Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
1982. február 20. Kelet-Magyarország 3 Esztendők mérlege Összehangolt célok Megújult Több mint 18 millió forintból felújították a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumot. A munkát 1979-ben kezdték, amit az épület műemlék jellege miatt tanítás mellett csak nagy gonddal végezhettek. Első képünkön: a főbejárati lépcsők a kovácsolt vas korláttal. Második képünkön: jól felszerelt nyelvi laboratóriumban sajátíthatják el az idegen nyelveket a tanulók. Változások a rendelők környékén "öGmSr Fél éve sincs, hogy sorozatban számoltunk be olvasóink nak arról: miként készülnek az ötnapos munkahét bevezetésére az üzemek, a szövetkezetek, az intézmények, de arról is számot adtunk, milyen erőfeszítéseket tesznek hét végi ellát ásunkért a közlekedési, a szolgáltató vállalatok, milyen plusz terheket vállalnak a keresked elemben, az egészségügyi ellátásban, az oktatásban, a közművelődésben dolgozók. Az átáll ás megtörtént, s bár a tapasztalatok még nem mindenütt alkalmasak végleges következtetések levonására, már látni lehet: hol szorít a cipő, hol célszerű változtatni, s változtatni nekünk saját szokásainkon is... JÓ AZ NEKÜNK, hogy csökken a megyében az építőipar termelése? Meg lehet nyugodni akkor, amikor gyorsabb ütemű felújítást igényelnek az épületek? Elégedett lehet-e az utas, amikor az autóbuszokon zsúfoltságot tapasztal, az áruszállítás akadozik? Olyan kérdések ezek, amelyeket fel kell tenni, amikor az építőipar és a közlekedés helyzetéről beszélünk. S a tisztánlátás érdekében nem árt hosszabb távot átfogni, hiszen alig öt éve, hogy határozat született az építőipar 15 éves fejlesztéséről, míg a párt Politikai Bizottságának á megyéről szóló határozata, s az ennek nyomán készült intézkedési terv pedig megszabta ennek a két ágazatnak a fejlesztését is. Tény, hogy kétségtelen fejlődésnek lehetünk tanúi, azonban nem szabad szó nélkül hagynunk az árnyoldalakat sem. Az építőiparra korábban — ha az ország más részeihez képest kisebb mértékben is — de jellemző volt, hogy sokkal több volt az igény, mint amennyit a vállalatok, szövetkezetek teljesíteni tudtak. Ma általában azt mondhatjuk, hogy nagyjából egyensúly alakult ki. Csakhogy közben olyan évek következtek, amikor az ország gazdasági egyensúlyi helyzetének javítása érdekében csökkentek a beruházások, s így a szabolcsi építőipari egyensúly is itt-ott alacsonyabb szinten alakult ki. A prognózisokat készítő szakemberek általában azt várták, hogy a kevesebb megrendelés arra sarkallja az építőipari'"'' vállalatokat, szövetkezeteket, hogy keresik a munkákat, jobban igazodnak a megrendelők igényeihez. Kellemetlen tapasztalat, hogy egyszerűbb volt a termelés mértékét csökkenteni, mintsem a versenyhelyzethez alkalmazkodni. Persze ez csak tüneti kezelésnek bizonyult, mert ma már csak az marad talpon, aki nem várja ölbe tett kézzel az épít- tetőket. VÁLTOZOTT A MEGRENDELÉSEK összetétele is. Jóval kevesebb az ipari beruházás, a látványos építkezések elmaradtak, azonban például az V. ötéves tervben a lakásépítés a megyében magasabb volt a tervezettnél, s napjainkban is hasonló ütemmel számolunk. Közben a szövetkezeti építőipar —amely a kisebb beruházások, a nagyközségek, kisebb települések építésére hivatott — meglehetősen egyenetlen teljesítményt mutatott. Akadt gyengélkedő, sőt veszteséggel záró építőipari szövetkezet is. A nagyobb vállalatoknál a korábban megszokott dinamikus fejlődés helyett inkább a meglévő kapacitás átmentése, kisebb megtorpanás volt tapasztalható. Bár az országos tervek is számoltak vele, mégis meglehetősen vontatottan indultak a felújítási munkák, elsősorban a lakóházaknál. A látszólagos építőipari egyensúly mellett bizony itt hiány mutatkozik, ami az elhúzódó felújításokban, a rossz1 minőségben mérhető. A fejlesztési lehetőségek az ipari üzemeket arra késztetik, hogy csak az indokolt, a termelés megújítását szolgáló beruházásokat valósítsák meg. Ezeknél így egyenletes ütem tapasztalható. Más a helyzet a tanácsok gazdálkodásánál. Ismét érezhető, hogy az ötéves tervre elosztott pénzekből inkább az első három évben szeretnének minden tervezett iskolát, óvodát és más közintézményt megvalósítani, pedig ez az egyenetlenség sem pénzügyi oldalról, sem az építőipar leterhelése szempontjából nem megengedhető. A KÖZLEKEDÉSBEN, áru- szállításban lassan eltűnik a szótárból az őszi csúcs. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy egész évben csúcs alakult ki, s gyakran a termelőkön és a szállító vállalatokon kívüli okok miatt vannak fennakadások. A múlt év őszén például a nagyarányú almaszál- lít^s, illetve az eredetileg vártnál magasabb termés gyors eljuttatása rendeltetési helyére akadozott. Azonban például a záhonyi átrakókörzetben — éppen a beruházási, építési munka átgondolt, s tervszerű megvalósítása, valamint a nagyobb önállóság és jobb helyi szervezés révén — korántsem alakult ki olyan nehéz helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Napjainkban inkább az egyes időszakokban lökésszerű árubeérkezés, máskor a kapacitások jobb kihasználása okoz gondot. A közúti áruszállításban egyre nagyobb szerepet kap a gazdasági szemlélet. Az üzemanyagárak arra ösztönzik a vállalatokat, hogy jobban összehangolják szállításaikat. A vasúti személyszállításban az utasok száma jóformán alig változik évek óta. A kulturáltabb közlekedést viszont új motorvonatok beállításával még a szárnyvonalakon is megoldották. Nehezebb a helyzete az autóbuszközlekedésnek, ugyanis az utazók száma gyorsabban nőtt, mint ahogy a Volán a kocsiparkot bővíteni tudta. Itt a szervezés, a számítógépes menetrendszerkesztés enyhítette a zsúfoltságot, s a megyeszékhelyen a lépcsőzetes munkakezdés teheti elviselhetővé csúcsidőben is a helyi közlekedést. MIND AZ ÉPÍTŐIPARBAN, mind a közlekedésben megváltozott körülményekhez szükséges igazodniuk a vállalatoknak. Az átállás nem egyszerű, de a szabolcsi üzemek többsége bizonyítja, hogy nem lehetetlen. Pedig nem áll rendelkezésre több ' pénz és eszköz, mint korábban. azonban hasznosítani tudják azt a magas szintű szellemi kapacitást, amit az évek során kialakítottak. Ennek révén lehet a népgazdasági célokat összhangba hozni a helyi lehetőségekkel, s a vállalatok és szövetkezetek tervszerű munkája hozhatja meg a következő években a kívánt eredményt. ■ Lányi Botond „Bízlak bennem...“ Nyugdíjba megy, állami díjjal M inden kar a levegőben volt a teremben, szavazott a közgyűlés. Az egyhangú határozat: január elsejével felmentik tisztségéből Tömösvári Józsefet, a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet közgazdasági elnök- helyettesét. Az érintett az elnökségben ült, maga vezette a szövetkezet legfelsőbb fórumának ülését. Könnyek csillogtak a szemében, de nem azért mert megvált posztjától, a szavazás csak jelképes volt. Állandó ügyelet, de hol? Talán a legtöbb vitát az egészségügy terén tervezett módosítások váltották ki a közvéleménybe». A terv az volt, hogy az alapellátást teljesen megreformálják: a mai öt-hat községre szervezett, s hetenként változó orvosi ügyelet helyett tizenegy állandó ügyeletet szerveznek a megye területén, s ez a lakosság 67 százalékának nyújt biztonságos orvosi ellátást. Kijelölték a tizenegy állandó ügyelet helyét is: Fehér- gyarmat, Nyíregyháza, Tisza- lök, Nagykálló, Ibrány, Má- tészaka, Csenger, Nagyecsed, Kisvárda, Nyírbátor és Vá- sárosnamény az összevont és állandó telephelyű ügyelet helye, ám amikor ennek elterjedt a híre, egyre-másra érkeztek a változtatást nem helyeslő panaszok a megyei tanácsra. Az áttérés január 1-től nem valósulhatott meg, mert az állandó ügyélet feltételeit csak részben sikerült megteremteni. Kijelölték az ügyelet helyét, sikerült az ápolónői létszámot és a gépkocsi- vezetőket biztosítani, de nem sikerült megszerezni az ügyelethez feltétlenül szükséges gépkocsikat és az urh adóvevő készülékeket sem. Az Egészségügyi Minisztérium .»a . gépkocsik beszerzését az első fél év végére, vagy a második fél év elejére tudta megígérni, így az áttérés csak ezután válik lehetővé. Segíteni a bajbajotottan Mi okozza az idegenkedést ? Feltehetően az, hogy néhány községtől a korábban meg— Március elsején lett volna húsz éve, hogy a tsz főkönyvelője vagyok emlékezik vissza nagyot sóhajtva, amint később beszélgetni kezdtünk. — Hárman jöttünk akkor ide. Virtics Ferenc az elnök sajnos már elment közülünk, Móri István az elnökhelyettes még dolgozik, de szokottnál távolabb lesz hét végén az orvos. De vajon valóban távolabb lesz-e? A telephelyeket úgy szervezték, hogy egy 15 kilométer sugarú körben minden település számára ott az ügyelet, s miután a posta jóvoltából minden településről elérhető az telefonon is, az orvos hamarabb juthat el a beteghez, mint a régi, a ma még működő rendszerben. Most előfordulhat, hogy egy beteggel négy-öt községbe is el kell utazni, míg megtalálható az ügyeletes orvos, az új rendszerben azonban — ha az jól funkcionál majd — a biztonságérzetet növelheti, hogy nemcsak egy orvos teljesít szolgálatot, s az erre a célra gyártott gépkocsik felszereltsége pedig a maitól magasabb színvonalú ellátást tesz lehetővé. Akinek az orvos közelsége hiányzik, annak tudni kell, hogy sürgős esetben — például balesetnél — az elsősegélynyújtás a szolgálatban nem lévő orvosnak is kötelessége, sőt ez általános emberi kötelesség is, ilyen esetben — ha ez gyorsabbnak tűnik — minden módszerrel segíteni kell a bajbajutottan. Változott, s már az ötnapos munkahétnek megfelelően működik a gyermekorvosi rendelés. A körzeti gyermekorvosok rendelési ideje az eddigi három helyett három és fél óra lett, s mivel Nyíregyházán kívül kevés a gyermekorvos, az ügyeleti szolgálatot úgy szervezték meg, hogy a gyermekorvosok az illetékes helyi kórházak gyermekosztályainak ügyeletébe kapcsolódnak be, s itt látják el a gyermekeket. Igény lenne ügyeletre a fogorvosi rendelőkben is, ezt azonban csak Nyíregyházán .az orvosok már neki is szóltak: jó lesz visszább fogni a tempót. Én sem úgy mozgok már, mint akkoriban. / Pedig akkoriban igencsak meg kellett fogni a munka végét. Azt se tudták, hány lova, szekere van a tsz-nek, nyilvántartás nem létezett. Ami fillére megvolt, az a több mint egymillió mérleghiány. Nehéz évek következtek. Tiltakozott mindenki, hogy a lovakat egy istállóban tartsák, de a munkákat enélkül idejében elvégezni nem tudták volna. Alig adta ki a föld a magot, amit belevetettek. Az első évben már ígérkezett valami termés, le is arattak, de hordani már nem volt jelentkező. A Közúti Építő Vállalattól jöttek gépkocsik, és segítség. Ezután lassan szállingóztak az emberek, röstellték a dolgot. — Belátták, hogy közösek a szándékaink, és mutatkozsikerüit megoldani, de szombaton és vasárnap itt is csak délelőtti rendeléssel. Mikor vegyünk Kalmopyrint? Felkészültek az ötnapos munkahétre a gyógyszertárak is, sőt január 1-től át is álltak az új rendszerre. A gond ma az, hogy a gyógyszertárak nyitvatartását az állandó orvosi, ügyeletekhez igazították (minek lenne nyitva gyógyszertár, ha nincs orvos?), de mivel az ügyeleti rendszert csak később vezethetik be, a gyógyszertárák nyitvatártása é pillanatban itt-ott fölöslegesnek látszik, hiszen munkaszüneti napon nem azért szerveznek ügyeletet, hogy ilyenkor vásároljunk Kalmopyrint. Január elseje óta átszervezték a rendelőintézetek munkáját: Nyíregyháza ’és Kisvárda kivételével a járóbetegek ellátását a kórházi osztályok látják el. A tapasztalat,, hogy ide már kevesebben mennek, s ez azt jelzi, hogy ha nyitva a rendelőintézet, akkor is bemennek az emberek, ha állapotuk nem igényelne azonnali ellátást. Hat szakrendelésen hasonlították össze a megyei tanács egészségügyi osztályának dolgozói az adatokat, s kiderült, hogy míg a múlt év novemberében 1132 beteg jelent meg szombati napon szakrendelésen, addig ez év januárjában ugyanezen a hat helyen mindössze 336-an voltak. Konnlium, készenlétben Nyíregyházán betegfelvételi rendszert vezettek be, amely a hét minden napján működik, s^állandó ellátást is biztosít. Előnye, hogy az ide került beteget azonnal szakorvos látja el, röntgen és laboratórium van, s ha szükséges, azonnal minden szakmára kiterjedő konzílium áll rendelkezésre. Ha úgy ítélik még, hogy kórházi beavatkozásra van szükség, a beteget azonnal befektethetik a megfelelő helyre. Januárban 806 beteget vittek a megyei kórház betegfelvételi részlegéhez, közülük 403-at vettek fel, a többieket megfelelő kivizsgálás után hazaengedték. Kisvárdán csak hét végén működik betegfelvételi részleg, de mivel nekik betegfektetőjük nincs, indokolt esetben a kórházba fektetik a beteget. A bölcsődékről mindössze annyit: szinte nincs 'igény a megye egész területén arra, hogy szombaton is nyitva tartsanak. Sokkal nagyobb gond ennél, amit az öregek napközijében tapasztaltak, itt ugyanis a szabadnapokon is igénylik az idős emberek, hogy gondoskodjanak róluk. Ami az egészségügyben dolgozók ötnapos munkaidejét illeti: komoly gondok tapasztalhatók, hiszen míg Szabolcs-Szatmár megyében tízezer lakosra még tizennégy orvos sem jut, addig az országos vidéki átlag húsz fölött van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megnövekedett a munkaidő, emiatt még magánrendelést sem szívesen vállalnak. Az eddigi tapasztalatok — legalábbis a betegek oldaláról nézve — mégis kedvezőek, s bízhatunk benne, hogy az állandó telephelyű ügyelet bevezetése után is azok maradnak. Balogh József tak az eredmények is — folytatja az egykori főkönyvelő. — Már a második évtől volt nyereségünk, és azóta sohasem voltunk veszteségesek. Pedig akkor még az időjárás is ellenünk esküdött. Hatvankettőtől hatvanötig minden év aszályos volt. Emlékszem, hatvanégy június elején éjjel kettőkor verte az elnök az ablakomat: te tudsz aludni? Nem hallod, hogy esik? Reggelig ültünk a tornácon, és lázasan tervezgettünk: miként teszünk most már, hogy megjött az áldás. Teltek az évek, jöttek a közgazdasági változások: új mechanizmus, nagyobb önállóság. Ök éltek vele, bátran vettek fel hiteleket, ha az elemzés úgy mutatta, előbbre viszi a gazdaságot. 13,7 aranykoronát ér errefelé a föld, amivel a kedvezőtlen adottságú kategóriába estek, mégis tehetős, stabil tsz-szé nőtték ki magukat. Eredményeiket 1975-ben állami díjjal jutalmazták. Ök hárman kapták, akik kezdettől fogva vezették a gazdaságot. — Megéreztem ezt a húsz esztendőt — mereng a múltba Tömösvári József — Nehezebben mozgok, meszesednek a csontjaim. Egy igyekvő fiatalember került tavaly mellém. Hamar eligazodott a dolgok között. Igyekeztem mindent átadni neki, úgy érzem jó kezekben lesz nája a tsz közgazdasági ügyvitele. L assan elfogy a szó, pedig sorolnak még az emlékek. Az ősz hajú, csillogó szemű ember gondolkodik, frissen ragyogó aranygyűrűt nézeget az uj- ján. — A tagságtól kaptam — mondja. — Megbecsültek, mindig éreztem, bíztak bennem. É. S.
