Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

4 ; Kelet-Magyarország 1982. április 27. Együtt a világ haladó erőivel a fegyverkezés megfékezéséért, a leszerelésért! Ma kezdődnek a hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Nyugatnémet megítélés sze­rint az ilyen találkozók a ke­let—nyugati viszony feszül­tebbé válásának időszakában elősegíthetik a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti párbeszéd folyta­tását. Ebben külön stabilizá­ló szerep juthat a gazdasági együttműködés fejlesztésé­nek — hangoztatták hétfőn Bonnban. Vezető nyugatnémet körök arra számítanak, hogy Ká­dár János bonni tárgyalásain — a kétoldalú kapcsolatokon túlmenően — megvitatják a nemzetközi és európai hely­zetet is, annak tisztázása cél­jából, miként járulhatna hozzá a két ország a nemzet­közi helyzet megjavításához. Brit partraszállás (Folytatás az 1. oldalról) „nem formált történelmi jo­got”. Az otthagyott argentin helyőrség jelentéktelen volt, a Thatcher-kabinet számára pedig presztizsokokból hasz­nos és esetleg némi időnye­résre alkalmas ez a fejle­mény. Magyarul: a Dél-Georgia akció sem politikailag, sem katonailag nem rejtett magá­ban annyi kockázatot, mint amennyit a Falkland (Mal­vin)-szigetek visszafoglalása jelenthet. A partraszállás igazi haszna mérsékelt. Re­pülőtere nincs ennek a szi­getnek' viszont kétségtelen, hogy jelent némi szárazföldi bázist, valamelyest ugró­deszkát a Falkland-szigetek felé. A lényeg azonban nem ez. Arról van szó, hogy a londo­ni miniszterelnökségi rezi­dencián, a Downing Street 10-ben felismerték: az álta­luk felkorbácsolt naciona­lista szenvedély bumeráng­nak bizonyulhat, amely adott esetben letaglózhatja a tory- kabinetet. Valami sikerre vagy annak látszatára szük­ség volt, méghozzá sürgősen és minden áron. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy minden áron. Thatcher asszonynak tudnia kell, hogy ezért a partraszál­lásért kormánya nagy poli­tikai — bel- és külpolitikai — árat fizethet. Nemcsak az éppen ülésező Amerikai Ál­lamok Szervezete figyeli el­lenszenvvel a brit akciót, ha­nem a földkerekség országai­nak többsége is úgy látja, hogy itt egy önmagát túlélt gyarmati hatalom reflexe lé­pett működésbe. „A fegyveres cselekmény­nyel London az agresszor szerepében jelent meg az olyan országok előtt — írja egy francia lap —, amelyek tegnap még maguk is gyar­matok voltak.” A Time ame­rikai magazin így fogalma­zott: „A brit flotta nemcsak az Atlanti-óceánon hajózik, hanem a múlt vizein is.” Peru elnöke „bűnténynek” nevezte az angol katonai mű­veletet, a moszkvai Pravda pedig ezúttal nagyjából ugyanúgy minősít, mint az amerikai Time, csak más szavakkal: „A visszavonha­tatlanul letűnt birodalmi nagyság utáni nosztalgikus hajsza különös megnyilvánu­lásának” nevezi az akciót. Ez a meglehetősen egyete­mes visszhang a kaland árá­nak egyik része. A másik az, hogy a jelek szerint a brit lépés miatt végveszélybe ke­rült Haig közvetítési kísérle­te. Azóta Washington ugyan érzékeltette, hogy ha dönte­nie kell két szövetségese kö­zött, akkor Londont választ­ja a Potomac partján azonban nem szeretik, ha a Themze partján kész tények elé állítják őket. Május 3—4: I szejm ülése Május 3-án és 4-én ülést tart a lengyel parlament. A napirenden .a következő pon­tok szerepelnek: — A szejm nyilatkozata a parlament által a nemzeti egyetértés ügyében február végén elfogadott határozat megvalósításáról. — Tájékoztató a kormány tudomány- és kultúrpolitiká­járól. Harmadik napirendi pont­ként két törvénytervezet ke­rül a parlament elé kulturá­lis szervek létrehozásáról. Kádár János fogadta Lionel Jospint Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn délelőtt az MSZMP KB székházában fo­gadta a Francia Szocialista Pártnak Lionel Jospin első titkár vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttségét. A találkozón részt vett Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának ve- zietője. Ezt megelőzően a francia küldöttség megkezdte tár-, gyalusait az MSZMP képvise­lőivel. A magyar tárgyaló csoportot Óvári Miklós veze­ti. Tagjai: Berecz János, Bal­lal László, a KB osztályveze­tői és Verők Istvánná, a kül­ügyi osztály munkatársa. Az egyiptomi zászló ünnepélyes felvonása a Sínai-félsziget északi részén levő Rafan városában. Izrael — a Camp Da­vid-! szerződés előírásainak megfelelően — vasárnap ürítet­te ki a csaknem 15 éve ellenőrzése alatt álló területet. (Ke­let-Magyarország telefotó) Magyar vezetők üdvözlő távirata az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe az 1978. áprilisi forradalom győzelmének 4. évfordulója alkal­mából Babrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkárát, az Afgán Demokra­tikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökét táviratban üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Szultán Ali Kistmandnak, az Afgán Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa elnökének Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke küldött üdvözlő táviratot. Sah Muham- med Doszt külügyminisztert Púja Frigyes külügyminiszter üdvözölte táviratban. Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos .Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági- Szövetség, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröske­reszt ugyancsak táviratban üdvözölte afgán testvérszerve­zetét. □ égy éve, hogy az afgán nép megdöntötte a re­akciós Daud-rendszert és az ország megindulhatott a felemelkedés útján. A győ­zelem azonban nehéz feladat elé állította a megalakult for­radalmi tanácsot. Egyfelől szembe kellett nézniük a ha­tárokon kívül és belül szer­vezkedő ellenforradalommal, másrészt világosan meg kel­lett határozniok a célt, amer­re tartanak. Ezek közül első helyen a feudális viszonyok megváltoztatása, a földreform végrehajtása és a nép kultu­rális felemelése állott. S a nehézségeket árulás tetézte. A vezetést magához raga­dó Amin és csoportja a for­radalmi célok eltorzításával a bukás felé vezette az orszá­got. Emiatt tört ki 1979. de­cemberében Kabulban a fel­kelés, amely eltávolította az árulókat. A közvetlen belső veszély elhárítása után azon­ban kívülről még mindig el­lenforradalmi támadás fenye­getett. Ilyen körülmények kö­zött fordult a népi demokra­tikus erők élén álló Babrak Karmai — a két ország kö­zötti egyezményeknek megfe­lelően — a Szovjetunióhoz se­gítségért. Megkezdődhetett az afgán forradalom második szakasza. Az azóta eltelt több mint két esztendő alatt az Afga­nisztáni Demokratikus Párt vezetésével, a változatlanul fennálló súlyos nehézségek el­lenére jelentős eredmények születtek. Azokon a területe­ken, ahol a kormánynak si­került terveit végrehajtania — így Kabul, Mazar-i Serif, Aibak és Siberghan város körzetében és másutt —, ott kielégítő az ellátás, orvosok és tanítók működnek, folyik a munka és az építés. S ahol a földreformot már sikerült végrehajtaniok, a parasztok már nem hisznek az ellenfor­radalmárok csábításainak. Az ország vezetői hangoztatják: a demokráciát a szokásoknak, a nemzeti hagyományoknak, a különböző nemzetiségek, törzsek kultúrájának, vallá­sának figyelembevételével kí­vánják megvalósítani. Afganisztán külpolitikájá­ban mindenekelőtt a Szovjet­unióra, a szocialista országok­ra támaszkodik, de békés együttélésre törekszik a vi­lág valamennyi országával, mindenekelőtt szomszédaival. Nem Kabulon múlik, hogy nincs béke a Hindukus-vidé- ken.' Az afgán kormány a meg­békélés szellemében szinte hetenként javasolja Iránnak és Pakisztánnak a kölcsönös be nem avatkozás elvén ala­puló politikai tárgyalásokat. A jelek szerint azonban a fegyvernyugvásra még várni kell: az Egyesült Államok ál­tal támogatott ellenforradal­márok támadásai még mindig harcra kényszerítik az afgán forradalom védelmezőit. A forradalom évfordulóján a magyar nép változatlan szolidaritással kíséri az af­gán nép harcát, és kívánja, hogy mielőbb élvezhesse a béke, a jólét és a társadalmi felemelkedés gyümölcseit. Bárány Tamás: A fészek melege 33. — Szórakozás! — legyint Mária. — Majd a vizsgák után! Lali még mindig az arcát nézi, merőn. — Csak erre válaszoltál... És a randevú? A lány a földre szegezi te­kintetét. — Ez magánügy — feleli kurtán. — Nem? — De, persze — mondja Lali sóhajtva, s nyúl a pénz­tárcája után, mert itt áll már mellette a pincér. Lali asztalán nincs tele­fon, de nem is nagyon hiány­zik neki, ritkán hívják. Ezen a délelőttön azonban kétszer is szól a csoportvezetője. Fél tíz felé Mária hívja, hogy a délutánra megbeszélt találko­zót lemondja, tízkor pedig Kata hangja csendül fel a membránon. — Halló! Szia, Lalikám! Hát mesélj, mi újság! Telje­sen eltűntél! Mi meg Tibivel a körmünket rágjuk a nagy izgalomban! Gyorsan mondd: mennyire jutottál? A fiú körülnéz; aztán da­rab ideig krákog. Nyíltan nem beszélhet itt, a kolléga füle hallatára; Katit viszont mégis csak tudósítania kell a dolgok állásáról. — Köszönöm, jól — kezdi kínlódva, de Kati nem érti a dolgot. — Nem azt kérdeztem, hogy vagy, hanem azt, hogy mennyire jutottál a nővel! — Tudom... — nyekegi keservesen. — De a helyzet az, hogy a dolgok szépen ha­ladnak ... — Robbantottál? — kiáltja türelmetlenül a nénje. — Már majdnem ... — Hogyhogy majdnem? Az ember vagy robbant, vagy nem! De majdnem — ilyen nincs! — Nézd, aranyom, a hely­zet az... — És gyámoltala­nul elhallgat. — Mi a helyzet? — Hogy nekifutottam a dolognak, de egyelőre egy kis problémám van ... — És kollégájára pillant, kétségbe­esve; istenem, ha ezt most elrángatná innét a görcs! — Miféle problémád?' — Kata hangja csattan. — Leblokkoltam, na ... — De miért?! — Nem visz rá a lélek, értsd már meg! Kata hangján érzik az ámulat. — Nem visz rá?! Hát nem arról volt szó, hogy a legrö­videbb időnkéiül robbantasz, mielőtt még az öreg túlságo­san beleéli magát a naple­mente előtti idillbe? ... Lali mély lélegzetet vesz. — De arról volt szó, igen. Csakhogy a helyzet bizonyos tekintetben módosult. — Hogyhogy?! — Arról volt szó, ugye, eb­ben közösen megállapodtunk, hogy az illető, akiről beszé­lünk — megint egy nyomott pillantás a csoportvezetőre —, egy számító férj vadász ... — Erről, persze! No és? — Hát az illető nem az, kérlek. Kata éles fejhangon nevet. — Persze hogy nem! Az il­lető, kérlek, önzetlep apáca egy ápolószerzetben! — Nem ezt mondtam — dünnyögi Lali. — De ügyes kis dög lehet, meg kell adni — füstölög Ka­ta —, ha még téged is így bevitt az erdőbe, pedig te az­tán igazán nem most jöttél le a falvédőről! így szegény apósomon sem lehet csodál­kozni! — Nem is csodálkozom rajta, hidd el. — Mit mondasz? Csak nem tetszett meg neked is ez a ki­tanult kis ribi ?! — Nem erről van szó! — Hát miről? — Arról, hogy ha utána­gondolsz, mégiscsak furcsa ez a szerep ... Képzeld el, hogy neked kellene eljátszanod! Kata kuncog. — Izgalmas feladat vol­na... — Ugyan! Te is föltennéd magadnak a kérdést, amit az illető feltett... — Miféle illető? — A hang értetlen. — Találd ki! Nem hiszem, hogy túlontúl meg kellene erőltetned a fantáziádat! — Ja, értem ... Szóval? — Te is megkérdeznéd ma­gadtól: végeredményben mi­lyen jogon tapos bele két ember életébe, terveibe — egy vadidegen harmadik?! — Ezt már bőven kitár­gyaltuk, nem? — Kata hang­ja fojtott, ideges. — Tudod jól, hogy az illetőnek magá­nak is érdeke, tudniillik az öregebb illetőnek, de érdeke annak a fiatalabb illetőnek is, akire az imént céloztál! Na, hála istennek, fohász­kodik Lali, végre megértet­te, hogy a beszélgetés rejtje­lezve folyik! — Jó, jó. De felelősség is van a világon, értsd meg! — Ó! — sikolt fel Kata —, te Grál-lovag! Alig ismerek rád! Eddig soha nem vaca­koltál sokat, ha egy kis nőt fejre kellett állítani! Kis csönd; aztán a válasz, tétován, vontatottan. — Igen, de ez most más eset.., — Gyönyörű! — rikkant megint az asszony. — Tébo- lyító, hogy milyen egyformák vagytok! Egy ügyes nő azt csinál veletek, amit csak akar! — Ez így igaz. — Lali hangja komoly, meggyőződés fűtötte. — Lásd például azt, amit te csinálsz szegény Ti­bivel ! Már jön is a válasz, dühö­sen, pergő nyelvvel: — Ne haragudj, az mégis­csak más! Én éppenhogy az ő javát nézem, az ő jogos örök­ségéért harcolok — ez a kis vacak viszont csak a maga hasznát keresi! — Ne mondd! — Lali hangja csúfondáros. — Nem is említetted eddig, hogy nem akarod használni. a lellei vi- tyillót... — Ne szemtelenkedj! — feleli Kata; de ezt már Ő sem állja meg nevetés nél­kül. Aztán hirtelen elhalkul a hangja. — Szevasz, búcsú­zom is, mert jön a főnököm. Szóval: nem gatyázni, hanem akcióba lépni! Ha annyira vagytok, hogy a kulcs kell, időben szólj! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom