Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-25 / 96. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. április 25. A bajuszos lány Múzeumban járva van-e látogató, akinek a képekben gyönyörködve kedve támad, bogy egyiket-másikat saját ízlése szerint átigazítsa. Mondjuk a kék szemet barnára pingálja, vagy esetleg kidöfje. Esernyőt adjon a fürdő- ző nimfa kezébe, pipát az süvó Vénus szájába. Vagy, mondjuk a kép szabad részén, megjegyzéssel lássa eL A kék égre, a virágzó rétre ákom- báJkomjával obszcén szavakat véssen. ügye képtelenség? Első hallásra talán az. Pedig hasonló esetek százának nap mint nap magunk vagyunk tanúi. Persze nem azokban az épületekben, melyek homlokzatán nagybetűs felirat áll: múzeum. A hatalmas szabadtéri tárlatra, utcáinkra, tereinkre gondolok. Mert múzeumok ezek *s. Értékes épületekkel, örök szobortárlatokkal, beton között húzódó botanikus kertekkel, melyek értékét nem különleges, ritka növényfajták adják, inkább az, hogy — Gárdonyit idézve —, a „kö- vi embereknek” egyre értékesebb a mégoly közönséges virág, vagy fa is, lévén belőle a kőrengetegekben esendőén kevés. Ennek a hatalmas szabadtéri kiállítóteremnek a falai képekkel vannak teleaggatva. Sokszorosított műalkotásokkal, melyeket hajdan plakátnak neveztek el, s már nem is tudjuk, ki rakta melléje a jelzőt: az utca művészete. Ami mindmáig találó is. Legfeljebb a plakátokból van több. Nagyobb hát a lehetősége a „tárlatlátogatónak”, hogy kénye-kedve szerint „igazítsa át” a műalkotásokat, a Fabulonos hölgynek a szemét szúrják ki. A cascós lánynak bajuszt rajzolnak, Expressz Utazási Iroda stoppoló tinédzserje alá megjegyzés kerül. De kiragasztás után egy nappal hasonló sorsra jut a költészet napi plakát és sorsát nem kerülheti el — légyen az bármi — a múzeumi hónap ízléses posztere sem. Ha valódi múzeumban valakinek netán eszébe jutna a fürüőző nimfa kezébe esernyőt firkantani, s meg is ten- jié. alighanem betegnek néznék. Az utca műalkotásainak sorsa — a plakátrongálók keze által — eleve elveszejtésre ítéltetett? Azt gondolom — túl gazdasági funkcióin — inkább arra, hogy környezetünk szebbik részét gyarapítsa. Ügy, hogy közben valamennyiünket neveljen a szépre. Csendes Csaba Mátészalka tavasszal. URH-rádió az orvosi ügyeletén Rendelés az éterben — Halló? Itt a leveleki körzeti orvos beszél. Vétel. — Tessék, itt az Egészségügyi Minisztérium központi ügyelete! — Szíveskedjenek egy súlyos betegünknek a szívsebészeti klinikán helyet biztosítani. Sürgős műtétre lenne szükség! — Vettem. Ahogy a repülőgépről ideszállítják, a műtőben várjuk. Vége. A képzeletbeli beszélgetés valószínűleg két-három éven belül létrejöhet. Két hete működik ugyanis Nyíregyházán az URH-adóközpont, amelyet •íj .rpegyd kórház fyetegfelyé-, teli osztályán és a Vöröshadsereg ^iti ügyeletén szereltek fel. Az adó segítségével két autóval léphetnek azonnal összeköttetésbe. — Éjszaka különösen jelentős ez a rádiókapcsolat — hallottuk dr. Dobi Sándor főorvostól, akinek a kezdeményezésére jött létre az URH- hálózat. — Az ügyeletes orvost beteghez hívják, kimegy és mondjuk a szomszédban rf^| valaki infarktust kap. Eddig úgy történt, hogy az orvos visszajött, majd indult az újabb címre. Az URH-össze- köttetés révén rádión kiszól a Vöröshadsereg úti központ az úton lévő ügyeletes orvosnak, aki így késedelem és üresjárat nélkül mehet az újabb beteghez. A másik központ a megyei kórház betegfelvételi osztályán ugyancsak éjszaka teheti a legnagyobb szolgálatot. Mivel ott többféle szakorvos is található, az autóból segítséget kérő orvosnak, mentősnek azonnali beavatkozásokhoz, gyógyszeradag megállapításához, életfontosságú döntéshez adhatnak segítséget az URH-adón keresztül a bent lévő szakorvosok. A megyei tanács 600 ezer forintot adott az adók és a rádiókapcsolat kiépítésére. Ügy tervezik, két-három év múlva az ügyeleti központokat és még néhány autót, esetleg vidéki orvosok rendelőit is felszerelik rádióval, fgy a bevezetésben szereplő párbeszéd akár létre is jöhetne. Mindenesetre az URH- rádió ismét egy fontos bizonyítéka a gyors, korszerű betegellátásnak. T. K. R kukába Elfogták az Enyhén szólva finoman fogalmazott a bíróság, amikor a harmincéves nyíregyházi Tóth Istvánról azt írta az ítéletében, hogy nehezen nevelhető. Aki ugyanis megismeri Tóth előéletét, s tudja róla, hogy az utóbbi tíz évben csak épp addig volt szabadlábon, míg egy újabb bűn- cselekményt elkövetett. az már nem olyan optimista Tóth viselkedésének megítélésében és erre nyomban bizonyítékot is szolgáltatott, mihelyst kiengedték legutóbbi, öt évig tartó fegyházbüntetéséből. Tóth tavaly december 9-én a KEMÉV ebédlőjében próbált először pénzt szerezni, de mivel csak 120 forintot talált, kisebb-nagyobb értékes holmikat lopott el. Egy óra múlva a MÉSZÖV székházába mászott be, ahol a páncél- szekrényt szerette volna kinyitni, de itt sem volt szerencséje. Hogy ne kelljen üres kézzel távozni, két zsebszámológépet, egy táskarádiót és több üveg italt lopott, ösz- szesen töb mint 7 ezer forint kárt okozott. Tóth egy kukába rejtette a lopott holmikat, aztán elment a Kereszt utcai napközis óvodába, betörte a vezetői iroda ajtaját, talált is két pénzeskazettát, de mindössze ezer forint volt az egyikben, a másik munkakönyveket őrzött. Négy napig tartott Tóth- nak a lopott pénz és a lopott rejtene óvodában tárgyak értékesítéséből szerzet^ jövedelem,’ 3'mivel ‘ új- ból'„szegény lett”, újabb betörésre szánta magát. 9 2 December 13-a volt, aun-v kor tíz óra tájban olyan ioT gást csinált, amiből egy kis szerencsével akár egy évig is elszórakozhatott volna. Bement a SZAVICSAV területére, a tetőn keresztül bemászott a raktárba és 24 680 liter, összesen csaknem negyed- millió forint értékű tüzelőolajjegyet lopott. Másnap hozzá is látott az értékesítéshez, de mindössze 800 liternyit tudott eladni, mert a benzinkutasok szóba sem álltak vele. Háromezer liter értékű jegyet a lakás pincéjében elrejtett, de hogy mi lett a többivel, az a mai napig sem derült ki. Hiába volt tehát nagy érték Tóth kezében, pénze továbbra sem volt, ezért négy nap múlva a 12-es napközis óvodába tört be, össze is készített néhány értékesebb tár. gyat egy asztalra, ám míg tovább kutatott, valaki felfedezte és elfogták. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Tóth Istvánt mint többszörös visszaesőt négy és fél év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, öt évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte a több mint 200 ezer forintos kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. Tiltó jel Pár napja a lesben álló ellenőrök rajtakaptak egy taxisofőrt, amint áthajtott a vasúti iferesz- teződésbea, á tütő jelzés ellenére. A felelőtlen t3£ist munkaadója, az 5. sz. Volán Vállalat „rövid úton” fegyelmileg elbocsátotta. Az ellenőrzési akció során a Volán két tehergépkocsivezetőjét is rajtacsipték, amint piros jelzés mellett haladt át a vasúti síneken. Utóbbi két sofőr fegyelmi büntetést kapott, aminek jelentős anyagi kihatása is van. Az ellenőrzési akció csak egy kezdet. A Volán nyíregyházi vezetői a jövőben minden méltánylás nélkül elbocsátják azt a gépkocsivezetőt, aki személyeket szállít tilosban. Helyes a Volán szigorú kezdeményezése. Az emberi élet a menetrendnél, a borravalónál és mindennél fontosabb. (nábrádi) A fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetben húszezer darab fehér indiai pamut lánykaszoknyát készítettek NSZK-exportra. Felvételünkön: címkézik és csomagolják a szoknyákat. (Jávor) Gyorsabb út a fogyasztóhoz Ruházati társulás az ellátásért Egységes embléma, reklám, termeltetés Osztrák, kötöttárut, jugoszláv fehérneműt, olasz női di- mtcs'izmát, martfűi vulkanizált bakancsot, kismamacipőt, tornacipőt, a Hegyalja Ruházati Szövetkezet bakfis-, lányka- és bébiruháit, a békéscsabai kötöttárugyár pamut és kötött-szövött fehérneműit vásárolhatjuk majd többek között az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban. Néhány hónapja vesz részt aktívan az Iparcikk Kisker, a ruházati társulás munkájában. Tizenöt megye kereskedelmi vállalataihoz hasonlóan ezentúl ok is szorosabbra fűzhetik az együttműködés szálait jóné- hány termelőüzemmel, szövetkezettel. Másfél évvel ezelőtt — a Belkereskedelmi - Minisztérium ösztönzésére — alakult meg a ruházati kereskedelmi társulás. Leglényegesebb érdeme, hogy lerövidíti az áru útját a gyár és a fogyasztó között, mert kiiktatja a társulás a nagykereskedelmet. S mivel a boltok jobban ismerik, hogy a vásárlók éppen mi iránt érdeklődnek, nagykereskedelmi joggal ruházzák fel a kiskereskedelmi A tartós hideg szobába kényszerített ezekben a hetekben bennünket. így itt is, ott is elmaradtak a korai munkákkal a kiskerttulajdo- nosok. Pekk Jánostól, a Nyíregyházi ÁFÉSZ vetőmag boltjának helyettes vezetőjétől arról érdeklődtünk, hogy milyen növényeket időszerű elvetni április utolsó napjaiban — például most vasárnap. — Káposztát, babot, borsót, karfiolt, karalábét még vethetnek a hobbikertészek. Igaz, a nagyüzemekben a korai káposzta, karfiol, karalábé jóideje a földben van, ezeket április végén már pa- lántázzák. A kiskertekben, ha most kerülnek talajba a magok, akkor sincs baj. Legfeljebb^, a szokásostól tovább tart'/majd e növények te- nyészideje. A zöldséggel, sárgarépával viszont jó lesz sietni. Legkésőbb április végéig el kell vetni a magvaikat. A szabadföldi tökfélékkel: így a patisszonnal, a spárga- és a sütőtökkel még ráérnek május derekáig. Várni kell két-három hetet az uborkávállalatokat is. Így a közvetítő partner haszna megoszlik a termelő és az értékesítő között. A ruházati társulás nyitott kereskedelmi együttműködési forma, már jelezte csatlakozási igényét a Skála-COOP, a Tiszántúli Cipőnagyker., az Észak-Magyarországi Textilkereskedelmi Vállalat. A Fejér és a Bács megyei partner révén osztrák, jugoszláv és olasz áru is jut majd a társulás boltjaiba. A résztvevő partnerek vállalták: felkutatják a területükön lévő üzemeket, szövetkezeteket és felmérik: milyen szabad kapacitással rendelkeznek, s a kieső időben hajlandóak-e nagy tételben gyártani a ruházati társulás tagjainak. Így kereste már fel az Iparcikk Kisker, a Gávaven- csellői Vegyesipari Szövetkezetét és a Szabolcs Cipőgyárat. Ügy tervezik, monopol-« cikkek gyártásával bízzák majd meg valamelyik termelőt. A ruházati társulás tervei közt szerepel az egységes akciók szervezése, nők és nyugdíjasok hete, azonos reklámot és közös emblémát készítenek. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron már közös újsággal lépnek a fogyasztók elé. val is, kivéve ha fólia alá kerül. Az idén mintegy 2 és fél, 3 millió forint értékben vásárolt vetőmagvakat a lakosság az ÁFÉSZ boltjában. Többnyire volt — és van is — választék a zöldségfélékből — egy-két különlegesnek számító csemege kivételével. — Brokkoliból csak pár csomag jött — ezt pillanatok alatt elkapkodták. Elfogyott a póréhagyma, padlizsán pedig egyáltalán nem érkezett. Nagy volt a keletje a különböző virágmagvaknak. Az egynyáriak vetési ideje már elmúlt. Erről nem is feledkeztek meg az emberek, szinte „kifosztották” a boltot. Jelenleg az egynyániakiból kicsi a választék és a készlet is. Verbéna, törpedália, petúnia, kövérke, szalmarózsa, májvarózsa még kapható az üzletben. Ezeknek legkésőbb áprilisban hidegágyba kell kerülniük. Most vasárnap még nem késő, de tovább nem szabad várni ezzel a munkával a kertekben. h. Brokkoli és padlizsán Mag még tavaszra / HETI BOSSZÚSÁGUNK ÁSZ Talán olcsó szójátéknak tűnik, de akkor Is így van: a héten két ASZ okozott bosz- szúságot, s ha csak nekem okozott volna, akkor szóvá se tenném őket, de Kisvárda lakóit tőlem is jobban felingerelte. Az egyik Asz a TITASZ, amelyik áramot, este inkább csak fél áramot szolgáltat egész áron, a másik ASZ egy annak szánt magyarázkodás, amit a vállalat képviselője próbált „eladni”, ráadásul aduászként a tanácstagok előtt. Történt, hogy szerdán a tanácsülésen — ahol többek között a TITASZ szolgáltatói tevékenysége volt napirenden — egymást érték a kérdések: miért ingadozik a feszültség, hogyan lehet 220 helyett 150— 180, olykor 100 Volt a feszültség; ki fizeti meg az ingadozás miatt tönkrement televíziókat, háztartási gépeket; ha ennyire képes a TITASZ, miért engedélyeznek bekötni árammal működő — feszültséget csökkentő — kályhákat és miért azokat, amelyeket a kirendeltség dolgozói kötnek be? Volt több kérdés is, de egyrészt nem emlékszem rájuk, másrészt teljesen mindegy mennyi volt, mert a kérdezők tulajdonképpen egyikre sem kaptak választ. Csak szokványszavakat és mondatokat kaptak, hogy ugye „van népgazdasági helyzet”. Aztán van árhivatal, amelyik > meghatározza az áram árát, csak azt felejtette ki a válaszoló, hogy a meghatározás 220 Voltért és nem 100—150-ért érvényes. Egy, a témában laikus tanácstag sok jó ötlettel állt elő, például hogyha már nincs pénz, nem kell egymás mellé transzformátorokat telepíteni, hanem telepítsenek a megfelelő helyre egy nagy teljesítőképességűt, s vigyék onnan az előzőt olyofe helyre, ahol annak á kapacitása is elegendő. Ha már a TITASZ ásza az ilyen javaslatokra elmaradt, jó lenne a tanácsülésen termelődött feszültséget átvinni a városi hálózatba. Mert ez transzformálás nélkül is volt 220 Volt. B. J. MELLESLEG Megfogott a friss hír, amit ha egy kissé jobbra tekint a nyájas olvasó, részletesen megszemlélhet lapunk harmadik oldalán. Áz, tudniillik, hogy milyen országos sikert aratott újfajta tetőszigetelő találmányával a KEMÉV. Olyannyira jól sikerült ez a tetőfedő csodaszer, hogy rögvest ezt a vállalatot jelölték ki az egész ország ellátására főbázisnak. Tessenek elhinni, csak úgy dagad a keblem, amikor ilyen felemelő hírek jutnak el hozzám. Mellesleg nem minden nap és nem minden héten válik valaminek a bázisává szű- kebb hazánk, különösen nem olyan nagy horderejű ügyekben, mint amilyen a házak fedése. Mert ezer tanúm van rá, hogy hány embernek okozott már kellemetlenséget, bosszúságot, no meg tetemes kárt, hogy nyakába csurgott az égi áldás, miközben éppen elheveredett a frissen vásárolt pamlagán a nagyszobában. Sokan nem éppen a dicsekvés szándékával mutogatták az ismerősöknek, meg az illetékeseknek, hogy a hóié, vagy a kátrányos víz milyen csodálatos absztrakt mintákat varázsolt a frissen felragasztott tapétára. Ezért nyugtat meg engemet: a nyíregyházi találmány ezután meggátolja, hogy átszivárogjon a tető, s hogy esővíz csöpögjön a csillárokból. Megint csak mellesleg: nem ártana, hogy ha az élet más területére is sikerülne kikísérletezni a nehezebben áteresztő anyagot. Rendkívül tudnám üdvözölni, ha például a gyermekcipők sem engednék olyan könnyen át a vizet, mint ahogy azt teszik. Az sem ártana, ha elérhető áron mielőbb piacra dobnák az olyan ajtókat, ablakokat, melyek nemcsak az esőt, hanem a hideget sem engedik át a réseiken. Tudnám értékelni, ha akadnék egy olyan esernyőre, amely még tíz perc után sem eresztené a nyakamba, amit éppen nem szeretnék ott érezni. Tessék? Hogy ehelyett a kis írás helyett is jobb lenne egy erősebb, ami nem engedi át a sok vizet? Lám, lám, milyen ragadós a példáig (angyal) V J
