Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. március 31. Nem veszett el a neve Eltűnt a távolság A gyanútlan idegen, ha Vitkán jár, a település nevét mutató tábla alapján azt is hihetné, már a városba, Vásá- rosnaményba érkezett. Pedig dehogy város Vitka, falu, s nem is akármilyen. A központban a két templom, az iskola, az egészségház, kicsit odébb az óvoda, s szép, rendezett porták mindenütt. Csakbát az a tábla ott a falu végén... Miklós Elemér a városi tanács elnökhelyettese azonban megnyugtat, nem sokáig kell már bosszankodniuk a tősgyökeres vitkaiaknak, visszakapják a falujukat megillető nevet. Megbeszélték már a dolgot a KPM-mel is, de azok bizony nem kapkodnak. Az idén azonban már biztos, hogy Vásárosnamény III. alatt Vitka is szerepel a jelzőtáblán. Hétköznap délelőtt a vitkai főutcán. Az iskolával szemben két fiatal beszélget, mondom nekik is az imént hallott jó hírt. Mosolyognak ügy- buzgalmomon. — Hallottuk mi is, hiszen Elemér bácsi itt lakik Vitkán — mondja kerékpárjának támaszkodva Tarr Béla, a naményi ládagyár esztergályosa. — Itt volt évekig iskolaigazgató, szívén viseli a falu sorsát. Bólogat barátja Koncz András is, aki most harmadikos a kisvárdai ipari tanuló intézetben, mechanikai műszerész lesz. Még néhány hónap, s vége a gondtalan diákéletnek. — Merre tovább? — Jövök haza, Vitkára — mondja magától értetődő természetességgel, majd kis idő múltán kiigazítja magát: — Pontosabban Naményba, az írógépgyárral kötöttem szerződést. — Kisvárdán nem érezte jól magát? — Jól éreztem én, de minek csavarogjon az ember, ha itthon is talál munkát. Nem igaz, Béla? — Dehogynem — helyesel a barátja, Tarr Béla, aki még messzebb, Pesten tanulta ki a forgácsoló szakmát, öt azonban más okok is arra késztették, hogy hazajöjjön. — Meghalt édesapám, édesanyám meg egyedül maradt — meséli hazatalálásának részleteit. — Én vagyok a legkisebb gyerek, s nőtlen. A testvéreim már távolabb telepedtek le, így nekem kellett otthagyni Pestet. — Megbánta? — Nem én. Már hetedik éve dolgozom a ládagyárban, a fizetésem kevesebb ugyan, mintha Pesten lennék, de nem is költők annyit. Csak a sok itthoni munka! Most is, egész délelőtt fát vágtam, délután meg kezdődik a műszak. S hiába igyekszik az Hívják, s 6 indul zó, kézfogás ést” így mutatja na, a Vörös Csil- lőszövetkezet vil- jje: czeg Bandi, az úttö.abor gondnoka szokott szólni, ha elromlik valami. Én meg, ha időm engedi, azonnal indulok. Különben is ősszel, az almaszüretkor az egyetemistákat ott helyezzük el, így egy kicsit magunknak is dolgozom. Mondani sem kell, hogy a fiatal villanyszerelő társadalmi munkában indul, jó szót, meleg kézfogást kap a hiba- elhárításért. — Azt szereti mindenki, ha tiszta, szép a környezete. Itt élek a városban, nekem is az a jó, ha örülhetek a gyarapodásnak — vélekedik. Húsz éve elmúlt, hogy a TITÁSZ kirendeltségéhez jött dolgozni. Aztán, 12 évvel ezelőtt végleg letelepedett, ide nősült. A két gyerek már az őslakosok biztonságával járja az utcákat. S természetesen büszkék az apjukra, hiszen ő volt az egyik, aki az iskolában segített a gyerekek magasságának megfelelően elhelyezni a ruhaakasztót, aki a körbefutó falburkolat elkészítésénél serénykedett. — Nem magam dolgozom — hárítja el szerényen. — A brigáddal együtt teszünk sokat. Most például itt, a szövetkezet központjában van mit csinálni. Űj műhelyt építünk, rengeteget dolgoztunk társadalmi munkában, s nem válogattunk, mikor mi került sorra a betonozástól az ablakok beépítéséig. S aki segítséget ad másoknak, az maga is joggal elvárhatja, hogy nem marad el a támogatás. Amikor nyolc évvel ezelőtt házépítésbe fogott — ha jól kinyújtóztatja a nyakát a tsz-udvaron nézelődő, akkor az állomáson túl látszik a tető —, akkor az egész brigád ott szorgoskodott az építkezésnél. Újraéledt a régi hagyomány, amikor a falubeliek kalákában dolgoztak egymásnak a nagyobb munkáknál. Ha a családi háznál nem akadna elég dolog, akkor a tavaszi napsugár a kis vi- kendtelepre csalja a Bana családot, ahol megterem a konyhához szükséges zöldség, akad néhány gyümölcsfa. — Nyáron pedig a Tiszát nem lehet kihagyni a gyerekek miatt — említi. — Én ugyan inkább a parton maradok, hideg a víz a fájós derekamnak. A karbantartó villanyszerelőnek a szövetkezet telepein is akad elég dolga. S gyakran megesik, hogy másutt szükséges javítani, hívják, s ő indul. — Megköszönik mindig, amit dolgozom, de nem azért csinálja az ember — ismétli rpég egyszer, kerülve minden dicséretet. ember, a szőlőt még most sem érkeztem kinyitni. Pedig már a tavasz közepén járunk. — Szórakozás? — Bent Naményban. Igaz, nem távolság az a másfél kilométer. Többször megteszi ezt a távot napjában Gál Zoltán, az általános iskola igazgatója is. Naményban lakik, onnan jár ki rendszeresen. — Ne úgy mondjuk, hogy kijárok, hiszen ebben van egy jó adag lekicsinylés is, — teszi helyre a fiatal igazgató az iménti mondatot. — Mert Vitka és Namény között mára szinte teljesen eltűnt a távolság, s nemcsak földrajzi értelemben. — Két évvel ezelőtt szívesen vállalta Vitkán az igazgatói megbízatást? — Szívesen. Néhányan a naményi ismerősök közül ugyan ijesztgettek, hogy majd meglátom, mennyire kényelmesebb volt a városban tanítanom... Nem volt igazuk. Ott is gyerekkel foglalkoztam, itt is. S ez a fontos. — Befogadták már a vit- kaiak? — Ö, hát nem vagyok én idegen ezen a tájon. A feleségemmel együtt tákosiak vagyunk, éveket tanítottunk, innen nem messze, Tisza- adonyban. Hogy befogadtak-e az itteniek? Ha szeretik az iskolát, akkor bennefoglal- tatnak a nevelők is. Csak néhány nappal kellett volna korábban jönnie. Van itt a gyakorlókertben vagy nyolcvan- almafa, az iskoláé. A szülők metszették meg, társadalmi munkában. Az eladott alma árából elvisszük majd a gyerekeket kirándulni, csak az értékesítéssel ne lenne annyi gond. Igaz, ez már nem a vitkaiakon múlik. — Hátrányosabb helyzetben vannak a vitkai iskolások, mint a naményiak? — Erre csak egyetlen példát mondok: a városi művelődési központban tartják az iskolások fafaragó szakkörét. A mi gyerekeink vannak a legtöbben. Az utcán ballagó Kiss Istvánnak már nincsenek gondjai a gyerekeivel. Rég kirepültek, ő maga is 71 esztendős. Azonban még mindig jó erőben, legalábbis erre utal a kezében lévő, sörrel, kenyérrel megpakolt táska. Van benne vagy húsz kiló. — Jönnek az ünnepek, a gyerekek, a barátok! — magyarázza, majd elneveti magát: — S a nyugdíjas ember ráér vásárolni. Bár várjuk, hogy a bolt is városi legyen. Aztán elindul, de még visszaszól: — Hát... ha nem találkoznánk, kellemes ünnepeket! Balogh Géza A Kossuth utcán egyre-másra tűnnek el a régi, elavult épületek, hogy helyükbe modem, többszintes lakóházak kerüljenek. A gimnáziummal szemben most szanálták le a területet. A lebontott épületek helyére egy 30 lakásos ház kerül, amelynek a kivitelezője a megyei építő- és szerelő vállalat. Az építkezést még a tavasszal elkezdik. Megújuló kórház Ebben az ötéves tervben szinte valamennyi elavult berendezését kicserélik, az épületet felújítják a vásáros- naményi kórháznál. A múlt évben műanyag ablakokat építettek be a felújítás során, s a huzat megszűnésében, a jóval kevesebb energia falhasználásában azonos hőmérséklet tartásával mutatkozott meg, hogy érdemes a korszerű anyagokat felhasználni. Folyik a tervezése a kazánház átépítésének is. Sürget az idő, ugyanis jó lenne még az idén gázfűtésre átállítani a környezetet szennyező szén- tüzelésű berendezést. A beruházókon a sor, hogy mindent megtegyenek a munka gyorsításáért. Á költségvetési üzem terveiből A felújításoktól a parkfenntartásig Az idén több, mint 13 millió forintos termelést valósít meg a városi tanács költség- vetési üzeme. Továbbra is az építőipari tevékenység szerepel a legnagyobb súllyal, de jelentős a köztisztasági és kommunális munkák részaránya is. A városi tanácsnak végzett felújítás és karbantartás együttes összege meghaladja a kétmillió forintot. A nyáron elkészül a gimnáziumi szolgálati lakás felújítása. A vitkai városrészen lakók örömére májusra befejeződik egy kisebb szakaszon a belsőségi vízrendezés. Ugyancsak felújítási munkákat végeznek a vitkai iskolában. Az állami lakások felújításánál, ajtók, ablakok javításánál, falszigetelésnél mintegy 760 ezer forintot használnak fel. A vonzáskörzetben lévő intézményeknél a nagydobosi napközis ebédlő korszerűsítése októberben befejeződik. Vaján a községi tanács épületének felújítása meghaladja az egymillió forintot. Dolgoznak még a mátészalkai és a baktalórántházi kórházakban, Jándon pedig a szolgálati lakást újítják fel. A költségvetési üzem felelős a városban a köztisztasági, parkfenntartási munkák elvégzéséért, tartja rendben a piacot. A parkok fenntartására 200 ezer forint jut, a szemétszállítás és a szeméttelep kezelése a közületek részéről meghaladja a félmillió forintot, míg a lakosság 140 ezer forintot fizet ezért a szolgáltatásért ebben az évben. Az alaptevékenységen kívül még szállításból, gépkölcsönzésből várható kisebb bevétele a költségvetési üzemnek. A munkák jobb elvégzése érdekében már a múlt évi fejlesztési alapból is tartalékoltak, s így az idén megvalósul a betonkeverő-telep létesítése. A gépi beszerzések között szerepel egy Skoda szemétszállító kocsinak a lekötése, valamint a dolgozók szállítására egy Ikarus autóbusz megvétele, a fuvarozáshoz pedig egy billenős teherautó vásárlása pótkocsival együtt. ■■ Ünnepi klubhét Tegnap zárult a vásá- rosnaményi ünnepi klubhét sorozata, melyet a KISZ-bizottság mellett a művelődési központ és a gimnázium kollégiumának ifjúsági klubja szervezett. A 23-i megnyitón nagy sikerű fórumot szerveztek, ahol Fazekas Tibor, a pártbizottság titkára, Cza- kó János városi tanácselnök és Szűcs Gyula, a KISZ-bizottság titkára válaszolt a fiatalokat érintő kérdésekre. Másnap Cseh Tamás dalénekes műsora vonzott sok érdeklődőt. A debreceni Ketten Színház politikai kabaréja 25-én volt, másnap Bory Zsoltot látták vendégül a klubhét alkalmából. Nem maradt el a diszkó sem a programból, valamint a Hobo Blues Band és a Rhe- Show együttes műsora. Az egyhetes rendezvény célja volt, hogy a városban alakuló* üzemi klubok fiataljai ajánlatot kapjanak a szabad idő hasznos eltöltésére. A járásban lévő kisebb klubok képviselői pedig olyan műsorokon vehettek részt, amelyeknek a megszervezése meghaladná erejüket. Egy kis helytörténet Krasznatelep A régi Kraszna-híd mellett sokan megnézik a partra vontatott hajókat. Mások a Tisza partján horgonyzó hajókat, uszályokat figyelik meg, kíváncsiak, hogy milyen célt szolgálnak. A Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóság tulajdonában lévő kis bázist 1939—43 között létesítették. A téli hónapokban a hajójavítás a feladata, de az árvédekezéshez szükséges szakfelszerelések egy része is itt készül. Az ács- és lakatosműhelyben csónakot, talicskát, saroglyát készítettek, a gát- őrszertárakhoz a felszerelést frissítették. A vízügy „flottilájának” feladata a meder rendszeres figyelemmel kísérése, mérések végzése, az uszályokon pedig fa-, kavics-, kőszállí- . ,,tás a töltések1 megerősítésére. Néhány szó az iskolákról, művelődési házról Például a bér... Kevesen tudják, hogy a város óvodáiban, általános és középiskolájában, a művelődési központban és a könyvtárban összesen 181 pedagógus és népművelő tevékenykedik. A felmérések szerint a nagy többség az ideális alkotó korban van, a létszám több, mint fele 35 éven aluli. A pályázati rendszert is segítségül híva évek óta alig akad betöltetlen állás az óvodákban és az általános iskolákban. Kedvezőtlenebb a helyzet a gimnáziumban, ahol viszont 3—4 állás üresen van. Jelenleg német, orosz, matematikafizika szakon van nagyobb hiány. Nehéz a közművelődési szakalkalmazottak letelepítése is. A pedagógusok továbbképzését elsősorban a szakmai munkaközösségeken keresztül oldják meg. Az óvónők részére a 6. számú óvoda, az iskola nevelői részére az 1. számú általános iskola bázisjelleggel biztosítja az önképzést és továbbképzést. Különösen az alsótagozati munkaközösség működik jól az egész járásra kisugárzó hatással. Jól oldotta meg feladatait az orosz, és a matematika-fizika munkaközösség is. Bár az utóbbi években komoly erőfeszítések történtek a pedagógusok bérének emelésére, azonban előfordul, hogy csak az alsó határt tudják megadni. Különösen az óvodákban és az általános iskolákban alacsony a „beállási” arány. így a kezdő, középfokú végzettségű óvónők és a főiskolát .végzett tanárok és tanítók fizetése alacsony. Szép eredmény, hogy az oktatásban, közművelődésben dolgozók közel egyharmada mozgalmi vagy miniszteri kitüntetéssel rendelkezik, ami bizonyítja, hogy tevékenyen kiveszik részüket a munka mellett a társadalmi életből is. Az oldalt összeállította: LÄNYIBOTOND
