Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

1982. április 27. Kelet-Magyarország 3 A vonalon maradni? T ele vagyunk SZABÁLYOKKAL. Életünket különbö­ző rendű-rangú rendele­tek, határozatok, utasítá­sok terelgetik, ember le­gyen a talpán, aki követni tudja a változásukat. Gaz­dálkodásunk bonyolult érdekviszonyait szinte me­netrendszerűen eszten­dőnként módosuló szabá­lyozók közvetett kénysze­re foglalja egységbe. És mégis... Nem minden él nélkül jutott ez eszembe az egyik építőipari nagyvállalat ve­zetőjét hallgatva. A négy­ezer embernek munkát adó cég évek óta a bér­színvonal-gazdálkodás béklyójától szenvedett, így aztán mikor az ösz­tönzésre, a valóban ki­emelkedő teljesítmény el­ismerésére került sor, kép­telenek voltak túllépni a látszateredményeken. A szigorú bérszínvonal meg­kötötte a kezüket. Történt, hogy a fel­ügyeleti szerv pályázatát elnyerve, januártól áttér­hettek a bértömeg-gazdál­kodásra. Joggal hihették, hogy vége a szűk eszten­dőknek, hiszen a jövőben, ha ugyanazt a munkát — jobb szervezés, avagy na­gyobb intenzitás révén — tíz ember helyett nyolcán végzik el. nyolc felé oszt­hatják tíz ember bérét. A meglehetősén bonyolult, számukra újszerű elszá­molási rendből elegendő volt ennyit megértetni az emberekkel, hogy belás­sák: ezentúl a szorgalma­sabb munkást valóban több illeti meg, mint azt, aki tessék-lássék dolgozik. Igen ám, de szinte örülni sem maradt idejük, máris értesültek a szabályozók legújabb változásáról, ar­ról, hogy a bértömeg mér­tékét korlátozták. Ily mó­don két lehetősége maradt a vállalatoknak, hogy a korábbinál magasabb bért oszthassanak .szét. Vagy jóval nagyobb nyereséget érnek el az előző évinél, vagy csökkentik a létszá­mot. A vállalat azonban — utólag úgy is mondhatni: sajnos — tavaly rekord­nyereséggel zárta az esz­tendőt, létszáma pedig eközben olyannyira csök­kent, hogy néhány szak­mában most új embereket kell toborozniuk. Azaz: „túl jók” voltak ahhoz, hogy az idén többet fizet­hessenek dolgozóiknak! Valamit mégis tenni kellett, hiszen azok, akik többet dolgoztak, több pénzt vártak. S ekkor tá­madt az igazgatónak egy mentőötlete. Ha túladná­nakr a rozzant munkás- szállón, szerény számítá­sok szerint is nyolc-tíz millió forintot kaphatná­nak érte. így megugrana a-oh nyereségük, és valamivel nagyobb bértömeg fölött rendelkeznének. Azt, hogy ennek a pénzügyi akció­nak vajmi kevés köze van a valóságos teljesítmé­nyükhöz, emberünk egy vállrándítással elintézte. Ha tavalyi kiváló gazdál­kodásuk nem juttat töb­bet a borítékokba, akkor most miért szégyenlősköd- nének?! Még azt sem mondhatjuk, hogy sza­bálytalanul járnak el. El­hallgattam, hiszen a négyezer ember boldogu­lásáért felelős vezetőnek az adott helyzetben alig­ha papolhattam volna a népgazdasági érdek zöld útjáról, 'vagy más effélé­ről. Amint arra a művezető­re sem dobhatok követ, aki rendre megszegi a „já­tékszabályokat”. Mert a kollektíva érdekében teszi ezt, és — furcsa módon — főnökei hallgatólagos be­leegyezésével. Tőle tud­tam meg, hogy mit érte­nek az iparágban a ho­mok „szakkifejezés”-en. A' kubikosok, földgépkezelők soron kívül kiásnak egy gödröt. Prémium viszont a szabályok értelmében csak annak mértékében fizet­hető, hogy hányszor „ka­rolják el”, azaz szállítják egyik helyről a másikra a kupacot. A művezető vi­szont megígért egy kis pénzt a munkáért. így az­tán, amikor elérkezik az igazolás ideje, három „el- karolás” helyett négyet, ötöt ír a munkautalvány­ra. Azaz: jogcímet teremt a prémium kifizetéséhez. Ha nem teszi, megnézheti, hogy következő alkalom­mal ki kapható sürgős munkára! M a már szinte nem is tekinthető ráter­mett vezetőnek, aki nem ismeri a kiskapukat, nem tudja, hogy miként lehet a sokszor merev szabályok kalodájából ki­bújni. Példák is igazol­ják, hogy olykor bázis­szemlélet, más esetekben a jövedelemkülönbségektől való idegenkedés kény­szeríti a munkahelyi ve­zetőket a kétes értékű ügyeskedésre. A munka díjazásában az. iparági át­lag, a vállalati átlag, a brigádok közötti és brigá­don belüli átlag mint vi­szonyítási alap még ma is gátat emel szó és tett kö­zé. Gond csak azzal van, ami a vonal alatt, vagy a vonal fölött van. Vonalon maradni, abból lehet a legkisebb baj. Sokan még ma is ezt vallják. A gya­korlat, a látszat egyelőre őket igazolja. Gazsó L. Ferenc Harisnyaiizen Aranyos­Az aranyosapáti Oj Élet Termelőszövetkezet ha­risnyaüzemét 88 kötőgép­pel bővítették, mely a termelést negyven száza­lékkal emeli. Az üzem dolgozói gyermekzoknit és harisnyát kötnek. (Já­vor László (elvétele) RÁCITÁ: Felsőrész Nyírtelekről Most már nemcsak a fog­lalkoztatottak számát tekint­ve jelentős üzeme Szabolcs- Szatmárnak a Rakamazi Ci­pőipari Szövetkezet. Az 50 millió forintos létesítmény­ben joggal csodálja meg az idegen a korszerű gépeket. A KAEV gyártmánya segítsé­gével egy egész szalagot irá­nyítani lehet. S hogy az irányítással nem lehet különösebb probléma, azt igazolják az eredmények. A múlt évi 350 milliós pro­duktumból több, mint TOO millió forint értékű termék került a tőkés piacra. A ra­kamazi női cipőket, csizmá­kat kedvelik Ausztriában, az NSZK-ban éppúgy, mint Franciaországban, Dániában, Hollandiában vagy Angliá­ban. Még az USA is szerepel a megrendelők között. Ma már több, mint ezer embernek ad kenyeret a szö­vetkezet. A közelmúltban alakítottak ki kapcsolatot a nyírteleki Dózsa Tsz-szel. Itt 60 szövetkezeti dolgozó segíti a felsőrész készítést. Amikor szezonális feladatok vannak a tsz-ben, akkor ott tevékeny­kednek. A tsz-bérmunka köl­csönösen előnyös a mezőgaz­dasági, illetve ipari szövet­kezetnek. Tovább javulnak a mun­kakörülmények a közel 10 millió forint értékű új gé­pekkel. Az 1981 óta a szövet­kezetnél tevékenykedő oszt­rák szakértő tapasztalatai, ötletei is segítik a munkát. ÖRDÖGI KOR? Titkár a diszkóban Annyian vagyunk, ahány embert sikerül meg­győznünk igazunkról. Ez viszont személyes kapcso­lat nélkül lehetetlen. így már világosabb, hogy való­jában nem a politika kényelmesedett el, hanem adott helyen egyes vezetők, a. politika közvetítői. S erről szükséges is, kell is őszintén beszélni. Van-e időnk egyáltalán kö­tetlen beszélgetésekre? Szük­ségünk van véleménycserék­re? Ha igen, meddig igényel­jük a mások véleményét? Ezekről váltottam szót nem hivatalos, inkább baráti be­szélgetések során párt-, gaz­dasági, állami, KISZ- és más vezetőkkel. Tegeződnek az igazgatóval Kötetlen beszélgetésre in­vitált például a moszkvai olimpián is sikeresen bemu­tatkozott gyár fiatal igazga­tója. Így tudtam meg, hogy Kői László, noha túl van a tinédzser koron, rendszeres látogatója az ifjúsági klub­nak. Diszkóba is elmegy a párttitkárral, Értei Lászlóval együtt. Pillanatra meglepőd­tem. Ezer dolgozója van a BEAG nyíregyházi Universil Gyárának. Ebből 500-at is­mer. Sokkal tegeződik is! Amikor teljesen feloldódott elárulta: „Sajnos már szól­tak a tegeződés miatt fönt­ről”. Sokszor mondjuk, köze­lebb kell kerülni az embe­rekhez. Rossz a fogalmazás. Közöttük kell élni. Velük együtt! Rajta tartani pulzu­sukon a kezünket, mérni, ér­zékelni, észlelni miről mit gondolnak, s azonnal reagálni rá. A piros pettyes fejken­dőt viselő asszony töp­reng az esztergagép mellett: „Mondjam, ne mondjam?” Hozzáteszi, nem fél senkitől, semmitől, de hát a példa, amit mondani akar. nem jellemző az itteni szak- szervezeti munkára. Tavaly történt — mondja végül is —, hogy egy SZOT üdülőjegyrg két asszony jelentkezett. Egy adminisztratív munkakörben dolgozó, meg egy „vérbeli” munkásnő. Az utóbbi mellett emelt szót, így ő mehetett ol­csón pihenni. A történet, a példa Oles- nyovics Istvánnétól való. A pettyes kendős munkásasz. szonyra is illik a „vérbeli” jelző. A Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának műhe­lyében esztergagépen Peva alagútzsaluhoz tengelycsa- pokiat gyárt. A pad széléről néha felveszi az órás toló­mérőt és méricskél, mert századmilliméternyinél na­gyobb eltérés nem lehet. Kö­rötte ezüstösen csillog a spi­rálszerű fémforgács. Könyö­kig feltűrte inge ujját, kissé olajos kezével szaporán for­gatja a megmunkálásra vá­ró anyagot. Esztergál. S ahogy sokan mondják, „az rülgette, de mégis vasaka­rattal tanult. Tavaly érett­ségizett. Nagyra értékeljük bizonyítványát, amikor hoz­Olesnyovicsné rózsái esztergálás a vasas munka eleje”. Tizenhárom esztendővel ezelőtt, amikor idejött, beta­nított munkásként alkal­mazták. Neki szerencsés ez a szám, hiszen a tizenhárom év alatt „révbe ért”. Persze spk fáradozás, tenniakarás árán. Kemény munka mel­lett szerezte meg a forgácso­ló szakmát. Jókora ideig kö­szörűsként dolgozott, és most a sokat tudó esztergagépen formálja a'vasat. Tanulta a szakmát, felnevelt három gyereket, erejéből mégis fu­totta arra, hogy beiratkoz­zon a középiskolába. Az is­kolapadban' néha álom ke­záteszi, hogy lánya idén érettségizik — persze ő nap­pali tagozaton. Míg beszélgetünk, egy jól öltözött fiatalasszony lép a gépéhez és szívélyes cseve­gésbe kezd. Mint mondják, ő is itt dolgozik a műhelyben betanított munkásként, csak most gyesen van. Érdeklő­dik: miféle úton-módon jut­hat egy egyszeri féláru vo-, natjegyhez? Megkapja az út­baigazítást, aztán siet haza a kicsihez. A beszélgetés elején -emlí­tett üdülőjegy és a féláru jegy intézése hogy indul el az esztergagép mellől? Úgy, hogy Olesnyovicsné tagja a gyári szakszervezeti bizott­ságnak és egyben a nőbi­zottság elnöke. Pár hónap­pal ezelőtt az építők szak- szervezetének megyei bizott­sága őt számoltatta be a gyár nődolgozóinak helyzetéről. Sikere volt az „anyagának”. Ámbár szb-üléseken, szak- szervezeti fórumokon első­sorban a termeléssel kapcso­latos észrevételeit szokta fel­vetni. Úgy is, mint brigád­vezető. A legutóbbi nőnapon mun­káját és társadalmi munká­ját magas kitüntetéssel is­merték el. Megkapta a Szak- szervezeti Munkáért kitünte­tés ezüst fokozatát. Március végén brigádjának megsza­vazták az ezüstkoszorús ki­tüntető címet. Két ezüst egy tavaszon. Szép siker. Nyír­egyházi