Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

1982. július 14. Kelet-Magyarország 3 A Gyapjúfonó és Szövőipari Vállalat demecseri gyárában nagy gondot fordítanak a dolgozók munkavédelmére. 16 kár­tológépre szerelnek ezekben a napokban 'Védőberendezést. A saját tervezésű, illetve a Textilkutató Intézet által terve­zett védőparavánok megbízhatók. Ha véletlenül, vagy szándékosan eltávolítják a védőberendezést, az automata kapcsoló leállítja a gépet. Képeinken a hagyományos és az új védőberendezés látható. (Elek Emil felvétele) Film a kórházban Ki örül, ha kór­házba kell mennie? A legtöbben a család mel­lett hiányolják a meg­szokott környezetet is, a könyvtárral, az előa­dással. Ezt a gondot vet­ték észre a vásárosnamé- nyi kórházban és igye­keztek egy olyan kultu­rális programot kialakí­tani, ami a gyógyítás mellett a szellem épülé­sét is szolgálja. Néhány hónapja rendszeresen gondoskodnak színvona­las kulturális elfoglalt­ságról. Berettyóújfalui festő­művészt hívtak meg Kárpáti Gusztáv szemé­lyében februárban. Egy héten át tekinthették meg a betegek a tárlatot. A szatmár-beregi táj szép­ségeit mutatták meg azon a színes dia­vetítésen, amelyet Baly János erdész és Schmidt Sándor népi iparművész tartott. Áprilisban az is­mert, népi fafaragó Schmidt Sándor művei­vel ismerkedhettek meg a kórházlakók. Sor ke­rült újságíró—olvasó ta­lálkozóra, ez alkalommal talán először kórházi környezetben. A napok­ban Pribojszky Mátyás citaraművész játszott a betegeknek. Még a nyáron bemu­tatkozik á vásárosnamé- nyi' üveggyár a terméke­ivel, a tájékozódást az üvegművészetről készült film egészít ki. Nyár vé­gén Huszár István fes­tőművész tárlata és ter­mészetrajzi film vetítése szerepel az elképzelések között. Óriási érdeklődés kí­séri a programokat. Amire a naményi kór­házban rájöttek: a gyó­gyítás nemcsak gyógy­szerrel, géppel, hanem a kulturális igények ki­elégítésével is történik. P ajtás, a kutya valami­kor az őszutón tűnt fel házunk környékén. Sen­ki sem tudta honnan jött, s miért pont bennünket vá­lasztott. Egyszer csak meg­jelent, a park egyik fenyő­fáját szemelte ki lakhelyéül. A fiatal fa ágai a földre ha­jolnak, védnek széltől, hó­tól, hidegtől. Itt talált otthon­ra Pajtás, a tarka korcs. A nagy, tízemeletes ház la­kói eleinte ügyet sem vetet­tek rá. Jónéhány napnak kellett eltelnie, mire néhány környékbeli suhanc észrevet­te az árva kutyát. Bottal, kö­vekkel szerelkeztek fel, a harmadik utcáig zavarták szegény jószágot. Aztán, hogy a kutya alázatosan, vakkan- tás nélkül iszkolt a had előtt, a fiúk beleuntak a játékba. NEM SZÉPSÉGVERSENYRE KÉSZÜL A „Bogát“ karrierje Huszonkétmillió forint megtakarítás több mint félszáz mezőgazdasági épületnél. Ezeket a számokat jól megjegyez­tem, mert egy újításhoz és Szabolcs-Szatmár akácerdőihez kapcsolódnak. Akácban gazdagok vagyunk. Ékessége a megyének ez a fafaj, ugyanakkor nagy hasz­na a talajvédelem. Űtját áll­ja a szeleknek, megakadá­lyozza a földek vándorlását. Eleddig az akácot másért nem is becsülték. Adott mézet, ár­nyékot, tüzelőt és őrt állt. E faínséges időben azonban minden fától többet várnak el. Rengeteg fára van szük­sége az iparnak. A találmány­gazda Az akáccal sokféleképpen próbálkoztak, de keménysége, szerkezete miatt nem volt tel­jes a siker. Most úgy tűnik, az építészetben nagy szerepe lehet. Az előzményekről csak annyit: Balogh Artúrnak, a TESZÖV műszaki irodája ve­zetőjének irányításával egy alkotócsoport megszerkesz­tette a ma már Bogát faváz­ként ismert építési eljárást. Újítás, sőt találmány lett a dologból. Ez utóbbi történe­te: a feltalálók gazdát keres­tek szellemi terméküknek és eljuttatták Nyírbogátra. A nyírbogáti termelőszövetke­zet vállalta az akácfavázas építési mód istápolását, rész­ben, mert kiterjedt akácerde­je van, másrészt építeni is akart. A Bogát faváz elindult te­hát a megyében hódító útjá­ra. Egyre-másra épülnek a juhhodályok, a sertésistállók, magtárak, tehénistállók. A nyírteleki Dózsa Termelőszö­vetkezetben a sertéstelep re­konstrukciós bővítését oldják meg a Bogát favázzal. A lát­vány lenyűgözően szép. Már­mint az akácgerendák ácsola- ta. Czene István viszont sze­rény: — Pedig nem szépségver­senyre készült. Az igazság az, hogy Tiszabercelen tavaly már építettünk három sertés­Pajtás Legalább szembefordult vol­na velük... De így?! A kutya még aznap este visszatért. Ült a fenyőfa ágai alatt, figyelte az utcát. Volt aki újból követ fogott, „te pi­szok, nem takarodsz el innen”, de a kutya nem mozdult, a követ meg felfogták az ágak. Leesett már az első hó is, a fehér lepel mögül csak a fe­kete kutyaszemek ízottak. Aztán eljött a karácsony, s ki tudja, talán egy magányos ember, hogy megoszthassa ünnepi ebédjét valakivel, egy tál ételt vitt le a kutyá­nak. Napokig hozzá sem nyúlt, istállót, és egyre jobban bele­jövünk. Egyébként mi berce- liek vagyunk, itt bérmunká­ban dolgozunk. Hogy tet­szik-e ez a munka? Nekem nagyon, hiszen ács vagyok, és bár az egész épületen be­tonozástól a tetőfedésig min­dent mi csinálunk, a hang­súly mégis csak az ácsolaton van. Igen, az ácsolat. Balogh Artúr szerint a nyírteleki hizlalóban 30—32 köbméter akácfát használtak az ácso- lathoz. — Hajszálpontosan nem le­het tudni, hiszen a gerendái? megmunkálása egyszerű, va­lóban nem szépségversenyre készültek. Lényeg a tömör keresztmetszet, a teherbíró­képesség, a tartósság és az ol­csóság. Ez a szerkezet évtize­deket bír ki felújítás nél­kül ... Tartós, olcsó Kisvárdán, a Rákóczi Ter­melőszövetkezet telephelyén már kész, Bogát favázzal épült juhhodályt tekintettünk ■ meg. Balogh László építési brigádvezető ismeri a juhá­szok véleményét. — Meleg istálló, a célnak nagyszerűen megfelel. Kü­lönben is nem palota kell az állatoknak, hanem olyan épü­let, amelyben elletéshez, tar­táshoz ideálisak a körülmé­nyek. Útban Szabolcsbákára el­hangzott néhány adat a költ­ségekről is. Ha a látott is­tállókat a ma használt anya­gokkal építik, úgy a költségek duplára, vagy háromszorosá­ra nőnek. Miért olcsó és jó a aztán az egyik reggel arra ébredt a ház, lent elfogyott az étel. Több sem kellett a sok, be- tonkalickába zárt embernek: nem múlt el nap, hogy ne lett volna legalább egyszer tele a Pajtás edénye. Mert akkor már neve is volt a korcsnak. Paj­tás. A ztán elmúlt a tél, elta­karodott a hó is. S a mi hűséges kutyánknak nyoma veszett. Az emberek többsége rég elfeledkezett ró­la, csak egy öregasszony jár le azóta is mindennap a fé­szekhez, valahonnan a hete­dikről. Áll a fa mellett, só­hajtozik: Hát már te is itt­hagytad az embert Pajtás? Balogh Géza Bogát favázas építés? Erre Drabik Károly szabolcsbákai építésvezető válaszolt: Saját erdőből — Mi egy 1800 tonnás ter­ménytárolót építünk. A télen kezdtük, és mire megjön az új búza, az épület kész lesz, átadjuk rendeltetésének. Kü­lönben ilyen gyorsan és ol­csón a környékben még nem­igen építettek és ez a faváz­szerkezetnek tudható be. Az olcsóság titka, hogy a fát a saját erdőnkből termeltük, mi fűrészeltük a gerendákat:.. Hogy teljes legyen a kép, jártunk Űjfehértón a Lenin Tsz-ben, és a császárszállási Béke Tsz-ben is. Űjfehértón egy háromezres juhászatnak készült telep nyolc épülettel, járulékos létesítményekkel. Az öt-hatszáz férőhelyes is­tálló Bogát favázas technoló­giával, főépületként sorako­zik. Hudák István juhász, mint szakember mondta: — Apám és nagyapám is juhász volt, jó juhászok, de azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, most értünk el valahová. Ezek az épületek kellenek a jó munkához. Én elégedett vagyok velük. A teljesség kedvéért a te­lep a tsz-nek nyolcmillió fo­rintjába került. Nem pontos számítás, de a Bogát faváz nélkül aligha ússzák meg 20 millió forinton alul. Nem szükség­megoldás Született egy újítás, vagy találmány, amellyel milliók takaríthatok meg. Az akácfa, mint építőanyag most másod­szor vonul be a mezőgazda­ságba. Az első szereplés nem volt hosszú életű és dicsősé­ges. Szerfás korszakként, szükségállapotnak ismerik. A Bogát faváz nem hiánypótló és nem szükségmegoldás. Va­lójában egy új elemmel gaz­dagodott az építési mód és ebben főként az a jó dolog, nem drágítja, csökkenti a költségeket. Még valamit. A népi építé­szetben megfigyelhető, őse­ink lakóházuk, gazdasági épületeik kivitelezéséhez min­dig előszeretettel használták a környezetükben fellelhető anyagokat. Ez volt a prak­tikus, az olcsó, a lehetséges jó. A Bogát favázzal egy ki­csit a népi hagyományokhoz is visszatértünk és ez csak hasznunkra van. Hi lesz veled, Stúdiószínpad? Menedzser kerestetik A NYÍREGYHÁZI VÁ­ROSI STÚDIÓSZÍNPAD 1980 őszén hallatott először magáról azzal, hogy az akj kori megyei művelődési ház égisze alatt tagokat tobor­zott egy leendő színjátszó csoportba. Stúdiójellegét az első pillanattól megadta a csoportot szervező Tímár Zoltán szándéka: olyan stú­diumok színhelye legyen, melyben a színjátszást ked­velők közösségre találnak, együtt'sajátítják el az ama­tőr színjátszók számára kö­telező mozgás- és beszéd- gyakorlatokat, s alkalom­szerűen, ha az együttes ké­pességei megengedik, nagy- közönség elé is lépnek. Hírt adtunk annak ide­jén a jelentkezésről. Kö­zépiskolások érdeklődtek zömmel, de volt a jelent­kezők között nyugdíjas há­zaspár, olyan ipari munkás, aki valamikor, diákként, színjátszó csoportban mű­ködött, s általános iskolás gyermek is, aki nagy tehet­ségről árulkodott. Ma már sajnálhatjuk, hogy végül is a működőképes Stúdiószín­pad tagjai között a „végle­tek” képviselőit nem lát­hattuk viszont, tehát kima­radtak a nyugdíjasok, s az ígéretes „kistehetségek”, örvendetes volt azonban annak a magnak a lelkese­dése, melyből végülis az igazi Stúdiószínpad meg­született. Közép- és főisko­lások, fiatal munkások al­kották ezt a magot, akik idejüket és erejüket nem kímélve képesek voltak igen magas színvonalon produkálni, s megyénk szín­ház által nem látogatott településeire vitték el mű­soraikat. Ezek a műsorok hiányt pótoltak, s a csoport tagjai nem az ORI-hakni. hanem a valóban színvona­las művészi alkotás jegyé­ben, a közönség iránti fel­tétlen tisztelettel jelentek meg a legkisebb tanyai te­lepülésen is. Tévedés volna persze azt hinni, hogy produkciójuk csupán a kis települések lakói számára volt élvezhe­tő. Ennek legékesebb bizo­nyítéka, hogy tavaly nyá­ron a Balaton melletti tá­borokban látták őket szíve­sen, a Lázár Ervin-mesék- ből készült összeállításuk­kal, vagy a nyíregyházi Szabolcs presszóban is es­/----------------------------------------­téről-estére telt ház előtt játszották műsorukat. EDDIGI REPERTOÁR­JUKAT TEKINTVE; gyer­mekeknek szóló játékos, megzenésített versekkel tarkított műsort ugyanúgy felvettek, mint komoly tra­gédiákat. Emlékeztetőül: ők játszották Hemingway: Bérgyilkosok című mini drámáját, vagy legutóbb Wedekind: A tavasz ébre­dése című ifjúsági tragédi­áját. Am ez a kettősség is éppen arra világít rá, hogy megérezték: olyan hiányt kell pótolniuk, mely egy úgynevezett mintaegyüttes feladata a Megyei és Váro­si Művelődési Központ amatőr csoportjaként. Jól érezte meg a csoport ezt a feladatot, s ennek le­hetőségei szerint igyekezett is eleget tenni. Mentségük­re szól; ha el kellett ha­lasztani valamelyik elő­adást, az nem az ő lelke­sedésükön múlott. Körülbelül egy éve tettük szóvá a lapban: a művelő­dési központ nem gondos­kodik megfelelően a Stú­diószínpad programjainak szervezéséről, s most, ami­kor a csoport vezetője, Tí­már Zoltán színművész el­szerződött a nyíregyházi színháztól, az együttes léte is veszélyben forog. Bár a vezető vállalná az átjárást, új társulatától, Békéscsa­báról is, a jelenlegi állapo­tok mellett ez nem elegen­dő a működés további fel­tételeihez. Házon belüli me­nedzserekre van szükség, akik a próbák, a fellépések, az utazások jó körülménye­iről gondoskodnak, akik nem azt nézik; mit, hogyan nem lehet, hanem támogat­ják a Stúdiószínpad és a hasonló törekvésű csopor­tok működését. SZÜKSÉG VAN ILYEN BÁZISEGYÜTTESEKRE a Megyei és Városi Művelő­dési Központban: a csopor­ton belüli közösségi mun­káért is, s azért is, hogy minta legyen az együttes a megyében. Ezeknek a cso­portoknak élniük kell — ne akadályozhassa létüket esetleges személyes ellen­tét. bürokrata szemlélet, szükségtelen anyagiasko­dás. lebecsülő kisszerűség! Barakső Erzsébet---------------------------------\ Várják a dohányt A nyíregyházi dohányfermentáló vállalatnál hamarosan készen állnak az idei termés fogadására. A szükséges : felújításokat és karbantartásokat hamarosan elvégzik. Képünkön: válogatóasztal felújításán dolgoznak. (JL.) Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom