Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám

1982. március 31. Kelet-Magyarorsz ág 3 Tanulságos balesetek L-átcsővel a nyakában baktat a madarász. Kis füzetkébe jegyzetel. Kémleli az eget, a bokrot, a fát, a vizet. Sokan ha- bókosnak tartják, s nem is gondolnak arra; valahol összefügg A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI döntőbizottságok gya­korlatában és a bírósági jog- alkalmazásban esetenként problémát okoz az üzemi baleseti kártérítési felelősség szempontjából annak meg­határozása, hogy milyen te­vékenység minősül a terme­lőszövetkezet irányítása és ellenőrzése alatt végzett mun­kának. A jelenlegi szabályozás szerint a háztáji gazdaságok­ban bekövetkezett balesetek csak akkor minősülnek üze­mi balesetnek, ha a terme­lőszövetkezetnek megvan a lehetősége, hogy a háztáji gazdaságban dolgozókat köz­vetlenül irányíthassa, ellen­őrizhesse abban a vonatko­zásban is, hogy pl. a munka- védelmi szabályokat betart­ják-e. A munkaügyi bíróság előtt indult egyik perben megálla­pított tényállás a következő volt: M. I. termelőszövetkezeti traktoros 1978. szeptember 22-én a következő munka­napra szabadságot kért, hogy a háztáji földjén termelt burgonyát hazaszállítsa. Más­nap reggel 7 és 8 óra között bement a termelőszövetkezet telepére, a nála lévő kulccsal a gépszint kinyitotta és ki­hozta az udvarra a traktort, amelyen általában ő dolgo­zott. Hozzákapcsolt egy pót­kocsit és a traktort beindí­totta. Ezután le akart szállni, szalmát akart tenni a kocsira, hogy arra családja felülhes­sen. A lába azonban a traktor esőtől síkos lépcsőjén meg­csúszott, leesett a földre, s közben megsérült. A baleset­ből eredő munkaképesség­csökkenése orvosi szakvéle­mény szerint 50 százalékos volt. A megyei bíróság jog­erős ítéletében megállapítot­ta, hogy M. I. balesete nem minősül üzemi balesetnek, mert hiszen a dolgozó sza­badsága idején, engedély nélkül vette birtokba a trak­tort, ez pedig kizárta azt, hogy a termelőszövetkezet munkája felett ellenőrzést gyakorolhasson. A baleset fogalma mindig külső környezeti hatást té­telez fel. Áhhoz, hogy a ter­melőszövetkezet a tagjának a káráért helytállási kötele­zettséggel tartozzon, szüksé­ges, hogy a külső környezpfj behatás és az egészségi káro­sodás vagy testi sérülés egy­mással okozati összefüggésben legyenek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a dolgozó ki­alakult betegsége nem függ össze a hirtelen fellépő külső- tényezővel, a balesetért nem tartozik kártérítési felelősség­gel a termelőszövetkezet. A MUNKAÜGYI BÍRÓ­SÁG egy másik- ügyében M. M. termelőszövetkezeti tag 1980. október hó 29-én a gyümölcsösben végzett közös munka során megsérült. A gyümölcsösládákat szállító targonca javítása közben ka­lapáccsal az ujjára ütött. Csak másnap fordult orvos­hoz, aki sérült ujjáról a kör­mét eltávolította. Már az or­vosnál is rosszullétre panasz­kodott, de innen még saját lábán hazament és néhány óra múlva a lakásán meg­halt. A bíróság megállapította, hogy M. M.-et 1980. október hó 29-én üzemi baleset érte, halála azonban nincs össze­függésben a balesettel, mert a rendőrorvosi boncolás sze­rint azt szívtrombózis okoz­ta. A kalapáccsal okozott sé­rülés és a bekövetkezett ha­lál egymással nincs kapcso­latban, így az özvegynek a termelőszövetkezettel szem­ben támasztott kártérítési igényét elutasította. Különösen sok problémát okoznak az ún. ,.úti balese­a madárfütty és a népgazdaság Naplemente a Szelkó tavon. (A szerző felvételei) tek”, amikor a termelőszö­vetkezet tagját munkába me­net, vagy munkából jövet éri a baleset. A társadalombizto­sítási jogszabályok szerint ezek üzemi balesetnek minő­sülnek, és a termelőszövetke­zeti tag az emiatt a kiesett időre baleseti táppénzt kap, vagyis megkapja a teljes ki­esett keresetét. Ugyanakkor az ezen túlme­nő kárért a termelőszövetke­zet nem tartozik felelősség­gel, hiszen a kárt a termelő- szövetkezet tevékenységi kö­rében nem háríthatta el. Ki­vétel mikor a munkába me­net vagy jövet, a termelő­szövetkezet szállítóeszközén történik a sérülés. Az is elő­fordult — bár nem a terme­lőszövetkezeti jogszabályok alapján — hogy a termelő- szövetkezet az úti balesetért is kártérítési felelősséggel tartozik. A tsz-tag 1980. január 15- én a munkaidő letelte után elhagyta a termelőszövetke­zet központi telepét. Amint kilépett a kapun, a kerítésen kívül, a kerékpártároló mel­letti síkos földúton megcsú­szott és elesett. A baleset'kö­vetkeztében jobb lábán combnyaktörést szenvedett és emiatt több hónapon át táp­pénzen volt, majd rokkant­sági nyugdíjban részesült. A baleset azért következett be, mert a termelőszövetkezet elmulasztotta a telephely előtti utcarész jégmentesíté­sét, amelyet pedig a helyi községi tanács rendelete az ő kötelezettségévé tesz. A megyei bíróság ítéleté­ben megállapította, hogy a tsz-tag társadalombiztosítási szempontból úti üzemi bal­esetet szenvedett, de a ter­melőszövetkezeti jogszabá­lyok szerint azért a termelő- szövetkezet - nem felelős. A tsz a kárt nem a tagsági viszonnyal kapcsolatban okozta, hanem tulajdonosi kötelezettségeit hanyagolta el. A JOGSZABÁLYOK mesz- szemenően gondoskodnak ar­ról, hogy a termelőszövetke­zetben dolgozó tagokat és a közös munkában részt vevő családtagjaikat ne érje anya­gi hátrány a munkavégzéssel összefüggésben elszenvedett balesetek miatt. Ugyanakkor, amint a felhozott esetekből is kitűnik, a nem üzemi balesetből származó károso­dásokért a szigorúbb felelős­ségi szabályok alapján a ter­melőszövetkezetek kártérítést nem tartoznak fizetni. Dr. Tóth Erzsébet ügyész A hajnal hűvös volt. Fa­gyott. Még hétkor, amikor a császárszállási terület mögöt­ti zsilipnél összetalálkoztunk, sem melegedett fel a levegő. A napfény fáradtan korcso­lyázott a tavak jegén. Sor­ban érkeztek: Tóth Mária és Szép Tibor egyetemisták, ökológusjélöltek, Papp Tibor a vízügytől, Somlai Tibor pa­pírgyári munkás, Bánhidi Péter felvásárló, a nyíregyhá­zi Fekete István madártani csoport vezetője. Európában, egyidőben, mindenütt — A mai nap fő program­ja — így Bánhidi —, hogy részt vegyünk a szinkronmeg­figyelésben. Európa minden országában, ezen a napon, ott . ahol tó, vizes terület van, a madarászok a vonulási vi­szonyokat tanulmányozzák, felmérik a fajokat, s továb­bítják az adatokat Budapes­ten át Londonba. Itt feldol­gozzák ezeket, s rendszeresen közreadják az európai ma­dárhelyzetet. — Munkára fel — biztat Szép Tibor —, állítsunk há­lókat a gyűrűzéshez, s osz- szuk fel a terepet. Mi hár­man megyünk a Nagy-Vadas tó, a Szelkó tó felé, ti hálóz­tok. Estére, huszonnégy kilomé­teres gyaloglás volt ekkor mögöttünk. Vizenyős, zsom- békos, nádas területen, szán­tóföldön, homokon, réten át vitt, kanyargóit az út. Tóth Marika eközben jegy­zetelt: öt egerészölyv, három süvöltő, két, egyenként 200 feletti nyárilúdcsapat, három fakopáncs, tizenhat danka-. hét ezüstsirály, egy zöldkül­lő, hat szajkó, húsz tőkésré­ce, egy kanalasréce... Hadár­paradicsom Az ember nem is hinné, hogy alig tíz kilométerre a várostól harminc-negyven fé­le madárfajt talál. Igaz pa­radicsom ez, bár már ko­rántsem háborítatlan. Köz­ben a hálóban is fennakad­nak a madarak. Lábukra gyűrű kerül, sorsukat ettől fogva sokan kísérhetik nyo­mon. De mi értelme van en­nek — kérdheti valaki. Nem csupán pár ember hobbijáról van szó? — Megfigyeléseinknek egy­re többoldalú haszna van — magyarázza Bánhidi Péter — mégpedig a népgazdaság számára is. Ki gondolná pél­dául azt, hogy az Európára vonatkozó vonulási térkép a repülésbiztonság szempontjá­ból elengedhetetlen? Kép­zeljünk egy több ezres rajt, amint éppen keresztez egy légifolyosót! — De van más is — veszi át a szót Szép Tibor, akiből már az ökológus beszél —, vegyük a legmaibb kérdést. A mezőgazdaságban egyre több szó esik a biológiai vé­delemről, ami felválthatja a túlzott kémiait. Ehhez vi­szont feltétlenül szükséges, hogy egy-egy gazdaság, főleg ha gyümölcstermelő, ponto­san ismerje a területén lévő madárvilágot, fészkelési hely­zetet ... — ... valamint a rovarvi- lágot, a kis hüllők számát, vagyis ha összegezünk, akkor Pár perc, s újra szabad a meggyűrűzött feketerigó. a táplálkozási lánc helyzetét — fejezi be a gondolatot Somlai Tibor. — Miután csoportunknak van környezetvédelmi, víz­ügyi szakembere, mi szívesen vállalunk ilyen megbízást, s komplett tanulmányt teszünk le a rendelő asztalára — mondja Papp Tibor. Az ember szolgálata Való igaz: a madarak a táplálkozási lánc csúcsán áll­nak. Elszaporodásuk, fogyá­suk egy-egy helyen sokat mond. Árulkodhat az egyen­súly felborulásáról, környe­zeti ártalomról, az emberi beavatkozás jó vagy rossz voltáról, általában a termé­szet ökológiai rendjéről. A sok, apró megfigyelés, a ma­darászok terepmunkája ezek­hez adja a nélkülözhetetlen információkat. — Van aztán néhány való­ban érdekesség, bár nem mindig jó előjellel — ma­gyaráz Tóth Marika. — Ilyen például a poszáták helyzete. Az olaszok évente több mint 42 tonna pástétomot készíte­nek a madár nyelvéből. Eh­hez madarak millióit fogják be. A madár nyelve össztest- súlyának csupán egy százalé­ka! A kis, hasznos madár pe­dig valahol nagyon hiányozni fogTCsúpán* néhány ínyenc miatt. — Aztán ott a gólyák ügye. Sokkal több figyelmet érde­melnének. Nem szörnyű, hogy ma ott tartunk, akad olyan háztulajdonos, aki pénzt kér azért, hogy a gó­lyafészket megtűrje a tetőn? — méltatlankodik Somlai. — Hidd el, realisták va­gyunk — magyarázza Szép Tibor —, mi nem akarunk olyan dolgot, ami az ember érdekét sérti, nem a túlzáso­kat képviseljük. De azt meg kellene végre érteni: a ma­darászás, a környezet figye­lése, óvása az embert szol­gálja. Híveket toborozni! — Nyitom az ajtót, kihömpölyög a füst, elborít mindent. Kapcsolnám a villanyt, de nem ég. Nyitom a másik ajtót, a nagy sötétben csak a kisborjuk lihegését hal­lom. Nem is tudom, mekkora erő sza­ladt belém, mert csak odatapogattam a ketrechez, feltéptem az ajtaját, egyszerre két borjút is markoltam a lábánál fog­va, húztam ki az istállóba, a friss leve­gőre. Megnyitottam a csapot — tíz év óta úgy van mindem behunyt szemmel is megtalálnám — alá a vödröt, hordtam a tűzre a vizet. Amíg a vödör megtelt megint kerestem, hol liheg még borjú. Még kettőt kihúztam a tűzből, a füstből. Sajnos, hiába, mert reggelre a füstmér­gezéstől mindegyik kimúlt. A száraz tények a következők: márci­us 7-én virradóra a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet gulácsi szakosított telepén az elletőistállóban a párnapos borjak elkülönítőjében szétrobbant a borjúkat melegítő infralámpa. Ez gyúj­totta meg az alomszalmát, a ketrecek farostlemezből készült oldalát. A füst­mérgezésben 12 kisborjú elpusztult, a be­csült kár értéke 80 ezer forint. A szövet­kezetét a nagyobb kártól Fekete Lajos 47 éves elletőtehenész mentette meg, aki megakadályozta a tűz továbbterjedését az istállóban. Másnap Kiváló Dolgozó jelvénnyel, ezer forint pénzjutalommal ismerték el önfeláldozását. Nézzük a tűz nyomait, az elüszkösö- dött deszkákat az istálló mögött. Az el­különítő üres, a harmadik meszelést, a teljes fertőtlenítést várja. Három hét után a nehéz füstszag még mindig meg­csapja az ember orrát. — A mai napig irtózom belépni — fel- hősödik el Fekete Lajos arca. Öt lépés — a pihenő, előkészítő helyiségen át — az istálló. Most éppen 17 tehén áll két sor­Tehenész a tűzben ban a jászol előtt. Időnként ropogtatnak a szénából, némelyik elbőgi magát. Évente 2—300 borjú születik, egy-kettő­nél több nem hullik el belőlük. Érezhető' így a borzongató összehasonlítás: egy­szerre tizenkettő ... Fekete Lajos még most is felteszi a kérdést: „Talán, ha korábban megyek ki a telepre?” Hajnali fél négykor kezdődne a mun­kaideje, de éjjel fél kettőkor indult. Az egyik tehén ellés előtt állt, izgatta a sor­sa. S még ma sem megy a fejébe, hogy az éjjeliőr, aki a telepért felelős, azt a fáradtságot sem vette, hogy megnézze a tűz pusztítását. — Nem kellett az a jutalom, irigyked­nek rám az emberek — hárítja el a megbecsülést. Ki hinné, hogy a faluban éppen ezer forint miatt orrolnak rá? S ugyan ki az, aki adott pillanatban nem magát védi, hanem beszalad a tűzbe, füstbe, menti, ami menthető? — Mondom is, ember! Hát ránk, a gye­rekeidre nem gondoltál? Láttam reggel, hogy lógtak a villanydrótok, akármelyik agyonüthetett volna! Pedig Fekete Lajos magán tudja, mit jelent félárván felnőni. Édesapja oda­maradt a világháborúban, négy gyerek nevelése maradt az özvegyre. Gyerek fejjel mezei munka, majd gazdálkodás a kicsinyke földön, fiatal korában a több munkahelyet megpróbáló vándorélet várta. Végül a termelőszövetkezet fogta meg, 16 éve dolgozik az állattenyésztés­ben, s mióta megvan a szakosított telep, tíz éve, hogy az elletőistálló a birodal­ma. Olyan királyság ez, ahol egyedül végez mindent, nincs vasárnap, nincs ünnepnap, tavaly még a szabadság is odamaradt. | — De most kiveszek néhány napot. Férjhez ment a lányom Makóra, me­gyünk meglátogatni. Milyen tehenész Fekete Lajos? Biztosan azt mondja, hogy nem kü­lönbözik semmiben sem mástól. Telnek a napok egymás után, végzi a munkáját, iparkodik, hogy boldoguljon a családja. Lányi Botond — Madarászcsoport több helyen működik a megyében — világosít fel Bánhidi —, így Tiszavasváriban, Fehér- gyarmaton, Tornyospálcán és Nyíregyházán. A feladat egyre több. Ezért is egyik célunk: minél több, a ter­mészetet féltő és szerető em­bert, fiatalt toborozni. Ennek érdekében rendezünk kiállí­tást áprilisban a megyei mű­velődési központban. Ott sze­retnénk számot adni az ed­digi munkáról, világossá ten­ni: nem öncélúan, hanem a közhaszonért dolgozunk. Járjuk a határt. A tavak mentén, a ligetek közt visz az út. Néha egy-egy őzcsapat bukkan elő, a tanyák közt a tyúkokkal szemecskéző fácá­nokkal találkozunk. A füzek már bontják a barkát, s a tocsogók tiszta vizében éle­deznek a gőték. Madárfütty­től hangos a táj, minden az érkező tavaszt köszönti. Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom