Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
EZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Köznapok az Ecsedi-lápon A freskón egy vár, mocsaras vidék közepén, hihetőleg az ecsedi vár, s a vártető bástyán egy női alak, amint kendőjét lobogtatja, a biztosan csatából hazatérő férje, vagy vezér felé, aki csataménjén ül, s kardjával suhint a vár árkában fetfen- gő, a várat megtámadó török felé... A tarpai templom falán megörökített jelenetre ki tudja, meddig várhatott az ismeretlen mester. Talán képzelete délibábját vetítette a ma is eleven színekkel — hófehér templomfalra? Valószínűnek látszik. Hiszen négy-ötszáz esztendeje is hosszú utak porát verhette fel a jámbor utas, míg egy kendőjét lobogtató vár- úrnőre, vagy épp egy csataménjén hazatérő várúrra bukkanhatott. Errefelé az ünnepek talán még ritkábbak voltak, s a láp hat napja inkább elszívta az emberek erejét, mint a lápon kívülrekedt világ dolgai. Az Űr napjára, a hetedikre az életben maradáshoz volt szükség, ötvenkétszer hét esti harangszó pedig nem esztendőnyit öregített az embereken ... Tavasszal — Szatmár vármegye monographiája szerint — a föld nedves és pocsolyás, szántani lehetetlen. Ha mégis eljön a vetés ideje, a gazda a tavalyi tengerikórót kihúzza gyökerestül, és néhány szem tengerit tesz a helyére... Ez a vetés ... Elfogyott a jószág takarmánya és a legelőt, a kaszálót még mindig víz borítja ... A gazda kicsónakázik, kaszával, villával, és térdig érő vízben kaszálja a locsogó füvet, villájával felemelvén lecsorgatja a vizet és megtölti csónakját. Nyáron a nagy szárazságban a talajégés mindennapi... A tüzet fogott tőzeg ég, mint a tapló. Az ősz a betakarítás ideje, a tél nádvágásé. Jó kereset az a szegény embernek. De nehéz munka. Felülről hull nyaka közé a magas nádról a hó, alul gyakran térdig süpped a vizes tőzegben... így megy emberemlékezet óta. A közel ötszáz négyzetkilométeres nádrengetegtől ha arasznyi földeket sikerül rabolni. Előbb a gulya lelegelte, majd a kaszás vágta, végül a nád tövét a disznó kitúrta. így hódítottak meg egy-egy darabkát. Amit aztán a buja vízinövény másutt kétszeresen követelt vissza magának. A XVIII. sz. táján a nagy- birtokosok elégelték meg, hogy úgyszólván semmi hasznot nem hajtott az in- govány. Közös óhajtásuk volt hát víztől való mentesítése. Szatmár vármegye 1751-ben teszi ennek érdekében az első lépést. Ám sikertelenül folyamodik az országgyűléshez... Pár évre Szatmár mellett Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén és Ugocsa vármegyék együttes erővel folyamodnak, felhozván indokul, hogy a vizek a királyi sószállítást akadályozzák. A kérelem ezúttal meghallgatásra lel. Gróf Károlyi Ferenc kezdi, hogy fia, Antal folytassa a munkát, mely egyfelől a Szamosnak a lápra irányuló kitörését megakadályozandó, másrészt a felgyülemlett vizeket az új Kraszna csatornával vezetné el. 1785- ben minden abbamarad. II. József tisztéből felmenti gróf Károlyi Antalt. Néhány vizes év, és karbantartás híján mennek tönkre az addigi alkotások. Száz tocsogós tavasz, száz jegesen izzasztó nádaratás kell, hogy a láp lecsapolá- sának ügye megint előkerüljön. A vármegye költségén újból kitisztítják a Kraszna medrét, 1899-ben megalakul az Ecsedi láp lecsapoló és Szamos balparti árvíz levezető és belvízszabályozó társulat. A Kraszna-szabályozást a Szamos bal partján futó ún. Keleti övcsatorna megépítése követi, végül a lápot keresztülszelő Lápi főcsatorna készül el. A főművekkel egy időben zsilipek, kicsit később szivattyútelepek is épülnek, ha a víz levonulásához a gravitáció elegendő nem lenne. Legnagyobb a nagyecsedi, A Lápi főcsatornából másodpercenként 15 köbméter vizet képes átemelni a Krasznába. Az említett három főcsatorna mellett persze számtalan kisebbre is szükség volt. Ezek nélkül, hasonlóan a test főerei hajszálerek híján, a legnagyobb csatornák is mit sem érnek. A roppant munkát, a víz- elvezetés kezdete után rövid időre látványos siker koronázza. A víz elcsorog, a szikkadó föld az első években ontja a terményt: a helyenként fél, másutt két méter vastag kotu nagyrészt szerves anyagokból áll. A környék ünnepel, a szónok szavaira a hallgatóság el- ismerőn bólogat: „162 ezer katasztrális hold földet a víztől megszabadítván teljesen megváltozott.” Nosza! A Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóság III. számú mátészalkai szakaszmérnökségének területe megközelítően harmada az igazgatóságénak. Ám ide jut a töltések fele, a vízgazdálkodási művek 40—45 százaléka! Pethő Sándor, a szakasz- mérnökség vezetője szerint mára valóban ki van építve a csatornahálózat, mégis több hétre van szükség egy-egy nagyobb esőzés után az összegyűlt víz levezetéséhez. A mélyebb részeken pedig még a száraz időben is megül. Aztán meg, baj van szerinte az üzemi csatornák kezelésével. Igaz, a nagyrészt lápi területen gazdálkodó ecsedi Rákóczi Tsz főagronómusa, Kósa Sándor is ugyanezt állítja, csak a főművekről. De hát így van ez, mióta csak több a hétköznap: a keserves munka is könnyebb egy panasszal ... Mert aligha egyik vagy másik gazdában a hiba. Száz év alatt a környékbeliek megtanulták a leckét: a láp, igazán jól csak az ország kárára terem. Ami annyit tesz, ha másutt aszály sújt, itt akkor megfelelő a talajvíz magassága. De nem is valami szitko- zódós emberek lakják a lápi földeket. Papp Sándor fohászkodik a 190 alatti vízállásért a nagyecsedi szivattyútelepen, a főagronó- mus is nagyobb kedvvel vezet a méregzöld kukoricáshoz, a buja szójaültet- vényhez. De ha a főgépész szavai süket fülekre lelnek, akkor sem esik kétségbe. A 340 lóerős gőzszivattyút olyan gonddal ápolja, a hetvenéves kazánházban, s a melléje épített boltíves gépházban úgy ragyog az utolsó sárgaréz olajozó gombja is, hogy szinte kívánná az utas, mindezt az ipartörténeti csodát működés közben szemlélhesse. Két éve már, hogy nem dohogott a masina, pedig 1500 mázsa klasszis szén várja a raktárban a 190-es feletti vizet, s a húsz napra elegendő fűtőanyag utánpótlását szükség szerint már telexen lehet rendelni. Majd’ tíz köbméter vizet képes átszippantani a két turbina a Lápi csatornából a Krasznába, (mert neki az a Kraszna), mellette 6 villany és egy dieselgép is készenlétben. Együtt 15 köbmétert bírnak, s hogy ez micsoda mennyiség: alig két perc alatt szinültig töltenének egy ötvenméteres versenymedencét. De büszke is tisztére a főgépész! „Ha jön a víz, itt már szolgálatban vagyunk. Akkor ötőnk helyett 60—70 ember kell, halált kivéve mozdulni nem lehet. Igaz, olyan volt már, az esküvő kitűzve és jött a víz is. Mi szivattyúztunk, mellettünk meg a cigány húzta, a lakodalom csak nem maradhat el!” A téesz főagronómusának már savanyúbb a kedve. A biztosítónak készít jelentést. Ezeregyszáz hektárjukból eddig 914 a vízzel károsodott. Ebből hatszáz teljesen kipusztult. Az ötéves meliorációs program eredményei ellenére is, a lucerna itt két-három évnél tovább nem bír megmaradni. Ha a tenyészidőben a havi csapadék összege a 30 millimétert meghaladja, legyen az mégoly víztűrő szója, kukorica, elpusztul. S tíz esztendőből legalább felében a hónap végén bizony 30 milliméter felett áll az esővíz a mérőedényben. Ilyenkor hiába a szántás, tárcsázás, vetés fáradtsága: a biztosító fizet, de a kárt megtéríteni nem tudja. A földet művelik, — csak épp nem terem. Valamicskét segített volna, ha a melioráció hibamentes (mert a tapasztalatok szerint a táblásítást kár volt ennyire mereven kezelni. A táblásított csatornák zöme maradhatott vol- I na. Így se terem, legalább M valamicske vizet elvezetne.) £4 De a gazdálkodás bizton- Ef ságán többet akkor sem se- gítene. Ahhoz másegyéb *5 kell. A főagronómus sorol- Ü ja. Csak vízbíró növényekkel próbálkozni, fokozni a takarmánytermesztést, növelni az állattartást. Négyszázas szarvasmarha-állományukat hétszázzal szeretnék szaporítani. A legmélyebb helyekre árvizes erdőt telepíteni. 330 hektárra terjedő programjukat nyárral, tölggyel, akáccal, jövőre kezdik. És a melléküzemágak. Amelyek a pénzzel együtt megfogják, itthontartják a fiatalokat is. Az egyik MEDICOR üzem tűfejeket, a másik orvosi műszereket gyárt. Ősztől indul a harmadik, s a BFK részlege is ad vagy nyolcvan embernek kenyeret. Az ecsedi határban kószálva a kaszáló közepén csavarodó, kesernyés szagú füstre figyelünk. Aki veszi a fáradtságot, láthatja még a meggyulladt tőzeget, s a tűz nyomán visszamaradt forró, vöröslő sivárságot. Ahhoz, hogy az emitt már . embernyi, a másutt meg csak arasznyin kínlódó sárga levelű kukorica között nádat, sást leljünk, még fáradság sem szükséges. Elég az orzságúton robogó kocsi ablakából kinézni. A láp szívós ellenfél. Hogy is mondta a szónok? Néhány év alatt a láp teljesen megváltozott. Száz évvel bölcsebb unokáik már tudják: a láp teljesen nem változhatott meg. Ha netán valaki felejtené: azt tíz év alatt legalább ötször figyelmezteti. Vagyok! Ha belőlem élni akarsz, a hetedik nap előtt hatot kemény munkával kell töltened. A tervezett lápi természetvédelmi terület, Ecsed határában, ennek állítana örök mementót. Csendes Csaba KM HÉTVÉGI melléklet 1982. július 17. A vízzel való viaskodásban segít a gép. (Jávor László felv.)
