Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-18 / 141. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. június 18. Hegnyílt az országgyűlés nyári ülésszaka Szabolcs-szatmári képviselik felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) goztatta Veress Péter — a kis és középvállalatok, valamint a szövetkezetek exporttevé­kenységének elősegítésére. Befejezésül hangsúlyozta, hogy bár igen fontosak a szervezeti intézkedések, még­is külkereskedelmi és fizetési mérlegünk javulását elsősor­ban a gazdaság jobb teljesítő- képességétől várhatjuk. Az idén a külső egyensúly köve­telménye az eddiginél éssze­rűbb, megfontolt importgaz­dálkodást is követel, nem a kivitel fokozása helyett, ha­nem azzal összehangolva. Ez országunk érdeke és elfogad­ható, józan iránya a cselek­vésnek. Becsei Lászlóné (Borsod megye 12. vk.) a borsodná- dasdi lemezgyár hegesztője Özd és környékének javuló kereskedelmi ellátásáról szól­va megemlítette, hogy a fej­lődéshez szükséges, hogy a ré­gebbi városrészek üzleteiben is ugyanazok az áruk legye­nek megvásárolhatók, mint a jól ellátott lakótelepi boltok­ban. E dolgokban a döntést bátrabban kellene a tanács­testületre bízni. Az első napirendi pont vi­tájában több képviselő nem Juhár Zoltán beszéde ni a munkahelyi és kereske- delnii vendéglátást. Szólt az állami kereskedelem fejlődé­séről is. Juhár Zoltán részletesen szólt hazánk idegenforgal­máról, annak politikai és gazdasági jelentőségéről is. A többi között 1,5 millió ma­gyar állampolgár üdül a kereskedelmi szálláshelye­ken. A jövőben rugalma­sabb árpolitikával, új prog­ramokkal törekszünk a bel­földi turisztikai igények jobb kielégítésére — mondta. A miniszter megemlítette: a bevezetett szerződéses és bérleti rendszer keretében ma már mintegy háromezer üzlet működik, a teljes kis­kereskedelmi üzlethálózat 6 százaléka, s 1982 végére ösz- szesen 7000 szerződéses üz­lettel számolnak. Végezetül megemlékezetf a mintegy 450 ezer kereske­delmi dolgozó helytállásáról, anyagi és szociális helyzeté­ről is. Megállapította: sok­szor nagyon nehéz körülmé­nyek között állnak helyt a munkában. Túlnyomó több­ségük szakmai felkészültsé­gével, emberi magatartásá­val kivívta a vásárlók elis­merését. Jogosan igénylik, hogy a jól végzett munkáju­kat társadalmilag és anyagi­lag jobban elismerjék. A miniszter beszédét vita követte. Ezzel az országgyűlés nyá­ri ülésszakának első napja — amelyen Apró Antal, Pé­ter János és Cservenka Fe- rencné felváltva elnökölt — befejeződött. Törvényhozó testületünk ma a belkereske­delmi miniszter beszámolója fölötti vitával folytatja mun­káját. A miniszter bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt az országgyűlés időtálló, hosszú távú irány­mutató törvényt alkotott a belkereskedelemről. A XII. pártkongresszus által kije­lölt célokat, az áruellátás színvonalának megőrzését — nehezebb külső és belső kö­rülmények között — teljesí­tettük. Az ellátás összessé­gében kiegyensúlyozott volt, szélesedett a választék és va­lamennyire javultak a vásár­lási körülmények. Az áruel­látás jelenlegi színvonala megfelel gazdasági fejlettsé­günk színvonalának és kiáll­ja a nemzetközi összehason­lítás próbáját is. Alapvető élelmiszerekből a lakosság igényeit hosszú évek óta szinte maradéktalanul kielé­gítjük. Általában ez a hely­zet a ruházati cikkek eseté­ben is. A háztartások egyre jobban felszereltek korszerű gépekkel. Fejlődött a munka­helyi, a gyermek- és diákét­keztetés. Biztató jel, hogy új­ból növekszik az étel- és üdítőital-forgalom, a ven­déglátás fokozatosan vissza­hódítja vendégeit. A minisz­ter szólt a gondokról is. A hiányosságok között bőven vannak olyanok, amelyek a termelők és a kereskedelem munkáinak gyengéiből szár­maznak és ezért kiküszöböl­hetők. Esetenként például nem jól mérjük fel a várha­tó igényeket, vagy az ipar nem a szerződésben foglal­tak szerint szállít. A minisz­ter kitért rá: hogy az idén és az elkövetkező években is meg akarjuk őrizni az élel­miszer-ellátás kialakult szín­vonalát. Bővíteni kell az ol­csó cikkek számát, fej teszte­kért szót; Hetényi István élt a válaszadás jogával. Az ülés­szakon elhangzottakra utalva megállapította, hogy nemcsak a központi irányítás terüle­tén, hanem a megyékben is nagyon élénk és erőteljes munkát végeznek az ésszerű gazdálkodás erősítése érdeké­ben. Egyetértett azokkal a képviselői véleményekkel, amelyek a településfejleszté­si eszközök arányos elosztá­sának fontosságát hangsú­lyozták. Bizakodóan nyilatko­zott az energiaprogram meg­valósításának folyamatáról, az első gyakorlati eredmé­nyekről, s megerősítette a tel­jesítményelv következetes ér­vényesítését sürgető törvény­hozói véleményeket is. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1981. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és részleteiben az eredetileg be­terjesztett összegekkel egy­hangúlag elfogadta. A napirendnek megfelelő­en ezután Juhár Zoltán, bel­kereskedelmi miniszter tar­totta meg beszámolóját a belkereskedelem és az ide­genforgalom helyzetéről. Egyezteti! megbeszélés megyénk kereskedelméről (Folytatás az 1. oldalról) ruha-ellátás gondja. Szólt a kishatármenti forgalom jele­néről és a bővítési törekvé­sekről is. A beszámoló kitért a ki­egyensúlyozottnak minősíthe­tő áruellátásra csakúgy, mint a tojásértékesítés prob­lémáira. A számos pozitívu­mot és — természetesen — nehézséget is felsorakoztató beszámolóban felvetett kér­désekre Selmeczi Lajosné v'í úszóit. A miniszterhelyettes egye­bek között elmondta: fontos eszköz a kereskedelmi ellátás jobbítására a vállalati ön­állóság fokozása, aminek egé­szen a hálózati egységek ön­állóságáig kell terjednie. Szólt arról, hogy 7 vállalat­nál folyik az erre vonatkozó modell kidolgozása. Hangsú­lyozta, hogy a szerződéses formák bevezetésében a me­gye lemaradt, s ezen változ­tatni szükséges. Kiemelte, hogy az esetenkénti áruellá­tási gondok lényegében az országos gondokkal azono­sak. Az egyes kérdések rész­letes megválaszolása után aláhúzta: a kereskedelem alapvető célja az ellátás je­lenlegi színvonalának biztosí­tása. Ez a szint — mondta, még nemzetközi összevetés­ben sem lebecsülendő. Kovács Ándrásné Kovács Ándrásné, Sári Er­zsébet (Szabolcs-Szatmár me­gye, Nagyhalász, 7. vk.) a Kender-, Juta- és Politextil Vállalat nagyhalászi gyárá­nak munkásnője szólt arról, hogy a kétkezi munkások is érzékelik és értékelik Sza­bolcs-Szatmár megye gyorsan változó gazdasági és szellemi világát, gyarapodását. Becsü­letes munkával, helytállással veszik ki részüket a társadal­mi cselekvésből. Azokat a pénzeket, amelyeket a taná­csi intézmények használnak fel a különböző üzemekben, szövetkezetekben, verejtékes munkával teremtik elő. Nem közömbös tehát a felhaszná­lás hogyanja. A megyében is megkezdődött az energiagaz­dálkodási kormányprogram végrehajtása, s a takaréko­sabb gazdálkodás érdekében a tanácsok cselekvési progra­mot dolgoztak ki. Ennek so­rán — például — a közüle- teknél fokozatosan kicserélik az olajkályhákat, a tanácsok­nál és intézményeknél több mint négyezret. Az átállás azonban igen pénzigényes: az oktatási, egészségügyi és mű­velődési intézmények részére a tervidőszak hátralevő évei­ben 40—50 millió forint álla­mi támogatást kellene juttat­ni a program megvalósításá­hoz. Ugyanakkor nehézséget jelent az is, hogy az olajtü­zelés villamos energiával va­ló helyettesítését a jelenlegi elektromos hálózati kapacitás nem teszi lehetővé. Feltétlen szükséges a hálózat és a transzformátorok mielőbbi cseréje, ez pedig újabb jelen­tős költségekkel jár. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a megyének 1990- ig kidolgozott, jól megalapo­zott lakásépítési programja van. Ebben nagymértékben számolnak a lakosság anya­gi erejének és munkájának bevonásával. A tervezett 60 000 új lakásból 49 000 ma­gánerős. A legkedveltebb építési forma a hagyományos családiház. Kivitelezésében részt vesz a család apraja- nagyja, a rokonok, a szom­szédok, a munkatársak, tehát a költségek csökkentésével „kalákában” épülnek a há­zak. Illetve: egyes területe­ken csak épülnének, ha len­ne telek. A helyi tanácsok állami tartalékterületei nagy­részt elfogytak, emiatt ma­gánszemélyektől kell vásá­rolni, vagy kisajátítani a te­lek kialakítására alkalmas területet, majd ki kell építeni az alapvető közműveket. így a tartós használatba adásnál például a használatbavételi díj esetenként magasabb a napi forgalmi értéknél. Za­varja a telekgazdálkodást a települések rendezési tervé­nek merevsége is. Ezek a ter­vek igen sok indokolatlan építési tilalmat tartalmaznak és az előírt beépítési módok sem felelnek meg minden esetben a mai igényeknek. Igen nehezen mozdult ki a holtpontról a többlettelkek elidegenítésének elrendelése, valamint a foghíjtelkek be­építésének szorgalmazása. A földhivatali közreműködést igénylő esetekben — például a belterületi határ módosítá­si, vagy telekmegosztási ügyekben — nagyon hosszú az eljárási idő. A képviselő javasolta, hogy a magánerőből történő la­kásépítés segítése érdekében minél előbb tegyék lehetővé az egyenlő hitelfeltételeket városon és falun. Ez nagyban elősegítené a munkások és a fiatalok letelepedését a fal­vakban. Ajánlotta az illeté­keseknek annak megfontolá­sát is, hogyha több generáció épít a családnak otthont, az abban együttélő családok va­lamennyien kaphassanak hi­telt. Ez enyhítené a telekgon­dokat és szociálpolitikai szempontokból is előnyös vol­na. A földhivatali eljárási idő rövidítése érdekében cél­szerűnek tartotta, hogy a la­kótelekkel, építkezésekkel kapcsolatos ügyeknek adja­nak elsőbbséget. Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim! Az országgyűlés kereske­delmi bizottsága megtárgyal­ta a belkereskedelmi minisz­ter elvtársnak „Belkereske­delem és idegenforgalom helyzetéről” szóló beszá­molóját. Tapasztalataink alapján részletesen elemeztük a lakosság ellátásával összefüg­gő helyzetet. Megállapításain­kat, javaslatainkat miniszter elvtárs elfogadta, szóbeli be­számolójában hasznosította. Engedjék meg, hogy a ke­reskedelmi bizottság véle- ményét néhány kérdésben összegezzem, amely segítheti az országgyűlést abban, hogy áttekintse életszínvonal-poli­tikánkhoz jelentősen kapcso­lódó kereskedelmi és idegen- forgalmi tevékenység meg- . ítélését. Bizottságunk üdvözli, hogy a miniszter elvtárs beszá­molója a demokratikus lehe­tőségek jó hasznosításával készült. Széles körű elemző munkával, kereskedelmi dol­gozók és szakemberek véle­ményének figyelembevételé­vel, politikai és társadalmi szervek fogyasztók vélemé­nyére támaszkodva jól be­vált gyakorlat kapcsán olyan demokratikus fórumrendszert alkotott, amellyel a most hallott kiegészítést is figye­lembe véve országgyűlésünk reális képet kapott a belke­reskedelem ellátási tevé­kenységéről és az idegenfor­galom népgazdasági szerepé­ről. Az a megállapításunk, hogy a belkereskedelemről szóló törvény megalkotása óta vi­lágos és helyes irányt mu­tat a belkereskedelmi tevé­kenység fejlesztése, követ­kezetesebb, teljesebb érvé­nyesítése kedvező fejlesztést hozott a végrehajtás során az ágazati politika területén. Egyetértünk miniszter elv­társ megállapításával, mi­szerint az árukínálat lehető­vé tette, hogy a lakosság pénzjövedelmét többségében igénye szerint költse el. Nem­zetközileg is jónak minősít­jük élelmiszer-ellátásunkat. Ügy értékeljük, hogy az ellá­tási színvonal a mai világ- gazdasági körülmények kö­zött élelmiszer-gazdaságunk jó szervezettségének az ipar, a mezőgazdaság, kereskede­lem együttműködési rendsze­re jó kialakításának külön- külön is, de együttesen is a megfelelő érdekeltségi rend­szer alkalmazásának köszön­hető. Nem lehetnek teljes mér­tékben elégedettek a zöldség- gyümölcs termelés, -felvá­sárlás, kereskedelmi ellátás rendszerével a termelők, fo­gyasztók és a kereskedelem sem. A helyes irányú köz­ponti intézkedések megtétele után is ez a kereskedelem­nek változatlanul nem erős oldala. A tett intézkedéseket mi kezdeti lépésnek tartjuk. A továbblépés olyan útját ja­vasoljuk választani, amely jól illeszkedik a jelenlegi koncepcióba, fokozottan fi­gyelembe veszi a termelői és a fogyasztói érdekeket. A lakosságunk iparcikkel­látása nemzetközi mércével mérve jó közepes színvonalú, számos termékcsoportban határozottan jó az ellátás, másokban azonban csak kö­zepesnek mondható és sajnos még mindig visszatérően je­lentkeznek hiánycikkek. A belkereskedelmi szerve­zeteknek a termelésre gyako­rolt fokozódó befolyása, a forgalmazási tevékenység piacorientálásának fejleszté­se, az ipari tárca részéről tett számos intézkedés (termelési szerkezetváltás, új vállalko­zási formák, rekonstrukciók) jól szolgálják a hazai ellátás javítását. Igaz, hogy az ipar­cikkek terén van ma is a legtöbb bosszantó napicikk- hiány, de ez nem változtat­ja meg azt az általános meg­ítélésünket, hogy az iparcikk- ellátás általános színvonalát kielégítőnek minősítjük. Az a megállapításunk, hogy az áruellátáshoz szerve­sen illeszkedő fogyasztói szolgáltatások színvonala a mi kereskedelmünknek még kevésbé fejlett területe, te­hát dinamikusabb fejlesztést igényel. Bizottságunk megerősítette miniszter elvtárs azon törek­vését — és engedjék meg, hogy most is ezt tegyem — amelyben jelentős feladato­kat jelöl a belkereskedelem számára az ipar termelési szerkezetének változása elő­segítésében. A fogyasztói igények kielé­gítésében jelentős szerepe van és lesz az importnak. Je­lenleg 17 százalékos arányt képvisel, mely tovább növel­hető, ha jobban feltárjuk a szocialista országokból be­hozható Éymalapokat. Itt nemcsak a mennyiségi igé­nyek kielégítésére gondolunk, hanem azonos termékek vá­lasztékcserével történő bő­vítésére is. Kívánatos, hdgy kormányzatunk a maga ré­széről erőteljesen szorgal­mazza a KGST-országok fo­gyasztói cikk kereskedelmé- rtek gyorsabb fejlesztését. Bizottságunk helyesli a kormány idegenforgalmi po­litikájának gyakorlatát. Tá­mogatjuk az elhatározott tö­rekvéseket, melyek bebizo­nyították életképességüket, nem utolsósorban népgazda­sági hasznosságát. Lakossá­gunk is egyre jobban megérti a folyamatok kedvező hatá­sát. A kereskedelmi hálózat — figyelemmel a szűkös fejlesz­tési lehetőségekre — a jö­vőben csak úgy tud megfe­lelni a növekvő feladatoknak, ha keressük a lakossági erő fokozottabb bevitelének módjait úgy, hogy az egyé­nek kockázatvállalásával jól illeszkedjék a szocialista tu­lajdonformákhoz. Konkrétan fogalmazva a kereskedelem szerződéses és bérleti rendszerének tovább­fejlesztésére gondolunk. Bi­zottságunk jónak tartja ezt a módszert, de mindjárt meg is állapítjuk, hogy a tervsze­rűen megvalósuló ütem mel­lett sem tartjuk.elegendőnek a fejlődés mértékét. Igen el­térő az egyes szektorok és egyes területek között is az áttérés üteme. E munkából a Belkereskedelmi Minisztéri­um mellett a területi irá­nyító szerveknek, érdekkép­viseletének is hatékonyabb részt kell vállalni. Azt kérjük elsősorban a Belkereskedelmi Minisztéri­umtól és a SZÖVOSZ-tól, hogy a szerződéses és bérleti rendszer mellett gyorsítsák azoknak az ösztönző rendsze­reknek a kialakítását, ame­lyek a szoros elszámolásban is növelik a bolti dolgozók önállóságát, mind a forga­lomhoz, a fogyasztók szolgá­latához, mind pedig a költ­ségek alakulásához fűződő érdekeltséget. Tudjuk, hogy ez a hálóza­ti rendszerváltozás bizonyos irányítási, ellenőrzési felada­tokat átcsoportosít, funkci­onális változásokat eredmé­nyez. Az új üzemelési formák el­terjedésével egy időben kü­lönös figyelmet kell szentel­ni az ellátás szervezésével, fogyasztói érdekvédelemmel összefüggő új tanácsi felada­tokra. A tanácsoknak jelen­tős része van abban és a jö­vőben még nagyobb lesz, ho­gyan találják meg a helyi lakosság ellátását szolgáló legjobb módszereket. Fele­lősségük megnő a fogyasztói érdekvédelemben. Célszerű­nek látszik a tanácsok keres­kedelmet irányító és ellenőr­ző tevékenységének korsze­rűsítése, igazodva a változó feltételekhez, esetleg, szemé­lyi megerősítésé is. A kereskedelmi munka megítélése igényli a személyi feltételek áttekintését. Ügy véljük, hogy a kereskedelmi dolgozók igen fontos felada­tot oldanak meg a lakossági ellátásban, .a gazdaságpoliti­kai célok megvalósításában. A folyamatos fejlődés elle­nére jogosnak minősítjük a dolgozók érdekképviseleti szerveinek kritikáját, mely- ben a kereskedelmi dolgo­zók kereseti arányait, élet- körülményeinek javítását te­szik szóvá. Az a véleményünk, hogy a dolgozók életkörülményeinek javítása és bizonyos mérté­kű keresetjavítása a gazdál­kodó szervek tudatosabb munkaerő-gazdálkodásával már elérhető. Ez az átmene­ti megoldás viszont nem mentesíti az ezzel foglalkozó szerveket hogy munkálkodja­nak a kereskedelmi dolgozók munka- és életkörülménye­inek javításán. Amikor arra gazdasági lehetőségeink mó­dot adnak, konkrét javaslato­kat terjesszenek elő a bérek javítására. A személyi feltételek átte­kintése nem nélkülözheti a kereskedelem kulturáltságá­nak emelésével kapcsolatos igények megfogalmazását isem. A szerényebb mértékű fej­lesztési lehetőségek, az élet- színvonal megőrzésére vonat­kozó célkitűzések között je­lölj ük a vásárlási körülmé­nyek minden területen való javítását, illetve a környezeti kulturáltság színvonalának lényeges emelését. Bizottságunk hangsúlyozza, hogy a kereskedelemnek fel­adatát gazdaságosan kell megoldani. Ügy látjuk, hogy a kereskedelmi árrések szá­mos területen jelenleg csak a folyamatos működéshez szükséges költségekre nyúj­tanak fedezetet. A kereskedelem kulturált­ságának javításához, a ke­reskedelem fogyasztókat be­folyásoló szerepének erősíté­séhez és a kereskedelmi dol­gozók munkakörülményeinek javításához szükséges lesz a jövőben a kereskedelmi árré­sek hozzáigazítása ezekhez a kívánalmakhoz. (Különösen az élelmiszer-kereskedelem­ben.) A kereskedelmi bizottság nevében e gondolatokkal kí­vántunk hozzájárulni a tár­gyalt napirend vitájához. A bizottság nevében a minisz­teri beszámoló elfogadását javaslom, a magam nevében elfogadom. Hosszú László

Next

/
Oldalképek
Tartalom