Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. május 29. 3 Könyvhét-1982 r Ú jra elérkezett a könyvünnep. Egy hétig ismét a figyelem fókuszába kerül a nyomtatott csoda, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a civilizáció, a gondolkodó ember. Az ünnepi könyvhétre a kiadók az évi könyvtermés legjavát adták ki. Száznál több kötet között böngészhetünk a könyvesboltokban, a könyvsátrakban. A házi könyvtárak kedvelt darabjai, a sorozatantológiák újabb kötettel bővülhetnek. A versek, a drámák, a klasszikus alkotók és kortársak tolláiból származó magyar regények és elbeszélések, valamint a világirodalom kiemelkedő egyéniségeinek friss alkotásai a szépirodalmat kedvelőknek ígérnek élményt, felüdülést. Jó néhány visszaemlékezés, esszé is a boltok kirakatába került a könyv ünnepére. A történeti, politikai irodalom sem szűkölködik meglepetésekben, és a külső megjelenésükkel is lenyűgöző képzőművészeti albumokban sincs hiány. E május végi könyvkínálatot képtelenség átfogni. A következő összeállítással csupán jelezni tudjuk a bőséges, gazdag választékot, aminek néhány darabját nyújtjuk át kedvébresztőnek. (Részlet Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyvéből) „Az előzményekhez tartozik, hogy amikor a Pergamon Press oxfordi könyvkiadó tulajdonosa egyszer Budapesten járt. megemlítette a párt egyik vezetőjének, szívesen kiadná Kádár János önéletrajzát vagy egy róla írt életrajzot abban a sorozatban. amely a kor jelentős ál- lamférfiairól készül. Kádár a leghatározottabban elzárkózott ettől, önéletrajzot nem ír, s abba sem egyezik bele, hogy életrajzot írjanak róla. Később tudtam meg tőle, ugyanilyen kategorikusan megtagadta azt is, hogy a Magyar Televízió portréfilmet készítsen róla, mint korunk számos politikusáról, tudósáról, művészéről. Még azzal a feltétellel sem egyezett bele, hogy a film nem kerül bemutatásra, hanem a televízió archívumában helyezik el az utókor számára. Ezek után beavatottja lettem annak az „összeesküvésnek”, melynek az volt a célja, hogy az oxfordi kiadó tervéből mégiscsak legyen valami. Mert nemcsak Kádár tartott ki makacsul a vélemények mellett, hogy az élete nem közügy, néhány vezetőtársa sem engedett meggyőződéséből, hogy hasznára lenne az országnak, ha a világ többet tudna erről a nem mindennapos politikai életpályáról. így született a kompromisszumos javaslat, hogy jelenjék meg egy válogatás Kádár János cikkeiből, beszédeiből, interjúiból, s írjak elé egy bevezetőt. amely megkönnyíti, hogy az is nyomon követhesse Kádár pályáját, aki nem élte át és nem ismeri ezt a kort. Ezt sem volt könnyű Kádárral elfogadtatni. Beszélgetéseink elején nyíltan megmondta, csak akkor hajlandó erre, ha a párt vezető testületé kötelezi. És csak a Politikai Bizottság határozata útán adta be végképp a derekát. Ez az epizód Kádár egész életútjára jellemző. „Az egyik lap azt írta rólam — mondta 1977-ben, római sajtóértekezletén —, hogy a kompromisz- szum robotosa vagyok, de szeretném megmondani: rám nézve nem sértő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok.” Ha Kádár János titkát keressük, bizonyos, hogy élete legalapvetőbb mozgatója a kötelességtudat. S nemcsak alkatának, életfilozófiájának is a valóságérzet a lényege. Ez a két tényező határozza meg döntően politikáját. Őszintén szólva számomra sem volt egyértelműen vonzó ez a feladat. Tudtam, s úgy tisztességes, ha az olvasóval is közlöm, hogy ez az írás még szándékában sem törekedhet a teljességre.” Antológia — ha az ünnepi könyvhéten hangzik el a szó, először mindenki a Körképre, a Szép versekre, a Rivaldára gondol. A Magvető Kiadó hosszú esztendők óta visszatérő válogatásai most sem hiányoznak a kínálatból. Válogatás. A fogalom érzékelteti, hogy nem lehet szinonimája a teljesség. A válogatásban benne van az esetlegesség kockázata, hogy a keresztmetszetben nem sikerül megláttatni a cseppben a tengert. Művekben és fényképekben fogalmazott krónika — írták találóan az egyik recenzióban ezekről az antológiákról. Nem beszélhetünk egységes kötetekről, kiváló minőségről. Arról, hogy mindert közölt alkotás maradandó esztétikai érték. Mert a válogató szerkesztő munkáját tudatosan vagy ösztönösen, de befolyásolja a pillanatnyi közízlés, a kultúrpolitikai események, művészeti tendenciák, személyi kérdések. Hetvenkilenc költő verseit tartalmazza a Szép versek 1981. A kötetet életre hívó értékfogalom, ami a költészetnél nagyon is fontos lenne, nem tisztázott, ezért vitatható, hogy némely vers miért, más költőtől pedig miért nem került be a kötetbe. így főleg a nem versekre specializálódott olvasóknak készült ez a könyv, aki ösztönös önművelőként a költészet kevésbé járatlan csapásain lépkedhet a Szép verseket forgatva. Harminc író elbeszélését gyűjtötték össze a Körkép 82-be. Kardos György szerkesztésében többek között olvashatunk novellákat Karinthy Ferenctől, Hernádi Gyulától, Kolozsvári Grandpierre Emiltől, Mocsár Gábortól, Mándy Ivántól. A fiatalabb nemzedék tavaly eltávozott alakjától, Hajnóczy Pétertől ugyancsak került be elbeszélés. A megyénkből indult alkotók közül örvendetes, hogy Végh Antal, Balázs József mellett Kurucz Gyula is ismét bemutatkozhat az antológiában. A Rivalda 80—81 ismertetésekor nem tűnik szószaporításnak a teljes alkotói névsor leírása. Csurka István, Görgei Gábor, Illyés Gyula, Kornis Mihály, Müller Péter, Páskándi Géza és Sütő András egy-egy drámáját, valamint a Valló Péter által Örkény István írásaiból összeállított és színpadra alkalmazott In memóriám ö. L című előadás szövegkönyvét olvashatják el a kötetben az érdeklődők. MOLDOVA Afll GYÖRGY I ■■■ n SZED MAGVETŐ „Nincsen könyvhét Moldova nélkül.” Az utóbbi évekre visszatekintve igazat kell adni ennek a reklámízű megállapításnak. Ismét találó címmel, izgalmasnak ígérkező tartalommal tette le a könyvbarátok asztalára a Magvető Könyvkiadó Moldova György legújabb művét. A szociográfiát is nagy. igényességgel művelő író az „Égi szekérben” a mezőgazdasági pilótákat hozza emberközelbe. Egy interjúból korábban megtudhattuk, hogy A szent tehén nyomdai leadása után szokása szerint elégette ösz- szegyűlt jegyzeteit. A rendcsinálás közben került kezébe egy ismerős makói orvos levele, aki arra hívta fel Moldova György figyelmét, hogy van Magyarországon egy társaság, amely még nehezebb és áldozatosabb munkát végez a többi nehéz hivatásánál. A mezőgazdasági repülők csapatára utalt a levél. S „égi szekérre” kapott az író. Levegőben és földön, nappal, este, a pilóták életrendjét átvéve gyűjtötte fáradhatatlanul a könyv anyagát. Bejárta az egész országot, többek között eljutott Nyíregyházára is, ahol a légi növényvédelmet végző pilóták utánpótlását képzik. A szociográfia nyíltan elmond mindent ezekről az eget járó emberekről. A gondos stílusművész Moldova a tőle megszokott módon bőven merít a cinizmust, gúnyt egyaránt magukban rejtő „életszagú” bemondásokból, bölcsességekből, melyeket azoktól a férfiaktól hallott, akik hivatásuk teljesítéséért még az életükre is legyintenek. „... Természetesen senki sem tudja, a mai napig sem, ki volt Jack. Nyolcvannégy féle változatot ismer a rendőrségi és a témát anyagául választó sokfajta, sokszínű szép- irodalom. Regények, drámák, esszék sora bizonyítja, milyen fantasztikusan vonzó téma ez a — ma már szinte mitológiává növesztett — bűnténysorozat. Az teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy a témából elsőnek drámát kell írnom. Sokáig gondolkoztam rajta, ki legyen Jack? Albert Viktor herceget már több szerző „lelőtte”, a maradék nyolcvanhárom változat hőseit érdektelennek tartottam. Élfáradtam, félretettem a tervet, a jegyzeteimet. Aztán egy éjjel, elalvás előtt, hirtelen megérkezett a villámcsapás. „Maga Viktória királynő legyen a hasfelmetsző!” — mondta egy meglehetősen goromba belső hang. Ettől a pillanattól kezdve szinte kész is volt a darab. .... Nem mesélem el a regényt, olvassák el. Műfajilag: speciális polit- thrillernek lehetne nevezni, melyben egy történetfilozófiai, gondolati szerkezetre a konkrét történelem egészen szélső értékig vitt, feszített sztori-metaforája épül.” (Részlet Hernádi Gyula Hasfelmetsző Jack című könyvéről írt vallomásából.) ÍTFS] SZEMMEL 19 8 1 háá I ttiéár Strt / Ittámm Cáhr / K» I Lh+I»* I « **0* NI I Mp* KMám Az írószemmel 1981 antológiáról szólva érheti lapunkat az elfogultság vádja is, hiszen ismét tartalmazza a kötet egyik munkatársunk, Bartha Gábor írását. A Mátészalka, péntek éjjel-ben