Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

1982. február 3. Kelet-Magyarország 3 Mérnök és munkás N em vitás: a modern termelés, a műszaki haladás elképzelhe­tetlen a magas szintű tu­dás, az ismeretek alkotó al­kalmazása nélkül. De ahhoz a korszerű technikán kívül fontosak az emberek közötti kapcsolatok is. Munkások, mérnökök, technikusok a megmondha­tói, mennyi értéket ment­hetnénk meg, ha az elgon­dolások valóra váltásához, már az előkészítésnél job­ban igényelnénk a differen­ciál-, meg az integrálszámí­tás rejtelmeiben lehet, hogy járatlan, de a maga, szak­máját, munkakörét kiváló­an értő, több évtizednyi ta­pasztalattal rendelkező szakemberek véleményét. Egy fiatal mérnöktől jól­eső érzéssel hallottam, hogy neki rengeteget segít egy idős szakmunkás. Már szá­mos, „egyébként elvileg” helyesen megoldott egyenlet végeredményének a gyakor­latba, a szerszámgépre való átültetésénél kapásból meg­mondta: miért nem megy, s azt is, az ötlet miként való­sítható meg. Ez nemcsak a tapasztalt szakmunkás se­gíteni akarását, emberségét dicséri, hanem a fiatalem­ber hozzáállását is. A fiatalember leszáll papír­ja, diplomája „magaslatá­ról”, ha úgy tetszik kéri, el­fogadja, tettekben alkalmaz­za az egy célért együtt lép­téket. így felszabadítja az ipari termelés fejlődéséhez nélkülözhetetlenül szüksé­ges és fontos, az emberi kapcsolatokban rejlő tarta­lékokat. S a mindig tanul az ember örök igazságnak en­gedelmeskedve, a mindenki tud valamit, amit én nem — tényének elismerésével fé- nyesedik elméje, csiszolódik gyakorlata, tökéletesedik munkája. Lehet, példája nem egye­düli, de azt hiszem, (sajnos) még messze az általánostól. Cselényi György A MEKOFEM MEGRENDELÉSÉRE a milotai Uj Élet Tsz melléküzemében 2,2 millió bútor' pántot gyártottak a múlt évben. Ebből 300 ezer darabot csehszlovák exportra szállítottak. Másik termékük a Csepel Vas- és Fémmű által gyártott szabászgépek kései, amely szintén exporttermék. Képünk: asszonyok szerelik a rugós bútorpántokat. (Elek Emil felv.) JÁRDA, KÚT, BUSZVÁRÓ ÉS A TÖBBIEK Estézők Szatmárban Kérdeztem Jenei Lajost, a Csengeri Nagyköz­ségi Közös Tanács elnökét, hogy mit vár a szamos- tatárfalvai falugyűléstől. Mondta: „Igyekeztünk jól szervezni. Mindenkinek személyesen írtunk, úgy hívtuk meg.” — Két „közéleti” este kö­veti egymást rövid időn be­lül. Nem sok ez? — Közönség biztos lesz és a beszélgetésnek akkor is van értelme, ha újólag és teljes nyíltsággal elmondjuk a nagy­község és a társközségek gondjait, terveit... Négyszázból negyvenen Közönség volt. Gondosan rendbetett terem, és viszony­lagos meleg várta az érdeklő­dőket. Bódi Lajos, a gyűlés szervezője, a Hazafias Nép­front és tanács nevében kö­5 zinte bele- éneklik mos­tanában az ember szájába a sajtot — mondta barátom, az arany­kezű mester.J‘lU*- Amit akarsz, azt csinálsz. Kisválla­lat, kisszövetkezet, kisipar. Csupa kis- kis. Egy kis butik, egy kis vendéglő, egy kis zöldséges. Ebben én nagy fantáziát látok. Tenni kellene ne­kem is valamit! — Mit? — Volt nekem egyszer egy nagy találmányom. A lejtős ablakzsanér. Hiánycikk. — Mi az, hogy lejtős? — Egyszerű, de nagyszerű. ' Mo­mentán a zsanér, ugye az nem lej­tős, csak sima egyenes. Éppen ezért, ha kinyitod az ablakot, az nyitva is marad. Ha viszont a zsa­nér lejt, mondjuk hatvan fokban, akkor a kinyitott ablak, vagy ajtó automatikusan be­csukódik. — De minek csukódjon be az ablak. Minek csu­kódjon, ha kinyi­tod, például szel­lőztetni a lakást? — Hát ez az! Ezt még nem tu­dom. Mert az egész műszakilag tökéletes. Az elmé­let is ragyogó. De minek csukódjon be az ablak azon­nal? Ha erre én most magyarázatot tudnék adni, ak­kor fixen fix ala­kítanék egy kis­vállalatot. Am, hagyjuk a lejtős zsanért. Törjük a fejünket máson. Zacskós radiátor Törtük. Javasol­tam a nyúl-, a nutria-, a libate­nyésztést. — Ki van talál­va — legyintett az aranykezű mester. — ötlet kell. Fá­ból vaskarika... De mi az isten zúg ebben a lakásban? A lakásban tényleg zúgott va­lami. Az elektro­mos légfrissítő, páratartalmat er­jesztő elektromos gépi készülék. Mu­tattam. A mester, az aranykezű kör­bejárta a szobai szökőkutat. — Vacak —, je­lentette ki. — Ez zúg, ez eszi az ára­mot és a levegő száraz. Az ember­nek ötpercenként kiszárad a szája, a torka és szét­megy a feje. — Tudsz job­bat? — Tudok. Olcsó, nem zúg és nem ráz. Veszel négy-öt tejeszacskót, bera­kod a radiátorok bordái közé, s meg­töltöd vízzel és a víz párolog. Garan­tált őserdei pára­tartalom. — És a zacskó nem esik ki? — A sok eszed az igen. A zacskó a víz nyomására a radiátorok bordá­zataihoz igazodik. Fix. — Na és, ha lyu­kas az a zacskó? — Ha lyukas, akkor meg is ér­demied ... Kipróbáltam. Pompás. Éjszaka nem szárad ki az ember torka, nem fáj a feje. Nem zúg az elektromos páratermelő. Kez­dek megbarátkoz­ni a betonfalak­kal, a közpon­ti fűtéssel. Egy dolog viszont ag­gaszt. Az én arany­kezű mesteremből, barátomból soha sem lesz kisvállal­kozó. Akinek ilyen egyszerű, de nagy­szerű ötletei van­nak, mint a nylon­zacskós radiátor, az nem viszi sokra. Hacsak rá nem jön, hogy mire jó az, ha a kinyitott ablak lejtős zsa­nérál azonnal be­csukódik. Seres Ernő szöntötte a résztvevőket, ö maga elégedetlen volt a meg­jelentek számával, de a négy és fél száz lakosú kisközség­ből eljöttek így is negyvenen. Majd tízszázalékos résztvétel ez, érv a falugyűlések szüksé­gessége mellett. Az a negyven ember, aki eljött, szinte kivétel nélkül részt vett a tanácstagi beszá­molókon is. Ez már meggon­dolásokra késztet. Tény, hogy egy nagyobb településen ahol több ezer ember él, más a tartalma a falugyűlésnek és más a tanácstagi beszámoló­nak. Ott egy-egy körzet gond­jait, amelyek az első alka­lommal megfogalmazódtak, együtt lehet látni a többi ta­nácstagi körzet egy korábbi közéleti fórumon már kikris­tályosodott gondjaival. A fa­lugyűlés ott lényegében ösz- szegzés, a nagyobb mértékben való gondolkodás. Itt? Joizu beszélgetés A nagyközségi közös tanács elnöke részletesen beszámolt a tanács munkájáról, gazdál­kodásáról, lehetőségeiről és a terveiről. Kilenc társközség és az anyaközség problémái között Szamostatárfalváról is, de a dolgok természetéből adódón egy-egy községre né­hány mondat jut. Mit adott akkor a fórum? Felszólaltak így is kilen­cen. Játszván a számokkal írhatnám, hogy a résztvevők huszonöt százaléka. Ez na­gyon szép mutatószám lenne, pedig ehhez hozzá kell ten­ni, hogy a kilenc felszólaló közül volt aki kétszer, há­romszor, négyszer is szót kért. A szót kérek — szót ka­pok szoros fegyelme jóízű be­szélgetéssé szelídült a Teme­tő utca járdájáról, egy rövid árokszakaszról, egy kútról, a buszmegállóról. Ennyiről és nem többről, hiszen a társa­dalmi munkában épített jár­dához is úgy kellett kiügyes­kedni a tanácsnak a járda­lapokat. Munkaközben el­romlott és lefagyott egy kot­rógép. Gyakran befagy egy kút. Épült egy autóbusz-váró­terem, de a fagy beálltával nem tudták befejezni az épí­tését, így most az zárva van. Nem nagy gondok, de for­málnak egy közösség közér­zetén. S ez a közérzet egy ilyen kis településen rendkí­vül érzékeny. Különös mon­datnak hangzik, de az igények­nek történelmi háttere, van. Ha Szamosbecsen a szom­szédban, ha Szamosangyalo- son, a másik társközségben vagy bárhol, a Csengerhez tartozó településeken épül valami, akkor abban a pilla­natban igényként jelentkezik a többi társközségben is. Történelmi háttere van fal- vaink versengésének, adott esetben ellenségeskedésének is. Közösen gondolkozni még most tanulunk. És ez min­denképpen a fórum mellett szól. Intézkedés helyben A kérésekre az érintett szervek képviselői válaszol­tak. A félig kész buszmegálló azért van zárva, mert nem akarták félkészen átadni. A megoldás: kinyitják és tava­szig is használhatja a lakos­ság. A lefagyott kotrógépet az első enyhüléskor elviszik, és tavasszal folytatják az árok építését. A kereskedelemmel kapcsolatos bejelentésekre az ÁFÉSZ megbízottja, a világí- gításra kapcsolatosra a TI- TÁSZ képviselője válaszolt. És a beszélgetés eredménye­ként megnézetik a kutat, megoldást találnak arra, hogy helyben is lehessen fűtőolajat kapni. Jogos kérésekre hely­ben is születtek intézkedé­sek. Ilyen értelemben ered­ményes munkamegbeszéléssé lett a gyűlés. Hangzott el hasznos javas­lat arról, hogy a volt tanács­ház udvarán alakítsanak ki játszóteret. A válasz: építse meg a lakosság és a tanács majd élő sövénnyel segít. Hangzottak el teljesíthetetlen kérések is. Gázcseretelepet kérne a falu, mondván, hogy a három kilométerre lévő szomszéd községben van. Pa­nasz hangzott el a kenyérről. Néha kevés, néha «ok, gya­korta másnapos. Az ÁFÉSZ válasza ebben az esetben sem ígéret, hanem pontos tájékoz­tatás volt. Legtöbben ezt is elfogadták, mert egy-egy ki­sebb közösségben talán még nagyobb rangja van az őszin­te szónak, mint egyebütt. Igen, de... Kérdezhetnénk, hogy né­hány héttel az azonos gondo­kat is megvitató tanácstagi beszámolók után szükség volt-e erre a gyűlésre? A résztvevők elégedetten men­tek haza. Így hát azt mond­juk igen, de megfontolandó, hogy kistelepüléseken az ilyen közeli időpontok jók-e? A szervezőktől munkát kö­vetelnek, törődést, időt. Ugyanannyit mintha hónapok telnének el a két gyűlés kö­zött, és nemcsak a résztve­vők, hanem a szervezők, a tanács képviselői is több út- ravalóval térhetnének haza. Bartha Gábor „Ez a pénz a mienk...“ Hová lesz az energia? Meleg volt, hát kinyitották az ablakokat. Nyolcvan em­bernek eszébe sem jutott, hogy a fűtést kellene lezárni. Pe­dig a KISZ-klubban rende­zett párttaggyűlésen az ener­giatakarékosság is napiren­den volt. A szünetben aztán az energetikus elzárta a sze­lepet. Az esetet Kőhalmi Ta­más, a MOM mátészalkai gyárának energetikusa már példaként hozta szóba a tag­gyűlésen. Az energiacsoport és kazánüzem vezetője ugyanis az energikus in­tézkedések híve. 200 tonna pakura — Az energiaszolgáltatás sok pénzbe kerül, de sajnos, ezt sokan még nem érzékelik. Pedig ez a pénz a miénk, jobban kellene rá vigyázni. A fűtés a gyárban évente mintegy 25 millió forintot visz el. Egy-két százalék is bizony sokat jelent. Nem mindegy, hogy ezt megtaka­rítjuk vagy elpazaroljuk. Az energetikus szigorúságá­nak meg is van az eredmé­nye: alig néhány éve még 4200 tonna pakurát fűtöttek el a négy kazánban, tavaly és azelőtt már csak négyezret. — Hogy hogyan lett két­száz tonnával kevesebb ? Higgye el, nem kaptunk bele sérvet. Körülbelül ennyi volt az a tartalék, amit könnyű­szerrel elő tudtunk venni. Természetesen csak úgy ma­gától nem ment. Kezdtük az­zal, hogy beszereztünk több mint kétszáz hőmérőt. Min­den frekventált helyiség: ka­pott egyet. Aztán rájöttünk, hogy ez nem minden: a hi­deget hamarabb észreveszik, mint a túlfűtést. A mi em­bereinknek kell rendszeresen ellenőrizni az előírt hőfoko­kat. Lassan megszokják így kezdték el a fűtést két éve, így csinálják már ebben a fűtési idényben is. Eleinte itt-ott morogtak is érte. Kü­lönösen ott, ahol kevesebb volt a mozgás, kevésbé volt feszített a tempó. — Itt a gyárban húsz fok a felső határ, de tőlünk fej­lettebb országokban ez alatt is dolgoznak a munkahelye­ken. Lassan itt is megszokják az emberek, hogy télen még a fűtött helyiségben sem lehet ingujjban, blúzban és papucs­ban dolgozni. Mi üzembizto­sán fűtünk, tartani tudjuk az előírt hőfokokat. Nincs szük­ség „túlbiztosításra”, s külö­nösen arra, hogy végül az ab­lakokon keresztül távozzon a meleg. A rendszeres ellenőrzés mindig hatásos. Az energia­csoportban dolgozóknak is megvannak erre a receptek. Az éjszakai túlfűtéseket pél­dául a legjobban elárulják a nyitva felejtett ablakok. A legjobb alkalom erre a haj­nali öt óra, amikor váltás van. Az ablakok ilyenkor mindent elárulnak. — A következő lépés, hogy a funkciójának megfelelően szervezzük át az épületek fű­tését, hiszen az egy műszakos helyiségeket nem kell mindig melegen tartani. Például a porta miatt egy egész sor épületet fűteni kell. Az egy funkciójú épületek, helyisé­gek külön-külön fűtésével is rengeteg energiát lehet még megtakarítani. így már azt a három műszert is a rendelte­tésének megfelelően tudjuk majd hasznosítani, amelyeket ebben az évben szerelünk fel. Kevesebbel — többet Van eredmény a villamos- energia-megtakarítás terén is a MOM-ban. A fázistényező- javító berendezés beépítésé­vel évente több száz ézer fo­rint visszatérítést kapnak a TITÁSZ-tól. Kevesebb ener­giával produkáltak többet. Például tavaly az első fél év­ben — 1978-hoz viszonyítva — 12 százalékkal több villa­mos energiával negyven szá­zalékkal több értéket állított elő a gyár. — Sok villamos energiát takarítottunk meg azzal, hogy a csarnokok világítását át­szereltük. A korábbi öt he­lyett ma már 20—25 helyen lehet ki-bekapcsolni a neon­sort, vagyis ahol nem kell, ott nem ég. Szakaszolással ezt még tovább lehet osztani dolgozó egységekre. Nagyon örültünk annak, amikor az ipar beharangozta a nagyobb teljesítménnyel és kevesebb energiával működő neonokat. Számításunk szerint ezzel további húsz százalék villa­mos "energiát lehetne még megtakarítani, hiszen csak a két csarnokban 3500 neon van. Sajnos, nem' lehet besze­rezni. Tóth Árpád A család, ahol vendégségben voltam a minap, egyetlen szobát fűt, abban is lakik. Mi felnőttek a konyhában ültünk le és onnan csodáltuk a két gyereket, ötéves az egyik, hat a másik. És azon a há­rom és félszer négy méteren, ahol két felnőtt kikerülni se tudja egymást, a két gyerek bújócskázni kezdett. Jaj, tévedés ne essék, tudom én a lakáshelyzetet, tudok a magam életéből is sok szomorúságot. A két gyereknek van igaza. Azon a tenyérnyi helyen megspó­rolt örömükben tudom, hogy a bújócskajáték örök. Na persze mi felnőttek ezt nehezen értjük meg, és talán én se érteném, ha nem segít a szerencse ahhoz, hogy két héttel később lássam ugyanúgy á két gyereket, akkor már egy két és fél szobás lakásban. Az anyjuk mesélte, hogy az első napon még meg­csókolták a szobát, a másodikon viszont, kitalálták a hason bújócskát és azóta a guggolós, a négykézláb és a futós bújócskát is. Ez utóbbi minden szerencsésebb kor­társamnak ismerős, mert nekünk még legalább egy jó futáshoz volt helyünk ebben a világban, és a futós bujócska nem más, mint az egykor volt ipiapacs. Más dolog, hogy ezt a gyerekeknek nem mesélte senki. Kita­lálták ők azt maguktól is: Mit írjak a történethez? Télbezárta gyermekeink szószólójaként csak annyit: én úgy gondolom, hogy a bújócska öröm. A játék is öröm. Megnyomoríthatom a szűk hellyel, a gyermek akkor is felöltözteti azt csuda ruhába és hisz is benne, mert neki ez dolga. A mi dol­gunk pedig, hogy megértjük ezeket a játékokat. B. G. •«••••••••«•••••••••«•••••••a««*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom