Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

1982. június 1. Kelet-Magyarország 3 A középkorúak Bővülő tevékenység a közúti gépellátónál Telefonfülke, útépítőgép YÍZ­Hidat, és rádiótornyot újítanak föl Telefonfülkék gyártását kezdték meg a Közúti Gép­ellátó Vállalat nyíregyházi üzemében. Idén 230 iker és 1070 szóló kivitelűt készíte­nek. Az új telefonfülkék acélvázasok lesznek, maj­dan betonalapon állnak, s számukra a nagy felületű szi­lánkmentes üvegtáblák deko­ratív megjelenést kölcsönöz­nek. A KÖZGÉP aktívan kive­szi részét az útépítő, felújító és karbantartó gépek gyártá­sából is. Az idén 40 darab, Csepelről érkező járműalvá­zat alakítanak át oly módon, hogy azt az útépítők rendkí­vül széles körűen alkalmaz­hassák. Az alvázra megfelelő hidraulikát és elektromos rendszert, illetve mechanikus felfogószerkezetet szerelnek. Ezáltal egy gépre, járműre néhány percnyi szereléssel egy-egyK a legkülönfélébb munkák elvégzéséhez szüksé­ges adapter — sószóró,,bille­nőputtony, járműdaru, kátyú­zógép, bitumenszóró, hóeke stb. — helyezhető el. Mivel korábban valamennyi szere­lékhez külön járművet hasz­náltak — így a KPM az új alvázaktól, gépektől jelentős mennyiségű üzemanyag­megtakarítást is remél. Je­lenleg kéttengelyes összke- rékmeghajtású, míg a jövő­ben háromtengelyes hátsóke­rék-meghajtású gépeket gyár­tanak. Béres István, a KÖZGÉP nyíregyházi telepének vezető­je elmondta, hogy 1982-ben alakítanak egy szerelés-épí­tésvezetőséget, melynek Ke­let-Magyarország területén hidak, tv-, illetve rádióátját­szó és -erősítő tornyok, to­vábbá Superstat típusú víz­tornyok acélszerkezeteinek szerelése, felújítása, karban­tartása lesz a feladata. Táv­latban az említett acélszer­Szétszórt papír A múlt hét pénteken láttuk, hogy a Nyíregyházát Vásárosna- ménnyal összekötő út, majd egy kilométer hosszú szakaszán új­ságlapokkal volt terítve a beton. A baktai kitérő előtt aztán kide­rült, hogy nem a sajtó valamiféle újfajta reklámja volt mindez, hogy nem az olvasási kedvünket voltak hivatottak felkelteni a ke­rekek alá terített írások. Talál­tunk ugyanis egy összekötött új- ságköteget is. Vannak még véletlenek. Fékez­tünk és megálltunk, mert a gép­kocsi vezetőjének ismerős volt az újságot összekötő zsinór. Felis­merte a maga újságjait, amiket hulladékpapírként május 5-én adott el Vásárosnaményban a MÉH-nek. Megbontván a köte- get, kiderült, hogy még a neve és a címe is rajta van az újsá­gokon. A nála lévő átvételi elis- mervényből kibogoztuk, hogy ez a köteg körülbelül kettő forintot ért. Még aznap ugyanennyiért el­adtuk újra, önhatalmúlag négy forintra emelve így a makulatúra papír árát. Kérdezhetnék, hogy mi fáj ne­kem. Felelnem, hogy nem a né­hány forintnyi elherdált érték, hanem az a kilométernyi hosszú megrontott és elcsúfított útsza­kasz az ország egyik legszebb közútjáji. A környezet kára, ami­nek a nyomait látni fogjuk még késő ősszel is. És mindez egy percnyi figyelem hiánya vagy egy megspórolt mozdulat miatt. Tudom, vannak tengerit, vagy gabonát szállító és hullajtó gép­kocsik is. Nagyobb a kár, de a magot legalább feleszik a mada­rak. De a papírt! Éppen ezért kérem a papírt szállító gépkocsi- vezetőt és a rakodókat, hogy legközelebb