Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

4 Kelet-Magyarország 1982.február 3. Napi külpolitikai kommentár Közeledés, kérdőjelekkel A ga Sahi, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság külügyminisztere az indiai fővárosban tárgyalt. Tulajdonképpen semmi meg­lepő nem lenne abban, hogy egy ország diplomáciájának vezetője megbeszéléseket folytat legjelentősebb szom­szédjával. India és Pakisztán esetében azonban még az ilyesfajta érintkezés sem ter­mészetes: alighanem a két nagy országé a földkerekség egyik legrosszabb, legfeszül­tebb szomszédsága. Ez sajnos, meglehetősen ré­gi igazság és nem utolsósor­ban éppen az államiság kez­deteiből következik: az an­golok — az imperialista ve­zérelv, az „oszd meg és ural­kodj!” alapján — úgy vonul­tak ki gyarmatként egységes szubkontinensükről, hogy a hindu India és a muzulmán Pakisztán között otthagyták az etnikai-vallási ellentétek mindmáig ijesztően ketyegő, időzített bombáját. Az általános ellenségeske­désnek bőven voltak területi vonatkozásai is. A leghagyo­mányosabb ellentét ebben a kérdésben Kasmír tarto­mánnyal kapcsolatos: a jó­részt muzulmánoklakta, de Indiához tartozó terület felet­ti vita kétszer — 1941-ben és 1965-ben — vezetett a két ország közötti háború kirob­banásához. Ami a dolog világpolitikai részét illeti, az el nem köte­lezett India a nemzetközi porondon a Szovjetunió, a szocialista országok, Pakisz­tán pedig Washington és Pe­king támogatását élvezi. Az afganisztáni fejlemények óta Washington „kulcsországgá” léptette elő azt a Pakisztánt, amelynek katonai diktátor államfője Ziaul Hak tábor­nok. Nos, a pakisztáni kül­ügyminiszter mostani látoga­tását éppen az elmúlt év őszén a tábornok-elnöknek egy nyilatkozata készítette elő, amelyben megnemtáma­dási szerződés megkötését ja­vasolta Indiának. Jogos a kérdés: miért dön­tött a katonai vezetés úgy, hogy látványos közeledési gesztussal közeledik az ősel­lenségszomszédja felé? A válasz két fő tényezőből áll össze, az egyik bel-, a má­sik külpolitikai természetű. Ziaul Hak eddig kilencszer ígérte, és tagadta meg a vá­lasztások kiírását, belpoliti­kai bázisa gyakorlatilag nem létezik. Növekszik egyes tar­tományok szeparatista moz­galma és ez leköti a pakisz­táni hadsereg jelentős részét. W ashingtontól Iszlámábád az utóbbi néhány esz­tendőben több mint há- rommilliárd (!) dollárt ka­pó tt^kifej ezetten katonai cé­lokra. Mivel Üj-Delhi érthe­tő aggodalommal kifogásolja ezt a támogatást, Ziaul Hak megpróbálja barátságos gesz­tusokkal ellensúlyozni az in­dokolt aggályokat. Ezért volt Aga Sahi Űj- Delhiben. A külügyminisztert Indira Gandhi is fogadta és javasolta, hogy hozzanak lét­re állandó vegyes bizottságot, amely rendszeresen megvizs­gálná a vitatott ügyeket. Pa­kisztán a javaslatot elfogad­ta. A- két ország közeledése mindenesetre alapot teremt­hetne a csendes-óceáni térség békéjének biztosításához. Harmat Endre Tanácskozik a genfi leszerelési értekezlet Kedden negyven ország képviselőjének részvételével megkezdődött a genfi leszere­lési bizottság ülésszaka. A tanácskozás napirendjén az általános és teljes lesze­reléssel, valamint bizonyos fegyverzetek csökkentésével, illetve teljes betiltásával kap- csoltos kérdések szerepelnek. Áttekintik a nukleáris fegy­verkezési hajsza megfékezé­sével, valamint a vegyi fegy­verek és a neutronfegyver be­tiltásával kapcsolatos felada­tokat. A bizottság megvitatja azt a szovjet javaslatot is, amely megtiltaná, hogy a vi­lágűrt a fegyverkezési hajsza színterévé tegyék. A tanácskozás megnyitóján közzétették Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár üzene­tét. A főtitkár a „konfrontá- ciós irányvonal további el­hatalmasodása helyett, mi­előbbi megbízható és érdem­beli haladást sürget a fegy­verzetek csökkentése és a le­szerelés terén”. MSZMP­küldöttség utazott Párizsba A Francia Kommunista Párt meghívására kedden Párizsba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttsége, amely Korom Mi­hálynak, a Politikai Bizott­ság tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésé­vel részt vesz az FKP XXIV. kongresszusán. A delegáció tagja Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály ve­zetője. Franciaország Polisario­képviselet A Nyugat-Szahara területi integritását védelmező Poli- sario Front a francia ható­ságok beleegyezésével hivata­los képviseletet nyit Párizs­ban — jelentette be kedden a francia fővárosban egy saj­tóértekezleten Fadel Iszmail, az észak-afrikai szervezet európai osztályának vezető­je. Hangsúlyozta: a képvise­let létesítésének célja az, hogy elősegítse a Polisario Front által kikiáltott Szaha­rái Arab Demokratikus Köz­társaság és Franciaország kapcsolatfelvételét. Franciaország nem ismeri el ennek a területnek az ön­álló államiságát. A képvise­let elsődlegesen arra fog tö­rekedni, hogy Párizs közvet­len és hivatalos párbeszédbe bocsátkozzék a Polisario Fronttal. Fadel Iszmail kife­jezte reményét, hogy Fran­ciaország beszünteti a Ma­rokkóba irányuló fegyver- szállításait. Mint ismeretes, Marokkó saját területének te­kinti Nyugat-Szaharát, és megszállva tartja a volt spa­nyol gyarmat jelentős részét. Tél a Szovjetunióban Hideg is, meleg is Merénylet Bush ellen Feltehetően 'merényletet követtek el kedden, helyi idő szerint reggel George Bush amerikai alelnök ellen. Bush a Fehér Ház felé tartott, ami­kor gépkocsijára rálőttek. A jelentések szerint sem az el­nök, sem. kísérete nem sebe­sült meg. — Ne léljen az orosz téltől, megvan annak is az ellenszere. Majd megtanítom rá! — így ví­gasztalt házigazdám, Andrej And- rejevics Szomov, amikor savanyú orcával íigyeltem a hőmérő hi­ganyszálát, amely akkor, déltáj­ban is mínusz 37 fokot mutatott szélmentes helyen. — Dobre utro! Kak szpal? — kérdezte a házigazda és barátsá­gosan hátba veregetett. Mond­tam, hogy semmi vész, jól alud­tam, de mi lesz ezután? Semmi! Gyerünk mosakodni. Félmeztelen a vállamra csaptam a törülközőt és indultam volna a fürdőszobá­ba, de Andrej Andrejevics uta­mat állta. — Oda még nem, ki az udvarra, barátocskám. A ház férfinépe velünk tartott. A mínusz 42 fokos hidegben megmostuk arcunkat a hóval, bedörzsöltük egymást, hogy ki- verésedjünk, akár a rák és futot­tunk be a fürdőszobába, a meleg víz alá. Az egész nem tartott ad­dig, amíg tízet számol az ember. Azon a télen efey köhintés nem sok, annyi sem hagyta el a szá­mat. 2. Murmanszk, mert ott voltunk, kegyetlen tud lenni télen. Az egyik nap csendes napsütés, hogy égeti az ember arcát. A másik napon már vad vihar, tűk­ként szúrkálják az ember sze­mét a párányi -hókristályok. — Raz-dva, egy kis vodkát ne­ki, majd elcsendesül a vihar! — mondta Andrej Andrejevics. — Egyszerre? — kérdeztem. — Egymás után, úgy használ — és elmesélte a másfél deci tör­ténetét. Az úgy volt, hogy a katona valahol Szibériában elakadt. A vonat fél napot vesztegelt a hó­vihar miatt. Bement hát az állo­másra és a büfében tanakodott. Mennyit kérjen, mennyit igyon? A bátrak még a jéghideg Bajkál-tóban is megmártőznak. Téli séta Szibériában. Apa kislányával, s annak kedvencei­vel, a barátságos medvével ésa kutyussal. Nem ismerte ä helyi szokásokat, megszólította hát az egyik hely­beli vasutast. — Szibirjak! Mondd már meg, Gazdag zsákmánnyal térnek haza a jakutföldi vadászok. 'Szabolcsi bűnügyi múzeum 20. Ember a szalma alatt . V. nem tudott aludni, haj­nali három körül fölkelt, ösz- szevagdosta a gumicsizmáját és feltüzelte a tűzhelyben. Felébredt K. egyik lánya is: — Apu hol van? — kér­dezte V.-től. — Elment egy gyerekkel. A lány azt is megkérdezte, hogy miért tüzeli föl a csiz­mát, s erre V. azt felelte, hogy felemás volt és szorí­totta a lábát. E csütörtöki napon V. Ist­ván jókedvű volt, állandóan énekelt, harmonikázott. K. gyermekei egész nap várták haza apjukat, aggód­tak miatta, mert nem szokott hosszabb időre távol marad­ni. Az egyik lány sírva ment át a szomszédba, ahol azt ta­nácsolták neki, hogy értesít­se a rendőrséget. Másnap az egyik ismerős megszidta V.-t, hogy még mindig K.-nál élősködik, er­re V. és felesége bement a leértékelt boltba. K. egyik lánya meglátta, hogy V. — akiről tudta, hogy nincs pén­ze, — egy cipőt tart a kezé­ben, majd amikor észreveszi, hogy figyelik, zavartan lete­szi. Később V. odamegy az ismerősökhöz és húsz forin­tot kér kölcsön, hogy elutaz­hasson a munkakönyvét ki­váltani. Nem kap pénzt, de mégis kimegy a feleségével az állomásra és elutazik. Nyírbéltekre ment, ahol hamarosan fölkereste őt K. élettársa és a sógora felől ér­deklődött. V. mondta, hogy nincs otthon, a gyermekek egyedül vannak. K. élettársa ezt nem akar­ta elhinni, és ezért cigány­szokás szerint rossz fekete ruhát tett V. nyakába, szent­képet adott a kezébe, és egy 80 éven felüli cigányasszony jelenlétében megeskette, hogy igazat mond. K. élettársa elhatározta, hogy hazautazik, V. és az is­merősök körében épp az au­tóbuszra várt, amikor ... De ne vágjunk a dolgok elébe. K. gyermekei pénteken már nagyon nyugtalanok voltak. Az ismerősökkel állandóan az apjukról beszélgettek, és az egyik ismerős — mikor meg­tudta, hogy a cukorbeteg K. nem vitt magával inzulint, — gyanút fogott. Megnézték: az injekciós tű és a gyógyszer is otthon volt. Pénteken még V. beszélte le őket, hogy a rendőrségen jelentsék az esetet. A gyermekek azonban egy­re nyugtalanabbak lettek, s azt gondolva, hogy az apjuk Pócspetribe utazott, felhívták az ottani ismerősét telefonon. Megtudhatták, hogy ott nem tartózkodik. Hát akkor hol lehet? Este négy rokon — köztük K. egyik fia, — keresni kezd­te K.-t. Tudták, hová indul­tak szerdán szalmáért, így arrafelé vették az útjukat. A szalmakazlaknál jártak, mi­kor az egyikük megrúgott egy kupacot és ... És egy kéz tűnt elő. Gyorsan megkaparták a szalmát és alatta megtalál­ták K. összeroncsolt testét. Halott volt. A nyomozás másnap reg­geltől erőteljes gyorsasággal indult meg. A gyanú —, s ehhez alig fért kétség, — már az első tények megismerése után V. Istvánra terelődött. Még akkor hajnalban meg­fogták V.-t a nyírbélteki au­tóbuszmegállónál, viszont ko­csiba ültették K. élettársát is. Amíg a nyírbátori kapi­tányságra értek, V. lesütött fejjel gondolkodott. K. élet­társa állandóan nevetgélt, tréfálkozott, hogy milyen jó, nem autóbuszban utazik, pén­zébe sem kerül, megspórolja az útiköltséget. A rendőrök ebből arra kö­vetkeztettek, hogy férje ha­láláról nem tud. Megerősítet­te mindezt a viselkedése, mikor a kapitányságon kö­zölték vele K. halálát. A fo­lyosón összeesett, rosszullét fogta el, és keservesen ordí­tott. V.-től már a kocsiba törté­nő beültetéskor elszedtek két kést, egy borotvát meg egy ollót. Amikor kirakatták ve­le a zsebében lévő tárgyakat, mindent kitett az asztalra, csak azt nem, amit a nyomo­zók vártak. A pénzt. A nem is kis összegű pénzt. Közölték vele, hogy a só­gorának a megölésével gya­núsítják. V. azt felelte, hogy erről nem tud semmit, most hallja először. Ezután alaposan átkutatták a ruházatát. A motozás nem maradt eredménytelen. Le­vetették vele a zakóját és ala­posan megtapogatták, mert a tettesek szokása, hogy a bé­lésbe rejtik a zsákmányukat. A zakó ujjábán nagyobb cso­magot, papírt éreztek. A bé­lés kivágása után a bal ujj- ból 3500, a jobb ujjból 2200 forint került elő. K. I. (Folytatjuk) mennyit kérjek a vodkából egy­szerre? Egy decit két decit? A -szibériai megnézte. Látta, hogy nem odavalósi, hát felvilá­gosította. — Tudod, egy deci mifelénk, — A GUM-ba! Megvonta a vállát, hiába, kül­földiek és elvitt a GUM-hoz. Be­vásároltunk. Csupa téli holmit. Bundás kabátot prémgallérral, prémes sapkát és válinkit, hogy a lábunk se fázonn két napig, amíg Moszkvában tartózkodunk. Hiába, nagy ország, nagyok a távolságok és a különbségek az éghajlatban, az időjárásban. Aztán felszántunk a budapesti géprí.', bundás kabátban, prémes sapkában és halinacsizmában. Ferihegyen kinevettek. Kiskabátban, legfeljebb felöltő­ben, hajadonfővel fogadtak. Lan­gyos, enyhe idő volt... nem ér­hetünk fel a Szovjetunióhoz az időjárás változásaiban... Más alkalommal, de tél közepén megint északon jártunk. Feltűnt, hogy a templomok, tornya he­gyes, magasba nyúlik, sehol más vidéken nem látni ilyen építészeti stílust. Megmagyarázták, hogy az időjárás az oka. Télen akkora ho esik, hogy betakarja a házakat. Ha sürgönnyel, sürgős hírrel jön a postás a városból, természete­sen sítalpon, toronyiránt tájé­kozódik. A táviratot is itt ereszti le azon a hóba vájt aknán, amely a papiak ajtajához szolgál. A pap létrán kimászik a hó tetejé­re és ő már tudja, hol találja meg a címzettet. Az élelmiszert ősz végén, még a nagy havazás előtt előre meg­vásárolják. A ház hosszú folyo­sójáról nyílik a konyha, a szoba, az istálló, a szénatér, a magtár, a műhely, a darálóval. Gyertyá­Vidám hócsata. (Fotók: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) ebben az időben kevés. Ha két decit kérsz, az meg egyszerre sok az emberfiának. Kérj kétszer másfél decit, az megfelel az itte­ni szokásoknak. Most, hogy már téma lett a vodka, megkérdeztem: valóban ellenszere a hidegnek? — Bizony, hogy az, barátocs­kám! 3. Nyárban utaztunk Jerevánba. Kiskabátban sétáltunk a Ma- tenaradam előtt, a főtér hatalmas szökőkútja körül. Aztán elbú­csúztunk Mkrtumjantól, aki egy nagy csokor rózsával együtt ölelt át a repülőtéren. Két óra múlva kiszálltunk Moszkvában. Félcipő­ben, kiskabátban és egy nagy csokor rózsával. Mínusz 17 fok volt.' A taxis megkérdezte, melyik szállóba parancsoljuk. val világítanak. Egész évben annyi birkafaggyú összegyűlik, hogy kár lenne kidobni, meg kü­lönben is: télen aludjon az em­ber, nyáron dolgozzék. Ez járja errefelé. Egy öregnek — megszámoltam — hét fia és egy lánya volt. Va­lamennyi szeptemberben szüle­tett, alig néhány nap eltéréssel. Két fiú meg éppenséggel ugyan­azon a napon ülte a születése napját. — Hát ez meg hogy van? — kérdeztem az apót, aki csak ki­nézetre volt öreg, egyébként öt­ven ha múlott. — Egyszerű a magyarázat! — mondta, hamiskás mosollyal a szája szögletében. — Télen, ja­nuárban ráér az ember estén­ként, éjszakánként... Hát ilyen az orosz tél, hideg is, meleg is. Attól függ ... Gáldonyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom