Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. június 1. Kezdődik a bérletárusítás Színházi háztáji Akár egy egész rádiós, vagy tévés fórumműsort készíthetnénk az érdeklődők, a levelet írók, vagy telefonálók kérdései alapján a színház legközelebbi terve- irőL A kérdéseket Fekete Alajos szervezőtitkárhoz továbbítottuk akitől elsőként is azt a választ kaptuk, hogy új helyére, a véglegesre költözött a szervezőiroda, a Szabadság tér 9. szám alá, telefonjuk: 10-360. Most a legaktuálisabb: ne zavarja a színházi előadás azokat, akik szeretnék a világbajnokság mérkőzéseit is látni, ezért a színház alkalmazkodik és amikor számunkra érdekes meccset közvetít a tévé, korábban kezdik a színházi előadásokat. A tévéközvetítésre a Búbos vitéz című Tamási Áron mesejátékot választották ki, ennek nyilvános'felvétele a június 8-án délután 2-kor kezdődő előadáson lesz, melyre még lehet jegyet kapni. A további tervekről: az évad utolsó bemutatója egyben az első vidéki premier is, mivel most először tart a társulat a színházon kívüli bemutató előadást. Braginszkij —Rjazanov: Ma éjjel megnősülök című zenés vígjátékát június 13-án 20 órakor Jánk- majtison mutatják be először, majd 14-én Mátészalka, 15-én pedig a megyeszékhely közönsége láthatja. Mit kell tudni a következő évadra szóló bérletek előjegyzéséről, vásárlásáról? Az 1982—83-as színházi évadra természetesen előnyt élveznek a mostani bérletesek. Elég, ha kivágják bérletszelvényük visszaküldendő részét és azt kitöltve postázzák, Vágy beviszik a szervezőirodába. Már eddig is sok az újonnan jelentkező leendő bérletes, ők június 2-től jelentkezhetnek a szervezőirodában, vagy az üzemi közönségszervezőknél. És végül: még most is sokan ostromolják a szervező- irodát, mert nem tudtak jegyet szerezni az Űri muri, az Ez aztán szerelem és a Szép magyar tragédia előadásaira. A szervezőiroda tájékoztatása alapján ők a jöVő évadban bérletszüneti előadásokon megtekinthetik az áhított darabokat. (be) Városias ialiközpont Első képünkön: a költségvetési üzem kivitelezésében épülnek a lakások. Második képünkön: ilyenek lesznek a gáva- vencsellői OTP-lakások. Gávavencsellőn az új tanácsháza közelében a kertek alatt emeletes házak épülnek. Az AGROBER tervei alapján itt valósítják meg az új faluközpontot. A helyi költségvetési üzem szerződést kötött az OTP Szabolcs-Szatmár megyei fiókjával a lakásépítésekre. Még ebben a tervidőszakban 37 lakást építenek fel, amelyből kétszer négy lakás kivitelezését már meg is kezdték. A kétszintes 3—4 szobás tömbházak tetőtér beépítéssel készülnek. A faluközpont korszerű közműhálózatot kap, az utak, csatornák kivitelezését hamarosan megkezdik. Itt építik meg az országban harmadiknak azt a biológiai szennyvíztisztító berendezést, amelyet Szovjetunióból importálnak. Napi teljesítménye 200 köbméter szennyvíz tisztítása. A megtisztított vizet a Lónyai csatornába vezetik. A 15 millió forintos beruházással 1984-re végeznek. A vencsellői városias faluközpontban összesen 126 OTP-lakást építenek fel. Űj ABC-áruházat is terveznek. Elek Emil Szabolcsi kutatóorvosok kongresszusi katedrán A napi, sokszor fáradtságos rutinvizsgálatok mellett fontos, tudományos vizsgálatokra is szakítanak szabadidejükből a megyei KÖJÁL dolgozói, kutató orvosai. Május 18-án Hajdúszoboszlón tartotta tudományos vándorgyűlését a Magyar Higiénikusok Társaságának északkelet-magyarországi tagozata. Ezen a rangos rendezvényen sikeresen szerepelt dr. Gaál Lajos, dr. Puskás Nándor és Márton György, akik előadást tartottak. Gaál dr. A bélfér- gesség elleni küzdelem kísérleti tapasztalatai címmel tartott előadást, dr. Puskás Nándor A növényvédelemben foglalkoztatott dolgozók ellátásának kérdéseivel foglalkozott, míg Márton György a légzőszervi megbetegedésekkel kapcsolatos kutatások egyes kérdéseiről számolt be. Az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesülete az idén június 1—3 között hazánkban, Budapesten tartja VI. kongresszusát, amelyen Szabolcs megyei kutatóorvosok is szerepelnek. Márton György, dr. Márton Mihály, a Szabolcs megyei KÖJÁL igazgatója és dr. Kemény Lajos, a tüdőgondozó intézet szakkórházi igazgatója tartanak előadást A palmonológiai gondozóhálózat elérhetőségének hatása az idült légzőszervi megbetegedések prevalen- ciájára Szabolcs-Szatmárban címmel. Ez a tudományos munka egy hosszabb kutatási program része, s célja a betegek felkutatása és a betegeket ellátó hálózat tervezésének elméleti megalapozása. (f) Rablótámadás Nyírturán Mindketten ismerik Petró Józsefet, mindketten nyírtu- raiak, a 19 éves Nagy Gábor foglalkozásnélküli, a 20 éves Mester Tibor idült alkoholista. Január 22-én este Nagy és Mester együtt ittak a túra' kocsmában. Munkából hazafelé tartva betért ide Petró is, pálinkát és sört ivott, és eléggé ittas állapotba került. Nagyék — miután Petrót meglátták a kocsmában — elhatározták, hogy elveszik a pénzét. Gondolták ugyanis, hogy pénz van nála, mert úgy vélték, Petró munkahelyén aznap volt fizetés. A pénz elvételét úgy tervezték, hogy leütik, aztán úgysem tud majd védekezni. Petró 20 óra körül indult hazafelé. Nagyék utána mentek. Petró a 4-es úton haladt, majd amikor az úttól 60—70 méterre ért, az Arany János utcához, Nagyék any- nyira megközelítették, hogy Petró észrevette a szuszogá- sukat. Hátrafordult, s ekkor Nagy Gábor kétszer nyakon ütötte, majd az ágyékát rugdosta, úgy, hogy Petró hanyatt esett. Ott tovább ütötték immár mindketten, rugdosták, a haját húzták. Ütlegelés közben Nagy Gá- gor benyúlt Petró kabátjának belső zsebébe, kivette a személyi igazolványát, abból a benne lévő 376 forintot, a pénzt zsebre vágta, az igazolványt pedig visszadugta a kabátba. Ekkor ők eltávoztak, s a pénzből Nagy Gábor száz forintot adott át Mesternek. Petró a körzeti orvoshoz ment, majd a postára indult, hogy bejelentse a rendőrségnek a rablást, de útközben Nagyék észrevették. Mivel a két erős gyerek úgy gondolta, hogy Petró a rendőrségre szeretne telefonálni, újból megtámadták, mind a ketten ütlegelték, és Petró ismét a földre került. A tárgyaláson Nagy Gábor nem érezte magát bűnösnek, azt mondta, Mester volt a kezdeményező. Mester éppen fordítva állította, Nagy Gábor kezdeményezett, ő meg sem ütötte Petrót. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Nagy Gábort és Mester Tibort a rablás miatt egyaránt két év és hat hónap börtönre büntette, három évre eltiltotta őket a közügyektől, kötelezte őket, hogy az okozott kárt térítsék meg, továbbá Mesternek elrendelte az alkotlolizmusa miatt történő kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. <k) Munkavédelem — zenével Zajártalom ellen Limbó hintó Hungária együttes vagy a gépek zaja? — így is szólhatott a kérdés, pedig a lényeg egészen más volt a VSZM kisvárdai gyárában: megóvni a dolgozók hallását. Van ugyanis néhány üzemrész az új kisvárdai gyárban, ahol nagy a zaj. A hagyományos védőeszközöket (svéd vattát, fülvédő tokot) azonban nem szívesen viselték a dolgozók. Az „eredmény”: tavaly is 16 hallás- károsult dolgozót szűrtek ki a hallásvizsgálatokon, s volt, akinél már csak az áthelyezés segített. A megoldást egy nagyon egyszerű ötlet adta, amely más formában ugyan, de másutt már bevált: a VSZM egy másik üzemében a monotónia ellen zenét alkalmaztak. A jó tippet célprémium kitűzése, s egy lelkes kis csapat munkája követte. A fő feladat annak megoldása volt, hogy mozoghasson a dolgozó, ne akadályozza a munkában a berendezés zsinórja. A helyi MHSZ-klub tagjai vállalkoztak a megoldásra, nekik a nyíregyházi rádiósklub segített a vezeték nélküli „zeneközlés” kiépítésében. A Munkavédelmi ötlet: a fülhallgatóban zene szól. többi már ment "magától: hifi tornyot és 80 egyedi fülhallgatót vásároltak, vevőkészülékkel. Azóta sima, köny- nyű zene szól — s egy-két ember kivételével mindenki egész nap szívesen viseli az újfajta munkavédelmi eszközt. Sőt: a dolgozók hozták a Limbó hintót és Kovács Apollóniát tartalmazó szalagot — a munkavédelem szolgálatába állítva kedvenceiket . . . M. S, KÉPERNYŐ ELŐTT Közhelynek számít már, hogy a televízió — a szórakoztató tevékenysége mellett — nagyon sokat tesz a tanulás segítéséért. Számos műsorát lehetne itt felsorolni, most azonban csak az időszerű Oldjuk meg! címűről néhány mondatot. Kiváló tanárok közreműködésével készültek ezek az adások, de eredményességüket, hatásfokukat egészen biztosan csökkenti az, hogy késő éjszaka sugározták őket. A fiatal szervezet, igaz, sok mindent elvisel. Az éjszakázást is. Azonban itt nem passzív szemlélődésre, jobb esetben: figyelésre van szükség, hanem — bár „csak” gondolati, de mégis — aktív közreműködésre, együttgondolkodásra. Éjjel fél tizenegy órára, az érettségire való készülés idején, a fiatal agy is fáradtabb. Vajon nem jobb lett volna-e ezt a több adásból való műsort a kettes programra és korábbi időpontra tenni? Ha már a művelődésnél tartunk, hadd hozzam szóba egyik kedvenc műsoromat. A hét műtárgya réges- régi művészettörténeti órák emlékét idézi fel, amikor kissé különc festőművész tanárunk a képek színkompozíciójáról, a figurák elrendezésének okairól, a szobrok térbeli szerepéről, az építőművészettel való szoros kapcsolatáról és egyéb olyan kérdésekről beszélt, amelyek a művészetek képi világába, formanyelvébe vezettek be bennünket. Röviden szólva kinyitották a szemünket, hogy kissé értőben nézhessük a művészi alkotásokat, s megpróbáljuk felfedezni a magunk számára, mi bennük a lényeg, s miért szépek. A hét műtárgya színes adás, de fekete-fehér képernyőn nézve is lehet tanulni belőle. A szerkezet elveit-okait, a formák szerepét, a térarányokat és mindazt, amihez nem feltétlenül szükséges a látása. De még a színekről mondottakat is érdemes megfigyelni, ha el tudjuk képzelni magukat a színeket. Ez a sorozat feladatot teljesít: látni tanít, meglátni a szépet, az igazi értékeket a művészetekben. A labdarúgás hívei már csak az emlékekből élhetnek meg ezután? A Sportmúzeum most a 100 éves a magyar labdarúgás címmel ad háromrészes műsort, s ebben tükröt tart nemcsak a nézők, hanem a mai játékosok elé is. Sőt azt hiszem, ebbe a tükörbe nemcsak ők, hanem az egyesületi és a szakvezetők is belenézhetnének. Sokkal több ember sürög-forog ma a labdarúgás körül — és él meg belőle — ahhoz, semhogy könnyen lehetne tisztázni az érdekeltségeket, különválasztani az egyéni, a szakosztályi, az egyesületi, sőt az egész magyar labdarúgás érdekeit. Az ilyen visszaemlékezések révén lehet valóban okulni, de lehet csupán a múlttal vigasztalódni. Attól függ, ki menynyire kritikusan szemléli a helyzetet és benne önmaga tetteit. Televízión újranézve a Magas, szőke férfi kalandjait, bizony be kell most vallani, eléggé közepes filmekkel etették annak idején az embert a moziban. Akkor talán a nézőtéri tömegpszichózis enyhítette a filmből érződő erőlködést, mármint az alkotók abbeli erőlködését, hogy a nézők figyelmét ébren tartsák. Most a házi zsöllyéből (karosszékből, heverőről) nézve nem hatott túl szellemesnek a filmbeli ötletek tekintélyes része. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Csak üdvözölni lehet a drámai osztály ama törekvését, hogy egy-egy ország rádiójáték-művészetét sajátosan jellemző sorozatokban mutatja be. Azt a szándékot is, hogy a mi (persze csak az átlagos) produkcióinktól művészi megközelítési és feldolgozásmódban lehetőleg eltérő, a nemzeti specifikumokat előtérbe helyező rádiójátékokkal ismertessenek meg minket. Érdekesebb kitekintést kínál így ez az ablak a rádióvilágra — noha túlnyomó- részt másutt is szokványosabb alkotások születnek. A nem szocialista országok rádiójátékai közül elsőként a Francia hangjátékok szemléje keretében hallhattunk négyet (két bemutatót és kér reprizt) a múlt héten. Ezek közül egyet emelnék ki, mert talán leginkább ez tükrözte azt a!* bizonyos, fentebb említett sajátszerűséget. André-Dominique Kergal hangjátéka, a Holnap történt elsősorban a többrétegű, sokféle asszociációra módot nyújtó gondolati mondanivalójával ragadott meg. Nekem a fasizmus embertelenségét idézte a 75 éven felüliek és az aktív társadalom számára egyéb okból „fölöslegesek” öregségmegszakítási. világosabban orvosi segédlettel történő kiirtási fikciója a nem is olyan távoli jövőbe, az 1990-es évekre vetítve előre, egy elidegenedett társadalom feltételezett tébolya, az aktív többség vélt „boldogítása”, nagyobb anyagi jóléte és főképp politikailag jobb manipulálhatósága érdekében. S mindezt tökélyesre fejlesztett bürokratikus, zsarolástól és fizikai erőszaktól sem visszariadó módszerekkel tennék. De ha nem fogtuk fel kifejezetten fasisztoidnak a felrémített társadalmi gyakorlatot, a szociális-kulturális ún. forradalom égisze alatt megidézett humaniz- musellenesség akkor is félreérthetetlenül szélsőjobb- oldali politikai tendenciáktól óvott. Ezt a szerző vallomása fejezte ki a legjobban: „A jövőről többféleképp beszélhetünk. Az egyik kínálkozó eszköz a fikció. A ... történetnek nem az a célja, hogy megidézze a jövőt. Épp ellenkezőleg, azért fest róla sötét képet, hogy gátat vessen az esetleges szörnyűségeknek. Ha valamivel, amitől rettegünk, úgy tudunk szembenézni, mintha már megtörtént volna, mégis adhatunk magunknak némi esélyt, hogy elkerüljük...” Maga a hátborzongató történet, az „öregségmegszakítást” el nem fogadó nyugdíjas egyetemi tanár és felesége zaklatása, zsarolá sa, az asszony halálba ker- getése és az írásos dokumentumokat külföldre juttató férfi rendőrségi agyon- verése, formailag — a Hivatal és áldozatai levélváltá saira, jegyzőkönyvekre szó rítkozottan — is bravúrosan elevenedett meg előttünk. Képileg egyáltalán nem lett volna szükséges megjeleni teni, ami a jó rádiójáték bizonnyal fontos ismérve. A magyar feldolgozás készí tői közül hadd említsem meg a remek stílusérzékű fordító Fáber András, a dramaturg Mesterházi Márton és a rendező Török Tamás, s az egészen kiváló teljesítményt nyújtó két főszereplő, Tomanek Nándor és Bujtor István nevét. Merkovszky Pál
