Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. május 11. Megtartották a TIT megyei küldöttgyűlését (Folytatás az 1. oldalról) gítenünk kell azokat, akik részt vállalnak az ismeretter­jesztésben. Ekler György, a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács nevében köszöntötte a küldöttgyűlést. Bevezetőül arról szólt: gyorsan változó világunkban a tudományos ismeretterjesztés Szabolcsban is sok vonatkozásban új helyzetbe került. Több tíze­zer embernek alapvetően változott a munkája és a társadalmi helyzete az elmúlt fél évtizedben, s szerencsére az iparosodás, az urbanizá­ció, a korszerűsödő mezőgaz­daság nemcsak anyagi gya­rapodást jelentett. Jelentős a szellemi és a kulturális élet­ben, az életkörülményekben bekövetkezett gazdagodás még akkor is, ha e téren még mindig kimutatható az elma­radás az országos átlagtól. Hangsúlyozta: megyénk meg­változott szellemi arculata lemérhető az általános ' és szakmai műveltség emelke­désén. Elmondta: a szocialista építés mostani szakasza még inkább igényli a hozzáértő tudományos ismeretterjesz­tést. Alapvető feladat a köz- gondolkodás tudományos ele­meinek további erősítése, fej­lesztése. A mostani társadal­mi változások az üzemek, az intézmények belső tartalékai­nak feltárását, az intenzív fejlődés körülményeihez való gyorsabb, rugalmasabb al­kalmazkodást igénylik. Nap­jainkban a tudás, a szakérte­lem, az alkotó képesség mind nagyobb mértékben válik termelő erővé és ennek töme­ges elterjesztése a legfonto­sabb feladat. — A marxizmus nem le­láncolja a gondolatokat, ha­nem elősegíti társadalmunk közösségeinek erkölcsi, poli­tikai és szellemi megújulá­sát — mondta ezután. A TIT szervezetei az elkövetkezen­dő években legyenek mégin- kább az értelmiségi munka és továbbképzés műhelyei, az időszerű tudományos kérdé­sek megvitatásának és köz­readásának fórumai — mondta felszólalása végén Ekler György. A vitában felszólaló Göőz Lajos, a csillagászati és űr­kutatási szakosztály munká­járól, Széles Csaba a mező- gazdasági ismeretterjesztés­ről, Hadházi Tibor a termé­szettudományok eredményei­nek hasznosításáról, Simko- vics Gyula a filozófiai szak­osztály tapasztalatairól, Szé­kely Gábor az idegennyelvi szakosztály tevékenységéről, Kása Gábor, a TIT tiszalöki szervezetének munkájáról, Bachát László a nyelvi szak­osztályt foglalkoztató kérdé­sekről, Józsa Endre a TIT- ben dolgozók önműveléséről, Csermely Tibor a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Pedagógus Társaság megyei tagozata, valamint a TIT kapcsolatáról, Milei La­jos a közgazdasági szakosz­tály tevékenységéről, Bacsu József a TIT és a MTESZ együttműködéséről, Margitics Gyuláné a biológiai tudomá­nyos ismeretterjesztésről szólt, majd Fábián Lajos fog­lalta össze a vitát. A küldöttek egyhangúlag jóváhagyták az előterjesztett dokumentumokat, majd a je­lölőbizottság javaslata alap­ján megválasztották a TIT megyei elnökségének negy­ven tagját, az ügyvezető el­nökséget, a megyei ellenőrző bizottságot, a megyei elnök­ség tisztségviselőit. Ugyan­csak megválasztották a VIII. országos küldöttértekezlet 16 szabolcsi képviselőjét, 20 sza­bolcsi szakembert az orszá­gos választmányokba, elfo­gadták a javaslatot a szak­osztályok elnökeire, a me­gyei elnökség különböző munkabizottságaira. A TIT megyei elnökévé Margócsy Józsefet, titkárává Nagy Mi­hályt választották. A küldöttgyűlés végén ki­tüntetések* és oklevelek áta­dására került sor. Örökös tiszteletbeli elnök elismerés­ben részesült Fábián Lajos, örökös tiszteletbeli elnökségi tag lett M. Takács Ferenc. Iváncsó Dénes, Kovács Ist­ván, Lakatos József, Lengyel Ádám, Margitics Gyuláné, Muzbek László és Porzsolt István tiszteletbeli tag dísz­oklevelet kapott. Hatan TIT aranykoszorús jelvény kitün­tetésben részesültek, negyed- százados vagy hosszabb ideje végzett kiemelkedő munká­ért. A megyei és városi-járá­si szervezettel való tartós együttműködésért TIT arany­koszorús emlékplakettet ka­pott a Kelet-Magyarország szerkesztősége, a Magyar Rá­dió Nyíregyházi Stúdiója, a Mezőgazdasági Főiskola, a Papíripari Vállalat nyíregy­házi gyára, a tiszalöki körze­ti művelődési ház, Józsa Endre és Fábián Lajos. Töb­ben az országos, illetve a megyei elnökség oklevelét kapták. TIT kiváló dolgozó elismerésben részesült Har­gitai János megyei politikai főmunkatárs, Kiváló Munká­ért kitüntetést kapott Papp László, a TIT mátészalkai városi titkára. NYÍREGYHÁZI KONTRASZT. A nagy lakásépítések mel­lett még megtalálhatók a régi mezővárosi kisházak. (Elek Emil (elvétele) Állami lakások felújítása Kicserélik az elavult gázkészülékeket A tervezett sorrendben foly­tatja az állami lakások fel­újítását, karbantartását Nyír­egyházán az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat. Az idén is elősorban a tavalyról áthúzódó felújí­tások befejezésére fordí­tanak nagyobb gondot. Ilyenek a Bocskai utca 16., a Zrínyi Ilona utca 3—5., a Makarenko utca 24., az ötvös utca 3., valamint a Szarvas utca 21. és 28. szám alatti épületek, ahol összesen 46 la­kás és négy egyéb bérlemény került teljes felújításra. Átmenő felújításokat fe­jeznek be ugyancsak eb­ben az évben a Benczúr tér 21., továbbá a Vas­gyár utca 7 A és B-ben, ahol összesen 45 lakás kap új köntöst. Ebben az évben kezdték el és fejezik be a Széchenyi ut­ca 22-ben 4, a Kiss Ernő ut­ca 32-ben ugyancsak négy és a Bessenyei tér 16. szám alatt szintén 4 lakás teljes, míg a Sóstói út 8. szám alatt 17 és a Szarvas utca 17. szám alatt 4 lakás részleges felújítását. Az elavult gázkészülékek ki­cserélésére kerül sor az idén összesen 161 lakásban. Ezek: Arany János utca 20., Jókai tér 1—3., Tanácsköztársaság tér 11—14-ig, Dózsa György utca 10—12., Arany János ut­ca 34. Ezeken a helyeken részleges felújítások is lesz­nek. Folytatják az időszerű, tervszerű, állagmegóvó karbantartásokat is. A nagyobb karbantartási munkák: kicserélik a te­tőfödém szigetelését és hőszigetelik a pincefödé­met a Korányi Frigyes utca 32-ben az A-tól az E jelű épületekig. Ez a munka már átadás előtt áll. A tetőszigetelés cserével kapcsolatos bádogosmun­kákra kerül sor az Északi körút 23., 25. és 27. számú épületeknél és a Szarvas ut­ca 55., 57., 59. számú házak­nál. Ablakszárnyakat cserél­nek és festenek a Tanács- köztársaság tér 3. szám alatti épületen, bádogosmunkára és a külső nyílászárók mázolá­sára kerül sor a Vörös Had­sereg útja 1—3. szám alatti Luther-házon, a tetőhéjazat részleges cseréjét tervezik a Vörös Hadsereg útja 44. szám alatti épületen. A Széchenyi utca 1. szám alatti Nyírvíz-palota nyílás­záróinak külső mázolását is elvégzik ebben az évben, ha nem kerül sor a sorháztata­rozásra. Homlokzatot, tetőt, födé­met és kéményt javíta­nak Sóstóhegyen, az Ig- rice utca 1. szám alatti épületen. Zenélni öröm A Masina együttes a művelődési ház színpadán. (Gaál Béla felvétele) DZSESSZ­KLUBBAN „Jó volt srácok” — szólt fel a színpadra valaki a műsor végén. Majd a szomszédjá­nak folytatta: „Alakul valami Nyíregyházán is.” Az alakulás, mármint a művelődési központban a dzsesszklub létrejötte alig pár hetes vállalkozás. Kezd­ték lemezbemutatóval, hang­szerismertetővel, Papp Tibor­nak, a klub vezetőjének időt, s energiát nem kímélő szer­vezésével. S legutóbb, május 6-án már olyan koncertre vállalkoztak, ahol a hangver­senyteremben találkozhattak a műfaj -kedvelői a nyíregy­házi zenészekkel. A helyi Pókháló együttes műsora volt az első, s utána egy szombat­helyi trió, a Masina követke­zett. — Egy kicsit hazajöttem Nyíregyházára, hiszen életem első húsz évét itt töltöttem, 1974-ben költöztünk el — mondja az együttes vezetője, Grencsó István. A hazai, ismét fellendülő­ben lévő dzsesszélet egyik kellemes meglepetésével, s kirobbanó sikerével szolgált a Masina. A tavalyi győri amatőrfesztiválon a legjobbak lettek, s ezután a novemberi rangos szegedi fesztiválon a külföldi profik között is meg- állták a helyüket. — Ez nem az a műfaj, amiből nálunk meg lehet él­ni — folytatja Grencsó Ist­ván. — Mindhárman a szom­bathelyi lakástextil vállalat­nál dolgozunk. Lakatos, vil­lanyszerelő a szakmánk. Ge- rőly Tamás dobol, Scheer Jó­zsef gitáron játszik, én fuvo- lázom, szaxafonon játszom. (lányi) Hasonló munkákra kerül még sor Ötvös utca 4. szám alatti háznál is. A Kál­lai Éva utca 4., 6., 8. számú épületeknél kicserélik az el­avult tetőhéj azatot, és új pa­lát kap a ház. Tóth Árpád Kisvállalkozási Jogszabályok , Az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közös ki­adásban, két kötetben megjelen­tette az új vállalkozási formákról szóló "jogszabályokat, és azok hi­vatalos magyarázatát. Az útmu­tató első része az állami vállala­tok és szövetkezetek körében is­merteti az új szervezeti formákat és tájékoztat a szervezeti jogi előírásokról, a pénzügyi, adózási feltételekről, a munkajogi és társadalombiztosítási kérdések­ről. Külön fejezetek szólnak az egyéni és a családi munkán ala­puló, a kisipari és a gazdasági munkaközösségi vállalkozási for­mákról, a költségtérítéses, a bér­leti és a bedolgozói rendszer elő­írásairól. Ugyancsak külön feje­zetek foglalkoznak a pénzügyi ellenőrzéssel, a biztosítási feltétem lekkel, és az árszabályozási ren­delkezésekkel. Az útmutató má­sodik része az összes megjelent jogszabályt tartalmazza. A két tárca e kötetek megjelentetésé­vel megfelelő segítséget kíván nyújtani az új vállalkozási for­mák alakulásához, működéséhez. Az útmutató ügyfélfogadási idő alatt megvásárolható a PM ellen­őrzési főigazgatósága megyei igazgatóságainál szervezett ta­nácsadó szolgálatoknál, valamint Budapesten a VII., Wesselényi utca 4. szám alatti irodában. Al KÉPERNYŐ ELÜTI II. József osztrák császár, magyar „kalapos király” emberi meghasonlását, tör­ténelmi tragédiáját köztu­domásúan az okozta, hogy felvilágosodott eszméit rossz módszerekkel, kíméletlen és bürokratikus centralizáció­val kívánta megvalósítani, a birodalom és a Habsburg- dinasztia érdekében. Már­pedig a felvilágosult eszmé­nyek ezekkel a módszerek­kel semmiféleképpen sem férhettek össze. Az erőszak-, kai boldogítás szándéka ele­ve fából vaskarika volt. A Szomory Dezső kiváló, II. József császár c. drámájá­ból készített (dramaturg Prekop Gabriella, rendező Málnay Levente), csütörtö­kön bemutatott tévéfilmet nem kevésbé kiválónak vél­hetem, mert maradéktala­nul érvényre juttatta az eszmei mondanivalót, és mert remekül árnyalta a császár emberi portréjának bemutatásával. S Szomory milyen jól ismerte, alkal­mazta a színpadi- hatásele­meket! A tévéprodukciónak pedig sikerült ezeket átmentenie, maradéktalanul érvényre juttatnia, az elengedhetet­lenül szükséges minimális rövidítés ellenére is. A té­véjáték sikerességéhez né­hány remekbeszabott színé­szi alakítás is meghatározó­an hozzájárult, elsősorban a címszereplő Avar Istváné, Bordán Iréné (Eleonóra) Benkő Gyuláé (Kaunitz), Sulyok Máriáé meg a töb­bieké. Végre egy igazán kelle­mes szombat este a képer­nyő előtt! Kezdődött mind­járt Vitray Tamás jónak ígérkező új műsorával, a Teleráma első adásával. Vitray megint valami, újat talált ki, ráérezve mindany- nyiunk kíváncsiságára, hogy bepillanthassunk a „bo­szorkányműhelybe”, a tévé kulisszái mögé. Ami külö­nösen tetszett, hogy meg is kérdezett minket, mire-kire lennénk konkrétan kíván­csiak, tehát kérte, szerkesz- szük a műsort együtt. Egé­szen biztosan sokan, sok mindenre és mindenkire le­szünk kíváncsiak. Még va­lamit: úgy látszik, a televí­ziónak nem is kell olyan messzire mennie az igazi té­vés egyéniségekért. Lám, saját házuk táján is talál­tak máris legalább egyet, — a saját elnöküket, aki derűs, nyugodt őszinteségé­vel, közvetlen természetessé­gével már a legutóbbi „Hat- vanhat”-ban személyes si­kert aratott... Nem is emlékszem, mikor láttam olyan jó vidám mű­sort, mint a Telepódium szombati bemutatója, A ki­tüntetés. A remek (melles­leg mi az, hogy „idegen”? Netán külföldi vagy csak a stábtól külön álló személy­től származó?) alapötletből készített, minden részleté­ben alaposan kidolgozott kiskomédia „életes” humo­rával tökéletesen feledtetni tudta a témában kísértő morbiditást, Hadd ne sorol­jam föl a jókedvűen komé- diázó színészek egész sorát (azt szokás ilyenkor írni, hogy ez aztán ^parádés sze­reposztás volt !j, Körmendi Jánost mégis meg kell em­lítenem külön is. S jegyez­zem ide a vidámság-szakér­tő stábból a rendező Bednai Nándor, s a Telepódium egyik szülőatyja, Kállai Ist­ván művészeti vezető nevét. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Régebbi felvételt ismételt meg a Rádiószínház a múlt héten: Dobozy Imre Eljött a tavasz című drámájának rádióváltozatát. Ez az ismét­lés beleillik ugyan a tava­szi felszabadulási évfordi^ó- ba, amennyiben a háború magyarországi utolsó nap­jainak egyike elevenedik meg benne visszaemlékezés keretében. Azonban sokkal inkább illeszthető a nem­zetközi önvizsgálat vonula­tába, ami mostanában újra feléledt. Csaknem tizenöt éve, 1968-ban mutatta be Dobozy Imrének, ezt a darabját a biNemzetoSztnháano Azt nem tudom, mert most sem a műsorújság sem a bemondó nem közölte, hogy mikor készült e színmű rádióvál­tozata, Marton Frigyes ren­dezésében, de még Latino- vits Zoltán játssza benne Sajbán szerepét, tehát min­denképpen 1976 júniusa előtt került hangszalagra. Ezzel azt akarom jelezni, hogy a színműben felvetett problémakör, a kisember háborús felelőssége, termé­szetesen a maga cselekvési és döntési határain belül, hosszabb ideje felszínen van. Előbukkan visszaemléke­zésekben a kérdés: mit te­hetett volna az egyszerű ember, hogy másként feje­ződjön be hazánk számára a háború. S egyáltalán te­hetett-e volna valamit olyan ideológiai előkészítés, „gyú­rás” után, mint amiben ré­sze volt huszonöt év alatt? Dobozy arra a válaszra jut, hogy a válságos órákban, napokban, amikor már a leginkább félrevezetettek előtt is nyilvánvaló volt a valóságos helyzet, lehetett tenni, ha keveset is, s en­nek elmulasztásáért ki-ki felelős. A rádiójáték na­gyon szuggesztíven idézte fel egy magyar katonai egy­ségnek ezt a dilemmáját. Latinovits Zoltán (Sajbán), Mensáros László (Alméry), Koncz Gábor (Vonyó), Sza­bó Gyula (Bodaki), Redecz- ky (Bánffy György), Széná­st Ernő (Holló) és a többiek játéka ma is eleven élet. Ma már nemigen kell bizonygatni, hogy a magyar filmgyártásnak rangja van a világban. (Még akkor is, ha ma is készülnek gyenge alkotások.) Ha valaki kétel­kedett volna ebben, azt meggyőzhette a Cannes előtt című adás. Ebben rende­zőkkel, filmszakemberekkel beszélgettek a riporterek. Elhangzott: most, ebben a meghidegült világban a ma­gyar, filmnek, filmgyártás­nak helyzete, elismertsége folytán nagy lehetősége van arra, hogy reális képet ad­jon a világnak a szocializ­mus egyik országáról, de a jó mellett egyúttal a gon­dokról is. S lehetősége van arra, hogy ezt a reális ké­pet el is fogadják, mert hi­telük van a magyar fil­meknek. A hetven évvel ezelőtt el­hunyt Johan August Strind­berg nagy port kavart és a világon aránylag gyakran játszott drámája a Halál­tánc. Rádióváltozatának el­ső részgt szombaton sugá­rozták. Ä házastársak közti gyűlölködés iskolája, töké­letes képe ez a dráma. So­kan és sokféleképpen értel­mezték, értékelték ezt a művet. Nem szándékom az ismétlés, újat pedig nem tudok róla mondani. A szí­nészi munkáról is csak any- nyit rövidén, hogy. Öze La­jos (Edgár, a Kapitány) és Földi Teri (Alice, a feleség) szavai nyomán a lélek fe­kete bugyrai tárultak fel a hallgatónak. El kellett hin­nünk, hogy létezik ekkora gyűlölséH, s ezt nemcsak Strindberg fantáziája szülte. Nem szabad elmulasztani a második részt. Kár, hogy a műsorújság nem közölte előre sugárzásának időpont­ját. Seregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom