Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
4 ; Kelet-Magyarország 1982. április 27. Együtt a világ haladó erőivel a fegyverkezés megfékezéséért, a leszerelésért! Ma kezdődnek a hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Nyugatnémet megítélés szerint az ilyen találkozók a kelet—nyugati viszony feszültebbé válásának időszakában elősegíthetik a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatását. Ebben külön stabilizáló szerep juthat a gazdasági együttműködés fejlesztésének — hangoztatták hétfőn Bonnban. Vezető nyugatnémet körök arra számítanak, hogy Kádár János bonni tárgyalásain — a kétoldalú kapcsolatokon túlmenően — megvitatják a nemzetközi és európai helyzetet is, annak tisztázása céljából, miként járulhatna hozzá a két ország a nemzetközi helyzet megjavításához. Brit partraszállás (Folytatás az 1. oldalról) „nem formált történelmi jogot”. Az otthagyott argentin helyőrség jelentéktelen volt, a Thatcher-kabinet számára pedig presztizsokokból hasznos és esetleg némi időnyerésre alkalmas ez a fejlemény. Magyarul: a Dél-Georgia akció sem politikailag, sem katonailag nem rejtett magában annyi kockázatot, mint amennyit a Falkland (Malvin)-szigetek visszafoglalása jelenthet. A partraszállás igazi haszna mérsékelt. Repülőtere nincs ennek a szigetnek' viszont kétségtelen, hogy jelent némi szárazföldi bázist, valamelyest ugródeszkát a Falkland-szigetek felé. A lényeg azonban nem ez. Arról van szó, hogy a londoni miniszterelnökségi rezidencián, a Downing Street 10-ben felismerték: az általuk felkorbácsolt nacionalista szenvedély bumerángnak bizonyulhat, amely adott esetben letaglózhatja a tory- kabinetet. Valami sikerre vagy annak látszatára szükség volt, méghozzá sürgősen és minden áron. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy minden áron. Thatcher asszonynak tudnia kell, hogy ezért a partraszállásért kormánya nagy politikai — bel- és külpolitikai — árat fizethet. Nemcsak az éppen ülésező Amerikai Államok Szervezete figyeli ellenszenvvel a brit akciót, hanem a földkerekség országainak többsége is úgy látja, hogy itt egy önmagát túlélt gyarmati hatalom reflexe lépett működésbe. „A fegyveres cselekménynyel London az agresszor szerepében jelent meg az olyan országok előtt — írja egy francia lap —, amelyek tegnap még maguk is gyarmatok voltak.” A Time amerikai magazin így fogalmazott: „A brit flotta nemcsak az Atlanti-óceánon hajózik, hanem a múlt vizein is.” Peru elnöke „bűnténynek” nevezte az angol katonai műveletet, a moszkvai Pravda pedig ezúttal nagyjából ugyanúgy minősít, mint az amerikai Time, csak más szavakkal: „A visszavonhatatlanul letűnt birodalmi nagyság utáni nosztalgikus hajsza különös megnyilvánulásának” nevezi az akciót. Ez a meglehetősen egyetemes visszhang a kaland árának egyik része. A másik az, hogy a jelek szerint a brit lépés miatt végveszélybe került Haig közvetítési kísérlete. Azóta Washington ugyan érzékeltette, hogy ha döntenie kell két szövetségese között, akkor Londont választja a Potomac partján azonban nem szeretik, ha a Themze partján kész tények elé állítják őket. Május 3—4: I szejm ülése Május 3-án és 4-én ülést tart a lengyel parlament. A napirenden .a következő pontok szerepelnek: — A szejm nyilatkozata a parlament által a nemzeti egyetértés ügyében február végén elfogadott határozat megvalósításáról. — Tájékoztató a kormány tudomány- és kultúrpolitikájáról. Harmadik napirendi pontként két törvénytervezet kerül a parlament elé kulturális szervek létrehozásáról. Kádár János fogadta Lionel Jospint Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn délelőtt az MSZMP KB székházában fogadta a Francia Szocialista Pártnak Lionel Jospin első titkár vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttségét. A találkozón részt vett Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának ve- zietője. Ezt megelőzően a francia küldöttség megkezdte tár-, gyalusait az MSZMP képviselőivel. A magyar tárgyaló csoportot Óvári Miklós vezeti. Tagjai: Berecz János, Ballal László, a KB osztályvezetői és Verők Istvánná, a külügyi osztály munkatársa. Az egyiptomi zászló ünnepélyes felvonása a Sínai-félsziget északi részén levő Rafan városában. Izrael — a Camp David-! szerződés előírásainak megfelelően — vasárnap ürítette ki a csaknem 15 éve ellenőrzése alatt álló területet. (Kelet-Magyarország telefotó) Magyar vezetők üdvözlő távirata az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe az 1978. áprilisi forradalom győzelmének 4. évfordulója alkalmából Babrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkárát, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökét táviratban üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Szultán Ali Kistmandnak, az Afgán Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Lázár György, a Minisztertanács elnöke küldött üdvözlő táviratot. Sah Muham- med Doszt külügyminisztert Púja Frigyes külügyminiszter üdvözölte táviratban. Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos .Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági- Szövetség, a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt ugyancsak táviratban üdvözölte afgán testvérszervezetét. □ égy éve, hogy az afgán nép megdöntötte a reakciós Daud-rendszert és az ország megindulhatott a felemelkedés útján. A győzelem azonban nehéz feladat elé állította a megalakult forradalmi tanácsot. Egyfelől szembe kellett nézniük a határokon kívül és belül szervezkedő ellenforradalommal, másrészt világosan meg kellett határozniok a célt, amerre tartanak. Ezek közül első helyen a feudális viszonyok megváltoztatása, a földreform végrehajtása és a nép kulturális felemelése állott. S a nehézségeket árulás tetézte. A vezetést magához ragadó Amin és csoportja a forradalmi célok eltorzításával a bukás felé vezette az országot. Emiatt tört ki 1979. decemberében Kabulban a felkelés, amely eltávolította az árulókat. A közvetlen belső veszély elhárítása után azonban kívülről még mindig ellenforradalmi támadás fenyegetett. Ilyen körülmények között fordult a népi demokratikus erők élén álló Babrak Karmai — a két ország közötti egyezményeknek megfelelően — a Szovjetunióhoz segítségért. Megkezdődhetett az afgán forradalom második szakasza. Az azóta eltelt több mint két esztendő alatt az Afganisztáni Demokratikus Párt vezetésével, a változatlanul fennálló súlyos nehézségek ellenére jelentős eredmények születtek. Azokon a területeken, ahol a kormánynak sikerült terveit végrehajtania — így Kabul, Mazar-i Serif, Aibak és Siberghan város körzetében és másutt —, ott kielégítő az ellátás, orvosok és tanítók működnek, folyik a munka és az építés. S ahol a földreformot már sikerült végrehajtaniok, a parasztok már nem hisznek az ellenforradalmárok csábításainak. Az ország vezetői hangoztatják: a demokráciát a szokásoknak, a nemzeti hagyományoknak, a különböző nemzetiségek, törzsek kultúrájának, vallásának figyelembevételével kívánják megvalósítani. Afganisztán külpolitikájában mindenekelőtt a Szovjetunióra, a szocialista országokra támaszkodik, de békés együttélésre törekszik a világ valamennyi országával, mindenekelőtt szomszédaival. Nem Kabulon múlik, hogy nincs béke a Hindukus-vidé- ken.' Az afgán kormány a megbékélés szellemében szinte hetenként javasolja Iránnak és Pakisztánnak a kölcsönös be nem avatkozás elvén alapuló politikai tárgyalásokat. A jelek szerint azonban a fegyvernyugvásra még várni kell: az Egyesült Államok által támogatott ellenforradalmárok támadásai még mindig harcra kényszerítik az afgán forradalom védelmezőit. A forradalom évfordulóján a magyar nép változatlan szolidaritással kíséri az afgán nép harcát, és kívánja, hogy mielőbb élvezhesse a béke, a jólét és a társadalmi felemelkedés gyümölcseit. Bárány Tamás: A fészek melege 33. — Szórakozás! — legyint Mária. — Majd a vizsgák után! Lali még mindig az arcát nézi, merőn. — Csak erre válaszoltál... És a randevú? A lány a földre szegezi tekintetét. — Ez magánügy — feleli kurtán. — Nem? — De, persze — mondja Lali sóhajtva, s nyúl a pénztárcája után, mert itt áll már mellette a pincér. Lali asztalán nincs telefon, de nem is nagyon hiányzik neki, ritkán hívják. Ezen a délelőttön azonban kétszer is szól a csoportvezetője. Fél tíz felé Mária hívja, hogy a délutánra megbeszélt találkozót lemondja, tízkor pedig Kata hangja csendül fel a membránon. — Halló! Szia, Lalikám! Hát mesélj, mi újság! Teljesen eltűntél! Mi meg Tibivel a körmünket rágjuk a nagy izgalomban! Gyorsan mondd: mennyire jutottál? A fiú körülnéz; aztán darab ideig krákog. Nyíltan nem beszélhet itt, a kolléga füle hallatára; Katit viszont mégis csak tudósítania kell a dolgok állásáról. — Köszönöm, jól — kezdi kínlódva, de Kati nem érti a dolgot. — Nem azt kérdeztem, hogy vagy, hanem azt, hogy mennyire jutottál a nővel! — Tudom... — nyekegi keservesen. — De a helyzet az, hogy a dolgok szépen haladnak ... — Robbantottál? — kiáltja türelmetlenül a nénje. — Már majdnem ... — Hogyhogy majdnem? Az ember vagy robbant, vagy nem! De majdnem — ilyen nincs! — Nézd, aranyom, a helyzet az... — És gyámoltalanul elhallgat. — Mi a helyzet? — Hogy nekifutottam a dolognak, de egyelőre egy kis problémám van ... — És kollégájára pillant, kétségbeesve; istenem, ha ezt most elrángatná innét a görcs! — Miféle problémád?' — Kata hangja csattan. — Leblokkoltam, na ... — De miért?! — Nem visz rá a lélek, értsd már meg! Kata hangján érzik az ámulat. — Nem visz rá?! Hát nem arról volt szó, hogy a legrövidebb időnkéiül robbantasz, mielőtt még az öreg túlságosan beleéli magát a naplemente előtti idillbe? ... Lali mély lélegzetet vesz. — De arról volt szó, igen. Csakhogy a helyzet bizonyos tekintetben módosult. — Hogyhogy?! — Arról volt szó, ugye, ebben közösen megállapodtunk, hogy az illető, akiről beszélünk — megint egy nyomott pillantás a csoportvezetőre —, egy számító férj vadász ... — Erről, persze! No és? — Hát az illető nem az, kérlek. Kata éles fejhangon nevet. — Persze hogy nem! Az illető, kérlek, önzetlep apáca egy ápolószerzetben! — Nem ezt mondtam — dünnyögi Lali. — De ügyes kis dög lehet, meg kell adni — füstölög Kata —, ha még téged is így bevitt az erdőbe, pedig te aztán igazán nem most jöttél le a falvédőről! így szegény apósomon sem lehet csodálkozni! — Nem is csodálkozom rajta, hidd el. — Mit mondasz? Csak nem tetszett meg neked is ez a kitanult kis ribi ?! — Nem erről van szó! — Hát miről? — Arról, hogy ha utánagondolsz, mégiscsak furcsa ez a szerep ... Képzeld el, hogy neked kellene eljátszanod! Kata kuncog. — Izgalmas feladat volna... — Ugyan! Te is föltennéd magadnak a kérdést, amit az illető feltett... — Miféle illető? — A hang értetlen. — Találd ki! Nem hiszem, hogy túlontúl meg kellene erőltetned a fantáziádat! — Ja, értem ... Szóval? — Te is megkérdeznéd magadtól: végeredményben milyen jogon tapos bele két ember életébe, terveibe — egy vadidegen harmadik?! — Ezt már bőven kitárgyaltuk, nem? — Kata hangja fojtott, ideges. — Tudod jól, hogy az illetőnek magának is érdeke, tudniillik az öregebb illetőnek, de érdeke annak a fiatalabb illetőnek is, akire az imént céloztál! Na, hála istennek, fohászkodik Lali, végre megértette, hogy a beszélgetés rejtjelezve folyik! — Jó, jó. De felelősség is van a világon, értsd meg! — Ó! — sikolt fel Kata —, te Grál-lovag! Alig ismerek rád! Eddig soha nem vacakoltál sokat, ha egy kis nőt fejre kellett állítani! Kis csönd; aztán a válasz, tétován, vontatottan. — Igen, de ez most más eset.., — Gyönyörű! — rikkant megint az asszony. — Tébo- lyító, hogy milyen egyformák vagytok! Egy ügyes nő azt csinál veletek, amit csak akar! — Ez így igaz. — Lali hangja komoly, meggyőződés fűtötte. — Lásd például azt, amit te csinálsz szegény Tibivel ! Már jön is a válasz, dühösen, pergő nyelvvel: — Ne haragudj, az mégiscsak más! Én éppenhogy az ő javát nézem, az ő jogos örökségéért harcolok — ez a kis vacak viszont csak a maga hasznát keresi! — Ne mondd! — Lali hangja csúfondáros. — Nem is említetted eddig, hogy nem akarod használni. a lellei vi- tyillót... — Ne szemtelenkedj! — feleli Kata; de ezt már Ő sem állja meg nevetés nélkül. Aztán hirtelen elhalkul a hangja. — Szevasz, búcsúzom is, mert jön a főnököm. Szóval: nem gatyázni, hanem akcióba lépni! Ha annyira vagytok, hogy a kulcs kell, időben szólj! (Folytatjuk)
