Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-09 / 159. szám
1982. július 9. Kelet-Magyarország 3 Tegnapi önmagunk PEREG A FILM, közben azon tűnődöm, mit fogok mondani az ötvenes évekről, akkori magamról, ezeknek a .mellettem ülő fiataloknak, akik jobbára akkoriban születtek, amikor a filmbéli esetek éppen megestek. Állnék is fel, indulnék ki, nem any- nyira a moziból, mint a kérdések vonzásköréből, de aztán, szerencsére, elönt az indulat és maradok. Elvégre: miért kellene nekem — nekünk — zavartan magyarázni akkori hitünket, s hátrálva távozni az utókorrá vált jelen kérdései elől? Lám, már csaknem harminchét esztendő: 1945—1982. S bár e históriai folyamat fölosztása ilyen-olyan szakaszokra lehetséges és fontos, mégis: van, volt folyamat is, az egész teljesség is! Igen lehetséges és fontos e szakaszokat a történész-mikroszkóp tárgylemezére helyezni, de mérni, látni illik és érdemes a teljességet, ama harminchét év sodró egyirányú- ságában is. Szégyenkezni, kimagyarázni? Válaszolni próbálok, először magamnak és magamban, hogy másnak, nekik is felelhessek: nem tudhattam amit ők igen; akik cinizmusból vagy gyávaságból, félelemből vagy érdekből tették, amit tettek, méghozzá buzgó igyekezettel. Ám visszahőköl az érv, megtorpan az indokló igyekezet: óvatosan ezzel a „nem tudhattam” válaszszák Bizony a történelem, ha feleletre szólít, készületlensé- getelnem ismerhet. De hát nem feleltem, nem felelünk, csakis rosszul feleltünk volna akkor? MA MAR TÖRTÉNELMI TÁVLAT hitelesíti: a magyarság legjava 45 után, ki előbb, ki utóbb, a népi demokrácia, a kommunisták vezette szocialista fejlődés mellé állt. Aztán sokan fájdalmasan csalódtak, s fordultak el, olykor éppenséggel szembe azzal, ami a szocializmus, a munkáshatalom nevében, ámbár ellenére történt. Az elfogadás is, az elutasítás is sokaknál megszenvedett folyamat volt. Bizony nem jelezte harangszó meddig volt tisztességes és mikor vált tisztességtelenné az azonosulás. „Hiszem, ha megmártom kezeimet Jézus sebeiben”. Bizony az ige —.az elmélet — ha „testté lön”, elveszti légies tisztaságát, a valóság földi kínjai, vétkei, erényei és fölmagasztalása avatják élővé a tant is. S ha megmártózott ki-ki a forradalmi rend gyakorlatában, s vált egyszersmind e gyakorlat alakítójává, fogadta, s fogadhatta el az elméleti fundamentumot: a tudományos szocializmust, s a belőle sarjadt társadalmat is. Hitet is említettem már, de a hit nekünk csak háttérsugárzás a tudáshoz. Ámde: tudtunk — nem tudtunk? A sövény nem itt húzódik, a válasz lényege nem ez. A világ, amelyet akkor választottunk, igazolta felismeréseinket; a világ — bárha még nem az egész világ —, amit •holnapra, mára megforgattunk, igazolta a roppant energiákat. S hogy milyen mélyek voltak a gyökerek már akkor is, az alighanem éppen a kozmikus méretű csalódások csúcspontján, 1956 őszén bizonyult igazán; még a túloldalon is csak a szocializmus álígéretével, a jobb szocializmus csalárdságával voltak képesek embereket mozgósítani a szocializmus ellen — bizony: az ötvenes évek vívmányai ellen is. SZEMÉLYES A VÄLASZ, a felelősség, a saját emlék is helyénvaló hát. A nyíregyházi Dózsa György népi kollégiumból, a szedett-vedett, jobbára cigányok „bandájával” egyenest a pentelei építkezésre kerültem, a munkakönyvi beírás szerint huszon- harmadiknak az építők sorába. 1949 végén. Voltak aratók, favágók, kubikosok, kordélyosok, mal- terozók, ácsok, kőművesek, anyagmozgatók, árokásók, vasbeton-, víz-, gáz-, fűtés-, villany-, gépszerelők, szobafestők, faültetők, a végén még virágkertészek is. Irtottunk erdőt, építettünk utat, házat, „kultúrt” gyárat; laktunk harmincan-negyvenen a barakk-szobában; mosakodtunk lavórból és dézsából, ettünk csajkából, ittunk kupából, csípett bennünket tetű, bolha, poloska, a bokrokban meg a barakkok árnyékában szerelmeskedtünk, s önként, már-már ifjonti dacból, jóval erszényünkön túl jegyeztünk békekölcsönt, szerveztünk DISZ-t, pártot, szakszervezetet, brigádokat; igenis csatákat vívtunk egymással a munkaversenyben, mellőzve minden patetikus szöveget. De prostituáltak, internáltak, kitoloncoltak, kocsmatöltelékek, vándormadarak, ki- ebrudalt deklasszáltak, vegytisztán alja népség sem voltunk. Amit később sokan leírtak, elmondtak rólunk. Annyi bizonyos: a város és a vasmű felépült, s ma már nemcsak eltartja magát, de jócskán gyarapítja az ország nemzeti jövedelmét. Joga, persze, hogy joga mindenkinek átértelmezni és megtagadni tegnapi önmagát. Ezt tesszük mindannyian — csekélyke ember aki nem ezt teszi —, de a tagadás és a vállalás, a megújúlás és a folyamatosság, a tapasztalás és a tapasztalat meghaladása is teszi emberré az embert. Meg aztán: van itt némi ízlésbeli korlát is. Nemcsak a szerelemben, a barátságban, az emberi kapcsolatokban, de a politikában is. Mert ha átáll is — netán ugrik, táncol, an- dalog, támolyog, lökődik — valaki egyik oldalról a másikra, aligha mindegy, mekkora a távolság, s az' sem: mit mondunk utóbb előbbi önmagunkról. Mit is mondhatunk tegnapi önmagunkról? Hiszen ha ennyire átlátszóan szimpla lett volna a gonoszság és a butaság, hiszen ha ily sémavétkek alakját öltötte volna a bűn — s főleg: ha csak ez lett volna akkor, ahogyan e filmmel együtt oly sokan mondják, ábrázolják manapság, nos bizony föl kellene állni most és távozni innen; ki, kifelé ebből a moziból...! De másként volt, ezért hát nem távozom. Válaszolok. Földesi József A vajai Rákóczi Termelőszövetkezetben tizenegyedszer permetezik a gyümölcsöst. A háromszázhúsz hektárt öt Kertitox típusú géppel, három és fél nap alatt szórják meg vegyszerrel. (Jávor L. felv.) Tatárfalván előre tekintenek Varroda a végeken A négyszáz lelkes Szamostatárfalván mindössze szűk hét hónapja hajtja a varrógépet két műszakban 42 asszony. A porcsalmai Szatmár Termelőszövetkezet múlt év nyarán keresett kapcsolatot a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalattal melléküzem létesítésére. Több ipari üzem ajánlata közül ez látszott a legreálisabbnak. Özem az erdőszélen A téesz irodáján Nehéz János elnök a téesz gondjait említette: — Amikor 1979-ben három termelőszövetkezet egyesült, örököltünk Tatárfalván egy hihetetlenül leromlott, omladozó épületet. Befedtük, de legszívesebben túladtunk volna rajta. Ugyanakkor a közgyűléseken, falugyűléseken lépten-nyomon azt hallottuk az asszonyoktól, hogy folyamatos munkát szeretnének. Elkészítettük a munkaerőmérleget, amely szerint nyolcvan nő elhelyezkedésére számíthattunk. Az ipari ágazat- vezetőnk, Csobai György pedig éjt nappallá téve szervezte a varroda beindítását. A Barkasszal járta Nyíregyházát, a tatarozástól kezdve a gépbeszerzésig mindent csinált. Május 24-én már indult is az üzem. Ahogy végighaladunk Sza- mostatárfalván, elhagyjuk az új házakat, a kicsiny műemlék templomot, s már a falu szélén kezdődő erdősáv mellett modern, szépen vakolt épület tűnik elénk. Hatan- nyolcan szorgoskodnak még körülötte, a vízlevezető árok a betonjárdán szabadítja meg a területet a sártól, esővíztől. Közel kétmillió forintot költöttek az egykori garázsra, a portásfülke egyelőre nincs kész, de a parányi irodában már a virágok is a helyükre kerültek. ff Kapára áll a kezem" A keskeny, hosszú munka- csarnokban viszont alig látni, hogy néhány hete dolgoznak mindössze. Neonfény világít nappol is, a délelőttös műszak éppen befejezi az utolsó darabokat, a váltás már az ajtó előtt áll. A 42 nő túlnyomó többsége szamosta- tárfalvi, néhányan a termelőszövetkezet buszával járnak át a műszakba. Sőt, volt aki az íróasztalt cserélte a mérőszalagra, Főst Erzsébet könyvelő és Móré Rozália bérszámfejtő a téeszközpontQ sak hallgatom a rádióban, tévében, újságokban rendszeresen ismétlődő „kutyavitát’’, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy kétfelé osztódott az emberiség, kutyásokra és „kutyaütőkre” — ez utóbbiak természetesen a kutya nélküliek —, következésképpen a vita az idő végtelenségéig tart. Pláne ha hozzáteszem, hogy Magyarországon 1 millió 108 ezer kutyát tartanak nyilván, és ha minden ebre — óvatos becsléssel — három kutyaszerető embert számítok, kiderül, valóságos tömeggel állunk szemben, illetve én nem állok: sehova- tartozásom felment az állásfoglalástól, aminek fölöttébb örülök. A „kutyaütök” összehúzzák szemöldöküket, amikor azt látják, hogy ezek a derék háziállatkák parkokban, játszótereken, kapualjakban hagyják a névjegyüket, amikor látják, hogy némely úrikutya kis kötött otthonkában, nyakba kötött selyemszalaggal bámészkodik az erkélyről ki a nagyvilágba (láttam farmernad- rágos szobakutyát is!), s pirulva fordulnak el a bérházak között sebtiben összehozott kutyaszexpartik láttán. „Micsoda világot élünk!” — kiáltanak fel, amikor a kutyás hölgy kiló marhamájat vásárol, de „a közepét vágja ki, mert a Buksi nem szereti..figyelmezteti a hentest. Bérházi lakók a falat vakarják kínjukban, amikor a kutyás bérházi lakók lakásán a „házőrző” éjjel is vonít, főKutyavilág leg szép telihold idején. Vakaróznak a liftben is, ahol föl van írva: „Litfbe kutyát bevinni tilos!”. Lehülyézik a göndörszőrű kis foxit, „aki” csupán pajkosságból gyűjti össze és szedi szét a ház valamennyi lábtörlőjét. „Borzalmas időket élünk!” — mondják a „kutyaütök”. „Borzalmas időket élünk bizony! — sóhajtanak fel a kutyások —, ha már a huszadik század embere leghűségesebb társát sem tűri meg maga mellett!” Mert tessék csak nézni. Ezt a gyönyörű, fekete gombszemét, azt az okos kis pofikáját, amint fejét kissé félrefordítja és pislog fel a gazdájára: már-már szinte megszólal, oly sok esze van! Hát kinek árt ez a kutya?! Magányos emberek, főleg idősebbek egyetlen támasza, barátja, társa, partnere! Kérem, ez o kutya éjjel ' meg sem mukkan, nemhogy zavarná a ház csendjét. Mi az, hogy telihold idején üvölt?! És amikor az izé ... tudja kicsoda ... részegen jön haza, és ordít?! A látványon hábo- roknak, amikor a kutyafiú ... nna ... szóval találkozik a kutyalánnyal... Istenem, ez van. A buszon is smárolnak a mai fiúk, lányok, azon nem háborog senki? Kutyát liften utaztatni tilos, de vödörből szemetet elhullajtani ugyanott szabad?! A kutyának is ennie kell — történetesen éppen marhamájat —, hát miért baj az? Lám a kutyának, elnézést, de néha több esze van; reggel és este szinte kényszeríti sétára a gazdáját is, el nem mulasztana egyetlen napot sem, hogy ki ne ugrálja magát a parkban, utcákon, tereken. Hát így zajlik a kutyavita szerte szép hazánkban. Nekem nincs kutyám, de ha lenne, bizony minden reggel és este levihetne egy kis sétára, szaladgálásra. Rám férne. Rab Ferenc ból jöttek ki szalagvezetőnek. A DIRUVÁLL-tól Lőrincz Zsuzsa egy hónapig irányítja a betanulásit. — Igaz, hogy az itt dolgozók már alapfokú képzést kaptak a 107-es szakmunkás- képzőben három hétig. Most viszont a tűbefűzéstől a gépkezelésig, a mintadarab, a díszzsebes, hatrészes szoknya összeállításáig minden apróságot meg kell mutatni. Hiába, aki eddig a fakanálhoz szokott, nehezen engedelmeskedik az ujja a finomabb műveletekhez. Farkas Árpádnéék szoba- konyhás lakást építettek, modern bútorral rendezkedtek be, a két gyerek nevelése is sokba kerül, ezért jött dolgozni. Nem titkolja, cigány, de nagyon jól érzi magát az első munkahelyén, öt perc alatt hazaér. Veszprémi Pálné a kertészetből jött ide. — Mondta is a két lányom, akik gyógyszerészek, hogy könnyebb varrni, anyu, menjél csak nyugodtan. Az biztoö, hogy a gyomlálásra még jobban rááll a kezem ... Az üzemtelepítés parancsa Tóth Sándorné a gyest szakította meg, a mátészalkai BFK-t hagyta ott ezért a varrodáért. — így nem kell órák hosz- szat buszra várni, utazgatni, többet foglalkozhatok a gyerekemmel. A falubeli asszonyok is nagy érdeklődéssel hallgatják, mit mondanak a varrodaiak. A cipőgyárból, a vegyesipariból, a konzervgyárból is azt figyelik, mire jutnak Tatárfalván. S ha érdemes, ők is jönnének. — Egyelőre erre a csonka, kísérleti évre 3,2 milliót terveztünk, de jövőre a 80 fős létszámmal reálisnak látszik a 15 millió. De nemcsak az a lényeg ennél a varrodánál — indokol a téeszelnök —, hogy folyamatosan lekössük a munkaerőt. Távlatokban számolva, ha mi nem építjük meg most az üzemet, lehet, hogy tíz év múlva nem találnánk senkit ide. Mert ha nincs meg a folyamatos kereset, a nyugdíj alapjául szolgáló állandó foglalkoztatás, még a téeszből is köny- nyen elmennek. S ha a mezőgazdasági termelés fontosságát tekintem — mert mégiscsak az a kötelességünk — nem mindegy, milyen a közérzete a tagoknak és az alkalmazottaknak. Politikai kérdés, hogy működési területünk egyik községében rövid időn belül megszűnt a tanács, nincs áfész- és téesz- központ, iskola, viszont a téesz nyittatott óvodát és most ipari üzemet telepített. Ezért nem tartom irreálisnak, hogy a varród^ felfutása után elszívó hatása legyen Szamostatárfalvának a környékre. Tóth Kornélia Mosolypénz BIZONYOSAN SOKAN TAPASZTALJAK mintha a Patyolat szalonjaiban, felvevőhelyein udvariasabban fogadnák a kedves ügyfeleket, mint néhány más, pult mögött szolgálatot teljesítő vállalatnál, avagy egyes üzletekben. Nem nehéz a titkot megfejteni. A Patyolat Vállalatnál érdekelté tették a dolgozókat — a mosolygásban. Nem, nem tévedés. A napokban történt meg, hogy az egyik nyíregyházi üzletükből az elutasító hangnem, az ügyfelek udvariatlan „kezelése” miatt helyeztek át egy dolgozót, egy másikba. „Nem akarjuk a fejét venni. Erről szó sincs, hiszen egy hasonló üzletbe helyeztük át, ahol szintén közvetlen kapcsolatban van az ügyfelekkel. Reméljük azonban, az esetből tanult a fiatalasszony. Erre az is bizonyság, hogy szégyenkezett a történtek miatt” — indokolja az esetet Havas Sándorné, a Patyolat Vállalat főkönyvelője. Ha az üzletekben dolgozók magatartására van olyan kritikai bejegyzés a vásárlók könyvében, amely fedi az igazságot, levonnak a prémiumból. Olyan premizálási rendszert dolgoztak ki s igyekeznek megvalósítani — az ügyfelek bevonásával! — a Patyolat Vállalatnál, amely három részből áll. Az előírás szerint történő vállalásból, a technológiák megtartásából, és az udvarias, előzékeny kiszolgálásból. Ezek bármilyen megsértése pontlevonással, illetve levonásokkal jár. Feltételeit maguk kísérletezték ki. Követelmény, hogy a Patyolat-üzletekben pult mögött álló dolgozó legyen szakképzett, intelligens, tudjon bánni az emberekkel. Házi tanfolyamokat szoktak szervezni, így képezik dolgozóikat. Egy hónapig a „jelöltek” az üzletekben, mint betanulok csak nézik, a gyakorlottak munkáját, viselkedését. Ha az íratlan udvariassági kódex előírásainak megfelelnek, úgy önálló munkára osztják be őket. Ha nem, akkor meghosszabbítják a betanulási időt, vagy eltanácsolják őket, mert alkalmatlanná válnak az emberekkel való foglalkozásra. SZABOLCSBAN 18 Patyolat-szalon, illetve felvevőhely van. Dolgozóik naponta kapcsolatban vannak a ruhát, fehérneműt cserélő, tisztítani óhajtó emberek ezreivel. Megnéztem jó néhány vásárlói könyv bejegyzését. Májusban egyetlen hibapontot sem gyűjtöttek udvariatlanság miatt a Patyolatnál. Júniusban már akadt kettő. Náluk a „mosolypénz” csökkent is. F. K. Táblamosók A két hölgy jól mutatott a tehertaxi platóján. Fiatalok, elegánsak voltak, s amikor a magán tehertaxi megállt, mindketten felálltak székükről és gondosan letörölgették a nyíregyházi, utcai KRESZ- táblákat. A járókelők, különösen a férfiak, majdnem megtapsolták a produkciót. Kényelmes, elegáns megoldás. Úgy látszik ebben is nagyváros lettünk. Elmúlt az az idő, amikor egy hosszabb parfis is megfelelt a célnak... (P)