Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

1982. május 11. Kelet-Magyarország 3 Gyorsan, frissen, hitelesen A SZABOLCS-SZATMAB MEGYEI PÄRTBIZOTTSÄG- TÖLi érkező heti és havi in­formációs jelentések bizonyít­ják: a megye pártszervei és -szervezetei a XII. kongresz- szus határozatainak döntése alapján igyekeztek és igye­keznek eleget tenni a gaz­dasági építőmunkát segítő feladataiknak. Ismertetik és magyarázzák a gazdaság- politikai kérdéseket. Figyel­met fordítanak a termeléssel, a gazdálkodással és az el­osztással összefüggő kérdések­re. Kiemelten foglalkoznak a termelés helyi irányítási, mi­nőségi és hatékonysági von- zataival. Ennek hatásaként a me­gyében egyre többen ismerik fel: szoros a kölcsönhatás az emberek egyéni helyzete, bol­dogulása, anyagi előmenetele és a vállalat, szövetkezet, in­tézmény, valamint a népgaz­daság fejlődése között. A leg­fontosabb gazdaságpolitikai összefüggések megértetéséhez jó feltételeket teremt pártunk nyílt és őszinte, a kölcsönös bizalomra és a meggyőzésre épülő politikája. Munkánk si­kerének egyik legfontosabb feltétele, hogy amit hirdetünk az összhangban áll a valóság­gal, az emberek érdekeivel és tapasztalataival. Nehéz hely­zetben vagyunk, ezt azonban senki nem titkolja. A pártszervezetek munká­jának is köszönhetően elér­tük — s ez is vívmány —, hogy ma már szinte senkinek sem közömbös, mi történik a termelés pályáján. Lassan- lassan sikerül a pártszerve­zeteknek köztudottá tenniük: ezekben az években egy na­gyon sajátos, gyors ütemű és jövőnket hosszú távon befo­lyásoló gazdasági átalakulás részesed vagyunk. Egy világ- gazdasági korszakváltás és hazánk belső gazdasági fej­lődésének új szakasza fonó­dik össze. Ilyen körülmények között mindenképpen elisme­résre méltó, hogy sikerült megőrizni az életszínvonalat és teljesíteni a realitásokat figyelembe vevő gazdaságpo­litikai terveink főbb mutató­it. Az információs jelentések tanúsága szerint a külföldön töltött nyári szabadságaikról hazatérve ma már az embe­reket nemcsak a „rántott csirke”, a hazai ételek íze vi­dítja fel, hanem azt is mond­ják: nehézségeink ellenére is bizakodóak lehetünk, mert létbiztonságban, elfogadható életszínvonalon élünk, s való­ban van mit félteni, meg­őrizni és megvédeni. A párt- szervezetek tisztségviselői vi­szont hozzáteszik: az eddigi vívmányok megőrzéséért^ • a továbbfejlődés feltételeinek megalapozásáért a korábbi­nál többet és főleg jobban kell dolgozni minden szin­ten. GAZDASÁGI FELADATA­INK megoldásában, a nép­gazdaság egyensúlyi helyze­tének javításában, az élet- színvonal megőrzésében ma különösen döntő az emberi tényezők szerepe. A megye pártszervezetei a dolgozók termelői aktivitásának foko­zására jól kihasználják a kü­lönböző üzemi lehetőségeket. Egyre több az olyan vállalati, intézményi, szövetkezeti ta­nácskozás, ahol figyelemre és követésre méltó javaslatok sora hangzik el a gazdaságta­lan termékek visszaszorításá­ra, a teljesítmény szerinti bérezés kiszélesítésére, a munkaidő jobb kihasználásá­ra, a beruházási fegyelem erősítésére, á bér-, létszám-, munkaerő- és készletgazdál­kodás javítására. A kommunisták szóvá te­szik, amikor akadozik az anyagellátás, baj van az üzem- és munkaszervezéssel, ha laza a munkafegyelem. Bosszantja őket, amikor a le­hetséges ráfordítási költség­nél drágábban állítanak elő egy terméket. Elítélik azokat, akik pazarolják a közpénzt, kevés munkával nagyobb jö- .vedelemre tesznek szert, munkaidőben italoznak, ron­gálják a közvagyont. Felhá­borítja őket egyes helyi ve­zetők szakmai hozzá nem ér­tése. Mátészalka egyik nagyüze­mében hallottam a párttit­kártól : „Vállalatunknál pro­filváltás történt. Sok dolgo­zónak abba kellett hagynia régóta végzett, megszokott, jól begyakorolt munkáját. Az új környezetben más munka­fogásokat, magasabb szintű technológiai eljárásokat kel­lett elsajátítaniuk. Azt gon­doltuk, hogy ezek a változta­tások konfliktusokkal, fe­szültségekkel járnak majd együtt. Nem így történt. Az érintettekkel elbeszélgetve sikerült őket megnyugtatni. Megértették az intézkedés célját, szükségességét. Azóta ezek az emberek új környe­zetükben jól érzik magukat, jelentős részüknek a jöve­delme is több lett.” Ugyan­akkor ennek ellenkezőjéről is számot adnak az információs jelentések. Egyet kell értenünk azok­kal a jelzésekkel is, amelyek tudatják: nehéz jobb munká­ra agitálni akkor, amikor a dolgozók naponta találkoz­nak az anyag- és alkatrész- ellátás nehézségeivel, a szer­vezetlenséggel, az irányítás fogyatékosságaival. A pártta­gok jobb esetben fejüket csó­válják,. ha olyan szocialista brigáddal példálóznak előt­tük, amelynek kiválóságát nem a ténylegesen végzett munka, hanem a brigádnapló gondos, mutatós vezetése tük­rözi. Az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy a megye párt­szerveinek és -szervezeteinek gazdasági tudatformáló tevé­kenysége igen figyelemre méltó. Szükséges viszont en­nek a munkának a további javítása. Az elmúlt időszak­ban az emberek figyelme je­lentősen nőtt a gazdasági kér­dések iránt. Sokféle érdeklő­dést kell kielégíteni a jövő­ben is. A pártszervezetek tö­megpolitikai munkájának tu­datosabb szerepet kell vál­lalnia abban, hogy ne legyen lemaradás a közgondolkodás, a magatartás és a valóságos folyamatok között. Itt is lé­pésváltás szükséges. Politikai követelmény az agitációs és propagandatevékenység érv­rendszerének az ismételt át­tekintése is. Olyan tömegpo­litikai tevékenységet ✓ kell folytatni, amelyben a szocia­lista társadalom értékei, vív­mányai vitathatatlanok, lehe­tőségeink megítélése reális és tárgyilagos. A legutóbbi évek gazdasági változásait a sok minden máshoz szokott gondolkodá­sú emberekn mehezen fogják fel. Ezért ha a tények, jelen­ségek kellő magyarázat nél­kül érkeznek, bizony a hatás sem más, mint értetlenség, meglepetés, illúziókeltés és -rombolás, vészharangkon- gatás, vagy éppen kényelmes megelégedettség. Mindegyik káros! INNOVÁCIÓ, SZERKE­ZETVÁLTÁS, második gaz­daság, vállalkozás, kisvállal­] árjuk a balsai utcákat, fiatalokkal sehol sem találkozunk. Ők csak este, vagy hétvégén jönnek haza Gávavencsellőről, Nyír­egyházáról vagy Miskolcról. Klubot, szórakozásra alkal­mas helyiséget hiába kere­sünk,' a presszó rácsán jókora lakat. A Tiszára néző puha- gyepű futballpályán csak egy kapu árválkodik. Némi pénzzel, kevés társadalmi munkával a fiatalok kedvenc helyévé válhatna ez a kör­nyezet. A KISZ-alapszervezet többszöri próbálkozás után az elmúlt év legvégén ismét megalakult. Most izzik a lelkesedés, biztató a program. Vígvári Anna, az ABC- áruház eladója, KISZ-titkár: — Saját helyiség nélkül egy lépést sem tudunk tenni. Tavaly novemberben az ifjú­sági parlamenten a tanácsel­nök megígérte, hogy egy ré­gi épületben januárban meg­* * :ozás stb. olyan fogalmak, amelyek nemrég kerültek a köztudatba, megértésük, el­fogadásuk együtt kell hogy járjon a gazdálkodás egészét átható szemléletváltozással. Ezeknek a kifejezéseknek, ka­tegóriáknak .a magyarázata, helyes és egységes értelmezé­se hosszú távú, kampány­mentes feladatot kell hogy jelentsen a tömegpolitikai munkában is. Az új jelensé­geket a politikai munkában is reálisan, a társadalmi, gaz­dasági valóság szerves része­ként kell kezelni. El kell oszlatni a tévhite­ket és a hamis nézeteket. A kiegészítő gazdaságot példá­ul elsősorban a kielégítetlen igények, az objektív szükség­letek hozták létre, nem pedig párthatározatok. Szűk kör­ben tapasztalni bizonytalan­ságot az ország jövőjét és az egyes ember perspektíváját illetően. Elhangzik: le tud­juk-e küzdeni gazdasági ne­hézségeinket; nem adósod- tunk-e el túlságosan; reáli­sak-e életszínvonal-politikai célkitűzéseink stb. Természe­tesen ezeket a kérdéseket is meg kell válaszolni. Gyorsan, frissen, hitelesen és őszintén kell megválaszol­ni a „hétköznapok” emberé­nek a kérdéseit is: annak, aki a munkapad mellett, vagy az üzletekben vásárlás közben találkozik a gazdálkodás jó, illetve fonák oldalával. Lehe­tőleg mindig egyszerű érvek­kel, a valóságból táplálkozó példákkal világítsuk meg az eseményeket, a legfontosabb összefüggéseket. Gondoljunk arra is: mjnden egyes he­lyi gazdasági intézkedés meg­változtat valamit. A munka­rendet, a technológiát, a bért, a beosztást, a terméket, a munkahelyet, vagy éppen a munkaviszonyt. Így azután a legjobb műszaki, szervezeti jellegű elhatározás is embe­reket, sőt családokat érint. A legcsekélyebb változásra is töprengenek az emberek: jó lesz ez? mennyivel lesz egy­szerűbb, könnyebb a munka? hogyan hat a fizetésre? Amikor ezekre nincs egyér­telmű válasz, a legjobb mű­szaki, szervezési intézkedés is eleve halott. Az agitáció segítse* a gazdasági döntések előkészítését és végrehajtását. Problémaérzékenyen, árnyal­tan és nem utolsósorban gyorsan reagáljon, ösztönöz­zön a cselekvésre. Mozdítsa elő annak felismerését, hogy egy-egy gazdasági döntés nem a fantázián, a kívánságon, hanem a konkrét viszonyokon múlik. A GAZDASÁGI ÉPÍTŐ- MUNKÄBAN az eredmények és a megtorpanások egyaránt kísérő jelenségek. Ebből kö­vetkezik, hogy a pártszerve­zeteknek- mindig van dicsér­ni- és bírálnivalójuk. Mind­kettőt úgy kell végezni, hogy jobb munkára, helyesebb, ész­szerűbb gazdálkodásra, taka-. rékosságra ösztönözzön. Dr. Szabó József, az MSZMP KB munkatársa kezdik a KISZ-klub kialakí­tását. Mi lelkesen felajánlot­tuk hozzá a társadalmi mun­kát. Februárban újabb ígére­tet kaptunk, hogy március­ban kezdik az átalakítást. De még mindig semmi. Egy kapu Czinger Károlyné, a közsé­gi pártalapszervezet titkára: — Négy balsai fiú vizsgá­zott zenész. Most Baktaló- rántházán játszanak. Megke­restek a minap, hogy segít­sem a hazakerülésüket. Mu­zsikálnának a gávavencsellői étteremben és az itteni KISZ- munkába is bekapcsolódná­nak. Jól járnánk velük. Pró­bálom is segíteni az elképze­lésüket. Hamarosan „családias” A KEMÉV nyíregyházi Tünde utcai telepén különböző előregyártás folyik. Képünkön: a Keleti lakótelep közműrendszeréhez szükséges hálót készítik. (Jávor László felvétele) MERRE TART A SZOLGÁLTATÁS? Kényelmes vagy szorító cipőben ? Kagylótalpú hócsizmám elszakadt. Magam sem em­lékeztem, hogyan történt, lényeg — elszakadt. Kétujjnyi réssel a tetején aligha használható az öles hóban, legfeljebb egy órával később indulok a hegyekbe, ezt akkor is javít­tatni kell. Először a türelmem fogyott el, aztán a benzin a kocsiból. Es aznap egyáltalán nem voltam síelni. (Az igaz­sághoz az is hozzátartozik: a csizmát végül sikerült megja­víttatnom. Sötétedéstájt akadtam az öreg suszterre, aki haj­landó volt „tárgyalni” velem. „Ö hát nem javítás kell en­nek, hanem egy kis ágó!” — így az öreg, s a csizmám egy sárgás színű ragacstól azóta ismét vízhatlan. Vigye, nem ke­rül ez semmibe, ezért a csipetnyi ragasztóért nem tudok mit kérni!) Az optimista nyomban le­vonhatná a következtetést: Nyíregyházán a szolgáltatás lépést tart még a divattal is. Mit mond a pesszimista? Nyíregyházán még a lábbelik javítása sincs megoldva! Mi­csoda szolgáltatás! S milyen, ha tárgyilagosak vagyunk? Á négy „kiemelt...11 A húsz év alatt majdnem duplájára nőtt város szol­gáltatásról intézkedő hona­tyái koránt sincsenek irigy­lésre méltó helyzetben. Míg a 60-as évek végétől az egyre szaporodó tartós fogyasztási cikkek regimentjének javítá­sáról, szervizeléséről kellett a szolgáltatóiparnak gondos­kodni, addig napjainkra lé­nyegesen megváltozott a gaz­dasági helyzet, s ennek kö­vetkezményeként olyan, szin­te elfeledett szolgáltatási ágazatok vártak „feltámasz­tásra”, mint például a cipő­vagy ruhajavítás. 1969-ben született egy kormányhatározat, mely ki­emelte a különösen fejlesz­tendő ágazatokat. Közéjük tartozott a gépjárműjavítás, az elektroakusztikai és ház­tartási gépek javítása, a tex­tiltisztítás, a hagyományos és létszámbővítésre lehet számí­tani. Németh Éva vőlegényé­vel egyszerre kérte felvételét. Ha lenne közös helyiség. Víg vári Anna így folytatja: — Az egyik balsai* tanár felajánlotta, hogy politikai előadásokat tart nekünk, csak szervezzük meg. De hol? Hudák Dezsőné, a gáva­vencsellői közös községi KISZ-bizottság titkára: — Többszöri próbálkozás után ez az alapszervezet már megállhat a lábán. Az idei programja is ezt ígéri. Futkos András, a közös tanács elnöke: — A tanácsnak a vártnál kevesebb a pénze. De ebben az ötéves tervben megkapják a klubot a balsai fiatalok. Főleg akkor, ha már bizonyí­tottak, ha megerősödtek ... Szerintünk inkább a gyen­gék igénylik a segítséget. Nábrádi Lajos személyi szolgáltatások. . A régebben nem mindig dicsérő jelzőkkel illetett XIII. sz. AFIT mellett az utóbbi évtizedben az'autósok legnagyobb Örömére — mert 20 év alatt a száz háztartásra "jutó gépkocsik száma 0-ról 18-ra nőtt a megyében, így a pár ezer gépkocsi 1981-re több mint 40 ezer darabra szaporodott —, vetélytársak jelentkeztek. A VAGÉP, va­lamint a TEMPÓ szövetkezet szervizein kívül pedig a gépjárműjavítással foglalko­zó kisiparosok száma a vá­rosban a legutóbbi öt eszten­dőben is majd duplájára nőtt. Az elektroakusztikai és háztartási gépjavítási ágazat­ban új szakembernemzedék nőtt fel. Kiterjedt hálózattal rendelkezik a GELKA és a RAMOVILL. Szükség is van erre, hiszen — megint csak száz háztartást számítva — a tévék száma 6-ról 98-ra, a rádióké 78-ról 110-re, a mo­sógépeké 13-ról 98-ra emel­kedett. A meghibásodott ma­sinák tulajdonosainak nem kell már hetekig várnia, míg készülékébe életet lehelnek: a korszerű műszerekkel ellá­tott szerelők a javítások 70 százalékát a helyszínen tud­ják elvégezni. Üj szogáltatási formákat honosított meg a textiltisz­tító ágazat ( ágyneműköl­csönzés), s a jövőben ezt ház­tartási fehérnemű kölcsön­zéssel is szeretnék bővíteni. Ruhatisztító kapacitásukat megduplázták, egyes cikkek vállalási határidejét jelentő­sen csökkentették. A hagyományos és szemé­lyi szolgáltatások területe az, melyet leginkább a kisiparo­sok birtokolnak. Az új cipő­javító szalon, a tűz után pél­dás gyorsasággal helyreállí­tott ruházati szalon, fodrász­üzletek — önmagukért be­szélnek. Bár a női fodrászat­ban a sorban „ülések” ezután sem szűnnek meg, hiszen ez egy kedvteléssel kurtítaná a hölgyeket. ...és a lakás­$ karbantartás A legnagyobb súly, ez Nyíregyházán kétségtelen, az ötödik „kiemeltre”, a lakás- karbantartó ágazatra neheze­dik. Érthető nyomban, ha tudjuk: a városban az utób­bi húsz esztendőben 25 ezer lakás készült. Közötte a 22 ezres lakosú Jósaváros. A la­kások egy része az utóbbi év­tizedben épültek közül — most már alapos felújításra szorul, és a szolgáltató ipar­nak kell természetesen gon­doskodnia az új lakások ja­vításának apró-cseprő fela­datairól is. A nyíregyházi lakások egyharmada (11 ezer darab) egy vállalat és egy szövetke­zet kezelésében van. A LAK- SZÖV-é (Nyíregyházi Lakás- Garázs Üdülő ‘ Építő ? és Fenntartó Szövetkezet) a ki­sebbik rész, az Ingatlankeze­lő és Szolgáltató Vállalaté a nagyobb. Nekil^ a VI. ötéves tervben például 502 lakás teljes vagy részleges felújítá­sáról, korszerűsítéséről kell gondoskodniuk. Mellette per­sze ott a többi lakás fenntart tásának a gondja is. Csoda, ha munkájukról nem mindig az elismerés felső fokán nyi­latkoznak az érintett felek, vagyis a nyíregyháziak. Hogy mégsincs előrelépés, azt alig­ha merné bárki is állítani. Néhány éve bevezették az átalánydíjas karbantartást, a LAKSZÖV-nek pedig a mun­ka megrendelésétől annak el­végzéséig eltelt időt érzékel­hetően sikerült csökkentenie. A két „mammut”-cég mel­lett 200 kisiparos tüsténkedik a városban a lakások körül-. Aligha véletlen, hogy Nyír­egyházán 1975 és 1980 között a kőműves kisiparosok száma 19-ről 50-re nőtt, hogy 14 szobafestő helyett immár 30 várja a megrendelőket (ha ugyan jut idejük várakozás­ra), hogy 31 lakatos helyett 47 dolgozik, de hasonló vál­tozások történtek majd mind, a lakással kapcsolatban álló szakmák körében is. Akkor hát minden rendben? Kérdezhetné ezek után ide­gen és városlakó. Erről szó sincs. A helyzetet — a cím­beli hasonlatnál maradva — azzal a bizonyos cipővel le­hetne a legjobban érzékeltet­ni. Ami nem igazán kényel­mes, de nem is oly szűk, hogy azért viselni ne lehetne. Ami­lyet, hiába „cserélnek”, vagy igazítanak lábra évről évre, a serdülőkorban járó várós szinte óráról órára kinő. Így aztán divatos, kényel­mes „cipőre” csak teljes „nagykorúsága” után számít­hat, ha a szolgáltatási igé­nyek végre-valahára, össz­hangba kerülnek — a lehető­ségekkel. Csendes Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom