Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
1982. február 27. O Melléküzemág: közismert szokványos kifejezés, gyakorta talán unja már az olvasó is. Egy kihívóan csinos és feszes húsú fiatalasszony válasza K. községben: — Ez csak maguk szerint szokványos és unalmas. Éltek volna csupán egy órát is olyan megaláztatásban, mint én, akkor aligha vélekednének így. Itt áll velem szemben R-né. Két gyermek anyja, de nem látszik rajta: olyan üde és jókedvű, mint tizenhat éves korában lehetett. — Mert mióta itt van ez a varroda, azóta mi asszonyok is — emberek lettünk. Mondja a fiatalasszony, hogy ezek után úgy érezte, nincs más hátra, mint a kötél. Falu szégyene lenne, ha mint az ujjam, hazakérez- kedne a szüleihez. Mit lehet hát itt tenni? Hallom, ebben a tsz-varrodában napról napra szépülnek a lányok, az asszonyok. A korábbi ünneplő ruhájukban járnak műszakba és a varrodában papucsot húznak. Többen sprét meg dezodort használnak izzadás ellen és összedobják naponta a forintokat dupla feketére. Magabiztosak, nem félnek attól, hogy mi lesz este, ha részegen érkezik haza a kocsmából az „uruk”, vagy mi lesz holnap, ha Iskolába kell engedni a gyermeket. Emancipáció ez is — szabolcsi módra. Angyal Sándor A nyíregyházi Rozsréti Kertek protocolluma 1820-tól Nyíregyháza Város 1820. márc. 13-án még újólag bérleti szerződést kötött a gróf Károlyi Házzal, de nem sokkal ezután 1820. október 28- án Benkő István főbíró 8 pontból álló Statútumot („Határozásokat”) is aláírt a város határában lévő futó homokos területek („folyó homokos plágák”) gyümölcsös kertek számára történő kiosztásáról és a földhasználat feltételeiről. Mindezekről ma nagyon kevés adatunk és fogalmunk lenne, ha a szóban forgó Rozsréti Kertek közösségének egyik legutolsó tisztség- viselője: id. Simkovics Gyula (született: 1904) nem őrizte volna meg a II. világháború viszontagságai közepette is a régi Jegyzőkönyv-et. Ezt a protocollumot 1974 óta több ízben kölcsön kértem, átolvasgattam, s anyagát méltónak ítélem a szélesebb körű megismerésre. A „Jegyző Könyv” feliratú, kemény kötésű könyv 180 számozatlan oldalt tartalmaz. Mérete: 35,5 cm hosszú, 25,0 cm széles és 2,5 cm vastag. Merített papírlapjain jól felismerhető a magyar koronás címer vagy ML víznyomás. A jegyzőkönyvben 1820 és 1944 között végeztek — nem mindig sorrendben — bejegyzéseket, amelyek lényegileg négy fejezetre tagozódnak: I. A nyíregyházi Határban lévő Homokos Plágák gyümölcsös kerteknek (ún. Élesházi kert vagy Rozsrét) való szétosztási adatai 1—32 oldalt tesznek ki. Ezen rész 1—3 oldalán olvasható a Károlyi Ház és Nyíregyháza város elöljárósága által 1820. okt. 28-án kötött megállapodás, amely egymagában is rendkívül értékes várostörténeti emlék. II. A Kertek közönsége tisztújításait (inspector, de- putatus^, kisbíró, és kerülő választása) és a hozott rendszabályokat a következő 33— 76. oldal tartalmazza. Külön papírlapon jegyezték fel a Felügyelő és Deputatus, a Kisbíró és a Kerülő eskümintáját. III. A legterjedelmesebb Adás-vétel rovat a 77—140. és 170—180. oldalakon található. Először 132 birtokos nevét jegyezték be. IV. A jegyzőkönyvnek „Az Élesháti Kert, Gazdák Neveji és Kenyér adásrul szollá lajstrom Esztendő szerint” fejléccel kezdődő része a 141—169. oldalakat öleli íel. „A földet felfogó Lakosok ... négy esztendőkig semmi adót, azután pedig holdanként egy-egy forintot pengő pénzben fognak fizetni... Senki ne merészeljen oly szándékkal Kertnek való helyet elfogadni, hogy azt egy s két esztendőkig főzelékkel beveteményezvén, azután pedig eladni szándékozna; hanem tartozik ki-ki azt a legközelebbi két esztendők alatt gyümöltsös oltványokkal, szilvafákkal beültetni. Máskülönben az máskép cselekvő az annak idejében leendő vizsgálat alkalmatosságával Kertjének elvesztésével fog büntettetni... Minthogy ezen Homokos Plágák egyedül gyümölts Kerteknek osztattak annálfogva abban több vagy kevesebb szőlőtőkét ültetni azonnal leendő kivágása büntetése a latt tilalmaztatik.” összesen 66l/2 nyilas földterület került 'kiosztásra (1 nyilas terület = 1600 négyszögöl). A Kertbeli Közönségnek volt bizonyos önkormányzata. Rendszerint a Város Házában összegyűlve választották meg évente (1830- tól négy évenként) a következő tisztségviselőket: inspectorok (felügyelő), deputatások (küldöttek), kisbírók, kerülők „kik is a szokott mód szerint hivatallyokba beiktattak”. A rozsréti gazdáktól évenként 4 kenyeret szedtek a kerülő részére, de a tiszségvi- selők a hivatal évében nem fizettek kenyeret. Volt év (1826), ajnikor a 2 inspectornak „egy arany” fizetését szavazták meg. A megmaradt eskü-formulák közül a kerülő esküjét ismertetjük: Én N N, akit az Élesháti Kert kerülőjének jóindulatúan megválasztottak, esküszöm az élő Istenre, hogy minden Lakosnak vagyonát, legyen az ház, szőlő vagy fáskert, a kártól megőrzőm, s a Gazda Uraknak járó illő tiszteletet mindenkor megadom. Isten engem úgy segéljen. Ámen.” A Károlyi Ház és Nyíregyháza városa 1820. okt. 28-án kötött Megállapodás-ának adás-vétel része Érdekes és jellemző az 1871. jao- 22-i közgyűlés azon adata, hogy a Kertben való állattartási tilalom megszegéséből befolyt büntetések 1/10-ét „a helybeli Kórház” javára fordította az „Élesháti avagy Rozsréti Kertek Közönsége.” A nyíregyházi telepesek kezdettől fogva sokat szenvedtek a futóhomoktól. Ekével vetettek és a földet szalmával takargatták, védték, hogy a szél el ne vigye a magot. Kölest és rozst termeltek kezdetben búzát nem. Csak a város környéki földeket trágyázták, s a távolabbi szállások (bokrok) földjét pedig a legelő jószág járta. A futóho- m?kot |ik^c.fávái1 .igyekeztek megkötni;' '’Ugyanezen célt szolgálta a szőlőművelés is, amelynek engedélyezése érdekében már 1757-ben szőlőtelepítésre alkalmas földet kértek a földesuraktól (Pe- theő Rozália, Károlyi). 1790-ben újabb szőlőtelepítésre alkalmas hely kijelölését kérte 135 szegény lakos azzal az indokkal, hogy semmi földdel nem bírnak. Az Úriszék 64 személynek megengedte a telepítést. Ezen 1820. évi Statútum az Élesháti Kert vagy Rozsrét homokos plágáinak gyümölcsös kertek létesítése céljából történő szétosztásáról intézkedik. A Város Elöljárósága és a Károlyi-ház közötti megállapodás biztosította a szakszerű gyümölcstermelés feltételeit. A Kertek Közönségének gyűlései a Kert „törvényei” megszabása révén voltaképpen a paraszti onkoi- mányzat megyei kezdeményei. Nyíregyháza történetében az örökváltság (1803 és Í824X határkőnek tekinthető, amely lezárta a feudális korszakot és megnyitotta a polgári fejlődés útját. Kétségtelen, hogy a város rendkívül gyors gazdasági, társadalmi és szellemi haladását az örökváltság alapozta meg. Az átmeneti félfeudális időszak jellegzetes alakulása (a földesúr főleg a dézsma kedvéért osztotta ki, a „rendszabályok” között a testi fenyítés is szerepelt, s mégis volt bizonyos fokú „saját törvénye” is a gazda „uraknak”) volt a Rozsréti Kert, amelyből később a város egyik szőlőskertje alakult ki. Idővel azonban a szőlőskert jellegüket is elvesztették ezen szőlők, mert nagyrészt lakóházak épültek rajtuk. Dr. Fazekas Árpád KM hétvégi melléklet Asszonyok szabadulása Mondja a fiatal tsz.-elnök: „Az én elődöm nem volt égj kikupáit elme, amikor szólt, vastagon fogalmazott. Gyakornok koromban én írtam neki az összes beszámolót, meri hogy hasznosabb munkát tejfelesszájú koromban nemigen bízott rám. Egyszer azt mondja nekem az elnök: na Jani most nagyon fontos fórumon kell beszámolni arról, hogy mi a fészkes fenéért csináltam én ebben a faluban konzervgyárat, melléküzemként. Szedd össze azt a nagyeszed, kanyarints nekem egy ékesszóló beszámolót, amitől még a megyei elvtárs is könnyre fakad... Majd két nap múlva azt mondta az öreg: ne írj te semmit, Jani, megoldom én ezt a kérdési másként. Így esett meg az a szokatlan dolog, hogy a fontos pártfórumon a mi téeszelnökünk előterjesztés helyett ötliteres befőttesüvegeket rakott a testület elé, mondván, hogy ettől többet ő nemigen tud mondani; kóstolják meg, és ha nem ízlik, akkor mondják el a véleményüket. uram, hogy azt maga el sem hinné nekem.” ... Taxival vitt haza en- gemet az én Janim! Istenem, hajlandó voltam mindent elfelejteni, összevarrtak szépen, a körülményekhez képest egészen jól voltam. Otthon Jani teát főzött, vizet melegített, lábvizet, és mondta, meglásd, minden olyan szép lesz ezután. Mondta és én elhittem neki, mert olyan hi- hetően hangzott. Végül azt mondta, elszalad a boltba, hoz nekem egy kis sósmogyorót meg töltött csokoládét... Csak másnap este jött haza. Pontosabban ekkor hozta haza a téesz zetorja, merthogy még akkor is olyan részeg volt, képtelen volt a saját lábán megállni. Amikor lesegítették a zetorról, nagyon megsajnáltam, nem is szóltam neki egy árva szót sem. Másnap, amikor nagy betegen magához tért, akkor próbáltam a lelkire beszélni. Tudja kérem, akkor ha pofon üt, még néztem volna valakinek. De csak nyüszített, mint egy fába szorult féreg és remegett a keze a sok elfogyasztott italtól. Hányinger fogott el, kirohantam a tornácra, levegőzni... hogy ebben az „izgi” szerelésben megvesznek majd az Aljosáék a csinos Natasákért. ★ A „főnökasszony” lehajtja a fejét. — Néha azt hiszem, szétmegy a fejem az idegességtől. Varrjuk ezeket a szép cuccokat, olyan az egész csarnok, mint egy nagy báli forgatag, tudjuk azt is, hogy ez a mi kis semmi téeszünk ezzel komoly valutát hoz az államnak, és én mégis legszívesebben sírni tudnék... Mert a Jani... Higyje el, úgy szerettem, mint senkit azelőtt a világon. Még anyámat se. Hanem amikor az a nyavalyás szőlő kezdte elvenni az eszét, pokollá vált az életünk. Erika akkor már megvolt, harmadik éves, Ferikével voltam éppen terhes. Jani két téeszbeli haverjával lement a pincébe, ittak sötét estig, s amikor kérve kértem, Janikám, aranyos Jani- kám gyertek fel, késő este van, akkor Jani feljött és nekivágott a falnak. Másállapotban. Bevitt a mentő a városi kórházba, egy teljes hétig nem engedtek haza. Jani jött elibém egy barátja autóján. Akkor azt hittem, még minden jóra fordul... „Ne írja ki a nevemet, nagyon szépen kérem, meg a község nevét se, mert ráismernének az emberek, józanul a volt uram is, és akkor ... Szóval én csak annyit szeretnék elmondani, hogy áldja meg az isten azokat, akik kitalálták ezt az egészet. Mert, ha nem alakítják ki a kis varrodát, akkor én, még most is úgy élek az uram mellett, mint egy állat. Ez az igazság. .. Pedig én nagyon szerettem az uramat, amikor hozzámentem. Akkoriban már a fiúk szöktek a faluból, a téesz elől, és mi lányok itt maradtunk, teljes kilátásta- lanságban. Képzelheti, mi feszült bennünk. Én akkor értettem meg Solohov egyik regényét: igen, igaza volt, a fiatal férfi és a nő az őrületig meg tud bolondulni, ha nincs partnere. Hát én ezért is voltam nagyon boldog. Akkor már másfél lányra jó esetben egy fiú jutott, és nekem egy jóképű, izzig-vérig férfit juttatott a sors, Jani személyében. Százszemélyes esküvőt tartottunk, éjfél után Janival rjiegszöktünk a nászágyra és én akftVif azt hii%n, egész életemre beestem "a rtteriyor- szágba... ★ ... Először az volt a furcsa, hogy Jani kötötte az ebet a karóhoz: vegyünk egy kis darab szőlőt, mert az adja a tekintélyt a faluban. Hallani sem akartam róla, mert nekem jobban hiányzott egy csempés fürdőszoba, de Jani hajthatatlan maradt: ő tudja, hogy a falu szemében csak az valaki, akinek legalább négy sor szőlője van ... Te jó isten! Tízezer forintot adott oda azért a francos szőlőért, ami aztán megrontotta az egész életünket. Mert Ja- ni azután csak oda járt ki metszeni, permetezni, kocs- csolni. Megszűrt vagy hatszáz liter savanyú bort, ahhoz hordók kellettek, meg etetni, itatni a sok potyaleső szüre- telőt. Mondtam neki, Janikám, édesem, nem hiányzik ez nekünk, a cukor is drága feljavítani azt a zavaros löty- työt. Ekkor vágott szájon először úgy, hogy vérezni kezdett az ínyem ... ★ A varrodában. Lehetnek vagy ötvenen. Idősebbek, de főleg v fiatalok. Dezodorillat lengi be a helyiséget, amely korábban istálló volt. Pety- tyes ruhát varrnak az asszonyok meg a lányok, szovjet exportra. Mondja is egyikük, Közbevetőleg más: — Nagyon jólinformáltnak tetszik lenni. Igen, én elváltam attól az állattól, és azóta kezdem felfogni, hogy mit jelent — embernek lenni. Már az esküvőnk napján megütött, s azt mondta, jó ha asszony ezen az estén is emlékszik rá, hogy hol a helye. Alul — így mondta és én iszonyatosan szégyelltem magamat. Két évet jártam a szomszéd faluban lévő gimnáziumba, jól is tanultam, de egy iskolabálon jött a jövendőbeli uram. Gyenge voltam, ez az igazság. Szegény anyám, telesírt egy zsebkendőt, édesapám előbb megpofozott, azután elment a kocsmába, és annyit ivott, hogy két napig csak epét hányt. Mégis meglett az esküvő. Kellett, merthogy úgy lettem ... Valahányszor kimegyek szegény apám sírjához, aki három éve meghalt, úgy érzem, hogy egy kicsit én is a gyilkosa voltam. Mert hiába szabadkoztak, féltettek a szüleim, nekem csak ő volt a minden. Aztán első gyermekünk születésekor egy teljes hétig nem józanodott ki, a másodiknál meg azt se tudta, hogy fiú-é vagy lány. Isten ellen való vétek ilyet elmondani idegennek, de tessék elhinni, hogy az italtól a végin már azt sem tudta, mit csinál szerencsétlen ember. Én annyi undorító ruhadarabot mostam tisztára, kedves „Szerencse is kell az élethez, uram. Akkor a nagy kétségbeesésem közepette akadt itt egy idősebb ember, a tsz elnöke, aki dacolva az ellenzőkkel, megkötötte a szerződést a városi ruhaüzemmel. A téesz ingyen és bérmentve juttatott megfelelő épületet ötven asszony és lány foglalkoztatására. így jutottam én is munkához. Persze, ez nem ment ilyen simán. Akkor még együtt voltunk az urammal. Mondtam neki, Jani én elmegyek munkát vállalni a varrodába. Tudja, mit mondott? Azt mondta a szégyentelen, hogy nem munkát vállalni jövök én ide, hanem kurvál- kodni. Akkor én olyan gyűlöletet kezdtem érezni iránta, hogy az't ki sem lehet szavakkal fejezni. Nekem Janin kívül senkihez sem volt közöm az életben, ezt a gyermekeink egészségére mondom. Szerettem Janit, és el sem tudtam volna képzelni, hogy mással is ... Hát ezért fájt nekem annyira a gyanúsítás, különösen akkor, amikor Jani már majd minden este tehetetlenül, részegen fordult be a fal felé... — Mi van most? — Szerettem, de elváltam tőle. az ilyen lim-lom ember szégyen egy nő nyakán. Persze, ha nincs itt ez a kis varroda, akkor talán még most is töprengek és tűrök, vagy a kötél. De itt már van tisztességes keresetem, nem mentem haza a két gyermekemmel anyámék nyakára, hanem ellátom magunkat. Jani előbb portás lett, majd éjjeliőr, de két hónapja már onnan is menesztették. Iszik, csak feszt iszik... Soltész Albert: Sóstói fák
