Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

2 Kelet-Magyarország 1932. július 6. Fatányéros kontra zsíros kenyér Lehet-e olcsón ? enni Turisták a megmondhatói, hogy idegen városba vetődve gyakran kényszerülnek a ven­déglátás szolgáltatásait igény­be venni. Ám az utas nem mindig tele erszénnyel tér be az étterembe, különösen ha egy csoportot hív meg, vagy éppen tinitársaság szeretne néhány jó falatot magához venni. Megkérdeztük: lehet-e Nyíregyházán a nap bár­mely szakában kulturált kö­rülmények közt, terített asz­talnál olcsón étkezni? A szerény menük után ku­tatva kiderült: a Szabolcs megyei Szálloda és Vendég­látó Vállalat legolcsóbb kí­nálata 13,70 forintos menü. Amit legalább egy héttel előre meg kell rendelni és ki­fizetni, és déli 12 és 15 óra között elfogyasztani. Csak hát a turista nem mindig tudja ennyivel előtte, hogy hol lesz éhes és mikor jut asztalhoz. Viszonylag olcsó fogásnak kínálja a vendéglátó a turis­tamenüt, amelyet az egysé­gek maximum 35 forintért adhatnak, de ebből az összeg­ből kedvezményt nyújt a má­sod- és a harmadosztályú ét­terem is. Újdonság: a Borsodi Söröző, a Zöld Elefánt, a mátészalkai Szatmár étterem, a Szindbád söröző, a Tisza ételbár és a sóstói strand ét­terem 20—25 százalék en­gedményt ad a diákiga­zolványt felmutatóknak és a sorkatonáknak, erre az Álla­mi Ifjúsági Bizottság kezde­ményezésére kerül sor. A nyár eleje az érettségi találkozók, bankettek és más családi rendezvények ideje. Az Imfoisz Grill kezdeménye­zésére a megrendelt hidegtá­lak árát felére csökkentik. A menüknél kizárólag az a probléma, hogy előre nem tudja a vendég, mit szeretne később enni, s az sem biztos, hol, mikor terítenek neki. Ezért a készételek közt olyan egytálételeket kínál — szerencsére olcsón — például a Tölgyes, amelyet másfél évvel ezelőtt kijelöltek a ser­tésbelsőségekből készült éte­lek forgalmazására. A Kolum­bia időnként hagymás sertés­vért ad főtt burgonyával, mindössze 13,30 forintért. Nyáron az iskolások és a diákok szabad ideje megnö­vekszik, közülük is jó néhá- nyan étteremben fogyasztják el az ebédet. Zsebpénzből azonban legfeljebb gyermek­menüre telik, ami azért a le­ves és a második mellett sü­teményt vagy salátát is tar­talmaz. Megtörtént azonban, hogy baráti társaság szeretett vol­na valami igen olcsó étket kapni. Mi lehetne az, mint zsíros kenyér? Szerencséjük­re a felszolgáló meglepődés helyett egynágy tál paprikás­zsíros kenyérrel lepte meg a társaságot. De ugyancsak nem rökönyödik meg a pincér, ha a vendég lapcsánkára éhe­zett. (tk.) CSIPKE, FRAKK, KÖPÜLŐ Ekhós szekér a BIZI-ből A keleti áruknak mindig nagy felvétele) a keletje. (Császár Csaba Valaki megunta az ekhós szekerét. Hívta a becsüst és felajánlotta megvételre a BIZI-nek. Sokszor képtelen­nek tűnő vásárlásokra hívják a népszerű nyíregyházi Bizo­mányi Áruház szakembereit. Ajánlottak már fel vételre pincskalapot és réz Buddha- szobrot, frakkot és szmokin­got, kardokat és vert csipke- függönyt, híres festményt, s ki tudja felsorolni, mi min­dent. „Ha megegyezünk, a bicskától a malomkerékig, bi­zományiban mindent megve­szünk” — tájékoztat Juhász Istvánná, az áruház igazgató­nője. Nemrégiben egy Buddha- szoborért 6 ezret ajánlottak fel. Ennyiért nem adta az illető. Vásárolnak a lakos­ságtól keleti perzsát, rokkát, és köpülőt, kelim térítőkét és kínai porcelánokat, régi pa­tinás, intarziás, stílbútorokat, barokk, neobarokk, ónémet szalongarnitúrákat. S termé­szetesen el is adják. Vásárkocsijukkal járják a vidéket az áruház becsüsei. Csak használt holmikat vesznek. „Egyik ilyen vidéki kőrútunk során bukkantunk például egy gyönyörű pa­raszt-barokk ebédlőgarnitú­rára. Felfedeztünk egy híres Csók István-festményt. Igaz, a vételárban nem tudtunk egyezségre jutni. Bukkan­tunk így már mesterhegedű­re, értékes népművészeti tárgyra is.” — sorolja az igazgatónő. Tavaly a nyíregyházi Bi­zományi Áruház a lakosság­tól 21 millió forint értékben vásárolt különböző árukat. Ugyanakkor mintegy 43 mil­lió forint értékben adott el. Az idei értékesítési tervük 45 millió, s a felvásárlási terv is több, mint tavaly volt. Vásárolnak a Bizományi Áruháztól üzemek, közületek is. A nyíregyházi BIZI-ből kerültek ki például az Űri muri egyes kellékei is. A Móricz Zsigmond Színház kardokat, faragott asztalkát, keleti tálkákat vett a szín­darabhoz. Tőlük szerzik be a vállalatok a verseny díjakat: indiai rézvázákat, és a kem­pingfelszereléseket a válla­latok. De ha valamelyik üzem kiselejtezi a használt bútora­it, csakis a Bizományi Áru­házon keresztül értékesíthe­ti. Így kerültek eladásra a Volán-üdülő régi bútorai és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság száz motorkerék­párja is. Áz áruház kap árut Budapestről a központi rak­tárból és a Szabolcsban mű­ködő nagykereskedelmi vál­lalatoktól, továbbá a megye különböző üzemeitől, gyárai­tól vásárolnak. Kialakult törzsvevőköre is van a BIZI-nek. Kedvenc helye ez a különböző gyűjtő­szenvedélyű embereknek. Rendszeres látogatója egy magnókazetta-gyűjtő, a régi hanglemezkedvelők. Van egy fiatalember, aki csak nyak­kendőkért tér be az áruház­ba. Mint mondják, talán neki van a legtöbb, a legszíne­sebb, a legszélesebb skálájú, fazonú, divatú nyakkendő­gyűjteménye a megyében. Jó szórakozás lehet. Egy lepke­nyakkendő már 6 forintért kapható. (farkas) Ma este az MVMK-ban Cseh és dán kórus hangversenye Ritka, nagy pillanatnak le­hettek részesei az énekka­rok és a közönség a Bartók Béla nemzetközi kórusver­seny megnyitóünnepségén július 4-én, vasárnap. Negy­vennyolc kórus énekelte együtt Bárdos: Cantemus! és Kodály: A magyarokhoz cí­mű művét a Kölcsey Műve­lődési Központ előtti téren. Ilyen közösségi élményekkel töltve kezdődtek meg a kó­rusversenyek. Az egyhetes program júli­us 4—9 között gazdag vá­lasztékot ígér a kórusok és a közönség számára. A kórus- verseny hagyományos ren­dezvénye a „Népek Barátsá­ga” hangversenyek, amelye­ket a részt vevő kórusok ad­nak Debrecen környékén. Nyíregyházán ma, kedden cseh és dán kórus vendég­szerepei 20 órától a városi tanács udvarán. A cseh Morva tanárkórus 1903-ban alakult Króméi­ban, s már kezdettől fogva a kóruséneklés új stílusait ke­resték. 1975 óta Lubomir Mátl professzor, a Prágai fil­harmóniai kórus és a Brnói akadémiai kórus karnagya vezeti a férfikart. Évente át­lagosan 35 koncertet adnak, gyakran szerepelnek a rádió­ban, s a televízióban. A kó­rus rendszeresen meghívott vendége a „Prágai Tavasz” néven ismert zenei ünnepnek is. A dán Motet kórust 1974- ben alapította Mogens Hel­mer Petersen karnagy. Az arhusi énekkar kezdettől fog­va elég nehéz művekkel — különösen 20. századi zene­szerzők műveivel — dolgo­zott. A vegyes kar Kodály számtalan művét adta már elő, és az utóbbi időben a kóruszene és a jazz külön­böző variációinak új útjait keresi. Artex labda Szakolyból Talán Rummenigge is... Történt, hogy egy budapes­ti ipari szövetkezet vidéki telephelyet keresett. Először a Dunántúl egyik városkájá­ra gondoltak, miközben az elnök Szabolcsban, pontosab­ban Szakolyban járt, szülő­falujában. A községi tanács elnökével beszélgetett, ami­kor szóba került a telephely gondolata. Éppen kapóra jött az ötlet a tanácselnöknek, s rögvest egymás kezébe csaptak. Az első találkozás, óta hét esztendő telt el, de nem ám hét szűk esztendő, ahogyan a biblia emKti, ugyancsak termékeny évek voltak ezek. Ilyen előzmények után ke­rült a Budapesti Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet rész­lege Szakolyba. Az első idő­szakban negyven nőnek te­remtettek munkalehetőséget, s azóta már megduplázódott a létszám. Mert a labda- és a bérmunkában végzett sátor­A tárgyaló­teremből Kirabolta a tanárnőt Tunyogmatolcson ivott Rédai László 25 éves fehérgyarmati se­gédmunkás február 15-én délután, még meg nem is keveset: négy deci (!) pálinkát fogyasztott el, jócskán ittas állapotba került, s a szesz hatása csak az esti órák­ban kezdett csökkenni. Ekkor tért haza Fehérgyarmat­ra Rédai és a Május 14. téren lé­vő lakása felé igyekezett. Ebben az időben ment hazafelé a közelben lakó tanárnő is. Kezé­ben egy fekete műbőr táskát vitt, s egy bevásárlótáskát, ezekben volt a pénze, a személyes holmi­ja és kisebb mennyiségű élelmi­szer. Amikor Rédai meglátta az idős tanárnőt, elhatározta, hogy elve­szi az értékeit. Letette kerékpár­ját és a tanárnő után vetette ma­gát. A tanárnő észrevette Rédai gyanús közeledését, és rossz elő­érzete miatt igyekezett az épület­nek, amelyben lakása van, a be­járati kapuját minél gyorsabban elérni. Már megközelítette, ami­kor Rédai mégis utolérte, s erős ütést mért a tanárnő tarkójára, amitől ő elesett. Rédai ekkor a földre került tanárnő kezéből a két táskát kikapta, és elmenekült a helyszínről. A közelben azonban — feltehetően a megivott pálinka utóhatásaként — hirtelen rosszul lett, és az ottani iskola kerítésé­be támaszkodott, megpróbálva összeszedni magát. Ez a kis idő elég volt arra, hogy a tanárnő segítségére siető Károly Gáspár utolérje, és az ugyancsak odaérkező Radács Sándor segítségével a helyszínre visszavigye. A tanárnő a Rédai kezében lévő táskákat természe­tesen rögtön megismerte. A ha­marosan odaérkező rendőr járőr­nek csupán annyi dolga volt Ré- daival, hogy a kapitányságra elő­állítsa. A két táska és a benne lévő értékek összeszámlálása után ki­derült, hogy Rédai 3888 forint kárt okozott, ez azonban szerencsére megtérült. A bíróság megállapította, hogy Rédai a debilitás fokának megfe­lelő elmegyenge, és az elfogyasz­tott ital hatására egyébként abor­tiv patológiás ittasság állapo­tába került. Mindezt figyelembe véve a rablás miatt a Fehérgyar­mati Járásbíróság Rédait egy év és két hónap börtönre büntette és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet ellen a vádlott és vé­dője fellebbezett, de ezt a megyei bíróság előtt visszavonták, így az ítélet jogerős. <k) ponyva-, valamint bőrszíj - varrás csak a kezdetet je­lentette. A hazai piac mel­lett már évek óta eljut a szakolyi nők munkája a szo­cialista és a tőkés országok­ba is. Szívesen vásárolják a nyugatnémetek az itt készü­lő vászontáskákat, amelyből évente ötvenezret gyártanak. Az Ofotért megrendelésére fotó szett-táskákat, szem­üvegtokokat varrnak. A vál­lalat ezt az ugyancsak nyu­gatnémet Quelle cégnek szál­lítja, amelynek nemrég nyílt szalonja a fővárosban, a Pá­rizsi utcában.- Futball-labdából évente öt­ezer darabot varrnak. Az importáló országok közül a legnagyobb mennyiséget a Szovjetunió vásárolja, s a labda mintőségére jellemző, hogy az Artex — a külkeres­kedelmi vállalat — nagyobb tételt is eladna. A szovjet piac mellett a nyugati orszá­gokba is eljut a bőrlabda, s ki tudja, talán Rummenig- géék is Szakolyban készült labdákkal készültek fel a vi­lágbajnokságra ... A magyar partnerek közül az Aranypóknak divatos bőr­táskák, a győri gépgyárnak ’’kamionokhoz fülke belső ré­szek, vadászoknak töltény­táskák, puskatokok készül­nek a nyírségi községben. Summa summárum, közel 20 millió forintos termelési ér­téket állítanak elő a szako­lyi nők. S a tenmékeiket egyre többen ismerik meg az or­szágban, határainkon túl is. így nem csoda, hogy a ter­melés évről évre emelkedik, ugyanakkor rugalmasan, egyik napról a másikra al­kalmazkodni tudnak a piac igényeihez. (sipos) ] KÉPERNYŐ ELŐTT Eléggé morbid lélektani dráma, majdnem rémtörté­net volt a csütörtöki Kény­szerzubbony című tévéjá­ték, melyet Aleksander Sci- bor-Rylski forgatókönyvé­ből Gaál Albert rendezett meg. A maga műfajában sem az igazán jók közül valók. Mégis érdemes róla megemlékezni, több okból is. Elsősorban is azért, mert a történet felszíni rétege — a méltatlan kalandokba sodródott, nem éppen ér­demdús írófeleség gyilkos­ságba torkoló bosszúja az alkoholista-elmebeteg fér­jével szemben, a házastársi férji „szolgáltatások” ugyancsak bosszúból tör­tént megtagadása miatt — véleményem szerint mé­lyebb konfliktust takart. Két össze nem illő ember, a férj és feleség egymást marcangolását — amiben az író sem volt hibátlan. (Éppen ez adta meg a játék drámai töltését.) Meg aztán a kiváló színészi teljesítmé­nyek, a remeklő Sinkovits Imréé és a Szegedi Erikáé a főszerepekben, a tévéjáté­kot igen lekötővé, majd­nem azt írtam: szórakozta­tóvá tették. S ez egyálta­lán nem elhanyagolható ér­dem. Mikor is juthattunk még másfajta élményhez —, ha nem akartuk elmulasztani a labdarúgó-világbajnokság közvetítéseit? Például szer­dán este, a sikeres angol színműíró, színész és ren­dező Noel Coward színmű­véből készített angol tévé­film, a Késői találkozás megtekintésekor. A finom líraiságú, mesterien felépí­tett darab egy pillanatig sem volt unalmas, s nem is csak a főszereplő világsztá­rok, Sophia Loren (Kovács Zsuzsa szinkronizálásában) és Richard Burton (Kristóf Tibor magyar hangjával) jóvoltából. Maga a téma, későn ébredő, de az embe­ri-társadalmi kötöttségek miatt be nem teljesedhető tisztességes szerelem témá­ja — persze, ilyen színvo­nalú feldolgozásban — örök­érvényűnek hatott. A Köte­lék c. dokumentumfilm (Edelényi Gábor rendező­operatőr munkája) pedig — túl azon, hogy helyi érde­kessége is volt, hiszen a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola három fiatal ok­tatójának a műrepülési bravúrjait mutatta be, a repülés gyönyörűségét, s mellette a hallatlan szelle­mi-fizikai áldozatvállalá­sokat is tudta érzékeltetni. S emellett érzékletes port­rét adott a három fiatal­emberről, aki erre tette fel az életét. Hadd jegyezzem hát ide Tóth László, Molnár András és Pászti Tibor ne­vét. Viszont jóval kevesebb örömünk telhetett a szom­bati fociszünnapon az esti főműsorban. A Szerelmem, segíts! olasz filmvígjátékra gondolok, amelynek megle­hetősen avitt mesterkéltsé­gén, érdektelenségén még olyan színészek, mint Al­berto Sordi és a szépséges Monica Vitti sem segíthet­tek, még a parádés magyar szinkronizálás (Haumann Péter és Almási Éva) elle­nére sem. Szerencsére kár­pótolhatott a Telepódium kettesen most megismételt legutóbbi műsora, a Tiszta idegbaj! „klinikai kabaré”. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a vélemé­nyemmel, hogy a jó szóra­koztató műsort szívesen látjuk másodszor is. Talán az Önök kérték... is pél­dázhatja ezt. Merkovszky Pál Jrádió MELLETT Munkásból lett tanár, ne­velőotthon-igazgató volt a szereplője az „Engem a las­sú konszolidáció érlelt meg” című riportnak. Rokonszen­ves egyéniség, aki természe­tesnek tartja, hogy ma sem szakadt el attól a közösség­től, régi szaktársaitól, ahon­nan elindult a több tudásért vivő nem könnyű úton. Mint szavaiból kiderült, vannak esetek, amikor nem elegen­dő, ha valaki tehetséges, jó eszű; ahhoz, hogy tanuljon; az is kell, hogy egy jó sze­mű pedagógus „felfedezze”, sőt olykor az is szükséges, hogy rábeszéljék a tanulás­ra, netán szelíd erőszakkal cipeljék el a felnőttek is­kolájába. Innen már, ha valóban van szorgalma és kitartása is a tanuláshoz a tehetség mellé, akkor a ma­ga jó szántából fog igyekez­ni a felsőbb tanulmányok­ra. Ez az egykori habarcs­gépkezelő az egyáltalán nem könnyű pedagógus hi­vatásban is a nehezebbet választotta: gyógypedagógus lett, szellemiekben és kife­jezéskészségben sérült fiata­lokkal foglalkozik. Mint szavaiból kitűnt, a társada­lom megértése és segítsége nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezek a gyerekek meg­találják a helyüket az élet­ben. Kár, hogy ez az érdekes sorsú ember nem talált olyan partnerre a riporter személyében, akivel valóban beszélgethetett volna. így sajnos eléggé interjú íze volt ennek a riportnak. Kü­lönösen az első részben, amikor az életéről beszélt (olvasott fel?) a nevelőott­honi igazgató. A sci-fi irodalomnak ta­lán nagyobb jövője van a rádióban, mint a képernyőn. Ezt látszott bizonyítani a Hídfők a végtelenben — Világok a mi világunkon túl című összeállítás is. Miért van (lenne) nagyobb jövője? Mert nagyobbak a lehető­ségei. Az ember fantáziája szabadon száguld, együtt a sci-fi mű szereplőivel, gé­peivel. Olyat is el tudunk képzelni, amit láthatóvá tenni rendkívül nehéz vagy lehetetlen. Amellett filmen költséges is. Nagyon. És még valami, azt hiszem, lé­nyeges. Az, hogy a képer­nyőn, a filmvásznon a lát­vány a fontos. A szöveg másod-harmad rangú. Leg­alábbis nem olyan fontos, mint lehetne. A rádióban el­lenben, mert az ember a szóra figyel elsősorban, könnyebben, s talán figyel­mesebb befogadásra is szá­mítva, inkább lehet tartal­mas gondolatokat is kifejte­ni. Mert a sci-fi sem önma­gáért íródik, hanem a mai emberekről akar valami lé­nyegeset mondani nekünk. Mármint a jó sci-fi. Mint ahogy a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom történetét is Összefoglaló összeállításban H. G. Wells- nek A vakok völgye című írása is nagyon fontos gon­dolatokat közöl az emberi kapcsolatokról, kritikát ar­ról a világról, melyben Wells élt S egyáltalán nem hiszem, hogy jót tett volna neki (az írásnak), ha meg­filmesítik, vagy elektronikus trükkökkel képernyőre vi­szik. Ebből nem az követ­kezik, hagy nincsenek (nem voltak) olyan forgatóköny­vek, amelyekből jó tudo­mányos-fantasztikus film készült már, csupán annyi, hogy a sci-fi tömegkommu­nikációs megjelenítési for­máját gondosan meg kell választani. Seregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom