Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-13 / 162. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. július 13. Kompátkelés a Tiszán Balsa határában. (E.) Kém dobják elr felújítják Kulturáltabb szolgáltatás Űj beruházásra kevesebb a lehetőség, mint korábban volt, ezért a szolgáltatásfejlesztés alapvető célja a kulturáltság, a szakmai színvonal emelése. Ezt tükrözi egyebek között, hogy az igények növekedését figyelembe véve, az ipari szövetkezetek megyei szövetsége által felügyelt híradástechnikai szervizek — például az ELEKTERFÉM, a porcsalmai „vegyes” szövetkezet —, fokozatosan térnek át a színes televíziók javítására. A szakmai továbbképzés, és a szükséges műszerek beszerzése, most folyik. Jelentős fejlődés várható a gépjármű-javításban is amennyiben a nyíregyházi Tempó és a kisvárdai vasipari szövetkezetek áttérnek a garanciális szervizre. Az engedélyek megkérése most zajlik, s intézkednek a munka szervezettebbé tételére, a szervizek műszaki színvonalának javítására. Az illetékes szakemberek most vizsgálják: melyik ipari szövetkezet alkalmas az alkatrész-felújításokra. „Dongóék" sikere Tizedik alkalommal rendezték meg a napokban az országos dalostalálkozót, az amatőr együttesek és szólisták seregszemléjét. Székesfehérváron a szabolcsi színeket a népszerű Dongó együttes képviselte. Július 1—3-a között szinte három nap, három éjjel tartott a fiatal zenészek bemutatója. A harminchárom résztvevő produkcióját értékelő zsűri számukra igen örömteli döntést hozott: „dongóék” harmadikok lettek. Az öttagú zenekar idei terveiről korábban már írtunk. A miskolci területi elődöntőről utazhattak Székesfehérvárra. A Miskolcon kapott értékelést megszívlelték, a zsűri tanácsai szerint készültek fel a dalostalálkozóra. Balázsi Gyula, Martinovszky István, Járdán Károly. Jónás Tibor és Bálint Pál háromszor lépett a székesfehérvári közönség elé. A művelődési központ István-termében és a Bástya presszó teraszán (az utóbbi véletlenül a Sóstófürdő sor 3. alatt' van!) adott műsor után neves „profi” zenekaroktól is kaptak biztató szavakat. — Nagyon örülünk a székesfehérvári jó szereplésünknek — mondta Bálint Pál, az együttes vezetője. — A harmadik helyezésen túl azért is, mert először léphettünk országos „mérlegre”. Nem találtattunk túl könnyűnek, és ez a további zenéléshez biztatást ad. Pol-beat, folk, country számok és a meghatározatlan műfajú „mai dalt” egyaránt előadtunk. Több saját szerzeményt akarunk válogatni a megyejáró — felnőtteknek, gyerekeknek szóló — koncertműsorba. Környezetünkről, hétköznapjaink vidám mozzanatairól szeretnénk sokat énekelni. NYUGDÍJ, táppénz, gyes Borítékon kívül: 3,8 milliárd Minden évben tartalmas kiadványban ad számot a SZOT társadalombiztosítási megyei igazgatósága a Sza- bolcs-Szatmár lakosságának nyújtott társadalombiztosítási juttatásokról. Az influenza ára Tavaly például 3,8 milliárd forintot fizettek ki a különböző társadalombiztosítási juttatások címén. Ebből a megyében élő több mint 97 ezer nyugdíjasnak 2,5 milliárd forint nyugdíjat folyósítottak, majdnem tíz százalékkal többet mint az előjő évben, ötvenháromezer család részesült családi pótlékban és 14 ezer anya nevelte otthon gyermekét a gyermek- gondozási segély folyósítása mellett. Az influenzajárvány és egyéb betegségék sajnos 1981-ben sem kerültek el bennünket. Naponta 8—9 ezren maradtak távol munkahelyükről emiatt, és részesültek táppénzben. Februárban voltak a legtöbben betegek, júliusban a legkevesebben. Az üzemi balesetek száma növekedett ugyan, de szerencsére nem az üzemi munka- védelmi helyzet romlása miatt, hanem időközben a rendelkezés kiterjesztette az üzemi baleseteknek minősíthető esetek körét. Ugyanakkor az üzemi balesetet szenvedettek a korábbi 75 százalékos táppénz helyett jelenleg százszázalékos keresettérítést kapnak. Családokat érintő rendszeres társadalombiztosítási juttatás a családi pótlék. Legutóbb 1980. június elsején emelték az összegét, s így tavaly már az egy gyermekre jutó átlagos családi pótlék összege 559 ^^it volt. Kevésbé vigyáztunk? Lehetséges, hogy a múlt évben kevésbé vigyáztunk egészségünkre, s emiatt szorultak többen gyógyászati segédeszközre? Több szemüveget, lúdtalpbetétet, halló- készüléket és még jó néhány más gyógyászati segédeszközt igényeltek tavaly, mint az előző évben. A juttatások sokfélesége miatt mindegyikről nem adhatunk számot. Ezek a kiadásai az igazgatóságnak. De vajon milyen bevételi forrásai vannak? A jelentésből ez is megtudható: például a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék; a dolgozók nyugdíj járuléka. Szinte valamennyien kapcsolatban vagyunk a megyei társadalombiztosítási igazgatósággal. Sok ügyiratot jelent ez és sok munkát ró az ott dolgozókra. Mégis a sok ezres ügyintézés mellett tavaly mindössze nyolc esetben kellett intézkedésüket módosítani. A szakszervezetek irányításával működő társadalom- biztosítási ügyintézés gyakorlati elve, hogy az ellátások megállapítása, folyósítása a dolgozókhoz közel, lehetőleg a munkahelyükön történjék’. Ez az elv az üzemi, intézményi kifizetőhelyek létesítésével valósul meg. 1981- ben már 229 üzemi kifizető- hely működött, és jó néhány nyugdíjelőkészítő albizottság. Nyugdíjasok A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak jogorvoslati fóruma a társa- lombiztosítási bizottság. Többségében nyugdíjügyekkel foglalkozik a bizottság, de például tavaly különösen sok segélykérelmet kellett elbírálniuk. A rokkantak nemzetközi évében sok alacsony összegű nyugdíjas kérte a szociálissegélyben részesítését, melyet a bizottság a legtöbb esetben indokoltnak tartott. Soltész Agnes BARKÁCSOLÓK KEDVÉRE Fába faragott ötletek A tárgyalóteremből Ha meglátták, ellopták Hol együtt, hol külön-külön követték el a lopásokat, de már nem nagyon lehetett tőlük valamit kinnhagyni az udvaron, mert meglátták. Közülük ketten is intézetben nevelkedtek, B. Sándor kék! lakos javítóintézetben, bár onnan tizenkét(l) esetben megszökött, B. József tiszarádi lakos is ä zárt intézetből való szökései alkalmával kapcsolódott be a lopásokba. A másik két társa — Horváth Gyula 22 éves gávaven- csellői és Bódi Gyula 19 éves vasmegyeri lakos — már nagykorú, de ők ketten is csak alkalmi munkával és alkalmi lopásokkal foglalkoztak. Például tavaly szeptember 13- án és 14-én a társaság három helyről lopott kerékpárt: egyet- egyet Gávavencsellőn, Kemecsén és Ibrányban, de azzal a céllal, hogy ezekkel fognak baromfit lopni. Egy besztercei udvarról hét kacsát, egy másikból 22 csirkét vittek el, de nem elégedtek meg a zsákmánnyal, az utóbbi udvarról átmásztak egy harmadikba is, és még összefogtak kilenc tyúkot. B. Sándor egyszer a határban, egyszer a tiszatelki presszó elől kötött el egy-egy Rigát. Szétszerelte, elrejtette őket. Máskor egy gyermekkorú társával a ke- mécsei általános iskolába tört be, felfeszgették az asztalfiókokat, megtaláltak 920 forintot, hatvan (!) filctollat, és más holmit, s azt el is vitték. Bódi Gyula és B. József december elején a tiszarádi szőlős- kertekben csavarogták, s egy fa- háznak kibontották a falát, s ellopták a felszerelési tárgyakat, szerszámokat, s ezek egy részét értékesítették. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a lopások miatt B. Sándort egy év fiatalkorúak börtönére büntette. A többiekkel szemben hozott ítélet már a fiatalkorúak bírósága előtt jogerős lett: Horváth Gyulát a bíróság hat hónap fogházra és egy év közügyektöl történő eltiltásra, Bódi Gyulát hat hónap szabadságvesztésre, (ennek végrehajtását két év próbaidőre feltételesen felfüggesztette a bíróság,) B. Józsefet pedig egy év próbára bocsátásra ítélte a bíróság. f Az ítélet a megyei bíróság döntésével minden részében jogerős. <k> Könnyen formálható, egyik legősibb alapanyag a fa. A nyíregyházi Vécsey utcai bar- kácsboltban tapasztalhatja az ember, hogy a fából, a hulladék falemezekből némi gondolkodás után mi mindent „ki lehet hozni”. Sok családnak szerzett örömet a Tiszalöki Faipari Vállalat, amikor megnyitotta a barkácsboltot. Az itt vásárolók, faanyagból barkácsolók olcsón és gyorsan szebbé, értékesebbé varázsolhatják otthonukat, kömyzetüket. Ugyanakkor jól jár a vállalat is, mert az úgynevezett maradék és mérethibás faáruk nem mennek veszendőbe. Köztudott, hogy drága, gyakran hiánycikk a fűrészelt áru. Többszörösen is hasznos, hogy az ötletes emberek minden tenyérnyi deszkát, lécet hasznosítanak. A szobányi boltocskát a tiszalöki és a tiszavasvári üzem látja el áruval. De vannak az üzletben famunkához kap- csalódó szerszámok, vasalások, műanyag alkatrészek is. A bejárati ajtókra való, fémből készült levélnyilás szintén megtalálható a boltban, csakúgy, mint néhány üvegtábla. A lekisebbektől a nyugdíjasokig sokan megfordulnak a boltban. Az általános iskolások technikai órán jól tudják fejleszteni készségüket az itt vásárolt alapanyagok fel- használásával. Számos felnőtt hasznos időtöltéséhez járul hozzá a bolt. Egy idős tanárnak itt támadt az az ötlete, hogy hibás vonalzókból, vékony lécekből díszes tányértartót, illetve szárítót készít feleségének a konyhába. Egy fiatalember mutatós álmennyezetet készített otthonában hulladék anyagokból. Volt olyan asszony, aki ragasztott deszkákból némi módosítás után gyúrótáblát „varázsolt”. Többször megfordult itt egy fafaradó, aki egyebek között hajók kicsinyített mását állította elő. A boltvezető is megmondhatója, hogy az emberi találékonyság szinte végtelen. jKÉPERNYftffiff! Véget ért a labdarúgóvilágbajnokság. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a foci kedvelőinek kevesebb szórakoztató képélményben lesz részük, hanem azt is, hogy kevesebb lesz a másnap álmos ember. Komolyra fordítva a szót: jómagam nem sok meccset néztem végig, de amit láttam és abból, amit másoktól hallottam, azt lehet leszűrni, hogy a magyar televízió kitett magáért. Képben és a mérkőzések kommentálásában is. Az igen jó dolog, ha a néző szórakozik és épül a látványon. Az még jobb lenne, ha a futballisták, sőt a magyar labdarúgás mindenféle rendű és rangú vezetője is okulna ebből a világbajnokságból, azokból a mérkőzésekből, amelyeket a magyar televízió segítségével láthattak. Van mit tanulni technikából, küzdeniakarásból, fegyelemből (az edzések feltételezhető kemény fegyelméből éppúgy, mint az ugyancsak feltehetően megkövetelt általános fegyelemből), állóképességből és még sok mindenből. Jó lenne hinni, hogy ezek a közvetítések valóban segítettek legalább abban, hogy ki-ki elgondolkozzon, mit kellene saját posztján tennie azért, hogy jobb, sokkal jobb legyen a magyar foci. Mindenhol, nemcsak a válogatott csapat szintjén. Eléggé nehezen követhető, az idősíkokat váltogató francia filmet láthattunk a héten egy szerelmes lányról, aki belehalt abba, hogy ő maga jobban szeretett, mint ahogy őt szerette szive választottja. Lea öngyilkos lett, ezt azonban a logikátlanul a film végére tartogatott tények hiányában nem tudhatja a néző, s kénytelen úgy tenni, mintha elhinné, hogy krimit lát. Mert van a filmben nyomozó is. Pedig nem krimi ez a film, nem is igen szánták annak. De nem is szerelmi történet, legalábbis nem az a valódi értelemben. Nem csupán azért, mert valami olyat is akar mondani, hogy az idegen- forgalom, mint üzlet, menynyire rajta ül az emberek lelkén, és a hatóságok döntéseit mennyire az motiválja, s egyáltalán mennyire megrontja ez az üzlet az emberek kapcsolatait. Azért sem valódi szerelmi történet, mert sem szövegben, sem képben nem tudja az igaz érzéshez méltó színvonalon ábrázolni. Pedig a szerelemnek vannak meghökkentő választásai, történetei. Aki látta a Csak te meg én című amerikai filmet, az bizonyára egyetért ezzel. Ki gondolta volna (persze hogy gondoltuk, csak nem hittük igazán), hogy az a két annyira különböző .ember, aki közös autózásra vállalkozik keresztül az Államokon, végül is egymásba szeret. Pedig ez közismert sablon. Mégis csaknem a film végéig hihetetlennek tűnt ennek bekövetkezte. Ezt két jó színésznek, Louise Las- sernek, Charles Grodinnak, a magyar szövegnek (Bánki Stella) és jelentős részben a lány magyar szinkronszínészének, Andresz Katinak lehet tulajdonítani, mert egyébként a történet fordulatai nem okoztak meglepetést. Seregi István Jrádió MELLETT A földhözragadtan szegény emberek életének első nagy megírója, a tudós szegedi múzeum igazgató, Tömörkény István (1866— 1917) maga írt egyfelvoná- sos életképet két novellisz- tikus írásából, Barlanglakok címmel, mely az 1913- as nemzeti színházbeli bemutató után nagy sikert aratott. Ezt adaptálta most rádióra Sári László és sugározta a Rádiószínház szerdán este, kiváló előadással, Zsurzs Éva rendezésében. A kis darab (nem véletlen az eredetiben az „életkép” műfajmegjelölés!) igazi értékét a legnehezebb szegénysors, a szó szoros értelmében vett föld alatti élet néprajzi hitelességű megjelenítése adta. (Nekem a Debrecen környéki hajdani vákáncsosok jutottak róla eszembe.) • Éhhez járult még a szereplőket tökéletesen ön jellemző ízes-édes nyelvi megformálás, s a líraian meleg írói együttérzés élvezete meg a történet elementáris sodrása. A rádióváltozat sem tüntethette el azonban a jelenet gyöngéit: a némi parasztromantikát, a nőalakok (az anya és Rozika idealizáltságát), — de azt inkább mai szemmel látjuk így. Akkor — a cselekmény és a megírás idején — óriási tett volt ezt az elesett népréteget az irodalmi ábrázolásba emelni. A nehéz indulatú pusztai férfiak ábrázolását viszont ma is tökéletesnek érezhettük. Mindezzel együtt, sikeresnek bizonyult a talán kissé méltatlanul feledésbe merülő Tömörkény „feltámasztása”. Más írásai is bi-zonnyal hálás rádiófeldolgozások alapjául szolgálhatnak. S legalább még egy mondat a tájnyelvileg különlegesen nehéz színészi munkáról: Szirtes Ádám (Tandari), Molnár Piroska (a felesége) Ivánka Csaba (Sándor, a fiúk) és különösen Inke László (az erdőmester) alakítása tetszett. Még két műsorról, röviden. A népszerű humorista brigád (Földes Péter, Galambos Szilveszter, Mikes György, Peterdi Pál, Rad- ványi Barna, Somogyi Pál, Tormai László — Árkus József vezérletével) a Ludasfórum Ludason nyilvános — s a múlt héten kétszer is sugárzott — felvételén frissebb, szellemesebb volt, mint nem egy rádiókabaréban. (Merthogy ott is jobbára ők szerepelnek.) Szóval, a háztáji... Az illusztris közreműködők a megszokott jó színvonalon szórakoztattak ezúttal is. A kitűnő Széli Júlia vasárnap délutáni műsora, az Én, te, ő ... Felejtsük el? pedig leginkább az összekötőszövegében volt hangulatos, riportjaiban kevésbé érdekes. Ámbátor igaz, hogy a nyár a túrák, utazások, nyaralások révén több alkalmat nyújt az .életre (persze, nemcsak egész életre!) szóló találkozásokra, minek folytán „azt a régit” szükségképpen el kell felejteni (ha volt egyáltalán), — de hát az ősz, a tél, a tavasz is egyképpen szolgálhat ilyesmire. Nem beszélve arról, hogy az egyéni életsorsok bizony lehetnek meglehetősen érdektelenek is a kívülállók számára. Merkovszky Pál <n.)
