Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-09 / 159. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 9. Kádár János és Francois Mitterrand tárgyalásai Kommentár Két világ, két logika N éhány napon belül két jelentős fejleményről tudósítottak a világnak ugyanabból a térségéből a távirati irodák, a két hírt — tartalmukat tekintve — mégis egész világ választja el. Június utolsó napjaiban alakult meg Kuala Lumpurban a három kambodzsai emigráns csoport „koalíciós kormánya”, hogy a törvényes kambodzsai rendszer megdöntésének céljával egyesítse a különböző irányzatokat. E hét közepén viszont arról érkezett jelentés hogy Vietnam csapatainak egy részét kivonja Kambodzsából. Mely országok és milyen elgondolások állnak a két döntés hátterében? Nyílt titok, hogy Peking régóta szorgalmazza a kambodzsai ellenforadalmárok tevékenységének összehangolását. Erre éppen most, júniusban, az ASEAN-államok — Thaiföld, Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, Szingapúr — értekezletének áldásával került sor és ez jelzés- értékű fejlemény. Arra utal, hogy az ASEAN e fontos kérdésben meghajolt a kínai nyomás, illetve bizonyos amerikai körök óhaja előtt. Thaiföld még tovább ment. Bejelentette, hogy kész fegyveres és egyéb támogatásban részesíteni a reakciós khmer csoportok koalícióját. Ezek után csodálkozhatott- e volna bárki, ha Vietnam kambodzsai katonai jelenlétének megerősítéséről értesül? A szembenállás logikája még az ASEAN-államok szemében is érthetővé tett volna ilyen lépést. Ám épp az ellenkezője történt. A vietnami részleges csapatkivonásról szóló bejelentés olyan gesztus, amely meggyőzhet néhány kétkedőt Hanoi és Phnom Penh valódi szándékáról. Arról, hogy van olyan logika, amely a stabilitás és a békés egymás mellett élés szükségességéből indul ki, s az ideológiai ellentéteket hajlandó ennek alárendelni. H o Si Minh-városból, ahol a három indokínai ország — Vietnam, Laosz és Kambodzsa — külügyminisztere találkozott, más békés célú kezdeményezést is világgá röpítettek. Az indokínai országok ismételten megfogalmazták, hogy a térség békéje egyetlen ésszerű módjának a párbeszédet tartják. Ennek konkrét előmozdítását szolgálja Nguyen Co Tach vietnami külügyminiszter e hónapra tervezett körútja az ASEAN-államok - ban. Részben újnak minősíthető az indokínai országok javaslata, hogy a térség problémáinak megoldására rendezzenek olyan nemzetközi konferenciát, amelyen rajtuk és az ASEAN-tagokon kívül részt vennének a nagyhatalmak, valamint India és Burma.' A továbbiak jórészt most az ASEAN-tól függenek. Attól hogy végre felismerik-e: az indokínai országoktól, szomszédaiktól nem egy világ, csupán Kína választja el őket. Tyihonov—imefda Marcos találkozója Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Imelda Marcost, a Fülöp- szigeteki Köztársaság környezetvédelmi és településpolitikai miniszterét, Nagy-Ma- nila főpolgármesterét. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Fülöp-szigetek kapcsolata — a Ferdinand E. Marcos Fülöp-szigeteki köztársasági elnök szovjetunióbeli látogatása óta eltelt hat esztendő alatt — jelentősen fejlődött és konkrét tartalmat kapott. (Folytatás az 1. oldalról) zsef, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Köpeczi Béla kulturális miniszter, Méhes Lajos ipari miniszter, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Tétényi Pál, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának titkára, Darva- si István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. Palotás Rezső külügyminisztérium! főosztályvezető és Bényi József, hazánk párizsi nagykövete. A tárgyalások francia résztvevői voltak: Claude Cheysson külügyminiszter, Jean-Pierre Chevenement kutatási, technológiai és ipar- ügy! miniszter, Michel Jo- bert, külkereskedelmi miniszter, Jack Lang kulturális miniszter, Jacques Attali, a köztársasági elnök különleges tanácsadója, Michel Va- uzelle, az elnöki palota szóvivője, Hubert Vedrine, a köztársasági elnök főtitkárságának technikai szakértője, Paul Guimard'; a köztársasági elnök főtitkárságának munkatársa, Pierre Morei, a köz- társasági elnök kabinetjénék munkatársa, Jacques Andreám, a külügyminisztérium politikai igazgatója, Bertrand Dufourcq, a külügyminisztérium európai igazgatója, Jerome Clement, a miniszterelnök kabinetjének technikai tanácsadója, Harris Puisais, a külügyminiszter különleges megbízottja és Jacques Le- compt, Franciaország buda- pest nagykövete. A plenáris tárgyalásokon Kádár János és Francois Mitterrand tájékoztatta a résztvevőket négyszemközti megbeszélésükről, amelyen áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, s a két ország helyzetét, kapcsolatainak alakulását. ÉrtékeBécsben csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 312. teljes ülését, Reece nagykövetnek, a kanadai delegáció vezetőjének elnökletével. Az ülésen elsőként Lőrinc Tamás nagykövet, a Magyar Népköztársaság delegációjának vezetője szólalt el. Beszédében rámutatott, hogy a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság, központi feladatuknak tartják a fegyverkezési hajsza korlátozását és a leszerelést. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon szereplő kérdések megérettek a megoldásra — hangsúlyozta a magyar nagykövet. — Ennek bizonyítása a szocialista országok részéről már 1980-ban megkezdődött, amikor a szóbeli összevetés világosan megmutatta, hogy fontos kérdések egész sorában van egyetértés a tárgyaló felek között. Az azóta előterjesztett újabb szocialista javaslatok további lépésekkel vitték előbbre a tárgyalásokat. Véleményünk változatlan — hangoztatta a magyar küldöttségvezető. — Továbbra is az 1973-as zárókommünikét tekintjük egyedül mérvadónak, amelynek elfogadásánál a probléma minden aspektusát figyelembe vették, különös tekintettel arra az elvre, hogy a csökkentési körzet meghatározásánál egyik fél biztonsága se szenvedjen károkat e szempontból sem. Lőrinc Tamás nagykövet befejezésül megállapította: az első szakaszra vonatkozó egyezmény szövegtervezetének beterjesztése után mégin- kább adottak a lehetőségek az egyezmény gyors kidolgolésük szerint tárgyalásukat őszinte, nyílt, jó légkör, a kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó témák felelősségteljes és konstruktív megközelítése jellemezte. Ugyancsak hasznosnak minősíthetők a magyar és a francia vezető politikusoknak a délelőtti órákban — a négyszemközti találkozóval egyidőben — megtartott eszmecseréi is, amelyek eredményeiről a plenáris megbeszélésen számoltak be. Marjai József és Veress Péter Michel Jobert- rel, Púja Frigyes Claude Cheysson-nal, Méhes Lajos Jean-Pierre Chevement-nel, Köpeczi Béla és Tétényi Pál pedig Jack Lanp-gal tárgyalt. A magyar—francia kapcsolatok különböző területeiről szólva mindkét fél értékelése szerint érzékelhető az együttes szándék, a politikai akarat, s megvannak a lehetőségek is a kölcsönösen előnyös együttműködés további -bővítésére, kiterjesztésére. Egybehangzó vélemény volt, hogy a francia elnök magyarországi látogatása jól szolgálja e törekvés gyakorlati megvalósítását. Közös álláspont alakult ki abban, hogy a rendszeres politikai párbeszéd mind a kétoldalú, mind a nemzetközi kérdések megoldására irányuló törekvésekben alapvető fontosságú. Kifejezték mindkét fél érdekeltségét abban, hogy az utóbbi években erősödő — ám még a számos kiaknázatlán lehetőséget rejtő — gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok az eddigieknél is gyorsabban fejlődjenek; így a termelési kooperációk megvalósításában, a műszaki-tudományos együttműködésben. Délután Francois Mitterrand és kísérete a magyar mezőgazdasággal, a szövetkezeti parasztság életével ismerkedett. Az elnök a Pest megyei dunavarsány! Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet kereste fel. zására és elfogadása után a tényleges csökkentés végrehajtására. Delegációnk reméli, hogy a NATO-országok mielőbb élnek ezzel a lehetőséggel, megfelelve ezzel Európa és az egész világ várakozásának. Abramov: IPFIMIP IS 1 | l I Hiü j 1-4 SH & B'i.-1 11 I __1___ Pavelt a régi szertartás sze. rint is, meg az új szerint is eltemették. Otthon mindent úgy csináltak, mint régen. És, meg kell hagyni, a hatóság nem akadékoskodott. Amíg az öregasszonyok tömjénezték a ravatalt, és halkan kántál- ták a halotti éneket, a hatóságiak odakinn álltak a tornácnál és dohányoztak. Igaz. Afonyka állatorvos részegen berontott a házba, elkezdett kiabálni, hogy azonnal hagyják abba, ne gúnyolódjanak egy párton kívüli bolsevikkai, de rögvest elhallgattatták. Maguk a vezetők, Vaszi- lij Ignatyevics meg Pjotr Ivanovics tuszkolták ki a házból. A temetőben volt az új Magyar felszólalás a haderő- csökkentési tárgyaláson TELEX SAN SALVADOR Napjaink vitakérdése Szovjet mezőgazdaság:, mítosz és valóság Guatemala szerdán hivatalosan belépett a közép-amerikai térség haladó mozgalmai elleni szövetségbe, az úgynevezett közép-amerikai demokratikus közösségbe. Az idén januárban létrejött szövetség tagjai Costa Rica, Salvador és Honduras eredetileg a térség országai közötti gazdasági együttműködés megvalósítását tűzték ki célul. Azóta azonban világossá vált, hogy a közösség elsősorban Nicaragua és a térség haladó mozgalmai ellen irányul. LETARTÓZTATÁS A francia rendőrség a párizsi Orly repülőtéren letartóztatott egy iráni férfit, akinek csomagjában két kilogramm robbanóanyagot találtak. Mint a francia hatóságok csütörtökön közölték, a letartóztatott bevallotta, hogy merényletet tervezett Abol- hasszán Baniszadr franciaországi száműzetésben élő volt iráni államfő és Masszud Radzsavi, a Modzsahedin Khalk nevű iráni ellenzéki szervezet ugyancsak Párizsban élő vezetője ellen. ERDŐTŰZ Hatszáz tűzoltót vezényeltek ki csütörtökön Dél-Fran- ciaországban egy szerdán kezdődött erdőtűz megfékezésére. Küzdelmüket a lángokkal tűzoltó-repülőgépek is segítik. Az Avignon város közelében pusztító tűz eddig mintegy 18 négyzetkilométernyi fenyőerdőt perzselt fel, és egy tanya is a lángok martaléka lett. Csütörtöki jelentések szerint a tűz továbbterjed. A veszélyeztetett területről emberek százait szállították el. Egy tűzoltó súlyos serüléseket szenvedett. BUENOS AIRES Az új argentin korrnány diplomáciai úton folytatja a küzdelmet a Falkland-szige- tekért. Buenos Aires két magas rangú diplomatát küldött három latin-amerikai országba, hogy megvitassák azt a mexikói javaslatot, amely az ENSZ közvetítésével tárgyalásokat szorgalmaz a Falkland- (Malvin-szigetek) jövőjéről. A diplomaták szerdán megérkeztek a körút első állomására, a brazil fővárosba. Az argentin küldöttség Mexikó és Venezuela felkeresése után New Yorkba utazna, az ENSZ székhelyére. szertartás, amikor a nyitott sír előtt beszédeket mondtak: — Fáradhatatlan dolgos kéz ... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Becsületes... Mindenki példaképe . . . Sosem feledjük el. .. Ettől aztán Pelageja megremegett. Mindent kibírt: a szemrehányó tekinteteket, a rosszindulatú suttogást — a szeme se rebbent, meg se szólalt. Úgy állt a sír előtt, mint a kőszikla. Úgy, ahogyan Pjotr Ivanovics tanácsolta. De amikor beszélni kezdtek — forogni kezdett vele a föld. — Fáradhatatlan dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Mindenki példaképe... Pelageja csak hallgatta, hallgatta ezeket a szavakat, és hirtelen rádöbbent: hiszen ez az igazság, a tiszta szín igazság. Pavel úgy dolgozott a kolhozban rendületlenül, akár a ló, vagy a gép. És a kolhozmunkán is betegedett meg. Szánon hozták haza a cséplőgéptől. És ki becsülte meg életében a munkájáért? Ki mondott neki egyszer is köszönetét? A vezetőség? Vagy ő, Pelageja? Nem, őszintén megvallva: soha semmire se becsülte a férje munkáját. De hát hogyan is lehet valamire becsülni az olyan munkát, amiért semmit sem fizetnek? Ki emlékezik arra, hogy — mondjuk — Anglia mit exportált az évszázad elején, vagy mit importált azokban a távoli években az Egyesült Államok? A szakembereken kívül — senki. De napjainkban, újabban „napirenden van”, hogy „a forradalom előtti Oroszország Európa éléstára volt, temérdek mézet, gabonát, angolszalonnát és vajat exportált”. Ez a történelmi emlék minden alkalommal feléled, amikor a szó a szovjet gabonavásárlásra, vagy a szovjet élelmiszerhelyzetre terelődik. A történelmi tényt azonban, sajátos politikai magyarázattal fűszerezik. Képmutató sajnálkozással. Hozzáteszik, hogy a „virágzó, gazdag Oroszország addig táplálta Európát, amíg nem voltak kolhozok. Ma viszont a Szovjetuniónak nincs elegendő gabonája és élelmiszere, annak egy részét külföldön vásárolja meg. Következésképpen — a kolhozok juttatták az országot ebbe a helyzetbe”. Hí hát az igazság? A forradalom előtti Oroszország valóban élelmiszerexportőr volt. Az 1911-1912- es évben például a világ gabonaexportjának egynegyed részét Oroszország produkálta. Évente több mint 13 millió tonna elsőrendű búzát szállított az európai piacra. Ez tény. Ám az is tény, hogy ugyanabban az időben 30 millió orosz paraszt — az ország lakosságának egyötöde éhezett. íme, az akkori orosz belügyminisztérium hivatalos feljegyzése: „Az éhhalál réme évente földműveseink jelentős részét fenyegeti”. Az 1911—1912-es éhínség a birodalom 78 kormányzósága közül 60-at érintett. A nagy- birtokosok, a nagykereskedők és a kereskedők óriási vagyont kerestek a gabona-, a vaj-, a méz- és húsexporton és mit sem törődtek honfitársaik sorsával. Ez volt az ára akkoriban az élelmiszer- exportnak. Igen, Oroszország valóban élelmezte Európát, de ehhez hozzá kell tenni: az éhező Oroszország táplálta. Tonnák tegnap és ma A falu szocialista átalakítása a mezőgazdaság kollektivizálása előtt 1924 és 1928 között — a gabonatermelés háromszorosára, átlagosan évi 69,3 millió tonnára nőtt. 1976 és 1980 között a gabona- termelés már elérte a 205 millió tonnát, a hústermelés 14,8 millió tonnát. így hát ma már nemcsak éhségről, de hiányos táplálkozásról sem beszélhetünk, még az aszályos években sem. Ma egészen másról van szó: a táplálkozás szerkezetének javításáról, a fehérjedús élelmiszerek — elsősorban a hús és a tej fogyasztásának növeléséről, s egyúttal a lisztből és a burgonyából készült élelmiszerek fogyasztásának csökkentéséről. Más szóval: nem az ország ellátása okoz gondot, hanem a nép létfontosságú szükségleteinek a teljes kielégítése. Pontosan ez a cél áll a Szovjetunió előtt a nyolcvanas években. Sok és kevés Ma a Szovjetunió saját, belső termeléséből ezt a problémát még nem tudja megoldani. Azért importál takarmánygabonát és néhány más élelmiszert, hogy növelhesse az állattenyésztés intenzitását. Az egy főre jutó évi hús- fogyasztás 1980-ban elérte az 58 k'g-ot. A forradalom előtti Oroszország húsfogyasztásához — évi átlag 29 kiló — ez sok. A tudományosan megalapozott normához viszonyítva azonban — kevés. Ennek az 58 kilogrammnak a nagyobbik részét — 56,5 kilogrammot — a Szovjetunió saját hústermelése szolgáltatja, a többi az export révén kerül az országba. Az élemiszerprogram 1990- ig a húsfogyasztás jelentős növelését, a háztájiban és az állattenyésztő telepeken a termelés fokozását irányozza elő. A Szovjetunió a kapitalista országokból a behozatal csökkentését, majd a búza, s néhány más mezőgazdasági termék exportjának fokozatos növelését tervezi. Lev Voszkrcszenszkij ÍAPN—KS) De most dicsérték Pavelt. És az asszony hirtelen sajnál, ta, hogy Pavel nem hallhatja ezeket a dicséreteket. Amikor még egyszer az elhunytra nézett a koporsóban, mozdulatlan, viaszszín arcára, lehunyt szemére, hatalmas, sápadt, a mellén keresztbe tett kezére, akkor ébredt rá igazán, hogy hiszen Pavel fekszik ott, az ő férje, az az ember, akivel jóban-rossz- ban — az egész életét leélte... Ekkor sírva fakadt, hangos zokogásban tört ki. Most már teljesen mindegy volt neki, hogy mit mondanak róla az emberek, és hogyan mocskolják be Alkát. Végre elérkezett a várva várt pihenés ... Reggel későn, ráérősen kelt fel. Lassan befűtött a kemencébe, teázott, aztán az erdőbe indult. Kicsi kora óta szenvedélye volt a gomba meg a bogyó. És ha valakit irigyelt Pelageja azokban az években, amikor a sütödében dolgozott, a gombaszedőket meg a bogyószedőket irigyelte. De most már nem volt miért irigykednie. Most már ő is egész nap kóborolhatott az erdőben. Kóborolt is. Gyerekkora óta ismerős dombocskákon és árterületeken, majorságokon, régi irtásokon át haladt, megpihent a pataknál, a kis folyónál, elnézte sűrű őszi kékségüket, hallgatta a dar- vak kiáltozását, a kutyaugatást ... De hát egymagának menynyi kellett? Háromszor ment ki sózni való gombáért, kétszer meg tinóruért, egy egész dézsát teletömött bogyóval, minek ennél több? Néhány napot krumpliszedéssel töltött. Gyönyörű, nagy szemű lett a krumplija — két ágyásból tele lett a verem, és a fürdő mögött van neki még egy, örülnie kellene, meg hálát adnia az Istennek, de megint csak ezt kérdezte magában: minek? Minek neki ennyi krumpli? Majd elepedt, majd belege- bedt a várakozásba, mikor kap levelet Alkától. De a lány nem írt. Elutazott — még csak hírt se adott magáról. Mintha a föld nyelte volna el. És az asszony átkozta, szidta a lányát, a legocsmá- nyabb szavakkal: ,,A lotyója! A lelketlen vadállatja! Nem elég neki az apja halála, most még az anyját is a sírba akarja taszítani!” Aztán elszállt a dühe, • és még jobban sajnálta a lányát. Vajon hol van? Mit csinál? Idegen városban ... Személyazonossági nélkül... (Folytatjuk)
