Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
4 Kelet-Magyarország 1982.február 3. Napi külpolitikai kommentár Közeledés, kérdőjelekkel A ga Sahi, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság külügyminisztere az indiai fővárosban tárgyalt. Tulajdonképpen semmi meglepő nem lenne abban, hogy egy ország diplomáciájának vezetője megbeszéléseket folytat legjelentősebb szomszédjával. India és Pakisztán esetében azonban még az ilyesfajta érintkezés sem természetes: alighanem a két nagy országé a földkerekség egyik legrosszabb, legfeszültebb szomszédsága. Ez sajnos, meglehetősen régi igazság és nem utolsósorban éppen az államiság kezdeteiből következik: az angolok — az imperialista vezérelv, az „oszd meg és uralkodj!” alapján — úgy vonultak ki gyarmatként egységes szubkontinensükről, hogy a hindu India és a muzulmán Pakisztán között otthagyták az etnikai-vallási ellentétek mindmáig ijesztően ketyegő, időzített bombáját. Az általános ellenségeskedésnek bőven voltak területi vonatkozásai is. A leghagyományosabb ellentét ebben a kérdésben Kasmír tartománnyal kapcsolatos: a jórészt muzulmánoklakta, de Indiához tartozó terület feletti vita kétszer — 1941-ben és 1965-ben — vezetett a két ország közötti háború kirobbanásához. Ami a dolog világpolitikai részét illeti, az el nem kötelezett India a nemzetközi porondon a Szovjetunió, a szocialista országok, Pakisztán pedig Washington és Peking támogatását élvezi. Az afganisztáni fejlemények óta Washington „kulcsországgá” léptette elő azt a Pakisztánt, amelynek katonai diktátor államfője Ziaul Hak tábornok. Nos, a pakisztáni külügyminiszter mostani látogatását éppen az elmúlt év őszén a tábornok-elnöknek egy nyilatkozata készítette elő, amelyben megnemtámadási szerződés megkötését javasolta Indiának. Jogos a kérdés: miért döntött a katonai vezetés úgy, hogy látványos közeledési gesztussal közeledik az ősellenségszomszédja felé? A válasz két fő tényezőből áll össze, az egyik bel-, a másik külpolitikai természetű. Ziaul Hak eddig kilencszer ígérte, és tagadta meg a választások kiírását, belpolitikai bázisa gyakorlatilag nem létezik. Növekszik egyes tartományok szeparatista mozgalma és ez leköti a pakisztáni hadsereg jelentős részét. W ashingtontól Iszlámábád az utóbbi néhány esztendőben több mint há- rommilliárd (!) dollárt kapó tt^kifej ezetten katonai célokra. Mivel Üj-Delhi érthető aggodalommal kifogásolja ezt a támogatást, Ziaul Hak megpróbálja barátságos gesztusokkal ellensúlyozni az indokolt aggályokat. Ezért volt Aga Sahi Űj- Delhiben. A külügyminisztert Indira Gandhi is fogadta és javasolta, hogy hozzanak létre állandó vegyes bizottságot, amely rendszeresen megvizsgálná a vitatott ügyeket. Pakisztán a javaslatot elfogadta. A- két ország közeledése mindenesetre alapot teremthetne a csendes-óceáni térség békéjének biztosításához. Harmat Endre Tanácskozik a genfi leszerelési értekezlet Kedden negyven ország képviselőjének részvételével megkezdődött a genfi leszerelési bizottság ülésszaka. A tanácskozás napirendjén az általános és teljes leszereléssel, valamint bizonyos fegyverzetek csökkentésével, illetve teljes betiltásával kap- csoltos kérdések szerepelnek. Áttekintik a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezésével, valamint a vegyi fegyverek és a neutronfegyver betiltásával kapcsolatos feladatokat. A bizottság megvitatja azt a szovjet javaslatot is, amely megtiltaná, hogy a világűrt a fegyverkezési hajsza színterévé tegyék. A tanácskozás megnyitóján közzétették Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár üzenetét. A főtitkár a „konfrontá- ciós irányvonal további elhatalmasodása helyett, mielőbbi megbízható és érdembeli haladást sürget a fegyverzetek csökkentése és a leszerelés terén”. MSZMPküldöttség utazott Párizsba A Francia Kommunista Párt meghívására kedden Párizsba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Korom Mihálynak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vesz az FKP XXIV. kongresszusán. A delegáció tagja Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője. Franciaország Polisarioképviselet A Nyugat-Szahara területi integritását védelmező Poli- sario Front a francia hatóságok beleegyezésével hivatalos képviseletet nyit Párizsban — jelentette be kedden a francia fővárosban egy sajtóértekezleten Fadel Iszmail, az észak-afrikai szervezet európai osztályának vezetője. Hangsúlyozta: a képviselet létesítésének célja az, hogy elősegítse a Polisario Front által kikiáltott Szaharái Arab Demokratikus Köztársaság és Franciaország kapcsolatfelvételét. Franciaország nem ismeri el ennek a területnek az önálló államiságát. A képviselet elsődlegesen arra fog törekedni, hogy Párizs közvetlen és hivatalos párbeszédbe bocsátkozzék a Polisario Fronttal. Fadel Iszmail kifejezte reményét, hogy Franciaország beszünteti a Marokkóba irányuló fegyver- szállításait. Mint ismeretes, Marokkó saját területének tekinti Nyugat-Szaharát, és megszállva tartja a volt spanyol gyarmat jelentős részét. Tél a Szovjetunióban Hideg is, meleg is Merénylet Bush ellen Feltehetően 'merényletet követtek el kedden, helyi idő szerint reggel George Bush amerikai alelnök ellen. Bush a Fehér Ház felé tartott, amikor gépkocsijára rálőttek. A jelentések szerint sem az elnök, sem. kísérete nem sebesült meg. — Ne léljen az orosz téltől, megvan annak is az ellenszere. Majd megtanítom rá! — így vígasztalt házigazdám, Andrej And- rejevics Szomov, amikor savanyú orcával íigyeltem a hőmérő higanyszálát, amely akkor, déltájban is mínusz 37 fokot mutatott szélmentes helyen. — Dobre utro! Kak szpal? — kérdezte a házigazda és barátságosan hátba veregetett. Mondtam, hogy semmi vész, jól aludtam, de mi lesz ezután? Semmi! Gyerünk mosakodni. Félmeztelen a vállamra csaptam a törülközőt és indultam volna a fürdőszobába, de Andrej Andrejevics utamat állta. — Oda még nem, ki az udvarra, barátocskám. A ház férfinépe velünk tartott. A mínusz 42 fokos hidegben megmostuk arcunkat a hóval, bedörzsöltük egymást, hogy ki- verésedjünk, akár a rák és futottunk be a fürdőszobába, a meleg víz alá. Az egész nem tartott addig, amíg tízet számol az ember. Azon a télen efey köhintés nem sok, annyi sem hagyta el a számat. 2. Murmanszk, mert ott voltunk, kegyetlen tud lenni télen. Az egyik nap csendes napsütés, hogy égeti az ember arcát. A másik napon már vad vihar, tűkként szúrkálják az ember szemét a párányi -hókristályok. — Raz-dva, egy kis vodkát neki, majd elcsendesül a vihar! — mondta Andrej Andrejevics. — Egyszerre? — kérdeztem. — Egymás után, úgy használ — és elmesélte a másfél deci történetét. Az úgy volt, hogy a katona valahol Szibériában elakadt. A vonat fél napot vesztegelt a hóvihar miatt. Bement hát az állomásra és a büfében tanakodott. Mennyit kérjen, mennyit igyon? A bátrak még a jéghideg Bajkál-tóban is megmártőznak. Téli séta Szibériában. Apa kislányával, s annak kedvenceivel, a barátságos medvével ésa kutyussal. Nem ismerte ä helyi szokásokat, megszólította hát az egyik helybeli vasutast. — Szibirjak! Mondd már meg, Gazdag zsákmánnyal térnek haza a jakutföldi vadászok. 'Szabolcsi bűnügyi múzeum 20. Ember a szalma alatt . V. nem tudott aludni, hajnali három körül fölkelt, ösz- szevagdosta a gumicsizmáját és feltüzelte a tűzhelyben. Felébredt K. egyik lánya is: — Apu hol van? — kérdezte V.-től. — Elment egy gyerekkel. A lány azt is megkérdezte, hogy miért tüzeli föl a csizmát, s erre V. azt felelte, hogy felemás volt és szorította a lábát. E csütörtöki napon V. István jókedvű volt, állandóan énekelt, harmonikázott. K. gyermekei egész nap várták haza apjukat, aggódtak miatta, mert nem szokott hosszabb időre távol maradni. Az egyik lány sírva ment át a szomszédba, ahol azt tanácsolták neki, hogy értesítse a rendőrséget. Másnap az egyik ismerős megszidta V.-t, hogy még mindig K.-nál élősködik, erre V. és felesége bement a leértékelt boltba. K. egyik lánya meglátta, hogy V. — akiről tudta, hogy nincs pénze, — egy cipőt tart a kezében, majd amikor észreveszi, hogy figyelik, zavartan leteszi. Később V. odamegy az ismerősökhöz és húsz forintot kér kölcsön, hogy elutazhasson a munkakönyvét kiváltani. Nem kap pénzt, de mégis kimegy a feleségével az állomásra és elutazik. Nyírbéltekre ment, ahol hamarosan fölkereste őt K. élettársa és a sógora felől érdeklődött. V. mondta, hogy nincs otthon, a gyermekek egyedül vannak. K. élettársa ezt nem akarta elhinni, és ezért cigányszokás szerint rossz fekete ruhát tett V. nyakába, szentképet adott a kezébe, és egy 80 éven felüli cigányasszony jelenlétében megeskette, hogy igazat mond. K. élettársa elhatározta, hogy hazautazik, V. és az ismerősök körében épp az autóbuszra várt, amikor ... De ne vágjunk a dolgok elébe. K. gyermekei pénteken már nagyon nyugtalanok voltak. Az ismerősökkel állandóan az apjukról beszélgettek, és az egyik ismerős — mikor megtudta, hogy a cukorbeteg K. nem vitt magával inzulint, — gyanút fogott. Megnézték: az injekciós tű és a gyógyszer is otthon volt. Pénteken még V. beszélte le őket, hogy a rendőrségen jelentsék az esetet. A gyermekek azonban egyre nyugtalanabbak lettek, s azt gondolva, hogy az apjuk Pócspetribe utazott, felhívták az ottani ismerősét telefonon. Megtudhatták, hogy ott nem tartózkodik. Hát akkor hol lehet? Este négy rokon — köztük K. egyik fia, — keresni kezdte K.-t. Tudták, hová indultak szerdán szalmáért, így arrafelé vették az útjukat. A szalmakazlaknál jártak, mikor az egyikük megrúgott egy kupacot és ... És egy kéz tűnt elő. Gyorsan megkaparták a szalmát és alatta megtalálták K. összeroncsolt testét. Halott volt. A nyomozás másnap reggeltől erőteljes gyorsasággal indult meg. A gyanú —, s ehhez alig fért kétség, — már az első tények megismerése után V. Istvánra terelődött. Még akkor hajnalban megfogták V.-t a nyírbélteki autóbuszmegállónál, viszont kocsiba ültették K. élettársát is. Amíg a nyírbátori kapitányságra értek, V. lesütött fejjel gondolkodott. K. élettársa állandóan nevetgélt, tréfálkozott, hogy milyen jó, nem autóbuszban utazik, pénzébe sem kerül, megspórolja az útiköltséget. A rendőrök ebből arra következtettek, hogy férje haláláról nem tud. Megerősítette mindezt a viselkedése, mikor a kapitányságon közölték vele K. halálát. A folyosón összeesett, rosszullét fogta el, és keservesen ordított. V.-től már a kocsiba történő beültetéskor elszedtek két kést, egy borotvát meg egy ollót. Amikor kirakatták vele a zsebében lévő tárgyakat, mindent kitett az asztalra, csak azt nem, amit a nyomozók vártak. A pénzt. A nem is kis összegű pénzt. Közölték vele, hogy a sógorának a megölésével gyanúsítják. V. azt felelte, hogy erről nem tud semmit, most hallja először. Ezután alaposan átkutatták a ruházatát. A motozás nem maradt eredménytelen. Levetették vele a zakóját és alaposan megtapogatták, mert a tettesek szokása, hogy a bélésbe rejtik a zsákmányukat. A zakó ujjábán nagyobb csomagot, papírt éreztek. A bélés kivágása után a bal ujj- ból 3500, a jobb ujjból 2200 forint került elő. K. I. (Folytatjuk) mennyit kérjek a vodkából egyszerre? Egy decit két decit? A -szibériai megnézte. Látta, hogy nem odavalósi, hát felvilágosította. — Tudod, egy deci mifelénk, — A GUM-ba! Megvonta a vállát, hiába, külföldiek és elvitt a GUM-hoz. Bevásároltunk. Csupa téli holmit. Bundás kabátot prémgallérral, prémes sapkát és válinkit, hogy a lábunk se fázonn két napig, amíg Moszkvában tartózkodunk. Hiába, nagy ország, nagyok a távolságok és a különbségek az éghajlatban, az időjárásban. Aztán felszántunk a budapesti géprí.', bundás kabátban, prémes sapkában és halinacsizmában. Ferihegyen kinevettek. Kiskabátban, legfeljebb felöltőben, hajadonfővel fogadtak. Langyos, enyhe idő volt... nem érhetünk fel a Szovjetunióhoz az időjárás változásaiban... Más alkalommal, de tél közepén megint északon jártunk. Feltűnt, hogy a templomok, tornya hegyes, magasba nyúlik, sehol más vidéken nem látni ilyen építészeti stílust. Megmagyarázták, hogy az időjárás az oka. Télen akkora ho esik, hogy betakarja a házakat. Ha sürgönnyel, sürgős hírrel jön a postás a városból, természetesen sítalpon, toronyiránt tájékozódik. A táviratot is itt ereszti le azon a hóba vájt aknán, amely a papiak ajtajához szolgál. A pap létrán kimászik a hó tetejére és ő már tudja, hol találja meg a címzettet. Az élelmiszert ősz végén, még a nagy havazás előtt előre megvásárolják. A ház hosszú folyosójáról nyílik a konyha, a szoba, az istálló, a szénatér, a magtár, a műhely, a darálóval. GyertyáVidám hócsata. (Fotók: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) ebben az időben kevés. Ha két decit kérsz, az meg egyszerre sok az emberfiának. Kérj kétszer másfél decit, az megfelel az itteni szokásoknak. Most, hogy már téma lett a vodka, megkérdeztem: valóban ellenszere a hidegnek? — Bizony, hogy az, barátocskám! 3. Nyárban utaztunk Jerevánba. Kiskabátban sétáltunk a Ma- tenaradam előtt, a főtér hatalmas szökőkútja körül. Aztán elbúcsúztunk Mkrtumjantól, aki egy nagy csokor rózsával együtt ölelt át a repülőtéren. Két óra múlva kiszálltunk Moszkvában. Félcipőben, kiskabátban és egy nagy csokor rózsával. Mínusz 17 fok volt.' A taxis megkérdezte, melyik szállóba parancsoljuk. val világítanak. Egész évben annyi birkafaggyú összegyűlik, hogy kár lenne kidobni, meg különben is: télen aludjon az ember, nyáron dolgozzék. Ez járja errefelé. Egy öregnek — megszámoltam — hét fia és egy lánya volt. Valamennyi szeptemberben született, alig néhány nap eltéréssel. Két fiú meg éppenséggel ugyanazon a napon ülte a születése napját. — Hát ez meg hogy van? — kérdeztem az apót, aki csak kinézetre volt öreg, egyébként ötven ha múlott. — Egyszerű a magyarázat! — mondta, hamiskás mosollyal a szája szögletében. — Télen, januárban ráér az ember esténként, éjszakánként... Hát ilyen az orosz tél, hideg is, meleg is. Attól függ ... Gáldonyi Béla
