Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. március 31. Kommentár Komor születésnap A ligha tartozik majd a Tízek históriájának legfényesebb lapjaira a 25. évforduló. A születés­napot diszkrét visszafogott­sággal ünnepelte Brüsszelben az Európai Gazdasági Közös­ség. S nem túlzunk, ha azt állítjuk: az úgynevezett nyu­gat-európai alapítvány alá­írásán kívül más egyébben nem mutatkozott elégedett­ség az állam- és kormányfők körében. A Belga Királyi Akadémi­án rendezett ünnepi ülés után a részt vevők arcáról el­tűnt az ünnepélyes és ilyen­kor kötelező mosoly. Mi ta­gadás, a több mint tízmillió munkanélküli, a termelés- csökkenés, s általában a re­cesszió aggasztó tünetei mi­att a születésnap komor han­gulatban zajlott. Még az is csak enyhe gyógyírnak bizo­nyult, hogy az olajszükséglet némileg csökkent és a taka­rékos energiagazdálkodás si­kereket hozott. Tovább bonyolította az EGK magas szintű mérlegké­szítését az a körülmény, hogy Nagy-Britannia képviseleté­ben Margaret Thatcher ra­gaszkodott hozzá: tárgyalják meg a Közös Piac reformját, s mérsékeljék a brit költség- vetési hozzájárulást. Párizs álláspontja ezzel kapcsolat­ban a sziklaszilárd — nem. Amilyen komor hangulat­ban tekintették át az egyes országok helyzetét, olyan zord hangnemben ítélték el a Tízek az Egyesült Államok makacsságát a magas kamat­lábak miatt. Hatásos ellen­szert a nyugat-európai tőke elvonása ellen nem találtak, mert egyik javaslat sem nyerte meg a többség tetszé­sét. Várhatóan a fejlett tő­kés országok júniusi, Versail- lesban sorra kerülő csúcsér­tekezletén is ez a téma köti majd le leginkább a részt­vevők idejét és figyelmét. Amíg ugyanis az USA bank­jaiban kétszer olyan magas kamatlábat kínálnak, mint Nyugat-Európában, addig a tőke nyilvánvalóan arrafelé orientálódik és nem marad kontinensünk nyugati felén, ahol pedig új munkahelyek teremtéséhez, egyes iparágak modernizálásához, a gazdasá­gi élet. fellendítéséhez és nem utolsósorban nagyszabású ex­portügyietek meghitelezésé­hez múlhatatlanul szükség lenne rá. Ezúttal sem maradt el a csúcstalálkozó résztvevőinek „kandalló melletti”, kötetlen eszmecseréje a világpolitika időszerű kérdéseiről. Az EGK — • korábbi álláspontjának megfelelően — elítélte Izra­el szerepét a közel-keleti helyzet rosszabbodásában, különös tekintettel a Cisz- jordániában kialakult fe­szültségre. Kifejezésre juttat­ták azt a szándékukat, hogy hozzájárulnak a közép-ame­rikai ellentétek politikai meg­oldásához, és hajlandóak gazdasági segélyt nyújtani a térség államainak. Washing­tonban aligha fogadják meg­értéssel azt a véleményüket, ami szerint Közép-Ameriká- ban nem külső tényezők, ha­nem az elnyomás és a sze­génység robbantotta ki a ge­rillaháborút. S zóba került Lengyelor­szág is: az EGK ismét sürgette a szükségál­lapot megszüntetését, ám a Szovjetunió ellen semmiféle gazdasági szankcióról nem döntöttek. Ebben is, mint több más témában világosan kitapintható: a Tízek elha­tárolják magukat Washington kardcsörtetésétől. Az EGK — a mostani jubileumi csúcs- találkozó is ezt példázta — a nyugat-európai integráció erősítésére és a kelet—nyu­gati kapcsolatok fenntartásá­ra helyezi a hangsúlyt. S 'ez mindenképpen pozitív fejle­ménye a különben komor születésnapnak. Gyapay Dénes (Folytatás az 1. oldalról) szülést értek el Mátészalkán. Erdőhegyi Zsuzsanna az óvodáikban végzett nevelő munkáról szólt, majd a ve­szélyeztetett gyermekek hely­zetével foglalkozott, örven­detes, hogy egyre több család vállal állami gondozott gyer­mek nevelést. A nevelőszü­lők többsége munkás, fizikai foglalkozású. örvendetes, hogy a nevelőszülők több minit felének az életkora 30— 50 év között van és 80 szá­zalékuk kettő- vagy többszo­bás lakásban él. Mindent el kell követni, hogy a veszé­lyeztetett gyermekek közül még többen kerüljenek csa­ládokhoz, mert ezt a neve­lést a legjobb felszerelésű otthon sem pótolhatja. őri Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályveze­tője nagy elismeréssel szólt a megyében folyó anya- és gyermekvédelmi munkáról. Annak elleniére, hogy itt rosszabb az ellátás, a szociá­lis körülmény, a születési arány magas, a csecsemő- halálozás az országos átlag alatt van. Csak az egyete­mekkel rendelkező megyék értek el hasonló eredménye­ket. A minisztérium elisme­rését fejezte ki azért a törek­vésért, amellyel a megye fel akar zárkózni a jobb ellá- tottságúak közé. A szülőotthonok megszün­tetéséről egyebek között el­mondta, ezek csak kompli- káciámemtes szüléseket tud­nak levezetni; ha baj van, kórházba kell szállítani a szülő anyát. Olyan szervezést, ellátást kell biztosítaná, hogy minden szülő nő idejében bejusson a kórházba. Az egészségügyi nevelésről el­mondta: tartalmában meg kell újítani, igazítani kell a megváltozott körülmények­hez, a lakosság igényeihez. Az orvosokon, gondozónő­kön kívül minden pedagógus és népművelő foglalkozzék az egészségügyi neveléssel, eredményt csak közösen ér­hetünk el. Dani Endre tanácstag, minit gyakorló pedagógus beszélt a veszélyeztetett gyermekek helyzetéről. A megtett intéz­kedések igen sok gyermeket mentettek meg a további zülléstől, de a gyermekvéde­lemnek még sok fehér foltja van, a feladatok nagyok. Az eddiginél is hatékonyabb munkát kell fordítani a meg­előzésre és figyelemmel kí­sérni, hogy a 14 éves gyer­mek milyen családba kerül vissza. Sajnos, a visszake­rült gyermekek jelentős há­nyada ismét veszélyeztetett környezetbe kerül. Fábián Lajos megyei ta­nácstag az 1930-as évekből, valamint a felszabadulást kö­vető időkből hozott példák­kal bizonyította az elért ha­talmas fejlődést. Javasolta, hogy az állami eszközök el­osztásában egy-egy területen ne a lakosság, hanem a gyer­mekek száma legyen az el­osztási norma. Mivel me­gyénk számottevő részén a körzeti orvosok látják el a gyermekegészségügyet, ezért nagyon fontos az üres kör­zetek gyors betöltése. Gulyás Emilné megyei ta­nácstag egyebek között el­mondta, jobban ismerjék el a gyermekét becsületesen ne­velő édesanyákat. A terhes nőket ne nézzék ki az üzem­ből és a gyesről visszatérőket az eddiginél jobb anyagi és erkölcsi elismeréssel fogad­ják. Kérte az illetékeseket, a családipótlék-rendszerünket úgy korrigálják, hogy az az egészséges családideálra ösz­tönözzön. A Hazafias Nép­front megyei bizottsága ne­vében vállalta, hogy a nép­frontmozgalomban más szer­vekkel együtt még többet tesznek az anya- és gyer­mekvédelemért. A vitában elhangzottakra Gyúró Imre válaszolt, majd a tanácsülés az előterjesztést elfogadta. A megyei tanács egyéb ügyek tárgyalása során jóvá­hagyta az ügyrendi bizottság jelentését: Pénzes János he­lyett a Tiszaszalkai Közös Községi Tanács Körtéig Sán­dort, az OTP megyei igazga­tóját