gondoljanak erre. Május van és ilyenkor már sokan járnak itt. Tájról is ítél, aki erre jár. így hát az a néhány kilónyi szétszórt papír nem leírható veszteség, hanem sok-sok ezer­nyi forintnyi erkölcsi kár. (bartha) Sz. Dalmatov: Szülői hivatás A hogy megszületett a gyerek, a feleségem egyből nekem szögez­te a kérdést: vagy-vagy. Vagy bölcsődében helyezem el a kislányt, vagy én gondozom. Persze könnyű azt mondani, hogy helyezzem el bölcsődé­ben, amikor öt évre előre minden hely foglalt! — Előbb kellett volna er­re gondolni! — mondta szem­rehányóan hitvesem. — Ren­des ember már nősülés előtt előjegyezteti a gyereket a böl­csödébe. Nincs más hátra, keress egy dadát a gyerek mellé! — Elnézést, de hol keres­sek? Rettenetesen ideges lettem. Éjszakánként álmomban gon­dozónőket toboroztam, nap­pal még a munkámat is el­hanyagoltam, mindent össze­kevertem. Végül egy jó hó­nap múlva eszembe jutott: van nekünk egy nénikénk. Igaz, hogy távoli rokon, de nyugdíjas, és ez a lényeg. Előkerestem a címét, irány az állomás, vonatra ültem. Aztán ráakadtam nagy ne­hezen. Nem fogadott valami óriási örömmel. Pláne; ami­kor megtudta, miért jöttem, még morcosabb lett. — Mi az, bolondgombát et- (Fordította: tél? — kérdezte. —■ Nekem a Mihály) tehenet kell etetnem, a libá­kat, tyúkokat kell ellátnom, te meg ilyen ostobaságokkal jössz elő? Nem hagyhatom itt csak úgy a házat, ezt meg kell értened! Letérdeltem elé, néztem rá könyörgően és rimánkodtam. Hivatkoztam rokoni érzések­re, szülői hivatásra, a jövőre, a gyerekeinkre, akik beara­nyozzák életünket. Estig sike­rült rábeszélnem. Az ered­mény: nénikém búcsúzóul le­gyintett egyet mérgesen és el­utazott. Hajnalban még alig virradt, amikor már talpon voltam, és megfejtem a tehenet. Aztán megetettem a baromfit, ki­gyomláltam a virágágyakat, elintéztem a bejelentőt a ta­nácsnál. Már hatodik éve élek itt a faluban. Felküzdöttem ma­gam a legjobbak közé, háztáji mintagazdaságot csináltam. Nyáron a család is lejön ide nyaralni. A lányom már nem­sokára iskolába megy. Abbart bízom, hogy egyszer majd visszamehetek a városba, és újra mérnökként dolgozha­tom. Természetesen csak ak­kor, ha a nénikém hajlandó lesz visszaköltözni falura! Kiss György kezetek előregyártását is szeretnék megoldani. A megnövekedett, s igen széles körű tevékenységük­höz, mintegy 50 új szakem­berre lesz szükségük. A közelmúltban a dolgozók munkakörülményeinek javí­tására egy modern, konvejor- pályás, „vízfüggönyös” fes­tőberendezést helyeztek üzembe. Vettek egy, az egész telep fűtésére alkalmas kon­ténerkazánt, amely (ha itt az ideje) olajról gáztüzelésűre is átállítható. Felújítják a vas­vázas csarnokot is. (cselényi) Naponta 17—ZO ezer köbméter vizet szolgáltat a nyírte­leki vízmű a megyeszékhely és Nyírtelek vízellátására. Ké­pünkön Német Gyula gépész a kezelőközpontban ellenőrzi a víznyomást. (Császár Csaba felvétele) t javuló gazdálkodási feltételek Balkányban Tíz tartály és a piac Kevés ma megyénkben az olyan mezőgazdasági üzem, ahol beruházásokra 44 millió forintot költhetnek. Ilyen ritka kivétel a Balkányi Ál­lami Gazdaság. Hogy honnan veszik a .milliókat? A forrás részben a nyereségből kép­zett fejlesztési alap, másrészt a már meglévő gépek, beren­dezések amortizációja. A pénz tehát összejött, el kell költeni. Mennyi kár származhat? A balkányi gazdaságban a fejlesztéseket, beruházásokat mindig körültekintően és megfontoltan végzik. Elsőd­leges a korszerűsítés, az el­használódott erő- és munka­gépek pótlása, a nagyértékű berendezések felújítása. Az idei gépvásárlás értéke több mint 10 millió forint lesz. Különös hangsúlyt kap az üzemen belüli szállítás, a ra­kodás fejlesztése. Gazdagod­nak egy új szerelőüzemmel is és ezt a beruházási döntést a szakvezetés mások számára is tanulságosan indokolja. Az új üzemcsarnok lehető­vé teszi majd a gépjavítás hatékonyságának növelését, az eddigiektől jobb minőségi munkát. Számokkal ki nem fejezhető ugyanis, hogy mennyi kára származhat egy- egy üzemnek abból, ha egy műhely felszereltsége hi­ányos, ha nincs elegendő ja­vító tér. Emberi tényező vi­szont, hogy a környezet ha­tással van a munka intenzi­tására, a munka milyenségé­re. Még ha nem is mondják a gépszerelők, de hátráltatja őket, ha nincs daru, ha nincs esztergagép, vagy a kézi szerszám is "kevés.. Az- új mű­helyben már nem lesznek ilyen gondok. A megmentett hatóanyag Érdekes a balkányi gazda­ság termelésfejlesztésében az a döntés, hogy a nyírgelsei léüzemben tíz, egyenként 30 köbméteres alumínium tar­tályt állítanak fel tárolásra. Indok: ha a gazdaság tárolni tudja a legyártott almasű­rítményt, úgy nem kénysze­rül azonnali eladásra, kivár­hatják a piac legkedvezőbb árajánlatát. Nem új, de jó elgondolás ez. Bár másutt is jutna pénz az ilyen beruhá­zásra, vagy műtrágyatároló építésére. Balkányban az idén fel­építésre kerülő műtrágyatá­roló 3000 tonna kapacitású lesz. A kivitelezésben egy­szerűségre és olcsóságra töre­kednek, bár a beruházási költség gyorsan megtérül. Megtérül azáltal, hogy a jö­vőben egyetlen gramm ható­anyag sem megy majd ve­szendőbe úgy, hogy szabad­ság alatt kell raktározni. Gyorsítja majd a megtérü­lést a tervezett bértárolás is. Mint mondtuk, negyven­négy millió az sok pénz, de csak akkor, ha felhasználásá­ban ésszerűség és tervszerű­ség van, ha minden forint kellő mértékben szolgálja a termelés növelését. Vanhak természetesen olyan fejlesz- , tések is, amelyek közvetet­ten hatnak a gazdálkodás ja­vítására. Ide sorolható, hogy idén harminc szolgálati la­kást, központi fűtésre állíta­nak át. Eddig a 30 lakásban legalább 60 olajkályhát üze­meltettek, a fűtés mégsem volt minden szempontból ki­elégítő. A központi fűtéssel az energiafelhasználás ne­gyedével, harmadával csök­ken, ugyanakkor a lakások­ban a hőmérséklet minden helyiségben kifogástalan lesz. Megérkeztek a gépek A negyvennégy millió fel- használása már megkezdő­dött. Az új gépek zömmel megérkeztek, a .műhelyépí­téshez, a sertéstelep bővíté­séhez, az egyes üzemépületek felújításához hozzáláttak, így teremtődik meg annak a feltétele, hogy a gazdálkodás színvonala növekedjék. (seres) A KEMÉV nyíregyházi Tünde utcai üzemében a keleti lakótelep közműhálózatához szük­séges csőidomokat készítik. (Jávor L.) M iért „magas” me­gyénkben a 40—50 . éves korú emberek halálozási statisztikája? A kérdés, melyet egy megyei fórumon a KSH megyei igazgatója mondott ki, a levegőben maradt. Látha­tóan meghökkentette, el­sősorban az érintett kor­osztály tagjait, hogy az országos átlagot meghala­dó a középkorosztály halá­lozási arányszáma. Nem megijedni kell azonban a figyelmeztetésen, hanem jól végiggondolni minde­nütt, vajon az életkori sa­játosságokon kívül, mi­lyen tényezők ' játszanak szerepet az életutak ilyen korai befejeződésében. A középkorosztály, a 40—50 évesek vállalják a legtöbb terhet munkában, közéletben, családban. Ál­talában így van ez, még­ha vannak is kivételek. Legtöbbjük a munkában elért egy, számára anyagi­lag és erkölcsileg magas szintet, aminek a megőr­zéséért, a további előbbre- jutásért nap mint nap ten­ni kell. Sokan nincsenek tisztában, vagy lebecsülik teherbíróképességüket és erejükön felül buzognak. S mivel a legjobb dolgo­zótól várható'el a közéleti munkálkodás, a másokon segítés, így a pihenőidő­ben is tovább „égnek”. Né­ha a több pénz elérése is szerepet játszik a túlhaj­szoltságban, másoknál a magánélet, a családi élet konfliktusai kezdik ki a lelki vagy testi egészséget. Ezt a korosztályt fenye­geti az is, amiről az egyik filmben egy fiatal lány az idősebb férfinak ezt mondta: „Maga ‘már be van fejezve.” Mögöttük a fiatalság, előttük az öreg­ség ... A befejezettség, az elért célok utáni céltalan életvitel is ludas lehet ab­ban, hogy a középkorosz­tály gyengébben sebezhető tagjai öntépő, idegtépő módon önmaguk rövidítik meg életüket. Korosztálytünetek ezek, melyek nem csak me- - gyénkben szednek áldoza­tokat. De úgy látszik, a megye felgyorsult gazda­sági, társadalmi fejlődése, a korábbiaknál több ideg- rendszeri megterheléssel járó napi helytállás, a me­gyén belüli és kívüli in­gázás, a válásokkal járó sérülések, a városba áram­lás, a túltápláltság, az egészségtelen életmód mind-mind tetézik a bajt.' Gyermekekről, fiatalok­ról, öregekről elég sok szó esik hivatalos fórumokon, csakúgy, mint magánbe­szélgetésen. De a közép- korosztály „védelméről” egyszerűen illetlenség szól­ni, hisz természetes, hogy ez a derékhad köteles vi­selni a terhek zömét. A gyermekneveléstől az öre­gekről való gondoskodásig, hogy csak a család kere­tein belül maradjunk. Való igaz, a középkor- osztály, ha akarná se há­ríthatná a tizenévesekre, vagy az öregekre azokat a tennivalókat, amelyek az élete teljében lévő gárdá­ra várnak. Néha azonban ez aránytalanul sok. Ügy tűnik, annak is köze van a dologhoz, hogy néha túl későn adunk át felnőttes feladatokat a fiataloknak és túl korán vesszük el azokat a nyugdíjkorhatárt elért, de még életerős em­berektől, akikre ilyenkor — akár jogos, akár nem — rá kerül a címke:-„idős ember”. rdemes és szükséges munkahelyen, csa­ládban, az élet min­den területén töprengeni, hogyan lehetne egy kicsi­vel arányosabbá tenni a teherviselést, hogy ne dől­jenek ki idő előtt a sor­ból — egyre ijesztőbb mértékben — a negyven és ötven közöttiek. Persze ők maguk is tehetnek azért, hogy meghosszab­bítsák az életüket. Nem valami lezserségre, nerr? arra gondolunk, hogy ez­után mindenütt a dolog könnyebb végét fogják meg. Meg kell tanulniuk, hol a határ és a maximá­lis egészséges terhelésen túl — ami viszont szüksé­ges — ne feszítsék a húrt. Elszakadhat... Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom