Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-23 / 145. szám

1982. június 23. Kelet-Magyarország 3 > Száz javaslat N ehéz lenne nyomon követni annak a száz javaslatnak, észrevételnek a sorsát, amely a szocialista brigád­vezetők tanácskozásán hangzott el a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalatnál. Egy azonban bizonyos: ez a tömeges vé- leménnyilvánítás újra ta­núsítja: a termelésirányí­tók, szakmunkások, építés- vezetők igénylik a beleszó­lást a vállalati ügyekbe. Bizonyítja, hogy nem sze­retik az emberek a kinyi­latkoztatásokat, melyek a megfellebbezhetetlenség látszatát keltik. Ott, ahol nem a megmásíthatatlan igen és nem szándéka ve­zeti a gazdasági, a párt- és szakszervezeti vezetést, megerednek az őszinteség csatornái és ezernyi jobbí­tó szándékú javaslattal se­gítik a vezetést. fgy történt ez az ÉP- SZER-nél megtartott való­ban jó hangulatú 12 ta­nácskozáson. Lehetetlen volna még csak felsorolni is, mi mindenre tértek ki a brigádvezetők. Lényeges viszont az, hogy egyetlen kérdés sem maradt vála- szolatlan, intézetlen. Nem maradtak kételyek, s ho­mályos, megválaszolatlan, folyosói hangokra alkal­mat adó kérdések. A 100 javaslat 10 kérdéscsopor­tot érintett. Legtöbb a ter­meléssel, üzem- és mun­kaszervezéssel kapcsolat­ban hangzott el. Közülük néhány: Petri- kovics Mihály építésveze­tő például azt sérelmezte, hogy a szak- és szerelő- ipari dolgozók után más szakmabeliek kénytelenek takarítani, mintha kiszol­gálói lennének az elit szakmunkásoknak. Ez nem csak megalázó, egy­ben termeléskieséssel is jár. Szabó József a mun­kaszervezés hibáira muta­tott rá, említve, hogy a szakmunkásokkal sokszor segédmunkát végeztetnek. Benyitsz József kifogásol- ’ ta a felesleges műszaki ad­minisztrációs jelentést. Kocsis Emil és Tóth Fe­renc szérvezetlenségi gon­dokra figyelmeztetett. Gé- gény Miklós, a munkavé­delmi előírások elhanya­golását tette szóvá. Tógyer János a gépek kihaszná­latlansága miatt zsörtölő­dött, Kantár Mihály a bér- elszámolással kapcsolatos gondokat ostorozta, Giliga Ferenc javasolta: „A mű­anyag ablakokat üveg nél­kül kellene rendelni a vál­lalatnak, mert ha helyben üvegezzük, olcsóbb.” Mol­nár István építésvezető így szólt: „Az alagútzsalus vasbetonfalak túlvasal­tak. Debrecenben lénye­gesen kevesebbet használ-* nak fel. Jó lenne átvenni tőlük a módszert.” Az indokolatlan több­V ___________________________ letmunkákat tette szóvá Jánosik István. „A válla­lati géppark közpréda tár­gya. Kibelezik a gépeket” — bírált Kurucz István. Almási György azt kifogá­solta, hogy több gépet nem rendeltetésüknek megfe­lelően használnak, s emi­att sok a meghibásodás és a kár. Török István pa­naszkodott: „Kevés a lét­szám a nehézgépek javítá­sához.” Segítséget sürge­tett. Mikita Sándor: „Válla­latunknál az. igazolatlan mulasztásokat korlátlanul lehet gyűjteni. Semmi hát­rányt nem jelent. Szigo­rúbb szankciókra lenne szükség a fegyelem javítá­sa érdekében.” Benyitsz József, Iski János az anyagellátással kapcsola­tos gondokra figyelmezte­tett. Szó esett egyéni gondok­ról, sérelmekről, munka­bérrel, munkaruhával kapcsolatos panaszokról is. Csakhogy nem ezek voltak a jellemzőek! Elsősorban a vállalat munkáját befo­lyásoló észrevételek kerül­tek terítékre. S ezek azt igazolják, ahol a tulajdo­nosi szemlélet kezd kiala­kulni a munkásban, sem­mi nem feszélyezteti, hogy szóljon, javasoljon. Nagyon fontos viszont, hogy igényelje is ezt a ve­zetés. S ha igényli, egyet­len észrevétel, kritikai megjegyzés, javaslat se maradjon hatástalan. Még akkor sem, ha azt pilla­natnyilag nem lehet meg­valósítani. Szükséges tud­nia a vezetésnek, mi fog­lalkoztatja a munkást, a termelés irányítóit. Csak ezek tudatában lehet jól vezetni, irányítani. Ez a demokratikus jellegű ve­zetés olyan feltétele, ame­lyet nem lehet nélkülözni, s egyben a munkahelyi de­mokrácia érvényesülését is erősíti. A z ÉPSZER-nél min­den észrevételező, felszólaló személye­sen vagy levélben kapott választ a gazdasági, a párt- és a szakszervezeti vezetéstől javaslatára, kri­tikai megjegyzésére. És intézkedtek! Ezt a fajta együttgondolkodást és cselekvést szükséges mun­kastílussá alakítani veze­tők és dolgozók között. S hogy ez gyakorlat itt, az idei eredmények igazol­ják. Bár igaz, hogy az építőiparra nem a leg­ideálisabb idők járnak, az ÉPSZER sikerrel pótolta a téli kieséseket, tartják az építési, átadási határidő­ket, s feszítettebb progra­mokkal igyekeznek a szo­cialista brigádvezetők ta­nácskozásán elhangzotta­kat megvalósítani. Farkas Kálmán ___________________________ A Kelet-Szövker. Vállalat nyíregyházi irodagép-javító rész­lege az 1981-es évben 3,5 millió forint értékű garanciális és egyéb javítási munkákat végzett megyei közületeknek. 'Képünkön: Berecz László FACIT típusú elektronikus asz­tali számítógépet javít. (Cs. Cs.) Nikecell fóliában A nyírmadai Béke Tsz NIKECELL üzemében új zsugorfólia csomagológé­pet helyeztek üzembe hétfőn. A gép segítségé­vel az itt készülő XIKE- PANEL táblákat 10—15- ös egységcsomagokban szállítják a megrende­lőknek. A fóliával meg­óvják az időjárás viszon­tagságaitól. (Elek Emil felvétele) A LEGSZEBB ÖZEM Néhány hete a megyei közművelődési bizottság előtt szá­molt be az üzemi közművelődésről a BEAG kisvárdai gyár­egysége. Szimpatikus anyaggal álltak elő, többek között azért is, mert nem a hagyományos kulturális tevékenységet mérlegelték, nem a színház- és mozijegyek növekedésének arányával, vagy más szokott mutatókkal illusztrálták ezt a munkát. Hanem ilyenekkel: hogyan segíti a munkahelyi légkör a munkássá válás folyamatát egy olyan üzemben, ahol többnyire első munkahelyes dolgozókat foglalkoztat­nak? Vagy miként hat a munkakedvre a tisztább és kultu­ráltabb munkahelyek és -körülmények megteremtése? És még egy: vajon a szakmai kultúra növekedése következté­ben hogyan lesz nagyobb rangja, értéke a jó munkásnak? Ma még a legképzettebb népművelők véleménye sem egységes arról, melyek legye­nek az üzemi közművelődés feladatai? Talán ezért is volt jó hallani Tóth Sándortól, a BEAG kisvárdai gyáregységé­nek igazgatójától, hogyan ér­telmezik ők az üzemben a közművelődést? — Megvallom, nem oko­zott nagy örömet, hogy a közművelődési bizottság be­számoltatott bennünket. Ma­gát a szót: közművelődés nem is szeretem, nem is tartom kifejezőnek, mert olyasféle, mint az innováció, inkább csak egy kampány, vagy sikk Á feltételek Akkor hogyan érvényesül pnöknél az, amit a közmű­velődési párthatározat így szabott meg: az üzemi köz- művelődés feladatai tartozza­nak a vezető első számú kö­telességei közé? — A vezető mindenért fe­lelős, ami az üzemben törté­nik. Ha közművelődésről be­szélünk, ez nekem azt jelen­ti: sok kis elavult épületben kell megteremtenünk a kul­turált munkavégzéshez szük­séges feltételeket, s olyan munkakörülményeket, melyek között az emberek jól érzik magukat. Még akkor is, ami­kor külső tényezők miatt egy hónap alatt többet kell ter­melni, mint a két előzőben együttvéve. — Ide tartozik, hogy kor­szerű termelésszervezést haj­tottunk végre, szüneteket ik­tattunk be a munkafolyama­tokba — így sikerült a kifá­radási szintet kitolni egy optimális határra. Vagy pél­dául egy másik kísérlet: a mechanikai üzemben halk kísérőzene szól, ellensúlyozva a monoton munkából esetleg adódó figyelemlankadást. De számít az is: tágas-e vagy zsúfolt a raktár, milyen szí­nűek a falak, van-e tekinté­lye a jó munkásnak? Sohasem unalmas Az igazgató becslése sze­rint mindezek a tényezők együttesen legalább 30 szá­zalékban befolyásolják a munkakedvet. Jóleső érzés volt később a munkásoktól ugyanezt a számot hallani, amikor a beszélgetést a me­chanikai üzemben folytattuk. Láda Ferenc elektroműsze­rész alaposan meg is lepő­dött, amikor megtudta, hogy az ő értékelése t munkaked­vet befolyásoló tényezőkről megegyezik az igazgatóéval. De személy szerint mi hatá­rozza meg Láda Ferenc mun­kakedvét? — Sokan meglepődnek, ha meghallják, hogy a kismama­szalagon dolgozom. Ennek az az oka, hogy egyedül nekem van olyan szakképesítésem, mely a betanított munkásnők irányításához szükséges. Sze­retem a munkámat, mert szép, mert soha nem unal­mas — hangszórókból, elekt­roakusztikai berendezésekből nincsenek nagy szériák. És különösen jó az, hogy néha zavarba lehet jönni: most mit csináljak, hol kezdjem? Nemcsak rutin kell, de gon­dolkodni is muszáj! Több folyamatot ismerni Sipos Lászlóné, három gyermek édesanyja az egyik legmegbecsültebb munkás­nak érzi magát — s annak is tartják. Vajon miért? — Az eredeti szakmám: kárpitos. Dolgoztam a kárpi­tosüzemben is, de itt, a me­chanikában is tudnak nekem munkát adni. Most például műbőrözünk: bogáncstépőzá­ras borítókat rakunk fel a hangszórókra. Változatos, ér­dekes munka. Nagyon jó ér­zés itt dolgozni, mert az most rang, ha valaki a mechanikai üzembe kerül. Ehhez eleinte a szakképesítés is elég, de aztán az is kell, hogy egy munkást több munkafolya­matra is alkalmazni tudja­nak. Én többfélét megtanul­tam. Érdemes volt, mert sze­rintem a gyárban ez a leg­szebb üzem . . . S vajon mitől jó a munka­kedve a mechanikai üzem vezetőjének, Varga László­nak, illetve mi az, ami bosz- szantja? — Bosszant, ha előre egy héttel nem látom, mit fo­gunk csinálni? És jó a ked­vem, ha Sipos Lászlóné, Lá­da Ferenc, meg a többiek tudják, mi a munkájuk. Ha bejövök, halkan szól a zene, s mindenütt rend van, tisz­taság és jókedv. Dolgozni csak így lenne szabad. Hintát teremteni Talán túl optimistának is tűnik ez a beszámoló, me­lyet a közművelődési bizott­ság ülésén hallottak után ké­szítettünk a helyszínen. Meg­lehet, nem a gyárra legjel­lemzőbb üzem hétköznapjai­val ismerkedtünk. Meglehet az is: ma még, ha üzemi közművelődésről van szó, in­kább a szocialista brigádo­kat faggatjuk vállalásaikról, színházlátogatásról, könyv­tárhasználatról tudósítunk. A BEAG-ban, Kisvárdán az üzemi közművelődés egy kor­szerűbb értelmezésére talál­tunk példát: igyekeznek munkaszervezéssel, a környe­zet kultúrájával, a szakmai kultúra és a legjobb szak­munkások megbecsültetésé- vel mintát teremteni. Ha ez valóban 30 százalékkal esik a latba a jó munkahelyi köz­érzetben, akkor ezt a példát szívesen ajánljuk mások­nak is. Baraksó Erzsébet Szabolcsi cipészek Becsben Ma már külföldön is jó hí­re van a Szabolcs Cipőgyár, a RACITA, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet, a nagykállói KALLUX, a nyír­bátori Minőségi Cipőgyár, a vencsellői Viktória cipői­nek. Némelyik termék elju­tott a tengerentúlra is. Az idén már 510 ezer pár férficipőt gyárt .szovjet meg­rendelésre a Szabolcs Cipő­gyár. Az NDK részére 50 ez­ret, a román partnereknek 25 ezret. Jelentős a többi sza­bolcsi gyár, üzem és szövet­kezet cipőexport-termelése is. De vajon mi várható jövő­re? Lesz-e keletje a Sza­bolcsban gyártott cipőknek? Megfelelnek-e a divatnak, a külföldi partnerek igényei­nek? Nehéz lenne egyértel­mű választ adni ezekre a kérdésekre. Ehhez rendelkez­ni kellene a szükséges infor­mációkkal. Huszka József, a Szabolcs Cipőgyár igazgató­ja mondta: „Szeptember 16— 19 között Bécsben rendezik meg a cipőipari világkiállí­tást. Ezen húsz szakembe­rünk vesz részt. Tanulási szándékkal megyünk. Diva­tot, ízlést, minőséget tanulni az új kaptaformákat, techno­lógiákat megismerni és elsa­játítani, amelyeket itthon hasznosíthatunk. Elsősorban az olaszokra, a cipődivat dik­tátoraira vagyunk kíváncsi­ak.” összesen 45 nyírségi cipész szakember, modellező kél út­ra szeptemberben, hogy Bécs­ben néhány napon keresztül tanulmányozza a világ cipő­iparának csodáit, termékeit. A tanulmányút szervezője a COOPTOURIST, de min­den bizonnyal nem egyedüli haszonélvezője. élután. Csúcsforgalom. MM Kocsisor a zebra nőtt. Gyalogosok. Csomagokkal, gyerekekkel, magányosan, kettesben. Egy párocska csókolózva kel át a zebrán. Óriás teherautó tornyosul felettük, de a csók édes és hosszú. Egy tü­relmetlen „mazsola" hátul tülkölni kezd, mintha a te­herautós tehetne arról, ha szép a szerelem. Benzingőz, motorzaj, nyüzsgés. Már-már végig­mondom magamban a Cy- ranóból a csókmonológot, de mielőtt a végére érnék, ők ott ketten a teherautó előtt megindulnak. Lépnek kettőt, de hát mindig a szerelem első percei a leg­édesebbek. Megállnak újra. A teherautó most már majdnem elférne mellettük, vagy négyarasznyi hiányzik csak. A türelmetlen trabantos társakra talál. Több kocsi dudál, de néhány zebrán átkelő gyalogos is megtor­pan és megróván, vagy együttérzőn nézik az utca közepéről a fiatalokat, akik viszont nem néznek sem­mit, mert csak a krimikben csókolóznak nyitott szem­mel néha. fogyasztás A teherautós nem állja tovább. Félig kiesik az ab­lakon és onnan üvölt: — Menj már innen, te ... A szerelmes révedezve felnéz, és mert az előbbi kipontozott rész helyén va­lami nagyon csúnya szó ál­lott, fenyegetőn kihúzza ma­gát, hadd lássa a kislány, hogy ő milyen erős, és visz- szabeszél: — Tanuld meg a kreszt, ez a zebra kisöreg. Ha nem tetszik, gyere le! Fenyegetőzés közben a teherautós gázt ad, a motor felbőg, és mert azok ösztö­nösen arrább lépnek, a ko­csisor megindul mellettük. — Barom autósok — mondja sértetten az ifjú szerelmes, de a gyorsuló gépkocsisorral nem tehet semmit. Minket néz, hátha együttérzünk vele, de csúcs- forgalom van, együttérezni se ér rá ilyenkor a városi ember. Kényszeredetten fellép a járdára, és csóko­lózva megindulnak a má­sik zebra felé. Nézem egy ideig őket, már a másik zebránál áll a kocsisor. Számolok, meny­nyit fogyaszt egy Trabant, mennyit egy Lada, egy Skoda, egy Dácia, egy te­herautó ... Tíz zebrán öt­ször annyit, mint a földön is gyalog járó szerelem ... Bartha Gábor Mitől ió a munkakedv ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom