Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
1982. június 30. Kelet-Magyaro rszág 3 Hiánypótlás, rugalmasan A kadnak, akik lassúnak vélik a tempót a hogyan és a milyen mértékben az új gazdasági szervezeti formák — a kisszövetkeztek, szövetkezeti szakcsoportok, gazdasági munka- közösségek alakulnak, működnek. A türelmetlenke- dőknek csak részben van igazuk. Ez a részigazság pedig az, hogy a megye méreteit tekintve, lehetőségeit ismerve ma még kevésnek tűnik harminc új gazdasági szervezet. Mert mit mutat a statisztika: eddig megalakult és működik négy kisszövetkezet, tizenhat szövetkezeti szakcsoport és tíz gazdasági munkaközösség. Kevés a termelői, szolgáltatói tevékenység, illetve a szellemi munka kamatoztatására viszonylag nagy az ambíció. A gyakorlatban ez most úgy néz ki: a négy kisszövetkezet közül kettő szolgáltatói, kettő szellemi munkát kínál. A gazdasági munkaközösségekből öt csak szellemi munkát végez, négy szolgáltatói és szellemi tevékenység gyakorlatára alakult, egy termel. A termelői tevékenység csak a szakcsoportoknál van túlsúlyban. Kérdezhetné bárki, vajon mi kifogásolható abban, ha az emberek nem fizikai erejüket, nem pénzüket, hanem eszüket, az egyetemen és gyakorlatban szerzett tudásukat kívánják vállalkozói módon hasznosítani. Kifogás ez ellen nincs, nem is lehet. De mit mond a józan ész, és a tapasztalat? A nagyüzemek, nagyvállalatok két alapvető területen nem tudtak átütő sikerrel gazdáik-J- ni és ez a kisszériás, aprómunkás, de igényes termelés, másrészt a szolgáltatás. (És itt szolgáltatásban most nem a kiskereskedelmet, nem a butikokat értjük.) Ami a kistermelést illeti, a lehetőségek listája hosszú. Lehet házépítés és tatarozás. lehet víz-, villany- és gázszerelés, de szükség volna egyszerűbb kerti szerszámok, háztartási cikkek és ki tudja mi minden gyártására. Ez persze nem csak emberi erőt, hanem gépi felszerelést, műhelyt, egyszóval tőkebefektetést is igényel. A szolgáltatói feladat szintén sokrétű lehet, kezdve a cipőjavítástól a lakatosmunkákon át a háztartási gépek karbantartásáig bőséges a választék. Ha alaposan megnézzük a gazdasági munkaközösségek szolgáltatását, a témakör építés. A termelőtevékenység viszont fuvarozás. Mindenki, vagy majdnem mindenki tervezni, szervezni, közvetíteni, kijárni és tanácsot adni akar. Ez így egy kicsit sok és megkérdőjelezi az életrevalóságot. Más, .merőben jobb a tizenhat szövetkezeti szakcsoport vállalkozása. Termelnek gyümölcsöt, foglalkoznak állattenyésztéssel és a szolgáltatók is közvetlenül a falusi lakosság igényét elégítik ki. Ami szintén jó: a kistermelés a mezőgazdaság olyan ágaiban történik, amire nagyüzemi szinten már alig van munkaerő. A szakcsoporttagok a család és á rokonság közreműködésével sikerrel és jövedelmezően termelnek meggyet, köszmétét, tenyésztenek nyulat és galambot. Visszatérve az eredeti gondra, gondolatra; nem sok. de nem is kevés a gazdasági közösség. Türelmi idő mindenhez szükséges, kiváltképp olyan feladatok vállalásához, ahol kockáztat is az ember. Egyébként nem a számszerűség a fontos, hanem az, hogy az új szervezeti formák — legyenek azok kisszövetkezetek, kisüzemek, szakcsoportok, vagy GMK-k, — pótolják a hiányt, rugalmasan kiegészítsék a nagyüzemi termelést. Seres Ernő HATÁRJÁRÁS. (Császár Csaba felvétele) DÖNTŐ: A TELJESÍTMÉNY Egy sorban a férfiakkal A két menetgörgő falánk száj módjára mar a csavarorsóba. Néhány pillanat, s a szürke vason ezüst spirált mintázva kirajzolódik az olajtól fénylő, csillogó menet. A lábpedál felemelkedik, s a kész munkadarabot leemeli a menetmángorló masináról két megvastagodott ujjú, eres, vasmunkás kéz. Egy törékeny, ifjú asszony keze. Katedra helyett ■ ■■ ii rr koszorú — Ezen nem segít a legügyesebb manikűrös sem — mutatja tördezett körmeit Kristofori Józsefné, a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi üzemének betanított esztergályosa. — Műszak végén jól megsúrolom ultra, trisó, per- lit meg fúróolaj keverékével. Ettől legalább tiszta lesz. Férfimunka — tartják foglalkozásukról a forgácsoló műhelyben dolgozó nők. Nincs köztük egy sem, aki már gyermekkorában ilyen mesterségről ábrándozott. Van, aki valaha tanítónőnek, más óvónőnek készült. A véletlen sodorta őket vasmeg- munkáló gépek mellé — mint Olesnyovics Istvánnét is. — Mikor 1968-ban munkahely utáfi néztem, nem sok lehetőség között választhattam. A Mezőgép Vállalat hirdetésére jelentkeztem, ahol vasas munkára nőket kerestek. Köszörűs lettem. Két évvel később azért jöttem át a Fémmunkás elődjéhez, a Vagép Vállalathoz, mert nagyon kicsi volt a keresetem. Itt teljesítménybérben fizettek, több pénzt vittem haza. Ennek a cégnek köszönhetem azt is, hogy négyéves gyakorlati idő után köszörűs szakmunkás lettem. Akarat Ha kell esztergálnak, dolgoznak köszörűn, fúrógépen, menetmángorlón. Esetleg any- nyi a különbség, hogy a legnehezebb munkákat nem bízzák az asszonyokra. — Akarat kérdése az egész — mondta Kovács Józsefné esztergályos. — Mi nem any- nyira erőben, mint inkább szorgalomban vesszük fel a versenyt a férfiakkal. Egy szakmában, egy műszakban dolgozom a férjemmel. Ha azonos feladatot kaptunk, megtörtént, hogy nekem lett magasabb a teljesítményem. Ö valahogy esetlenebb egyikmásik finomabb munkához. — öt-hat óra után kezdem érezni a fáradtságot — veszi át a szót Kristoforiné. — Egyedül nevelem a kisfiámat, így egy műszakba járok reggel 7-től délután fél 4-ig. Dél körül kezd fogyni az erőm. Ebédszünet alatt pihenek egy kicsit. Utána végig bírom dolgozni a hátralévő két órát. A forgácsolóban nem tesznek különbséget a férfi- és a nődolgozók között — állítják a vasmunkás asszonyok. — Nem könnyű munka a miénk, de aki bírja erővel, az jól keres — állítja Kovács- né. — Nálunk a teljesítmény dönt. Ügy érzem, nem vagyok ügyetlenebb egyik munkatársamnál sem. Hónap véNem sokkal ezelőtt még jóval több nő dolgozott az üzemben. Legtöbbjük még egy évet sem bírt ki. Nehéznek találták a munkát. Most másutt — általában nem vasas szakmában — keresik a kenyerüket. Sokan nem bírták... — Mozgássérült vagyok, csípőficamos. Évekkel ezelőtt Baikányban, a mezőgazdaságban dolgoztam, de nem bírtam erővel. Ezért Nyíregyházára jöttem, s a konzervgyárban helyezkedtem el — sorolja Kristoforiné. — Biztos furcsán hangzik, de ott sokkal nehezebb volt. Egyrészt, mert a konzervgyárba három műszakba jártam, másrészt egyhangú volt a munka. Igaz, az esztergálás a kis- ujjamban van. Mégsem unalmas, hiszen mindig új és új alkatrészeket kell készítenünk. — Mi öten már hosszú évek óta dolgozunk a szakmában — folytatja munkatársnői nevében is Kovács- né. — Nekem például tizenhat esztendeje nem volt a kezemben munkakönyv. Ha nem lennék elégedett, rég elmentem volna, fgy vannak ezzel a többiek is. Mióta itt vagyok nemigen gondoltam más munkára. Ennyi idő után ritkán változtat állást az ember. Ezt a helyet megszoktam, fizikailag bírom. Nincs panasz a keresetre sem. Házi Zsuzsa A ki még nem tapasztalta, nem tudja, mire vállalkozik, ha fejébe veszi, hogy kistermelőként eladja fölös áruját a Nyíregyházi ÁFÉSZ konzervgyári átvevőhelyén. Ha szerencséje van — korán kel és kevés az átvételre váró —, akkor még elég hamar sorra kerül. Am a tortúra java — a pénz átvétele — csak ezután következik. Megkapja az átvevőtől a kiállított „mázsajegyet” és beáll a pénztárhoz vezető sorba, ahol a leggyakrabban nincs pénz, vagy már elfogyott. Megesik, hogy reggeltől délig kell várni Van aki megunja, majd visszatér újra. Ha kifogja, jó. Ha nem? Délután lehet még jelentkezni. S ha akkor sem sikerül, másnap kezdi újra. A helyzet ugyanaz, vagy még rosz- szabb. A legtöbben türelmüket vesztik és hangoskodnak, de ez mit sem használ, hiábavaló a pénztáros telefonüzenete is. Pedig még a pénz sem minden. Amint megérkezik, kezdődik a számolás, aztán az adminisztráció. Bizonylat három példányban, személyi szám, aláírás, pénzkiadás. (Valamikor elég volt egy füzet, amelybe beírták a kifizetés tényét l) Jóhiszeműen, sokan többször is megjárják ezt a tortúrát. Egy idős asz- szony két unokájával, három kiló! egres áráért majdnem egy napot várt a pénzre. Kató Géza a hétfőn leadott gyümölcs áráért másnap délelőtt újra háromszor jelent meg. Dél is elmúlt már, mire pénzhez jutott, de az utána következőknek — lehettek még vagy tízen — már nem jutott. M ondják, hogy az áfész helyet es tekintélye* összeget kap a konzervgyártól azért, hogy ezt a „boltot” leboryolítsa. Azonban két embernek — egy átvevőnek és egy nyugdíjasként alkalmazott pénztárosnak, ekkora adminisztrációval (megesik, hogy a bárcák leszámolása, összesítése otthon, az éjszakai órákba nyúlik) enyhén szólva — képtelenség. (tóth) A balkányi Szabolcs Tsz targon cajavító műhelyében már három éve javítanak homlokvillás Desta típusú targoncákat. Jelenleg az ország egész területén 120 vállalattal van szerződésük a gépek javítására és szervizére. Hét szervizautó állandóan úton van, hogy elhárítsa a kisebb hibákat. A központi műhelyben a komplett nagyjavításokat végzik. A folyamatos javítás érdekében helyben is gyártanak alkatrészeket. Idén ISO—160 targonca teljes felújítása, műszaki és időszakos vizsgálata a feladatuk. (G. B.) és szorgalom öt nő és tizenhárom férfi dolgozik a forgácsoló műhely gépein. Fej fej mellett. gén átlagosan négy és fél ezer forintot kapok kézhez. Ettől legfeljebb az keres többet a műhelyben, aki „hajtó- sabb”. K arinthy Frigyes találta ki a harmincas években Richtig bácsi halhatatlan figuráját. Ez a tipikusan pesti figura egyszerűen szó szerint vesz mindent, amit mondanak neki. Ha valaki kijelenti előtte: felrobbanok, értesíti a tűzoltókat; amikor úgy dobják ki, hogy dögöljön meg, szomorúan elindul a temetőbe, mert őt oda külték. Richtig bácsi Budapesten a sóhivatalt kutatja, s csak az ügyetlenségén múlott, hogy a rengeteg sóhivatal között egyet sem talált. Nincsenek már olyan naiv emberek, mint Richtig bácsi. Gyanúm szerint azonban valamennyien Richtig bácsivá változunk, amikor más népek szokásainak megértéséről van szó. Magyarországon például őszintén hiszik, hogy az angolokat a pontosság jellemzi. Volt már nálunk olyan hivatalos angol delegáció, kozzam. Nos, ez a mondat az amikor a vendég magyarok angol nyelvi szokások között előbb tűntek fel a fogadáson, egyszerűen nem létezik. Va- mint az angolok; vagyis — a laki turista megérkezik Ang- magyarok pontosak voltak, liába és engedelemmel bemig az angolok késtek. Pedig mutatkozik. A kiejtése szebb Ungvári Tamás: FORDULJON PSMITH-HEZ tudható lenne: az angolok éppoly pontosak vagy éppoly pontatlanok, mint a magyarok — itt is, amott is embere válogatja. Vannak mégis nálunk olyanok, akik a más népek szokásait a kelleténél jobban ismerik. Számos angol nyelvkönyv megtanítja a tizedik leckéig azt a mondatot: engedje meg, hogy bemutatis lehet, mint Károly hercegé, a jövendő uralkodóé, akkor se fogják érteni, miről beszél. A szokás — nagy úr! — azt írja elő, hogy ezt mondjuk: nem hiszem, hogy találkoztunk volna ... A történelem legcsújosabb Richtig bácsijáról csak nemrégiben olvastam egy krónikában. A német kémszclgúlat a második világháború idején számos ügynököt képzett ki arra, hogy ejtőernyővel Angliába érkezvén értesüléseket szerezzenek. A kémtanároic nagy felkészültséggel láttak hozzá az oktatáshoz; áttanulmányozták a kortársi irodalmat, többek között a halhatatlan Forduljon Mr. Psmith- hez című regényt. Abban olvasták, hogy az angol ember bizony kockás kabátban jár és gamásni t hord. Hogy mi az a gamásni? Sherlock Holmes viselte olykor cipője fölött, s a magyar gigerli is ismerte hajdanán. A gamásni azonban már jóval a második világháború előtt kiment a divatból. A német kémszolgálat azonban igazi Richtig bácsiként komolyan vette a Forduljon Mr. Psmith-hezt. És néhány kémet gamásnival ellátva dobott le Angliában. Egyetlen óra alatt elfogták őket, a feltűnő gamásni miatt... A fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet tar- pai szolgáltatóháza már bedolgozókat is foglalkoztat. A beregi lányok, asszonyok már igényes feladatok ellátására is alkalmasak. A tákosiak az S-Modell részére készítenek divatos nyári ruhákat. (M. K.) Eladó az egresem
