Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

2 Keáet-Magyarország 1982. július 14. Megújuló városközpont. (G. B.) Vízműtársulatot szerveznek Jogos igénye valósul meg a gergelyiugomyai városrészen lakóknak, amikor hozzákez­denek a vízhálózat kiépítésé­hez. A 23 millió forintba ke­rülő vízmű kiviteli tervei el­készültek, s a távlatokban in­nen oldják meg Jánd vízellá­tását is. A költségeket taná­csi fejlesztési alapból, víz­ügyi támogatásból és lakossá­gi hozzájárulásból fedezik. Az utóbbi érdekében hozzáláttak a vízműtársulat megszerve­zéséhez. Kétezer Minden második családban van könyvtári tag a város­ban. A városi-járási könyv­tár mellett fiókkönyvtár vár­ja a látogatókat a vitkai és a gergelyiugomyai városrészen, Petőfi-tanyán pedig ellátó­hely működik. Az olvasók összesen közel hatvanezer könyv közül válogathatnak. A legtöbb természetesen a központi könyvtárban talál­ható, azonban a 46 ezer kö­tet elhelyezése meglehetősen szűkös körülmények között Áttérés gázfűtésre A takarékos, s ugyan­akkor korszerű energia­felhasználás lehetőségét teremtették meg Vásá- rosnaményban a vezetékes gáz bevezetésével. Egyre több közintézményt is be­kapcsolnak a hálózatba. A II. Rákóczi Ferenc Gim­náziumban korábban egy koksztüzelésű kazánnal ol­dották meg a fűtést. A Nyíregyházi Optimál Kis­szövetkezet tervei alapján készítették el a gázfűtésre való átállást. A költségek­hez az energiaracionalizá­lási támogatásból is hoz­zájárulnak. A számítások szerint 6—7 év alatt térül meg a beruházás. A környezetvédelem szempontjából is örvende­tes hír, hogy a kórházban is áttérnek a gázfűtésre. Itt a vezetéképítés mellett jóval nagyobb átalakítási munkákra is van szük­ség, amit csak a jövő nyáron tudnak elvégezni. Az Optimáltól a kivitelező ÉPSZER folyamatosan kapja a terveket, s így a konyhában már az év vé­gén gázzal főzhetnek. A tervek között szerepel, hogy a járási hivatalban, az ABC-áruházban is át­térnek a gázfűtésre. Központi orvosi rendelő Augusztusban átadják a városiban a központi orvosi rendelőt, amely a Szabadság téren épült új házak föld­szintjén kap helyet. Három rendelőt alakítanak ki a szükséges várókkal, öltözők­kel. Az átadás után a város- központ három rendelője köl­tözik ide, s lehetőség nyílik a hétvégi és éjszaki ügyelet egy helyben történő megszer­vezésére is, ahová nemcsak a város, hanem Jánd, Olcsva és Kisvarsány betegei is tartoz­nak. Boltok bérletben Minden bizonnyal a keres­kedelmi munka színvonalának javítását várták, amikor le­hetővé tették egyes boltok szerződéses üzemeltetését. A Vásárosnaményi ÁFÉSZ is él ezzel a lehetőséggel, s most öt olyan üzletet hirdet meg, amelyeket bérbe ad a vállal­kozóknak. így a városköz­pontban az 1. számú zöld­ségbolt, a rövidáru, a tej- és a virágbolt lehet szeptember 1-től szerződéses üzemelteté­sű, míg a vitkai városrészen a 18. számú vegyesboltot hir­detik meg hasonló formában. MAMÉMY, TISZA-STRAND Amit a prospektus nem tartalmaz... A homokos partot az idén néha hiába kereste a stran­doló a vásárosnaményi Ti- sza-parton a magas vízállás miatt. Ráadásul a hídjavítás következtében pontonhídon közlekedik gyalogos, autós, s ez egy kicsit azt az érzést kelti, mintha a városközpont távolabb került volna a nép­szerű strandtól. Egyenruhás katonák irányítják a forgal­mat, éjjel-nappal vigyázzák a közlekedők biztonságát. A látogató egy pillantást vet­het a karcsú Tisza-hídra, az építők azt ígérik, augusztus 20-ra átadják. Amint a strand felé jobbra lekanya­rodnánk, bal kéz felől már látszanak az új uszoda vona­lai. Ha minden igaz, jövőre már itt is lubickolhatnak a strandolok. „Mi az a káposztás bableves?" Álmos, esős kép fogad a kemping környékén. Kar­nyújtásnyira az úttörőtá­bor, itt még eszébe sem jut az embernek, hogy folyópar­ton van és jó lenne egyet fü­rödni is. Szentendre környé­kéről érkeztek a 10—14 éves úttörő-tisztségviselők, s az itt töltött tíz nap alatt moz­galmi ismeretekben gazda­godnak. Bognár Mária tábor­vezető, szentendrei városi-já­rási úttörőelnök kalauzol ide­iglenes birodalmában: — Változatos programok­ról gondoskodunk a résztve­vőknek, hiszen nekik komoly tanulás a tíz nap. Jól hasz­nosítható játékokat, mozgal­mi dalokat tanulnak, kultu­rális- és sportfoglalkozáso­kon vesznek részt. Szigorú napirend szerint élnek. — Először járok Vásáros,- naményban — kezdi a be­szélgetést a 6. osztályos Huba Tamás. Eddig csak a térkép­ről ismertem ezt a várost. Nem baj, ha azt mondom, ami nem tetszik? Én még so­ha nem ettem káposztás bab­levest, és itt azt is adtak. Én bizony többet is megennék egy ebédre... Nemcsak a lányok, a fiúk is lehurrogják. A napi ötszö­ri étkezés kielégítő. Takács Edina a játékos sportverse­nyeket kedveli, Osvay Anna a vásárosnaményi városné­zésre emlékszik szívesen. A földrajztanár szerencséje — 129 úttörővezető képzé­se történik a táborban — hal- *löt’tul< a*z egyik vezetőtől, Gilinger László földrajz— testnevelés szakos tanártól. Még jó is, hogy nincs rekke- nő hőség, legalább a gyere­keknek nem fája szívük a napozás után. A legtöbben először járnak az ország ke­leti csücskében, s az ügyes földrajztanár többet profitál­hat itt tíz nap alatt, mint tu­catnyi tanórán. A koradélutáni órákban kerekeznek be a Szatmár— Bereg kerékpártúra résztve­vői. Maguk mögött hagyták Vaja, Mátészalka, Csenger, Kölese, Fehérgyarmat neve­zetességeit, most az utolsó szálláshoz készülődnek. Hegyaljai Ilona nyírmihály- di pedagógus vezeti a kis csoportot, az idén másodszor vesz részt ilyen túrán. Dobi Nóra a túristvándi fafaragó mesterre emlékszik legszíve­sebben: — Fehérvári Józsi bácsi, a nyugdíjas pedagógus fafara­gásai, amelyek közt bútorok és előszobafalak is találha­tók, mesések. Az első napon például 43 kilométert bicik­liztünk, izomlázról viszont szó sem lehetett, másnap ha­sonló túra következett. Két keréken bejártuk a legtöbb műemléket rejtő községet. A kempingben mosott ruha szárad a két fa között kihú­zott kötélen. Melegítős férfi­ak, nők szorgoskodnak, ha Visszatérő hagyomány, hogy nyaranta fafaragó táborban fo­gadják Vásárosnaményban a népművészet ezen ágának mű­velőit. Az idei tábor szombaton zárta ' kapuit. Győrtől, Pécsig. Jászberényig voltak a résztvevők között, s igen sokan először kap­csolódtak be a munkába, mások pedig a korábbi jó kapcsolatot elevenítették fel. Igazi közösséei egy-két órára kisüt a nap, legalább a kempingben nap- fürdőznek, mégsem illik fe­héren hazamenni. Mert jó néhányan az ország másik fe­léből jöttek ide nyaralni. Mint például Kálmán Imre és Nagy János családja, akik hivatásos katonák és a sza­bad időt is módszeresen szer­vezik meg. Az alkalmi idegenvezető — Tavaly az Őrséggel is­merkedtünk — meséli Nagy János. — Most Szabolcsból készültünk fel jó előre. Ter­mészetesen áttanulmányoz­tunk néhány útikönyvet, prospektust, ne érjen megle­petés, legalábbis kellemetlen. S hogy a budapesti kirán­dulóknak mégiscsak volt ré­szük meglepetésben, azt a szabolcs-szatmári emberek egyszerűségének, közvetlen­ségének tulajdoníthatják. A szatmárcsekei Kölcsey-sír- nál alkalmi kísérőjük akadt egy gépkocsivezető személyé­ben, aki a Túrhoz is kivitte őket. S hogy miért tette ezt? Be akarta mutatni szűkebb hazáját a messziről jött ide­gennek. S ez az a többlet, amit egyetlen útikalauz sem tartalmaz rólunk... Tóth Kornélia szellemben dolgozott a tábor 35 idős és fiatal résztvevője Schmidt Sándor vezetésével. A szű­kös anyagiak ellenére megmutat­ták. hogyan kel életre a fa az értő kezek nyomán. Kollektív alkotással — három mívesen fa­ragott paddal és a művelődési ház és a múzeum előtt futó ke­rítéssel adtak példát arra, hogy a népművészet díszítő elemeinek ma is lehet funkciót találni. Fafaragó tábor Beregben A fafaragó tábor résztvevői az általuk készített kerítés előtt. (Sasovics Viktor felv.) olvasó történik. Ezen a gondon rövi­desen változtatnak, mert az év végéig megújul a könyv­tár, s a pincében nagy alap­területű raktárát alakítanak ki. i A könyvtár feladata, hogy népszerűsítse az olvasást, se­gítse az üzemi könyvtárak működését is. Különösen fon­tos ez az új ipari létesítmé­nyeknél, ezért az SZMT me­gyei könyvtárával közösen kidolgozzák az együttműkö­dés módozatait. A gyűjtőkör­be felvették a faipar és az üvegipar alapvető irodalmá­nak beszerzését is. Hagyomány már, hogy a könyvtár író—olvasó találko­zókat rendez az üzemekkel közösen. Az idei könyvhét szintén jó alkalom volt erre. Újdonság, hogy a Tisza-parti alkotóház író- és művészven­dégeit az eddiginél több eset­ben szeretnék felkérni az üzemi dolgozókkal való ta­lálkozásra. Baly János, a Vörös Csil­lag Tsz erdészeti ágazatve­zetője, a HNF helyi szerve­vetének környezetvédelmi titkára irigylésre méltó em­ber. A kora reggeli, a bere­gi erdő koronáját átszúró napsugarak, vagy éppen a levelekről pergő esőcseppek a természet ölén köszöntik. — Ha csak egy mód van rá, mindennap kimegyek — mondja. — Nekem ez kell! Bárhol megélnék, de úgy érzem, az erdőhöz tartozom. A természet harmóniájánál nincs csodálatosabb. Baly János szeretettel, ér­zelemdús szavakkal beszél az erdőről. — Az erdő egyetlen test. Benne, valamennyi élőlény­nek ott a helye, ahol van, úgy nő, ahogy erejéből te­lik. A fák, bokrok ... szi­gorú, de jószívű közösségé­nek életeleme: szükségük van egymásra. — Van kedvenc élőlénye? — Inkább úgy monda­nám: nincs olyan élőlény, amelyikre haragszom. A le­gyet a lakásomban elpusz­títom, de nem akarom a vi­lágból is kiirtani. Vagy ki gondolná, a mesék csalafin­ta és félelmetes főszereplő­jéről, a rókáról, mennyi hasznot hajt. Elsősorban az életképtelen, beteg állato­kat irtja. így azok nem ter­jesztik a fertőzést, a kóro­kat. — Van-e olyan állat, mely ismerőse az erdpben? — Területünkön jó párat megismerek. Az őzeket úgy ismerem, mint a juhász a birkáit. Sok állat is a meg­szokott útvonalon halad. Van olyan fasor, amelyiknél ha leülök, szinte azt is tu­dom, mikor, honnan, s mer­re szalad majd egy nyúl. Ugyanaz, melyet egyetlen­eggyel sem tévesztek össze. — A természet csodála­Virággal fogadnak Felderül a szíve a városba érkezőnek, ha Nyíregyháza vagy Mátészalka felől autó­val jön a központba. Az Ifjú­sági és Béke utcákon ugyanis olyan szép porták, virággal díszített előkertek fogadják, arai többet ér bármilyen szí­ves szónál. Szinte egymással versengenek, hogy a házak előtt szebbnél szebb virágok pompázzanak. így Magyar István, Nádas! István, Hor­váth István, özv. Végh Györgyné, Takács László por­táját említhetjük, de bőven sorolhatnánk még azokat a környezetüket szerető város­lakókat, akik nem röstellnek szerszámot a kezükbe venni, ápolni a kiskertet, hogy ott­honosabbá varázsolják a várost. Akkor, amikor napjaink­ban oly sokat szólunk a kör­nyezet védelmében — s az elriasztó példák, a Kraszna- partl szemétlerakás, az út- széli árkok rendezetlensége miatt többnyire csak elma­rasztalóan beszélünk róla —, jólesik olyanokkal is talál­kozni, akik nem nagy szava­kat használnak, hanem tettek­kel bizonyítják, hogy érde­mes a környezetért tenni. Ma még csak néhány virágágyás bizonyítja a hasznát, holnap talán kevesebb lesz az utcán, járdán szemetelő, s jobb lesz a közérzete a városba érke­ző idegennek, s az itt élő ez­reknek is. tos. Akad mit és kitől meg­védenünk. A környezetvé­delmi bizottságunk kezdet­ben csak jelezte, hol, mi a baj. Most már egyre erő­sebb a szándék: ne csak jaj­gassunk, hanem tegyünk va­lamit. Társadalmi munká­ban környezettisztítási ak­ciókat szerveztünk. Ebből az Erdért-telep, az írógép­gyár, a tsz dicséretesen ki­vette részét. A vízügyi igaz­gatóság gát- és csatorna­őrei is igyekeznek a terü­letükön rendet teremteni. De sajnos ez mind, mind csepp a tengerben. A szem­lélettel van baj. Sír az em­ber lelke, ha látja, hogy azok a gazdák, akiknek a portáján egy fűszál sem áll keresztben, szívfájdalom nélkül borítják a házuk előtti árokba, vagy az er­dőbe a szemetet. Úgy gon­dolják, ami a kerítésükön kívül van, nem számít. Gond van a vállalatok hul­ladékelhelyezésével is. — A szemléletén hogyan lehetne változtatni? — Fő törekvésünk: a gye­rekekkel megszerettetni a természetet. Ha ezt elér­jük, a jövőben kevesebb gondunk lesz. Ezért az út­törőszövetséggel karöltve természetvédelmi szakkö­röket szerveztünk, előadá­sokat tartunk. Szerencsére vannak lelkes segítőink. Így a városi tanács. Aztán ren­geteg tanácsot kapunk Csi­szár Árpádtól, a Beregi Mú­zeum ámulatba ejtő tudású volt igazgatójától, meg Kó­nya Józseftől. Sajnos, eddig a vállalatoknál hiába ko­pogtattunk. — Ha a szép szó nem használ, a konok, makacs, felelőtlen természet- és kör- nyezetrondítók ellen jöjjön a „furkósbot”, a törvény szigora. Sajnos jelenleg még pálcánk sem nagyon van velük szemben. Reméljük meglesz az eredménye in­tézkedésünknek, hogy a me­zőőröknek kötelezővé tet­tük annak jelentését, a te­rületükön ki, vagy kik rak­tak szemetet, vagy más szennyező anyagot. ★ Baly Jánost a közelmúlt­ban, eredményes társadal­mi munkája elismeréséül emlékplakettel jutalmaz­ták. (cselényi) Az oldalt összeállította: Lányi Botond „Az erdőhöz tartozom"

Next

/
Oldalképek
Tartalom