a fekete vonatok utasairól ír. Az előző év riportterméséből ízelítőt adó válogatás a változás jeleit is magán hordozza. A megszokott aranyszínű borítás helyett egyszerű fekete, puha fedelű köntöst kapott a kötet. A másik, a kézhezvételkor szembetűnő tartalmi változás, hogy az antológiában a riport műfaj mellett három publicisztikai eszmefuttatás is helyet kapott. A fülszövegben olvasható magyarázatot — hogy „egy kissé háttérbe szorult a riport, s egyes izgalmas kérdések inkább az irodalmi publicisztikában kaptak hangot” — nem érezzük elég meggyőzőnek. A műfaji tágítás nem biztos, hogy egyértelműen előnyére válik az írószem- mel-nek. Miről szólnak az írások? Többek között az egyéni vállalkozásokról, a környezet- szennyezés kétségbeejtő té- nyeiről, a demokrácia munkahelyi arculcsapásairól és a hátrányokkal küzdő emberek hétköznapjairól tudósítanak. *» %*lí T isÉ&a Arra van egy kőhíd rakva... Béres András: Arra van egy kőhíd rakva ... című könyve a Mezőgazdasági Kiadó újdonsága. A szerző a néptánc és a pásztorművészet egyik jeles szakértője hosszú időt töltött a hortobágyi pusztán és környékén élő pásztorok között. A megjelentetett hortobágyi és hajdúsági pásztortörténetek ennek a gyüjtö- útnak az eredménye. Egy elmúló, sajátosan változó életformáról kaphat képet belőle az olvasó. Csikósok, gulyások, juhászok, kondások mesélnek egymás megleckéztetésére kieszelt „huncutságokról”, „bűboszorkányos” cselekedetekről, a pásztortársadalom kemény igaz- ságtevéseiröl. A tetszetős kötetet Lewit Péter rajzai teszik még szemléletesebbé. Gyermeknek szánt könyv-' ről sem feledkezhetünk meg. Sütő András ezúttal a fiatal olvasóknak nyújt át üzenetet A nehéz gyermekkor emlékeit gyűjtötte össze a Gyér mekkorom tükörcserepei címf kötetében. Végigjárhatjul Sütő András életútját a gyér mekkori eszméléstől a világ hírű író tanításáig: „A szülő föld nem múlik el.” Anyanyelvűnk építése, óvá sa, ápolása teremti újjá a régi emlékeket, melyek olvasása hasznára válik minder gyereknek. Az erdélyi magyai nyelv szépségét közvetítő kötet ajánlása végén idézzünk az író szülőkhöz intézett kérelméből: „Jó lenne tehát ha ez az erdélyi üzenet gyermeket és szülőt közös fénykörben találna; ha értelmét e nem veszítené az árvaság társtalanságában. Mert közöí üzenetről van szó: gyermeknek és szülőnek való egyaránt.” irt rr nn itrr ni*Mr><Tnff»r»rM<iMK GONDOLKODÓ MAGVAKOK ) KRÚDY GYULA A kápolnai i földosztás ü § - - ifl| ! ) MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ h ■■■■ ..O —y i; I A tavalyi könyvhéten jelent meg a Gondolkodó magyarok sorozat első hat kötete, melyeket az év folyamán még ugyanannyi követett. Több mint kétszázezer példányban kerültek a boltokba, s csak hébe-hóba, mutatóba akad belőlük néhány. Eddig is a magyar gondolkodás és írásművészet legjobbjainak — többek között Széchenyi Istvánnak, Kossuth Lajosnak, Deák Ferencnek, Bartók Bé Iának, Eötvös Józsefnek, Apáczai Csere Jánosnak, Babits Mihálynak — naplóiból, le veiéiből, esszéiből adtak ki néhányat. Az elfelejtett fóliánsok mélyén álmot alvó remekek sora újabbakkal bővült az idei könyvhéten. A hat vékonyka könyv egyike ezeréves drágakő: István király intelmei. Államalapító királyunk fiának. Imrének szánta bölcs tanácsait. Olvasása közben eltűnődhetünk azon, vajon megfogadták-e hatalmasaink István király uralkodóknak szánt intelmeit? Csokonai Vitéz Mihály beszédeit tartalmazza a másik mogyoróbarna borítójú csinos kötet. A fiatal tanár búcsúbeszéde ez tanítványaihoz Tudta, hogy professzorai nem bocsátják meg tilalmuk ellenére tett pesti útját. A költő elé megy a vádaknak, és saját akaratából mond búcsút Debrecennek. Bölöni Farkas Sándor: Naplótöredékek, Illyés Gyula: Ki a magyar és Arany János: Népies politikai cikkek című kötete mellett kézbe vehetjük Krúdy Gyula 1919-es riportját a kápolnai földosztásról. Egy kora tavaszi reggelen Kápolna felé igyekezett az író, hogy beszámoljon az olvasóknak a hevesi dombokon készülő csodáról. Arról, hogy egy dúsgazdag úr, akit károlyi Mihálynak hívtak, azon a napon osztja el debrői földjeit a szegények között. S a fanyar mosolyú író elmeséli a csodát, amikor pillafiatra kifordult sarkaiból a világ. Az oldalt összeállította: Reszler Gábor KM
