Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
1982. július 17. O MIRŐL ÁLMODNAK«—*. fiataljai? Ma még így hívják őket: szakmunkástanulók, holnap már változik a „címük”, szakmunkások lesznek. Ez a holnap azóta már a ma, ugyanis beszélgetésünk idején néhány nap választotta el őket a szóbeli és írásbeli szakmunkásvizsgától. Azóta, kipihenve a fáradalmakat, felnőttként munkába „Munkássá fogadom...11 EZEKBEN A NAPOKBAN több mint kétezerkétszáz szabolcsi szakmunkásfiatal áll munkába, cseréli fel az iskolát az üzemmel, tsz-szel, bolttal, étteremmel, ahol ugyan nem hangzik el a másutt szokásos mondat, „munkássá fogadom”, mégis ez kezdődik el számos munkahelyen. Hogy valóban munkássá, munkatárssá fogadják őket mindenütt, ahhoz egy kis idő kell, bizonyítása annak, hogy méltók a bizalomra. Nevezhetjük próbaidőnek is, aminek eredményessége legalább annyira múlik a munkáskollektíván, mint a kezdő szakembereken. Nem túl bizalomgerjesztő hangulata van a szónak: kezdő szakember. Sokan a kezdőt egy kalap alá veszik a tudatlannal, akinek nem mindig örülnek, mert rontja a brigád, a részleg, a csoport teljesítményét, szakmai hitelét. De hol kezdje az igazi próbát a fiatal szakember, ha nem ott, ahol dolgoznia kell majd, ahol évek múltán majd ő lesz az „idősebb szaki”. Ma még azonban csetlő-botló emberke, aki nehezen tud eligazodni az üzem labirintusában, ami egészen más, mint az iskola. A munkahelyek dolgozóinak többsége megértéssel és segítőszándékkal fogadja az iskólából kikerülő fiatalokat, igyekszik megosztani ve'ük tudását, élettapasztalatát, bevezetni a munkahelyi életbe. Gátlásokat kell leküzdeni a fiatalnak, aki egy csomó idegen ember közé került, akiket a munka mellett kell megismernie. És őt is így fogják megismerni, s valóban befogadni a közösségbe. Sokszor elmondják, hogy nagy előnyökkel és nagy hátrányokkal lépnek be a fiatal szakmunkások a munkahely kapuján. Nagy előnyük, hogy a legfrissebb szakmai ismereteket tanulták az iskolában. Fiatalok, akiket még nem fenyeget a rutin, a megszokás reflexe, kíváncsiságuk erősebb, mint azoké, akik már mindent tudnak a szakmáról. Nagy hátrányuk viszont, hogy kevés az élettapasztalatuk, gyakorlati tudásukat ezután kell megérlelni, elismertetni. Meglehet, hogy előbb a szakma árnyékosabb oldalát kell végigjárniuk, kudarcok is érik őket. A hátrányok azonban előnnyé is válhatnak. Megtanulják, hogy az eredményekért keményen kell küzdeni, sohasem hull az ember ölébe. A MUNKÁSSÁ VÄLÄSNAK is két oldala van. Legalább annyira fontos, hogy a fiatal is sajátjává fogadja választott szakmáját, közelivé munkatársait, mint ahogyan őt maguk közé fogadják az idősebbek. A nagyobb felelősség, természetesen, az idősebbeké... is álltak... MORE ZSUZSA A kisvárdai ipari szakmunkásképző intézet négy harmadéves szakmunkását faggattuk, miről álmodnak életük e komoly állomása előtt. Az álom természetesen nagyon is a valóságban gyökerezik, s olyan képei villannak elő, mint a munka, a leendő vezetőjük, a jövedelem, a megbecsülés és a párválasztás. Móré Zsuzsa műanyag-feldolgozó, HádaGyöngyi, Danes Irén férfiszabó és Lukács István esztergályos szakmunkástanulók válaszaiból egy kicsit arcvonásaik is kirajzolódnak talán, legalábbis vázlatosan. MILYEN LEGYEN A MUNKA? Milyennek képzeli, szeretné a négy fiatal a rá váró munkát? Neúi tartanak-e attól, hogy az első években amolyan „inas” tennivalókat bíznak rájuk, kevés lesz az önállóságot, saját tudást igénylő munka? Mit tudnak leendő munkahelyükről, hol dolgoznak a sikeres vizsgák után? ZSUZSA: — Én gépkocsifékbetéteket és kapcsolótárcsákat fogok gyártani a villamosszigetelő és műanyaggyárban, a VSZM-ben. Megbarátkoztam a munkával, amiről talán azt tartják, inkább férfiaknak való. Talán igaz is, valójában pedig ebben az üzemben többségében nők dolgoznak. Már az első évtől a VSZM-ben voltam gyakorlati munkán, szinte minden gépet megismertünk. A harmadik év második fél évétől már két műszakban dolgoztunk, majdnem úgy, mint az idősebb szakmunkások. GYÖNGYI: — Én is dolgoztam már szalagban a ruházati szövetkezetnél, ahol a vizsga után mint szakmunkás állok majd a gépek mellé. Nem tudom előre, meddig néznek majd továbbra is „tanulónak”, hisz akárhogyan is, néhány nappal ezelőtt még mint tanulók voltunk a szalagban. Kell egy kis idő, amíg az idősebbek, a munkatársaink is megszokják, hogy ha kevés gyakorlati tapasztalattal, élettapasztalattal, de mégis szaktársaik vagyunk. Számítok rá, hogy segítenek mindenben... IRÉN: — Kevés lehetőségünk volt a gyakorlati idő alatt az önálló munkára, de azért akadt ilyen is. Amikor a zakókészítő szalagban dolgoztam, a selyem összeállítását — miután előzőleg elmagyarázták a lényegét —, egyénileg kellett elvégezni. PISTA: — Én eredetileg mechanikai műszerész akartam lenni, de nem sikerült a felvételim és a tanáraim tanácsolták, hogy válasszam az esztergályos szakmát. Nem is bántam meg, érdekes, szép munka ez, a vasöntödében, a szerszámüzemben fogok dolgozni. Meglehet, hogy az első időben géplakatos munkát kell végezni, mert úgy hallottam, ilyen szakmában lesz hiány, bevonul katonának az egyik szakmunkás, az ő helyére állok majd. MILYEN VEZETŐT VÁLASZTANÉK? A szakma, a munkahely megszerettetése sok tényezőtől függ, attól is, milyen a közvetlen vezető. Csak követel, vagy segít is? Szigorú, de igazságos, vagy szigorú, de igazságtalan? Milyen munkavezetőt szeretnének a fiatalok? ZSUZSA: — Talán a fiatal vezető jobban megért bennünket, és mivel korban is közelebb áll hozzánk, mi is bizalmasabban fordulunk az ilyen vezetőhöz, mint az időshöz. De az idősebbtől talán többet tanulhatunk. Szerintem nem is annyira az életkor számít, hanem az, hogy a vezető ne felejtse el, hogy még kezdők vagyunk a szakmában, de azért ne is nézzen bennünket gyereknek, netán kiskorúnak. Legyen tekintélye, követelje meg a jó munkát. LUKACS ISTVÁN GYÖNGYI: — Az énmun- kevezetőm már nem annyira fiatal, jól megvoltunk a gyakorlati munka során. Rengeteget segített. Az lenne a jó, ha ez később is így lenne, ne változna meg ez a magatartás, ne gondolják azt, hogy most már megvan a szakmunkás-bizonyítványunk és boldoguljunk magunk ... IRÉN: — Olyan vezetőt képzelek el magamnak, aki tisztában van azzal, hogy egy új közösségbe jöttünk, egy másfajta életet kezdünk el, segítene a beilleszkedésben, bizalommal lenne a fiatalok iránt. Én szeretem a vidámságot, úgy gondolom, még komolyodnom kell, de a vidámság és a jó munka azért, úgy vélem, megvannak együtt, jobb lenne olyan vezetővel dolgozni, aki komolyan veszi a munkát, a munkatársát, de nem botránkozik meg azon, ha a fiatalok tán harsányabbak, mint kellene, a vidámságot is szeretik ... PISTA: — Azt szeretném, ha a vezetőmre felnézhetnék, aki jó szakember és rendes, mondjuk, nem iszik, nem kiabál. Az üzemben jó tapasztalataim vannak, persze akad rossz tapasztalat is/amit nem mondanék el konkrétan, mert előre magamra haragítanék a leendő munkahelyemen egy-két idősebb embert. Inkább a jókról beszélnék, Varga Miska bácsi, akivel együtt dolgoztam, nagyon rendes ember, tőle sokat tanultam és másoktól is. MENNYI LEGYEN A JÖVEDELEM? Mind a négyen, úgy három —három és fél ezer forint körüli havi keresetre számítanak. Ezután kell megtanulniuk, nemcsak megkeresni, hanem beosztani is a pénzt, eddig ilyen gondjuk-örömük nem volt. Mire költik majd a keresetüket? ZSUZSA: — A keresetem egy nagyobb részét a szüleimnek adom, eddig ők adtak nekem ... Ami marad, annak egy részét félreteszem, mert gondolni kell a jövőre is. Nevezhetjük ezt akár hozománynak is, én úgy gondolom, amikor az ember kereső sorba lép, nem költheti el minden pénzét. Szerényen fogok ruházkodni, egyszerűen ... GYÖNGYI: — Én is úgy kétezerötszáz—háromezer körüli havi keresetre számítok, aminek egy részét a szüleimnek adom, a megmaradóból pedig ruházkodni szeretnék. IRÉN: — Beszélgettünk már erről a szüleimmel és úgy gondolom: nyitok egy ifjúsági takarékbetétkönyvet, a többit pedig a szüleim kezelik majd. Tőlük kérek, amikor szükségem lesz valamire. A ruházkodással szerényen fogok bánni, inkább varrók magamnak, bár mi a férfiruhákhoz értünk, de veszek majd szakkönyveket és megtanulom a nőiruha-készítést is. PISTA: — Az apám nyugdíjas, leszázalékolták, anyám a tsz-ben dolgozik. A szülőket szeretném segíteni a keresetemből, és szeretnék levizsgázni gépkocsiból. Kocsira is gyűjteni fogok. MILYEN MEGBECSÜLÉSRE SZÁMÍTANAK? Az elismerésnek, a megbecsülésnek sok arca van. A köszönéstől, a hang tónusától — a dicséreten át a kitüntetésig, a magasabb beosztásig — sok-sok árnyalat formálja az ember egyéniségét, kötődését a szakmához, a munkahelyhez. Mit várnak a fiatalok? ZSUZSA: — Azt várom, hogy ne nézzék le a kezdőket, vegyék észre, ha becsületesen elvégezzük a munkát. És elsősorban a munkát nézzék, ha az rendben van, ne sajnálják majd a dicséretet, mert arra nagy szüksége van minden kezdő fiatalnak. Az is lehet, hogy egy betanított munkás tud annyit a szakmában, mint mi, akik néhány napja lettünk szakmunkások. Azt szeretnénk, ha legalább olyan becsületünk lenne, mint nekik. HADA GYÖNGYI GYÖNGYI: — Eddig tényleg csak a tanulót látták bennünk az idősebbek, és mivel ugyanoda megyünk dolgozni, ahol a tanulóidőt töltöttük, biztosan el kell telni egy kis időnek, amíg a megbecsülést, elismerést megkapjuk. Ugyanis eddig sokszor volt az úgy, hogy minden rosszért a tanulót hibáztatták... IRÉN: — Rajtunk is fog múlni, mennyire tisztelnek majd bennünket az idősebbek. Nekünk kell megadni a tiszteletet a többieknek és csak azután várhatjuk ugyanezt mi is. Olyan apró dolgokat nem tartok fontosnak, mint a tegezést. A nyolc— tíz évvel idősebb szakmunkásoktól nyugodtan elfogadhatjuk, ha tegeznek és a félpertut csak akkor kell átváltani tegezésre, ha ők megengedik... PISTA: — Nagyon lenézik néha a tanulókat a szakmunkások, reméljük, ez meg fog változni. Én magam is a munka mellett szeretnék továbbtanulni, leérettségizni, és technikusminősítő vizsgát is tenni. Szeretem a szakmám, de az is elképzelhető, ha sikerül elérni a célom, a nagyobb tudással később vezető is lehetek ... MILYEN LEGYEN AZ ÉLETEM PÄRJA? A beszélgetés itt bizony vitává változott és ez jó. A négy fiatalnak sok tekintetben hasonló, sokban viszont eltérő a véleménye; milyen legyen élete párja. Külsőleg, belső tulajdonságokban, tudásban, vérmérsékletben, közvetlenségben... ZSUZSA: — Hozzám hasonló szakképzettségűt szeretnék, vagyis legyen egy szakmája. Persze, nem biztos, hogy ez a legfontosabb. Ha megszeretem, nem azt fogom nézni, hogy esetleg segédmunkás. Később még tanulhat. Azt szeretném, ha beszédes lenne, akivel mindent meg lehet vitatni és akire mindig lehet számítani. Szép családot akarok, két gyerme- k&t GYÖNGYI: — Én is azt szeretném, ha lenne egy szakmája, amit szeret is. És tőlem ne legyen alacsonyabb ... Legyen komoly, határozott, de tudjon nevetni és szeressen ... IRÉN: — Először szeretném megismerni, ehhez úgy hiszem, elég egy év. Az sem baj, ha a szüleim is megismerik, de dönteni nekünk kell, kettőnknek. Azt szeretném, ha jókedvű lenne és megértené, ha jó a hangulatom, vagy éppen rossz és ne gondolna semmi rosszat. Nem számít a végzettsége, de azt szeretném, ha neki lenne a magasabb képzettsége. És olyat szeretnék majd, aki már letöltötte a katonaidejét, mert nagyon rossz lehet, amikor olyan sok időre távol van a másik ... Még valami, szeresse a gyermeket... Én két-három gyermeket szeretnék felnevelni... PISTA: — Először a katonaság, az érettségi foglalkoztat és csak utána lehet arra gondolni, hogy ki legyen a jövendőbeli... Még addig van is idő gondolkozni. Sok mindenről szóltak még — kérdésen kívül is — a szakmunkásfiatalok a felnőtté válás küszöbén. Bizalmat, megértést és nem azt kérik az idősebbektől, hogy kivételezzenek velük. Elismerően szóltak iskolájukról, amely gazdag útravalóval bocsátotta útnak őket — és a szülőkről sem csak a kötelező tisztelet miatt tettek említést, hanem azért, mert tudják, mit köszönhetnek nekik. Félénkség, félszegség, sarjadó önbizalom, a felnőtté válás közeli mezsgyéjén sok tulajdonság él együtt az ifjú emberben. Ök négyen elindultak, sokban rajtuk múlik, hová érnek, de azokon a felnőtteken is, akikkel együtt dolgoznak, élnek majd. így telnek n>"g az ifjúkori álmok, elkéjV '„lesek valós tartalommal ... Az oldalt írta: Páll Géza, a felvételeket Vincze Péter készítette 101 LlDfAf LI Al KM HÉTVÉGI melléklet Ballagó szakmankasjeloltek a megyeszekhelyen. DÁNOS IRÉN
