Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

1982. január 31. Kelet-Magyarország 3 MENNYIT ISZIK A KERÉK? Tömlő új módon Képünkön: fél éve működnek a vulkanizáló prések. (G. B. felv.) Mindenki látott már, azt hiszem, átkozódó sofőrt, traktorost, aki hiába nyomta a gázt, csak nem akart elindulni a jármű. Pörgött, füstölt a kerék, de tapotnyit sem mozdult előre. A talpraesettebbek ilyenkor láncokat kötnek a kerekekre, vagy súlyos vasdarabokkal terhelik meg a traktort, hogy jobban kapaszkodjék a kerék, s kikecmeregjenek a sárból. Ezek a műveletek most már fölöslegesekké váltak, hiszen a Taurus nyíregyházi gyárá­ban elkezdték azoknak a töm­lőknek a gyártását, amelyek vízfeltöltéses szeleppel készül­nek. Az eljárás lényege: olyan szeleppel látják el a tömlőket, azaz hétköznapi nyelven a gumibelsőket, me­lyeknek egyik üregén át spe­ciális folyadékot pumpálhat­nak a tömlőbe, a kiszorított levegő pedig egy másik üre­gen át távozhat. Az optimá­lis arány: kétharmad-egyhar- mad a folyadék javára, így nem ritka az olyan kerék — hogy a címben feltett kérdés­re is válaszoljunk —, ami 60—70 litert is képes be- nyakalni. Így alaposan meg­növelhetik a jármű súlyát, jobban tapad a kerék, vígan mehet az ember. Az új vízfel­töltéses szeleppel ellátott tömlők mezőgazdasági ab­roncsokhoz készülnek: az idén mintegy 120 ezer darabot gyártanak belőle, s most ja­nuárban hozták forgalomba. A hagyományos tömlőkkel együtt egyébként a nyíregy­házi gyár csaknem 650 ezer darabot készít az idén, s ezek­nek 40 százalékát külföldön értékesíti. Mivel a szabolcsi, megyeszékhelyen ebben az évben 195 ezer mezőgazdasá­gi abroncsot gyártanak, ké­zenfekvő a kérdés: mit csi­nálnak a fennmaradó 450 ezer tömlővel. A válasz egy­szerű. Egy részét a vállalat Pesten gyártott acélradiál kö­penyeibe építik, míg a töb­bit szólóban értékesítik. A. gyár tömlőüzeme az idén mintegy 270 millió forintos termelési értéket állít elő, de ezenkívül még további 30 milliót hoz a konyhára a kö­penyek újrafutózása: itt újít­ják fel ugyanis például a ka­mionok és autóbuszok meg­kopott gumijait. A megnöve­Udud tanár ír, szaval, énekel Sokáig azt hitte, semmit sem jelent a neve: Udud. Aztán megoldódott a rejtély. Az orosz nyelvben búvárko­dó lánya szótározgatás köz­ben rábukkant egy szóra udod = búbosbanka. Madár. Nem a legékesebb tollú, leg­szebben szóló madár, de ma­dár. Nagyon szerette a ma­darakat. Ott éltek szeme, ke­ze, szíve közelében. Jánkon született. Jánk „a fészek” volt, melengető. És kiröpítő persze. Előbb az alsó ágra, Mátészalkára (itt járt gimná­ziumba), aztán a magasabb­ra, Egerbe (itt végezte a fő­iskolát). Hogy visszaszálljon. Ha nem is a fészekbe, a kö­zelébe. Melege sugárzásába. S hogy énekeljen. Volt kitől tanulnia. Apja is, anyja is nagyon szépen daloltak. Meg a hat testvére. És figyelte a költők énekét. Szavalta, mond­ta a verseiket. S efféléket csinálni maga is megpróbált. Olykor még ma is kiáll a pó­diumra, negyvenöt évesen. Legutóbb a fehérgyarmati munkásőr-egységülésen. Szol­gálni akar vele. Illyés Gyula, Jancsó Adrienn, Horváth Fe­renc meleg hangon dicsérték versmondását. És énekel is (feleségével, lányával együtt) a fehérgyarmati vegyes kar­ban. Huszonkét évet tanított. Ebből tizennyolcat Cégénydá- nyádon. Gyakran ír gyer­mekverseket. Ezeket olvas­hatták e lap hasábjain, más napilapokban, folyóiratokban, a Móra Kiadó antológiáiban. Bár „kenyere” a szó, a be­széd, hiszen magyartanár, nem bőbeszédű. írni is ritkán szokott. Csak ha nagyon ki­kívánkozik a mondanivaló. így él Udud István tanácsi osztályvezető Fehérgyarma­ton. (molnár) Meséi a kúria Móricz Zsigmond is vendége volt Hideg, maró szél szá­guld a Zempléni-hegyek­ből. Sebaj, majd a kúriá­ban megmelegszünk — re­ménykedünk, s már ka­paszkodunk is fel a domb­ra, mindjárt a szabolcsi földvár tövében. Az ajtó nyitva, szíves a gondnok szava is, de a meleg ... Szóval a termek jéghi­degek, de a látvány egy­kettőre átmelegíti az em­bert. Itt van mindjárt az első szoba, a szabolcsi ása­tások eredményeivel. Ló­szerszámok, díszcsatok, ék­szerek ... talán még Sza­bolcs meg Tas vezér idejé­ből. Anonymus szerint Árpád apánk Szabolcs, Tas és Tö­hötöm vezéreket bízta meg e terület elfoglalásával, miután a Bihar várában székelő Mén-Marót eluta­sította a kérést, hogy adja át a magyaroknak a Sza­mostól a nyíri határig ter­jedő földet. Szabolcs 892 táján a mai tiszaladányi révnél úsztatott át a fo­lyón, s Tokajjal szemben a mai falu helyén talált egy várépítésre alkalmas he­lyet. S felépült a mai Sza- bolcs-Szatmár egyik leg­érdekesebb nevezetessége. Ez áll a Gesta Hungaro- rumban, s ezt mondja Vasi Cyörgyné, a nemrég hely­rehozott Mudrány-kúria gondnoka is. De mond ő mást is, például azt, hogy Szent László vezetésével országgyűlést és nemzeti zsinatot is tartottak itt, miután szétverték a ha­zánkra tört kunok seregét. Nézelődünk a pazarul berendezett szobákban, gyönyörködünk az intar­ziás bútorokban, ruhák­ban, szőnyegekben, órák­ban, s hallgatjuk a gond­nokot Az idén mi vagyunk az első látogatók, de jöttünk volna decemberben! Még karácsony másnapján is voltak, Pestről jöttek vagy harmincán. De nemcsak Pestről, érkeznek távolabb­ról is, tavaly például több Holnaptól Korábban nyitnak az áruházak Épp egy hónapja, hogy az ötnapos munkahétre törté­nő áttérés miatt bizonyos mértékig megváltozott a boltok nyitvatartási ideje: részben, hogy jobban alkal­mazkodjon a többség sza­bad idejéhez, részben pedig azért, hogy a kereskedelem­ben dolgozók is megkaphas­sák szabad napjukat. Egy hónap telt el, s Nyíregyháza három legnagyobb áruházá­ban holnaptól újból válto­zik a nyitvatartás rendje. A tapasztalaitok azt mu­tatják, hogy a 8 óra előtt, illetve a 8 óra tájban érke­ző vonatokkal utazók már negyed kilenc és fél kilenc körül az áruházak nyitására várnak, ezért döntöttek úgy a három nagy áruház gaz­dái — egyetértésben a vá­rosi tanács illetékeseivel —’ hogy 9 óra helyett fél ki­lenckor nyitnak ki a Kelet, a Nyírfa és a Centrum Áru­házban. A korábbi nyitással egy­idejűleg természetesen fél órával korábban zárnak majd ezek az áruházak, hol­naptól tehát fél hét helyett hatkor húzzák le a három nagyáruházban a rollót. Ter­mészetesen csütörtökön ez­után is 8-kor zárnak majd, hiszen ez a heti bevásárló nap, szombaton pedig to­vábbra is 8-tól délután 1 óráig tart nyitva mindhá­rom áruház. Az új nyitvatartási idő megfelel a lépcsőzetes mun­kakezdés feltételeinek is, hi­szen a három áruház dolgo­zói nem csúcsidőben, ha­nem utána veszik igénybe a megyeszékhely közlekedési eszközeit. Tankönyvíró tanárok Tankönyv nélkül nem iskola az iskola, még ha főis­kola is. Kik írják a felsőfokú intézetek jegyzeteit? Hi­szen ott is tanulni kell a leendő mezőgazdászoknak, ta­nároknak, s nem is akármilyen szinten. A tankönyv és jegyzetírásról kérdeztünk nyíregyházi tanárokat. Dr. Gyovai Ernő főisko­lai tanárt már rutinos szer­zőként tartják számon a mezőgazdasági főiskolán. — Lassan két évtizede, hogy megjelent az első jegyzetem Ábrázoló geo­metria és géprajz címen. Az anyagismeret és gyár­tástechnológia témakör­ben két jegyzetem is meg­jelent, s ma is ebből ta­nulnak a hallgatók. Társ­szerzőkkel közösen ír­tunk egy laboratóriumi gyakorlati könyvet, ami MÉM nívódíjat kapott. Az elmúlt másfél évtized során hét középiskolai tan­könyvet is írtam. Hobbim az elektromosság, s a Me­zőgazdasági Kiadónál a Traktorgenerátorok és a Generátoros mezőgazda- sági gépek elektromos be­rendezései címmel jelen­tek meg munkáim. Most készül egy újabb főiskolai jegyzetem, nyomdában van két középiskolai tan­könyvem, s terv egy újabb szakkönyv megírá­sa. Dr. Hársfalvi Péter főis­kolai tanár, a tanárképző főiskola történelem tan­székének vezetője: — Mint a legtöbb tanszé­ken, nálunk is sokan ír­nak jegyzetet. Ez mun­kaköri kötelesség, az írás­ra pedig a minisztérium ad megbízást. Nyolc évvel ez­előtt jelent meg a Ma­gyarország története 1526— 1790 című általános főisko­lai jegyzetem. Ennek a korszerűsítésére, átdolgo­zására kaptam nemrég megbízást. Az eddig hat kiadást megért jegyzetet 1983 közepén kell lead­nom, s szeretném felhasz­nálni az átdolgozás során a tízkötetes Magyarország története sorozatból az idevágó kötetek kézira­tait, amelyek különben hamarosan nyomdába ke­rülnek. A jegyzetemből ta­nulnak a hallgatók, s ez előny is, meg hátrány is. Mindenképpen jó érzés ebből tanítani, viszont az előadásokon a jegyzet anyagának ismétlése he­lyett újat kell adnom, amit joggal elvárnak a főiskolások. Dr. Bánhalmi József fő­iskolai docens, a tanár­képző. főiskola fizika tan­székének vezetője: — Még Debrecenben, az egyetemen tanítottam, ami­kor felvetődött egy vá­kuumtechnikai jegyzet megírása. Ugyanis ez a fizikának nem túl nagy múltra visszatekintő ága, s így nem is volt nagy iro­dalma. Szakkönyvekből, folyóiratokból, tanulmá­nyokból tanítottunk. 1970-ben látott napvilágot a jegyzet, s azóta három kiadást ért meg, ma is eb­ből tanítanak az egyete­men. Főiskolán nem hasz­náljuk, ellenben az itteni tanároknak ez szolgálta a vákuumtechnikai ismere­tek alapjait. A tanszék munkatársainak közremű­ködésével négy évvel ez­előtt szerkesztettem a Fi­zikai laboratóriumi gya­korlatok című főiskolai jegyzetet. S. B. ...Nem könnyű a könnyű műfaj... Több szempontból is külön­leges eseményként tartja majd számon a színházi kró­nika a. Móricz Zsigmond Színház tegnap esti bemuta­tóját: magyarországi ősbemu­tató volt, amellett az első rockopera frissen verbuváló­dott társulatunktól, s az első dupla szereposztás. Egy sereg mint tízezren. Itt a ven­dégkönyv, amelyben oszt­rák, amerikai, német, ausztrál vendégek írják a csodálkozó sorokat: ez igen, itt az ország keleti végein ...! Hát bizony, az egykori birtokos, Mudrány András uram nemigen gondolta annak idején, hogy ily’ ne­ves vendéglátó hely lesz egykoron a háza. Pedig szívélyes gazda lehetett 3* is, hiszen holta után a 100 ezer forintot érő zempléni birtokát a sárospataki is­kolára hagyta. S míg élt, nyitva volt az ajtaja min­dig. A faluban még ma is mesélik, Móricz is a ház vendége volt egykor, s itt írhatta az Ebéd című no­velláját, amit ha akar a mai látogató, magnóról meg is hallgathat egy csen­des sarokban. Mint mi is, Vasi György né szíves se­gítségével. Ülünk az egyik kis szo­bában, s még a hidegről is elfeledkezünk. Hallgat­juk a szél fütyörészését, s nézzük a kiöntött Tiszát, itt fénylik mindjárt az ab­lak alatt. Kint szikrázik a hó, s a ház a tavaszról ál­modik. Itt lesz nemsokára. B. G. olyan könnyű a könnyű mű­faj. Nagyobb teljesítményt kíván, a maga nemében min­den nagyon nehéz, sokkal több a kötöttség. Mi indokolta a dupla sze­reposztást? — Az egyik indok: feltehe­tően hosszabb ideig fut majd a darab, számolni kellett te­hát az előadások biztonságá­val. Másrészt sok művésznek vágya, hogy ezt a műfajt is kipróbálja, illetve ez alatt más feladatot is vállaljon ... S vajon milyen rendezői feladatot jelentett az új mű­faj? — Gyakorlatilag az, hogy prózai, vagy zenés darabról van szó, nem érdekes. Mind­nek megvan a maga sajátos­sága. Az az alapkérdés: mi­lyen vízióval, hogyan fogja meg a rendező azt a darabot, amit rendkívül vulgárisán is elő lehet adni. Ügy gondol­tam, ez idegen tőlünk, mert egyrészt nem érdemes föld­hözragadt modorban, natura­lista módon játszani, más­részt a latin-amerikai iroda­lomnak megvan az a sajátos­sága, hogy rendkívül széles síkon, csillogva tárgyalja té­máit. Ez indított arra, hogy egy színházcirkusz — revű műfajt keverjünk — remél­hetőleg színesen, elevenen, jó stílusban. Baraksó Erzsébet kedett feladatok végrehajtá­sához azonban szükség volt az üzem felújítására, a be­rendezések korszerűsítésére. A rekonstrukcióra tavaly 70 millió forintot költöttek. Hogy megérte-e? A sofőrök egészen biztos, hogy igennel válaszol­nak majd. B. G. Bozólcy István a színház ősbemutatójáról %hc újdonság. A jegyek hetekkel előre elkeltek. Mi a vélemé­nye erről Bozóky István szín­házigazgatónak, úgy is, mint a darab rendezőjének? — Nyugodtan beszélhetünk nemcsak magyarországi ős­bemutatóról, mert nem tu­dunk arról, hogy valahol ezt a darabot játszották volna. A prózai változatot, Dalmiro Saenz művét majdnem nyers formában olvastam. Maga az ötlet ragadott meg, az a tü­kör, amit a szerző a modern, fogyasztói társadalom ábrázo­lása közben felmutat. Szati­rikus tollal megírt rajz ez az emberről, a társadalom mai helyzetéről, nem durva, de ugyanakkor kemény formá­ban. A cselekményből az a kép bontakozik ki, amikor a fogyasztói társadalomban a pénz lesz az úr és minden árucikké válik. Szeretnénk hallani valamit a mű előtörténetéről. — Az argentin szerzőről voltaképp nagyon keveset tu­dunk. Kubában nyert irodal­mi díjat ez a mű. Rögtön azt gondoltam, hogy zenés for­mában mutassuk be! Eleinte hagyományos megoldást ter­veztünk; próza és dalbetétek. A felkért művészek azonban annyira fellelkesültek, hogy javasolták: legyen belőle rock­opera. így született meg Wolf Péter és Fülöv Kálmán köz­reműködésével az Ez aztán szerelem. Hogyan fogadták a művé­szek ezt a szokatlan felada­tot? — Azt hiszem, eleinte volt ellenállás a darabbal szem­ben, de ahogy egyre inkább rájöttek az ízére, úgy derült ki, hogy itt más a mérce, mint egy Lear, egy Othello, egy Bánk bán esetében. Aki Ismeri és játszott például Mo- liere-t, jól tudja, hogy nem is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom