Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. június 23. Kisvárosi Formálni a. város szellemi arculatát SOK SZÓ ESIK MANAPSÁG a kisvárosi értelmiségről. Néha hihetetlen tenniakarását, a lakóhelyhez való erős kötődését, buzgalmát hangsúlyozzák, máskor a beszűkülést, elmaradottságot, igénytelenséget említik, mint tünetet. Milyen hát a kisvárosi értelmiség? Milyennek látják magukat? Mit fogadnak el a kritikai megjegyzésekből és mi az, ami igaztalan, ami előítélet? Miben tehetnének többet a város szellemi fejlődéséért, a sokak által szellemi urbanizációnak is nevezett tendencia erősítéséért? kicsit beszélgetni, de egyre kevesebb embernek jut ideje a másikra. Sietnek a telekre, vagy mellékes munkát vállalnak. Nem mondom én, hogy az is nem szükséges, de néha túlzásokat is tapasztalhat az ember. És sajnálja, hogy így van, mintahogy akkor is szégyenkezik az ember, ha országos, világhírű művészek jönnek a városunkba és alig van közönség. Itt volt nemrég Kocsis Albert, Bujtor István és mások, s bizony nem a legjobb benyomásokkal mehettek haza. Szóba kerül az is, hogy a város értelmisége életkorban igen fiatal. Sokan nem azért nem járnak színházba, hangversenyre, könyvtárba, mert nem szeretik a műveíődést, hanem elfoglalja őket a beilleszkedés, a pályakezdés gondja. Először a munkahelyükön akarnak bizonyítani, megalapozni az anyagi és erkölcsi elismerést és eközben alig jut idő az önművelésre, vagy az aktív közművelődésre, annak a bizonyos szellemi plusznak a továbbadására, ami joggal elvárható minden értelmiségitől. KRIVECZKY BÉLA nyugdíjas főmérnök nosztalgiával említi: volt egyszer műszaki értelmiségi klub a Vulkánban, ahol pezsgő viták, kötetlen beszélgetések zajlottak. Nem kellett noszogatni az embereket, mentek maguktól az esti megbeszélésekre. — Mindenről az égvilágon szót lehetett váltani. Nem csak műszaki kérdésekről vitatkoztunk. Ha valaki olvasott valami érdekes megoldásról, újdonságról, rögtön továbbadta és mindenki tudomást szerzett róla. De az élet szinte minden kérdése szóba került a klubban, ami aztán ki tudja, miért és hogyan, szép csöndben meg- -szünt. A hetvennyolc éves mérnök, akinek élete a vasöntödéhez kötődik; egyben lelkes lokálpatrióta is. Arról beszél, hogy régebben az értelmiségi emberekben jobban élt az igény, hogy megosszák tudásukat mindenkivel. Most ez nem egészen mondható el, nagyobb az elkülönülés, hamar becsukódnak az ajtók, még a garázsajtók is. — Néha bizony jólesne egy TÓTH LÁSZLÓ tanácselnök — végzettsége szerint középiskolai tanár — arról beszélt, hogy nem is a meny- nyiségi oldallal van gondja, hanem a minőséggel. Az értelmiségiek nem a mesterségükben vállalnak pluszt, hanem más területeken. Ezért említi, hogy bár sok jól képzett irodalom szakos tanár van a városban, mégis nehéz találni egy irodalmiszakkör-, vagy színjátszószakkör-veze- tőt. — Néha úgy érzem, mintha mindenki mást csinálna, pedig a legtöbbet a saját mesterségében adhatja az értelmiségi is. Sokat vitatkozunk azon is, miért olyan kevés a2 értelmiségi a színházi előadásokon, holott egy nyári társulatunk van, jó színészekkel, jó darabokkal, ideális játszási körülményekkel, melyet a tévé is felfedezett. Mégis, alig látunk a város mintegy hatszáz értelmiségi dolgozójából néhányat az előadásokon. Azzal folytatjuk a beszélgetést, hogy leegyszerűsítése lenne az okoknak, ha a csirkefarmokra, nutriatenyésztő értelmiségiekre „mutatgat- nánk”, akik valóban idejük javát e pénzszerzéssel töltik el, jócskán kiegészítik havi jövedelmüket. Nem kell titkolni, vagy tagadni, hogy ilyenek is léteznek, nem is kis számban. De mi a válasz arra, hogy a csirkefarmot fenntartó értelmiségiek közül nem mindenki hanyagolja el az önképzést, művelődést. Való igaz, hogy a kisvárdai értelmiség többsége — azzal együtt, hogy fiatal — igen megterhelő munkát végez, vonatkozik ez elsősorban az orvosokra, a pedagógusokra, de másokra is. A terhek megoszlása sokszor aránytalan, éppen azok veszik ki a részüket a város közéletéből, dolgoznak a városért társadalmi munkában, akik egyébként is elfoglaltak. Mindez azonban nem csak a kisvárosi értelmiség gondja. nem ártana az egyforma elbírálás az orvos és a pedagógus között. Kevés pedagógus kap állami lakást. Az anyagi és erkölcsi elismerés véleményem szerint nincs arányban a végzett munkával. Követelni pedig csak úgy lehet, ha nyújtunk is valamit. Több pedagógust kellene nevelői munkájáért kitüntetésben részesíteni. Valós gondokat tükröznek a vélemények, melyek adalékul szolgálnak a városban élő értelmiség közérzetének, hangulatának, közéleti érdeklődésének jobb megismeréséhez. Egy részük általában értelmiségi gondokat feszeget, akadnak viszont olyan mozzanatok is, amelyek a kisebb városokban élő értelmiség sajátos helyzetéből erednek. A hatszáz kisvárdai értelmiségi nem lebecsülendő szellemi erőt képvisel, nem csak rajtuk múlik, hogyan kamatoztatják tudásukat, mennyire építenek a közreműködésükre, véleményükre, folyamatos tájékoztatásukra a város vezetői, szervei. Páll Géza IRÁNY SZOCSI Négy diák reflektorfényben Az űrhajós is gratulált nekik Képünkön a csapat: Lövey Aranka, Sipos Csilla, dr. Bar- tha Lászlóné, Maticsák Sándor és Bárdi Terézia. A „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedő győztes csapata a „bessenyeis” diákok: Bárdi Terézia III/F, Lövey Aranka I/G, Sipos Csilla II/B, Maticsák Sándor III/D és a felkészítő tanáruk dr. Bartha Lászlóné. Az iskolai verseny után kerültek négyen össze. A sikeres megyei elődöntőn túljutva a döntőn írásban és szóban is bizonyították tudásukat. Megnyerték a versenyt. Készülés a területire, Rozstermesztési tanácskozás Kisvárdán Bár Szabolcs-Szatmár megye a rozs egyik legnagyobb termőtája, a lehetségesnél sokkal kisebbek az átlagok, annak ellenére, hogy termelési tapasztalatokban nincsenek híján az itt dolgozó szakemberek. A kisvárdai kutatóintézet, amely Teichmann Vilmos nevét viseli, az itt nemesített fajtákhoz komplett technológiát is ajánl. Mint az a kedden tartott tanácskozáson elhangzott, három csoportra lehet osztani a leggyakrabban elkövetett hibákat. Az őszi munkák során háttérbe szorul a talaj- előkészítés, és így nem készül megfelelő magágy. Ennek hiányosságait a szükségesnél nagyobb magmennyiséggel kívánják ellensúlyozni, a harmadik hiba pedig az, hogy nem osztják meg a kiszórt nitrogénműtrágyát, hanem egyszerre juttatják ki. Következmény a szinte minden évben megdőlő rozs, amiben a termés egy része kárba megy. A kisvárdai kutatóintézet alacsonyabb szárú fajták nemesítésével is igyekszik a termést emelni, rövidesen várható a Kisvárdai 2 fajtajelölt állami elismerése. Kísérletekben vizsgálnak törpe szárú rozsfajtákat is, sajnos, minél rövidebb a szár, annál kisebb a termés. (és) az újságok száma pedig növekedett. Az ismeretanyag bővült: zene, irodalom, politika, ipar, gazdaság, stb. A területi döntő után három napjuk volt az országos elődöntőre. Az elődöntő eredménye: második hely, egy ponttal Nagykálló mögött. Ekkor megfogadták, hogy a tv-sze- replésre ledolgozzák azt az egyetlen pontot. Üjabb készülés, már ösz- szesen 15 újságból, s a hozzá szükséges más irodalomból. — A tv-vetélkedő kezdetén izgultunk, de egy vicc feloldotta a feszültséget, csak akkor döbbentünk meg, amikor az egykori bessenyeis diák, Farkas Berci űrhajós is megjelent — mondja Bárdi Terézia a csapat „lelke”, aki a sikeres interjút készítette Irina Muravjona színésznővel. Terézia mellesleg megnyerte ebben az időben az „Édes anyanyelvűnk” országos nyelvhasználati verseny megyei döntőjét. — összenéztünk — folytatja — s már tudtuk a szemek villanásából, nem lehetünk vesztesek, s mindent egy lapra tettünk fel. Sikerült. Berci gratulált elsőnek. Mindannyiuk véleménye szerint a verseny tanulsága számukra az, hogy megtanultak könnyedén tanulni, rendszerezni egy-egy hatalmas ismeretanyagot. A verseny után sokan gratuláltak a csapat tagjainak s felkészítő tanáruknak dr. Bartha Lászlónénak. A legÉletmentő vér Munkában gazdag évet zárt a centenárium évében a Vöröskereszt Kisvárda város és járás 96 alapszervezetének 6500 tagja. Nagy gondot fordítottak az egészségnevelésre. összesen 365 élőadást és 49 filmvetítést tartottak, melyen több mint 16 ezren vettek részt. A hatvan különböző tanfolyamnak 1334 hallgatója volt. A dohányzás és az alkoholizmus elleni küzdelem kiemelt rendezvényére került sor a Császy László Szakközépiskolában, a Bessenyei gimnáziumban és a vas- és gépipari szövetkezetben. A fogászati és testápolási hónap alkalmával vetélkedőket szerveztek a város és járás általános iskoláiban. A tv „Közellenség” című filmsorozatának hatására a város és a járás területén 27 klubot hoztak létre, s orvos vitavezető jelenlétében beszélgettek a látottakról. A hátrányos helyzetű gyermekeket is segítik. A szeszipari vállalat alapszervezete a berkeszi gyermekotthon 5. osztályának kerékpárt és szánkót vásárolt. A ruházati szövetkezet téli és nyári ruhákat készít állami gondozott gyermekeknek. A man- doki gyermekotthont a HUN- NIACOOP vöröskeresztes alapszervezete patronálja. Nevelőszülőknél lévő két állami gondozott gyermekről gondoskodik egész éven át a FÜSZÉRT kollektívája. Nagymértékben javult az idősebbek társadalmi gondozása. A „Rokkantak nemzetközi éve” alkalmából hat helyen tartottak találkozókat, ahol a résztvevőket közös társadalmi összefogásból vendégelték meg, s beszélgettek el gondjaikról. Eredményes évet zárt a véradómozgalom is: 1100 liter vért adtak a rászorulóknak. Véradóünnepségeket szerveztek a város és járás különböző közösségeiben, ahol a legjobbak, véradók és szervezők jutalmakban, illetve oklevél kitüntetésben részesültek. A város és a járás területén 6138 lakóház versenyzett a „Tiszta udvar, rendes ház” címért. A követelményeknek 2063 lakóház felelt meg. MÓRÉ IMRE, a szakmunkás- képző intézet igazgatója is ezt erősítette meg. A pedagógusok nagyon elfoglaltak, az öt nap alatt 25—30 órát „letanítani”, majd felkészülni a következő napra, időt szakítani az önművelésre, nagyon sok időbe és fáradságba kerül. Ezt követőéti már nagyon nehéz elmenni szórakozni. — A helyi párt- és állami szervek igyekeznek a lehetőségeken belül megbecsülni az értelmiségi dolgozókat — folytatta az igazgató —, a lakáskiutalásoknál azonban Üzemi háztájik A VSÉM-et elha gyva, ha a baromfi-feldolgozó felé megyünk, szemünkbe tűnnek a szépen gondozott kisföldpar- cellák. Megtalálható itt minden, ami egy háztartás konyhájához szükséges. Vajon kié ez a földterület? — kérdezik sokan. A válasz: a VSZM dolgozóié. Az elmúlt évben a gyár megvásárolt a termelőszövetkezettől közel 10 hektár nagyságú földterületet. A vásárt a gyárbővítés és a rekonstrukció indokolta. A terület egy része vizes, így az nem került kiosztásra, de a megművelhető földre 53 jelentkező volt, s így egy-egy igénylő mintegy 300 négyszögölnyi terület birtokába jutott. A kiosztást az indokolta, hogy az építkezés nem kezdődik meg hamarosan, a földet viszont hasznosítani kell. A vállalat vezetésének döntése értelmében a kiosztott parcellákért ötven forint használati díjat fizetnek bérlőik, amit évenként újítanak meg, addig, amíg az építkezések nem kezdődnek. A bérlők java része a lakótelepen lakik. Kikapcsolódásul, aktív pihenésként művelik, ezzel is hozzájárulnak ellátásuk javításához. nagyobb elismerés szerintük az, hogy többen megállították őket az utcán, lakóhelyükön, sőt Pesten is, ahol kirándulni voltak a közelmúltban. Tanárukkal együtt július 1—11-ig. Szocsiban pihenik ki az 1981/82-es tanév fáradalmait. Vincze Péter Plakett és oklevél A város fejlesztésében kiemelkedő társadalmi munkások kitüntető plakettet és oklevelet kaptak. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke az elmúlt évben 387 forint volt. A költségvetési üzem „Radnóti Miklós” és az Egyesült Izzó „Martos Flóra” szocialista brigádjai a „Társadalmi Munkáért” oklevelet kaptak munkájuk elismeréseként. A „Társadalmi Munkáért” kitüntető plakettet Vámos József, az Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Fehér János brigádvezető (Öntödei Vállalat), Lengyel János építésvezető (KEMÉV), Ágoston Miklós gépkezelő (Talajjavító Vállalat), Szilvási Mihályné gondnok (SZAVI- CSAV), Movik László tűzoltó (Tűzoltó-parancsnokság), dr. Antalffy Jánosné pedagógus (2. sz. Általános Iskola) és Günwald Róbert villamosmérnök (GRF. Vasúti Igazgatóság) dolgozója kapta.
