Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. február 3. Hogyan szereti a várost? Válaszol: nyugdíjas, áruházi eladó, igazgató, diák Csucska Jenő, Maczali István, Bárdi László Ki hogyan értelmezi a város szeretetét? Elég-e csupán szavakkal rajon- ganl, vagy tenni is kell érte? A szeretni és szidni — néha váltogatják egymást, de többségében a változtatást, a jobbítás szándéka vezeti az indulatokat, érzelmeket. Mit mondanak mindezekről a város polgárai? CSUCSKA JENŐ nyugdíjas középiskolai igazgató a város egyik köztiszteletben álló személyisége, akiről méltán mondják: évtizedekig sok tekintetben meghatározó tényezője volt a városnak. És kár lenne múlt időben beszélni, amikor ma is tanít, orosz nyelvet és minden iránt érdeklődik, ami szűkebb és tágabb környezetében történik ... — Én negyvenöt óta vagyok kisvárdai. Azóta itt élek, és annyira megszerettem ezt a várost, az embereket, hogy nem mennék innen sehová. Nekem itt köszön a Sorompó utcai cigány éppúgy, mint a járásbíró és én köszönök mindenkinek ... A kapcsolatok vagy az „magától” a városfejlesztési, -rendezési tervek alapján halad a maga útján... MACZALI ISTVÁN a Szabolcs Áruház iparcikk-méteráru osztályának vezetője sem ős városlakó. Magyon született és mint kereskedelmi tanuló 14 éves korában kötött először barátságot Kis- várdával. Aztán ide is nősült ... — Talán azért is szerettem meg ezt a várost, mert itt kaptam lehetőséget arra, hogy a szakmámban megtaláljam azt, amire vágytam. Tíz évvel ezelőtt, amikor áruházunk megnyílt, az osztályon 11 milliós árukészlettel kezdtünk, most csaknem 25 milliós a készletünk. Én ezen is mérem a város és a környék fejlődését. — Néhány dolog, természetesen foglalkoztat. Ilyen például, hogy a város központja az évek során alig változott. Aki idelátogat és nem esik útjába az új lakónegyed, azt hiheti, alig változott valami. Arról is szoktunk beszélgetni a kollégákkal, hogy a város lakói többet is tennének a varos fejlődéséért, ha egy kicsivel jobban szervezSárosy Zoltán, Demeter László, Almási Emese a legfontosabbak. Itt mindig akad ember, akivel szót tudok váltani minden témáról. Jóízűen tudunk beszélgetni egymással... — Nem mondanám, hogy az érzelem nem kell a város szeretetéhez. Kell, igen fontos. Az is igaz, hogy ez kötelezi is az embert, tegyen is tehetsége, lehetősége szerint a városért A város egy darabkája az a hely, ahol dolgozunk, a munkahelyünk. Ügy gondolom, elsősorban a munkában kell becsületesen helytállni. De ettől több is szükséges, ki-ki hozzáértése ■szerint vállaljon részt a város formálásából. — Szeretném, ha megőriznénk a városunk intim, kisvárosi és bizonyos fokig családias jellegét. Erre még akkor is gondolnunk kell, amikor a gazdaságossági és egyéb sürgető feladatok szem előtt tartásával építjük fel az új lakónegyedeinket. Én a száz— százhúsz lakásos bérházakat kicsit taszítónak tartom. Jobb szeretném, ha valamelyest kisebb házakat építenénk, nehogy az új lakótelepek elszakadjanak, amolyan szigetként álljanak a város testében ... Két áruházi dolgozót is megkérdeztünk; ők milyennek látják a várost a forgatagban, szerintünk az egyes emberek formálhatják érdemben a település arculatát, nék a társadalmi munkát. Jó dolog az „Egy nap Kisvárdá- ,ért” mozgalom, a mi áruházi brigádunk is kivette a részét ebből, de jóformán nekünk kellett szorgalmazni, hová is menjünk dolgozni... BÁRDI LÁSZLÓ kiegészíti kollégája szavait is, a műszaki osztály vezetője, aki ráadásul tanácstag, ö a közlekedést említi, a régi fájó pontot a felüljáró hiányát, amit enyhíteni lehetne véleménye szerint, egy csatlakozó út megépítésével. Ez a város keleti oldalán haladhatna, és úgy jutna el az ipari övezetbe, a kórházig, így nem kellene átszelni a vasutat. Persze, jól tudja, ez is tetemes költséggel járna ... — Nem kívánságlistát mondunk, hanem a tényleges városi igényeket — folytatja. — Elkelne egy benzinkút a 4-es út mentén, mert sok a kocsi. Egy autós szakboltra is előbb-utóbb szükség lesz... SÁROST ZOLTÁN, a Bessenyei gimnázium igazgatójának véleményére is kíváncsiak voltunk: vajon az értelmiség mennyire szereti városát? — Ezt azzal is mérhetjük, hogy megszűnt a korábbi években elég gyakori elvágyódás, elvándorlás. A városban élő és dolgozó értelmiség nem átmeneti helynek tekinti Kisvárdát, hanem itt akar berendezkedni, részt kérni és vállalni a városért való munkából. — Talán nem veszi senki közhelynek, ha azt mondom, az értelmiség sokat tehet azért, hogy az itt élőkben erősödjön a városlakók tudata, a múlt hagyományainak ismerete, a jelenben való még jobb munkálkodás, a város hírének-nevének öregbítése. Legyen szó a kórházi gyógyító munkáról, vagy iskolák egy-egy kiváló teljesítményéről, országos vetélkedőkön, tehetségpróbán való dicséretes helytállásról. Ezek egyben városunk rangját, szellemi hírnevét is gyarapítják. A szellemi urbanizációért — különösen a várossá válás óta — úgy érzem, mind többet tesz az itt élő értelmiség is. Két diákot, a holnap városlakóit, netán majdani vezetőit is megkérdeztük; milyennek látják a tizenévesek szemével a várost, jól érzik-e magukat, milyenné szeretnék formálni Kisvárdát? DEMETER LÁSZLÓ, a IV. c osztály tanulója, először azt említi, milyen zökkenővel járt még az ő számára is, hogy a Lenin utcai régi házból az új lakónegyed egyik összkomfortos lakásába költözhettek. Egy kicsit elszigetelve érzi magát, kevés az alkalom a hasonló korúakkal való társalgásra, a szórakozásra. — Végül is megtaláljuk egymást, ha nagyon akarjuk — magyarázta — de a művelődési háztól több rendezvényt, fiatalokat csalogató műsort várnánk. Persze azt is tudjuk, hogy jelenleg nem gondtalan a művelődési ház helyzete, néhány intézmény, szerv is itt kapott helyet, mert a belvíz tönkretette néhány közintézmény épületét. De nagyon öszejött, hogy a könyvtár is halódik és december óta a mozit is bezárták ... ALMÁSI EMESE a IV. bből megerősíti, hogy az iskolai rendezvényeken kívül kevés hely várja őket, pedig különösen hétvégeken, az ötnapos munkahéten erre mind többen igényt tartanának. Azt is szóba hozza: ha egy fiatal mondjuk alaposabban el akarna mélyülni valamelyik idegen nyelv tanulásában, erre a városban szinte nincs lehetősége. — Ez nagy hátránya a városunknak — folytatta —, s Lacival megegyezően a nagyobb városok . előnyeit állította szembe a kisvárosokéval. ök jobban vonzódnak a nagyvároshoz. Igaz így mesz- sziről csak az előnyeit látják. Később, a tapasztalatok még alakíthatnak elképzeléseiken, s meglehet: tíz, vagy húsz év múlva nagyobb városszerető patrióták lesznek, mint azok a fiatalok, akik esküvel mondják; soha nem vágyódnak el Kisvárdáról... Kilincselés nélkül... K ik keresik fel a városi-járási pártbizottság munkatársait ügyes-bajos dolgaik intézése közben a napi fogadóórákon? Ezekről tájékozódtunk a közelmúltban. A feljegyzések tanúsága szerint a panaszos — vagy elintézésre váró ügyek — három főbb csoportba tartoznak. Első a lakás, második az elhelyezkedés, vagy munkahely-változtatás, netán a munkahelyen ért sérelem, a harmadik az óvodai, bölcsődei elhelyezés. Negyediknek még felzárkóznak olykor a szociális ellátási, pontosabban segélyezési kérelmek is.. • Naponta hat—nyolc ember mondja el* személyes panaszát a pártbizottságon, akik közül a tapasztalatok szerint három—négynek az elintézésre váró ügye jogos és támogatásra is talál. így vizsgálta felül az egyik esetben a tanács a lakáskiutalási listát és vették fel az erre jogosult családot is a lakáshoz jutók soraiba. Más esetekben munkahelyi, üzemi, vállalati munkajogi, vagy, hasonló kérdésekben intézkednek a pártbizottság , munkatársai. Olykor az egészségre káros munkakörülmények között dolgozó ember ügyében tesznek lépéseket, illetve a munkahelyi vezetőkkel közösen keresik a megoldást az egészségileg károsodott, csökkent teljesítőképességű, de munkahelyéhez hűséges dolgozó foglalkoztatására. A pártbizottságon kopogtató panaszosok egy része előzőleg már járt az intézkedésre illetékes állami, tanácsi, vagy éppen munkahelyi vezetőnél, de ott kérése nem talált meghallgatásra, vagy számára kedvezőtlenül alakult. Többen viszont nem is tagadják, hogy egyből a pártbizottsági fogadóórára jöttek el, mert így jobban bíznak ügyük elintézésében. A pártbizottság munkatársai nem mulasztják el időközönként levonni a tanulságokat az olykor sok intézménynél kilincselők, majd a fogadóórán „vigaszt” keresők ügyeiből. Még mindig akadnak felületes ügyintézések, tájékozatlanság, türelmetlenség, amely joggal kelt ellenérzéseket a saját ügyében járókelő emberben. Néhol elmarad az egyértelmű, egyenes válasz, az ésszerű magyarázat. Ezért folytatják útjukat más fórumoknál az állampolgárok. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy az igazukat keresők között akadnak olyanok is, akik eleve bizalmatlanok az ügyben illetékes szervekkel szemben, ezért inkább „feljebb” keresik a támogatást. O politikai munkások fontos tapasztalatokhoz, információkhoz juthatnak e találkozások tapasztalataiból, az állampolgárok közérzetét, hangulatát rontó kisebb- nagyobb jelenségek gondos elemzéséből. A felesleges kilincselések csökkentése, vagy elkerülése vezeti őket, amikor rendszeresen felhívják azoknak a szerveknek, intézményeknek a figyelmét, ahonnan a legtöbb panaszos érkezik a fogadóórákra. A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kisker, kisvárdai ür.~ letházában 22 millió forintot forgalmaztak a múlt évben. Üvek ajándéktárgyak, papír-írószer, játékok és bőr díszműáruk bő választéka található ebben az üzletben. (E. E.) I _____Busz, bolt, bölcsőde | Ötnapos gondokkal JANUÁR I-TÖL Kisvárdán is áttértek az ötnapos munkahétre az üzemek, intézmények és a szövetkezetek, s február 1-től a tanácson is csak egy, de intézkedésre jogosult ügyintéző fogadja azokat, akik máskor nem érnek rá ügyeiket elintézni. A város üzemeiben, intézményeiben dolgozók áttérését jelentős előkészületek előzték meg, ám január elseje után mégis kiderült, hogy nem sikerült tökéletesen mindent megoldani. A közlekedésben például a helyijáratok fél 7- től 8 óráig és 13—15 óra között félóránként, egyébként óránként közlekednek este tízig, s új vonás az is, hogy a vidéki járatok fele nem a vasútállomásra megy, hanem az ipartelepen áll meg. Ebben már októberben megegyeztek, a gyakorlatban azonban kiderült, hogy nem kalkulálták be a sorompó miatti — sokszor tekintélyes — állásidőket és a végállomás áthelyezése sem váltott ki egyértelmű elismerést a dolgozók körében. Az újabb egyeztető tárgyalást holnapra, február 4-re tűzték ki. A bölcsődék nyitvatartását a munkahelyek reggel fél 7-re kérték, a zárás ugyancsak fél 7-kor van, szombaton pedig 6 órától délután 2-ig tart nyitva a Felszabadulás lakótelepi gyermekintézmény. Itt minden olyan gyereket fogadnak, akinek elhelyezése szombaton is indokolt, tehát akinek a szülei szombaton is dolgozik. Az óvodák 6—18 óra között, szombaton 6—14 óra között tartanak nyitva. Szombati nyitvatartásra minden körzetben egy óvodát jelöltek ki, de miután minden szombaton más-más óvoda tart nyitva az óvodákban dolgozók szabadnapjai miatt, ezért a szülőket mindig tájékoztatják: hová vihetik gyermeküket szombaton. Természetesen az óvodákra is érvényes, hogy csak azokat a gyermekeket fogadják, akiknek a szülei dolgoznak. A KÖZPONTI körzeti orvosi rendelő szombat reggel 7-től hétfő reggel 7 óráig tart ügyeleti szolgálatot, de a város lakóin kívül 12 község betegeinek az ellátását is meg kell oldani a két ügyeletben lévő orvosnak. A kereskedelemben gondok tapasztalhatók. Mért igaz, hogy azok az élelmiszerüzletek, ahol több eladó van, ott a munkanapokon csak fél órával csökkent a nyitvatartási idő, a szombati nyitvatartás miatt, de mivel a szövetkezet is, az élelmiszer-kisker. is csak házon belül egyeztette boltjainak nyitvatartását, egymással nem tanácskoztak, előfordul, hogy egy körzetben négy boltból három is zárva tart hétfői napon. Emiatt a városi tanács egyeztető tárgyalásra hívja a szövetkezet és az élelmiszer-kisker. vezetőit, így várható, hogy rövid időnJaelüi megszűnnek a panaszoké Két ABC — az olajosház'alatti és a gólya — szombaton délután 4 óráig tartanak nyitva. Lényeges változás, hogy míg korábban vasárnap csak két helyen lehetett tejet és kenyeret venni, január 1 óta öt helyen: az Árpád bisztróban, az Utasellátóban, a finom falatozóban, a Várda étteremben és a Vöröshadsereg úti bisztróban vásárolhatnak. A NAPOKBAN tehát két egyeztető tárgyalás lesz, amely feltehetően változást hoz majd a közlekedésben és a boltok nyitva-, illetve zárvatartásában, de ha a város lakóinak ezután is gondja, panasza lesz, továbbra is forduljon a tanácshoz, s ha az igények reálisak, újból változtatni fognak. Kisvárdal oldal, összeállította: PÁLL GÉZA A Kisvárdai Bessenyei GySrgy Gimnázium talán még 1911-ben, — amikor megépült — akkor sem volt olyan mutatós, szép, mint most. Jelentős anyagi költség meUett a patinás épületet felújították. A hetvenéves gimnáziumban az első tanévet 1911—12-ben kezdték. Ma az épület falai között a városból és a környező községekből 85S tanuló sajátítja el a középiskolai tanulmányokat. (Elek Emil felvétele) AgSKISVÄRDÄN
