Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-06 / 156. szám
1982. július 6. Kelet-Magyarország 3 ÜDÜLÉS ÉVRŐL ÉVRE EGYRE TÖBBEN jutnak el a szak- szervezeti és a vállalati üdülőkbe. Megduplázódott 1960-hoz képest — s ma már majdnem másfél milliónyi — a kedvezményesen üdülők száma. Az erre fordított állami összkiadás egyébként meghaladja a négymilliárd forintot; s ennek a roppant összegnek a beutaltak mindössze 21—22 százalékát térítik meg. S bár 1980-ban a térítési díjakat emelték, ennek ellenére, a beutaltakat napjainkban jóval kisebb költséghányad terheli, mint húsz évvel ezelőtt. Az üdülni vágyókat egyre több üdülő, s ezekben egyre több — a korábbiakhoz képest „komfortosabb” — szoba várja. Az üdültetésből a vállalatok és a szövetkezetek ma már jóval nagyobb részt vállalnak, mint a SZOT. Ennek megfelelően a vállalatokat terhelő üdültetési költségek egyre magasabbak. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a kedvezményes üdültetés egykori kizárólagos gazdája, a SZOT egyre inkább megosztja az ezzel kapcsolatos feladatokat, kötelezettségeket és persze a költségeket is a munkáltatókkal. Mindez semmit se változtat a lényegen: 1960-ban a lakosság mindössze öt százaléka üdült kedvezményes térítés ellenében, 1980-ban már majdnem 12 százaléka. De nemcsak „hagyományos” üdülőkben, hanem úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeken, különböző bérleményekben, külföldi csereutak révén, s megannyi egyéb módon és formában is lehet kedvezményesen üdülni. Ezért ez a 12 százalékos arány a valóságban inkább 16—17 százalék. Kikből tevődik össze ez a 16—17 százalék? A KEDVEZMÉNYES ÜDÜLTETÉS — a szociálpolitika alapcélját nézve — elsősorban azoknak hivatott anyagi támogatást nyújtani, akik családi és anyagi helyzetük miatt másként nem juthatnak pihenéshez. El kell ezt fogadnunk, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a népesség különböző rétegein belül merőben mások az üdülési szokások. Más a helyzet az aktív keresőknél, s más a nyugdíjas házaspároknál, más a sokgyermekeseknél, s megint más a gyermeknélkülieknél. Meghatározó tényező a lakóhely és a lakás minősége, de az is, hogy valaki egyáltalán pihenéssel, üdüléssel óhajtja-e eltölteni évi rendes szabadságát, vagy inkább — anyagi kényszerűség vagy más okok miatt — különmunkával pénzt keres ez idő alatt. Befolyásolja az üdülési szokásokat a családok egy főre jutó jövedelmi helyzete. Azt gondolhatnánk, hogy azok a családok, ahol alacsony az egy főre jutó jövedelem, igénybe veszik — mert vehetik — a kedvezményes üdültetést, és fordítva; ahol több jut a jövedelemből egy-egy családtagra, ott inkább más üdülési, pihenési formák mellett döntenek. Elvileg ez logikusnak látszik, ám a gyakorlat mást mutat. A Gazdaságkutató Intézet — pontos adatokkal illusztrált megállapítása szerint, minél magasabb az egy főre jutó családi jövedelem, annál gyakoribb a kedvezményes üdültetés igénybevétele; vagyis a szociálpolitikai alapelv ez esetben nem működik szándékolt funkciójának megfelelően. Azoknak a családoknak a zöme (majdnem 90 százalék), amelyekben az egy főre jutó jövedelem az 1000 forintot nem haladja meg, még sohasem üdült kedvezményes térítés ellenében, 6,4 százalékuk pedig az elmúlt öt évben mindössze egyszer vett igénybe ilyen beutalót. Ahol pedig az egy főre jutó családi jövedelem 4500 forint felett van — s ez már a magas jövedelműek kategóriája —, a családok 40 százaléka nem üdült még kedvezményes térítés ellenében, viszont több mint negyven százalékuk az utóbbi öt évben többször is. A BEUTALÖJEGYEK többsége ezek szerint nem a szociális helyzetük miatt rászorultaknak, hanem — úgymond — az anyagilag tehetősebbeknek jut. Akkor pedig hogyan értelmezzük a kedvezményes üdültetés kapcsán a szociálpolitikai alapelveket? Talán úgy, hogy az üdültetés kedvezményes díjait alapvetően a családi jövedelmek nagysága szerint határoznánk meg. A Gazdaságkutató Intézet ennek értelmében javaslatot dolgozott ki. Ennek lényege, hogy a létminimum körüli jövedelmi kategóriában — nagyjából ez 1400 forint, illetve ennél alacsonyabb egy főre jutó családi jövedelem esetén — akár ingyenes is legyen az üdültetés, de a nagyobb jövedelmeknél foko- atosan emelkedjék a térítési díjak összege. A skála végpontján, a 6000 forintos egy főre jutó családi jövedelemhányadnál a térítési díj és az üdültetés önköltsége között már nem lenne különbség. E magas jövedelmi kategóriákba tartozók tehát, lényegében önköltséges alapon üdülhetnének. Hangsúlyozzuk, hogy egyelőre semmiféle döntésről vagy akár a kérdés hivatalos napirendre tűzéséről nincs szó. Figyelemre méltó azonban a Gazdaságkutató Intézet javaslatának szelleme, amely szigorúan szociális indítékú, habár természetesen vitatható pontjai is vannak. Nem zárja ki viszont a kedvezményes üdültetés esetenkénti — jó munkáért, kiemelkedő munkahelyi eredményekért és miegyebekért kijáró .— jutalom jellegét. Elképzelhető, hogy a munkáltatók, nagyon indokolt esetekben, egyszemélyi elbírálás alapján átvállalják az üdülési dij kisebb-nagyobb hányadát, vagy éppen a teljes összegét. Nem automatikusan, néni eleve a díjakba beépítve, hanem személyenként nyújtott — és társadalmilag ellenőrzött — egyszeri anyagi kedvezményként. A GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZETBEN egyébként azt is kiszámolták, hogy ilyen rendszer működtetésével csökkenne a költségvetési teher, amellett, hogy a szisztéma megfelelne szociálpolitikai céljainknak. V. Cs. Takács Józsefné, a 25 tonnás présgéppel U profilú kerítés- elemeket készít a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezetben. (E. E. felvú Helyreállítás műanyag textíliával Bitumen emulzió az utakon Most szinte minden erőt az utak állagának megóvására, javítására fordítanak — tudtuk meg Merza Pétertől, a KPM Nyíregyházi Közúti Igazgatósága osztályvezető-helyettesétől. Ezt, ahol lehet, vékony burkolati rétegek felhordásával, építésével érik el. Másik lényeges teendő az elöregedett, nem kellően érdes útfelületek javítása, vízzáróságuk növelése. Jelentősen segíti az utak időállóságát a csapadékvízelvezetés, melyhez az út menti árkokat tisztítják, karbantartják, ahol kell, újat építenek. A jövőben a burkolatok minőségének megőrzésére bitumen emulziót használnak, mely sokkal korszerűbb, energiatakarékosabb, olcsóbb a korábban alkalmazott hígított bitumennél, aszfaltoknál. S mivel nem tartalmaz szerves hígító anyagokat, nem szennyezi a környezetet és az építők egészségét sem veszélyezteti. Az igazgatóság kísérleteket kezdett a bitumen emulzió útpadka-, illetve rézsüvédő- rétegként történő felhasználására. Ugyanis gyakran megtörtént, hogy a feltöltött, tömörített útpadkát (földmunkát) egy nagyobb eső tönkretette, mert mielőtt a fűmagvak gyökeret ereszthettek volna, a szél, a víz elhordta. Az emulzió filmszerű réteget képezve mindezt megakadályozza, sőt a füvesedéshez kedvező mikroklimatikus feltételeket teremt. A bitumen emulzió alkalmazását a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium is szorgalmazza, sőt anyagilag is támogatja. Már csak azért is, mert az országban sok helyütt francia licenc alapján bitumenemulzió-gyártó telepeket hoznak létre. Ahol az út átázása vagy fagykárosodása miatt gyors beavatkozás szükséges, a KPM sikerrel alkalmazza a műanyag textíliákat. Ilyenkor régen a megrongálódott szakaszon 50—70 centiméter vastagságú, költséges', energiaigényes talajcserét kellett végezni. Ezzel szemben jelenleg a használhatatlanná vált útpályaszerkezetet műanyag textília segítségével állítják helyre; arra építik az új útburkolatot. A textília egyenletesebben (elosztva) adja át a terhet a talajnak, s növeli a burkolat vízzáró- ságát, így a fagyállóságát is. . Mindezek mellett napi feladat a közlekedési biztonság fokozása, melyet részint a jelzések karbantartásával, felújításával, részint az utak veszélyes helyeinek (ívek, csomópontok) lehetőség szerinti átépítésével érnek el. (cselényi) Partner-e a népművelő? Hagy if ó alatt a továbbképzés A Megyei és Városi Művelődési Központ a közművelődési munka egyszeregyére oktató tanfolyamoktól Ikezdve a legmagasabb szintű elméleti fel- készültséggel rendelkező szakembereknek szóló konferenciákig a továbbképzések számos fajtáját szervezi évről évre. Ezekről a különféle célú és rendeltetésű tanfolyamokról és továbbképzési formákról kértünk tájékoztatót Tóth László főmunkatárstól. Gyakran panaszkodnak a népművelők arra, hogy egy adott közegben — lakóhelyükön, vagy éppen ügyintézés közben — nem tekintik őket megfelelő szellemi partnernek. Ha például egy kisközségben a művelődési ház igazgatója a falu vezetőivel, a tanács tisztségviselőivel tárgyal, nem fogadják - el olyan egyenrangú félnek, mint például a pedagógust, nem is beszélve az agrár-, vagy műszaki értelmiség képviselőiről, vagy az orvosról. Holott jó néhány esetben a népművelő magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, hogy a műveltséget most ne is említsük — ami természetesen nem a papírtól, a diplomától függ. Közművelődési ABC A megyei művelődési ház továbbképzési terve rendre figyelembe veszi ezeket a jelzéseket, panaszokat, s igyekeznek olyan továbbképzési lehetőségeket kínálni, mely alkalom a szakma minél alaposabb elsajátítására, az elmélyülésre, a „szellemi partnerséghez” szükséges igen sokoldalú felkészültséghez. Közművelődési ABC-nek is nevezhetnénk azt a céltan- folyamot, melyen a kezdő, kevés tapasztalatú népművelők sajátíthatják el az alapismereteket, szervezésből, tervezésből, a művelődési házak működtetésének gazdasági tudnivalóiból. Ehhez hasonló az alapfokú továbbképzés, azzal a különbséggel, hogy ebben a keretben a népművelési munka módszertanából E omosi Edénének nem valami szimpatikus munkaköre van: hét éve normateebnológus. A nyíregyházi körzethez tartozó 42 vasútállomáson Nyíregyházától a madzagvasút legpicibb megállójáig, Kétér- közig mindent ellenőriz. Vizsgál veszteségidőt, javasol munkaerő-átcsoportosítást, szól a lazaság miatt, neki ki kedl mondania a nemet is, ha a társadalom érdeke ezt kívánja. Negyedévenként csaknem minden állomáson megfordul. Somosiné, a mindenki szeretett Jolikája mik- robusszal járja az állomáso- Jkat. Tetemes munka, hosszú út, ha a munkanapokat számolom is. S bár munkaköre nem vonzó, ő annál inkább. Ennek a temperamentumos, nyílt szívű és igazán segítőkész, pénztáros „kisasszonyból” lett vezetőnek légköre van. Nehéz lenne megfogalmazni, mivel teremti. Talán megnyerő modorával, közvetlenségével. Talán azzal, amit Buczkó Ferenc, a MÁV nyíregyházi körzeti állomásfőnök így fogalmazott meg róla; „Ha egyszer Jolika valamit a fejébe vesz, ha ő valamit megígér, akkor állja a szavát, kihajtja.” Ö tudja, mikor kell kopogtatni, s először kinél. Ha valahol, a vasútnál ezt szolgálati szabályzat rögzíti! S ha valaki elvéti, nem csupán sértődés a következménye, de megfeneklik még a jó ügy is, néha ... Somosi Edéné, Novák Jolán immár huszonharmadik éve szolgál tisztességgel, kitüntetést is kiérdemelve a vasútnál. Gyereklányként alig tizenévesen kötelezte el magát a MÁV-val. Nyíltságát és őszinteségét tisztelve, ambícióját és rátermettségét becsülve és felismerve választották a fiatalasszonyt *» Iáit igyekszik erősíteni. Számára kijut az emberek gondjának képviseletéből. „A napokban egy kétgyermekes anya, S. L.-né fordult hozzám segítségért. Görögszálláson a MÁV-nak van lakása. Oda szeretne kerülni. Egyedül két néma gyerekétjieveli.” „Ha a lábát lejárja ügyében, akkor is segít” — mondja Somosiné. Indult Jolika a vonathoz, Bodnár Edit futott utána és a nyakába borult. — „Joli néni, sikerült a felvételi, nagyon Ölelés a peronon 1971-ben az üzemi párt-vb- be. Nőfelelős. E pillanattól még rendíthetetlenebb híve az emancipációnak. Százak ismerik. Különösen a nők, akiknek a lelke nyílik meg előtte. „Tudja, egy nőhöz Őszintébben közelednek a nők. El tudják mondani a legintimebb dolgaikat is. Feltárják szerelmi titkukat, néha még azt is megbeszéljük.” Nagy dolog volt, míg Jolika — nőként elsőnek — bekerülhetett a vb-be. De ma már ketten vannak. Nem naiv őszinteségegl közelíti meg a problémákat. A jó ügyért politikusán cselekszik. Minden nap a bizalom száköszönöm” — csak ennyi hangzott el, és Somosiné átölelte a lányt, örült. Edit csupán két éve dolgozik a vasútnál. Kiválóan lát el két munkakört. Tanulni akart. Joli „néni” minden követ megmozgatott érte. „Van ennél nagyobb öröme az embernek?” — néz rám kérdően. Intéz óvoda, bölcsőde ügyet, szól az italozó férjnek, perpatvarban teremt bókét. Számára éppen azért nem fárasztó ez a pártmegbízatás, mert szívesen segít, szereti az embereket. „Hálásak érte az emberek. Talán azért, mert én is őszinte vagyok az emberekhez. Észreveszem, ha nyűgösek, igyekszem megérteni őket. Én ugyanezt tapasztalom az én (főnökeimtől.” Nagyon egyszerűen indult ez a tokaji^ lány. Nyolc általánossal kezdett. Tizenkét évig szolgált a személy-, a poggyász- és helyjegypénztárban. Álmából felkeltve sem tévesztene pénzt, kilométert. Ha valaki, ő igazán ismeri és megérti a pénztárosnők gondjait. Segít is erejéhez, tehetségéhez mérten. Görögszálláson szolgálati lakásban él családjával. Férje itt állomásfőnök. Kislánya, Edit most harmadéves Záhonyban, a vasúti szakközépiskolában. Nyaranta a mama mellett is gyakornokoskodik. Somosiné, Jolánka munka mellett tanult. Dolgozott normásként, normatechnológusként. Kossuth-diák volt, a neves alma materben érettségizett. Elvégezte a marxista középiskolát és esti egyetemet. Most jubilál. Egy esztendeje, éppen vasutasnap előtt választották meg Nyíregyházán a MÁV-forgalom 5-ös pártszervezet titkárának. Tizenhárom éve dolgozik ebben a közösségben. Negyven ember szavazott neki bizalmat. Ezt élvezi azóta is, jó ügyet szolgálva. Farkas Kálmán több az ismeretanyag. A főhivatású, pályakezdő népművelőknek szervezett sorozat általában a közművelődés aktuális feladatait veszi sorra. Legközelebb a munka kultúrája, a munkásművelődés szerepel napirenden — a felsőfokú végzettséggel rendelkező, s két évnél kevesebb munkaviszonnyal rendelkező népművelők körében. Intenzív kapcsolatok Nagy tapasztalatú, a szakmában hosszabb ideje dolgozó szakembereknek ajánlják az elméleti konferenciákat, természetesen azzal, hogy a tanfolyam nyitott, tehát akár az érdeklődő pályakezdőket is szívesen látják. Idén a konferenciák előadói a korszerű műveltségtartalmat vizsgálják, különös figyelmet szentelve a természettudományos műveltség szerepének napjaink műveltség fogalmában. Újdonság, hogy a konferenciák hatékonysága érdekében a szomszédos megyék szövetkeznek. A tervek szerint megyénk Hajdú-Bihar után Borsoddal is intenzívebb kapcsolatok kialakítására törekszik. Különösen nagy az érdeklődés a speciális sorozatok és a tapasztalatcserék iránt. Jelenleg az egyik legnépszerűbb speciális sorozat az országban a népművelés propagandamunkájával, illetve a közönségkapcsolatokkal foglalkozó sorozat. Tapasztalat- cserére igen sokan jöttek hozzánk az elmúlt év ősze, a művelődési ház megnyitása óta. Ezután már a nyíregyházi népművelők látogatása következik, hogy a legjobb módszereket hazahozzák és (alkalmazzák. Minden évben nagy gondot fordítanak a továbbtanulásra jelentkezők felkészítésére. Magyarból és történelemből — a népművelési szak felvételi tárgyaiból szerveznek rendszeres előkészítő előadásokat. Sajnos, a tapasztalatok nem kedvezőek. Úgy tűnik, maguk a résztvevők sem veszik elég komolyan jelentkezési szándékukat, s többnyire már az előkészítés időszakában harmadára, negyedére csökken a létszám. Ezért a tanfolyamért érdemes volna „újítani” — talán annyi is elég tolna, ha a költségeket nem a művelődési ház fedezné! Tiszteletdíjasok A főhivatásúak mellett a népművelők segítőinek, a művészeti csoportok, körök, klubok veztőinek is szerveznek továbbképzéseket, tanfolyamokat. Idén tíz szakágban több mint háromszázötven tiszteletdíjas népművelő vesz részt valamilyen továbbképzésen, a főhivatásúaknak pedig közel nyolcvan százaléka. A tanfolyamok hatékonyságát az jelzi majd, ha ezek is hozzájárulnak, hogy mind több népművelőt fogad el környezete — megfelelő szellemi partnernek. B. E.