választotta megyei ta­nácstaggá. A testület ugyan­csak jóváhagyta a törvényes­ség helyzetéről, az állam- igazgatás és gazdálkodás te­rületéről szóló ügyészségi tá­jékoztatót, melyhez Lehel István megyei főügyész­helyettes fűzött szóbeli ki­egészítőt. A tanácsülés jóváhagyta a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság 1982. évi ellenőrzési tervét, valamint Csabai Lásziónét megválasztotta a Nyíregyházi Városi-Járási NEB elnökének. Gulácsi Sándor, a megyei tanács és a végrehajtó bizott­ság tagja más fontos állami beosztása miatt lemondott megyei tanácsi és végrehajtó bizottsági tagságáról. Érde­mei elismerése mellett a ta­nácsülés lemondását elfogad­ta. Nádassi Zsuzsanna, a megyei tanács és a végrehaj­tó bizottság tagja családi kö­rülményeire hivatkozva le­mondott tisztségeiről, a ta­nács a lemondását elfogadta. Ezután a testület odaítélte a „Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Alkotói Díja” kitün­tetéseket. Az ülés interpellá­ciók benyújtásával ért véget. Bárány Tamás: A fészek melege 13. Csak éppen annyit mondok, hogy néha az üzemmel is tö­rődj egy kicsit! Főmérnök 'úr... Igazgatóhelyettes úr!... Szép a magas rang, de vala­mit adni is illik érte! Valamit valamiért! Nem így volna igazságos, mit gondolsz? Kis csönd van, Tibor újabb cigarettára gyújt. — No — ver vállára az apja —, holnap aztán ezt a szállítószalagot is elmondha­tod nekik... — Elmosolyo­dik. — Ahogy szoktad ... Hogy egész éjjel töprengtél, de megérte, mert megvan a megoldás! — Kezét nyújtja. Én meg megyek, mert oda­bent várnak. * Tibor ráteszi kezét az öreg karjára. — Maradj még, apa — mondja halkan. — Beszél­nünk kell. — No — néz rá az öreg hökkentem — Valami baj van? Csak nem otthon? Tibor némán bólint. — No! Ki vele! A fiú körülnéz. — Kísérj vissza a szo­bámba ... Itt nem lehet! Az öreg közéi hajol hozzá; szinte suttogva kérdi: — De miről van szó? Tibor nyel egyet. — Kati válni akar. Az öreg megindul visszafe­lé. Egy ideig némán lépeget. — Van valakije? — kérdi aztán halkan. Tibor fölkapja fejét. — Ugyan! — mondja sér­tetten. — Hát akkor? — néz rá az öreg. — Talán neked akadt valakid? Tibor legyint. — Ugyan ... — Akkor nem értem ... — von vállán az öreg, — Mi ütött belé? Tibor egy kavicsot rúg el a lába elől. — Miattad van minden — dünnyögi halkan, de pillan­tását nem emeli föl a -föld­ről. Az öreg megáll, s elhűlve kérdi • — Énmiattam? Hát mit vétettem én neki?!' A fia körülnéz, majd hir­telen elindul az igazgatósági épület felé. — Majd nálam! Semmi kedvem, hogy az egész gyár rajtam csámcsogjon! Sínai-félsziget: „Költözködés”—kérdőjelekkel... A Sínai-félsziget neve bib­likus emlékeket idézhet: sű­rű villámlás és hangos égzen­gés közepette itt jelent volna meg Mózes előtt a Minden­ható, hogy átadja törvényeit. A félsziget neve manapság a világpolitikai vitákhoz, s a közel-keleti válság legújabb szakaszához kapcsolódik. Nemsokára lejár az egyipto­mi—izraeli különbéke-szer- ződésben meghatározott há­roméves határidő, s az előze­tes menetrend alapján — 1982. április 25-ig — az iz­raeli csapatoknak el kell hagyniuk a sínai területet. A határkőnek és harcko­csiakadálynak szolgáló nehéz betontömböket már sorban homokba süllyesztik, s úgy tűnik, csupán néhány rész­letkérdés maradt megoldat­lanul. Ezek közé tartozik a határ által kettévágott Rafah város ügye. (Egyik fele Egyiptomhoz, másik része a gazai övezethez tartozik. Eredetileg a palesztin állam részét képezte volna, de iz­raeli megszállás alá került, s ez a helyzet április után sem változik.) Látszólag nincs tehát ko­moly ok, hogy befejeződjék a költözködés az 59 ezer négyzetkilométeres, viszony­lag gyéren lakott területen, amely 1967-ben, a júniusi háborúban került izraeli megszállás alá. Csakhogy e terület stratégiai jelentősége sem elhanyagolható. Alma helység körzetében gazdag olajmező húzódik és a Sínai- félsziget elsőrendű hadszín­tér volt mind a négy arab— izraeli háborúban. Egyetlen adalék: a kivonulás különbö­ző szakaszaiban 103 izraeli katonai támaszpontot és ál­lást, 3500 katonai épületet számoltak fel, 8700 tonna ka­tonai jellegű árut szállítottak el. Ennél is nehezebb és ké­nyesebb feladatot jelentett a Jamit városkában s a környe­ző többi tizenkilenc települé­sen élő ötezer telepes elköl- töztetése. Ezek egy része szél­sőséges fanatikus volt, aki a Nílusig terjedő „Nagy-Izrael” ábrándját hangoztatva költö­zött ide, természetesen az iz­raeli kormányok jóváhagyá­sával és támogatásával. Sokan közülük üzleti szá­mításból léptek a telepesek közé, s már az egyiptomi— izraeli tárgyalás megindulása után lettek a Sínai-félsziget lakói. Szándékukat nem tit­kolták: a várható költözkö­— És megegyeztünk, hogy odaköltözöl hozzánk, igaz? — A kérés élesen pendül, szin­te csattan. Az öreg bólint, hogy igen: így volt. Tibor meg sorakoztatja to­vább az érveket. — Ha tudnád, Kati milyen örömmel vár! Boldogan vál­lalta ezt az áldozatot, csak hogy megint élvezhesd a csa­ládi fészek melegét, amit sze­gény anyám halála óta any- nyira nélkülözöl! Az öreg figyelmesen nézi; néha bólint. — És gondolj csak az öreg napjaidra! — folytatja Tibor. — Ha talán kegyetlen is, hogy erről szólok, de nem lehet ezzel nem számolni! A struccpolitika nem jó politi­ka! Az öreg sóhajt. — Bizony, nem leszünk fiatalabbak!... — No látod! — mondja elégedetten Tibor; az öreg szelíd szótlanságából meg­adást olvas ki. — És amikor mindenben megállapodtunk, te most az egészet fel akarod rúgni! Az öreg megint csak szelí­den bólogat; ez most viszont Tibor fejébe kergeti a vért. — De miért?! — kiáltja in­gerülten. — Magyarázd meg végre! Az öreg megvonja a vállát. — Mert új helyzet van, fi­am. — Miféle új helyzet? (Folytatjuk) dúsért busás kártérítést re- „élő sövényt” próbálnak al- méltek. A telepesek ügye kötni Egyiptom, valamint a ezért pro és kontra nagy hűl- négyszázezer arab-palesztin lámokat vert Izraelben. Jól lakta megszállt terület kö­számítottak. Annyi pénzt zse- zött. beitek be, mint az átlagos A cél egyértelmű: az új havi fizetés nyolcszáznegy- elnök a bekebelezett jeruzsá- venszerese. lemi óvárosban tett látoga­A Sínai-félsziget jövője kö- tással hadd kompromittálja rül mégis kérdőjelek rajzó- magát. Hasonlóképpen kész lódnak. A kiköltözők mellett helyzetet teremtett és igyek- vannak beköltözők is, az szik teremteni Izrael a Go- MFO, a Multinational For- lan-döntéssel, a palesztínai ces and Observers: a Több- autonómiatárgyalás beha- nemzetiségű Haderők és rangozott megszakításával, Megfigyelők testületének tag- egy esetleges dél-libanoni ka­jái. Ebben a testületben ősz- tonai akcióval. Mindezek mö- szesen 11 ország vesz részt, gött az a meggondolás rejtő- Feladatuk, hogy Egyiptom zik, hogy a Sínai-félsziget területén, egy kétszáz kilo- teljes visszaadásáig Mubarak méter hosszú ütköző zónában aligha szánja el magát az iz- az egyiptomi és az izraeli raeli politika elítélésére, haderő között foglaljanak ál- Ha ezt viszont elmulaszt- lást. Az összesen mintegy ja, az arab országok végső 2500 főből álló három zászló- bizalmát veszítheti el. Már- alj közül az egyik személy- pedig mind valószínűbb: a zete kizárólag egyiptomiak- területi kérdések lezárása ból, a másiké amerikaiakból után, ha nem is szakít Iz- tevődik össze, míg a harma- raellel, de az egyiptomi poli- dik „vegyes osztagban” óla- tikában az arab világ többi szók, hollandok, franciák, részével történő kapcsolat- ausztrálok, új-zélandiak. építés nyomul előtérbe. Első uruguayiak, kolumbiaiak, lépésként nyilván a középtől britek és Fidzsi-szigetiek tel- jobbra elhelyezkedő arab or- jesítenek szolgálatot. szágok irányába. Az első amerikai egységek Mindez együtt ismét fel­mér a helyszínen tartózkod- vetheti Camp David és a kü- nak, egyenesen Fort Bragg lönút jövőbeni sorsát. A erődjéből éjQtezt'éíi A-#2 lé- Gamp David-i alkut nem gideszant alakulat részeként azért illette széles körű bírá- a Gyorshadtest katonái. Te- lat. mert visszaszerezte hát nem kéksisakosokról, az Egyiptom területét, hanem a ENSZ és a Biztonsági Tanács feltételek miatt. Hiszen ez a hatáskörébe tartozó nemzet- megállapodás együtt járt közi erőről van szó, hanem Egyiptom kiválásával a front- Washington és szövetségesei- államok közül; a válság bő­nek katonai jelenlétéről. nyolódásával; a többi arcvo- Külön problémát jelent, nalak helyzetének súlyosbo- hogy az izraeli vezetés máris dásával; az amerikai kato- bejelentette: a Sínai-félszi- na^ jelenlét megteremtésével geten felszámolt húsz telepü- és felfejlesztésével, tehát nem lés „nem vész el”, csak át- is hozhatott tartós és igazsá- helyeződik. Ugyancsak húsz §os békét. A korábbi kairói telepet szerveznek Ciszjordá- vezetés ehhez az alkuhoz niában, ahol már amúgyis készségesen nyújtotta kezét, pattanásig feszült a helyzet. Az új elnök, legalább árnya- Ez tulajdonképpen nyílt hit- latokban, másként cseleked- vallás amellett, hogy a Sínai- hét, csakhogy ez nem elégíti félsziget kiürítése nem kíván ki Izrael és bizonyos érte- általános példa lenni, sőt Je- lemben az Egyesült Államok ruzsálem arab szektorának igényeit sem. és a Golan-fennsík bekebe- A Sínai hegyvidékén ezút- lezése mellett lépések van- tál nem születik új törvény nak folyamatban a Jordán a Közel-Kelet számára. Az nyugati partjának annexiójá- általános és kiegyensúlyozott, ra is. minden érdekelt által elfo­A gazai övezetben pedig gadható rendezést semmi­megerősítik és kiterjesztik lyen sínai lépés nem pótol- azt az öt települést, amely a hatja... határoknál fekszik. Szinte Réti Ervin Visszatért a Columbia Kedden, magyar idő sze­rint 18 óra 4 perckor az Uj- Mexikó állambeli White Sands légitámaszponton sze­rencsésen leszállt a Columbia amerikai űrrepülőgép, fedél­zetén Jack R. Lousma és Gordon Fullerton asztronau­tákkal. Az űrrepülőgépnek eredeti­leg hétfőn este kellett volna földet érnie, de az új-mexi­kói sivatagban dúló homok­vihar ebben megakadályozta, így a Columbia harmadik próbarepülésén a tervezett hét helyett nyolc napot töl­tött a világűrben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom