Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-13 / 137. szám
1982. június 13. Kelet-Magyarország 3 Egy munkásJcarrier kezdete Dobogín Moszkvában Vajon milyen karriert lehet jósolni annak a fiatal embernek, aki alig tizenhét évesen állt fel Moszkvában a nemzetközi elismerést jelentő dobogóra? Nyíregyházi Lajos, ez a csupa kéz-láb fiatal, szőke hajú, friss diplomás szakmunkás itt ül mellettem szakoktatójával Orosz Andrással, aki felkészítette a harmadéves esztergályos szakmunkás tanulót minden versenyére. A napokban tért vissza Moszkvából, ahol harmad magával képviselte a magyar színeket, az esztergályos tanuló fiatalok nemzetközi vetélkedőjén. Lajos a Mátészalkai 138-as számú Szakmunkásképző Intézet tanulója volt. Egy hete a MOM legfiatalabb esztergályosa. Ez a gyár volt nevelőotthona, itt készült a versenyekre. Mestere Orosz András először az iskola tanműhelyben, a házi versenyen nevezte. Tizennégyen indultak, magasan „verte” a többieket. így jogot nyert a megyei versenyre, amelyet Nyíregyházán a I10-es Ipari Szakmunkásképzőben rendeztek. Tizenhét indulóval. Kiválóan vette ezt az akadályt is. ,',Igaz, ez már nehezebb volt, a feladatokat a minisztériumban dolgozták ki. Első lettem itt is. Egy menetes tengelyt kellett esztergálni, időre." Orosz András: „Ö ezt időn belül, és kiválóan oldotta meg.” Ezt követte az országos verseny, melyet Szegeden tartottak. Huszonhatan voltak a mezőnyben, ahol a megyék legjobbjai álltak esztergapadok mellé. Szegeden is maximális pontot ért el. „Nem izgultam különösebben Lajosért, tudom, hogy mit tanultunk, menynyi munkám van benne. Bíztam, hogy ezeket az eredményeket hozza is.” Szolid, célratörő fiatalember, szerény, és mint az oktatója jellemezte: „Igazi munkásjellem, jó képességekkel megáldva.” Nyíregyházi Lajos Szegeden a verseny után megkapta a kitűnőre kiállított szakmunkás-bizonyítványt. Három éven át járt be minden áldott nap Nagyecsed- ről Mátészalkára. Nem a pályaválasztási tanácsadón választottak neki szakmát. Véletlenül került kapcsolatba a vassal. Nem ide akart jelentkezni. Nyíregyházán a közgázban szeretett volna tanulni. Nem volt sok idő a döntésig. így választotta ezt a szakmát. „De nem bántam meg. Úgy érzem, megtaláltam benne örömömet.” Szegeden a siker után állították össze a magyar csapatot. Zöld út nyílt Nyíregyházi Lajosnak Moszkváig. Előtte azonban egyhetes kemény tábor volt Miskolcon. Moszkvában május 27 és 28-án két nap tartott a fiatal esztergályos tanulók nemzetközi vetélkedője. Kilenc ország fiai mérték ösz- sze tudásukat, köztük a mi Nyíregyházi Lajosunk is. A dobogó harmadik helyén végzett. Oklevél és érem bizonyítja nagy nemzetközi sikerét. Farkas Kálmán Szavahihető-e Medárd? Mint a legtöbb néphitnek, a Medárd napjához fűződő hiedelemnek is megvan a valóságalapja — állítják a meteorológusok. Legalábbis any- nyiban, hogy — a százéves átlag szerint — a június az év legcsapadékosabb hónapja. Viszont — a kis túlzással — „európai monszunnak” is nevezhető időszak nem feltétlenül Medárdkor kezdődik, s rendszerint szó sincs 40 napról. Ezt igazolják a nyíregyházi meteorológiai állomás sokéves megfigyelései is. Nézzük a legutóbbi öt esztendőt. 1978-ban június 5-én érkezett a csapadék, s hullott is jó két héten át. 1979-ben június 8- tól július 21-ig volt részünk a nyári esőzésekben, ’80-ban pedig — az évszázad egyik legcsapadékosabb esztendejében — már május végén elkezdődött, s meg sem állt július végéig. Az idei nyár is azt bizonyítja, hogy nem egészen szavahihető Medárd. Annak rendje-módja szerint e hónap elejére fölmelegedett a szárazföld fölött a levegő, felemelkedett, s utat adott a hűvös légtömegeknek. Igen ám, de a jeles névnapon — pontosabban előtte egy nappal — nem Nyugat-Európa felől, hanem északról jött a hideg, s egy csöpp esőt sem hozott magával. Igaz, azóta egy-két alkalommal beborult az ég, s volt részünk záporban, zivatarban. A ’82-es nyarat akkor is inkább a szárazság jellemzi, s a futó esőzések mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a föld szomjazik. Tízezer szabolcsi úttörő nyara Közel 10 ezer Szabolcs szatmári gyerek pihen úttörőtáborban ezen a nyáron. Megyénk táborai június 19— 20-án megszépülve nyitnak. A legnagyobb, s talán a legnépszerűbb a Káptalan- füreden működő cseretábor, ott egy-egy turnusban 160 fiatal pihenhet. A rakama- zi és gergelyiugornyai táborban 160—160 gyerek fér el, ettől alig kisebb a csen geri 150 személyes tábor. Ibrány, Dombrád,’ Tivadar, Tiborszállás tábora 100—100 pajtást fogad. A Nyíregyháza-Sóstón lévő táborral együtt a 8 turnusban mintegy 10 ezer kisdobos, úttörő táborozhat. Közülük 6 ezren az ország más-más területén vesznek részt, s ugyanennyien érkeznek megyénkbe. Irak után Nyíregyháza Eleire kelt betűk A sűrű, fekete nyomdafesték még a bőrükbe is beivó- dott. A két szerelő a cilinder- csapágyakat, az elhasználódott rézhengereket egymás után emeli ki a helyéről. Teflon bevonatú műanyag hengerrel pótolják. A zúgó masina mellett biztosan alig értenék egymás szavát. Ha mégis megszólalnak, németül magyarázzák a tennivalókat. A Nyírségi Nyomdában harmadik hete dolgozik az off- szet nyomógép javításán Withold Limba, az NSZK-beli MGD konszern szerelője. Magyar partnere Szentpáli István tmk-lakatos a nyomdában. Évekkel ezelőtt az NDK- ban tanult, tökéletesen beszéli a németet. — Lényegében itt műszaki ismeretekről van szó — hallottuk Withold Limbától, aki a gyors bemutatkozás után felajánlja, oroszul is beszélhetünk, mert litván származású, anyanyelvi fokon beszéli még az oroszt. — A nyomdagépek, természetesen a korszerűekre gondolok, a világon mindenütt egyformák, ezért a szerelők könnyedén szót értenek. Mi is igen rövid idő alatt — alig három hét áll rendelkezésünkre a felújításhoz — kialakítottuk a közös nyelvet. — Az a lényeg — meséli Szentpáli István —, hogy se az olvasók, se a nyomda ne vegye észre, hogy az egyik ■m t gy tanultam, úgy tűnt, II s úgy is tapasztaltam, hogy a kutya a leghűségesebb házi állat. Azt is tanultam valamikor, hogy a macska például csakis a házhoz hű; számára nem fontos, ki a ház gazdája. Mind ez ideig nehány bizonytalan tapasztalat is erre intett. Csöpi nevezetű kutyánk egyszer például, igen régen, elkísérte azóta megboldogult apámat a kisvárdai vásárra, tőlünk tehát legalább negyven kilométerre, s hazafelé tartván a vásárról, valamely vad motoros a szekér mögött poroszkáló kutyát elütötte. Apám a kutya haldoklását még érzékelte, megállt a szekérrel, a kutyát az útmenti árokba húzta, száraz füveket górt rá, aztán a mindig nála lévő, vesszős-fokú kiskapával elföldelte, a kocsmában három deci borral elsiratta, aztán hazatért. Utána három napig nemigen lehetett szólni az egyébként is nagyon halk szavú, csendes emberhez. S ama kutya száraz-véres nyakkal, csontig soványodva, nehány nap múlva hazatá- molygott. Tejet kapott azonnal és meleg vackot. És kölyII macska lába kezett még egyetlen porontyot. Csak egyet! És csak azután múlt ki. S amikor a családi ház egy időre elárvult — három évig külföldön tartózkodott édesanyánk —, e maradék kutya, holott egy mesz- szibb lakó rokonnál kapott menedéket, minden héten meglátogatta a házat. Ritka az a pillanat, ha vonattal térek haza anyámhoz olykor, hogy ott ne lenne az állomáson, s haza ne kísérne a kertkapuig. Hiába hívom tovább; eddig tartott az útja, vakkant még kettőt-hármat s iramodik az otthonába, vissza. De, hogy egy macska is lehet ilyen hűséges, csak most tapasztaltam, vénülő fejjel. S nem a házhoz csupán, inkább az emberhez mégis. — Hát a maesek? — kérdem. — Hol van Gerzsony? — ez a tisztességes neve. — A vén kani ebédidőben már itt nyávog, nem ? — Nem láttam én már legalább három napja, mióta elmentél. — Csak nem lopták el? — Ugyan, egy ilyen vén macskát nem lehet ellopni. — Akkor pedig? — Bár ellopták volna. Hát mi hasznunk belőle? Bezártuk a padlásra, megfogott egyetlen egeret is? Irtószert kellett vennünk, nem? De még az is kacagtató, ami erre az egér-patkány méregre írva van, figyeld csak! „A rágcsálók eme készítményt élvezettel fogyasztják, majd három óra múltán beledögle- nek!” Nos, hát beledöglenek? — Gerzsony azért nem fogja meg őket, mert érzi rajtuk a méregszagot. — Védd csak! — Ne adjunk patkánymér- get, meglátja, minden egeret megfog majd a Gerzsony. Vártunk. Ha egyszer már három napja nem jött haza, nagyon nagy bajnak kell lenni. El is pusztulhatott azóta, bár a macska szívós állat, tudományos adatok szerint egy nyelet víz nélkül, egy kum- ma élelem nélkül huszonnyolc napig kibírja, nem úgy, miként az ember, aki ha kilenc napon belül nem kap legalább vizet, menthetetlenül elpusztul, de már a harmadik nap is kritikus lehet! Egyszer aztán, a negyedik nap hajnalán, kimenvén a házból, vékony nyávogásra neszeltem. Gerzsony lábán egy patkányfogó tőr volt. Azzal jött haza. Hát rendben, ellopott ő olykor a dúcokból pocos galambokat is, dehát azért tőrt vetni neki? Vajon nem hajtott-e több hasznot a patká- nyok-egerek megölésével ? Vajon nem több hasznot hajtott-e? — Megjártad, vén kan! Tejet kapott anyámtól, és fáslit a lábára. Nyilván a szomjúságtól a tejet azonnal megitta. Pihent is egy kicsit. Aztán a kertből, a krumplibokrok alól kilenc lóbogarat hozott be, s lefektette őket sorban a tornác védett helyén, nehogy a tyúkok megegyék azokat, s ne láthassuk az ő szolgálatát! VAKÁCIÓÓÓU legfontosabb gépet éppen felújítjuk. Amit lehet, üzem közben cserélünk ki a hatalmas gépen, így nappal két műszakban könyvet, éjjel egy műszakban a Kelet-Ma- gyarországot nyomja a gép. Az újság-előfizetők nemcsak arról tudják, hogy a nyomdában rekonstrukció van, hogy esetleg késik a postás, hanem a betűk szebben olvashatók, a fényképek tisztábbak, mint korábban. Ha egy fotó minden négyzetcentiméterén kijön a 46—50 raszterpont, akkor nem dolgozott hiába sen a fotós, sem a nyomdász. Az NSZK-beli szerelő a világ minden részét bejárta nemrégiben Irakban javította a nyomdagépeket, Olaszországban, Spanyolországban. Jugoszláviában gyakran akad dolga. A Nyírségi Nyomdában először kerül sor ilyen nagymérvű felújításra, amióta hat évvel ezelőtt áttért a lap az offszet technikai nyomásra. Most három hét alatt az összes, kopásnak kitett alkatrészt kicserélik. Igaz. ilyenkor kora reggeltől késő estig tart a műszak. Délután 6 óra, éles csengetés jelzi, indítják a nyomógépet. A befűzött papírtekercs egy-két perc alatt eléri a maximális sebességet, óránként 19 ezer újságban kelnek életre az aznapi cikkek... T. K. M ondjanak ám eretneknek, akkor sem kezdem a nebulók szent szabadságának első napját azzal, nogy továbbnevelem őket. Nem és nem, bár ez ilyenkor így szokás. Ezt ne tedd, azt ne csináld, ettől óvakodj — mondogatjuk vissza-visz- Szatérően, és a sok tiltás, közben, valljuk meg, kevés a meggyőződésünk. Egyszer talán mi is levethetjük a hivatalos zakót, s kiengedhetjük homlokunk szigorúra koreografált ráncait. Mert mit is tagadjuk: jólesik látni a kiszabadult gyerkőchadat, a felszabadult, jókedvű lányokat és srácokat, akik többnyire a kapandó bizonyítvány előzetes ismeretében péntektől máig már el is feledték az iskolát. A sok feddés és nevelés helyett jobb lenne azon gondolkodnunk, miként is tehetnénk nekik széppé a vakációt. Nézzünk magunkba: saját, felnőtti szabadságunkat olyan gonddal szervezzük, ami ráférne egy világgazdaságra is. Az ő számukra meg készítjük közben a tilalomfákat, mi több, azok erdejét. Pedig ők is dolgoztak. Gondoljunk arra, hogy ezek a srácok több időt töltöttek iskolában, napköziben, könyvek fölé hajolva, különórákra járva, mint amennyit egy felnőtt dolgozik. A reggel hét után elmenő és este hazatérő kis vagy nagy iskolás több időt töltött munkában, mint a legtöbb kedves szülő. És nekik is volt főnökük. Nem is egy. Óráról órára más, kedves és kedvetlen, jó és alig kibírható, kötekedő és zord — ahány, annyi féle. Ha netán panaszkodtak rájuk, akkor — és ez helyes volt — azonnal letorkoltuk őket: ne légy tiszteletlen! Hát akkor legalább most hagyjuk, hogy kiheverjék az őket is ért stresszt, kiordítsák a bennükrekedt mondanivalót, kialudjék a reggelente félbeszakított álmokat. Nem árt az sem, ha eszükbe idézzük: mi is voltunk gyermekek. És nem kell mindig azzal kezdeni, hogy „bezzeg”. Ne is tagadjuk, nem voltunk se különbek, se okosabbak, se jobbak. Miért is lettünk volna. Minket is idegesített a sok régmúltra utalás, mi sem hittük, hogy apáink és anyáink maguk voltak a földre szállt angyalkák, akik vasalt ruhába^ csendesen unatkoz- ták végig boldogtalan gyermekkorukat, ök miért higyjék? V együk hát őket emberszámba. Mert azok; növekvő, neveletlen, hangos, mozgékony regiment. Lényegében olyanok, mint amilyennek eddig mi neveltük őket. Viseljük őket jó szívvel, s ne kezdjük azzal a vakációt: bár csak kezdődne már az iskola! örüljünk velük és nekik, s akkor sokkal könnyebb lesz. Talán még az is bekövetkezik, hogy a jó nyári együttlétek után így sóhajtunk fel: de kár, hogy vége a nyárnak. Így legyen. (bürget) Űj, korszerű gyógyszertárat avattak a közelmúltban Magy- ecseden. (GB)
