen ez itt a bökkenő.

— Nadehát — mondotta az öreg —, amennyiben nincs semmiféle akadály, mármint a törvényes akadályokat értve, Magyarországban össze lehet házasodni akár fél óra alatt.

— Ez így is van, öreg mester — mondotta a legény —, csakhogy ehhez a szüleimmel egy nagy tekintélyű embernek kellene beszélni.

— Például, kinek?

— Például neked. Ök ugyanis azt hajtogatják szüntelen: mikor leszel te — mármint én —, akkora tekintély,

legalább a megyében, mint a vén Dezső. Én nem mondottam nekik, hogy te hogyan nősültél, szó nincsen erről, ugyan, de ők egészen odavannak érted, a példák példájának tartanak.

— Én? Amikor dohányzók, iszogatok is, ha nem látja az asszony! ?

— Nekem te úgy vagy mesterem^ ahogy vagy. Nekik, mármint a szüleimnek, a látszat szerint vagy nagy mester, érted?

— Mélységesen értem, és szomorú is vagyok e kettős értékelés következtében.

— Sohse bánd. Mindenkinek kell a hit. Valamiben, vagy valakiben hinni kell.

— Te például most kiben ihiszel ?

— Marikában, a cukrászlányban.

— Áhá, óóóahá! Hát az csemege egy leány, te! Majdnem, mint az enyém volt, amikor utánam szökött Brünnbe! Aó, isten, ha még egyszer fiatal lehetnék. Na, de ők, mármint a szüleid, kit akarnak?

— A doktorkát, aki a tavaszon került ide.

— De kérlek — mondta az öreg —, az is helyes teremtés.

— Szemüveges.

— Na aztán? Éjszaka úgysem viseli. Egyébként nekem is van szemüvegem, sőt neked is, te majom!

KM ÜNNEPI melléklet