Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-11 / 108. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. május 11. Napi külpolitikai kommentár A csúcs felé? A mint az várható volt, Ronald Reagan a múlt héten előre jelzett beszédében elsősorban a szovjet—amerikai kapcsolatokról, ezen belül főleg a fegyverzetkorlátozásról és a csúcstalálkozó lehetőségeiről szólt. A jelek szerint jól tesszük, ha minden illúzió és a felfokozott várakozás mellőzésével valami lényegeset azért figyelembe veszünk: azt, hogy az Egyesült Államok elnöke egyáltalán indíttatva érezte magát e beszéd elmondására — méghozzá félreérthetetlenül úgy, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjon, amit mond. Az elnök hivatalba lépése óta első ízben jelentette ki: „Nem kétlem, hogy a szovjet nép és a szovjet vezetők alapvetően érdekeltek a nukleáris fegyverek bevetésének megakadályozásában.” Mit jelent ez? Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy a Reagan-ka- binet — legalábbis bizonyos megfogalmazásokban, szó- használatokban — valamelyest kénytelen volt eltérni saját korábbi kijelentéseitől. Az ok egyértelműnek tűnik: az elnök környezetében immár egyszerűen nem lehetett nem érzékelni azt a nyomást, amely a Fehér Házra nehezedik és amely arra irányul, hogy Washington az eddiginél konstruktívabban kezelje Moszkva minden nehézség ellenére töretlen tárgyalási készségét. Ezért mondhatunk egyelőre legalábbis annyit, hogy a beszéd ténye jó esetben és folytatás esetén valamelyes elmozdulást jelenthet a poto- mac-parti mozdulatlanság veszélyes holtpontjáról. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy ez csak lehetőség. Am a jelenlegi nemzetközi helyzetben a még oly Képtávírón érkezett Bárány Tamás: A fészek melege 42. — A hétfő — feleli habozás nélkül a fiú. — Akkor ugyanis nincs tévéadás. Szász döbbenten mered rá. — Folyton nézni akarjátok? Lali mosolyogva legyint; semmi kedve sincs meet kiselőadást tartani a javítás problémáiról, az adás híján süket és néma készülékekről, a 5monoszkópról, s hasonló szakmai dolgokról; sokkal egyszerűbb, ha ráhagy mindent az öregre. — Muszáj, Bálint bátyám — mondja, és nyitja előtte az ajtót. — Hálából. Ugyanis a tévé hozott össze bennünket. — Ö, de gyönyörű! — bor- zong meg Szász. — Petőfi mondott valami ilyet: a munka és a szerelem, ez a kettő kell nekem ... Talán javító szerelésen voltál a menyasz- szonykánál? Máriában vad vágy kél, hogy helyesbítse az idézetet, még a nyelve is bizsereg a pedagógusszenvedélytől, de aztán mégis úgy dönt, hogy nem illik egy idős embert zavarba hozni, kivált az eljegyzésén nem. Lali, mielőtt a kérdésre felelne, nénjére pillant. Tekintetük cinkosan összevillan, és Kata már mondja: — így is lehet mondani! — halvány lehetőségeket is köszönteni kell. A beszéd tényénél kevesebb derűlátásra adnak okot az elnöki expozé egyes tartalmi vonatkozásai. Ami a két főtéma közül a pozitívabb, az a szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségére vonatkozott. Bár az elnök megismételte a szovjet részről már elvetett, egy előkészítetlen júniusi találkozóval kapcsolatos indítványát, nem zárkózott el egy későbbi (és értelemszerűen gondosan előkészített) csúcs lehetőségétől. önmagában az is pozitív, hogy az elnök kilátásba helyezte az általa START-nak átkeresztelt SALT-tárgyalá- sok folytatását. Szakaszos terve azonban nyilvánvalóan egyoldalúan sújtaná a Szovjetunió biztonsági érdekeit (a szárazföldi telepítésű szovjet rakéták egyoldalú leszerelése a nyilvánvaló cél. miközben az Egyesült Államoknak többségében repülőgépekre és tengeralattjárókra telepített hadászati rakétáit a megállapodás nem érintené.) Jellemző, hogy még Muskie volt amerikai- külügyminiszter is azt nyilatkozta erről, hogy az indítvány „ebben a formában nem elfogadható a Szovjetunió számára.” E z és a többi tartalmi negatívum (a témák zsaroló jellegű önkényes összekapcsolása, mint például Afganisztán, Angola ügye, a lengyel kérdés amerikai ihletésű rendezése stb.) nem változtat azon a tényen. hogy a beszéd nyomán egy őszi csúcs lehetősége valamivel közelebb került a megvalósuláshoz. Persze most még csak tavasz van — méghozzá meglehetősen borús tavasz — és őszig ,még sok víz folyik le a Hudsónón és más folyamokon is. Harmat Endre Kezét nyújtja. — Jó estét, Bálint bácsi. Az öreg ráhajol a kezére. — Magának is gratulálok az öccse választásához! Kérem, mutasson be a boldog arának! A bemutatás megtörténik, a szülőknek is, mind a menyasszony, mind a vőlegény részéről, aztán az igazgató átnyújtja dekorativ csokrát Máriának, hosszan gyönyörködvén a leány szépségében és elfogódottságában. — Katalinkám — fordul aztán ismét a ház asszonyához — még egyszer gratulálok! Ritka az ilyen igényes fiatalember a mai világban! Megint csengetnek, megint jött valaki. Kata és Tibor összenéz: csak nem Imre bácsi? Tibor aztán elindul, szinte vánszorogva, ajtót nyitni. Most bezzeg nem kész* áégeskedik Lali, hogy majd ő nyit... Most hagyja őt egyedül, az oroszlán prédájául... Mert az öreg tombolni fog, eziránt nincs is kétség! De nem. Mégis van isten, legalábbis egyelőre! Nem apja áll az ajtóban — akivel már csak azért is kínos lesz találkoznia, mert vagy három hónapja nem beszéltek egymással! — hanem Gitta, Fü- löp Géza titkárnője, a gyárból. Hát ezt ki hívta?! — Jó estét, Tiborka r- lihegi az asszony, és nyomódik be az ajtón. — Bocsánat! Elnézést, hogy hivatlanul... De okvetlenül beszélnem kell Fülöp igazgató úrral! — És, mint egy tank, indul befelé. Közben kinyitja táskáját, előhúz egy négyrét hajtogatott papírlapot, és fennen lobogtatja. — Ezt kell átadnom neki ! Katalin alig tudja leplezni döbbenetét. — Jó estét, Gittuska ... — Arca, mint aki vackorba harapott. — Minek köszönhetjük a szerencsét? A papírlap, mint valami csapatzászló, újra fellobog. Ünnepségeken emlékeztek meg a győzelem napjáról a Szovjetunióban. A képen: ünnepség a moszkvai Gorkij parkban. (Kelet-Magyarország telefotó) MOSZKVA: Világvallások békekonferenciája Csaknem száz ország mintegy ötszáz vallási vezetője, egyházi személyisége részvételével hétfőn délután Moszkvában megnyílt a világvallások békekonferenciája. A résztvevők között van a keresztény, az izraelita, az iszlám, a buddhista, a hindu vallás számos növés képviselője. Megfigyelőkkel képviselteti magát a Vatikán, a vendégek között vág Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke és Jurij Zsukov, a — Fülöp igazgató urat keresem! Pá, Katalin kedves! — Nincs még itt, Gittuska. — Mert az íróasztalán felejtette a ma esti ünnepi beszédét ... Ezt hoztam utána... — Most pillantja meg Szász Bálintot; csupa-merő szívélyesség az arca. — Jó estét, igazgató úr! De hát csoda, tessék mondani? — Micsoda, Gittuska? — kérdezi meglepve Szász. — Hogy minket elhagy, elfelejt szegény főnököm?! Hát persze, mikor folyton rohan szegény! — A papírost Tibor felé nyújtja. — Majd adja át neki, jó? És én már itt se vagyok! — Ugyan, Gittuska — szól Kata kényszeredetten; ám a háziasszony végre is háziasszony! •—, csak nem rohansz el? Ha már ide kellett fáradnod . .. Gitta odahajol Kata füléhez. — Nem volt fáradság, szívem. Gondoltam, egyenesen szerencse, hogy így történt, legalább megnézhetem az ünneplő társaságot... Ügy imádom az ilyesmit! — S ezt már súgva: — És Réz Ernő? — ö is jön — biccent Kata. — Addig is_: igyál valamit! Tiborkám! Űj vendég a fogó! Poharat is kér! — S megint Gittához. — Azt a papírt meg majd személyesen odaadod a főmérnök úrnak! Tibor tölt az asszonynak, s az a teli pohárral Máriáékhoz lép. — Hát itt ez az aranyos kis menyasszony! — kiáltja lelkesen, s poharát magasba emeli. — Hadd gratuláljak neki! És az egész kedves családnak! — Koccint Máriával, iszik, aztán körülnéz. — Á, ez a vőlegény! — Máriához hajol. — Csinos fiú! — Mélyet sóhajt. — Az ember ilyenkor bánja igazán, hogy múlik az idő!.. (Folytatjuk) Szovjet Békebizottság elnöke is. A magyar küldöttség tagjai között van dr. Kádár László egri érsek, dr. Kaczi- ba- József római katolikus püspök, dr. Bartha Tibor és dr. Tóth Károly református püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Héber Imre, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, Szakács József, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke. A konferencia fő célja, hogy megvitassa: mi a hívők szerepe a nukleáris katasztrófa elhárításában. A tanácskozást Filaret, Minszk és Belorusszia metropolitája, az előkészítő bizottság elnöke nyitotta meg. Majd Vlagyimir Kurojedov, a Miniszter- tanács Egyházügyi Tanácsának elnöke felolvasta Nyiko- laj Tyihonov szovjet kormányfő üzenetét. Nyikolaj Tyihonov üzenetében hangsúlyozta: „Napjan inkban minden eddiginél na■» gyobb szükség van arra, hogy hívők és nem hívők egyaránt, mélységesen átérezzék felelősségüket a béke megőrzéséért.” Leszögezte: A szovjet állam egész fennállása alatt állást foglalt a háború ellen, s a jelenlegi bonyolult helyzetben olyan komplex javaslat-tervezetet terjesztett elő, amely az enyhülés megszilárdítására, a világméretű katasztrófa megakadályozására irányul.” Nyikolaj Tyihonov végül kifejtette: „ A szovjet kormány mélységes helyesléssel és megértéssel fogadja a konferencia résztvevőinek erőfeszítéseit, s sok sikert kívánt a tanácskozás munkájához. Ezt követően Pimen pátriárka, az orosz ortodox egy^ ház feje mondott beszédet A pátriárka rámutatott: valamennyi vallás hívének közös feladata, hogy felhívja az emberiség figyelmét a nukleáris háború, a fegyverkezési hajsza veszélyére. Hangoz tatta: a fegyverkezés millió kát foszt meg a létük fenntartásához szükséges eszkö zöktől, s bizalmatlanságot, félelmet kelt a népek között. Pimen pátriárka a Szovjetunióban élő hívők nevében támogatásáról biztosította a szovjet kormány békés kezdeményezéseit.' Végezetül kifejtette: vallási vezetők kötelessége, hogy lehetőségeikhez mérten hozzájáruljanak a félelem és bizalmatlanság eloszlatásához. Ünnepség a Győzelem Napján (Folytatás az 1. oldalról) szerveket, határozzák meg államuk további fejlődésének útját. — Hazánk romokban hevert, a háború, a front végigszántott földjeinken, tönkretette értékeinket. Innen kellett talpraállni. Birtokba vettük a gyárakat, osztottuk a földet, munkásállamot szerveztünk, új hazát teremtettünk. Gyarapodásunk olyan léptékű, amilyenre még nem volt példa történelmünkben. Nemzeti jövedelmünk ma a háború előttinek öt és félszerese. Az utóbbi 25 év alatt az ipari termelés háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság pedig feleannyi emberrel 80 százalékkal többet termel, mint az ötvenes évek közepén. Üj városok épültek, a falvakban utcákat nyitottak a szépülő portáknak, gyárak nőttek ki a földből. Lakosságunk egy főre számítve most háromszor annyit fogyaszt, mint a felszabadulás előtti években. Hosszú- László a továbbiak-, ban szólt a II. világháború következményeiről, a monopol tőkés körök hidegháborús mesterkedéseiről, a népek békeakaratáról, a Szovjetunió békét őrző, enyhülést hozó tetteiről. A nemzetközi helyzet elemzése után így folytatta beszédét a szónok: — Nagy örömünkre szolgál, hogy szép hagyományunkat folytatva ismét együtt emlékezhetünk szovjet testvérmegyénk képviselőivel, a béke első napjára, a nagy győzelem hőseire, együtt erősíthetjük meg elhatározásunkat, hogy hűek leszünk emlékükhöz. — Szabolcs-Szatmárban mélyek a szovjet nép iránti baráti érzés gyökerei, elevenen élnek az évtizedek során kialakult barátság hagyományai. Sokoldalú, mindenna' pos munka folyik megyénkben a tömegpolitikai, agitá- ciós, propaganda és kulturális élet területein annak érdekében, , hogy kiegészüljön és mélyüljön a dolgozók, az ifjúság ismerete, a szovjet nép történelméről, a harcban és a békés építésben tanúsított hősi helytállásról, a szovjet állam következetes békepolitikájáról. Ebben a sokoldalú, mindennapos tömegpolitikai munkában fontos szerep jut a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjainak. Megyénkben 67 tagcsoport lelkes népszerűsítője az internacionalizmus magasztos eszméinek. — Szabolcs-Szatmárban a munkások, a mezőgazdasági üzemek dolgozói jól tudják, hogy a folyamatos termelés lehetőségét jelentős^ részben a Szovjetunióból érkező nyersanyagok, energiahordozók, gépek és félkész termékek biztositják. Az ipari és mezőgazdasági üzemeink termelésfejlesztését elsősorban a szovjet megrendelések teszik lehetővé. Elmondhatjuk, a szovjet néppel szorosan ösz- szefogva haladhatunk előre az élet minden területén. Terveink, céljaink az egész megye dolgozó népének akaratát fejezik ki és tartalmazzák azokat a tennivalókat, melyeknek célja a még jobb élet- és munkafeltételek megteremtése, a megye további fejlesztése. — Testvéri országaink és ezen belül Szabolcs-Szatmár és a szovjet Kárpátontúl dolgozói — hangsúlyozta befejezésül a szónok —, ma azzal tehetik a legtöbbet a békéért, hogy szorgalmas munkájukkal járulnak hozzá pártjaink kongresszusi határozatainak valóraváltásához, szocialista hazájuk gazdagításához, erősítéséhez. A Győzelem Napja olyan ünnep, amelynek fénye nem halványul az esztendők során. Őrizzük ezt a fényt a hétköznapok becsületes, szorgalmas munkájával, a testvéri kapcsolataink gazdagításával, őszinte békeakaratunkkal. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után V. Sz. Jarosovec lépett a mikrofonhoz. — Immár csaknem négy évtizede élünk békés égbolt alatt — kezdte beszédét a szónok. Behegedtek a sebek, a felperzselt romok helyén gyárak, üzemek, új városok és falvak állnak. A nép azonban örökké emlékezni fog a szovjet nép és dicsőséggel övezett fegyveres erőinek halhatatlan hőstettére, a fasizmus, az imperializmus legsötétebb torzszülöttje szétzúzására. Népünknek a Nagy Honvédő Háborúban 37 évvel ezelőtt aratott győzelme meggyőzően igazolta a világ első szocialista államának létképességét és legyőzhetetlenségét. — A fasiszta Németország szétzúzásának igen fontos társadalmi következménye a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése, az osztályharc és a nemzeti felszabadító mozgalom erősödése. A lezajlott események nyomán Magyarországon győzött a néphatalom, így fordulópont állt be országaink és népeink kölcsönös kapcsolatainak történetében. — A szovjet emberek számára a győzelem mostani ünnepe párosul azzal, hogy óriási lelkesedéssel, munkakezdeményezésekkel készülünk a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának méltó köszöntésére. A szovjet emberek szorosan tömörülnek a kommunista párt köré, hogy dicső ünnepünkre újabb sikereket érjenek el a XXVI. pártkongresszus határozatainak megvalósításában, az ötéves terv feladatainak teljesítésében. Területünk ipari dolgozói ez év négy hónapja alatt 13 millió rubel értéket gyártottak terven felül. A földművelők az elmúlt évben 40 mázsán felüli gabonatermést értek el hektáronként, kukoricából 74 mázsát. A falusi dolgozók azon fáradoznak, hogy az idén is jó termést takarítsanak be. — Az itt elhangzott beszédből örömmel ismertük meg hazájuk és Szabolcs-Szatmár megye dolgozóinak munkaeredményeit. Örvendünk minden újabb sikernek, melyet a testvéri magyar nép ér el, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével. — A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság baráti kapcsolatai töretlenül fejlődnek. A két szomszédos terület között mélyülnek a párt-, tanácsi és társadalmi szervek, valamint a dolgozó kollektívák kapcsolatai. Barátságunknak új lendületet ad az a szerződés, amelyet nemrég írtak alá a Lenin nevét viselő szovjet—magyar Barátságkertben a két terület szocialista munkaversenyéről. V. Sz. Jarosovec a továbbiakban a Szovjetunió békepolitikájáról szólva többek közt elmondta: a szovjet állam a lenini békedekrétum óta fáradhatatlanul harcol a békéért és a társadalmi haladásért, á különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. A szovjet emberek helyeslik és cselekvőén támogatják a kommunista párt és a szovjet kormány bel- és külpolitikáját, az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott programot, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért, függetlenségéért vívott harcot. A szónok a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága, az SZKP és az MSZMP, a béke éltetésével fejezte be őszinte tetszéssel fogadott beszédét. Az ünnepi beszédek elhangzása után Eszenyi István Állami-díjas záhonyi munkás szólalt fel, aki beszámolt a záhonyi átrakó sok ezres kollektívájának eredményeiről, béke és barátsági rendezvényeikről, kezdeményezéseikről. Ugyancsak felszólalt az ünnepségen Anatolij Ivano- vics Andzsijevszkij, a csapi átrakókörzet munkása, a Honvédő Háború veteránja. Felszólalásában ismertette munkakollektíváik eredményeit, szólt a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója tiszteletére tett versenyvállalásukról és a munkások békedemonstrációiról. > Ezt követően magyar és szovjet művészeti csopórtok, a Szabolcs Volán és a nagvbe- reznai kerület Lenin Kolhoz néptáncegvüttesei adtak nagysikerű műsort.