Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. június 19. O S zélhámosok álarc nélkül címmel néhány hete a mezőgazdasági termelőszövetkezetek életében példátlan méretű sikkasztás, csalás, vesztegetés, hűtlen kezelés bűntényéről adtunk részletes tudósítást lapunkban. A szélhámosok hada — a termelőszövetkezet vezetőivel összefonódva — a papi tsz-t valósággal csődbe juttatta, fel kellett számolni egy közös gazdaságot. Nem erről akarok írni, kollégám ezt elemzően feltárta és nem is az ügyben szereplő, vagy más szélhámosokhoz. Inkább azoknak, akik teret engednek a munka nélkül, nagy egyéni haszonra törő, minden hájjal megkent személyeknek. Az idősebb generációhoz tartozók még jól emlékeznek a felszabadulás utáni időkre, amikor a feketézők siserehada meglovagolta a helyzetet. Ott settenkedtek a munkakerülők, a földosztó bizottságok körül, s nagy öndicsérettel vállalkoztak az Országos Földalap tulajdonában maradt fel nem osztható kastélyok, gazdasági épületek, eszközök „megőrzésére”. Sok helyen úgy vigyáztak a közös népi tulajdonra, hogy nemcsak az ajtót, ablakot, de sok helyen a falakat és a park fáit, kerítéssel együtt eltüntették. Sógor, koma, vagy aki fizetett (volt miből) részesült, mások szívhatták a fogukat. Enyhítő körülményként fogtuk fel a zavaros időket. A csalók nemsokára továbbálltak. Alakultak a földművesszövetkezetek, majd az ipari szövetkezetek, állami gazdaságok. — Itt is feltűntek közülük egyesek. A fejlődéssel a vezetésből, a helyi anyagkezelésből kiszorultak, aztán felbukkantak, mint anyagbeszerzők, üzletkötők, különösen 1968 után, amikor a gazdasági egységek a beszerzésben, értékesítésben önállóságot kaptak. A hetvenes években pedig a településen kívül melléküzemi tevékenységet látták jó vadászterületnek. Bővebben és konkrétabban a rendőrség, ügyészség és bíróság aktáiban lehet ezekről a mindig talpra eső emberekről olvasni. Hogy mindig feltalálják magukat, arról pedig a gazdasági vezetők, személyzeti munkával foglalkozók is tehetnek. Illetve ellenük legtöbbet már a felvételnél ők tehetnek. Nincs előírva, hogy valaki csak pénz-, vagy anyagkezelő lehet. Szabad lenne nekik is a fizikai munkát megfogniuk. Ha valaki börtönből szabadul, kapjon tisztességes munkát, de aki kecskének bizonyult, azt ne engedjük a káposztás kertbe. Sajnos a bíróságon a csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés és ehhez hasonló bűnügyek tárgyalásán a kártevők jelentős hányadánál kiderül, hogy visszaeső. Tévedhet a vezető, a személyzetis, mert senkinek nincs a homlokára írva, hogy bűnöző lesz belőle, de az már nem könyvelhető el tévedésnek, ha a sikkasztásért elítéltet újra az anyagkezelés, a pénztár közelébe engedik. Egyes esetekben úgy tűnik, mintha a belső és külső ellenőrök, a felügyeleti szervek is sokszor és sokáig behunyt szemmel járnának. Nem kell az élő fában is a csalót, sikkasztót keresni, de hogy az ellenőrzés terén is van lazaság, azt az évekig tobzódó, költekező szélhámosok esete példázza. A nagystílű, jól szituált anyagbeszerzők, vidéki vállalatok, szövetkezetek fővárosi irodavezetői, megbízottjai — tisztelet a kivételnek — értik a módját, hogy kezdetben összeköttetéseik révén „eredményekkel” is elkápráztassák megbízóikat. Amikor megalapozzák pozícióikat, aztán jönnek a manipulációk. Ha gyenge jellemű a vezető, akkor egy kis reprezentálással, egy kis ajándékkal még gyorsabban, biztosabban szabaddá válik részükre az út. A felsőbb párt- és állami vezetők minden új gazdasági változtatásnál felhívják a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek figyelmét: óvakodjanak a kezdeti nehézségeket kihasználó kalandoroktól, szélhámosoktól, így volt ez a melléküzemágak, a tsz elárusító üzletek idegen megyében, a fővárosban szervezésekor is, ennek ellenére hány szövetkezet — köztük a legsúlyosabb bűnlistát felmutató papi tsz is — ezen csúszott el, ment tönkre. Most az új gazdasági formák szervezésének kezdetén, az illetékesek ismét figyelmeztetnek erre. Reméljük a sok buktatóból, figyelmeztetésből tanulnak akiknek tanulniuk kell: pénzt, anyagot csak becsületes emberekre bíznak, a szélhámosoknak pedig azt ajánlják, hogy fogják meg a munka végét. dr. Iványi Attila Szilárd egyetemi docenssel az értékelemzésről A Az anekdota úgy tartja, hogy az egyik w háztartási gépeket gyártó cégnél az újonnan felvett értékelemzőt fél év után megkérdezték, hogy mit csinált. A válasz rövid volt: az ócskavastelepeket járta, s ez a cégnek milliós megtakarítást jelent. Tényleg lehetséges ez? — Pontosítsunk. Az értékelemző bejárta az ócskavastelepeket, összeszedte a cég által gyártott, de már kidobott mosógépeket, porszívókat, hűtőszekrényeket. A laboratóriumban gondosan szétszedték mindegyiket, s tüzetes elemzés alá vették az alkatrészeket. Kiderült, hogy ezeknek több, mint fele még működőképes volt. A túlzott minőségi előírások, a nagy pontosság, vagy a méretezés biztonsága adta, hogy miközben lényegében maga a gép a szemétre került, ezek a még viszonylag jó alkatrészek is az enyészetnek jutottak. A cég megtakarítása abban található, hogy olyan alkatrészeket használnak fel, amelyeknek azonos az élettartamuk, a minőségük, s így amíg a fogyasztónak szüksége van rá, addig kitart a készülék. A Eszerint valami hasonló „szellemi ócs- w kavastelepen” turkálnak a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál, amikor egy értékelemző csoport dolgozik? — Egy nagy sorozatban készült gyártmányuknál, a 6,5 tonnás billenőplatós mezőgazdasági pótkocsinál a gyártmányfejlesztésre alakult meg az értékelemző csoport. A vállalat különböző szakterületeiről állt össze 10— 15 ember, hogy kiszűrje a gyártás során fellelhető hibákat, javaslatot tegyen olyan új eljárásra, amely gazdaságosabbá teheti a gyártást. Bár még csak a feltáró szakaszban tartunk, de a mintegy 40 fajta észrevétel mutatja, hogy lesz javaslat, ami lehetővé teszi a megtakarítást ennél a gyártmánynál. A Talán nem ártana a további beszélgetés előtt megvilágítani, hogy. tulajdonképpen mit értünk az értékelemzés alatt? Mi ennek a haszna? — Közel hasonló a kifejezés jelentéstartalma a nemzetközi szakirodalomban is. Lényegében egy módszer, amely a maga sajátos eszközeivel például alkalmas arra, hogy a vállalatok korszerűsítsék termékszerkezetüket, gazdaságosabbá tegyék termelésüket. Az értékelemzés során minden tevékenységet funkcióiban és ennek költségkihatásában vizsgálnak. így a gyártmányfejlesztésen belül a termék minőségi jellemzőit, a hozzá tartozó önköltséget annak reményében, hogy optimális termékfelépítést határoznak meg. Technológiai művelet esetében a gyártási feladatot legolcsóbban teljesítő megoldást keressük. Hasonlóképpen folytathatnánk a sort a beruházás-tervezés példáival, a szervezés vagy a szolgáltatás tevékenységeivel. Ezeket egyaránt hatékonyabbá tehetik ennek a nagy hatékonyságú, racionalizáló eljárásnak a segítségével, amit értékelemzésnek hívunk. Ezek szerint a munka egy feltáró-elem- ző szakasszal kezdődik, ön a funkciót hangsúlyozta. Mondana erre egyértelmű példákat? — Hogyne. Az olyan költség, ami nem szolgál funkciót, felesleges. Például mindenki tudja, hogy a villanykörték elsődleges célja, vagyis funkciója, hogy világítsanak. Mégis — tulajdonságaiknál fogva — igen sok hőt is termelnek az elektromos energia átalakítása során. Ez kifejezetten káros is lehet, ha eszünkbe jut a tv^kaimerák előtt verítékező riportalanyok képe, de lehet hasznos is, amikor a borjúnevelőkben a melegítésre használják az infralámpákat. A világításnál pedig a „hideg” fénycsövek mutatják, hogyan lehet az elsődleges funkciót. figyelembe venni. Mondhatom azt, hogy a funkcióban való gondolkodás forradalmasította a technikai fejlődést. Az ember szemében mindaddig a legjobb technikai megoldást testesítette meg a kerék, amíg fel nem tették a kérdést: óii a funkciója? Tudjuk, hogy terhet támaszt alá, s csökkenti a súrlódást a továbbhaladásnál. Rájöttek, hogy ezt sokkal érdekesebben is meg lehet oldani, így találták fel a légpárnás járműveket, vagy a mágneses továbbító elven működő vasutakat. Enélkül az olyan szuperexpresszek, mint a Japánban száguldó vagy a Moszkva—Le- ningrád közötti, nemigen működhetnének. A Vagyis a gondolkodó ember felteszi a kérdést: az eddig létrehozott a leg- jobb-e? — Igen. Az értékelemzés során felbontjuk a feladatot részeire, megállapítjuk a fűnk— 1 haszon abban nyilvánul meg, hogy mi az elérendő cél. Az értékelemzés! munka leggyakoribb célja a termék piaci versenyképességének javítása, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, a termelékenység növelése... dóit, s ennek alapján keressük azokat a megoldási metódusokat, amelyek révén a korábbitól jobb eredményt érhetünk el. Hogy egy nyelvi példával éljek: mondhatom azt, hogy fát fűrészel, elvág, vagy elválaszt. Az utóbbi a legátfogóbb meghatározás, ami elvezethet többfajta megoldásig.£ Engedjen meg egy közbevetést. Ha ^ mindez ilyen egyszerű, akkor minek szükséges az értékelemzést oktatni? Hiszen Önt abból az alkalomból kereshettük meg, hogy a MEZŐGÉP Vállalatnál befejeztek egy sikeres tanfolyamot, hasonlót folytatnak a tsz-szövet- ségnél. — A valóságban nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen hetekig eltart, amíg egy munka- csoport képes rendszerbe foglalni (funkció- sémába fejteni) a vizsgált témát és képes ezek teljesítési szintjeit behatárolni. Csak így jut el konkrét követelményekig az elemző csoport. A Következetesen csoportokról, team-ek- ^ ről beszél. Miért van szükség több emberre? — Egy bonyolult termék fejlesztése szakmaközi feladat, valamennyi érintett szakterület dolgozója együttesen képes megoldani. Az a jó, ha egy csoportban ott a technológus, a tervező, az üzemi ember, vagyis minél heterogénebb összetételű. S itt nem csak a szakmai vegyes felépítésre gondolok, hanem az életkori különbözőségre, az egyéni alkat eltéréseire. Az egyik ember kritikus, a másik az újra fogékony, a harmadik precíz, a negyedik könnyen lelkesedik — és így tovább. Ezeket a tulajdonságokat egy emberben nem találhatjuk meg. Ez teszi a team-et sakkal csalhatatlanabbá, mint az egyént. A Ezek szerint az alkotó emberre nincs ^ is szükség? Elmúlt az idő a szobájában egyedül gondolkodó tudóstípus fölött? — Az utolsó polihisztor ''"talán Leonardo da Vinci volt, aki korában több tudományt és művészeti ágat magas szinten, alkotó módon művelt. Ma már egy-egy ember egy adott szakhoz sem ért teljesen, csak annak egy részterületéhez. Az alkotócsoport pótolja a polihisztort, kreatívebb, mint a legtehetségesebb elme az adott vállalatinál. S ha ez az alkotókészség párosul egy szisztematikus módszertannal, mint az értékelemzés, akkor az eredmény nem marad el. A Eszerint az értékelemzés csodaszer? Hi- v szén sok ésszerűsítő módszert ismerünk. — Csakhogy az értékelemzés nem egy módszer a sok közül. 9 Hogy-hogy? — Az értékelemzés egy sajátos folyamat, egy adott gondolkodási modell szerint végrehajtott elemzések, technikák összessége. Tehát maga a módszer szintetizáló tudomány, amely olyan ismert és kevésbé -ismert módszereket, technikát alkalmaz, ami az adott dolognál szükséges. 9 És milyen többletet ad?-*■ A haszon abban nyilvánul meg, hogy mi az elérendő cél. Az értókelemzési munka leggyakoribb célja a termék piaci verseny- képességének javítása, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, a termelékenység növelése, a kapacitás jobb kihasználása és még sorolhatnám. A Ezt a módszert — vagyis az értékelemzést — viszonylag kevesen ismerik a megyében. Korábban a konzervgyár vett sikeresen részt egy pályázaton, most két termelőszövetkezetnél folynak ilyen munkák. On hogy került kapcsolatba a megyével? — Elöljáróban annyit, hogy önmagában az értékelemzés is viszonylag fiatal eljárás, amelynek a módszertana az utóbbi egy-két évtizedben rendeződött tudománnyá. Én magam úgy vélem, hogy csakis a gyakorlattal szembesítve lehet az elmélet igazáról meggyőzni mindenkit, s ezért vállaltam szívesen egy tanfolyam megtartását a MEZŐGÉP Vállalatnál. A TIT -közgazdasági szakosztályának gondozásában jött létre ez a tanfolyam. majd újabbak szervezéséhez támogatást kaptunk a megyei pártbizottságtól, az oktatási igazgatóságtól, amelynek politikai gazdaságtan tanszéke „bábáskodik” ennek a módszernek a szabolcsi megismertetése\ fölött. A S milyen megyei eredménvekről. illetve további kibontakozásról beszélhetünk? — Az alaptanfolyam a múlt év ősszel indult a MEZŐGÉP-nél. Ekkor mintegy ötven vállalati szakembert ismertettünk meg ezzel a módszerrel. Ezután jött létre az a team, amelyik a 6.5 tonnás pótkocsik gyártmány- fejlesztését tűzte ki célul. De ugyanilyen alapon más munkacsoportok jöhetnek létre más gyártmányok vagy gyártási eljárások racionalizálására. A következő lépés volt, hogy a tsz-szövetség égisze alatt néhány termelőszövetkezet szakembereinek a bevonásával indítottunk egy másik oktatást, illetve a kisebb team-ek már ott is konkrét eredményre vezető értékelemzéseket végeznek. Nem ártana ezeket felsorolni, hiszen ebből látható. hogij milyen sokoldalúan felhasználható módszerről van szó. — Előbb hadd mondjak valamit a szabolcsiak dicséretére: az agrotechnológia területén az országban csak szórvánvos próbálkozások történtek az értékelemzés bevezetésére. így mindenképpen úttörő vállalkozásba fogtunk, aminek az eredménye minden valószínűséggel nagy visszhangot kelt szakmai berkekben. Egyébként a termelőszövetkezeteknél is túl vagyunk már az alapképzésen, most a tanfolyam gvakorlati részében már konkrét vizsgálatok folynak, ley a nyírbátori Üibarázda Tsz-nél az energiafelhasználás csökkentését vizsgáliuk. Kecsegtető eredmények vannak, akár millión felüli megtakarítás érhető el. Nyírkárászon a dohánytermelés racionalizálása a cél, a Szamos menti Állami Tangazdaságban az almasűrítmény gyártásának racionalizálását szeretnék elérni, a rakamazi Győzelem Tsz-nél az a1 ma- termelés gazdaságosságán kívánnak javítani, Tiszavasváriban a Munka Tsz-nél a szeszfőzés technológiáját korszerűsítik. Máriapócson és Nyírbogáton pedig a faipari melléküzem hatékonyságát javítják értékelemzéssel. A Az előbbi Déldák az iparból és a mezőgazdaságból szóltak. De a legújabb tanfolyamot a vendéglátó vállalat dolgozóinak tartja. Talán nem sértő a kérdés: ön, mint értékelemző, mindenhez ért? — Zavarna, ha félreértenének. Az érték- elemzést. mint módszert nyolc éve tudományosan kutatom, ebből védtem meg kandidátusi disszertációmat. A közgazdaságtudományi egyetem ipargazdasági tanszékén ezt a tárgyat oktatom, de gépészmérnöki diplomám, szakközgazdászi végzettségem ellenére sem mondhatnám, hogy ezekhez a gyakorlati megoldásokhoz én értek. A team-munka éppen azt jelenti, hogy az ottani szakemberek végzik a munka zömét. Nekem csak a módszertant kell adnom, a szaktudást ők adják. Egy év alatt több tucat szabolcsi szakembert ismert meg. Milyen tapasztalatot szerzett, hogyan fogadták ezt a módszert? — Lehet, hogy udvariassági gesztusnak • tűnik, de a hosszabb együttműködés alapján kedvező benyomásokról számolhatok be. Az új iránt való fogékonyság, a szakmai ambíció, a tenniakarás jellemző a munkában. Olyan lelkes hangulat alakult ki az oktatás során, ami magával ragad. S igen nagyra értékelem, hogy ez a módszer változtatott a szakemberek szemléletén, munkájuk során egyre inkább figyelembe veszik a ráfordítások alakulását, egy-egy feladatot a maguk teljességében vizsgálnak. Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM HÉTVÉGI MELLÉKLET fHÉTVÉGI^ i INTERJÚ J
