Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 1. POTYAUTASOK A BUSZON / smét helyére került a nyíregyházi evangélikus templom harangjátéka. Az 1927-ben Szlezák László harangöntőmester által készített — az országban is ritkaságként számon tartott — harangjátékot Molnár Csaba nyíregyházi lakatosmester és Leviczky László órásmester állította vissza eredeti állapotába. Az óraszerkezet beállítása után újra megszólalnak a jól ismert dallamok Képeinken: munkában az Épszer vállalat daruja. — Helyére kerül a tizenkét darab harangocska. (Császár Csaba felvételei) — Van — mondja Garai József, a Volán 5-.ps számú Vállalat körzeti ellenőri csoportvezetője. —* Például az említett személyazonossági igazolványt felmutató fiatalember visszaeső bliccelő. Rutinja van, tudja, mi a következménye mulasztásának. Reménykedett, hátha most nem veszt rajta. Tamás László, 20 éve dolgozik a vállalatnál, 6 éve ellenőr. — Sok típusa van a bliccelőknek — jegyzi meg. — Legbátrabbak a fiatalok, a „bra- his bliccelők”. Gondolják, most megússzák, ha a múltkor már ráfizettek. Felszállnak, nem váltanak jegyet. —■ Veszélyesebbek a „galeribliccelők” — egészíti ki potyautasok tipusát Kiss István, aki alig másfél éve űzi ezt a nem is oly veszélytelen foglalkozást. — Talán ezekkel a csoportokkal van a legtöbb bajunk. Fenyegetőznek, igazolványukat egyikük sem hajlandó átadni. Ilyen esetekben csak a rendőri beavatkozás, az urh segíthet. Előfordult már, hogy a rendőrség elé kanyarodott a busz. Nem lehetett velük bírni. Furcsa esetet említ Csatlós József, aki öt éve végzi ezt a munkát. — Vélem megtörtént, hogy a menetjegyet kértem, s pofont kaptam helyette az egyik utastól. Szerencsére sikerült lefogni, és az urh-s rendőröknek átadni. Kilenc hónapra ítélte a bíróság. Vannak aztán a „feledékeny bliccelők”. Ök minden ellenkezés nélkül fizetik a pótdíEgy pohár víz a műszerfalon Asszony ül a kormánykeréknél. Arca — a feladat komolyságához illőn — feszült. Hiába, a rutinpályán nem könnyű manőverezni. Miközben finom mozdulattal csúsztatja a kuplungot, figyelő tekintete a műszerfalra állított, színig töltött vizespoharat bűvöli. A vezetni tanuló siketnéma nőt nem segíti a tájékozódásban az utca, a motor zaja, így a víz mozgásából, s az autó rezgéseiből érzékeli, hogy szép, simán indította-e a kocsit. Nyár Elején hat siketnéma ember jelentkezett gépjárművezetői tanfolyamra a Magyar Autóklub Szabolcs megyei szervezeténél. Az elméleti tanfolyamot júniusban a hallókkal együtt végezték. Ezekben a napokban pedig már vezetni tanulnak. Hármójukkal Németh István oktató foglalkozik. — Elhelyezkedtem a vezetőülésen, s megpróbáltam elképzelni, hogy magam is siketnéma vagyok. így jutott eszembe a vizespohár, amely a rutinpályán most már sosem hiányzik a műszerfalról. Eddig csak egyszer borult fel, de akkor halló tanulóvezető ült a volánnál. Az oktatónak alaposan fel kellett készülnie a nem mindennapi feladatra. A Skodába motorfordulatszám-mé- rőt szereltetett, s mivel nem ismeri a siketnémák jelbeszédét, jól érthető jelrendszert dolgozott ki a tanításhoz. — Az első foglalkozáson mind a hárman ott voltak az autóban. Erre azért volt szükség, mert van köztük, aki nem tud szájról olvasni. Aztán szép sorjában leírtam nekik a vezetés technikai fázisait. A következő órára olyan felkészülten jöttek el, hogy nekem különösebben magyaráznom sem kellett. Az eredmények eddig nagyon jók. Mivel erősen figyelnek a feladatra, tapasztalatom szerint biztonságosabban vezetnek, mint halló társaik. Hamarosan befejeződik a tanfolyam, s következik a vizsga. Vizsga lesz ez Németh István számára is, aki bizonyítani akarja, hogy meg lehet tanítani — jól — vezetni a siketnémákat is/ H. Zs. „Égetni való nők" A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat aquincumi porcelángyára csaknem 170 éves. A gyárban — amely a legelső budapesti porcelángyár, a Hüttl-féle üzem utóda — évente 160 féle, 400 ezer darab diszmű készül. A képen: festésre és égetésre váró aktok. (MTI fotó) Kíméljük a szervezetet Frontbetörés közeleg Gyakori beszédtéma az időu járás, a „frontbetörés” és az ezek következményeként jelentkező egészségi problémák. Mint az Országos Egészségnevelési Intézetben elmondták, melegfrontbetörésekkor általában idegrendszeri panaszok jelentkeznek. Ilyenkor ingerlékenyebbek, nyugtalanabbak az emberek. Kontcentrálóképességük csökken, ezért gyakorta romlik a munkateljesítmény és nem utolsó sorban — megszaporodnak a közlekedési balesetek is. Persze, nem mindenki egyformán reagál az ilyen időjárás-változásra sem. Gyakori tünet a fejfájás, de van, aki egyszerűen csak rosszkedvűvé válik tőle. A melegfront érkezését legrosszabbul a szívbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők tűrik. Akik ismerik betegségüket, a frontbetörés első tüneteit észlelve — kíméljék magukat. Ne végezzenek megerőltető munkát, mérsékelten táplálkozzanak és közlekedjenek óvatosabban. Hidegfront-betoréskor viszont csökken a szervezet ingerlékenysége Ilyenkor a szívműködés lassul és csökken a vérnyomás. Még a gondolkodás is lelassul, fokozódik az ájulási készség. Viszont gyakoribbá válnak a görcsös állapotok, főleg ^z epe-, vese- és gyomorgörcsök. Az időjárás ilyen változásaira túlérzékenyek aluszékonnyá is válhatnak. Ilyenkor a mozgás, séta vagy torna — esetleg egy kávé — jó szolgálatot tehet. Általában akik a frontbetörésekre érzékenyek — kíméljék magukat és mindenben kövessék orvosuk utasításait.-------------------------------------------------------------------------------------\ Dallam, 12 hangra ♦ Szemtanúja voltam az esetnek, amikor a 8-ason odalépett az ellenőr az egyik fiatalemberhez és udvariasan kérte a menetjegyet. & ehelyett a legnagyobb nyugalommal nyúlt a belső zsebébe és átnyújtotta a személyi azonossági igazolványát. A 2 forintos jegyváltási mulasztás 52 forintjába került, ha két napon belül kifizette. Ha nem, úgy 112 forint pótdíj fizetésére szóló csekket kapott. Van-e valamiféle pszichológiájuk, módszerük a bliccelőknek, a potyázóknak, a jegy nélkül utazóknak? Ellenőrzés a 8-ason. jat, s elnézést kérnek. Előfordul aztán a hivatkozó típus, aki próbálja elhitetni az ellenőrrel, hogy a bérletét otthon felejtette. Két nap múlva, bemutatás után 15 forint kezelési költséggel megússza. Aki ez nem tudja igazolni, 112 forintot köteles fizetni. * — Sajnos elég sok a potyázó utas, — tájékoztat Garai József. — Szabolcs megye napi 2691 autóbuszjáratán 20 ellenőr teljesít szolgálatot. Az első fél évben 2266 utast jelentettek fel. Ezenkívül mintegy 1000 utas a helyszínen fizetett pótdí jat. És ez még nem a teljes statisztika. Farkas Kálmán A tárgyalóteremből Bűncselekmény Pékné módra Aki szereti a sertéscsülköt Pékné módra, azt mindjárt megnyugtathatjuk: mostani ügyünk főszereplője nem azonos a jó ízű étel kitalálójával, főszereplőnk csak az üzletszerű kéjelgésben és a lopásban szerzett komoly tapasztalatokat. Pék Jánosné Szál Irma 25 éves kabalási lakosról és társairól — Lakatos János 22 éves’kabalási, Lakatos István 41 éves nyírpazonyi és Szilágyi Mihály húszéves orosi lakosokról — tömören olyan jellemzést állított ki a bíróság, hogy nehezen nevelhetők, a velük szemben korábban kiszabott büntetések a kívánt nevelőhatást nem érték el, bűncselekmények elkövetéséből tartják el magukat, dologtalan, léha és könnyelmű életmódot folytatnak. A dologtalan életmódból szinte egyenesen következik, hogy loptak, s meglehetősen hosszú ideig sikerült is kicsúszniuk az igazságszolgáltatás kezéből. Tavaly szeptember 14-én Ramocsaházán törtek be a presszóba, de mielőtt bemásztak volna az ablakon, egy közeledő motor- kerékpár hangjától megijedtek és elmenekültek a helyszínről. Két hét múlva Bak- talórántházára utaztak, ahol a Zöldfa éttermet választották ki betörésük színhelyéül. Megvárták, míg elcsendesedik a falu, Lakatos János bemászott az udvarra, benyomta a bejárati ajtó üvegét, és bemászott az étterembe. Pénzt hiába keresett, de hogy üres kézzel ne kelljen távozni, 1500 forint értékű italfélét és csokoládét pakoltak a táskába. Ahogy kimásztak a kerítésen, megzavarták őket, s hárman háromfelé szaladtak. A táskát Szilágyi ijedtében egy kaszálón rejtette el, később azonban hiába keresték, nem sikerült megtalálni. Jártak a nyírmadai Arany- homokban, ahol a betöréssel és lopással 900, voltak a nyír- tura'i vegyesboltban, ahol 1000, a tejipari vállalat nyírturai boltjában közel hatezer forint kárt okoztak, a Ke- mecséhez tartozó Körmendi tanyán pechükre Lakatos János beszorult a vegyesbolt ablakába, s amikor kiránci- gálták onnan, elment a kedvük attól, hogy ismét próbálkozzanak. Otthagyták kezük nyomát a kemecsei önkiszolgáló boltban, ahol a betörés utáni reggel 5480 forint értékű árut nem találtak, a keme- csei vendéglőből cigarettákkal és néhány üveg itallal távoztak, a presszóban egy Philips rádiót és csokoládét szedtek össze, aztán újból Nyírturára mentek, s ez az útjuk végképp rosszul sikerült. Szilágyi és Lakatos János betörtek a vegyesboltba, összepakoltak egy szatyorra való italt, már hazafelé tartottak, amikor egy kamion oldalra lökte Szilágyit, aki rosszul lett és az útszélen maradt. Lakatos egyedül indult a lopott holmival az orosi „főhadiszállásra”, ahol elmondta Lakatos Istvánnak, Szilágyi hogy járt. Kerékpárra ültek, s visszahajtottak Nyírturára, ahol a buszmegálló közelében összetalálkoztak a sántikáló Szilágyival. Fájdalmát csillapítandó, visszament a vegyesboltba, ahol előbb pénz után kutatott, majd megpakolta a táskáját és kiadta Lakatos Jánosnak. A sérülés nem volt súlyos, az út is jól sikerült — gondolták Lakatosék —, de amikor a 4-es úton Nyíregyháza felé haladtak, rendőrök állították meg őket... A bíróság Lakatos Jánost három év, Lakatos Istvánt egy év nyolc hónap, "Szilágyi Mihályt egy év hat hónap, Pék Jánosnét egyévi szabadságvesztésre ítélte, különbö. ző időre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától és kötelezte őket, hogy a szövetkezeteknek okozott kárt térítsék meg. (balogh) Figyelmesebbek a hallóknál Heti bosszúságunk ítélet Lehet, hogy nem mindenki olvasta tegnap: a bíróság elítélte a Fehérgyarmati Áfész kölesei felvásárlóját, aki 590 tonna alma helyett ezer tonnát vásárolt fel, mert annak az almáját is megvette, akinek nem volt szerződése a szövetkezettel, így aztán — mivel a szállítás akadozott — a gyümölcs egy része megromlott. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli ember, akit .az ügy felbosszantott, s elsősorban nem az elítélt felvásárló magatartása miatt. Kétségtelen tény, hogy nem számít jó cselekedetnek a gyümölcs összezsúfolása, de vajon ő volt az egyetlen, aki almaügyben mulasztott? Ám nézzük sorjában. Ha valaki háztáji termésére a szövetkezettel szerződni akar, elvileg nem lehet semmi akadálya, tehát ha ilyen szemüvegen át nézzük, a felvásárlás akár kötelező is lehetett volna. De bogozhatjuk továhb is a dolgot, kezdve egészen attól, hogy aki elvégzi télen a nehéz munkának számító metszést, aki 18—20, de kedvezőtlen időben 22 permetezést is vállal, igazán megérdemli, hogy értékesíteni is tudja munkája gyümölcsét. Nem azon bosszankodom, hogy a bíróság példát statuált. Az gondolkodtat el, hogy a múlt év számtalan nehézsége, visszásága ellenére a felvásárló kereskedelem idei felkészülése — egy jó hónappal az almaszedés előtt — sem megnyugtató. Nem Köleséről van szó. Pedig nemcsak ebből az egy példából, de az elmúlt év — és az azelőtti évek — sok-sok negatív jelenségeiből is lehetne okulni. B. J. Mellesleg Á baj nem jár egyedül — tartja a közismert mondás. Hitelesen, tanúsítja ezt az a vérző szívű apuka, akinek ez az idén 700 forintjába került. Mint olvastam, az illető éppen megtérni készült a kis családi fészekbe. IJtja a város főterén vezetett keresztül, s amikor meglátta a parkban pompázó tulipánokat, az jutott eszébe, milyen nagy örömet tudna szerezni egy csokor virágggal a feleségének. Jóformán nem emlékezett rá, mikor is tért meg ő utoljára friss vágott virággal a családi hajlékba, hiszen a mindennapi hajsza, a rohanás . . . Szedett is a virágokból jó néhány szálat, ám mielőtt eltávozott volna, az oda érkező rendőr élénken kezdett érdeklődni a tulipánok eredete iránt. Ügy lett a dologból, s a szabálysértési tárgyaláson kiderült; peches polgártársunk hajnalban szedte a virágot, akkor imbolygott hazafelé egy kedves kis buliról, s gondolta, a csokor virággal kiengeszteli az otthon virrasztó feleségét. Én megértőbb lettem volna ezzel a szegény párával. Neki legalább eszébe jutott, hogy — mellesleg — otthon őt türelmetlenül várja élete párja, és hogy ilyenkor illik vinni egy kis virágot. Ámde: hol van nyitva virágüzlet hajnali fél,négy táján? Bizonyára néhány tisztább pillanatában — lucidum intervallum — felködlött előtte a maszek virágárus képzete is, de bármelyik zsebébe nyúlt, egy fia fillér sem akadt meg ujjai között. Most kérdezem én: mitévő lehetett ebben a nehéz helyzetben honfitársunk? Meglátta a szép tulipánokat, megszerette azokat és már nem tudott szabadulni a vágytól, hogy örömet szerezzen az érte aggódó asszonyának. És tessék: rajtakapták, mint egy rossz gyermeket. A szabálysértési tortúra során valószínű kijózanodott, de a hétszáz forintos büntetéstől minden bizonnyal. Bár gyanítom, hogy a legnagyobb hatással még azon a hajnalon — a nyújtófa volt rá . . . (angyal) Menetjegy helyett polen
