Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. március 13. Kommentár Retúr a Concorde-ra Novemberre halasztják a madridi találkozó következő ülését A semleges és az el nem kötelezett országok képvise­lőinek a többi küldöttséggel folytatott, a találkozó to­vábbi munkaprogramjáról szóló konzultációiról tájékoz­tatta a résztvevőket a svájci delegáció a madridi találko­zó nagyfontosságú pénteki teljes ülésének kezdetén. En­nek alapján a semleges és el nem kötelezett országok ja­„Most csak a találkozót na­polják el, a helsinki folyama­tot nem” — mondotta Willi­bald Fahr (balról) osztrák külügyminiszter a madridi találkozó pénteki ülésén. (Ke­let-Magyarország telefotó) vaslatot tettek a találkozónak az 1982. november 9-től 12-ig tartó időszakra érvényes munkaprogramjára. A legszélesebb társadalmi platformot hirdeti a lengyel vezetés Varsóban csütörtökön ki­bővített ülést tartott a Nem­zeti Megmentés Katonai Ta­nácsa Wojciech Jaruzelski hadseregtábomok elnökleté­vel. A tanácskozásra meghív­ták a nemzeti újjászületés állampolgári bizottságainak aktivistáit, akik között a leg­különfélébb társadalmi réte­gek, foglalkozási ágak képvi­selői találhatók. Az ülésen beszédet mon­dott Wojciech Hangsúlyozta, hogy a nem­zeti megállapodást nem lehet rendeletekkel megteremteni. „A válság leküzdése nagy­mértékben attól függ, hbgy mi, mint társadalom megta­láljuk-e a közös nyelvet” — mondotta. Elengedhetetlen, hogy olyan, a lehető leg­szélesebb társadalmi platfor­mot határozzanak meg, ame­lyen a nép többsége talál­kozhat és megértheti egy­mást. Három óra, száznyolcvan perc aligha elegendő arra, hogy az amerikai—francia csúcstalálkozón minden té­mát alaposan megvitassanak. Ám Mitterrand elnök és há­zigazdája, Ronald Reagan számára mindössze ennyi idő állt rendelkezésre. A Con­corde péntek reggeli járatá­ra retúrjeggyel a zsebében fölszállt francia államfő Washingtoni villámlátogatása ennek ellenére rendkívül nagy érdeklődést váltott ki. Érthető: amikor az USA meglehetős fenntartásokkal fogadta a szocialista párti politikus beköltözését az Elysée-palotába, s a francia államosítások nem titkolt rosszallásra találtak az óceá­non túl. Szemrehányásokra azon­ban aligha marad ideje a Fehér Ház lakójának. Vendé­gével ugyanis — aki aligha­nem washingtoni sürgetésre tett eleget a meghívásnak — roppant fontos ügyeket kel­lett áttekintenie. Reagan fel­tehetően elsősorban arról sze­retett volna tájékozódnia — amire egyébként a világ más részén is választ várnak —, hogy Párizs miként véleke­dik a szovjet- és lengyelelle­nes szankciókról. Nem túloznak azok a wa­shingtoni források, amelyek szerint a villámcsúcs egyik legvitatottabb témája aligha­nem a Nicaraguával és Sal­vadorral kapcsolatos francia álláspont volt. Párizs ugyan­is Mexikóval ért egyet a sal- vadori polgárháború meg­szűntetése ügyében, Mana- guának pedig hajlandó fegy­vereket szállítani, sőt, nica- raguai pilóták kiképzését is vállalta. Félő, hogy sem a Fehér Ház dolgozószobájában, sem a munkaebéd elfogyasztása közben nem jutott elegendő idő bizonyos alapvető kérdé­sek tisztázásár a.- Ezt az -aggo­dalmat már a csúcstalálkozó előtt napvilágot látott kom­mentárok érzékeltették. Vár­hatóan a Concorde magas rangú utasának hazatérte után sem csökken a bizal­matlanság Washington és szövetségese között. Tegyük nyomban hozzá: nem az utóbbiak hibájából. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) és Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A vendég megbeszélést foly­tatott Havasi Ferenccel, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizott­ság titkárával. Tárgyalt to­vábbá dr. Hetényi István pénzügyminiszterrel, Veress Péter külkereskedelmi mi­niszterrel és Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesével. A francia küldöttség pén­teken elutazott. EGYMILLIÓ HAMIS DOLLAR Egymillió hamisított dollárt foglaltak le a napokban az egyiptomi hatóságok. A két taigú bűnszövetkezetnél to­vábbi százmilió dollár „élké­szítéséhez” szükséges papírt találtak, nyomdagépestől, fes­tékekkel, klisékkel és minden egyéb kellékkel együtt. Csütörtöki egyiptomi lapok beszámolója szerint a rend­őrség már három hónapja fel­figyelt egy állatkereskedőre, aki olaszországi turistaútjáról ötvenezer hamis dollárt ho­zott magával és azokat érté­kesítette. Hamis pénzének el­adásában segédkező társát, egy nyomdászt, rávette, hogy rendezzenek be saját nyom­dát az amerikai bankók má­solására. 6 S9 A rajtaütéskor a lakás egyik szobáját már egészen ellepték a százdolláros pénz­jegyek. NATO-HADGYAKORLAT „Safe pass” („biztos átha­ladás”) fedőnévvel egyhetes tengeri hadgyakorlat kezdő­dött péntekén több NATO-or- szág részvételével a Mexikói­öbölből az amerikai Florida partjai és Kuba között húzó­dó átjáróban. Ez a mintegy 150 kilométer széles vízi út ez Egyesült Államok déli ré­sze és Nyugat-Európa közötti tengeri összeköttetés fő ütő­ere. A hadgyakorlaton az Egye­sült Államok, Nagy Britannia, Kanada, az NSZKy Hollandia és Belgium mintegy 30 hadi­hajója, 80 repülőgépe és 10 ezer katonája vesz részt. Hír- ügynökségi értesülések sze­rint az amerikai hadügymi­nisztériumban a gyakorlatot a karib-tengeri amerikai ka­tonai jelenlét növelése előjá­tékának is tekintik. Jövésmenés Elnöki tevékenységének alig egy éve alatt Ronald Reagan- nek két munkatársa is ko­moly fejfájást okozott: David Stockman, a Fehér Ház ügy­viteli és költségvetési hiva­talának miniszteri rangú fő­nöke és Richard Allen, a nem­zetbiztonsági főtanácsadó. Az első a kormány gazdaságpoli­tikájának lényegét kifecsegő interjút adott egy folyóirat­nak („a Reagan-féle gazdasá­gi intézkedések a gazdagok­nak kedveznek”), a második nem megfelelően járt el egy külföldiektől származó pén­zes borítékkal és ugyancsak szabályellenesen ajándékot is elfogadott tőlük. Stockman nyilvánosan meg­követte az elnököt és marad­hatott. 'Allent viszont, akit mind a rendőrségi, mind a még szigorúbb fehér házi vizs­gálat felmentett a visszaélés gyanúja alól, kényszerítették, hogy nyújtsa be lemondását. A különböző elbánás oka nem annyira az elkövetett vétségek súlyossági foka közti különbség volt, mint inkább az, hogy Stockman hozzáér­tésére és munkájára az elnök­nek (és a mögötte álló körök­nek) továbbra is szüksége van. Allenre viszont nincsen. Az amerikai hatalmi gépe­zetben kevéssé körvonalazott, Fehér Házban Clark immár nemzetbizton­sági főtanácsadóként nyilat­kozik meglehetősen sajátos, változó a minisztériumok és a rész­ben párhuzamos fehér házi apparátus viszonya. Truman és különösen Eisen­hower elnök idején például a külügyminisztérium, illetve annak vezetője nyomta rá bé­lyegét az amerikai külpoliti­ka alakítására. Kennedy és Johnson elnöksége alatt ez a nemzetbiztonsági tanácsadó javára tolódott el. A Nixon- években Henry Kissinger oly mértékben ragadta magához a gyeplőt, hogy a végén már egymaga ülte meg mind a két lovat Külügyminiszter lett, miközben a nemzetbiztonsági főtanácsadó tisztet is megtar­totta. A nemzetbiztonsági főta­nácsadó feladata tulajdonkép­pen az, hogy összehangolja a nemzetbiztonságot érintő tár­caközi ügyeket, referáljon azokról az elnöknek, irányít­sa az elnököt segítő nemzet- biztonsági tanács munkáját. Carter elnöksége idején — noha szavakban elítélték , a korábbi gyakorlatot — foly­tatódott a kötélhúzás a Kis­singer cipőjébe lépni próbáló, az amerikai; külpolitika irá- riyíHsára qliffoző BPzeiinski főtanácsadó és Vance' kül­ügyminiszter között. Reagan kormányra kerülésével Haig külügyminiszter és Allen nemzetbiztonsági tanácsadó között kezdődött ádáz küzde­lem, amelynek lövészárkaitól, mint Haig elpanaszolta, orv­lövészek puskáztak rá. Alap­jában véve ez nem különbö­ző politikai koncepciók ütkö­zése, hanem hatalmi harc, személyes intrikák sorozata volt. A látszat ellenére az sem igaz, hogy itt egyszerűen a fehér házi apparátus és a „hagyományos” kormánygé­pezet csapott össze. Mindvé­gig Haiget támogatta ugyan­is első helyettese, William Allen távozik Clark, aki talán még köze­lebb állt és áll az elnökhöz, mint az apparátust irányító (és Reagant ugyancsak kali­forniai kormányzósága óta szolgáló) hármas tagjai: Ed­win Meese, James Ä. Baker és Michael K. Deaver. Ugyan­akkor maga a „trojka” (de nyilván Reagan is) mindin­kább felismerte, hogy Richard Allen sem szakmai felkészü­letlensége, sem emberi, veze­tői tulajdonságai miatt neirf alkalmas tiszte betöltésire. Így született meg fokozato­san az a döntés, hogy Allent (aki még jó ürügyet is szol­gáltatott hozzá) menesztik és helyére a külügyminiszter el­ső helyettesét, Clarkot állít­ják. Mi több, nem is egészen az 6 helyére, hanem egy fel­értékelt pozícióba. Mert Al­len az apparátus vezetőjének, Meese-nek a beosztottja volt és az ő közvetítésével referált az elnöknek. Clark viszont már — akárcsak korábbi elő­dei — naponta, személyesen tájékoztatja az elnököt a be­érkezett diplomáciai, katonai, hírszerzői jelentésekről, érté­kelésekről. Márpedig a Fehér Háziban azon mérik a befo­lyást, hogy ki milyen gyak­ran, mennyi ideig beszélhet az államfővel. E tekintetben az sem számít, hogy dark a Newsweek című amerikai he­tilap 1981. február 16-i szá­mában megjelent cikk tanul­sága szerint meglehetősen hiányos külpolitikai ismere­tekkel rendelkezik. Bár lehet, hogy azóta továbbképezte magát, s ma már tudja, ki a zimbabwei miniszterelnök, s melyik nyugat-európai szö­vetségesnek mi az álláspont­ja a fegyverkezésről. Kulcsár István Egy angolai tésztagyárban A luandai Combal tészta­gyár Angola egyik élüzeme. A félautomata termelési vo­nalakon három műszakban dolgoznak. A gyár 198 dolgo­zójának havi átlagtenmelése két futószalagon 330 tonna. Jóaquim Gaspard Pao, az MPLA üzemi pártszervezeté­nek titkára szerint 500 tonnát is tudnának teljesíteni, de a majdnem üres üzemcsarnok­ban az egyik szalag még nem működik. A felszabadulás előtt az ellenséges rémhírek­től megriadt portugál szak­emberek elhagyták Angolát. Az ellenség ott árt, ahol tud: a gyár dolgozói fegyveresen őrzik üzemüket. 1979-ben Angola élelmiszer- szükségletének csupán 12 szá­zalékát, • az ipari nyers­anyagnak pedig csupán 15 százalékát vásárolhatták fel az országban. A párt célul tűzite ki, hogy az ország sa­ját magát lássa el élelmi­szerrel, a pálmaolajat is be­leértve. Ez nagy feladatot ró a Combal dolgozóira is. Az üzem igyekszik gondos­kodni munkásairól. Angolá­Az üzemet csak nagy nehéz- Asszonyok a szövőgépnél a ségek árán tudták újra bein- Texton szövőgyárban, dítani. A szakemberek visz­szatérte után is csak két sza- ban még újdonság az üzemi lagot tudtak üzembe helyez- konyha, ahol naponta meleg ni, mert a harmadikból égé- étellel látják el őket. Épül az szítették ki a javításhoz hi- üzemi óvoda a nődolgozók ányzd alkatrészeket.-A titkár tehermentesítésére.. Az üzem ázonban örömmel újságolta: látja el dolgozóit élelmisze- „A kikötőben már itt a ha- rekkel, ruházati és használa- jó, amely a legfontosabb pót- ti cikkekkel is. alkatrészeket hozta a harma- A gyarmati múlt öröksége dik szalag számára.” képpen a gyár dolgozóinak 40 A gyár nyersanyagát, a százaléka írástudatlan. Ennek •lisztet is importból kell fe- megszüntetésére üzemi tan- dezniük-Az MPLA párt 1980. folyamot szerveztek, amelyen elején megtartott I. kong- kötelező a részvétel, resszusának becslése szerint — ti — ,.Az MPLA első kongresszusa” Termelőszövetkezet trakto­rosai. FELVESZÜNK — férfi Es női Ticzin SEGÉDMUNKÁSOKAT. * JHHpBjjj' Kereseti lehetőség a betanu- kölHIVll lás után 4000—6000,— Ft. J Naurus Érettségizettek | , és szakmunkások Illllllküríl jelentkezését is várjuk. ötnapos munkahét. f 1 •• i A vidékieknek telVeSZUIlk utazási kedvezményt fizetünk, szállásukról _ (házaspároknak szobáról) férfi és női gondoskodunk. dolgozókat TAURUS ABRONCSGYÁR két- és háromműszakos munká­Budapest VIII ra. Szakmunkások jelentkezését Kerepesi út 17 " is váríuk. vidékieknek az űti­(A Keleti pályaudvar költséget megtérítjük, szállásuk­mellett) * („v _tél (házaspároknak külön két­' V ’ ágyas szobákról) gondoskodunk. Taurus Campingárugyár *J J Jj Budapest IX., Lenhossék u. 3. 1450. Telefon: 341-682. (HV— 9)

Next

/
Oldalképek
Tartalom