Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

1982. július 1. Kelet-Magyarország 3 Szervezzük jobban a szervezést A hagyományoknak megfelelően az idén is Nyíregyháza ad otthont a szervezéstudományi nyári akadémiának, mely­re az ország szinte minden pontjáról érkeztek vendégek. Lapunk munkatársa három résztvevővel: Duhay Gáborné- val, a Papíripari Vállalat szervezési osztályvezetőjével, Rév­hegyi Petemével, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár üzem­szervezőjével, valamint Sidó Sándorral, az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár üzemszervezési csoportvezetőjével be­szélgetett a hazai szervezés időszerű kérdéseiről. — Az akadémia megnyitó­ján hangzott el a megállapí­tás: hazánkban négyszer-öt- ször annyi időbe telik egy- egy új szervezési eljárás be­vezetése, mint a nyugati ál­lamokban. Mi lehet ennek az oka? Révhegyi Péterné: — Álta­lánosságban igaz, bár hozzá kell tennünk, hogy néhány területen azért sokkal kedve­zőbb a kép. Az okokat fir­tatva én csak egyet említek: nálunk a komolyabb szerve­zői tevékenység tulajdonkép­pen csak a hatvanas évek elején kezdődött, s nem hogy a fejlett tőkés országokat, de még magunkat sem értük utói. Ráadásul hazánkban hi­ányzik egy olyan központi szerv, mely átfogná, össze- gyűjtené, s kellőképpen pro­pagálná az új szervezési eljá­rásokat. Duhay Gáborné: — Hadd egészítsem ki az előbb hal­lottakat néhány gondolattal. Hiányzik ugyan a „Központi Agy”, de én azt hiszem, nem is igen lenne rá szükség. Pó­tolná ezt a korábbi Munka­ügyi Minisztérium kutatóin­tézete, ahol összegyűjtötték, s ma is gyűjtik a hazai válla­latoknál honos módszereket. Csak ezt a munkát is szerve­zettebbé átfogóbbá kellene tenni. Itt ugyanis az érdeklő­dő tulajdonképpen csak egy címjegyzéket kap, s ennek birtokában kell utána járni a részletes leírásnak. Ennek ellenére mi tartjuk a kapcso­latot az intézettel, most nem­rég például három olyan új szervezési módszert küldtünk el hozzájuk, melyek nálunk már bizonyítottak. Sidó Sándor: — Sok múlik a szervezőn, de legalább eny- nyi az adott munkaterület vezetőjén. Jó néhány helyen a kényszer már rávitte a ve­zetőket, hogy hallgassanak a szervezőkre, ne az új eljárá­sok meiyizésével akarjanak takarékoskodni, hiszen azt tudni kell, hogy egy-egy új módszer bevezetése pénzbe kerül. De, mint majd min­denütt bebizonyosodott: meg­érte, hiszen rövid idő alatt megtérül. — A közelmúltban azon­ban hallhattunk negatív pél­dákat is. Sidó Sándor: — Sajnos. Té­vedés lenne azonban azzal magyarázni ezt, hogy rossz volt a módszer, amit drága pénzen vettünk meg. Az úgy­nevezett gyalogszervezéssel meg kell teremteni a feltéte­leket, alkalmassá kell tenni az adott üzemet a fejlett módszerek fogadására. Csak ha a korszerű hazai módsze­reket átadnák a vállalatok egymásnak, már akkor is óriásit lépnénk előre. — Sok vagy kevés a szer­vező szakember hazánkban? Duhay Gáborné: — Ügy mondanám, kevés az igazán jó szervező szakember. Saj­nos, hazánkban nem megol­dott a szervező szakemberek képzése, és kevés az olyan munkahely, mint az Ikarus például, ahol egy szervező csapatot hoztak,létre. Együtt dolgozik itt idős, tapasztalt és kezdő, az egyetemről nem­rég kikerült fiatal. Találkozik a megfontoltság és a lelkese­dés, természetes hát az ered­mény. Sidó Sándor: — Azt mond­ják, s teljesen joggal, hogy nálunk a szervező nem szü­letik, hanem lesz. Pedig er­re is, mint minden pályára születni kell. Elvitte az ör­dög az olyan szervezőt, aki csak azért választja ezt a pá­lyát, mert sokat utazhat, vagy azért, mert itt ellébecolhat a langyos vízben. Az a jó szer­vező, aki állandóan figyel, is­meri a legfejlettebb szervezé­si eljárásokat, s el tudja hi­tetni a munkahely vezetőivel, hogy náluk is szükség lenn? irájuk. — Ezek szerint minden­áron újítsunk? Nem kerülne ez túlságosan is sokba az országnak ? Révhegyi Péterné: — Szó sincs arról, hogy minden­áron. De az luxus, hogy mi sok helyen még mindig úgy dolgozunk mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Az meg óriási tévedés, hogy túlságosan sok­ba kerül egy-egy korszerű szervezési módszer átvétele. Nem kell nekünk ha törik, ha szakad nyugaton keres­kednünk. Szét kell néznünk az országban, rengeteg olyan eljárásra bukkanlratunk itt is, melyeket csak át kellene venni és szinte sgy fillérbe sem kerül. De ha már min­denképpen az országhatáron túl akarunk kereskedni, nem kellene a szakembereknek az óceánig futni, Csehszlovákiá­ban, az NDK-ban is rengeteg okos dolgot lehet látni. Sokat tehet a korszerű, új módsze­rek elterjesztésében az MTESZ is, egyik legfontosabb feladata napjainkban éppen ez. — A mostani nyári akadé­miának több mint kétszáz résztvevője van. Azon túl, hogy meghallgatják az elő­adásokat van-e valami más haszna is az akadémiának? Duhay Gáborné: — Ha csak annyi haszna lenne, hogy megismerkedünk a többiek szervezési tapasztalataival, már akkor is megérte, hogy itt töltjük a hetet. A rende­zők azonban lehetővé tették, hogy az elméleten túl a sza­bolcsi üzemek szervezési te­vékenységét 'a gyakorlatban is tanulmányozhatjuk majd. A többség éppen azért jött a nyári akadémiára, hogy ta­nuljon, hiszen rengeteg még a pótolnivalónk. Balogh Géza Csarnok gazdaságosan Kisvárdán a VSZM 3. sz. gyá­rának rekonstrukciója már nem volt halasztható. A megnő vek e- dett igényeket csak bővítéssel tudják kielégíteni. Elkészült, s már üzemel is az új Eirich— Schenk alapanyagkeverő és ki- mérőrendszer. Egy új 1100 négy­zetméter alapterületű raktár épí­tése 8—10 millió forintba került volna. E megoldás helyett két csarnok közötti területet fedtek be, s tettek alkalmassá raktáro­zásra. Ez a beruházás 4,5 millió forintba került, amivel megol­dották a raktárgondokat, s meg­felelő tárolási feltételeket terem­tenek a nyers- és alapanyagok­nak. Megoldották azt is, hogy az új alapanyagkeverő liftaknája mindkét oldalról megközelíthető. Hasonló módon oldják meg két újabb csarnok közötti terület le­fedését a következő évben. Ké­pünkön a lefedett csarnokot asz­faltozzák. (Vincze) Meglepetés kizárva! ARATÁS ELŐTT KÁLLÓSEMJÉNBEM Hét óra van. Zúgnak a gépek, itt egy kombájn füs­töl, amott egy traktor köhög, látszólag összevisszaság ural­kodik a kállósemjéni Űj Élet Termelőszövetkezet központi telepén. Pedig ez a reggeli sürgés-forgás eredménye, s csak addig tart, amíg a min­dennapi verkli beindul. — Percek alatt megválto­zik a kép, mintha egy forgó­színpad lenne — magyarázza Blazsán Sándor gépüzemelte­tési vezető. — Mindenki tud­ja a maga feladatát. Indul­nak a gépek szállítani, a gyümölcsösbe permetezni, mindenki végzi a napi mun­káját! Raktáron a leg­szükségesebb Valóban. Változik a kép, mert több erőgép pótkocsival együtt a kijárat felé tart, a többieket pedig próba után a nemrég épült hatalmas mű­hely nyeli el. Még figyelmez­tetnek is, vigyázzak, a kom­bájn, amely mellett állok, egyelőre nem kíméli a kör­nyezetet, bőven ontja magá­ból finom permet alakban a motorolajat. Ami azt illeti nem volt hiábavaló a figyel­meztetés. — Még június elején kezd­tük az arató-cséplő gépek ja­Sándor —, s időben vagyunk. Van öt SZK típusú, meg há­rom német kombájnunk. Kü­lönösebb probléma nincsen velük, ám a kötelező átvizs­gálást, karbantartást minden apró részegységnél elvégez­zük. Így nem érhet bennün­ket a későbbiekben meglepe­tés. Pótalkatrész tekintetében felkészültek a termelőszövet­kezetben. Erről Gáli István raktáros beszél: — Két és fél millió forintos a készletünk. A legszüksége­sebb alkatrészek raktáron vannak, úgyis mondhatom a szovjet kombájnokhoz majd minden megtalálható. Az E— 516-os masinákról már ke­vésbé mondható mindez el. Mindenki a sajátját Csordás egy-egy Papp Miklós és János szerelőket kombájn mellett találjuk. — Majd két évtizede kom­bájnotok — kezdi a beszélge­tést az idősebb Papp Miklós. — Ez hosszú idő, volt alkal­mam több típus: is kipróbál­ni. Persze mindig a legújabb'' a jobb, én is így vagyok ve­le. Az NDK-kombájnban nem is érzem, hogy aratok. Her­metikusan- zár a fülke, a hő­ség ellen is van ellenszer, vitását — folytatja Blazsán Vastag búzában öröm nézni JEG KREM a tartályba ömlő szemet. Azt hiszem most is ilyenben lesz részünk. Csordás János veszi át a szót: — Hat évvel ezelőtt ültem először gépre, s nagyon jó gyakorlat, hogy maguk a sze­relők kombájnolnak. Min­denki magának javítja a gé­pét, ez sarkall is bennünket a jobb, a lelkiismeretesebb munkára. Azért nem teljesen felhőtlen a dolgunk. A német kombájnokhoz nem kapni hid- romotort, s gond a hidraulika szivattyú beszerzése is. Ez most még különösebb problé­mát nem jelent nálunk, de nem árt előre gondolkozni. Ügy tervezik, hogy a nyolc kombájn egymás mögött ha­lad majd aratáskor. Így min­denkinek jut a búzából is, a rozsból is. Mert azt mondják a kombájnosok, jobban sze­retik a búzában „hajtani” a gépüket. S hogy minden rendben legyen, korán reg­gel, öt óra tájban a felkelő nap első sugarainál már a gépet fogják ápolni, karban­tartani. Akkor mehetnek a kombájnok késő estig. S hogy mikor kezdhetik az aratást? Most úgy néz ki július 10-én beleharaphat a motolla az aranysárga búzába. Huszonötén a faluból Vannak, akik emlékeznek még a régi aratásokra. Péter- Pálkor a falu apraja és nagyja indult a határba ka­szákkal, sarlókkal, kévekötő zsinegekkel. Így tartott ez hetekig, amíg egy szál ga­bona sem maradt a földeken. Manapság már azt sem tud­ják a faluban, mikor kezdő­dik, mikor végződik az ara­tás. De így van ez rendjén. — A huszonöt legjobb traktoros, szerelő vesz részt a a júliusi aratásban — mond­ja a szövetkezet fiatal elnöke, Mészáros János, akit szintén a telepen találni a reggeli munkakezdéskor. — Azt is mondhatom, kitüntetés ná­lunk a kombájn volánja-mö­gé ülni. Sokat kell dolgozni az igaz, de meg is kapják az érte járót az emberek. Na­gyon lelkesen készülnek, be­levaló fiúk. összesen’ 603 hektár búzát és 306 hek­tár rozsot kell betakarí­tanunk, elszállítanunk. Bú­zából közel négytonnás ter­mésre számítunk, ami homo­kon már jónak mondható. Szóval a napi nyolcvan-száz hektárt levágják a kombáj­nok, s így jó idő esetén két hét alatt végezhetünk a be­takarítással. Sipos Béla biztonság I dőszerű témát, az üze­mi balesetek múlt évi alakulását vitatta meg legutóbbi ülésén a MEDOSZ megyei bizottsága. Aktuális, mert ezekben a napokban kezdődik meg termelőszö­vetkezeteinkben és állami gazdaságainkban az aratás, s hamarosan követi a nyári munkát az őszi csúcs, a be­takarítás, az almaszüret, amelyek során gépek gar­mada, emberek ezrei állnak munkába. Sajnos nem dicsekedhe­tünk, mert tavaly az állami mezőgazdasági üzemekben 370, a termelőszövetkeze­tekben pedig 296 üzemi bal­eset történt. Ez összesen 666, melyből igen jelentős az. amely a berendezések, a gépek és az eszközök sza­bálytalan kiszolgálása és kezelése miatt történt. Vagyis azért, mert nem tartották meg az előíráso­kat. Különösen most, a nagy nyári munkák időszakában nem lehet eléggé hangsú­lyozni a gondos, mindenre kiterjedő, figyelmes, jó üzem- és munkaszervezést, a dolgozók megfelelő okta­tását, az előírások szigorú megtartását. A múlt eszten­dei tapasztalatok azt mu­tatják, hogy továbbra is a termeléssel összefüggő mun­kavédelmi hiányosságok, a biztonságos munkavégzés feltételeinek az elhanyago­lása, felületes kezelése sze­repel a balesetek legfőbb okai között. De elhanyagol­ták az ellenőrzést is. Ezekben a hetekben meg­szaporodnak a közutakon közlekedő, gabonát szállító járművek, tehergépkocsik száma is. Ne feledjük: 1981 januárjától a munkából me­net vagy munkából jövet, a közúton bekövetkezett bal­eset is üzemi balesetnek számít. Ám nem ez azonban a legfontosabb, hanem az ember’ egészsége, bizton­sága. (farkas) Olvasónk írja FAGYLALTHIÁNY Június 27-én körsétám al­kalmával tapasztaltam, hogy délelőtt — noha vasárnap volt, és sok család gyerme­kével talán éppen fagylaltoz- ni indult — sem a Tisza ét­teremnél, sem az Omnia cuk­rászdában nem volt fagylalt. Az utóbbi helyen éppen egy vidéki iskola diákjai búsla­kodtak a fagylalthiány miatt. Igaz, jégkrémet kínáltak, de ez drágább, s talán a hőség­ben mégiscsak a fagylalt az igazi. Fflgedi Imre Korányi F. utcai lakos Első a — Akaroook! A kicsi lány, szőke vakar- csos, angyali arcú babaszép­ség, aki addig görcsösen ka­paszkodott a csudaízű jégkré- mes kocsiba, hogy elmozdí­tani sem lehetett onnan, hall­ván a szánakozók moraját, döntő támadásra határozza el magát: lefekszik a járdára, és a kocsi kerekét markolja meg. Onnan sikolt. — Jégkrémet akaroook...! — Nem kapsz. Értsd meg, hogy nem lehet. Gyere szé­pen! Na, gyere, vagy nem tu­dom mit csinálok. A moraj fenyegetően fel­erősödik. A látvány valóban megrázó. Az elegáns, csinos, talán túl elegáns és túlságo­san csinos dühös arcú édes­anya láhainál a vnnaeló eve­rek. Pokol falára való ma­donnakép. — Azonnal gyere, Berna­dette! — Szép nevet, azt talál ne­ki, de azt a néhány forintot már sajnálja a gyerekétől... — Én elítélném az ilyent... A gyereket ebben a pilla­natban a kocsi kerekétől se lehetne békén elvenni. Ezt még az édesanyja se próbálja meg. Érzi a közmegvetésf, és védekezésképp nekünk ma­gyarázza : — Holnap kell bevinnem a kórházba. Kiveszik a mandu­láját és ... Nem ér a mondat végére. — Még hazudik is — dör- mög egy borízű basszus. A gyerek éppen lélegzetvételnyi szünetet tart a sírásban, mint­egy az eredményt méri ép­pen. — Hát persze, hogy hazu­dik — cifráz egy hetyke szop­rán. — Flancra telik az ilyen­nek. Egy szava se igaz... — Veszek én neked jégkré­met, kicsikém — perdül a kör közepére egy alt hangú nagymama frissen. — Kettőt is veszek én ... A gyerek felles a provokált reménységre, aztán egy vé­gén elhaló „akaroook”-ot si­kolt még. A tömeg most he­lyeslőén morajlik, mert tet­szik neki, hogy így megszé­gyenült az elegáns anyuka. — Én is veszek — dörren a borízű, és arra gondol, hogy egyszer majd ő is vesz jég­krémet a gyerekeinek. Az édesanya a pénztárcá­ja után kotorász, de az vala­hol a táskája mélyén bújkál. A gyerek, aki könnytelen sírt eddig, már csupa ragyo­gás. — Milyen aranyos — véli valaki. — A kicsi szentem, hogy örül...’ A tömeg szétoszlik. Ki-ki viszi magával a boldog ér­zést, hogy ma tett valami jót. Az asszony szinte menekülve távozik. Gondolni se mer rá, hogy mit hazudik az orvos­nak holnap, ha begyullad megint a gyerek torka. A kicsi lány majszol. Se nem boldog, se nem csaló­dott. Megszokta már, hogy mindig le lehet győzni — az ostoba felnőtteket. Bartha Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom