Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1982. március 13. o Vathy Zsuzsa: közepes. Nem érdemiem meg a négyest. (Nagy nevetés.) Tanárnő: — Miért harag­szom rád? Gyerekek (súgják): A szemüveg. Demeter: — Nem haszná­lom a szemüvegemet. Tanárnő: — Azért is. És még ?... A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mondok. (Az osztályban óriási neve­tés. Ketten nem nevetünk csak, a tanárnő, és én, a ven­dég. Aztán mi is nevetünk, de nem tudjuk min.) — Mit nevettek? (Gyerekek, egymást nézik, és dőlnek a röhögéstől.) — Jancsi... Mi ez az óri­ási derültség? (A nevetés kissé alábbhagy, de senki sem szól.) Tanárnő (fegyelmezetten): — Jó ... letelt a két perc, ab­bahagyhatjátok ... ' Hár- sing ...Öa legszorgalmasabb gyerek... Krizsán, állj föl! Mi van a szádban? — Semmi. — Mi van a szádban?! (A gyerekek röhögnek, Kri­zsán eltátja a száját.) — A nyelvem. • — Akkor jó. Ülj le ... Kiss ... (Az osztálytitkár már rég­óta nem nyilatkozik. A ta­nárnő és a felszólítottak be­szélnek.) — Kiss, mi a véleményed magadról? — Mi? — Mi az, hogy mi?! — Nem értettem. — Akkor mondd, hogy tes­sék. Szorgalomból egyketted. Miért?... Megmondjam? Azét-t..',-- taM Az óra felénél tarthatunk. A hangulat derűs, a tanárnő, ha teheti, együtt nevet a gye­rekekkel, de szinte pillana­tonként változik a hangulat. A gyerekek dicséretét vagy dorgálását szidás, a komikus helyzeteket komolyak váltják föl. Nekem, gyerekekkel való foglalkozásban járatlannak, alig elviselhető ennyi hul­lámzás. Érzem magamban a tiltakozást: miért sérthetet­lenek a gyerekek, mitől olyan fölényesen kívülállók? Mi­ért csak a tanárt viseli meg az óra? — Hetesi. ö a legszorgal­masabb. Magatartás ötös, szorgalom... A gyerekek zúgnak. Magológép. — Nem jó volna mindegyi- kőtöknek, ha ekkora szorga­lommal tanulna? — Nem is érti, mit tanul. — De ha nem tanulna eny- nyit, talán meg is bukna. — Az biztos — zúgják a gyerekek. — Kovács. Szorgalom jó, magatartás jó. — Kivételezés! Kivétele­zés! — kiabálja az osztály. — Kovács ... Szerinted jó vagy rossz ez az osztályzat? Kovács hallgat. Valaki az osztályból: — Kapsz egy tízest, ha azt mon­dod, rossz. — Lázár. Magatartás né­gyes, szorgalom ötös. Meg vagyok veled elégedve. Az általános iskolához képest so­kat javítottál. Osztály: — Mi is. Mi is meg vagyunk elégedve. Egy nyugalmas perc kö­vetkezik. A gyerekek békésen hallgatnak, a tanárnő egy kis lélegzetet vesz. Én a feje­ket nézem. Kitűnően vágott frizurák, szép fényes hajak. Vajon maguk vágják? Vala­mennyien ápoltak, az utolsó divatot követik. — Sörös. Változó magatar­tás. Volt egy osztályfőnöki fi­gyelmeztetésed a kollégiumi verekedés miatt. Emlékszel? Amikor széttépted valakinek az ingét. Még gondolkozom rajtad ... Szvoboda. Megér- demled magatartásból a je­lest? — Meg. — Milyen véleménnyel vagy magadról? — Remek. — Ne bohóckodj. Miért ér­demied még? ..... ° — Mert aktív vagyok. És nagyszerű. Csöngetnek. Négy gyerek maradt a névsor végéről, holnap, az osztályfőnök szak­tárgyán, bonctanórán kerül­nek sorra. Búcsúzáskor a tanárnő vi- gyázba állítja az osztályt. A gyerekek kirobbanó jó ked­vűek, a tanárnő kicsit meg­viselt. — Gyerekek. Ez kötetlen óra. De ennél sokkal jobb magatartást és fegyelmet vá­rok. Viszontlátásra. Huszonegy kamasz kiáltja huszonegyféle hangon. — A-viszont-látásra! T anárnő: — Mai osztály- főnöki óránk feladata az osztály magatartásá­nak és tanulmányi munkájá­nak kiértékelése. Az osztály- titkár számoljon be az elmúlt két hétről. Az osztálytitkár nyurga ka­maszfiú. Ebbe az osztályba egyébként csak fiúk járnak. Szarvasmarha-tenyésztő első osztály. — Nem történt semmi. — Róznerről sincs jelente­ni valód? — Ja ... A Rózner egy ki­csit elkésett, ezért a Rákos tanár úr pikkelt rá. — Mi az, hogy pikkelt? — Szóval szúrta. — De hát, ha joggal, akkor az nem pikkelés. — Igen. Nem pikkelt, ha­nem szúrta. — Tovább. — Az osztályban leszakí­tottunk egy fogast, és egy plakát hiányzik. — A virágok? — Nem öntöztük a virá­gokat. A tanárnő fölemeli a hang­ját. — Miféle állatgondozó lesz belőletek? Ha a virágnak két hétig nem adtok vizet, még él. De ha egy állatnak, az el­pusztul! Addig nem mehettek le ebédelni, amíg meg nem öntöztétek a virágokat. — Folytathatom? — Folytasd. — Szemeteltünk. — Látom. Nézzétek meg. mi van Temesvári alatt. Hol­nap Tamást és Temesvárit elültetjük egymás mellől. Te­hát más nincs? ... Akkor a mai órán kiértékeljük az is­kolai, a kollégiumi és a gya­korlati magatartást. Én ol­vasom a névsort, az osztály­titkár elmondja az osztály vé­leményét. — Briják. Állj föl. Osztálytitkár: — Magatar­tás változó. Szorgalom köze­pes. Tanárnő: — Az egyik leg­problematikusabb gyerek. A tanács elé viszem. ... Demeter. Osztálytitkár: — Szorga­lom négyes, magatartás né­gyes. Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról? Demeter: — Én úgy gondo­lom, a magatartásom inkább két, ezért maradt emlékeze­tes a Hej, Sári rosszul lett, mert a szoknya hosszú lett kezdetű foxtrott, vagy a Ra- móóónaa titokzatos nevére komponált, nyúlós hangulatú tangó, — ahogy játszotta. Kvanduk úr a talpunk alá valót. (Csárdást nemigen ta­nultunk, nem volt már mó­di ...) A 6—8 hetes téli kurzusok próba bállal végződtek. Ez nemigen különbözött a többi, heti két alkalomtól, legfel­jebb annyiban, hogy aznap még külön belépődíjat is szedtek és nemcsak a tanfo­lyam tagjai vehettek részt. Ilyenkor még melegebb volt. Mert fűtöttek, hogy a mamák jól érezzék magukat. Nekünk azonban különben is mele­günk volt, hiszen „tisztessé­gesen” meg kellett hajolnunk a kijelölt partnernő előtt, il­ledelmesen megfogva a kezét, valamilyen nyakatekert, ter­mészetellenes, — de elegáns­nak mondott mozdulattal. Közben valami udvariasat illett mondani, jóllehet leg­inkább arra kellett volna vi­gyázni, hogy hanyatt ne es­sünk a bőven parafinozott parketten. Bosszantásunkra még a szellőztetési szünetek­ben is friss forgáccsal szór­ták meg a padlót (jelezve, hogy ez egy jól vezetett mű­intézet!), ezt aztán mi fekete, koszos latyakká tapostuk, sőt még tovább vittük a talpun­kon is, így még veszélyesebb helyzetbe kerülve a köves előszoba (=ruhatár) talaján. Többnyire a fiúgimnázi­umok diákjai jártak ide, eset­leg még a tanítóképzősök, akik meglehetősen lenéztek bennünket, gimiseket. Hiszen nekik bársony diáksapkájuk volt, egy évvel tovább jártak iskolába, így idősebbek is — tehát a diáklányok számára eleve vonzóbbak, nem is be­szélve arról, hogy a harmin­cas években már bizonyos bajtársi jelvényeket is hord­hattak: ezek közül a legirigy- lésre méltóbb az a 4—5 cm széles, többszínű, aranyszegé­lyű szalag, amelyet a prepák hanyag eleganciával hordtak, keresztben, a zakójuk alatt, mint a katonatisztek a zub­bonyon az ántántszíjat... A leányok is többnyire gimna­zisták, ritkábban polgáristák: meglehetősen harmonikus közösségben, finomkodó válo­gatás nélkül. Milyen nagyszabásúnak, fi­nomnak, elegánsnak tűnt ak­kor az „intézet”, a terem, az enyhén kölniszagú környezet! Ahogy barátommal most be­szélgettünk, kitűnt, hogy a múlt ősszel ő is bejött ide az udvarra, megnézni egykori nemes szórakozásaink szín­helyét, s mindketten szomo­rúan állapítottuk meg, hogy milyen kicsi, sivár, kisszerű az udvar, az épület, a környe­zet; meg is állapítottuk, hogy a nagyszerűség és a csillogás alighanem csak a fiatalsá­gunkra gondoló, megszépítő emlékezetünkben élhetett. De sebaj! A harmincas évek végére már több tánciskola is mű­ködött Nyíregyházán. Egyi­kük így hirdette magát: Uram, ön szögletes! Vegyen egy öthetes tánckurzust — Schildmájer- nél... De akkor már barátom és én is egyetemisták voltunk Budapesten, mint az a kisle­ány is, akinek kedvéért ké­sőbb ismételten is beiratkoz­tam egy újabb kurzusra ... A lebontott épület he­lyén hamarosan megin­dul az építkezés. Nagy­ra nőtt szülővárosunk újjá­született színházának művé­szei számára építenek ott, közmegelégedésre, lakásokat, klubot. De azért ha távoli kortársaink érdeklődnek majd, hogy merre is van az a színészház Nyíregyházán, az egyszerűség kedvéért úgy fogjuk megmagyarázni, hogy a régi, Kálmán Éva-féle tánciskola helyén ... Margócsy József Tanuló igazgatók A KÖZOKTATÁS RENDSZERÉBEN fon­tos szerep illeti meg a pedagógiai intézmé­nyek vezetőit. Nem véletlen, hogy az intéz­mények vezetésének kérdése a felsőbb szin­tű tanügyigazgatás figyelmének a közép­pontjába került. Senki nem születik vezetőnek. Természe­tes tehát, hogy az iskolaigazgatók képzé­sének és továbbképzésének igénye hosszú történelmi múltra tekint vissza. A felsza­badulás után különösen fontos feladat volt a vezetőképzés. A szocialista tartalmú és szerkezetű iskola megvalósítása elképzelhe­tetlen volt anélkül, hogy az iskolák akkori igazgatói és az utánpótlásra kiszemelt ká­derek ne ismerkedjenek meg a szocialista pedagógia alapelveivel. A minisztérium az 1950-es években folyamatosan szervezte az igazgatók háromhónapos bentlakásos isko­láját. Az iskola fennállásának több éve alatt számos Szabolcs-Szatmár megyei igazgató vett részt a tanfolyamokon. A hatvanas években országosan is, me­gyénkben is felismerték a vezetőképzés fontosságát. Ennek következtében a figye­lem az új ipari és mezőgazdasági vezetők képzésére irányult, s megkezdődött a veze­téselmélet kimunkálása is. A vezetéstudomány első pedagógiai adap- tápcióját a Szabolcsból elszármazott Kiss Gyula végezte el Budapesten, amikor a Fő­városi Tanács V. B. Oktatási Osztály szak- felügyeleti és továbbképzési csoportja az 1964—65-ös tanévben önként jelentkező fő­városi igazgatók részére vezetői tanfolya­mot szervezett. A tanfolyam kéthetente tartott foglalkozásokat, programja az isko­lavezetés politikai, pedagógiai tartalmát, valamint az iskolavezetést mint személyek funkcióját, a közösségi feladatokat ölelte fel. Szabolcs-Szatmórban 1970 előtt nem volt pedagógiai vezetőket speciális munkaterü­letükre felkészítő tanfolyam. Az igazgatók addig a pedagógus továbbképzés valame­lyik formájában vettek részt: szervezett ideológiai továbbképzéseken, pedagógiai­pszichológiai speciális tanfolyamokon, szakmai-módszertani munkaközösségi fog­lalkozásokon. A PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZÉSI KA­BINET létrejötte 1970-ben a differenciál­tabb továbbképzés igényét vetette fel. Fon­tos feladatként jelentkezett aj iskolaveze­tők- tudatos, átgondolt' vezetői továbbkép­zése. Első lépésként megerősítették a járá­sokban és a városokban működő vezetői és vezetőhelyettesi munkaközösségeket, majd 1971-től, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolához és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemhez csa­toltan, egyéves vezetőképző tanfolyamokon megkezdődött a tervszerű vezetőképzés. Szabolcs-Szatmár megye is igyekezett ki­használni a beiskolázási lehetőségeket. Az egyetemre évenként 4—5 középiskolai igaz­gatót, a főiskolára 1974-ig 60 általános is­kolai vezetőt iskoláztak be egyéves tanfo­lyamra. A tanfolyamokon részt vevő igaz­gatók záródolgozattal fejezték be vezetői tanulmányaikat. Az egyetemhez csatolt egyéves vezetőképző tanfolyami forma ma is él, a főiskolához csatolt a 70-es évek kö­zepén különböző okok miatt megszűnt. Ezeken a tanfolyamokon már érvényesült a komlexitás elve, a foglalkozásokon helyt kaptak ideológiai, vezetéselméleti, pedagó­giai, pszichológiai ismeretek. A megyei tanügyirányítás középtávú ter­ve alapján — az Országos Pedagógiai In­tézet segítségével — 1974 őszén beindult az első kétéves intenzív igazgatói tanfolyam. A középtávú terv szerint háromszor két év alatt a megye valamennyi általános iskola igazgatóját kétéves intenzív tanfolyamon felkészítik a vezetői feladatok ellátására. 1981-ben fejeződött be a harmadik tanfo­lyam. Ezeken a tanfolyamokon működő igazga­tók vettek részt. Ä beiskolázásokat a járási és a városi művelődésügyi osztályok vé­gezték. Az első csoportba a körzeti és a na­gyobb általános iskolák igazgatói kerültek. A tanfolyami beiskolázásoknál figyelembe vették a vezetők ciklikus megbízásából adó­dó feladatokat és lehetőségeket, valamint a társadalom által támasztott igényeket. Az felső tanfolyam még kísérleti jellegű volt. a második tanfolyam idején a kabinet mun­katársai — a kísérlet alapján — már az Országos Vezetőképző Központnak is készí­tettek tematikákat. A tanfolyamokon résztvevők havonként egy-egy alkalommal hallgattak előadásokat és vettek részt szemináriumi foglalkozáso­kon. A feldolgozandó témakörök felölelték a pedagógiai vezetés valamennyi fontos te­rületét. Az ideológiai témákat nevelés- és vezetéscentrikus szemléletű megfogalma­zásban dolgozták fel. Az általános vezetői tájékozódást a közoktatáspolitikai témák segítették. A vezetéselmélet a legfontosabb vezetői ismeretek és készségek elsajátítá­sához adott alapokat. A pedagógiai, pszi­chológiai témakör a személyiség és a veze­tés kapcsolatát vizsgálta. A nevelésszo­ciológia nevelésközpontú megközelítésben közvetítette a korszerű ismeretanyagot. A nevelés és oktatáselmélet témakör az isko­lai élet két nagy területének értelmezésé­ben és a gyakorlati megvalósításban igazí­tott el. A gazdálkodási és munkajogi isme­retek témakör a vezető önállóságából adó­dó praktikus teendőket közvetítette. A tan­folyam irodalomjegyzékének összeállításá­ban közreműködött az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, valamint a Besse­nyei György Tanárképző Főiskola néhány tanszéke. HA UTÓLAG IS, a három 2 éves inten­zív igazgatói tanfolyamon a megye vala­mennyi általános iskola igazgatója felké­szülhetett a vezetői feladatok ellátására. Elvben így van ez. A gyakorlat úgy alakult, hogy az 1981—82-es tanévben beindulhatott a negyedik tanfolyam. Menetközben annyi vezetőváltásra került sor, hogy a járási, vá­rosi művelődésügyi osztályok beiskolázási keretszámok alapján küldhették igazgatót a tanfolyamra. A kétéves intenzív igazgatói tanfolyam ki­nevezett vezetők részére már utólagos konst­rukció. Pótlás. Pótolja azokat a vezetési is­mereteket, amelyekkel a vezetőnek már ki­nevezésekor rendelkeznie kell. Mivel pe­dagógusképző intézményekben vezetőkép­zést nem tanítottak, pedagógiai vezetőkép­zés évtizedeken át a megyében sem volt, működő igazgatónak korábban, szervezett tanfolyamon nem volt lehetősége megis­merkedni a vezetéssel összefüggő kérdé­sekkel. Azaz mégis, de csak autodidakta módon. Ideális körülmények között igaz­gatónak már nem vezetői alapképzésben, hanem rvezetői továbbképzésben kell része­sülnie. Tehát a 2 éves igazgatói tanfolya­mok hiányt pótolnak. A Minisztertanács az állami személyzeti munkáról szóló határozatában szabályozza a vezetővel szemben támasztott követelmé­nyeket, a vezetői alkalmasság feltételeit. A határozat a politikai, a szakmai és a ve­zetői alkalmasság hármas követelményét fogalmazza meg. Nem szükséges felsorolni a támasztott követelményeket. Egy dolgot azonban szükséges hangsúlyozni: a neve­lési folyamat objektív logikája, a pedagó­gus közösség léte és fejlődése egyaránt megköveteli, hogy az igazgató személyében az iskolának erős és hatékony központú nevelőhatalma legyen. Az iskolavezetést is tanulni kell: a követelményeknek való megfelelés anélkül ma már nem képzel­hető el. Az iskolavezetés azonban nemcsak isme­retek kérdése. A vezetőképző tanfolyamok jó alapot adnak: vezetési ismereteket nyúj­tanak, vezetői szemléletet formálnak. Ézéri az alapon el lehet indulni. Nagyon fontosak a vezető jellembeli tulajdonságai. SOK FELADAT, NAGY FELELŐSSÉG hárul ma a pedagógiai vezetőkre. Hogy jól együttműködjék környezetével, nemcsak tőle függ. Egy-egy vezetőnek számtalan le­hetősége van konfrontációra szűkebb és tágabb környezetével. A feladatok, a gon­dok megoldása, a nehéz helyzetekből való kijutás fárasztó, nem könnyű számára. Sok lehetőség van hiba elkövetésére is. Így előfordul, hogy egy-egy vezető hamar „be­dobja a törölközőt”. Tény: a vezetőképző tanfolyamokon szerzett ismereteket alkal­mazni kell, a vezetőnek szüntelenül tökéle­tesítenie kell önmagát. A környezettel tör­ténő együttműködésben pedig vannak nem a vezető hibájából származó rendellenes­ségek is. Minősíteni, értékelni a pedagógiai vezetők tevékenységét a háttér ismerete nélkül nem lehetséges. Tóth László REICH KÁROLY: MESE­ILLUSZTRÁCIÖ KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Pedagógiai vezetőképzés Szaboics-Scatmárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom