Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
1982. július 10. Kelet-Magyarország 3 Á megyei pártbizottság megtárgyalta A szocialista munkaerkölcs fejlesztése Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük A pártszervezetek feladatai a szocialista munkaerkölcs fejlesztésében című napirendet, amely a megyei pártbizottság július 2-i ülésén szerepelt. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában fontos feladat, hogy intenzív növekedési pályára állítsuk a népgazdaságot, helyt- álljunk a világgazdasági versenyben, elősegítsük a szocialista tudat, életmód térhódítását. Növekvő szerepg, van ebben az általános és szakmai műveltségnek, az alkotó és újító elmének, a fegyelemnek, a szocialista módon végzett munkának. Pártunk XII. kongresszusa ezt így fogalmazta meg: „Társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen.” E szellemben foglalkozott a megyei pártbizottság az elmúlt évek során a tudati és erkölcsi fejlődés kérdéseivel, a gazdasági, a politikai és a mozgalmi munka összefüggéseivel. Megyénk pártszervei és szervezetei több témakörben foglalkoztak a munkaerkolcs konkrétabb összefüggéseivel is. A pártbizottság hangsúlyozta: a jelen magasabb követelményeket támaszt az élet minden területén. Tervezett programunkat megváltozott körülmények között kell megvalósítani, ehhez gyakran többet, de mindenképpen jobban kell dolgozni valamennyi munkahelyen. A pártszervezetektől a munkahelyeken nemcsak azt várják, hogy általában képviseljék, hangoztassák a minőségi követelményeket — sok vonatkozásban konkrét útbaigazítást is igényelnek. Megyénk vállalataira, üzemeire, intézményeire is mindinkább az a jellemző, hogy növekszik a differenciálódás, életükben mind több a sajátos vonás. Tisztábban jelentkeznek az egyes munkahelyek eredményei, de jobban kiütköznek gyengeségeik is. A munkahelyek életében egyre nagyobb szerep jut a belső szervezettségnek, az új feladatokhoz való alkalmazkodóképességnek. Megyei tapasztalatok is igazolják, hogy a mun- k'aerkölcs olyan új területe társadalmi viszonyainknak, amely a politikai munkában, a tudatformálásban az eddiginél nagyobb összpontosítást igényel. A munkaerkolcs javítása egyben Szabolcs-Szatmár további fejlődésének fontos feltétele is. A hazánkban végbement — munkaerkölcsöt is alakító — társadalmi, gazdasági és életmódbeli változások megyénkre is jellemzőek. Fejlődésünk sajátossága, hogy az iparosodás, a vele járó infrastrukturális fejlődés és a városiasodás később, csak az utóbbi másfél-két évtizedben bontakozott ki. Ez a -tömeges munkássá válás időszaka volt, amely egyúttal tartalmi, minőségi és életmódbeli változást is jelentett. A mező- gazdaságból, a háztartásokból munkába lépők viszonylag gyorsan megszokták az ipar légkörét, fegyelmét. A szabolcsiszatmári ember szorgalmas, megbízható, az új technikát hamar elsajátította. Iparunkban jelentős számban dolgozik szakképzett fiatal. Megyénkben nagyra értékelik a helybeli munka lehetőségét is. Mezőgazdaságunkban tért hódított a modern technika és technológia, sorra létesültek az iparszerű termelési rendszerek és társulások. Ez nagymértékben átalakította a munka jellegét. A magas fokú szervezettség megfelelő képzettséget, szaktudást, pontosságot és fegyelmet követel. Az életkörülmények is megváltoztak: a falu közelebb került a városhoz, nőtt a jövedelem, javult az ellátás, korszerűbbek lettek a lakásviszonyok, a közlekedés. Megszilárdult a mezőgazdaság munkaerőhelyzete, a tagság fiatalodik, megnőtt a szakképzettek— köztük az ipari szakmával rendelkezők — aránya. Mezőgazdaságunk nagymérvű változásai pozitívan alakították a falun élők gondolkodását. Az életmód, az életkörülmények változásai kedvezően befolyásolták a lakosság munkához való viszonyát. Jelentős annak is a hatása, hogy nagy számban hagyják el az iskolát a jól felkészült fiatalok. Gond ugyanakkor: az iskolai kötelezettségek teljesítését még sok helyütt nem tekintik munkának. A fizikai munka megszerettetésének megfelelő formái sem alakultak ki a családokban, az iskolákban. -A köz- művelődési intézményhálózat — a társadalmi követelményekhez és a lehetőségekhez képest szerényen ugyan — hozzájárul a dolgozók, az üzemi kollektívák képzéséhez, önművelődéséhez, szabad idejük hasznos és tartalmas eltöltéséhez. Továbbra sem megoldott azonban a dolgozók jelentős hányadának művelődése, a nagyobb tudás iránti igény felkeltése. A megyei pártbizottság hangsúlyozta: az életmód változásai pozitívan, de ellentmondásosan hatottak a munkaer- kölcsre. A nagyarányú társadalmi átrétegeződés, lakó- és munkahely-változtatás során fellazultak a régebben zárt faluközösségek normái, az újak pedig még nem elég erősek. A családok az új közösségekben gyakran elszigetelten élnek, a tartós fogyasztási javak — különösen a lakás — megszerzése sok család erejét leköti, s ez nehezíti a lépéstartást a munkahely követelményeivel, olykor visszaveti a dolgozók társadalmi aktivitását. Az életkörülmények javulásával párhuzamosan megyénkben is növekszik az igény az alkotó jellegű, a képességet sokoldalúan kibontakoztató feladatok iránt. Az emberek többsége önmagát a munkában kívánja megmérni. Itt akarja megalapozni a társadalom, a kisebb közösség elismerését, de saját önbecsülését is. Az értelmes, hasznos munkát mind több dolgozó érzi személyes ügyének. A munkahelyek egy részében a megfelelő körülmények hiánya szüli a munkaerkölcs fogyatékosságait, a kényszerűség érzését a munkában. A foglalkoztatottság növelése megyénkben a nők nagyarányú munkába lépésével, jelentős társadalmi, családi és egyéni előnyökkel járt. Nem követte ezt a családon belüli munkamegosztás változása, a nők, a családanyák otthoni teendőinek csökkenése. Ezek nemegyszer konfliktusok forrásai. A felgyorsult életvitel következtében sokszor elmarad a gyermekekkel való értelmes foglalkozás. A képzettség emelkedésével párhuzamosan nem alakult ki belső igény a folyamatos önképzésre, a képességek céltudatos fejlesztésére. A kisegítő gazdaságok elterjedésének gazdasági és morális hatása pozitív. Nőtt a dolgozók érdekeltsége a társadalmi tulajdon hatékonyabb működtetésében, az új lehetőségek keresésében, a tartalékok feltárásában, a termelő kapacitások teljesebb kihasználásában. Tapasztalni azonban olyan megnyilvánulásokat is, hogy egyesek kevesebb időt, energiát fordítanak fő munkahelyükre, nehezebben vállalják annak szigorúbb fegyelmét. A munkahelyi légkör, közérzet alakításában, a hatékonyság növelésében igen nagy — és különösebb beruházásit sem igénylő — tartalék a munka szervezettsége. Megyénkben ennek színvonala eltérő képet mutat. Az iparban, a mezőgazdaságban, az oktatási és egyéb intézmények között megtalálhatók a jól szervezett de a komoly szervezési hiányosságokat hordozó egységek is. A szervezés fejlesztését akadályozza, hogy még mindig kevés az ilyen szakember, s e feladatkörnek sok helyen nincs felelős gazdája. A kollektíva szervezési javaslatát sok munkahelyen azért veti el a vezetés, mert az egyben kritikát is jelent számára. A szervezési hiányosságok másik forrása az igénytelenség, a gondatlanság, az első számú vezető munkájának szervezetlensége. Az, hogy a feladatokat nem fontossági, hanem sürgősségi sorrendbe rangsorolja, s hogy munkaideje jelentős részét kü-. lönböző megbeszéléseken, tájékoztatókon tölti. Az életmód, az élet- és munkakörülmények változása jól kitapintható hatással van az emberek kötelességérzetére, felelősségének, tudatos fegyelmének alakulására. A gondok azonban további változásokat sürgetnek. A beszámoló és a vita is rámutatott: a fegyelem kisebb megsértésével szemben is szűnjék meg az elnéző magatartás, szervezetlenség, gondatlanság, pazarlás ne gátolhassa a hatékonyabb munkát. A jó közérzet megteremtésében és óvásában sok a tennivalója az ügyintéző, az egészségügyi, a kereskedelmi és a szolgáltatóhálózatnak. Joggal hangsúlyozta például a pártbizottság: meg kell akadályozni a termelők és a fogyasztók megkárosítását. Fel kell lépni az olyan jelenségek ellen, amelyek politikailag is kedvezőtlen hatást keltenek a közvéleményben. Sok visszaélés okozója a belső ellenőrzés elmulasztása, gyengesége, a rend, a fegyelem lazasága, az indokolt felelősségre vonás elmaradása. Hiányos a társadalmi, a tagsági ellenőrzés, sok helyütt formális a testületi számonkérés. Ennek egyik oka a képzettség hiánya, másik oka a vezetők egy részének kényelmessége, nemtörődömsége. A munkaerkölcs alakulásában meghatározó szerepet tulajdonít a megyei pártbizottság az érdekeltségnek. Kifejtette: azokon a munkahelyeken, ahol a jövedelmek a teljesítményekkel arányosak, fokozódik a munkakedv, a szorgalom. Az anyagi érdekeltség jó gyakorlata azonban — bár az utóbbi időben sok a kedvező változás — még sok helyen hiányzik. Feszültség okozói a rosszul alakított bérarányok. A mérnökök, művezetők, beosztott műszakiak viszonylag alacsony bére miatt sincs az üzemekben megfelelő vonzása, rangja e munkaköröknek. Másrészt: miközben a dolgozók többsége elvben egyetért a differenciált bérezéssel, alkalmazása sokszor vált ki elégedetlenséget, belső feszültséget, emiatt a gazdasági vezetők nem szorgalmazzák azt. E kérdésben a szakszervezeti bizottságok, bizalmiak sem következetesek. A vállalatoknál és intézményekben az anyagi és erkölcsi elismerés formái szűkösek. A kitüntetések és jutalmak odaítélése esetenként nem a tényleges eredmény, hanem a sorosság szerint történik. Az erkölcsi elismerés hiányosságaiban szerepet játszanak a munkahelyek eltérő lehetőségei, a hagyományok, nem utolsósorban a vezetői szubjektivizmus. A szocialista munkaerkolcs nálunk is mind jobban kiteljesedő alapelve a kollektivitás. A társadalom kiegyensúlyozott működésében, a gazdálkodás rugalmasabbá tételében növekvő a szerepük az önállóan, felelősségteljesen, kezde- ményezően dolgozó közösségeknek. E területen is sok a pozitív példa. Különösen a szocialista brigádok fontos bázisai a termelési feladatok jó megoldásának, az újítómozgalomnak, a szakmai, politikai és általános műveltség gyarapításának, a szabad idő tartalmas eltöltésének, az üzemi demokrácia kiteljesedésének. Belső életük, működésük tartalmi gazdagsága azonban eltérő képet mutat. Több munkahelyen sok a formális elem, helyenként külön csoportérdekeket érvényesítenek. Sok brigád nem ismeri a többletteljesítés minőségi követelményeit. Néhol — mert az a szocialista brigádok visszaminősítésével járna — ellenállásba ütközik a munkaverseny követelményrendszerének megszigorítása, az új elvárásokhoz való igazodás. A pártbizottság az alábbiakban összegezte megállapításait: a munkához való viszony megyénkben pozitívan változott. A ma és a holnap követelményei azonban egyértelműen megkövetelik, hogy ne elégedjünk meg a korábbi gyakorlat elfogadásával. Munkahelyi pártszervezeteinknek folyamatosan vizsgálniuk kell: hogyan bontakoztatható ki a munkaközösségek, az egyes emberek alkotó tevékenysége, hogyan szoríthatók vissza a szocializmustól idegen jelenségek. Ezen a ponton találkozik a szocialista életmód és a munkaerkölcs követelménye a mai gyakorlattal. A pártbizottság a következő főbb feladatokat tűzte megyénk pártszervezetei elé: Elő kell segíteniük, hogy a munka mindenütt céltudatos, jól szervezett és értelmes tevékenység legyen. Minden munkahelyen növeljék a dolgozók alkotó tevékenységét, kezdeményezőkészségét, hozzájárulásukat a hatékonyabb munkához. Segíteni kell az állami és gazdasági vezetést abban, hogy az üzemekben, intézményekben, az iskolákban a tényleges tevékenység alapján történjen az értékelés, elismerés. Világos és teljesíthető követelményrendszert szükséges kidolgozni, hogy a pozitív erkölcsi tulajdonságok — újítás, kezdeményezés, felelősségtudat — kibontakozhassanak. A pártszervezeteknek az irányításban és a társadalmi élet minden területén határozottan kell képviselniük a minőségi munka követelményeit, hogy a teljesítmények mindenütt értékelhetők legyenek. Minden munkahelyen követelmény a munkaidő tartalmas kihasználása. A pártszervezeteknek segítsenek érvényre juttatni az ezt szolgáló rendelkezéseket. A rugalmas munkaerő-gazdálkodásnak a hatékonyabb munkát kell szolgálnia. Alapszervezeteink folyamatosan kísérjék figyelemmel a munkakörülmények, a vállalati, intézményi szervezettség alakulását. A kollektívák alkotó tevékenysége akkor bontakoztatható ki, ha a munka szervezésében növekszik saját szerepük, ha a dolgozók látják munkájuk kapcsolódási területeit, ismerik tevékenységük eredményeit. Bár a teljesítmény a döntő, az alapszervezeteknek mindig értékelniük ■kell azokat az eszközöket és módszereket is, amelyekkel az eredményeket elérték. A munkahelyi pártszervezetek — a szakszervezeti és a KlSZ-bizottságokkal együtt — javítsák érdekfeltáró és érdekegyeztető tevékenységüket. Vállalniuk kell a munka minősége és mennyisége szerinti differenciálást akkor is, ha az ütközésekkel jár. Fontos feladatuk e konfliktusok politikai, mozgalmi eszközökkel történő megoldása. Segíteniük kell abban, hogy mind a vezetők, mind a beosztottak megszabaduljanak a formális és látszatértékektől, hogy a meghatározó mindenütt a közösség ügyének szolgálata legyen. Rendszeresen foglalkozni kell a munkán túlmutató erkölcsi tulajdonságok — mint a szakmai és az általános műveltség, a munka-, a magatartás- és a politikai kultúra — fejlesztésével. Figyelmük terjedjen ki a dolgozók életkörülményeire, szabad idejük értelmes eltöltésére, a szocialista életmód alakulására. El kell fogadtatni, hogy a jól végzett munka sem ment fel a szocialista erkölcs általános kötelezettségei alól. A megyei pártbizottság határozata végül rámutat: a munkaerkölcs fejlesztésében minden pártszervezetnek van tennivalója. Ezeket a helyi körülmények figyelembevételével kell kidolgozni, számon tartani és képviselni. ÁuhSlámpa Kisvárdáról Túlteljesítette első féléves termelési tervét az Egyesült Izzó kisvárdai gyára. Képünk: Takács Gyuláné, Papp I,ászióné és Dobos Sándorné az autólámpákat fejeli. (Elek Emil felvétele) Ha osztani kell, egyeztetnek Kiket képvisel Sárika? Néhány hete Gyerák Ti- bornéként köszöntik Nagy Sárikát, a bizalmit szövőnő társai a gyárban. Szokatlan még, mondják a demecseri munkáslányok és asszonyok. Hétesztendős lesz októberben a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár demecseri gyára, ahol csaknem ezren dolgoznak. Együtt alakult a munkásgárdával az szb. Valójában most ízlelgetik mi is az a szervezettség, fegyelem, szakszervezeti élet. Segíteni az embereken A húsz-egynéhány bizalmi közül az egyiké s legfiatalabb Gyerák Tiborné. — öt esztendeje dolgozom szövőnőként a gyárban. Egy esztendeje választottak meg a szövődében bizalminak. Hogy szívesen csinálom-e? Azért vállaltam, mert szeretek segíteni az embereken, ha tudok — vallja. Harminc szövőnő és hétnyolc férfi bizalmát élvezi. Ha csak lehet kiharcolja amire csoportjának szüksége van. Ezt mondják róla. — Az igazság az, hogy ezt tanulnom kell még. Amit nem értek, megkérdezem Teremi Lacitól. Ö az szb-tit- kár, és segít — mondja. — Egy gyárban mindig adódik probléma. Nem régen megjegyezték a szövődében, szégyellik kitenni a névsort arról, hogy ki mennyi mozgóbért kapott? Igazuk volt. Intézkedtem gyorsan. Kikerült a névsor. Zsíros Jánosné két éve szövőnő. Budapesten tanulta a szakmát. Gyerákné csoportjába tartozik. — Én meg vagyok elégedve a keresetemmel, és a Sárika munkájával is. Temperamentumos, beszédes. Biztos, hogy mindent elintéz, amit tud. Jól képvisel bennünket, így tudunk a mozgóbérről is. Nekem az üdültetést intézte, a beiskolázási segélyt, a tüzelőutalványt rendezte. Hallottam viszont, hogy a gépmestereknél a bérelosztással voltak gondjai. Nem tudom Sikerült-e rendeznie? Beleszól a kényes ügyekbe Zsirosné 4 szövőgépen dolgozik. Ez évben még minden hónapban megkereste a 6 ezret (!) túlórák nélkül! Fekete István gépmester: — Sárika a kényes ügyekbe is beleszól, ha az érdekeink úgy kívánják. Bár a mi bérgondunkat még nem sikerült rendezni eddig. A3 történt, hogy a bérelosztáskor 100 forintot visszatartottak ösztönzésre. Ezt nem alapbé- resítették. Rendben van, megértjük. De már valamennyit fizetni kellett volna, hiszen januártól érvényes. S eddig egy fillért sem látott egy gépmester sem — magyarázza. A párttitkár ellenőrizte; így van-e? Valóban nem fizettek még ez évben az ösztönzésre fenntartott pénzből egyetlen gépmesternek sem. Ígérte az igazgató, hamarosan intézkedik. Reméljük, így lesz. Katona Elvira hatodik éve szövőnő. Már ipari tanulóként szervezett dolgozója volt a demecseri gyárnak. Négy gépen dolgozik. Havonta 5 ezer forint a keresete. „Heggyőzzük egymást" — Néha több is. Ezért aztán kell ám futni a gépek mellett. Különösen most, hogy a szakadós Zaragoza, meg Gordon szöveteket szőjük. Egy műszak alatt Nyíregyházáig is elfutnánk. Ide láb kell. Amióta itt vagyok, azóta ismerem Sárikát. Előtte Eta volt a bizalmi, ő elment szülni. Ha valamit kérek tőle, készséges. Én vagyok a Móra Ferenc Szocialista Brigád vezetőfe. Jól együtt tudunk dolgozni Sárikával. Ha béremelésre kerül sor, ha osztani kell a pénzt, egyeztetünk, leülünk, megbeszéljük. Ha eltérés van — mert ilyen is akad ám — akkor újra megbeszéljük. Addig, míg csak egyet nem értünk. Meggyőzzük egymást. Öt néha nem is könnyű. — Hogy mi a gyengéje? Talán egy kicsit többet kellene foglalkoznia az új munkásokkal, a betanításukkal. Ebben segíthetné jobban a szövőnőket. Farkas Kálmán
