Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-24 / 46. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. február 24. Jubileumi park A városközpont legszebb parkja, pihenőterülete lesz a következő években is a művelődési ház és a Mező Imre körút által határolt Jubileumi park. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ zászlóbontásának negyedszázados jubileuma tiszteletére a fiatalok március 21-ig nagyszabású társadalmi munkát szerveznek. A tanáccsal és a népronttal közösen munkálkodnak azon, hogy felújítsák a játékokat, újakat helyezzenek ki, rend- betegyék a téli viszontagságok után a parkot. Ennek a tervei már elkészültek, s a következő napokban 800— 1000 fiatal részvételére számít az ifjúsági szövetség. Szomszédolók A város üzemeinek, egymás munkájának jobb megismerésére szerveznek havonta egy- egy szabad szombaton programot a fiatalok. Az áprilistól induló sorozatban egy-egy üzemi klub, az ifjúsági szövetség helyi szervezete fogadja az üzemek képviselőit. Délelőtt sportvetélkedőket tartanak, délután különféle kulturális programok szórakoztatják a fiatalokat, de az esti diszkó sem marad el. A szervezők abban bíznak, hogy egy-egy alkalommal 150—200 fiatal talál magának hasznos elfoglaltságot, s tájékozódik a szomszédos üzem életéről, munkájáról. Ismeret mindenkinek Húszezer érdeklődő Egy kis helytörténet Raktárakkal kezdték Érdekességek egy szakdolgozatból Patriotizmus — érdekkel...? Városlakók kérik A mai ládagyár helyén állt Vásárosnamény első ipari létesítménye, a Braun Andor tulajdonát képező téglagyár, amely 1907-ben épült. Az évente 3 millió téglát és cserepet előállító üzem ma már nem számítana nagynak a maga 70—80 munkásával. Ám nem árt tudni, hogy ezt az üzemet számíthatjuk az első ipari munkahelyként — amint az kiderül a város iparföldrajzát feldolgozó szakdolgo-' zatból, amelyet Vö'jtko Bertalanná nevelő készített. A szakdolgozatból szerezhetünk tudomást az első, állami tulajdonban lévő ipari üzemről, a dohánybeváltó és fermentálóról is, amely 1911 - ben létesült, de a raktárak építését már 1901-ben megkezdték. A felszabadulás előtt a dohánybeváltó nemcsak begyűjtötte a dohányt, hanem fermentálta is. öt járás tartozott hozzá: a vásárosnamé- nyi, fehérgyarmati, baktaló- rántházi, csengeri és mátészalkai járások egy része. Létrejöttében elsődleges telepítő tényezőként szerepel a terület nagyméretű dohány- termesztése. Szerepet kapott a telepítésben a szállítás is, hiszen a beregi területekhez itt volt a legközelebbi vasútállomás. A régi dohányfermentálóban a gépesítés minimális volt. Nehéz fizikai munkával az itt dolgozó 6—800 ember természetes úton végezte a fermentálást. A felszabadúlás előtt évente átlagban 10—12 ezer mázsát fermentáltak. A dohány beváltása december 7-től februárig tartott, a fermentálás februártól augusztusig. A fermentált dohány többségét a hazai dohánygyárakba szállították, de mintegy 7 százalék exportra került Hollandiába, Belgiumba és Németországba. Az üzemet a felszabadulás után korszerűsítették, bár a fermentálást megszüntették. Felvásárló- és tárolótelepként működik. A begyűjtött mennyiség viszont a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt az utóbbi években csökkent. Hogy egy város lakói mennyire viselik szívükön lakóhelyük sorsát, az elsősorban abból derül ki, hogy egyszerűen elfogadják-e olyannak, amilyen, vagy tesznek is érte valamit... Ajándékkapu a városnak — A közelmúltban bekopogott hozzám Vezse Béla ger- gelyiugomyai kisiparos. Azt mondta, szeretne egy díszkaput ajándékozni a városnak. Megörültem a javaslatnak. Körülnéztünk, s találtunk is egy helyet a kapunak. A há- zásságkötő terem bejáratánál áll majd. Czakó János, a Vásárosna- ményi Városi Tanács elnöke büszkén említi az iparos felajánlását. Persze a település minden egyes lakója nem tud ilyen bőkezű lenni városához. De a tanácstagi beszámolókon készült feljegyzésekből kiderül: sokan vannak akik nemcsak kérnek, . de 'hajlandók tenni is lakóhelyükért. — Egyre több javaslatot kapunk. Az emberek társadalmi munkákat vállalnak, amire szükségünk is van. Például a csapadékvízárkok, a járdák építésében, a parkosításban. Lapozzunk a feljegyzésekben. Vezse Sándor tette szóvá: a régi kultúrház előtt rossz a járda, s a kocsibejáró. Ez veszélyes a nagy forgalom miatt. Fehér István tanácstag körzetében hangzott el: a Bereg Hotel környéke elhanyagolt. A Rudas László utcaiak kérték a belvízelvezető árkok, s a járda megépítését. A gergelyiugor- nyaiak az ellátásra panaszkodtak. A városközpont az „ndvari” frontról. — Ami a városban gond, az mind olvasható a listán — mutatja a feljegyzéseket a tanácselnök. — Rengeteg a jogos észrevétel, melyek jó része — pénz híján — nem teljesíthető. Belvíz és zebra — Nézzük a lehetőségeinket. Az idén fejlesztésekre 20 millió 660 ezer forint áll a tanács rendelkezésére. Ebből kell rendezni a lakásgondokat, javítani a kereskedelmi szolgáltatásokat, megoldani a gazdasági és kommunális feladatokat. Űtfenntartásra fél-, útépítésre másfél millió, a belvízrendszer karbantartására 700 ezer forintunk van. Ugyan mire elég ez? Az egyik legégetőbb gond Vásárosnamény ban: a belvíz. Szükség lenne gyalogátkelőhelyekre. Előírás szerint nem elég csak felfesteni a zebrát, speciális ,megvilágítás is kell. E célra 150, ezer forintja van a tanácsnak, ami legfeljebb 3 átkelőhely létesítésére elég. De a sok közül melyik legyen ez a három...? Jogos igény a helyi autó- buszjárat, de még sokáig ígéret marad. Baj van az ellátással. Nem is csoda, hiszen a kis boltok mellett csak egy ABC működik a városban. Biztató, hogy még ebben a tervidőszakban kap a város egy új, nagy élelmiszer áruházat. Indokolt Dudás Jánosné felvetése is, aki elmondta: utcai telefonokra lenne szükség. A tanácselnök lemondóan mosolyog: — Hm. Még csak remény sincs rá ... Ki örül neki...? Géplakatos, szerkezeti lakatos és esztergályos tanulók fizikaóráján készült a kép. A fehérgyarmati szakmunkásképző intézet kihelyezett tagozatának erősítését szorgalmazzák a helyi igények. A ruhagyári tanulók ugyanis jelenleg Kisvárdán kapják meg az elméleti képzést, míg a gyakorlat helyben van. Az üvegipari tanulóképzést is indítani szeretnék az üzem igénye alapján. A növekvő érdeklődés pedig — a beregi rész közlekedési nehézségeivel együtt — azt kívánja, hogy rendbehozzák és a lehetőségek szerint bővítsék a szakmunkásképző helyi bázisát. Akit visszavárnak. Eredményes öt esztendőről számolnak be március 5- én a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat városi-járási szervezetében. A napokban mérték fel az eddig végzett munkát, hogy a közgyűlésen számot adjanak a végzett tevékenységről. A rendezvények száma megduplázódott (több, mint 400 előadást tartottak), míg a résztvevőik száma húszezer fölé emelkedett. Az üzemekkel az évek során jó együttműködést alakítottak ki. Különösen jeleskedik ebben az irodagép-ipari vállalat, a forgácslapgyár, az ÁFÉSZ, a ruhagyár és a ládagyár. Ez szolgált alapul a hosszú távra szóló üzemi ismeretterjesztésnek is. örvendetes, hogy nőtt a fizikai dolgozók, valamint a nők és a fiatalok részaránya a TIT rendezvényein. Az oldalt összeállította: Lányi Botond — Szeretnék én kétezerben is itt lenni. Persze akkor is vidáman, remélhetőleg munkásőrként — csillantja huncutul szemüvegét Mandics István. A hatvanadik évét taposó Pista bácsi bizakodása, jó hangulata nem ismeretlen a vásárosnaményi munkásőrök előtt. — Úgy indultam én, mint a szatmári szegény emberek gyerekei — emlékezik. — öten voltunk testvérek, apám a Kende báróéknál volt kerülő, később erdész, majd Túristvándiban őt választották az első tsz elnökéül. Tízéves korában az urasági kocsis mellett ostoros volt, még iskolába járt, de már megkóstolta a mezei munkát. Mint fiatalember kitanulta Nyíregyházán a hentes és mészáros szakmát, de egy percig sem dolgozott benne. A rokonok hívták a vasúthoz, másfél évig krampácsolt, majd vonatvezetőként érte meg a felszabadulást. Ezek az évek aztán mindig hoztak valamilyen változást. Úgy kezdődött, hogy 1945-ben katonának jelentkezett, Tarpán volt határőr. Leszerelése után alakultak a földmívesszövet- kezetek, 1946-ban már Szatmárcsekén dolgozik. A régi uradalmi épületekben sertés- hizlaló telepet alakítottak ki, Túristvándiban ott jegyzi el magát a mezőgazdaság ezen ágával. Három év múlva Mátészalkán a sertéstenyésztő gazdaság igazgatója, onnan emelik ki, s 1951-ben Debrecenben bízzák meg az igazgatói teendőkkel. Újabb fordulat, 1953-ban áthelyezik a nyíregyházi gazdaságba, ahol szintén a sertéstenyésztés tartozik az irányítása alá. — A csőd szélén, veszteséggel állt minden gazdaság, amikor odakerültem. Nem tulajdonítom a magam érdemének, de közöm volt hozzá, hogy a következő évben már mindenütt nyereséget értünk el. Az eredményekre felfigyeltek a vezetői is. Kitüntetések sora jelzi mindezt, s Nyíregyházán dolgozik, amikor megkapja az egyik legmagasabb elismerést, a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Az utóbbi időkig nem volt rajta kívül más a megyében, aki ilyen magas kitüntetéssel büszkélkedhetett. — Négy gyereket neveltem fel közben, szakma van a kezükben, boldogulnak — említi. — De a tanulást magam is fontosnak tartottam. Mátészalkán jártam a technikumba, s a hiányzó osztályokat is bepótoltam. A vásárosnaményi járással 1969-ben ismerkedett meg. Akkor vállalta el, hogy az aranyosapáti termelőszövetkezet élére áll. Majd a sertéskombinát következett, utána Olcsvaapátiban lett elnök, s az egyesülések után a náb- rádi tsz-től ment nyugdíjba, mint a pártvezetőség titkára. — A munkásőrségben viszont már 1958-tól részt vettem a foglalkozásokon. Amikor kikerültem ebbe a járásba, akkor ragadtam meg ennél a századnál, olyan emberek között, akikhez szívesen jövök. így történt, hogy hiába Debrecenbe költöztünk, mégis itt állok szolgálatba, s aktív munkásőrként szeretném megérni a 25 éves szolgálatot. — Ha nem is gyorsan, de minden évben lépünk egyet- egyet előre. A gergelyiugor- nyai városrészben nyitottunk egy kempinget. A környék szilárd burkolatú utat kapott, bővítettük a hidegstrandot. S tudja mit felelt erre a lakosság? Mit számít, hisz nem járunk oda ... — A kórház gyarapodását mindenki elfogadja. De ha Ugornya gazdagodik, annak nem örül Vitka, s fordítva. A városrészek fejlesztésében egységes arányra törekszünk. Tény viszont, hogy első a városközpont. Nem azért, mert ez a legkedvesebb. Hanem mert itt él a legtöbb ember, s itt a legnagyobb a forgalom. A patriotizmusnak persze nemcsak efféle káros hatásai vannak — mint a rivalizálás —, hanem sikerei is. — A csapadékvízárkok tisztítását társadalmi munkában a lakosság végzi: ki-ki a portája előtt. Vállalják a járdák építését, felújítását is. Évek óta nincs más dolga a tanácsnak, csak megvenni az anyagot. Több, mint 2 millió forint értéket teremtenek az emberek évről évre parkosítással, fásítással. Persze nekünk is van tennivalónk bőven. (házi) Nemcsak beszéltek Fiatalok városa Vásárosnamény. Ez a megállapítás nemcsak a városi rang elnyerésére vonatkozik, hanem az üzemek többségére, az itt lakók életkorára elsősorban. Éppen ezért volt jó, hogy a városban megtartott 21 munkahelyi ifjúsági parlamenten, valamint a gimnázium fiataljainál közel kétharmados volt a részvétel, mintegy 1800-an voltak kíváncsiak munkahelyükön az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó eredményekre, feladatokra. S a kétszáznál több hozzászólás azt is jelezte, hogy a fiatalok nemcsak beszélnek az ifjúság prob, lémáiról, hanem javaslataikkal segítik azok megoldását is. Volt olyan hely is, ahol viszonylag kevesen jelentek meg — mint a ruhagyár. S éppen ez a tény mutat jaj hogy a munkássá válás folyamatában milyen sok függ a tapasztaltabb vezetők magatartásától, szervező munkájától, hiszen ellenpéldaként említhető az üveggyár jól szervezett parlamentje. A fiatal üzemek helyzetéből adódik, hogy a gondok között szinte mindenütt a pályakezdők, a fiatal szakmunkások beilleszkedését említették, de ugyancsak szóltak a bérezésről, a családalapítás,. a letelepedés segítéséről. A parlamentek jó alkalmat teremtettek a munkahelyi vezetőknek is, hogy jobban megismerjék a fiatalok sajátos problémáit, s ha minden esetben azonnal nem is tudtak segíteni, de látták, hogy mely területeken van szükség a változtatásra. A jobb eredmények elérésének pedig csak az ilyen őszinte, ejzipe,csere lehet áz alapja. Kiszállítják a bisztrókba Nőtt az ételforgalom Egyre többen ebédelnek a Bereg Hotelben, vagy veszik igénybe az itt készült ételekből az üzemi étkeztetést. A múlt évi összesítés szerint közel másfélszer annyi ebédet készítettek a hotel konyháján, mint egy évvel korábban. Szerepet játszott ebben az is, hogy három helyre — Aranyosapátiba, Nagy varsámyba és Csarodára — a bisztrókba szállítják az ebédet, így itt is hozzájutnák a vendéglőben étkezők. Melegebb napokra Jeget- ii „aszalnak Jól sikerült a fogyasztási szövetkezet téli jégvágása. A korábbi szokásokhoz híven az idén is hozzáláttak a karbantartó brigád tagjai, hogy a Tisza jegéből elrakjanak melegebb napokra. A kemény tél hatására a húsz centitől vastagabbra hízott jégtáblákból összesen 300 köbmétert raktak el. Az ÁFÉSZ-nek összesen öt veremben „aszalódik” a jege. A nyári időszakban az italok hűtésére használt jég olcsóbb is, hiszen hasonló mennyiségű műjég vásárlása mintegy 2—300 ezer forintjába kerülne a szövetkezetnek.
