Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
1982. február 27. Q KM hétvégi melléklet Életre nevelni ) É rettségi bizonyítványt az alma mater ad, de vizsgázni az életben kell a diáknak. Óriási felelősség hárul ezért arra a pedagógusgárdára, amely nemzedékeket indít el az élet útján. S bár az a társadalmi-gaz- dasagi élet különböző hatásai, valójában az a pedagógia, az a szemlélet vizsgázik, amellyel erre felkészítették az ifjú nemzedéket. Váci szép szőke városában, Nyíregyházán csaknem 10 ezer fiatal tanul a középfokú oktatási intézményeinkben. Közülük az idén is sokan készülnek az ÉLETRE. Igaz, a mindenkori tanterv törvény, valójában mégis a pedagógustól függ, hogy a törvénynek ne a betűje, hanem a szelleme, á reformnak a jó hatásai érvényesüljenek neveltjeik életszemléletén, felfogásán, hogy a korhoz igazodva lépjenek majd ki a növekvő követelményeket támasztó világba. Van olyan pedagógus, aki az egész embert nézi, vizsgálja. Személyiséget formál, világnézetet ad útravalóul tanítványának. Orientálja, felkészíti a nehézségek leküzdésére, s arra, hogy tudja: az élet bonyolult és nemcsak jóval, hanem ellentmondásokkal, gondokkal is találkozik majd, melyeket le kell küzdenie. Akadnak szűk látókörű oktatók is, akik kimondottan csak tantárgyukkal, a matematikával, biológiával, történelemmel stb. törődnek. És azon kívül' ár világon semmi nem érdekli őket. Embert formálni’ személyiséget kibontani, ez a korszakos feladat. Nem csupán oktatni, de nevelni is! Nyíregyházán az okta- tók-nevelők száma meghaladja az ezret. Három százalékuk valamilyen kitüntetés tulajdonosa, melyet kiváló oktató-nevelő munkáért, a fiatalok neveléséért kaptak. Szép példái vannak, hogy a Nyírség fővárosának, középfokú oktatási intézményeiben — tanított, nevelt diákok sokasága állt helyt az országos vetélkedőkön, versenyeken. A nyíregyházi 107-es és a 110-es ipari szakmunkásképző intézetek növendékei az országos versenyeken is helytálltak. A szakközépiskolások a szaktárgyi versenyeken kerültek dobogóra. A híres Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolából került ki tavaly az orosz nyelvi verseny országos győztese. E sikerek közös kovácsai a diákok és a pedagógusok. Az eredményekben sokévi munka, nevelés van. Csak korszerű marxista—leninista felfogású, dialektikus gondolkodású, haladó életszemléletű pedagógusok képesek felkészíteni tanítványaikat a holnapra, az életre. De erre a pedagógusnak is fel kell készülnie. Rajta is múlik, hogy az iskola falai között eltöltött évek az életre készítsék fel az ifjúságot. Az ő hitvallásától, elkötelezettségétől is függ, hogy lát-e a diák életcélt, van-e eszménye, felkészül-e testileg- szellemileg a boldogságra, az életben majdan tapasztalandó küzdelemre, a kudarcok elviselésére. Ehhez arra is szükség van, hogy az ember megismerje önmagát. Roppant feladat hárul ebben a jó pedagógusra. önmegismerését kell elősegítenie az ifjú embernek. Bizonyos, a kötelező ismeretek mellett olyan készségeket szükséges elsajátíttatni a tanulókkal, amelyekkel tudnak is valamit kezdeni az életben. C supán egyetlen gondot említek a sok közül, az oktatási-nevelési folyamatból. Ezt így fogalmazta meg a pedagógus pártbizottság titkára: „Nem tudjuk a diákokat a rendszeres munkára (tanulásra) nevelni.” Báj, mert következménye az, hogy ezt az életben is folytatják, s lemérhető a munkafegyelem lazaságában, a morális gondokban. Megoldásuk komplex feladat: pedagógusé, családé, társadalomé. Farkas Kálmán BÓDI A KERESZTAPA O 1 «i »»11 * ffPff ff szorosra kötött cipotuzo A közelmúltban öt kis- várdai fiú együttest alakított. Sokáig törték a fejüket, aztán úgy döntöttek, hogy ők lesznek a Cipőfűző együttes. Érdekes név. Ezt is akarták a fiúk. Óvakodtak attól, hogy fellengzős, vagy „agyonhasznált” nevet vegyenek fel. A „keresztapa” Bódi László így emlékezik a névadásra: — A Petőfi rádióban egy érdekes műsort hallgattam. A riporter bemondta, hogy külföldieknek több magyar szót leírtak, többségük a „cipőfűző” szót tudta kiejteni legjobban. A franciáknak különösen ■ tetszett ez a szó. A műsor után társaimnak bedobtam az ötletet, helyeseltek, így vettük fel a Cipőfűző nevet. A jó hírű Bessenyei György Gimnázium diákjai és volt diákjai alapították az együttest. Szárnybontogató, még alig összeszokott zenekarról van szó. Éppen látogatásunk előtt bontották fel a levelet, amelyet a nyíregyházi rádió zenei szerkesztője küldött nekik. Az áll a levélben, hogy a rádió március elején felvételt szeretne készíteni velük. Izgalommal készülnek, ez lesz az első nagyobb szereplésük. Bár nagynak mondható közönség előtt léptek fel Kisvárdán a várszínpadon, a művelődési házban, tapsoltak nekik Záhonyban és Tiszavasváriban, és a sóstói KISZ-iskola hallgatói előtt is sikert arattak. Az együttesnek nincs vezetője. A cipőfűző mindkét végén egyforma, a fiúk is egyformák akarnak maradni. Ezért a bemutatást kezdjük tálán a névadó Bódi Lászlóval. A Bessenyei György Gimnázium harmadikos tanulója. A helyi Kodály Zoltán Általános Iskolába járt, itteni tanulmányai mellett plusz még zongorázni tanult. így természetes, hogy ő az együttes zongoristája. Továbbképzésre, csiszolódásra a nyíregyházi zenei stúdióba jár. Érettségi után a budapesti Bartók- Béla Zeneművészeti Szakiskolán szeretne tanulni. Kovács Gábor szintén harmadikos a gimnáziumban, ő gitárt penget a zenekarban. Tanulás után esténként a város zeneiskolájában klasszikus gitározást tanul. Zenei pályán szeretne elhelyezkedni ?! Szilágyi László is harmadikos a gimnáziumban. Ö az énekes. Némelyik számot parodizálva énekli. Nagy László Attila ta- » valy érettségizett a gimná- jj ziumban, most felvételire * készül. A Bartók Béla Ze- \ neművészeti Szakiskolán 1 szeretne tanulni három j évig, aztán zeneoktató is [ lehetne. Faragó Ferenc, az „öreg” j 24 éves. Tapasztalt, „vi- \ lágjáró”. Budapesten ács- | állványozó szakmát szer- j zett, aztán az NDK-ban j dolgozott három évig. Sze- \ rencsés véletlen, hogy a j német városban hosszú jj . ideig szerződtetett román együttes gitárost keresett, s Mivel ipari tanuló korá- jj bari jól megtanult gitároz- jj ni is, próbálkozott a roma- jj noknál, akik több hónapig ä befogadták maguk közé. í Feri most az öntödei Vál- « falatnál anyag-kiadó. A - szakmáját elhagyta, de a \ gitárját nem. Takács La- jj jós a kulisszák mögül segíti a zenekart. Tavaly érettségizett a gimiben, s a felvételire való készülődés mellett menedzsel és technikuskodik. Sikeres felvételi után a nyíregyházi tanárképző főiskola fizika-technika szakán szeretne tanulni. .v-kba kerül a felszerelés. \ diákok zsebe pedig nincs kitömve. Az együttes patronánst keres. Nábrádi Lajos Az ÉVISZ-ből sokfelé visz az út Szilárdságot mér a diák Mostanában sorsukat meghatározó döntés előtt állnak a végzős diákok, így van ez Nyíregyházán a Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközép- iskolában is. Az iskola újságja, a Diákélet legutóbbi száma bő terjedelemben foglalkozik a pályaválasztással. Ebből a tájékoztatóból is kiderül, hogy az ÉVISZ-ből sokfelé visz az út. A kínálat nagy, a választás, még inkább az elindulás mégis nehézségekkel jár, gondot jelent. Zajlanak az események az iskolában. Február 27-én lesz a szalagavató, a továbbtanulóknak lassan postára kell adni a jelentkezési lapokat, május elején ballagás, aztán érettségi, aztán ... Mi lesz aztán? Kérdeztük három diáktól a negyedik osztályban. Dér István magasépítő szakon tanul. Jó kedvű, derűlátó fiú. Látszik rajta, hogy kevésbé izgul mint azok, akik tovább-jkí- vánnak tanulni. „Érettségi után a termelésbe akarok menni” — mondja prózaian, határozottan. Szükség is lesz rá. Tudja, hogy nem jelent majd nagy gondot az elhelyezkedés, hiszen az újsághirdetések közt is gyakran olvashatjuk, hogy X, meg Y vállalat kőművest keres. Érettségizett szakmunkás akar lenni, a „csak” elhagyásával. Többször hallotta, hogy tekintélyük van e szakma képviselőinek. Több lehetőség közül választhat, de egyből olyan vállalatnál szeretne munkát vállalni, amely külföldön is dolgozik. Ezért gondol a SZÁÉV-re vagy az ÉPSZER-re. Persze azt is tudja, hogy nem a kezdőket jelölik ki külföldi munkára. Szorgalmasan fog majd „hajtani”, hogy pár év múlva kikerülhessen valamelyik külföldi építkezésre. Tisztában van vele, hogy külföldön nehezebb, vagy szokatlanabb körülmények között és többet is kell dolgozni. Mégis szívesen vállalja. Elfogadható az ezzel kapcsolatos magyarázata. Világot lát, bővíti szakmai tapasztalatait, végül, de nem utolsósorban több pénzt keres. Sejti, hogy sok pénzre lesz szüksége, ha majd a saját házát építi. Hogy hol, még nem tudja. Szülei Vásárosnaményban laknak. Az elmúlt nyáron ezért is ment a helyi építőtőipari szövetkezetbe gyako- latra. Mint mondja, valóban fontos termelő munkát bíztak rá, a szakmát gyakorolta, nem a bevásárlást. A munkásokkal is jól kijött, ezért is gondolja, hogy első munkahelyén nem lesz túl nehéz a beilleszkedés. Ábrán Zsuzsa mélyépítő szakra jár. De hozzá teszi, hogy az órákon a magasépítés és a „vizes szakma” lényegét is megtanulják. Ma még halk szavú lány, de így tizennyolc évesen is eí tudja magát képzelni egy munkahelyen sok-sok szaktárs között. Nincs szándékában tovább tanulni. Soha' nem is volt. Megkérdezték már -tőié: nem hibázta el a választást, amikor ebbe a „fiús” szakközépiskolába jött? Válasza nem. Tanítónő, tanárnő például sohasem szeretett volna lenni. Kétszer is a KE- MÉV-hez ment nyári gyakorlatra. A fiúkkal egy sorban rakta a falat, és a vakolásnál is kente a maltert. A vállalat vasbetonszerelő telepén is keményen dolgozott. Mint mondja, a KEMÉV korszerű laboratóriumában főleg a szilárdságmérőkkel, a sokat tudó műszerekkel ismerkedett szívesen. Mivel Nyír- bogdányban lakik szüleinél, az elmúlt nyáron már a Kis- várdai Építőipari Szövetkezetben gyakorolt. Főleg a családi házak építkezésein. így a kisebb „cégről” is van fogalma, rendelkezik égy összehasonlítási alappal. A KE- MÉV-nél tanultakat jól kiegészítette Kisvárdán. Jól „vette” a gyakorlati munkát, alkata, beállítottsága miatt mégsem a termelés élvonalában akar elhelyezkedni. Valamelyik építőipari vállalatnál, vagy szövetkezetben íróasztalt szeretne. Magyarázza, hogy szakkérettsé- gi bizonyítvány jogosítványt jelent neki az előadói munkakörhöz. Fontosnak tartja az íróasztalnál végzett munkát is, hiszen a termelés szigorú rníggifjje. g‘ nélkül elképzelhetem'. Íróasztalt nehezebb lesz találnia; mint Pistának kőműves kanalat —- mondjuk neki. Ezzel egyetért, de hozzá teszi, hogy az ÉVISZ-ben szerzett szakérettségivel nem lehetetlen elhelyezkedni. Jónás József vízügyi szakon tanul. Várhatóan a következő négy-öt évben is. Róla könnyen elhisszük, hogy szereti a tantárgyakat és majdan a szakmájának is szerelmese lesz. Érthető, hiszen Komlódtótfalun az árvíz rombolta le r. szülői házát. Alig múlt hatéves akítor. A Osztályfoglalkozás az ÉVISZ-ben. Gyakorlati foglalkozáson Jónás József, Ábrán Zsuzsa és Dér István. (Gaál Béla felvételei) folyók medre, a Szamos völgye általános iskolás korában is sokat foglalkoztatta. Hozzáteszi: nincs olyan nagyra törő vágya, hogy majd ő megzabolázza £ folyókat Csupán védekezni akar a vizek kártékony hatása ellen. Az utóbbi nyáron Csenger térségében a Felső-Tisza-vidék:' Vízügyi Igazgatóság területén gyakorolt. Szándékosan nemcsak a munkások és a technikusok, hanem a mérnökök munkáját is élénken figyelte. Ugyanis az elmúlt napokban töltötte ki a jelentkezési lapot. A budapesti Műszaki Egyetemen szeretne továbbtanulni. Különböző fiatalok, másmás elképzelésekkel. Közös bennük az optimizmus. Elképzelésük szilárd „talajra” épül... N. L.
