Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-13 / 137. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. június 13. városcímer tölgyfából MIT CSINÁL ▲ TEREMFÖNÖK ? Elkészült Fehérgyarmat város címere. Ezt követően a városi tanács felkérésére Fehérváry József népi fafaragó egy darab tölgyfarönkből elkészítette a nagyméretű címert, mely most már a székelykaput ékíti. Rovásírással vésve Fehér- gyarmat (elírás is olvasható a tetszetős Kossuth parki bejáratnál. Tanácstalanul körülnéz az idegen az étteremben, nem ismer senkit, nem érti a nyelvet, csak annyit tud, hogy éhes és szeretne valami finomat enni. Ekkor odalép hozzá egy jól öltözött fehérkabátos úr, kerít egy üres asztalt és szíves szóval odakíséri. Ha csak lehet, a vendégek nyelvén szólal meg, s ha leültette a fáradt utast, étvágygerjesztő ínyencségeket kínál. A teremfönök fáradhatatlan, hiszen a vendég általában nem is sejtheti egy-egy ételspecialitásról, hogy mi fán terem. Pólyák László, a Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzletvezetője két évig teremfőnökként fogadta a turistákat. A szabolcsi titok nyitját legalább annyian tudakolták tőle, mint a Sóstóra vezető utat. Oroszul, bolgárul, németül szólt az idegenhez. — A külföldi vendégek Nyíregyházán a szabolcsi ízeket keresik — mondja Pólyák László. — Aki először lép magyar földre, természetesen kíváncsi a paprika, a gulyás, Eladni való portékája nincs, mégis az árusokkal együtt, kora hajnalban érkezik nap mint nap a nyíregyházi piaccsarnokba Suták Jánosné. Foglalkozása — három munkatársával együtt — hely- pénzszedő. — Nem mondhatom, hogy rajonganak értünk az eladók. VB és alkohol Csíkos autóval érkezett... Beszél-e a papagáj? Magnóról tanul A tiritarka hullámos papagáj szivárványszínű bumerángként száguldott jobbra- balra a szobában. Mikor megelégelte a röpdösést, letelepedett egy fotel karfájára, s a rosszul beállított rádiók hangján beszélni kezdett: „Szia, Gyuszika vagyok, puszi, szép vagy, gyere ide ...” Ha nem a saját fülemmel hallom, talán el sem hiszem, hogy a csöpp kis madár tényleg tud beszélni — pontosabban képes utánozni az emberi nyelvet. Ezt a tényt erősítette meg Nagyfő Atti- láné nyíregyházi díszállat kereskedő, aki aprócska boltjában díszhalakat, aranyhörcsögöket, ékszerteknősöket, tengerimalacokat is tart. A rozella, a nimfa és a hullámos papagáj mellett kínál énekes kanárit, valamint zebrapintyet és sirálykát is. E két utóbbi madár nem dalol, egyszerűen csak szép. A kereskedésben jelenleg is vannak beszélő, papagájok. Ám ha nincs kedvük a csevegéshez, a világ minden kincséért sem szólalnak meg. Ahhoz pedig, hogy kedvük legyen a beszélgetéshez, jól kell érezniük magukat. — Naponta egyszer, reggel kapnak enni — hallottuk a kereskedőtől. — Magvakat, salátát, sárgarépát, főtt tojást, melyik mit szeret. Ez nem is kis vállalkozás a csöpp boltban, ahol több mint száz madár, s hirtelenjében megszámolni sem lehet mennyi díszhal található. Van itt minden, ami a kis állatok kényelmét szolgálja. — Beszélni a hím hullámos és nimfa papagáj képes megtanulni. Feltéve, hogy egy kalitkában egyedül vannak. A módszer egyszerű. Tízszer- tizenötször el kell ismételni nekik egy-egy szót. Erre felfigyelnek, s egy idő után ismételgetni kezdik. Ahhoz, hogy hosszabb szövegeket is megtanuljanak, sok idő és rengeteg türelem szükséges. A technika a papagájok „nyelvoktatásába” is betört. A kereskedésnek van olyan törzsvevője, aki magnó segítségével tanítja beszélni tollas kedvencét... (házi) A vasajtón néhány négy- zetcentiméternyi kukucskáló, odabenn sűrűn egymás mellett hét ágy. Kettő halászhálóra emlékeztető hálóval bevonva tetőtől talpig, a hálót lakattal csukják. Mielőtt még bárki is börtönre gondolna, a megyei kórház detoxikáló állomásán vagyunk. Éppen ezen a héten hagyta el az ötszázadik ápolt az állomást. Két éve dr. Sipos Béla belgyógyász szakorvos irányítja a /kijózanítást. — A közhiedelemmel ellentétben itt nem mossák ki a páciensek gyomrát. Mire idekerülnek, az alkohol már annyira felszívódott a szervezetben, hogy csak a kijózanítást gyorsíthatjuk. Ezért tömény cukoroldatot, C-vita- mint és koffeint adunk a betegnek. Általában hat óránál kevesebbet nem tölt itt senki, de legkésőbb 24 óra múlva mindenkit józan állapotban bocsátunk útnak. Ide senki nem jön a jószántából, az esetek többségében kék csíkos autóval hozzák a pácienseket. Sokan értesítik a mentőket, mert valaki eszméletlenül hever a parkban vagy az árokparton, s a mentőj rendszerint ide hozza. A rendőrségi autóból kiszállva — az ittasság fokától függően. — van, aki agresszív, s az ápoló nem éppen rábeszéléssel bírja maradásra. Miattuk különösen indokolt a rácsos-lakatos ágy. Január 22-én estefelé megjelent a MÉH nyíregyházi telepének portáján Csatári Béla büntetett előéletű nyíregyházi alkalmi munkás, de nem is akárhogyan: katonasapka, mikádó, zöld katonanadrág, s azt a benyomást keltette, hogy ő tartalékos katona. (Nem az.) Csatári beszédbe elegyedett Holló János éjjeliőrrel, s azt mondta neki, hogy ő a Vorosilov laktanyában szolgál. Órák hosz- szat ott tartózkodott, és este kilenckor hirtelen eszébe juthatott, hogy sietnie kell, mert az őrtől kért egy kerékpárt. Holló Jánosnak annyira elnyerte a bizalmát az idegen, aki egyébként néhány pohárka italt is megivott vele, hogy miért ne adott volna neki? Volt ott néhány. Különben Is ígérte az (ál) katona, hogy a biciklit, amelyet elvisz, reggelig visszahozza. Tény, hogy ezzel a feltétellel megenÉvekkel ezelőtt előfordult, hogy valaki kötelet igyekezett sodorni a hálóból, de az ápolók ébersége megelőzte az öngyilkosságot. Az viszont nemrégen történt, hogy a részegek szóváltás közben tett- legességhez folyamodtak, s a rendőrök-beavatkozását kérték a detoxikálóban. Pedig nem olcsó mulatság az itteni kezelés. Amikor távozik a beteg, egy csekket nyomnak a kezébe, a kórház számlájára ötszáz forintot kell befizetni, a beszállítás minden kilométere 3,60 fo-- rintjába kerül, s végül, ha a járművet beszennyezte, háromszáz forint tisztítási költséget is le kell szurkolnia. Nem ritka az ezer forintos számla sem, bár az évente 7—8 alkalommal megforduló „törzsvendégek” közt előfordul a hétezer forintos tartozás is ... Tavaly 1639 beteget ápoltak, az idén már meghaladta az ötszázat az „esetek” száma. Minden évben jó tíz százalékkal növekszik a detoxikáló forgalma. A visszatérők közt van, aki családi problémáira hárítja az ivást, van, aki egyszerűen csak szereti az alkoholt és nem ismeri a mértéket. Általában hétvégén, az ünnepeken és a futballmérkőzések idején ugrik meg az ápoltak száma. Most kettőzött figyelemmel készülnek a ma kezdődő labdarúgóvilágbajnokságra ... gedte az éjjeliőr, hogy Csatári elvigyen egy kerékpárt. Ebből származtak a bonyodalmak, mert Csatári természetesen másnap reggel nem vitte vissza a kerékpárt, hiába ült azzal a kiáltással rá. hogy „reggel hozom, bátyám!” — sőt újabb reggelek következtek el, az álkatona nem jelentkezett, a tulajdonosnak meg, Pásztor Istvánnak szüksége lett volna a biciklire —, és hát elindult a dolog, ügy lett belőle. Mikor tisztázódott, ki volt az álkatona. Pásztor fölkereste Csatárit, ö pedig ígérte, hogy majd megtéríti a kárt. A mai napig csak ígéri. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Csatárit a csalás miatt hat hónap börtönre büntette, egy évre eltiltotta a közügyektöl, és kötelezte a kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. <k) Álígéret, igazi lopás A szabolcsi titok Tárkonyos fácán a töltött káposzta, a halászlé ízére. Aki viszont a Hotel Szabolcsba érkezett, szűkebb környezetünk specialitásait is érdeklődéssel fogadta. Életében először kóstolta a külföldi a nyírségi gombóclevest, a szabolcsi titok bélszínből, sertésmájból és sertéscombból áll, tojáslepénybe helyezett szelet sonkával tálalják. De legalább ennyire népszerű a csokis-almás palacsinta és a szabolcsi töltött jonatán. Ez úgy készül, hogy a meghámozott, kettévágott almát cukros, citromos vízben megfőzzük, kivájt belsejébe vaníliapudingot töltünk, majd ösz- szeállítjuk a fél almákat és marcipánlevéllel díszítjük. A teremfőnök azonban nem elégszik meg azzal, hogy hazai ételkülönlegességeket kínál, hanem a vendég nemzeti szokásához is alkalmazkodó menüt ajánl. A németek például a natúr, sajtos, gombás ételeket, az omletteket kedvelik, előételnek hideg pácolt ételeket, virslisalátát, tatár bifszteket kértek. Az olaszok saját maguk igyekeztek elkészíteni a fogást, ' egyetlen olasz vendég zsebéből sem hiányzott az egyedi fűszere- zésű paradicsom és sajt, ezekkel gazdagon megszórták a fogásokat. A franciák a fácánpecsenyét tárkonnyal, sáfránnyal ízesítették, ezek a fűszerek ugyanis nem izgatják annyira a gyomrot, mint a bors és a paprika. Hogy mennyire elégedetten távoztak a vendégek, bizonyítja, hogy egy francia család mexikói éremsorozatot ajándékozott Pólyák Lászlónak. Bírság és „megvesztegetés" Piaci praktikák Egy részükkel — akik megértik, hogy a helyért fizetni kell — nincs semmi gondunk. Viszont vannak olyanok is, akik ellenséget látnak bennünk, s mindent elkövetnek, csakhogy minél kevesebbet kelljen fizetniük. Szerdán és szombaton 7— 800-an is kínálják áruikat a piacon. Közülük csak hét zöldség-gyümölcs kereskedőnek van bérelt helye a csarnokban. A többiek a kihozott áru mennyiségétől függően fizetnek 2 forinttól 2— 300 forintig terjedő összeget. Ha az eladó benn a csarnokban pakol ki, akkor plusz három forint csarnokhasználati díjat is le kell szurkolnia. Nem nagy összegekről van tehát szó. Főleg ha azt számoljuk, hogy a legmagasabb helypénzt általában a nagy mennyiségű primőrt árusító vásározók fizetik, akiknek így is szép hasznot hoz a piac. Sutákné és munkatársai mégis hosszan mesélhetnének arról, hogy egyik-másik szemfüles eladó milyen praktikákkal próbálja kijátszani a díjbeszedőt. — Leggyakoribb az, hogy az eladásra szánt áruknak csupán egy töredékét mutatják be. Aztán ahogy fogy a készlet, úgy töltik fel apránként kosaraikat a parkírozóban hagyott autóból. Ha észrevesszük a csalást, azért bírság jár, vagyis a helypénz dupláját kell behajtanunk az áruson. Mások „megvesztegetéssel” próbálkoznak. Vagyis tíz-húsz forintokat ajánlanak fel azért, hogy kevesebbet számoljunk. Az ilyen üzletet visszautasítjuk. Van is néha olyan veszekedés, hogy zeng az egész környék. Akárcsak az eladók é$ a vevők, Sutákné is örül az új csarnoknak. — Télen lesz igazán jó: végre nem kell áznunk-fáz- nunk nagy hidegben a szabad ég alatt. A hely tehát új, de a lényeg mit sem változott: a helypénzszedő tapasztalatai szerint az árusok a csarnokban is a régről ismert trükkökkel igyekeznek csökkenteni költségeiken. Ez aligha sikerül sokaknak. Hiszen Suták Jánosné évtizedek óta dolgozik posztján, s mint a tenyerét, úgy ismeri a piaci praktikákat. Hat lábú bárány született június elején a sényői Zöld Mező Termelőszövetkezetben. A kis barika két kiló hetven dekával látta meg a világot, s mintha a földkerekség legtermészetesebb dolga lenne, úgy szaladgál hat lábával, mint hasonló korú társa a néggyel. (J. L.) Heti bosszúságunk Berendezés Talán valaki olvasta: egy hete írtunk arról, mennyi munkájuk van a magántervezőknek, s milyen jó dolog lenne, ha többen végezhetnének ilyen tevékenységet, mert akkor — feltehetően — több ötletes, szép, a táj jellegének megfelelő lakás épülne, s talán még az anyagokkal is takarékosabban lehetne bánni. Aztán eltelt két nap és más is eszembe jutott a tervezőkről, különösen azokról, akik nem szabad időben, hanem munkaidőben terveznek. Például többszintes kis- és nagyobb lakásokat, épüljön az házgyári elemekből, vagy előre gyártott blokkokból. Úgy adódott, hogy a héten egy költözködés résztvevője voltam, amit a cipekedés, a bútortologatás miatt aligha szeret bárki is. Szekrényeket, heverőket, isten tudja mi mindent húztunk, toltunk •egyik helyről a másikra, szekrénysort bontottunk meg és próbálgattunk minden variációban,* aztán ki tudja, mennyi idő múlva, feladtuk a reményt, hogy bármikor is otthonossá varázsolhatjuk a lakást. Az egyik falat ajtó, a másikat ablak, a harmadikat erkélyajtó szakítja meg, a kisebbik szobát két oldalról is ajtó, a harmadikat ablak és radiátor tagolja szét, hosszúkás alakja lerövidíthetetlen, mert arra a részre épp semmi sem fér, szóval bosszankodtunk épp eleget. Aztán fogadásokat akartunk kötni, de nem volt kivel. Senki nem tett* volná rá égy üveg kocsisbort sem, hogy bármelyik házgyári lakást, vagy abba bútort tervező ember ilyen lakásban lakna. Mert akkor tudná, hogy be- rendezhetetlen, vagy legalábbis elfogadható megoldást csak maszek alapon gyártott berendezés hozhat. EXe akinek erre lehetősége van, az nem is költözik házgyári lakásba. Az élet tehát igazolta: több tervező dolgozhatna szabad időben. Csak azt kellene megfejteni, minek akkor a munkaidő? B. J. Mellesleg Ómult bámult nagy meglepetésében ismerősöm, amikor az egyik megyebeli üzem esztergagépén meglátta a táblácskát, amelyen ez a felirat áll: „FUSIT NEM VÁLLALOK!” Többször is végigolvasta, vajon nem káprázik-e a szeme, közben-köztoen meg is csipkedte a saját arcát, hogy bizonyságot nyerjen, nem.álmodik csupán? Aktán' rájött, bizony,, valóság, ez 'ti javából. Nem is tagadta, zavarba jött a tábla láttán. Mostanában ugyanis széltében-hosszá- ban csak azt hallja, hogy •egyik-másik vállalatnál éppenséggel a mellékmunkák kezdenek elszaporodni, ami immáron nagyon sok helyütt legális. Mesélte, hogy megtörtént: az egyik cégtől kivált kis csoport, amely társaságként legalizálta magát, most a legmegbízhatóbb partnere lett a volt cégnek. Haraggal váltak el, nem is olyan régen, de most nagy a barátság köztük és a régi cégük köpött, mert ők minden kapacitáshiányt pótolnak a vállalatnak, jó pénzért. Mellesleg, ennek már semmi köze sincs a tusihoz, legfeljebb annyi, hogy az említett társaság tagjainak a most rájuk szoruló igazgató, a vállalaton belül korábban nem szívesen engedte meg a mellékmunkát. És most itt van ez a fiatalember az esztergagépnél, aki tüntetőleg kinyilvánítja — mielőtt bárki megkömyékezné, — márpedig ő fusit nem vállal. A rossz nyelvek szerint ez csupán csalétek, mert ezzel akarja felhívni a figyelmet arra, hogy adott esetben azért ő tudna fusizni . . . Mások szerint ez az egész bosz- szúból van csupán, a fiatalember így akarja felhívni a figyelmet haragosaira, akik állandóan fusiznak. Megint mások úgy vélekednek, köny- nyű neki kiírni, hogy nem fusizik, hiszen az ő munkakörében erre nem is igen nyílik lehetőség. Valószínű, azok járnak közel az igazsághoz, akik úgy vélik, a fiatalember egyszerűen csak heccel. Mellesleg, nekem eszembe jut egy másik tábla, amikor az egyik anyagi gondokkal küzdő ismerősöm egy táblát függesztett ki hivatali ajtajára és ráírta: „Mindenféle piszkos mellékmunkát vállalok”. Akkor is azt hittük, hogy jó hecc csupán. Pedig ő halál komolyan gondolta. (angyal)
