Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-29 / 150. szám
1982. június 29. Kelet-Magyarország 7 Oklevél nyércekért és nutriákért A pézsma is bírja a házi tartást Közel a Szamoshoz, parányi telken „terül el” Tunyogmatol- cson Sándor Miklósék háza. Mögötte csaknem mindent elfoglalnak az aprócska házikók, fél- ereszek. Lakóik nem mindennapi állatok. A házigazda a helyi művelődési ház vezetője, mindenekelőtt nyérceire büszke, van belőlük vagy kétszázötven. Sorra nyitogatja fel a ketreceket, az állatok nem félnek tőle, sőt szemmel láthatóan „jó barátok”. — Haragos, támadó jószágnak tartja a közhiedelem — emel ki egy jól megtermett anyát — szelídek ezek, ha jól bánnak velük. ÖTVEN ANYA FIÓKÁKKAL Meg is látszik ez a nyugodtan heverésző élénk szemű kis ragadozókon. Bár most vedlenek, így is pompázatos a prémjük. Du- navarsányban vásárolta a gazdájuk a horganyzott drótból készült ketreceket, és ötven anya neveli bennük az apró fiókákat. Szaporák, volt már tizennégy is egy alomban. Ennyit természetesen nem bír felnevelni az anya. de Sándor Miklós megtanulta a módját, miként lehet dajkaságba adni a fölös szaporulatot. A gyérebb családokból kizárja egy időre az anyát, és odateszi a „kakukkfiókákat” leendő testvérei közé. így átveszik a szagot, és az anya nem öli meg a mostohagyermekeket. Történt itt már ..műtét” is. Látszott, hogy nem bír megfialni az anya, így nem volt hátra más, mint a császár- metszés. Az anya ugyan nem élte túl a beavatkozást, de a tíz fiából kilenc megmaradt és felnőtt. — Ügy vagyok én ezekkel az anyákkal, mint a juhász a birkáival. Valamennyit ismerem, tudom melyik a nyugtalanabb, me- lyik nem, az étvágyukat is ismerem. Nutriahússal etetem őket, abból is van legalább száz, de idehordják a faluból a húst más tenyésztők is. Csak annyi húst teszek eléjük, amennyit aznap megesznek, mert hamar megromlik. A nyércek háza után a nut- riákéba invitál. Hatalmas, lusta állatok, szemmel láthatóan elégedettek a beton lakhelyükkel, a friss vízzel, és a zöldtakarmánnyal. Szemest is kapnak a kis lemezvályúban. A farkánál fogva emeli fel az egyik nőstényt a gazda, és nevén szólítja. GRÖNLANDI ZAFÍR — Látja, ennek a hasán is használható gerezna van, és sehol nem filces a bundája — túr a vastag szőrszálak közé, ahol finomabb a prém. — Ezt a legnehezebb elérni, pedig másképp nem lehet első osztályúként eladni. Sokan türelmetlenek, és hamar veszik tenyésztésbe, pedig azzal helyrehozhatatlanul elrontják az anyákat. Nagyon fontos, hogy honnan szerzik be a tenyészanyagot. — A legcélszerűbb leánytestvérekből összeállítani a háremet, mert az idegenek megeszik egymás kölykeiit. Hallottam már olyan „összeszoktatásról” is, hogy betették őket egy almásládában a kocsi csomagtartójába, aztán irány a döcögős földút — gondolván, a közös félelem majd csak összehozza őket. Mondanom sem kell, hogy ez eredménytelen, és ráadásul állatkínzás. A teljes állomány színe grönlandi zafír, közismertebb nevén mogyoró. Ezt fizetik meg a legjobban. A különleges színek drágábbak ugyan, de kényesek, és nem szaporák. — Sokan kezdenek manapság nutriatenyésztésbe, mert a gyors meggazdagodást remélik tőle — mondja Sándor Miklós. — Nem ritka a csalódás. Kevés a hallomásból szerzett tapasztalat. Igaz. hogy nem nagy igényű állat, de azt a keveset hiánytalanul meg kell neki adni. A prémátvevők igen szigorúak, de ezt meg is lehet érteni, mert a szűcsök sem kevésbé válogatósak. A filces, soványka bundáért bizony nem adnak többet száz forintnál, a hibátlan, extraméretet pedig csak gondos, hozzáértő munka eredményezhet. — Nem is érdemes nagy állománnyal kezdeni, előbb egy családon kell tapasztalatokat szerezni, különben biztos a ráfizetés. Ilyenkor aztán áron alul túladnak rajtuk, és egy életre elmegy a kedvük a tenyésztéstől. Pedig a türelem előbb-utóbb megtanítja a vállalkozót azokra az apró dolgokra, amin a siker múlik. A tisztaság, a mindig friss víz, a jó takarmány: mind olyan dolgok, amelyek egy napig sem hiányozhatnak. Nem árt, ha a szakkönyveket is kézbe veszi a kezdő, a leghasznosabb {ledig az, hogyha gyakorlott tenyésztővel tartja a kapcsolatot. PÉZSMAKÍSÉRLET A nulriák után a legféltettebb kincshez, egy pézsmacsaládhoz érkezünk. A hétköznapi ember, ha csak nem vadász, többnyire az üzletek kirakataiból ismeri ezt a víziállatot. A felnőtt példányok nagysága a farok nélkül húsz-huszonöt centi. Rejtett életet él a vizek vidékén. Nagyszerű úszó, veszélyt sejtve azonnal víz alá bukik és messze elúszik. A vadászok kedvence. Egy gereznáért kétszáz forintot is meg- adnak. Sándor Miklós úgy tudja, hogy az NSZK-ban már megoldották a házi tartását, azért pró- bálkozik vele. — A halászok fogták be ezt a párat, és most a szaporodás biológiáját tanulmányozom, de sok érdekes tulajdonságukat is felfedeztem. Azt tudtam, hogy kizárólag növényevő, sőt elmond- ták: a legzsengébb zöld hajtásokat kedvelik a legjobban. Ásást sem eszik meg, ha már kibújt a vízből. Itt nálam kizárólag zöld lucernán élnek, és nem is hiányzik más. Érthető, mert nagyon sok fehérjét tartalmaz, és kiváló az étrendi hatása. Kezdenek megbarátkozni az új helyzetükkel. Á hortenzia gondozása A hortenzia 100—150 cm magasságot is elérő cserje. Átellenes állású levelei oválisak, he- gyesedők, fűrészes élüek. A „meddő virágzat” nagy, lapos vagy félgömb alakú ernyős* buga. A virágok: fehér vagy rózsaszín — különböző — árnyalataiban nyílnak. A szirmok csipkézettsége és alakja különböző. Cserepes növényként vagy félárnyékos, árnyékos kertrészek díszítésére kiválóan alkalmas, de csak akkor, ha „talajigényét” megfelelő gondozással biztosítani tudjuk. A hortenzia tápdús, gyengén savanyú kémhatású talajban díszük a legszebben. A föld már egészen kicsiny mésztartalmától is megsárgul. Jól bevált a trágyalével átitatott tőzegkorpa, amelyet melegágyi-, gyepszín-, vagy komposztföld homokos keverékével — a laza talajszerkezet elérése érdekében — javítunk. Mészklorózis ellen ajánlatos egy köbméter földhöz negyed kiló vasgáücot — s ha ké- kíteni akarjuk a rózsaszínű fajták virágait — húsz gramm tim- . sót keverni. A hortenzia a műtrágya-adagolást meghálálja, de csak savanyú kémhatású kemikáliát, tehát kénsavas ammóniákat használjunk, melyből két kilogrammot adagoljunk az előbb említett egy köbméteres földmennyiséghez. Ha azt tapasztaljuk, hogy a hortenzia levelei sárgulni kezdenek és a levélerek zöld színűek, s tövek lassabban fejlődnek, ezáltal a levelek kisebbek maradnak, úgy ,klorózissal” állunk szemben. Ilyenkor a beteg növényeket vaskelát tartalmú készítményekkel gyógyíthatjuk. Jó hatású készítmény a KLOROFER IV, melyből 5—10 grammot célszerű dozirozni négyzetméterenként, hétnaponként 2—3 alkalommal. E dunsztos melegben előfordulhat, hogy a levelek színén, de a levelek fonákán is durva, szürkésfehér színű, nemezes „gom- bafonal” bevonat képződik. A későbbiekben a levélen fakózöld majd fokozatosan elparásodó barna foltok válnak láthatóvá, s az erősen fertőzött levelek, ha nem védekezünk kellő időben lehullhatnak. Az erős lisztharmat- fertőzés következtében a hajtások meggörbülhetnek és a virágok deformálódhatnak. A hortenzia lisztharmat ellen szisztemikus hatású gombaölő szerekkel, így 0,12%-os Chinoin FUNDAZOL 53 WP-vel vagy 0,1%-os TOPSIN METIL 70 WP- vel permetezhetünk. A kellő hatékonyság elérése érdekében 7—10 naponként — három-négy alkalommal egymás után — védekezni kell. Amennyiben levéltetű-kártételt (szivogatást) észlelnénk a szépen fejlődő növények zsenge levelein. úgy 0,04'Vos CHINETRIN 25 EC-vel vagy 0.05%-os PIRIMOR 50 DP-vel permetezzünk. Ha a levelek színén olyan apró szívásfoltokat észlelünk amelyek idővel az egész levélfelületre kiterjednek s a levelek sárgulnak, majd elszáradnak és fonákon poros szövedék látható: atkakártétellel állunk szemben. Ilyen esetben a levéltetvek. de az atkák ellen is ható ANTHIO 33 EC- vel — 0,15"o-ban — kell védekezni. A speciális atkaölő szerek közül a 0.2"o-os ROSPTN va«?v a 0.3°/n-os MITAC ad megfelelő védőhatást. ha filmszerű oermetlé- bevonatot tudunk biztosítani. A permetezések során a munka és balesetvédelmi előírásokat (az ember és a környezet védelme érdekében) szigorúan be kell tartani. Széles Csaba úgyannyira, hogy egyszer már kölykedzett is az anya. Csak egy maradt meg közülük, mert elővigyázatlanul megbolygattam a várukat. Igen, még itt is várat építettek. — A ládájukat kíviil-belül körbebástyázták a takarmány maradékával. Mióta az anya ismét fialt, minden bejáratot eltorlaszoltak, és a hím alkalman- ként bontja csak meg, mert ő hordja be az élelmet az anyának. Míg a kicsi-k ki nem nyitják a szemüket, azt hiszem nemigen fog kijönni. Egyébként nagyon szapora állat, huszonnyolc napig vemhes, és azonnal újra párosodik. Előnyük még a kis termet, így kevesebb takarmány szükséges a prém előállításához. — Ha kitapasztalom minden titkukat, akkor felszaporítom majd az állományt. Biztos lesz olyan jövedelmező a tartása, mint a nyércnek vagy a nutriának, ami a legkedvezőbb, ezek itthon vannak nálunk, míg a másik két prémes idegen éghajlatról származik. FÉLMILLIÓS ÉRTÉK Magyaráz lelkesen a kis farm tulajdonosa. Szavai nagy szakmai felkészültségről árulkodnak. Megkockáztatom a kissé tapintatlan kérdést: — Aztán megéri, igen sok munka lehet velük? — Nekem ez elsősorban hobbi, vagy talán még annál is több, szenvedély. Hajt a vágy megismerni életük, tartásuk minden részletét. Olvasok róluk, elmegyek akár az ország másik végére is, ha valami újat hallok róluk... és mit tágadjam, megéri a jelenlegi állományom prém- értéke legalább félmillió forint, tenyészértéke még annál is több. Ebben persze sok a saját befektetés, és benne van minden szabad időm. Sándor Miklós magas színvonalú tenyésztői munkáját a ‘legutóbbi mezőgazdasági kiállításon oklevéllel és emiékplakettel ismerték el. fisik Sándor Növényvédelmi előrejelzés A jelenlegi időjárási viszonyok kedvező feltételeket teremtenek több betegség primér tüneteinek megjelenéséhez. A június utolsó dekádjáig lehullott eső mennyisége a megye több körzetében x elérte vagy meghaladta a 100 mm-t. A napi középhőmérséklet alakulása, a levegő magas páratartalma (70°.o felett) korai burgonyafajtákon a burgonyavész fellépését okozhatja. A burgonya lombzáródása, virágzása fokozza a növények fogékonyságát a kórokozóval szemben. A fertőzésveszély fokozottan jelentkezik a mélyfekvésű táblarészeken, vízállások közelében. A vegyszeres védekezéseket a tünetek megjelenése előtt preventive végezzük kontaktszerves, illetve szervetlen hatóanyagú fungicidekkel (pl. réz?- oxiklorid 50 WP, Miltox-Special, Dithane M—45 stb.). Az első tünetek észlelésekor, a kórokozó további terjedéséhez kedvező ökológiai viszonyok esetén felszívódó, illetve mélyhatású készítmények (Ridomil plusz 50 WP, Curzate Super Z) használata válik indokoltá. Az ismétlődő esők következtében az almafák leveleinek, gyümölcseinek huzamosabb nedves- ségborítottsága az almafavarasodás továbbterjedésének kedvez. Infekcióveszély többszöri kialakulása mellett az aszkospórák •• vábbi szóródása, illetve a koni- cüospórák tömeges jelenléte fokozza a fertőzés lehetőségét. A védekezések megfelelő eredménye csak abban az esetben várható, ha a végrehajtás időpontját az infekció bekövetkezésétől, illetve az alkalmazott fungicid hatásmechanizmusától tesszük függővé. A ditiokarbamát tartalmú szerekkel kapcsolatos szermaradék probléma elkerülése érdekében a készleten lévő Orthocid 50 WP, Buvicid tételek felhasználását későbbi időpontban (augusztus eleje) javasoljuk! MEGYEI NÖVÉNYVÉDELMI , ÉS AGROKÉMIAI ÁLLOMÁS HORGÁSZOKNAK Heti háromszor kettő Új tavat avatott a SZÁÉV HE A SZÁÉV Horgász Egyesület ‘tagjai június 19-én tóavatást tartottak. Ekkor vették igazán bír- tokukba új horgásztavukat. Milyen egyszerűnek tűnik ma már, hogy felavatták az új tavat, hogy kifogták az első másfél kilós pontyokat! Pedig mai örömüknek hosszú sorja van. Az egyesületnek már korábban is volt saját vize Érpatak észak- nyugati oldalán, a község szélén. Ez a tó lefolyástalan volt, felülete mintegy három hektár. Nyaranta hiába halasították, télen mindig kifagyott belőle a hal. Hiába volt a gondos kezelés, a lékelés, tavasszal kezdhettek mindent elölről. És kezdtek is évről évre. Mindaddig, amíg végre megunták és elhatározták, hogy új tavat építenek. LEGELŐ HASZONBÉRBEN Az elhatározást hamarosan tettek követték. Élve a törvényes lehetőségekkel, először is a sé- nyői termelőszövetkezetet keresték fel és földbérlés ügyében kezdtek tárgyalni. A kopár legelő művelésének változtatására csak addig kellett várni, míg az építőipariak el nem intézték a hosszan tartó haszonbérbe vételt. A szakemberek a múlt év végére készen álltak a tóépítés kivitelezési tervével. A hatóságok örömmel járultak hozzá a saját horgászvíz kialakításához: így kezdődött el a munka Nyírtura határában, a jó vj^űi VII. számú főfolyás mentén. A tóépíté&u fő kánt, a földműn-' kákát a vállalatvezetés is támö- gatta. Az emberi erő mellé gépeket saját rezsiben adtak, térítés mellett. Az emberek' így „szárnyakat kaptak”? és^ös^z^yé- gére elkészült a tölbb^Mát“'.- hektáros tó földmunkája. Közben jöttek a gondok is. Á talaj megfogja-e a vizet, vagy elereszti? A gravitációs úton történő feltöltés sikert hozott. A tóban a mesterséges feltöltes után teljes egészében megállt a víz. Az ember győzött. Tavasszal kezdődhetett az utólagos földmunka. KILENC MÁZSA HAL Aztán jöhetett a lialasitás. A gondos egyesületi vezetés .ezzel _ feladattal is megbirkózott. 193L őszén két mázsa halat vásároltak, amit tavaszig az intéző bizottság ivadéknevelő tavában tároltak. Tavasszal pedig a MO- HOSZ első halasítási támogatásával együtt összesen nyolc mázsa kétnyaras pontyot, fél mázsa amurt és fél mázsa busát helyeztek ki a tóba. A vezetőség úgy döntött, hogy a nyári fogási tilalom befejezéséig a tó teljes egészére tilalmat rendel el. Ezt most június 19-én feloldották. De csak részlegesen! A részlegesség azt jelenti, hogy a‘horgászegyesület tagjainak hetente csak három alkalommal, kedden, szombaton és vasárnap lehet horgászni. Ekkor is csak naponta két darab méretes pontyot szabad elvinni. A horgászok saját házirendjük betartását úgy védik, högy egy főállású halőr, valamint a társadalmi halőrök és a vezetőség állandóan ellenőrzi a tó teljes területét. Itt még ismeretlen az orv- horgászat. A „hűshorgászokat” pedig a tagság maga tartja távol a tótól. KORAI PONTYOK A SZAKBAN A nyitás napján magam is jár- tám a tavon. Akkor mindössze hárman horgásztak. Két család a gyerekekkel együtt ugyan a tó partján töltötte a napot, de ők inkább csak játszottak, magnóz- .tcik^ élvezték a pihenést. »Megkérdeztem az egyesület vezetőitől, hogy mindjárt az első napon miért voltak olyan kevesen a tó partján? Azt válaszolták, hogy akik reggel idejében kimentek, azok hamar megfogták a két halukat és hazamentek. Az egyesület egyébként a régi, érpataki vizét a helybeli termelőszövetkezetnek adományozta, ök alakítottak rajta egyesületet. A SZÁÉV horgászai ezzel jó szolgálatot tettek a helybeli horgászoknak is. Az építők új taváról még any- nyit, hogy napijegyet ide csak korlátozott számban hoznak for- íalomba. Sigér Imre „Legelésző“ pontyok Herman Ottó modernizált kosztos horgával A horoggal való halfogás az ember legősibb foglalatosságai közé tartozik. Csaknem száz éve szedte ízes magyar szövegbe ezt az igaz megállapítást nagy polihisztorunk, Herman Ottó A magyar halászat könyvében. Valami évezredektől örökölt ösztön hajtja a ma emberének eszekere- két, diktálja izmainak osonó mozgását, amikor ősi társa, a víz partján óvakodik zsákmányt sejtve a zizzenő nádak szélén, füzesek, szedresek szövevényében, illatos füvek* közt, vagy éppen a lába alatt mocorgó folyóparti kövezéseken. És nem győzi elégszer az agyába vésni, hogy „ismernie kell a halas víz természetét, a benne élő halaknak e természethez való alkalmazkodását, a halak táplálékát, sőt még a módot is, hogyan ragadják meg azt. Ismernie kell az évszak, az időjárás, sőt az éj és nap szakának befolyását is a halak életmódjára. Végre ismernie kell szerszámának tulajdonságait s innen a fogást. Csak amidőn ezekkel tisztában van, csak akkor foghatja meg azt a halat, amelyre szüksége van s éppen ebben a biztosságban rejlik a horgász művészete.” Herman Ottó fenti soraiban benne van mindaz, amit a zsákmányszerzéshez tudnia kell a horgásznak. És ha hiba van csak egyetlen dolog körül is, akkor be kell érnie a táj szépségeivel, a parti illatokkal, a nap, meg a szél cirógatásával — mert a zsákmányolás elmarad. Ezért hasznos hát minden tapasztalat, minden közreadott tanulság, minden elmesélt élmény, hiszen a jó pap is holtig tanul — hát még a horgász ! Jómagam sokfelé szeretek kószálni, mindenféle vizek partjain. Holtágak dzsungelében, sza- kadásos Tisza-partokon, nagy kövezéseken, az Öreg-Túr meseszép vidékén, romantikus csatornákon és újdonat új tározók selymes füvű széleiben. Szemet gyönyörködtető, elandalító tájak képei, szívet dobogtató zsákmányok emlékei idéződnek fel, izgalmas fogások minden tanulságával. Most röviden ezekből néhány. A kosztos horog ma Valaha a nyíregyházi vasutas horgászok kedvenc horgászhélye volt egy csatorna Ujszentmargita közelében. A polgári térség régen nem tartozik már Szabolcshoz. Az ottani vizek is a leninvárosi gyárak horgászainak kezelésében vannak. De a MÁV meseképbe illő piros vonata most is jó járatokkal viszi a horgászt Ohat- Pusztakócs felé akár Nyíregyházáról is. A vendéghorgászt pedig nem küldik el a Margita-környéki megújult vizekről, ha érvényes napijegye van. Mert az utóbbi időben bizony megújultak ezek a vizek. Ott folyik el a Nyugati- főcsatorna. És a margiatai vasútállomás alatt torkollik bele az a tápcsatorna, amely Tiszakeszivel szemben ágazik ki a Tiszából és viszi vizét a nyugati és a hortobágyi halastavak felé. Jól halasított víz ez, gyönyörű pontyai nagy élményeket ígérnek. Kövezett part- oldalai viszont fortélyokat követelnek a horgásztól, ha zsákmánnyal akar hazatérni. És itt lép be a képbe az a szerszám, amely minden modern szereléke mellett a legjobban hasonlít a magyar népies horgászat Herman Ottó által pontosan körülírt egyik eszközére, a kosztos horogra. Nem ám a kosztra, az ennivalóra kell itt gondolni. Mert a kosztja éppen a szerszám nyelét jelenti (a mai, ugye, sokféle műanyag, üveg és textilbotot, csodás és zsinórkímélő achátbe- tétes vezetőgyűrükkel), aminek van fogóvége (ma: remek parafázással, menetes orsótartóval és mindent tudó peremfutó orsóval), van csapóvége (ma: a mü- anyagbot nagy akciókat álló spicce), van ina (ma: remek teherbíró képességű, sokféle_ színű és vastagságú műanyag^ zsinórok), amelyen van a pedző (ma: műanyagból, balsafából)', az ólom (ma: előregyártott sörét- és gömbólmok), a pekle, cserke vagy patony (a mai eftőke) és ve-, gül a horog. Csatornaponfcy libatollal A vízpartok elmaradhatatlan vándorai a halőrök is, akik gondoskodnak arról, hogy rend legyen a vizeken. Horváth Imre, a szé- kelyi halastó őre, a horgászok előtt köztiszteletben álló Imre bácsi naponta sok kilométert ka- rikázik elmaradhatatlan kerékpárján, hogy az engedélyek, a halfogó szerszámok és a horgászrend betartása körül semmi hiba ne legyen. (Pristyák felv.) Nos, ez a modern kosztoshorog a főszereplő a csatornán. 1,70-es műanyag csőbot, harmincas francia zsinór, élőké nélkül a főzsinórra kötött egyes számú norvég horog, fölötte tíz centire egy-két szem sörétólom, efölött pedig egy gumival rögzített könnyű tollúszó. (Valaha sastoll úszóként árulták, ma jó szabolcsi liba- tollból kell barkácsolni,, amiből a húsz centi körüli a legjobb.) Ez a libatollpedző a horogtól alig egy méterre áll és a bedobásnál úgy kell ügyeskedni, hogy a 40 fokos szögben álló parti kövezésre ejtett horog néhány milliméterrel a kövek fölött lebegjen. Ebből következik, hogy a pontyok az algákkal bevont kövezésen előszeretettel legelésznek a partszélben, ahol magas fű nyújt rejteket és takarást a horgásznak is, a botjának is. (Mert nem jó ám, ha a bot spicce benyúlik a víz fölé!) Most már csak a horogra csalás trükkje kell a könnyű felszereléshez. Ez pedig egy kis forrázott tengerikása ánizsliszttel és vaníliás Dovittal illatosítva, amit a partszéli „pontylegelőkön” szórunk el. Aztán három szem mirelit kukorica a horogra — és jöjjön, aminek jönni kell. A tollúszó hegye négy-öt centire kiáll a vízből, a horgász a bó- dító illatú parti fűből nyújtogatja óvatosan a nyakát, hogy lássa: megemelkedik a libatoll és elfekszik a víz színén. Ez a bevágás pillanata. A többi az orsó jól beállított fékjén, az idejében alátolt szákon és a horgász ügyességén múlik. Mert a pontyok közt nincs kétkilósnál kisebb, a legtöbbje a négy-öt kilót is eléri! A késő délutáni vonatérkezés után kellemes már üldögélni a nyári estében. Napszálltakor, hét óra után jönnek is a pontyok. Ha megvan a három és már kábelvégen úszkál kikötve egy bokor rejtekében, „megágyalhat” a horgász a töltés oldalában, tavalyi nádkévék derékalján. Aztán ha „túlélte” a szúnyogdalos éjszakát, a hajnal újabb három ponttyal köszönti. Hegesztőpálca a köveken Kövezett oldalú csatornák persze másutt is vannak. És a szélvizeken legelésző pontyok másutt is becserkészhetők. De a könnyű szerelékes módszer mindenütt szép zsákmányt ígér. Ugyanúgy, mint az algás kövezéseken tartózkodó pontyok legelésző szenvedélye is. A Tisza köves partszakaszain, ahol a napsütötte vízben olyan a kövezés, mint áttetsző zöld fátyol lebegne fölötte, a ^Xorrázott tengerikásás beszórás mindenütt hasznos lehet. Persze itt a lágy mirelit kukorica helyett puhára főtt öregtengeri szolgál csalétkük És a libatoll úszó sem Hiszen itt fenekezéssel ügyeskedik a horgász, akit társai „^pkjS^or bolondnak néznek, hogy á légakadósabb „horogtemető” középébe ül, amit ők messze elkerülnek. Hát igen, „itt van az eb elhantolva”. Mert nem lesz horogtemető a köves partoldal, ha 30—35 centis, 3 mm-es vas vagy rézpálca (esetleg hegesztőpálca) kerül súlyként a zsinór végére, amely szépen elfekszik a köveken és a legritkább esetben akad le. A pálca fölött jó fél méterre van a páternoszterkötéses fül, amelybe az élőké kerül, rajta az egynullás jó horoggal. Persze a tiszai pontyok „kemény legények”, ezért nem árt a 35—40-es zsinór. És még egy tanács a köves parti pontyozáshoz: főtt tengeri helyett bolti tengeridarából kemény-rugalmasra főzött puliszka legyen a csali jó kétcentis szélekkel, amiben szépen el lehet rejteni a horgot, finoman gömbölyűre formálni és már mehet is a néhány méterre kásával beszórt kövekre. A kedvenc algalegelőn talált daraterítéknek és a közepére hullott ízes gombócnak egy ponty sem tud ellenállni. A kapásjelző, a spicc, vagy a zsinór mozdulására aztán erőteljesen be kell vágni. Mert nem mindenkor ugrik meg ijedtében a ponty, ha a horog a gombóc szétomlásával megszúrja a száját. Etetőkosár a tározókon Nem úgy, mint a székelyi pon- tyok, amelyek nagy csobbanás- sal ugranak ki az emberderékig érő vízből, ha horogra kapnak. De akkor már a botot is „zörgetik” és a horgász jó reflexére van szükség, ha szákolni is akar. A kemény fenekű állóvizek és tározók pontyainál is az a tapasztalat, hogy itt sem árt a horog köré egy kis illatos tengeridarát juttatni. Ehhez pedig jól kitalálták már a zsinórvégre köthető, vagy akár csúszósra szerelhető etetőkosarat. Ez mindenképpen a csalik köré juttatja az etetőanyagot. A kárászok és a pontyok is szívesen elszöszmötölnek rajta. És ha keresgélés közben rátalálnak a horgon lévő csalira — amelyből most, nyár elején a legkelendőbb a mirelit kukorica — akkor már — csak szákolni kell őket. Pristyák József