kertes háza udvarán a rózsáival ért el sikereket. Az utcabeliek, az ismerősök évek óta csodálják: vasmun­kához szokott ujjaival mi­lyen gyöngéden, szakszerűen bánik a törékeny rózsákkal. Nábrádi Lajos iodtßi 1 bß'^iol BÚ 5 Egyes gazdaságvezetők annyira gazdaságszemlélet- centrikussá váltak, hogy ki­esik látómezejükből az em­ber, amiért az egész törté­nik, s aki az egész gépezetet mozgatja! így járnak akarva- akaratlanul a jóhiszeműek is, akik ugyan kézzel-lábbal igyekeznek hadakozni a pa­píráradat ellen, mégis odakö­ti őket az asztalhoz a jelen­tés, az ülések, a tanácskozá­sokra való készülődés, a na­pirendekre való felkészülés, a brigádvizsgálat stb. He szűrőn át! Sz. Gy. az egyik nagyüzemi pártbizottság titkára mond­ta erre: „Olyan ez, mint az ördögi kör. Visszatér önma­gába, lehetetlen kitörni belő­le.” Ő mondta el azt is, hogy amikor az új igazgatót kine­vezték, úgy döntöttek, a hét­ből négy napot az emberek között töltenek. Egy ideig si­került is. Aztán ez csökkent, és ma, ha összefutnak panasz­kodnak, mert egy napra sem tudnak kijutni. B. Gy. üzemi pb-titkár vé­leménye: „Van eset, amikor 4—5 órát tartózkodom a® em­berek között. Van, amikor egy felet sem. Számomra mindig élményt jelent, kelle­mest is, megdöbbentőt is. A vezetéshez mindig valamilyen szűrőn keresztül jut el az in­formáció. S az már torzít. S elmondta, megdöbbent, amikor látta, hogy a hosszú évekig vele együtt dolgozó, most nyugdíjas alapszervezeti titkár B. I„ aki 20 évig dol­gozott a vállalatnál, valósá­gos kajibában lakik családjá­val. A gond, a baj, az öröm kollektív érzés. Át kell élni, hogy azonosulni tudjon vele az ember. Egyik városi kör­zeti párttitkár újságolta. Ta­valy felmérést végeztek. Ar­ra voltak kíváncsiak, vajon a körzetükben élő nyugdíja­soknak van-e egyáltalán kap­csolatuk régi üzemükkel. „Több mint harmincat úgy elfelejtettek, mintha soha nem lett volna üzemi mun­kás. Pedig 30—40 évig szív­ták a gyári levegőt.” Ismerek olyan igazgatót, akit idegennek néztek, ami­kor megjelent a munkahe­lyen. Akadt olyan is, akit a munkások „tanítottak” meg köszönni! Persze, hogy kirívó esetek! Nem jellemzőek! Állandó kontaktus Politikánkat, a nehézségek ellenére is elfogadják az em­berek. Megértik a gondokat. Ahhoz azonban, hogy ezeken enyhítsünk, igényelni kell segítségüket, állandó kontak­tust kell tartani velük, azo­nos hullámhosszon gondol­kozni, s nem szabad fáziské­sésben lenni. Erre csak az a vezető képes, aki nem enged a papíráradatnak, aki ké­pes elszakadni az íróasztal­tól, a ceruzavezetéstől, a „fülbesúgáson” alapuló infor­mációtól, aki együtt él, együtt lélegzik az emberekkel. K. L. gyárigazgató okosan fogal­mazott: „A gazdálkodás szi­gorításával járó követelmé­nyek növekedése miatt most kéVésebfei 9döijlltrbz eftíbferek- re. Ez az óriási ellentmon­dás. Ugyanis ez a körülmény még jobban igényli a szemé­lyes emberi kapcsolatokat.” És ezt kell megtalálni. Egyetlen fázissal sem szabad lemaradni a politika követé­se mögött, mely csak úgy le­hetséges, ha a vezetés rend­szeres, személyes élményszer­zésre törekszik. Ez az alapja, hogy megújuljon önmaga is. Farkas Kálmán A baktalórántházi malomban háromműszakban 72 tanna. ter­ményt őrölnek. Ribótzi András a búza őrlését figyeli. (E. E. felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom