Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-18 / 193. szám
1982. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 Almaszüret idején Megőrizni a minőséget A KENYÉR ÜNNEPE ELŐTT minden évben már a másik „aratásra”, az almaszüretre gondolnak megyénkben a termelők, és a felvásárlók egyaránt. Nem túlzás a tulajdonképpeni kalászos betakarítással azonos rangban megemlékezni erről a munkáról, ha tudjuk: az ország almájának fele megyénkben terem. Ilyenkor visszáséj lenek a korábbi esztendők nagy almacsatái. Vita a minősítővel, harc az exportvagonokért, visszairányított szállítmányok... A kertészek november végéig még álmodni is csak az almáról tudnak. Az idei első koordinációs tárgyalásokon egy valamiben értett egyet minden fél. Any- nyi termés lesz mint tavaly, és az is rekordnak számított, a minőségre sem lehet kifogás. Ezt megőrizve leszedni, csomagolni, és eladni: az őszön „ez a mi munkánk” és tényleg „nem kevés”. A GÖNGYÖLEG! Mindig itt kezdődnek a gondok. Az előző szezonban bizony elég gyakran fordult elő, hogy ládából nem akkor, nem annyi, és nem ott volt amikor, amennyi és ahol szükséges lett volna. Az idén legalább belföldi göngyöleg van elég, de ez csak a kishűtő-, és tartályláda. Aki ilyenekben szállít a ZÖLDÉRT telepekre visszfuvarra még üresei is kap, így csökken a szállítási költség, és rugalmasabb az ellátás. Most még azt is elmondhatjuk, hogy exportláda is van kellő számban, de . a szokott „betegség” már megint erőt vett egynémely gazdaságon. Nevezetesen a túlbiztosítás, így aztán érthető, hogy van, ahová kevesebb jutott. Később aztán többletköltség árán lehet csak átcsoportosítani a felesleget. Vajon mit szólnának ezek a halmozó gazdaságok, ha a megtöl- tetlen láda a nyakukon maradna? Ha ez a veszély egyelőre nem is fenyegeti őket, megtörténtek az intézkedések a feszültség enyhítésére. A papírgyár már az idén kétmilliót gyárt papírládából, ami megfelelő merevítéssel pótolja a fából készültet. Ebbe is belefér 14—15 kiló alma, de azért elgondolkodtató: miért kell drága papírt használni olcsó nyárdeszka helyett? AZ ÜTEMEZÉS! Csodaszer lehetne, ha egyenletesen áramlana az alma az alr“?‘ dó állomásra. Mi volt eddig helyette? Meggyőző szó ide, árpreferencia oda, mindenki igyekezett minden _ letezo kapcsolatát, befolyását bevetni hogy minél többet szállíthasson. „Eredmény”: hosszú gépkocsisorok, türelmetlenség, idegeskedés, aránytalan eltérés egyes gazdaságok elért értékesítési átlagárában. Bizonyos fokig érthető a sietség, hiszen az a biztos, ha már túladtak az árun. A kertben, a tárolóban apad is, meg más baj is érheti, de azért ma már képesnek kell lenni magasabb szempontokat is figyelembe venni. A kereskedelem is igyekszik, hogy ne csak az öntudat tartsa vissza a termelőket a kaotikus áruözöntől. Az idei árak a tárolásra ösztönöznek. Szeptemberben minden minőségben olcsóbb a felvásárlási ár harminc fillérrel kilónként. Lehetne több is? Majd kiderül. Októberben és novemberben ennyivel több lesz, érdemes tehát kihasználni minden hűvösebb helyet, és nemcsak a nagyüzemekben, hanem a kistermelőknél egyaránt. Az utóbbiaknál különösen tanulságos volt a tavalyi szeptember. Ki ne emlékezne az utcára, a kapu elé kirakott ládahalmokra? Nagyon könnyen belátható, hogy 82 ezer kistermelő 93 ezer tonna almáját nem lehet három-négy hét alatt felvásárolni. A helyi ÁFÉSZ-ek minden kistermelővel írásos megállapodást kötnek az átvétel időpontjáról, és ha a felvásárlók igyekeznek széthúzni az átvétel idejét, üdvös dolog, ha türelem kíséri munkájukat. A belátásnak a nyugodtabb szezon lesz a jutalma, ez pedig mindenképpen magasabb bevételhez juttatja az országot és a gazdát egyaránt. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek tagjaik almájának az eladását szervezik, élen járhatnak az ütemezés egyenletessé tételében. ÉVRŐL ÉVRE IGÉNYESEBBEK nemcsak a nyugati vevők, hanem a demokratikus országok is. Gondosabb munkával elé lehet menni a vá- logatósabb partnereknek. A szebb körszedett nagyméretű almának lenne piaca, de itt aztán tényleg mindent percre pontosan meg kell szervezni. Megéri. A hetven milliméteren felüli almáért tíz forintnál is többet kap, aki erre vállalkozik. A minősítés a másik gond. A MÉSZÖV teljes belső ellenőrzési apparátusa rajta tartja a szemét az átvételen, de így sem megy vita .nélkül. Sajnos az volt eddig a jellemző, hogy az átvétel után keresték meg a tanácsok szakértőit, pedig ezt addig kell megtenni, amíg az almát el nem szállították. A szakértők jó munkáját dicséri, hogy a viták eldöntésében legtöbbször mindkét fél megnyugodott. Az ÁFÉSZ-ek a gyors szervezett lebonyolításban érdekeltek. Kétszáznegyven saját, és bérelt gépkocsijukra szükség esetén még rakodót is adnak, így mindenkinek érdemes kivárni a sorét. A HAZAI PIAC ELÉG FELTÁRATLAN, de vannak még helyi lehetőségek is a nem exportképes áru elhelyezésére. 150 ezer tonna ipari alma feldolgozására van lehetőség és további ötvenezerből lehet pálinkát főzni. Sajnos nagyon alacsony a felvásárlási ár, egy forint hatvan fillér, de ennél többet fizetni egyszerűen nem lehet, mert a belőle készült áru sem hoz többet. A kiút a magasabb feldolgozottsági fok elérése. Lehetne például aszalni, és ugyancsak aszalt szilvával, körtével levesaiapanyagot készíteni belőle. Ha a háziasz- szony megpillantaná a bolti gondolában mondjuk negyedkilós csomagolásban, biztos megvenné. Más országokban ez általános. Sajnos a gyümölcslé vásárlója sem ismeri el, hogy nem szintetikus illatot érez az ivólében, azzal viszont nem tud árban versenyezni a természetes alapanyag. Pedig megtehetné, de ez már a kereskedelem reklámmunkáján múlik. így, az elején az „almacsata” minden résztvevője nagyon jó felkészülésről tesz tanúságot, és „klappolnak” a koordinációs pontok. Sikerre csak akkor vihetők a tervek, ha a partnerek együttműködésében nem kerekednek felül szűkebb érdekek, és a közös munkára végig a közös érdek jegyében kerül sor. Ésik Sándor Cukorka cukorbetegeknek A nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet új ipari főágazattal gyarapodott. Tiszaiéi ken — őt hónap alatt — 4 millió forintos beruházással DIET-DROPSZ üzemet hoztak létre. Az özemben megkezdték a kísérleti gyártást, négy alap- ízesítéssel diabetikus cukorkát készítenek, mely importkiváltó termék lesz. Képünkön: málna ízesítésű cukorkát csomagolnak. (Jávor László felvétele) a kollektíva dönt a „kollektívról" A munkahely törvénye Szinte részletekbe menően szabályozza a dolgozók jogait és kötelességeit a kollektív szerződés. Megyénk legnagyobb vállalatánál, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál külsőre vaskos könyvhöz hasonlít a „kollektív”. Közérthetően íródott, bárki kikeresheti benne a rá vonatkozó „szentenciákat”. Az öt évre szóló szerződést azonban sem a vezetők, sem a dolgozók nem tartják olyan szentírásnak, amelyen nem lehet változtatni. Változtatnak is rajta évente, úgy, ahogy az élet diktálja. Idén is életbe lépett néhány kisebb-nagyobb módosítás. Zavartalan üzemanyag*ellátás Csökkent a fogyasztás Zavartalan az üzemanyagellátás — tudtuk meg Kovács Sándortól, az ÁFOR nyíregyházi kirendeltsége szállításvezetőjétől. Pedig az aratás idején a mezőgazdasági nagyüzemek naponta 150— 200 tonnával több gázolajat, tüzelőolajat kértek mint máskor. Idén 5 új Rába vontatót kapott a nyíregyházi ÁFOR, melyekkel jelentősen nőtt szállítókapacitásuk. A teljes gépparkjával naponta 660 tonna benzint, gázolajat, szuperbenzint, valamint rafinál (finomított) benzint, kenőanyagot tud a megrendelőknek eljuttatni. A Mátészalkán, Csengerben, Vásáros- naményban, Kisvárdán lévő ÁFOR-telep vasúton, míg a nyírbátori tartályautóval kapja az üzemanyagokat. Az első fél évben a megyében jóval kevesebb üzemanyag fogyott el, mint az elmúlt év hasonló időszakában, mely részint a kedvezőbb időjárásnak, részint az egyre sikeresebb energiatakarékossági intézkedéseknek köszönhető. Egyedüli gond,, hogy számos helyen csak délután négyig fogadják az üzemanyagot, vagy gyakran várni, keresgetni kell az átvevőt. Pedig az ÁFOR télen a zavartalan tüzelőolaj-ellátás érdekében éjszakai műszakot is szervez. Korszerűsítik a nyíregyházi telepet. Űj szociális épületet létesítenek, valamint egy olajfogóval megakadályozzák, hogy a csapadékvízzel, vagy más módon olaj hagyja el a telepet, szeny- nyezze a környezetet. A szerződést helyi törvénynek, helyi alkotmánynak is neyezik. A szerződéssel való foglalkozás Zuberecz Miklós reszortja, aki a vállalati szakszervezeti bizottság politikai munkatársa. A fiatalember hosszan sorolja, hogy milyen széles körű felmérő munka előzte meg az idei módosítást is. JÖTTEK A JAVASLATOK Már az elmúlt év végén felkérték a gazdasági vezetőket, a középvezetőket és a szakszervezeti tisztségviselőket: január 15-ig tegyenek javaslatokat a kollektív szerződés módosítására. Jöttek is a javaslatok írásban és szóban is. Egyik sem maradt pusztába kiáltott szó, hiszen mindenki rövid, udvarias választ kapott javaslatára. A javaslatokat az illetékes osztályok véleményezték. Elsősorban azt nézték meg, hogy a javaslatok nem ütköznek-e jogszabályokba, rendeletekbe. Helyes ez, hiszen a javaslattevők általában nem járatosak a szerteágazó jogszabályokban. Az szb munkatársa egy sokszorosított, terjedelmes füzetet mutat. Ez a január közepéig beérkezett javaslatok összesítése. Ezt az „anyagot” év elején először az igazgatótanács vitatta meg. A tanácsot többnyire munkások, adminisztratív dolgozók alkotják, tehát azok, akiket a szerződés legjobban érint. A tanácsülés után a szak- szervezeti tisztségviselők sorra járták a munkahelyeket és közvélemény-kutatást folytattak a javaslatokkal kapcsolatban. Ezt követően a szakszervezeti bizottság tűzte napirendre a témát. Végül a legmagasabb vállalati fórum, a bizalmi testületi ülés vitatta meg és fogadta el a módosítást. Valóban volt vita. Mint Zuberecz Miklós mondja, az egyik üzemrésznek a gazdasági vezetés ötszázalékos béremelést javasolt, a szak- szervezeti tisztségviselők közbenjárására azonban hat- százalékos béremelést kaptak a dolgozók. ÖT ÉVRE SZÓL Elfogadás után a módosítás is törvénynek számít. De mint dr. Kazár Péter, a vállalati jogsegélyszolgálat vezetője mondja, csak a kihirdetés napjától számítva. A jogász hangsúlyozza, hogy hatszáz példányban sokszorosították a módosítást és egy példányt valamennyi munkahelyre eljuttattak. Mi is tulajdonképpen a kollektív szerződés és annak módosítása? A jogsegélyszolgálat vezetője így fogalmaz: „Hézagpótló a Munka Törvénykönyve és a különböző jogszabályok között, öt évre szól, igazodva a gazdasági tervidőszakhoz. Az évi módosításoknál az új jogszabályokat is figyelembe kell venni. A mi alacsonyabb jogszabályunk nem ütközhet magasabb jogszabályba. Példa erre a szabadságok szabályozása. Eddig 12 nap volt az alapszabadság, ettől az évtől 15 nap lett. A felsőbb rendelettől mi sem térhetünk el”. A vállalat jogi előadója, dr. Márton Gabriella az üzemi újságba cikket írt a módosításról. Azt mondja, főleg azért, hogy a dolgozók jobban megértsék, értelmezni tudják a módosításokat. Tudomása szerint félreértés nem származott, a kihirdetés óta még senki nem reklamált. A jogásznő itt említi, hogy a szerződést és a módosítások végrehajtását időnként ellenőrzik. A vállalat igazgatójának munkaköri kötelessége, hogy évente a bizalmi testületi ülésen beszámoljon a módosítások végrehajtásától. Lapozgatjuk a módosításokról szóló füzetet. Ebből kiderül, hogy a vállalatnál 1975-ben módosították a törzsgárdaszabályzatot. Ezzel kapcsolatban a dolgozók kérték: módosítsák a módosítást és azok tanulóidejét is vegyék figyelembe, akik 1975 előtt jöttek a vállalathoz. A módosítás értelmében figyelembe veszik. így akik csak 1985-ben számíthattak a 20 éves törzsgárdatagságra, azok már idén jubilálhatnak és átvehetik a kétezer forint hűségpénzt. Eddig csak a három-, vagy több gyermekes dolgozók kaphattak vissza nem térítendő lakásépítési támogatást, ettől az évtől a kétgyermekesek is kaphatnak. A szerszámhasználati díj emelését sokan kérték. Nemhiába, mert az eddigi egymillió helyett évi egymillió-hétszázezer forintot fizet a vállalat szerszámhasználati díj címén. NEM KÍVÁNSÁGMŰSOR A módosítás azonban nem kívánságműsor alapján készül. Az egyik osztály dolgozói például rugalmasabb munkaidő-beosztást kértek. Nevezetesen azt kérték, hogy napközben szabadabban mehessenek ki magánügyeiket intézni. A kérést elutasították, mondván, hogy az osztálynak alkalmazkodni kell a termelőegységek munkaidejéhez. A kollektív szerződés és annak módosítása a kötelességeket is szabályozza. Eddig a művezetők a félórás ebédidőt bárhol eltölthették. Most előírás, hogy csak a munkahelyükön tölthetik el. Az anyagi, a leltári felelősséget is részletesen szabályozza a szerződés. Olyan ez a könyv, mint egy mérleg. Egyensúlyt mutatnak benne a jogok és a kötelességek. Nábrádi Lajos (cselényi) □ eleg nyári este. A buszmegállóban egy idős házaspár, két fiatalasszony, s egy középkorú hölgy a leányával álldogál. Mindkettőjük kezében bevásárlószatyor, az’ anyukáéban egy üveg kóla is. Halkan csevegnek, jókedvűen, gyakran fel-felne- vetnek, de csak csendesen, tapintatosan, nem zavarva másokat. Egy fehéringes fiatalember közeleg. Udvariasan lép a középkorú nőhöz, s halkan kérdezi: nem tudnának-e véletlenül beváltani egy kétforintost? — Egy pillanat, megnézem — mosolyog az anyuka. A szatyrot lábához helyezi, s táskájában kutat... na! Hirtelen csörömpölés veri fel a békés csendet. A szatyor elborult, a kólás- üveg eltört. Az anyuka idegesen mosolyog, a fiatalember legszívesebben a föld alá süllyedne. — Ez mind miattam van — nézi zavartan a lassan folydogáló kólát. A nő egyből felderül: — Bizony — vágja rá vidáman —, s már újra jókedvű, egy cseppet sem haragszik. Ez persze aligha nyugtatja meg a fiatalemam ma m m I orott üveg bért. Buzgón szedegeti ösz- sze az üvegdarabokat, s szállítja a közeli szemetesbe. Az utca figyelme természetesen feléjük fordul. Végre valami érdekes! Fojtott kuncogások, halk megjegyzések. Mindez a copfos leányzó fejébe kergeti a vért. Ideges mozdulattal halássza elő pénztárcáját, s egyáltalán nem udvariasan veti oda a kérdést-: — Mennyi kell? — Csak egy — leheli a szegény fehéringes, s máris nyújtja a két egyforintost. A lány az előbbi nyers modorát követve adja át a kétforintost: — Tessék! A fiatalember hálálkodik, elnézést kér, alig mer felpillantani a lányra. Az anyuka derűs és jóságos tekintete biztató ugyan, de a copfos ifjú hölgyé nem sok jót ígér. Végre feltűnik a busz. Az anyuka és leánya középen száll fel, a fehéringes pedig fellélegezve elöl, s megkönnyebbülten tapasztalja, hogy a copfos tizenéves nevet, fejét hátrahajtva, csengő hangon, s vidáman tekint feléje. Arca kipirul, szeme csillog. A haragos vonások már elsimultak, s mennyivel jobban áll neki a pajkos jókedv. Tekintetük találkozik, s a fiatalember csodálkozva fedezi fel, hogy az előbbi barátságtalan kislány' milyen aranyos... Orbán Judit
