Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-17 / 114. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. május 18. Nyírbátorban az újonnan épfiit 78 lakás földszintjén üzleteket, szolgáltatóegységet hoztak létre. Itt kapott helyet a Nyíregyházi Fodrász Szövetkezet női és férfi, valamint kozmetikai üzlete, ahol tágas, jól megvilágított helyiségekben dolgoznak a szakemberek. Képünk a kozmetikai szalonban készült. A nyíregyházi műanyag- és fotószövetkezet bátori részlege több mint 100 négyzetméteres területet, kapott. A vendégfogadó, öltöző és laboratóriumok mellett nagyméretű műterem, a legkorszerűbb felszereléssel áll a vendégek rendelkezésére. Lehetővé válik, hogy a közeljövőben megkezdjék a színes fotók készítését is. (Elek Emil felv.) Nosztalgia és szakismeret Ösztöndíjasok klnbja Szamovár mellett kortyolták a teát, de az eső elmosta a szalonnasütést. Helyette azonban igazi oroszos, zöldséges, húsos szendvicseket készítettek. A Szovjetunióban végzett Szabolcs megyei ösztöndíjasok közül húszan-hu- szonöten jöttek el az alakuló ülésre, szovjet ösztöndíjasok klubját szerveztek Nyíregyházán ezekben a hetekben. Természetesen nemcsak a megyeszékhelyen élők, hanem a megye különböző pontjain letelepedett valameny- nyi ösztöndíjast meghívták a szervezők. Több mint nyolcvan meghívót postáztak. A huszonéves fiataltól az ötvenhez közeledő nagypapáig tekintélyes a résztvevők életkori különbsége. Van, aki még az első csoporttal, 1949-ben igyekezett szakmát, végzettséget szerezni a Szovjetunióban, és van olyan, aki már a Komszomol-főiskolán vagy az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján szerzett diplomát. Az utóbbi években nemcsak a nyelvtanulás, az idegen ország környezete vonzotta külföldi egyetemre a jelentkezőket, hanem a gazdasági fejlődés olyan új igényeket és szakmai képzést követelt meg, amelyeket a hazai egyetemek nem tudtak produkálni. Hiszen van olyan tagja ennek a klubnak, aki hajóépítést és javítást tanult, higiénikus orvos, tejipari szakmérnök, erdészeti akadémiát járt fiatalról is tudnak. — A külföldi ösztöndíjasok — hazatérve —, hátrányos helyzetbe kerülnek a hazaiakkal szemben — mondja Marosi Lajos, a klub titkára. — Hiszen ők visszajárhatnak az egyetem rendezvényeire, nekünk jóval körülményesebb a kapcsolattartás. Ezért is gondoltuk, hogy a szakmákkal kapcsolatos szakirodalmat és az újdonságokat jó lenne figyelemmel kísérni. Ezért kiki a szakterületéről összeállíthatná az alapfogalmakat tartalmazó miniszótárt, annak magyar megfelelőjét, és készíthetnénenk egy hasznos kis szótárt. Aki tolmácsolt már üzemlátogatáson, az tudja, hogy ez valóságos kincset érne. A klub tagjait kicsit a nosztalgia is vezette, amikor megalakították ezt a közösséget. Jó volt öt-hat évet eltölteni egy városban, s ha legalább képek, vagy ismerősök révén újat tudhat meg róla a „vén diák”, bizonyára felidéződnek benne a kellemes emlékek. Aki viszont szovjet ösztöndíjas volt, a diploma átvétele után magától értetődően kapcsolódik be idehaza a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájába, a Hazafias Népfront és a párt barátsági rendezvényeibe. Különösen Szabolcs-Szatmárban élénken tevékenykedhetnek, mert a testvérkapcsolatokat! ápoló pártszervezetek, üze-i mek, testvérvárosok, ezernyi lehetőséget adnak a személyes találkozásokra is. Köztudomású, hogy a Szovjetunióban fillérekért lehet vásárolni könyvet, s így jó néhány kilónyi könyvvel, folyóirattal térnek haza az ott tanulók. A klubtagok elhatározták : kölcsönkönyvtárat alapítanak és közkinccsé teszik a birtokukban lévő olvasnivalót. Tervezik, hogy nyáron találkoznak az orosz nyelvi tábor lakóival, elbeszélgetnek Antal Miklós műfordítóval. T. K. Bábshow eszperantóul Találkozás Bánky Róbert bábművésszel A bábok elfoglalták előadás előtt megszokott helyüket. A mókás majom, a bősz torreádor, a bikát helyettesítő, harciasnak egyáltalán nem nevezhető vén tehén, a szelídítő, a bűvész, a bohóc és a többiek néhány perccel később megmozdultak és beszéltek. Kivételesen eszperantóul. Életre keltő mindentudó „gazdájukkal”, "Bánky Róbert bábművésszel, az Állami Bábszínház tagjával, ugyanis Nyíregyházán, a nemzetközi ifjúsági eszperantótalálkozón válthattunk néhány szót. — 1966-ban Budapesten rendezték meg az 51. eszperantó világkongresszust. A rendező bizottság akkor felKarambol után Mi legyen totálkárossal? Amióta több a gépkocsi — sajnos — több a baleset is, és a roncsolt autók látványa szinte már hozzátartozik mindennapjainkhoz. S ha a gépkocsi — természetesen a magánautó is — a nemzeti vagyon része, akkor egyértelmű, hogy élettartamának meghosszabbítása, a „megrokkant” autók meggyógyítása, vagy további hasznosítása népgazdasági érdek. Ennek a gondolatnak a jegyében ültek össze május 12- én a VAGÉP-nél az ország gépkocsijavítással foglalkozó szövetkezetei és vállalatai közül azoknak a képviselői, melyek eddig is vállalták a hagyományos totálkáros autók átvételét, vagy terveik között szerepel, hogy átveszik ezeket a járműveket. A javító szakemberek mellett azonban részt vettek a megbeszélésen az Állami Biztosító képviselői is. Mielőtt az eszmecsere érdemi részével foglalkoznánk, egy mondat erejéig idekívánkozik, hogy miért Nyíregyháza és miért a VAGÉP adott otthont a tárgyalásnak. Az ok: a VAGÉP volt az első az országban, mellyel az ÁB Haj- dú-Biharra, Szábolcs-Szat- márra és Borsod-Abaúj- Zemplénre kiterjedően megállapodást kötött, hogy azokat a sérült gépkocsikat, melyeket tulajdonosuk karambol miatt megtartani nem akar, és további értékesítésre felajánl, vegye át. Az autók egy része ugyanis felújítható és eladható, más részük pedig alkatrészként hasznosítható. A felújítás, illetve az alkatrészek továbbadása jelentős lépés, hiszen — lévén, hogy seuxAuiót,-. ..sem mennyiségben alkatrészt nem gyártunk — jelentős importmegtakarítást eredményezhet. Bizonyíték erre: a megállapodás megkötése óta eltelt egy év alatt 80 kocsit vett át a VAGÉP, ebből nyolc autót felújítva adtak el, s a teljes haszon mintegy hárommillió forintot tett ki. Érdekessége volt' a megbeszéléseknek, hogy egy nagy francia cég képviselője is megjelent Nyíregyházán, s diafelvételek segítségével bemutatta az általuk konstruált, és sokfelé már használt karosszériaegyengető és kihúzó padot, aminek segítségével lényegesen egyszerűsíthető — és olcsóbbá tehető — a javítható járgányok rendbetétele. Bánky Róbert az egyik kedvenc bábbal. (GB. felv.) kérte az Állami Bábszínházát, hogy mutasson be egy eszperantó nyelvű gyermekdarabot. A választás a „Bűvös tűzszerszám”-ra esett, amelyben egy udvari bolondot játszottam. A többiekkel együtt a felkérésnek csakúgy tehettem eleget, ha megtanulok eszperantóul. E vállalás nyomán szerettem meg a nemzetközi nyelvet. Később már nem csak a színpadon, de a művészi, szakmai kapcsolatokban is hasznát látta az eszperantónak. Különösen a Zágrábban rendezett nemzetközi bábszínházi fesztiválokon nyílt arra mód, hogy a híres külföldi bábművészekkel kicserélje tapds'^Üalatait. Ni' Állami Bábszínház öt alkälom- mal vett részt ezen a nemzetközi seregszemlén, s min* dig értékes díjakkal tért ftajj za. Legutóbb a János vitéz című Petőfi—Szilágyi bábdarabbal szerepeltek sikerrel. Bánky Róbert ezenkívül többször képviselte szólistaként a magyar bábművészetet egyszemélyes eszperantó nyelvű műsorával, amit az ifjúsági találkozón Nyíregyházán is előadott. (rg) Élettársi vita, szurkálással Évek óta erősen italozik Verner Ferenc 52 éves nyírkátai ács kisiparos, de más, súlyos betegségei miatt rajta az alkoholelvonó-ke- zelést nem lehet végrehajtani. Verner négy éve élettársi közösségben él Stipkovtcs Mátyásné- vai. Október 27-én élettársával úgy beszélték meg, hogy Verner gondoskodik a házi kertjükben termett alma elszállításáról, de útközben összetalálkozott egy ismerősével, s nem az alma felől intézkedett, hanem jócskán fel- öntött a garatra. Délután hazaérkezett az élettársa, és mikor megtudta, hogy az almájuk elszáUítása egy lépéssel sem került előrébb, veszekedni kezdett Vernerrel, fölemlegette, hogy nincs pénz a háznál, annyira nincs, hogy el fogja adni a tsz-től kapott tengerit. Ez ellen Verner tiltakozott, Ekkor éppen kenyeret és szalonnát evett, s kezében egy nagymére- ' ‘ és volt.'— Stipkovicsné a tiltakozást figyelembe se vette, szidalmazta élet- társát, Verner pedig közben megfenyegette, ha nem hagyja abba, meg fogja szúrni. Az asszony folytatta, még megcifrázva, erre Verner nagyobb erővel hasba- ' szúrta. Mikor a mentő elvitte az asz- szonyt, Verner fölment a padlásra és ott öngyilkosságot kísérelt meg, azonban a nyakára kötött zsineg elszakadt, másodszorra pedig már nem is kísérletezett. Stipkovicsné életveszélyes helyzetben került kórházba, életét csupán az ideiében elvégzett szakorvosi segítség mentette meg. így is hat hétbe tellett a felgyógyulása. A Nyíregyházi Megyei Bíróság emberölés kísérlete miatt vonta felelősségre Vemért és két év börtönre büntette, továbbá két évre eltiltotta a közügyektől. Az Ítélet jogerős.--------------- (k) A huszonötödik év még az ifjúkorhoz sorolja az embert is, nemhogy egy olyan intézményt, amely egy alig néhány évtizede fejlődésnek indult találmányra alapozza létét. A Magyar Televízióról okkal mondhatjuk, hogy ifjúkorának elején tart. Sok sikert és számos kudarcot is előszámlálhat, ha rövid történetét megfaggatjuk, öröm és bosszúság forrása, a szórakozás és a művelődés lehetséges eszköze, kisegítője. De lehetne folytatni: mi minden még. Mindannyian tudjuk, akik bűvkörébe kerültünk. Ezt a negyedszázadot kezdte most visszapörgetni egy ötrészes műsor, a Huszonöt éves a Magyar Televízió címmel. Az első részben elhangzó személyes visszaemlékezésekben az intézmény történetét, fejlődését éppúgy vázlatszerűen lehetett megmutatni, mint maguknak e régi dolgozóknak a fejlődését, mondhatnánk karrierjét. Az emlékezések rendszerint számvetéssel is járnak. Ez az ötrészes műsor is bizonyára megvonja majd a mérleget, azt azonban máris ki lehet találni, hogy bármilyen fontos helyet is foglalt el eddig életünkben a televízió, a jövőben még jobban be fog épülni mindennapjainkba, mert az információk továbbításán kívül remélhetőleg a szervezett művelődés, a tanulás nélkülözhetetlen eszközévé válik majd tömegméretekben. Szórakoztatni — bármilyen különösnek hangozzék is — egyáltalán nem köny- nyű. A Szeszélyes évszakoknak láttam már néhány sikerült adását. Olyanokat, amelyek egy-egy műsorszámára még jó ideig vissza tudtam emlékezni. Ezzel a legutóbbival azonban valami hiba van. Persze az is lehet, én nem figyeltem jól. A végeredmény mindenesetre az, hogy a Kismányo- ki Károly és Sajdik Ferenc Ámor kalandjai című rajzfilmbetéteken, no meg Tó- tisz András*—Walter Béla: Építkezés a semmiből című jelenetén kívül nem villannak elém képek, hiába nézegetem a műsorújságban e szórakoztató magazin jól- hangzó címe alatt felsorolt számok címeit. Mintha néhány nappal ezelőtt nem is hallottam volna őket. Nem mondanak semmit. Nem eredeti televíziós alkotás volt, hanem a Pesti Színház, előadásáról készült felvétel a Váltóőrök című Brian Phelan-színmű péntek esti sugárzása. De a színészek játéka és a kamerák által közvetített képek révén olyan érzésem keletkezett, mintha tévéjátékot látnék. Jól tudom, a kettő — mármint a színházi közvetítés és a tévéjáték — nagyon is különböző műfaj, s egyiknek sem érdeme,* ha a másikra hasonlít. Ennek a színházi közvetítésnek az esetében most mégis csak akkor tudom érzékeltetni a bensőségességet, a sokat kifejező zártságot, az ökonomikus építkezést, a képek, képsorok jó ritmusú szerkesztését, ha a tévéjátékok e jellemző tulajdonságait említem hasonlatul. Páger Antal és Szabó Sándor kitörölhetetlen képet vésett emlékezetünkbe. Kapás Dezső rendező irányításával. (A közvetítést dr. Váradi György vezette.) Seregi István [JRÁDIO MELLETT Két mondat a mindig érdekes, sokszor nagy port felverő dokumentumjátékairól jól ismert Borenich Péter műsorlapi nyilatkozatából. „Arra törekszem .-vu, hogy ‘ olyan ^ffedeti eséte't találj®, ámely egyben általános kérdésekre is választ adhat.” És: „Nem tudom csak úgy nézni, ha valakivel igazságtalanság történik", mint ahogy ez velem is olyan sokszor előfordult.” Nos, hadd szembesítsem ezt a dokumentarista „ars poeticát” (talán ennek is fölfogható az önvallomás) a megörtént esetek nyomába eredő Borenich legújabb, Foglalás c. munkájával, mely a Rádiószínház bemutatójaként hangzott el a múlt hétfőn. Ami az első „tételt” illeti, a foglalást szenvedett volt kőműves kisiparos egyedi esete valóban adott általánosításra alkalmat: vajon reális-e a 68%-os hasznot alapul vevő, becsléssel történt jövedelemadó-megállapítás az adott esetben? (A jogszerűségét senki sem vitatta.) A műsor hallgatójában csak úgy fogalmazódhatott meg a válasz, hogy — természetesen — nem. Eddig rendben is volnánk. Csakhogy, a kőművesmestert ért igazságtalanságba jócskán belejátszott saját törvényszegése is, az óvodarekonstrukció során fiktív munkákért általa (az adó- mentesség ígérete fejében) kifizetett munkabérügylet, voltaképpen csúszópénz adása a beruházó vállalat illetékes dolgozóinak. Mikor „hősünk” tovább már nem vállalta az illegális fizetéseket, szinte törvényszerűen következett ellene — a kusza és a dokumentumjátékban sajnos tisztázatlanul maradt személyi összefonódásokból alig kikövetkeztet- hetően — a retorzió, ami a 68%-os jövedelemadó-kulcsot indokolja. Ennyiben az eset általános tanulsággal szolgált. Ám Borenich Péter ezúttal nem volt — kötelezően — pártatlan, mert a kisiparossal szembeni méltánytalanság iránti felháborodása mintha túlságosan egyoldalúvá tette volna hangfelvételeit. (Vagy az összevágásukat.) Mégis, vitathatatlan érdeme, hogy egy megbúvó jelenségre, egy áldatlan, szerencsére szórványos társadalmi gyakorlatra, a korrupcióra, a jogtalan anyagi haszon- szerzésre irányította á figyelmünket — kímélet nélkül. Azt hiszem, ez volt végeredményben a Foglalás lényege, s nem az, hogy a kisiparosnak mennyire volt igaza az adókulcs mértékében ... Borenich ezzel a dokumentumjátékával is továbbgondolásra késztetett. Ha a részletekben nem is egyértelműen meggyőzően, fő mondanivalójában azonban igen. Mérlegelve a dokumentumfelvételek készítésének természetszerű és jogi korlátáit is, mégis azt kell írnom, hogy ez a műsor kissé egyoldalúan volt árnyalt, az össztűz azonban pontosan célba talált. Merkovszky Pál "képermyőiiTiíIi
